OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2007. november 30.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Hodor Julianna

Anna története

Nehéz kenyér a pedagógusé...

Ez a történet eredetileg a „Mint arcokon a ráncok” blogon jelent meg. Köszönjük Hodor Juliannának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az írást.

Húsz éve dolgoztam egy szakközépiskolában mint matematika-fizika szakos tanár. Osztályfőnöke voltam egy különösen szorgalmas, egymást segítő közösségnek. A történet szereplője, Anna ebbe az osztályba járt.

Már az első napokban, hetekben felfigyeltem rá. Öltözködése igen feltűnő volt. Mindig feketében járt, körmét, haját, szemét feketére festette. A derekán mindig egy fekete kendő lógott. Azonban nem csak külseje volt különleges, hanem magas színvonalú tárgyi tudásával, kiemelkedő képességeivel is felhívta magára a figyelmet. Ezek mellett azonban cinikus magatartása, lekezelő modora, túlzott önérzetessége még feltűnőbb volt. Mindenkivel éreztette önállóságát, "felsőbbrendűségét". Barátokat nem talált az osztályban, határozottan közölte is bizonyos esetekben, hogy senkire sincs szüksége.

A róla kialakult összképet teljesebbé tette az édesanyjával folytatott beszélgetésem. Az első szülői értekezlet végén megkeresett az édesanya, aki akkor postai kézbesítőként dolgozott. Amikor Anna tudását, képességeit dicsértem, így válaszolt:

„Hát nem is tudom, miért lett ilyen okos ez a gyerek. A férjem is csak egy állatgondozó. Pedig már az általános iskolában is nagyon dicsérték a lányomat. Azt hiszem, orvos akar lenni, azért jött ebbe az iskolába. De ezt ő jobban tudja, mi nem értünk hozzá.”

Az anya szavai nem a szokásos szülő-gyermek viszonyt tükrözték, bár ez a fordított tisztelet némileg megmagyarázta Anna rendkívüli önérzetét. Úgy gondolom, hogy az édesanya felismerte gyermeke rendkívüli (a szülőkét jóval meghaladó) képességeit, intelligenciáját, és helyesen döntött, amikor teljes mértékben rábízta életének alakítását.

Anna a későbbiekben is különleges helyzetet foglalt el az osztályban. Mintha idősebb lett volna társainál. Érettebben, felnőttesebben viselkedett. Szívesen segített az osztálytársainak, ha valamilyen tanulmányi problémáról volt szó. Segített a házi feladatok elkészítésében, elmagyarázta a nehezebb tételeket, sőt még súgni is hajlandó volt. Azonban érzelmi kapcsolatot sem társaival, sem tanáraival nem létesített, minden ilyen irányú közeledést elutasított. Ezt a többiek elfogadták.

A kilencedik évfolyam második felében súlyos egészségi gondjai voltak. Sokáig erős derékfájással járt iskolába, majd gerincműtéten esett át, sokat hiányzott. Meglepett, hogy édesanyja mennyi önállóságot biztosít neki. Az orvosi vizsgálatokra alig kísérte el, az eredményekről, a betegség lehetséges következményeiről, a kezelésekről gyakran utólag, lányától értesült. Anna tanulmányi eredménye alig romlott, pedig sok egyéb tevékenységet is végzett. Újságkihordást vállalt, egy ifjúsági lapnál végzett újságírói, szerkesztői feladatokat. Mikor érdeklődtem, hogy mire gyűjt azt felelte, hogy a jövőjére, s a további kérdések elől elzárkózott. Ezek megerősítették abban, hogy ő magasan a többiek felett áll.

A tizedik évfolyam elején meglepő dolog történt. Anna segítséget kért. Szeptemberben tankönyvsegélyt osztottunk ki. Mivel a szülők keresetét nem tartottuk nyilván, ezért a tanulóknak kellett a segélyre jelentkezni, s a jogosultság mértékét az osztályfőnök állapította meg. Arra kértem a jelentkezőket, hogy mondják el a kérés okát négyszemközt. Anna jött utoljára. Igen rövid volt az indoklás:

„Apám elitta a libák árát, és most nincs pénzünk könyvekre.”

A segélyt természetesen megkapta. Megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve erről beszélgetni velem. A válasz meglepett, mert eddigi kapcsolatteremtő közeledésemet mindig visszautasította: „Most nincs időm, de majd egyszer…”

Az „egyszer” végül bekövetkezett. Egyik hétfőn feltűnően fáradtan jött iskolába. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinált a hétvégén, mi okozza látható fáradtságát. Kicsit gondolkodott, és rövid, meglepő választ adott: „Kihívtam a rendőrséget.” Megkértem, hogy komolyan beszéljen velem, mire ő azt felelte, mondjam meg, mikor érek rá, mert ez hosszú. Megállapodtunk abban, hogy aznap délután megkeres. Így is történt. Nem kellett kérdezgetni, magától mesélt.

„Mióta az eszemet tudom, az apám iszik. Nem bánt minket, anyut sem bántotta soha. Csak nekünk soha nem volt rendes családunk. Pedig a húgom meg én úgy szeretnénk élni, mint a többi gyerek. Már az óvodában sem volt az igazi. Soha nem voltak valódi barátaim. Nem is játszottam senkivel. Mindig leültem a sarokba egy könyvvel és olvastam. (No, persze lehet, hogy fejjel lefelé tartottam…) Egyszerűen kiközösítettem magamat. Sokszor apám jött értem, a kocsmáig kísért, onnan már én is hazataláltam. No, persze… Az iskolában már jobb volt. Lassan rájöttem, hogy nem mindenki így él. Van, ahol az apa nem iszik, a gyerekek meg nem hallják, hogy a szüleik állandóan veszekednek. Aztán elkezdtem álmodozni. Egy fantáziavilágot építettem fel magamnak, ahol nincs veszekedés, kiabálás, ahol nem kell a gyereknek félni. Sokszor az iskolában azon vettem magam észre, hogy nem is figyelek oda, hanem az én kis külön világomban vagyok. Olyan is volt, hogy felelés után nem tudtam, hogy mit kérdeztek, mit mondtam, és a végén mégis ötöst kaptam. Azt hiszem, ekkor ijedtem meg, hogy megbolondulok. Figyeltem magam, és tudatosan ki akartam szabadulni ebből. Aztán sikerült is. Egyedül! Most már a fantáziámat egészen másképp mozgatom. Egy fantáziajáték-körbe járok, ahol történelmi játékokat játszunk, és ez jó.”

Nem tudtam megállni, aggodalmamat fejeztem ki a fantáziajáték-kör miatt, illetve a tanulás fontosságát hangsúlyoztam, elfelejtve az egész párbeszéd kiindulópontját. Természetesen ezzel a beszélgetés lezárult, Anna elment, elfoglaltságára hivatkozva. Úgy éreztem, hogy valamit elrontottam, befejezetlen maradt az egész, pedig mint tanár, helyesen cselekedtem (?). Nem tudtam, mit tegyek, nem kezdeményeztem a beszélgetés folytatását. Néhány nap múlva a tanuló ismételten megkeresett, és befejezte a történetet.

„Szóval a múltkor nem mondtam de apám berúgott, mert megkapott valami pénzt a libákért. Anyuval valami apróságon, nem a pénzen, összevesztek. Anyu felment a padlásra, és felhúzta maga után a létrát. Azt hittem, fel akarja akasztani magát, de lekiabált, hogy felgyújtja a házat. Apám üvöltött, a húgom csak bőgött, én meg nem tudtam, mit csináljak. Azután felültem a biciklire, és kihívtam a rendőröket. Persze azt hitték, hogy anyu részeg. Pedig csak „kivolt” idegileg. No, mindegy. Aztán anyut lecsalták a padlásról, jegyzőkönyvet vettek fel, és elmentek. Apám többet nem szólt hozzám szombaton. Aztán másnap, mintha misem történt volna…”

Ezután még tovább beszélt. Elmondta, hogy az egész rokonsága ilyen, nem sok segítségre számíthat. A húgát is tulajdonképpen ő neveli. Minden pénzt, amit kapnak, vagy keresnek, egy betétkönyvben gyűjtik, mert a továbbtanulásukat a szüleik nem fogják anyagilag bírni. Talán az egyik nagymama lehet a támasza, de ő sajnos már öreg, és nem nagyon érti meg a problémáit, különben is beteg, van elég gondja. A beszélgetés végén úgy tűnt, Anna megkönnyebbült. Megállapodtunk, hogy ha megint gondjai lesznek, újra elbeszélgetünk. Jó néhány ilyen beszélgetés lezajlott közöttünk, amíg az osztályfőnöke voltam.

Anna igen jó képességű, intelligens lány volt. A meglehetősen negatív családi környezet ellenére viselkedése nem vált az iskolai környezet számára teljesen elfogadhatatlanná. Továbbtanulása érdekében hatalmas terheket vállalt magára, melyeknek elviselését a kamaszkor egyéb problémái tovább nehezítettek. Érezte, hogy gondjait valakivel meg kell osztania. Mint osztályfőnök csak arra voltam képes, hogy empátiával forduljak felé, meghallgassam. A meghallgatás eredményének tekintettem, hogy Anna képessé vált arra, hogy az események és gondolatai, elmondásával megszabaduljon szorongásaitól. Azonban a négy gimnáziumi éve alatt végig megmaradt a társaitól való különállása. Nehezen barátkozott, befelé forduló, talán kissé önteltnek tűnő magatartása miatt sokak számára ellenszenvessé vált. Különc volt. A tanáriban is sokszor kellett megvédenem, legtöbbször sikertelenül. Kollégáim emlékeiben róla még ma is, a beilleszkedni nem tudó, renitens tanuló negatív képe él. A vele folytatott beszélgetések során gyakran késztetést éreztem, hogy olyan hasznos tanácsokat adjak, melyekkel minden gondját megoldhatja, illetve legszívesebben magam oldottam volna meg minden problémát. Szerettem volna megváltoztatni. Mivel természetesen ez lehetetlen volt, folyamatosan lelkiismeret furdalást éreztem, hiszen úgy véltem, hogy egy segítséget kérő tanulót nem tudtam támogatni, illetve nem éreztem, hogy az iránymutatás nélküli meghallgatás segítség lenne. Folyton aggódtam, szorongtam, és féltem a beszélgetésektől. Valójában zavarba hozott, az egyenrangú kapcsolat. Át kellett lépnem a hagyományos pedagógus szerepből a segítő szerepébe. Ezt akkor ösztönösen, tudatosság nélkül tettem, s ez okozta a folytonos bizonytalanságomat.

Anna az óta leérettségizett, néha telefonon, e-mail-ben megkeres. Beszélgetéseinkről nincsenek kellemetlen emlékei, elmondása szerint a legnagyobb gondja az volt, hogy nem talált igazi barátokat. Jelenleg főiskolai hallgató, és dolgozik.

Siker? Nehéz kenyér a pedagógusé…

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek