OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. február 27.
» Hozzászólások (2)

A szolidaritás (kis)iskolája

Jakab György

„Főúr!
Levesem, fúvom keverem, évtizedek óta!
Mégse’ múlik a forró róla!”
(Pass Lajos: Bejegyzések Meseország vendéglőjének panaszkönyvébe)

Siratják a semmit, a másét,
– A gróf tán épp agarász –
(Ady: A grófi szérűn)

--

Számtalanszor ígértem már diákjaimnak, hogy nem nyomasztom őket unos-untalan a polgári felháborodás és szolidaritás rosszkedvű felelősségével, hogy igyekszem jó és biztató jövőképet vázolni számukra. De hát mi jót lehet mondani egy lelakatolt iskolaépület előtt? Az egyik oldalon a Szebb és Optimista Jövő ígéretétől hangos a média: a Jövő Magyarországa, Erős Magyarország. A Nemzeti Fejlesztési Terv oktatáspolitikai célkitűzései pedig egyenesen szédítőek: A 21. századi intelligens iskola a „helyi közösségi élet szervezésének központja”. „A halmozottan hátrányos településeken, kistérségekben komplex iskolarehabilitációs program valósulna meg.” A másik oldalon pedig a Csúf és Szomorú Jelen: agóniára vagy éppen vegetálásra ítéltetett közösségek, a munkaerőpiacról kiszoruló, esélytelennek nyilvánított emberek tömegei; illetve a túlélés érdekében „trükköző-mutyizó”, összevonásokkal és normatívákkal ügyeskedő, maradék önbecsülésüket fáradtan elhagyó önkormányzatok, intézményvezetők, tanárok. A kettő közötti távolság – (magán)emberi léptékkel – reménytelenül nagy.

Még akkor is nehéz hinni ebben a szebb jövőben, ha el tudjuk felejteni a korábbi rossz emlékű ígérgetéseket, illetve ha tudjuk, hogy az ún. „felzárkózás”, a modernizáció szükségképpen áldozatokkal, veszteségekkel jár. Pedig szeretnénk hinni! Szeretnénk már megszabadulni a középkortól: a szegénységtől, a teljesítmény nélküli úri harácsolástól, a rendi összefonódásoktól, az öncélú törzsi jellegű harcoktól, amelyek fő célja, hogy a politikai tehetetlenséget pótcselekvésekkel leplezze. (Ha már kevés a kenyér, legalább cirkusz legyen.) Ugyanakkor azonban a mindezt lebontó „új isten”, a Gazdasági Hatékonyság sem igazán szimpatikus Úr. Ha ugyanis elhatalmasodik, akkor a mindenkori erősebb győzelmének szociáldarwinista gyakorlata szerint elpusztít mindent – közösségeket, értékeket –, amit korábban fontosnak tekintettünk. Hogyan tehető föl ebben a helyzetben a társadalmi szolidaritás kérdése? Valóban meg kell-e menteni azokat a falusi kisiskolákat, amelyekben húsz-harminc gyerek „lődörög”? Nem lenne-e hasznosabb a közjó számára is, ha – a modernizáció oltárán hozott – szükséges veszteségként élnénk meg a hátrányos helyzetű térségek, illetve hátrányos helyzetű emberek lemaradását?

Már megint moralizálsz! – mondaná történész barátom. Ezek az értelmezési keretek nem segítenek eligazodni. Hasonló korszakot élünk, mint az Aranybulla időszakában. Most dől el – lehet, hogy több száz évre –, ki tartozik majd az elitbe, s ki süllyed le a szegénységbe, a reménytelenségbe. Iszonyatos létharc ez, amelyben az új vezetőréteg és a hozzájuk kapcsolódó klientúra minden eszközt fölhasznál előnyös helyzetének fenntartására, miközben a társadalom lesüllyedő része – az elit mintáit utánozva – küzd a fennmaradásért. Az ilyen kiélezett szituációk nem a társadalmi szolidaritásról nevezetesek. Ilyenkor a haladás, a modernizáció egyetemes elvei relativizálódnak, ideológiává válnak: az új államosztály – pártállástól függetlenül – ezekkel az elvekkel legitimálja hatalmát, ezekkel erősíti hűbéri rendszerét. Így végül már csak értelmezés kérdése, hogy a sokat hangoztatott reform kifejezést ókori-középkori értelemben (re-formo – visszaad, visszajuttat egy korábbi állapotba) használjuk, vagy újkori értelmében (átalakít, módosít – a jelennél vélhetően jobb állapotot hoz létre).

Hasonló véleményen van az Egyesült Államokban élő szociológus barátom is, aki minden magyarországi problémára kapásból vágja a dél-amerikai párhuzamokat. „Ezek nem magyar sajátosságok – mondja –, hanem minden premodern (középkorból kijövő) társadalom általános jellemzői. Az aktuális gazdaságszerkezetnek valójában nincsen szüksége magas szintű általános iskolarendszerre. A tényleges társadalmi folyamatok a következők:

a) kialakult egy szűk körű elitképzés – a gazdasági-politikai elit „megcsinálta” a maga színvonalas iskolarendszerét, ami a társadalmi mobilitás határait is meghúzza (vagy külföldön taníttatja gyermekeit);
b) pénzt pumpáltak az oktatási rendszer azon ágazataiba (nyelvtanítás, számítástechnika stb.), amelyekre az aktuális gazdaságszerkezetnek közvetlenül is szüksége van;
c) az oktatásügy egyéb területei rövid távon „nem igazán versenyképesek”.

Tudomásul kell venni, hogy az oktatás alárendelődött az aktuális munkaerő-piaci igényeknek és az új elit érdekeinek. Már csak néhány elszánt főben létezik a hivatásrendi értelmiségi tudásközvetítés imperatívusza. A magyar iskolarendszer még egy ideig magasabb színvonalon lehet, mint ami a GDP-ből következik, mégpedig azért, mert a pedagógusok többlet erőfeszítései magasabban tartják. Ez azonban már nem tart sokáig. Sem az elszegényedő állam, sem az aktuális gazdasági viszonyok nem érdekeltek az általános színvonal megtartásában – legfeljebb a társadalom biztonságát már közvetlenül is veszélyeztető reménytelenül leszakadók arányát igyekeznek csökkenteni esélyegyenlőség címén; az erőtlen civil szféra pedig nem képes tevőlegesen befolyásolni ezeket a folyamatokat. A többi mind porhintés meg műbalhé, aminek az a funkciója, hogy elterelje a figyelmet a valóságos társadalmi folyamatokról, illetve a hosszú távon jelentkező oktatási problémákról. Ezek a súlyos problémák:

  • a demográfiai válság, amelyet az elkövetkezendő évtizedekben majd csak több millió külföldi bevándorlóval lehet orvosolni;
  • a magyar munkaerő folyamatos leértékelődése, amely hosszú távon a távol-keleti munkaerőszint alá viszi a lakosságunk jelentős részét;
  • a roma népesség társadalmi integrációjának megoldatlansága.

Az amúgy is szűklátókörű és eredeti tőkéjének felhalmozásával elfoglalt gazdasági és politikai elit aktuálisan tehát nem igazán érdekelt a hosszú távú problémák kezelésében, de – tényleges társadalmi támogatás híján – valószínűleg nem is képes erre. Így aztán sokkal egyszerűbb olyan modernizációs fejlesztési feladatokat kitűzni, amelyek az alapvető reálfolyamatokkal, illetve problémákkal kevésbé érintkeznek. Így kerül a fejlesztések középpontjába az oktatástechnikai korszerűsítés, a tantárgyi struktúrától eltérő tananyagfejlesztés, a mérési rendszer kidolgozása stb. A gazdasági-politikai elit számára mindez egyrészt azért előnyös, mert ily módon nem kell megoldhatatlannak látszó feladatokkal, társadalmi egyeztetéssel kínlódnia; másrészt azért, mert így könnyebben tudja magához vonzani a modernizációs forrásokat.

--

Hogyan tehetőek tehát föl ebben a helyzetben a társadalmi szolidaritás kérdései? Úgy gondolom, érdemes visszatérni a társadalmi szolidaritás elemi szintjeihez és gesztusaihoz. Az egyén szintjén természetes, hogy ha mellettem valaki elesik, és nem tud fölállni, akkor segítek neki. Azt is tudjuk, hogy egy családon belül mindig a legkisebb gyermek helyzete, jól-léte mutatja meg, hogy mennyire működik jól a család. Az is nyilvánvaló, hogy nem lehet hosszú távon versenyképes egy olyan társadalom, amelynek elitje „esztelenül rohan előre”, magával cipelve-rángatva több millió honfitársát, akiket „leértékelt áruként” tart számon a globális munkaerőpiac. Az elszegényedő és közfeladataiban elbizonytalanodó állam már nem képes, a még csak embrionális állapotban lévő civil társadalom pedig még nem tud gondoskodni a legkisebbekről és legkiszolgáltatottabbakról. Ebben a helyzetben rövid távú gazdasági megoldás nincsen. A különböző kampányok – a téli madáretetéshez hasonlóan – legfeljebb arra jók, hogy ideig-óráig fenntartsák a virulensebb közösségeket. Meg, hogy felhívják a figyelmet a HIÁNYra, a bizalom és szolidaritás HIÁNYára, amely a posztszocialista társadalmak legfőbb jellemzője.

Jakab György

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szekszárdi Juli | 2008. február 28.
A hazai civil világ sajnos valóban erőtlen. Erről már esett szó korábban is, idézzük csak vissza a Galambos Rita lendületes szavaira érkező keserű reflexiókat – többek között – a megélhetési civilségről. Bizony nehéz ma Magyarországon civilnek lenni! Hogy személyes legyek: én soha sem készültem arra, hogy egy civil szervezetet (mozgalmat? ) elnököljek. Miért teszem mégis? Mert az állam, aminek feladata lenne "ejtette" azt az "ügyet", jelesül a nevelés ügyét a maga gyakorlati valójában. Tehát ez a botcsinálta civil szervezet (az "OFOE") azért működik, mert a hozzá kapcsolódó közfeladatot más meg sem próbálja ellátni, miközben érzékelhetően van rá igény. Tehát János kategóriarendszerét használva bizony mi is csak foltozgatjuk a növekvő szakadásokat meglehetősen rossz minőségű cérnával, mert drágábbra nem igen telik. És így bizony nehéz sodró lendületűnek lenni! De azért reméljük, hogy sikerül elég rikitó színű foltokat varrnunk a szakadt gúnyára, hogy legalább észrevétessük magunkat. Szeretném hinni, hogy sokan vagyunk, és figyelünk egymásra. Tehát, hogy nem halt ki belőlünk a Gyuri által joggal hiányolt társadalmi szolidaritás. Sokan kellenénk ugyanis ahhoz, hogy megmozdítsuk végre – Földes Petra metafórájával élve – a "közoktatás hatalmas dinoszauruszát". Mert így azért mégse maradhatnak a dolgok!
jan | 2008. február 28.
Gyuri! Lenyűgözött a soraidból áradó optimizmus :(
Azért – ha lehet – szeretném egy kicsit sötétebbre színezni a képet. Nem érzem gyengének a civil társadalmat. Inkább azt gondolom, hogy a oktatás környékén tevékenykedő civil szervezetek zöme ugyanazon logika szerint működik (rosszul), ahogyan azt a társadalomról leírtad. Ugyanott foltozgatnak, ahol az állam. Kvázi vállalkozásként elvégzik az állami feladatok egy részét (persze azzal az illúzióval, hogy majd ennek a bevételéből fedezik az igazi civil tevékenységüket -- amire viszont már nem marad energiájuk). Esetleg dacolnak (helyesen), aminek azonban az a veszélye, hogy keblére öleli őket a politika, és nem ereszti. A lényeg, hogy valamilyen módon elsodrónak onnan, ahol lehetőségük lenne autonóm módon cselekedni. Így csak a meglévőt színesítik (színesít = nem kell komolyan venni).
Ja, természetesen tisztelet a kivételnek. Minden civil érezze magát kivételnek, aki életképes alternatívákat dolgoz ki, elmélyült szakmai tevékenységet folytat stb. stb. Ha az derülne ki, hogy mindenki kivétel… Nem is folytatom.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.06.24.
Keresztény szemléletű vezetőket képeznek egy magyar egyetemen
Országosan egyedülálló képzés indul szeptembertől a Kaposvári Egyetemen. Keresztény szemléletű vezető szakirányú továbbképzésre jelentkezhetnek az érdeklődők. A két féléves szakon...
(Forrás: Népszava)
--
2018.06.23.
Knausz Imre: A találkozás kultúrája
A pápa említett beszédében a találkozás kultúrája nevelési célkategóriaként jelenik meg – hasonlóan egyébként a teremtésvédelemhez. Ferenc tehát arról beszél, hogy mire kell nevelni...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.06.22.
Betegségek, büntetés, gyógyszerezés: megdöbbent a javítóintézetekben járó ombudsman
Javítóintézeteket vizsgált a közelmúltban Székely László ombudsman és csapata. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Debreceni Javítóintézetét, valamint annak nagykanizsai telephelyét...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.06.22.
"Bízzák ezt a szülőkre" – a Billy Elliot nézői csak röhögnek a gyerekükre leső melegveszélyen
Nehogy már az Orbán-kormány szócsöveként működő lap akarja megmondani, mit nézhetünk meg a színházban a gyerekkel – egyhangúan így vélekedtek azok, akik aznap nézték meg Billy Elliot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.06.22.
Méltányosság az oktatásban – a tanulók felzárkóztatása még mindig nem megy
A megfelelő oktatás számos módon hozzájárul a társadalmi jóléthez. Amennyiben az iskolarendszer a méltányosság jegyében működik, a sikerrel felzárkóztatott hátrányos helyzetű tanul...
(Forrás: Hollin&Nuc)
--
2018.06.22.
Használatlanok maradnak az állami tankönyvek - videó
Az ATV Start vendége Miklós György, Szülői Hang Közösség.
(Forrás: atv.hu)
--
2018.06.22.
A kormány ódákat zeng a pedagógusok támogatásáról, de közben egy fillérrel sem emeli jövőre a fizetésüket
Amikor 2013-ban elindult az életpályamodell, ez tényleg így is volt, ám csupán egyetlen évig, mivel a 2014-es választások után változtattak a rendszeren. A 2015-ös költségvetésről szó...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.06.22.
Oktatási menekültek kora
Rohamivás. Jelenség, melynek során a fiatalok sportot űznek abból, ki tud a lehető legrövidebb idő alatt a legjobban beállni. A kamaszok egy része a beilleszkedést akarja könnyebbé tenni,...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.06.22.
23 pedagógus akarja otthagyni a gyerekverő igazgató iskoláját
A 24.hu-nak nyilatkozó tanárok és szülők is azt állították, hogy Putnoki több gyereket megütött, köztük egy kislányt, illetve hogy a bántalmazásokat minden esetben roma gyerekek szenvedt...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek