OFOE a Facebook-on
Betűméret
Archív

A pedagógus ajándéka

(Kossuth Rádió, Vendég a háznál, 2003.11.04.)

A pedagógusok egy része úgy gondolja, neki jár az ajándék év végén, ballagáskor, és ezt elég egyértelműen ki is fejezi a szülőknek. Vannak, akik még azt is megmondják mit szeretnének kapni. Egy anyuka, akinek mindkét gyermeke ballagni fog – egyik az általános, a másik a középiskolából –, kiszámolta, hogy egy év alatt körülbelül százhúsz ezer forintot ad ki a járulékos költségekre: a szalagavató bál terembérlete, meghívók, ruhakölcsönzés, a tanári karnak szánt ajándékok. A személyre szabott, akár kézzel készített ajándékok is lehetnek meghatóak, emlékezetesek – mondja egy tanárnő, aki szerint nem az a fontos, hogy drága legyen egy ajándék, hanem, hogy érezze, gondoltak rá, megköszönik egész éves munkáját.

– Jó napot kívánok! Ami most eszemben van, hogy tulajdonképpen még sosem hallottam erről a témáról, ami engem már elég régóta foglalkoztat úgy a magam szintjén, hogy a pedagógusok ajándékozása tabu téma vagy, hogy van ez? Mert hát nálunk én úgy érzem nagyon elszaladt a ló ezzel kapcsolatban.

Maguknál van egy ilyen kötelező jellege a dolognak?

– Hát én úgy veszem észre, hogy igen. Igen és egyre szóval ez az igényfelmérés, hogy mit akar, mit kér a tanár néni, tanár bácsi, utána a teljesítés kezdve azt óvodánál, ugye, mert én az óvónőkön voltam legelőször kiakadva, amikor mondták, hogy aranyláncot, meg karkötőt kérnek, hogy felakadt a szemem, mert mondom úristen! van egy érettségiző gyerekem, akkor az mit fog kérni? Az a tanárnő.

– És milyen ajándék jár egy érettségiző gyerek osztályfőnökének, például önöknél?

– Hát ő már csak virágkosarat kapott úgy emlékszem nem kapott semmi különleges dolgot, úgy, hogy én az óvodán ütköztem meg egy pillanatra. Azután volt a legutóbbi évzáró, hát mondták, hogy táskakészlet, akkor az ágynemű garnitúra. Mondom úristen! most ment férjhez valahogy a tanár néni, hát nem stafírungozták ki, vagy mi?

– Ne vicceljen, azért ez nagyon-nagyon rosszul hangzik.

– Igen, elég durva dolog, én is így gondolom azért, mert én úgy gondolom, hogy ilyet kérni sem volna illő, meg venni sem, gondolom én. Én nem vagyok különben nagy ajándékozós, én ebben gyakorlatlan vagyok, én a magam családját se tudom ajándékozni. Én nagyon kapok, így aztán nincsen ilyen. Csak engem úgy irritál úgy, ez a legjobb kifejezés rá, hogy úgy zavar, mert jól van, hogy tetszik tudni innentől kezdve már a virág is nehezemre esik, hogy én még külön vegyek neki egy szál virágot, vagy egy csokor virágot. Már beadtam öt, hat, hét, nyolcszáz forintot.

– Hát azért az nagyon sok pénz, és hát mint tudjuk magának nem egy gyereke van úgy, hogy ez nem évi ötszáz forintnyi kiadás lehet.

– Nem évi, nem évi, hogy hogy állnak ehhez hozzá a pedagógusok, én erre lennék kíváncsi, hogyha egyszer ilyet tetszenek csinálni, úgy érdeklődni, hogy ők mit szólnak hozzá.

– Jó, jó, nagyon szívesen, jó ötletet adott, el fogunk indulni.

– Úgy a nevem nélkül, hogy sokan ne haragudjanak rám, úgy tapasztaltam, ezen is rettentően kiakadtam, hogy egyik évben elfelejtettem beküldeni ezt a pénzt, valami oknál fogva elmaradt. És mondta az szmk-s, hogy ráírta a nevet a papírra, hogy ki adta be az árát, ki nem, ennek az ajándéknak. Mert nem érdekes, hogy mi volt, csak lényeg az, hogy utána a virágboltban összefutottam evvel a tanító nénivel, épp azon alkudozott, hogy a kapott ajándékot mennyi pénzért veszi tőle vissza az ajándékboltos mondván, hogy neki erre a szarra nincs szüksége.

– Hát most mondja meg.

– Hát azt hittem, hogy nem is tudom mit teszek, de aztán végül is ugye elég régóta ismerjük egymást ezzel a tanító nénivel, ő nem csinált ebből ügyet, meg én sem. Csak hát én úgy gondolom, hogy szóval nekik is ahhoz kéne hozzáállni, hogy elég legyen az a virág.

--

– Én nagyon tudok örülni az ajándékoknak, amiket a szülők adnak, mert mindig úgy érzem, hogy egy kicsit ezzel megbecsülik a munkámat és hogy gondolnak arra, hogy nekem az jóleshet. Minden ajándékot szívesen fogadok, de azokat az ajándékokat kedvelem, ami egy kicsit személyes. Amiben látom, hogy igazán gondoltak rám, keresték, hogy mi lehet az, aminek örülhetnék, hogyha az egy egészen pici kis ajándék is, és ha látom, hogy gondoltak rám, szeretettel adják, akkor én annak mindig nagyon örülök. Ilyen jellegűek a saját kézzel készített ajándékok is. Tehát lehet egy egyszerű mézeskalács sütemény, vagy egy valami saját kézzel gyártott emlék és ezeket el is szoktam tenni és megőrzöm.

– Milyen ajándékokat szokott kapni még?

– Természetesen vannak, akik nagyobb ajándékokkal kedveskednek, ami szintén nagyon jóleshet, mert mindig fűznek hozzá néhány olyan mondatot, amiből érzem, hogy ezzel megbecsülik, ezt azért adják, mert úgy érzik, hogy nincs az az ajándék, nincs az a szeretet, amit ki lehetne fejezni sokszor egy pedagógus felé.

– Ezek az ajándékok, amit maga kap, milyen értékűek?

– Hát, az teljesen változó. Van, amikor egészen nagy értékű ajándékokkal lepnek meg. Ez kicsit zavarba is hoz, tehát több ezer forintot is lehet érteni, zavarba szokott hozni, de mindig megnyugtatnak, őnekik ez nem jelent különösebb gondot, tehát ezt nem maguktól vonják el, hanem tényleg teljes szeretettel és szívvel ajándékozzák.

– És maga milyen értékben szokott ajándékozni?

– Hát én, mint pedagógus kisebb értékeket képviselek, tehát nem tudok olyan nagy értékeket adni ajándékba, de én is nagyon szoktam figyelni, hogy a pedagógus személyiségéhez kicsit kapcsolódjon. Vagy gyakran készítünk a gyerekekkel otthon saját kezűleg és egy picit mindig azzal megtoldjuk az ajándékot, hogy legyen benne valami különleges, amit esetleg máshonnan nem kap meg.

– És mit szól ahhoz, amikor a szülők közösen ajándékozzák meg, és erre már előre gyűjtenek pénzt?

– Én őszintén mondva nem igazán kedvelem az ilyen ajándékozási formát, mert úgy érzem, hogy sokan ezzel letudják, tehát hogy beszállnak egy ilyen akcióba, és úgy gondolják, hogy ezzel ők már mindent megtettek annak érdekében, hogy az a pedagógus esetleg örüljön, vagy jól érezze magát egy kicsit. Én a személyes ajándékokat sokkal jobban értékelem, mert akkor mindenki egy picit átgondolja annak a pedagógusnak a munkáját, mindenki egy kicsit átérzi azt, hogy mit érezhet a pedagógus.

– Ha nem kap valakitől ajándékot, azt mennyire jegyzi meg, vagy mennyire fáj?

– Semennyire. Többnyire semennyire. Tehát nem tűnik föl, hogyha valakitől nem kapunk, vagy nem kapok, nem tudom megjegyezni, csak a rendkívüli esetekben. Őszintén mondva azt azért meg tudom jegyezni, hogy valakitől évekig soha, semmit, egy jó szót sem hallok szülőtől, és én úgy érzem, hogy a gyermekével nagyon sok gond van, nagyon sokat tettek azért, hogy ő jól érezze magát, hanem nagyon sokat törődök vele, akkor előfordul, hogy megjegyzem magamnak, és rosszul eshet. De ez pillanatokig tart. Tehát a következő nap egy újra indul minden és semeddig sem tart. Tehát ugyanúgy kezelem, ugyanúgy szeretem, egy pici tüske esetleg, de az is eltűnik.

– Honnan tudják a szülők, hogy mivel kedveskedjenek? Esetleg szokott-e valamit sugalmazni?

– Nem gondolom, hogy éreztetem bárkivel is, hogy mi az, amit szeretnék, lehet, hogy egy-egy elcsippentett mondatból, egy-egy foszlányból, egy-egy jelzésből jelzem mégis, de nem tudatos. Tehát soha nem szoktam kedvenc dolgokat emlegetni, de elképzelhető, hogy a gyerekek vagy a szülők egymás között mégis meghallanak valamit, amiből aztán mégis következtetnek dolgokra, és úgy próbálnak ajándékozni.

– Az utóbbi években mi volt az az ajándék, aminek a legjobban örült?

– Ez az ajándék tulajdonképpen egy egyszerű papírlap volt, amire gyönyörű betűkkel valami különleges technikával az édesanya ráírt egy pici szöveget és ez az egész kép úgy nézett ki, mint egy dísztekercs. És ezt azért kaptam, mert a mama mindig nagyon-nagyon megdicsérte azt, hogy milyen szépen dolgoznak velem a gyerekek, és ami kikerült faliújságra, az neki mindig nagyon-nagyon tetszett. Tulajdonképpen azt a munkát köszönte ezzel a díjjal meg, így szólt az ajándék, hogy ez egy dísz, hogy a gyerekekkel mennyit dolgozom és hogy mennyire törekszem arra, hogy szépet, ügyeset alkossanak. De mégis ez annyira meghatott, hogy őneki ez tényleg ennyire tetszik, hogy ez nagyon-nagy ajándék volt számomra. El is tettem, ki is tettem a szobám falára.

– A lányod most negyedikes, tudod-e már, hogy mennyibe fog az idei év neked kerülni?

– Hát igen, összeszámoltam. 11 ezer forint a ballagási ruhája, 8 ezer forint a báli ruhája, ami ugyancsak kölcsönző. Nincsen cipőnk egyikhez sem. Akkor havi ezer forintot fizetünk osztálypénzbe, ötezer forint fejenként a bérleti díja, ahol a bál lesz tartva, szalagavató bál. A bálra meghívókat csinálnak, az iskola csinálja és ahány embert meghívunk annyiszor ezer forint a meghívó ára.

– Hány embert hívsz meg?

– Hát ez, ha nagyon-nagyon szűkösen veszem, akkor is olyan nyolc-tíz ember.

– Hát akkor még egy tízes a beugró.

– Nyolc-tízezer forint igen, ez is a beugró. Meg a tanároknak az év végi búcsúztatója, ezt még nem számoltam ki, a havi ezer forintos osztálypénzen kívül. Mert ugye most elhagyják az iskolát, tehát érettségi után ők már nem lesznek ott az iskolában és az összes tanárnak adni kell egy komolyabb ajándékot, tehát nem úgy, mint az előző években, plusz az igazgatónak, plusz az igazgató-helyettesnek, de még a büfés néninek is. Ez így szokás.

– És körülbelül ez mennyi lesz még nektek?

– Gondolom, egy 15 ezer fejenként. És ez nagyon szűkös, mert ha minden tanárt beleveszek, plusz az igazgató-helyettes, szóval ez minimum 15 ezer.

– Tehát akkor most hol tartunk?

– Hát ott tartunk ugye, hogy egyszer volt tizenegyezer, egyszer volt nyolcezer a kölcsönzői ruha, az 19 ezer, akkor a havi ezer forintos osztálypénz ugye, tíz hónapon keresztül, az is tízezer forint. Aztán ötezer forint a bérleti díj a bálra és hát én tizenötöt kalkuláltam ugye a tanároknak az év végére és hát ugye akkor még nincsen báli cipőnk, nincsen ballagási cipőnk, ami szerintem a kettő tizenöt, és akkor még szerintem nagyon szolid árat mondok rá.

– Akkor az most már hatvanötezer.

– Igen, igen. És ez csak a lányom.

– Miért, a fiad is most ballag?

– Igen, a fiam is most ballag, mert ő nyolcadikos.

– És ott? Ott mi vár rád?

– Ott hát, mondjuk, a bálon kívül minden más. Ballagási ruha, a tanároknak a pénz, most is ezer forintot fizetünk havonta, tíz hónapon keresztül, ugyanúgy az ajándékok a tanároknak, az igazgatónak, az igazgató-helyettesnek, a könyvtáros néninek. Mondjuk nem sajnálom, csak egy kicsit sok így. Főleg ugye így két gyereknél. Én tudom, biztos van, akinek három gyereke ballag egyszerre, de mondjuk ez engem nem vigasztal, és aztán így a két gyereket egybevetetem, hát bizony elég húzós.

– Milyen ajándékot kell ilyenkor venni a pedagógusnak, honnan tudjátok kitalálni, hogy mit szeretne?

– Ez úgy volt régen, hogy apróságot vettünk. Tulajdonképpen csak a megemlékezés kedvéért vagy egy szépet festettek vagy rajzoltak, vagy egyszerűen írtak a gyerekek, mindenki aláírta az osztályból és hát ez volt átadva év végén. Na most ez bizony az utóbbi években igencsak megváltozott. Már a lányom általános iskolás időszakában is az volt, hogy hát a tanár igencsak vagy a tanárnő igencsak célozgatott szülői értekezleten vagy fogadó órán arra, hogy ő tavaly mit kapott egy-egy osztálytól, most akkor kiegészítésként mit szeretne mellé.

– És mit szeretne?

– Hát például volt olyan tanár, aki az előző osztályt mikor tanította, akkor kerti bútort kapott. Tehát székeket és asztalt és mikor a mi osztályunkat átvette, akkor hintaágyat kért.

– Akkor most hintaágyat fogtok neki venni év végén?

– Nem, ez évekkel ezelőtt volt, most viszont hát nem tudom, mert mindenféléről szó volt, a napernyőtől kezdve, merthogy az még nincs a kertjében. Ilyen rózsalugasnak az állványát fából, ilyenről szó volt. Vagy egy nagyobb fa jellegű szobanövényt, ami hát mondjuk nagyon szép, nagyon reprezentatív egy lakásban, de bizony megvan a kellő ára is. Na most ez csak egy.

– Mennyi?

– Hát ez olyan 25 ezer forint körül van. Ez egy tanár. Na most hogyha összeszámolom, akkor jó, hogy nem mindenkinek, tehát az osztályfőnöknek vesz az ember mondjuk 25-30 ezer forintos ajándékot, akkor a többi szaktanárnak vegyen csak mit tudom én csak tizenötezerért, vagy tízért, az is nagyon sok.

– És ez hogy megy? Hogy ti szülői értekezleten megkérdezitek, hogy tanárnő mit szeretne, vagy pedig ő úgy magától mondja, hogy mit kér?

– Nem, nem kérdezzük meg, én szülői munkaközösség tagja voltam hosszú időn keresztül, de nem volt jellemző az a szülőknél, hogy megkérdeznék, hogy mit szeretne a tanárnő. Összebeszéltünk, kitaláltuk, de ahogy az év vége közeledett, akkor bizony erősen céloztak arra kérdezés nélkül, hogy ő mit kapott és mit szeretne.

– Mit jelent az "erősen célzás"?

– Hát például elmondta, hogy megkéri a kedves szülőket, hogy egy harmincadik vázát ő nem szeretne kapni, egy húszadik könyvet nem szeretne kapni, mert esetleg a témája sem érdekli. Tehát ezekből úgymond elege van. Úgy, hogy ő azzal, hogy ő megmondja, hogy mit szeretne kapni, azzal tulajdonképpen jót tesz a szülőknek, mert hát végül is, akkor nem hülyeséget veszünk, amiből ő esetleg raktárt nyithatna, hanem hát azt, aminek örül, és ami hát szükséges neki otthon.

– És ti mit szóltatok akkor, amikor kiderült, hogy hintaágyat vagy rózsalugast szeretne?

– Hát én enyhén szólva meglepődtem, egy nagyon csúnya mondatot mondtam is, mindenki füle hallatára, ő egy nagyot nézett, nem szólt semmit. Ezzel a téma be volt fejezve, hintaágyat nem kapott, igaz, hogy harmincadik vázát sem vettünk, próbáltunk valami köztes megoldást találni úgy, hogy kapott egy óriási szobanövényt.

– És most mi lesz idén év végén?

– Arra gondoltunk, hogy csináltatunk neki egy ajándék kosarat, amiben minden lesz. Édesség, szeszesital, teák, kávé, kakaó szóval ilyenre gondoltunk. És hát mondjuk ez sem kevés, ahogy összességében vesszük, de a szülőknek az a véleménye és nemcsak az enyém, hogy nem igazán jó dolog az, hogyha megmondja, hogy ő mit szeretne. Szóval, ha hintaágyat szeretnék, akkor a családommal beszélem meg, megvesszük, ha van rá pénzünk. De én ha tanár lennék, én biztos nem merném, tehát egy kicsit olyan égésnek tartanám, hogy én ezt kijelentsem, hogy kérek.

– Hogy fogod kigazdálkodni ezt a sok pénzt, hogy elég legyen mind a két gyerekre?

– Hát bizony egész évben már a felére már úgy félre van téve a pénz. A nyáron ugye nem voltunk sehol, ráadásul ugye az építkezésre kell a pénz, szóval mindig van hova tenni. De mivel muszáj vagyok, tehát az én gyerekem nem lóghat ki, ne mutogassanak ujjal rá, hogy nahát ez az, akinek az anyja nem fizetette be a pénzt. Muszáj vagyok igazodni a többiekhez, és mivel ez az igazság, hogy egyre többet és többet kell adni, én elhiszem, hogy nagyon kevés a fizetésük, de nekem is.

--

– Két oldalról tudom megközelíteni a dolgot, mint szülő, illetve mint pedagógus. Én úgy gondolom, – most mint szülő úgy kezdem – én úgy gondolom, hogy a pedagógus megérdemli azt, hogy időnként elismerjük az ő munkáját azzal, hogy pedagógusnapon vagy az utolsó napon, amikor elvisszük a gyereket egy évben és hosszabb szünet jön, akkor éreztessük velük azt, hogy mi meg vagyunk elégedve az ő munkájával, mi szeretjük őt, mi jónak tartjuk, hogy ő foglalkozik a mi gyerekünkkel. Most ennek a módja az már kérdéses, hogy hogy a legjobb. Van olyan hely, ahol ilyenkor összefognak a szülők, gyűjtenek és vesznek valami nagyobb ajándékot a pedagógusnak és van a másik oldal, amikor egyénileg a szülő úgy dönt, hogy ő most megköszöni a munkáját a pedagógusnak. Én az utóbbit egy picikét jobban szeretem, mert az rólam szól, nem pedig a szülői munkaközösség vezetőjéről, aki éppen kitalálja, hogy mi legyen az az ajándék. Én úgy gondolom, hogy sokszor elég csokor virág is, vagy mellé egy nagyon kicsi ajándék, egy igazából jelképesnek kell ennek lennie, hiszen nem tudhatjuk, hogy mire van szüksége a pedagógusnak, nem ismerhetjük annyira az ő ízlését, hogy minek örülhetne. És úgy gondolom, hogy nem kell őt elárasztani és elvárni tőle, hogy a lakásában itt-ott kitegye ezeket a bizonyos dolgokat. Nem is biztos, hogy egy vázáról eszébe fog jutni az a csoport vagy az az osztály, akitől ő ezt kapta.

– Maga akkor egyénileg szokta fölköszönteni a pedagógusokat?

– Volt már rá eset, hogy szóltak a szülők, hogy most gyűjtünk, adjak be x forintot.

– És ez hogyan ment, mit tudott arról, hogy mit vesznek a pedagógusnak?

– Engem ez bántott akkor is, hogy gyakorlatilag nem tudtam, tehát utána tudtam csak meg, rákérdeztem, hogy most mit vettek ebből, és akkor kiderült, hogy egy Csemegekosarat, ami még a sok rossz közül egyébként legjobb, mert azt lehet a legjobban felhasználni valamilyen szinten egy családban. Tehát ezért nem igazán szeretem, én nem szeretném eldönteni, hogy mit kapjon a pedagógus, mert azért, amikor összeszedjük a pénzt, az már egy nagyobb összeg.

Na most a másik oldala, mint pedagógus én úgy érzem, hogy amikor látom, hogy verejtékesen összeszedett pénzből kapok valami – már elnézést – teljesen értelmetlen dolgot, akkor nem érte el a célját. Tehát akkor nem azt köszönték meg, hanem inkább azt érzem, hogy hát ezt muszáj, mert ezt így szokás és nem is foglalkoznak azzal, hogy mit vesznek, csak legyünk túl rajta. Persze erre nagyon jó példa, volt egy érettségiző osztályom, akik ajándékot vettek nyilván ballagásra a pedagógusnak az összes pedagógusnak. És egy helyen adták át egy ilyen kis ünnepség keretében ezt, tehát nem egyénileg. És bontogatták a kollégák az ajándékokat, mindenki valami értékes – én nem értek hozzá – porcelánt kapott és mindenki próbált mosolyogni, de teljesen hasznavehetetlen volt a legtöbb. Egy váza, egy cukorka tartó, ami egyáltalán nem biztos, hogy abba a lakásba illet, hogy az éppen kellett a kollégának. Szóval én abból azt éreztem, hogy egy szülő magára vette, eldöntötte, volt egy ismerőse egy porcelánboltban és összecsomagolták. És nem jött az, aminek jönni kellett volna, a köszönet. Ugyanakkor én is kaptam már olyan ajándékot, ami egy szülői összefogás eredménye, de benne volt az odafigyelés. Amikor négy év után eljöttem egy osztálytól, akkor ők nagyon szerették volna nekem megköszönni a munkát, nagyon jóban voltam a szülői munkaközösséggel, a gyerekekkel és kaptam tőlük egy vékony aranyláncot egy medállal, amibe belegravíroztatták hátulra az évszámot, és hogy melyik osztálytól kaptam. Erre én mindig emlékezni fogok, és mindig nagyon szívesen fogom hordani. És nem az arany miatt, meg az ékszer miatt, hanem annyira személyre szóló volt, és odafigyeltek rám, hogy azonnal felcsatoltam és látszott rajtam az öröm és rajtuk is az öröm, hogy most találtak valamit, ami tényleg rám szabott.

– És ha a pedagógus nem kap egy családtól, azt megjegyzi magának?

– Úgy gondolom, hogy nem. Mint pedagógus biztos nem tudnám most elmondani, hogy kitől kaptam és kitől nem. Arra emlékszem, hogy – én gimnáziumban tanítok – amikor nyolcosztályos gimnáziumban tehát a 10 éves gyerekek közül, mondjuk a 70 százaléka hoz és akkor nem lehet hazamenni, annyi virágja van az embernek. Közeledünk érettségi felé volt olyan év, amikor már csak négy szál virágot kaptam. Az is borzasztóan jólesik, de nem tudnám megmondani utólag évekre visszamenőleg, hogy melyik volt az a négy gyerek, akitől kaptam. Csak egy kicsit szomorúan vettem tudomásul, hogy ezek a 17-18 éves gyerekek, ahol a szülők már nem figyelnek arra, hogy legalább egy szál virágot vigyél, ahol lehet, hogy már ciki egy szál virágot vinni és az rosszulesik az embernek, hogy elmennek és köszönet nélkül. Lehet, hogy találkozunk szeptemberben, de én úgy gondolom és minden szülőnek üzenem, hogy egy szál virágot vigyenek, mert az megható és az jólesik, az ellenkezője pedig nagyon rosszul tud esni.

(A riport elhangzott a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorában 2003. november 4-én.)

Címkék: pedagógusetika  

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2015.03.04.
Ki nem találja, kinek a felesége lett igazgató!
Ha esetleg azt gondolná, hogy a pécsi Éltes Mátyás iskola élére a mostani tanévtől megbízott Páváné Kurnik Zsuzsanna nem annak a Páva Péter tankerületi KLIK-igazgatónak a felesége, aki...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2015.03.04.
Áthúzta a népszerű szakmára vágyó szegény fiatalok álmait a kormány
A sok hátrányos helyzetű diákot tanító, baptista fenntartású iskolák minden férőhelyet elvesztettek. Mindez azután derült ki, hogy a fiatalok már beadták a jelentkezésüket a választott...
(Forrás: vs.hu)
--
2015.03.04.
Még több támogatást kaphatnak a szakképzésben tanulók
Megemelnék a tanulói ösztöndíjakat, és a jelenlegi egy helyett két szakképesítés ingyenes megszerzését tennék lehetővé.
(Forrás: Edupress)
--
2015.03.04.
Iskolákat vesznek át a német nemzetiségi önkormányzatok
A budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium átvételét tervezi a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (MNOÖ), emellett előreláthatólag a piliscsabai, a pilisvörösvári és a szeksz...
(Forrás: Edupress)
--
2015.03.04.
Életpályamodell a szakképzőknek
A tervek szerint sajátos életpályamodellt hoznak létre a szakképzésben oktatóknak. A dolog különlegessége, hogy a legjobb szakemberek pedagógusi képesítés nélkül is megkaphatnák a tan...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2015.03.03.
Történet a fiúról, aki egy hétig lógott az iskolából – Mire jó a mediáció?
A fiúval beszéltem először. 17 éves, gimnazista, érettségi előtt állt. Nem tanult rosszul, de kiemelkedő sem volt semmiben. Aztán egyszer nem ment be az iskolába, egész héten nem láttá...
(Forrás: Kölöknet)
--
2015.03.03.
Szégyenlős polgármesterek miatt éheznek a gyerekek
Hiába vannak éhező gyerekek, sok településen mégsem igénylik a nyári szünetekre a szociális gyermekétkeztetést. A polgármesterek gyakran szégyellik, hogy az ő falujukban ilyen előfordulhat...
(Forrás: abcug.hu)
--
2015.03.03.
Jánk István: Amikor az iskola szembe kerül a családdal
Bernstein úgy vélte, hogy a középosztálynál megtalálható mindkét kódforma, a kidolgozott és a korlátozott nyelvi kód is. Viszont a munkásosztálybéli családok jelentős részében csup...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2015.03.03.
Változik a tanári életpálya szabályozása
Néhány ponton módosítják a pedagógus-előmeneteli rendszerről szóló kormányrendeletet, majd ez után a pedagógusok minősítési rendszeréről szóló tájékoztatót, ahogyan ezt az alapvet...
(Forrás: hvg.hu)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT OFOE agresszió bizalom család demokrácia digitális nemzedék diákok drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség esélyek felelősség felnőttképzés fiatalok film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet innováció integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közoktatás közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep osztálykirándulás pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Bernadett! 16 éves korod után már nem vagy tanköteles. Elmehetsz dolgozni, szakmát tanulni. Valamit csak kezdened kell magaddal. Mit gondolnak erről a szüleid? Vagy a saját lábadra akarsz állni 16 évesen?

--
  Szentgyörgyi Bernadett

16. éves vagyok.. 8. osztályba járok de nem akarok suliba járni... Mi a következménye annak ha nem megyek ???

--
  Peer Krisztina

Kedves Eszty!

Az óvónők azért kérik a nevelési tanácsadó (most már pedagógiai szakszolgálat)véleményét, mert ők nem kompetensek a gyermek képességeinek felmérésében, csak sejtésük van róla, és indokoltnak tartják. De nem azért, hogy a szülővel kiszúrjanak, hanem, hogy a gyermek időben, megfelelő segítséget, fejlesztést tudjon kapni.
Mitől tart? Miért nem szeretné a vizsgálatot? A vizsgálat azért szükséges, hogy a gyermeke-ha szükséges-időben (és ne túl későn) segítséget tudjon kapni. Az ő érdekét szolgálja. Ha nem írja alá a papírt, az az együttműködés hiányát jelzi, és amennyiben gyermekének valóban segítség, fejlesztés kell, akkor Ön ezzel őt veszélyezteti. De ez egy hosszas gyermekvédelmi intézkedés, családgondozók bevonásával - reméljük erre nem kerül sor. Hiszen Ön is a legjobbat szeretné gyermekének.
Szerintem az Ön beleegyezése nélkül nem vizsgálhatják meg, de azt javaslom, járuljon hozzá a gyermeke érdekében. Ezért gyermeket nem emelnek ki a családból, ettől ne tartson.
A vizsgálatról itt tud tájékozódni

Minden jót!
Peer Krisztina

--
  Eszty

Tisztelt osztályfőnök.
Köszönöm válaszát.
Az iskolába jobb a helyzet :)
De sajnos az oviba nem.
Valóba kéri az óvónő,a nevelési tanácsadó véleményét.De én nem akarom ezt a vizsgálatot.
Ha nem írom alá a papírt,hogy akarom a vizsgálatot,milyen problémákkal találhatom magam szembe?
Valóban engedélyem nélkül is felmérhetik?
Hallottam hogy ,akár a gyermeket ki is vehetik a családból,mert veszélyeztetem a gyermekem azzal hogy szeretném hogy iskolába menjen.(7)éves.
Ha mégis aláírom a vizsgálatot akkor milyen feladatokat kap a gyermek?
Előre is köszönöm válaszát.

--
  Peer Krisztina

Kedves Apa!
Teljesen egyet értek Önnel, ez egy felháborító és egyben szomorú történet.A pedagógusok ugyanakkor nem a segítségnyújtástól határolódnak el, hiszen azt mondják, hívnak orvost, mentőt, ami a segítségnyújtás egy formája. Azt gondolom, ennek az oka az lehet, hogy félnek az ismeretlentől. Egy epilepsziás nagyroham annak, aki ilyet nem sűrűn lát, ijesztő. Lehet, hogy a betegségről sem tudnak túl sok mindent. Talán érdemes lehet a félelmüket oldani és több információt átadni.
Ugyanakkor láthatóan a pedagógusok részéről elutasítani még mindig könnyebb, mint megtanulni, hogyan kell valakit stabil oldalfekvésbe fektetni.
Nagyon pontosan fogalmaz, amikor az emberi oldalukról beszél: egy pedagógusnak nem kötelező ezt megtennie, de egy embertől mindez elvárható. Még akkor is, ha történetesen pedagógus. Nagyon sajnálom. Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
  Apa

Tisztelt Ofő!
Kislányom epilepsziás beteg. Roham esetén anális úton kell a görcsoldót beadni. A kislány osztályfőnöke és tanártársai elzárkóznak a görcsoldó beadása elől. Azt mondják, hogy ők nem orvosok. Ezt talán meg is érti az ember, de roham esetén a személyt stabil oldalfekvő helyzetbe kell azonnal helyezni, hogy a saját, a roham miatt létrejött váladékától ne fulladjon meg. A pedagógusok teljes mértékben elzárkóznak a segítség nyújtástól. Úgy nyilatkoztak, hogy ilyen esetben az orvost fogják értesíteni.
Mint aggódó szülő joggal elvárhatom e azt a pedagógustól, hogy azt a minimális, emberi segítséget megadja lányomnak a roham esetén (stabil oldalfekvéses helyzetbe helyezés) amíg a helyszínre érkezik 5-10-15 perc után az orvos, aki esetleg tud intézkedni és a megfelelő orvosi segítséget megadni. Hangsúlyozom, hogy a stabil oldalfekvéses helyzet nélkül esetleg komoly egészségi károsodást is szenvedhet a beteg.
Tisztelettel.
Apa

--
  Paulovkin Boglárka

Kedves Károly!
Köszönöm gyors válaszát. Ezt a szakvéleményt immár harmadszorra erősíti meg kontrollvizsgálaton a II. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat. A legutóbbi, november végi kontrollra az van írva: "Tankerületi kontroll szakértői vélemény".
Ez nem pont az, amit Ön írt - vajon ez a hosszú nevű bizottság még felül kell hogy vizsgálja a PSZSZ véleményét? És ilyen bizottsági vizsgálatot vajon kezdeményezhet a szülő is, vagy csak az iskola...? Őszintén szólva, elég elveszettnek érzem magamat a közoktatás bugyraiban, én csak azt érzem, hogy a gyereket az iskola nem segíti, és azzal fenyegetőzik, hogy már nem tanköteles, tehát "kirakhatják". Miközben a gyerek nemcsak érettségizni szeretne, de még tovább is akar tanulni. Évvesztesként - őszi születésű - s mert ötosztályos gomnáziumba jár, pont a felénél tart az oktatásnak, még két és fél éve van az érettségiig. De állandó a huzavona a szakvéleményben javasolt könnyítések megadása körül; a tavalyi tanévben augusztól decemberig (!) húzták, hogy a szakvéleménnyel alátámasztott szülői kérelmemre reagáljanak a tanárok tájékoztatásával és a könnyítések megadásával; tavaly májusban lett volna esedékes a felülvizsgálat, azóta kértem az iskolát, hogy indítsa el, mert most már az iskola kérheti csak a felülvizsgálatot, a szülő nem, és így sikerült november végére összehozni a kontrollt. Mondanom sem kell, eközben a gyerek a írásképtelenségével hány egyest szedett be - tavaly "csak" kettesekkel megúszta rázósabb tárgyakat, idén háromból meg is buktatták félévkor. Hozzáteszem, hogy azt a tanárai sem vitatják, hogy jó képességű gyerekről van szó. - Szóval, a cél az érettségi, hova fordulhat ilyen esetben a szülő?
köszönettel,
Boglárka

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Amennyiben a tanuló szakvéleményét valamelyik Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság állította ki és nem változtatta meg a későbbi kontroll vizsgálatok alkalmával, akkor továbbra is sajátos nevelési igényű tanulónak számít.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[tanitoneni:] Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Leiner Károly:] Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Fekete Hajni:] Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Dr. Borján József:] Kedves Leiner Úr! Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[S:] Mi normális ma az iskolákban? Semmi! Az sem, hogy nap mint nap bemegyünk. Nem kéne. És igen. Hetente mondanak fel tanár ismerőseim, mennek el végleg. Nem másik iskolába. Külföldre! Mert inkább mosogatnak háromszoros pénzért, mint küszködnek hiába. Varázsolni? Röhej!
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Z.:] "nem sérült az sem, aki mellett a tanteremben ott volt a cigány osztálytárs is" Elég egy hülye az osztályban, és garantált a sérülés, pont annál a másiknál, aki tehetséges, mert a tehetségesnek védettebb hely kell. Csak ezt meg te nem akarod észrevenni.
A szegregálódás folyamata »

--

[OFOE:] Támasz kell nekik, írja L. Ritók Nóra a Népszabadság mai (2015, 02. 25.) számában. Egy részlet az írásból: „Nem engedhetjük el a kezüket, kell segíteni útiköltséggel, ruhával, étellel, iskolaszerrel, mentorálással, hátha sikerül végigvinni az úton őket, a jó szakmáig, […]
A szegregálódás folyamata »

--

[csilla:] csak kell, hogy változzon!
A szegregálódás folyamata »

--

[tanbacsi:] Már rég nem tudunk varázsolni, ilyen hozott anyagból nehéz. Megkötött kézzel is nehéz. Lenézett, nem megbecsült hivatástudattal is nehéz. Kollégáim sorban mennek el a pályáról, inkább mosogatnak Ausztriában ötszörös bérért. És 8 óra munka után leteszik a lantot. […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Leiner Károly:] Igen Gyula, a düh a tehetetlenség következménye, azok a "satnya magoncok" ugyanis nem eleve annak születtek, hanem azzá lettek. És magamra is dühös vagyok, hogy nem tehetek többet értük. És Hajninak is igaza van: csak a munka marad. A legnagyobb siker, ha ezeket a rácsokat […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--
OFOE (2001–2015) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek