OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. szeptember 17.

Kádár Judit

Hány éves a gyerek? (6. rész)

Életkori támpontok az alkalmas történetek és alkalmas történetmondás kérdéseihez

Kamaszkor felső (16-18 éves)

Érzelmileg

Az előzőnél jóval csillapultabb, bár még mindig viharos életszakasz. Az érzelmi sérülékenység főleg a párkapcsolati és teljesítménybeli kudarcok tekintetében erős. A regresszív nyomás ereje, a szélsőséges lelkiállapotok és viselkedésmódok gyakorisága csökken – a kamasz külvilággal folytatott interakcióiban legalábbis, mert a családdal folyó történeteiben ez még hosszan fennmaradhat. A nagykamasz egyik legérzékenyebb pontja a rivalizálás; az ettől való visszariadás (erős, sikeres szülők mellett felnövő gyerekeknél ez szinte törvényszerű) vagy a versengés túlhajtása egyaránt hatékony gátat jelenthet az érett teljesítmény, szerepvállalás és kapcsolati élet kibontakozásában. A serdülő belső konfliktusainak másik gyújtópontja az elköteleződés: kapcsolatait tekintve éppúgy, mint a csoportokkal, eszmékkel, ideológiával, hazával, felekezettel való közösségvállalás tekintetében, illetve a pályaválasztás kérdésében. Kamaszkora első szakaszának domináns érzelmi csapdája, a mindig, mindenben jelenlévő ambivalencia érzés ebben a két élettémában marad fenn tartósan: a versengésben és az elköteleződésben. Mindkettő vonzza, és mindkettőt kerülni igyekszik.

Problémája alapvetően a családjával való megváltozott viszonyából, a családban betöltött helye megváltozásából ered: kezd elszakadni. Vágyaiban és bűntudatos szorongásaiban ott motoszkál, hogy a saját életében sikeresebb férfi/nő legyen, mint az apja/anyja, illetve egzisztenciálisan, szakmailag sikeresebb legyen náluk. Ez az eredendő – és eredendően tilalmasként megélt – rivalizálás és hűtlenség azonban visszariasztja. Ennek a zavarnak (és nem kevésbé a serdülő autonómiatörekvésének) egyik nagyon nyilvánvaló jele a serdülőkor második szakaszára olyannyira jellemző lojalitás- és autoritáskonfliktus. Gyakori megoldás, hogy az ifjú a családon kívüli világban keres bölcs, erős – valóságos vagy szimbolikus – szülőpótlékot, akinek azonban nem tiltott fölébe kerekednie: mestert, vezért, vezérlő eszmét, ideológiát. A modelléhség és az eszme-éhség nagyon erős ebben az életszakaszban, de mindkettő azzal a feltétellel, hogy (minden rajongás és feltétel nélkülinek tűnő elkötelezettség vállalás ellenére) a modell is és az eszme is szabadon választott és szabadon elhagyható.

A nagykamasz életében a korábbi féktelen hedonizmus és ugyancsak féktelen önsanyargatás helyét átveszik a kiegyensúlyozottabb, énazonosnak elfogadott örömszerző viselkedések és az erőfeszítés, lemondás tudatos, célvezérelt vállalása. A gyermeki felettesén helyét (amelynek hatalmát kiskamasz korában tagadva is magán érezte) átveszi az énideál, a kívülről vezérelt önkontroll helyét átveszi a belül kimunkált célok, ideálok, tervek szolgálatába állított önfegyelem. Nagyon lassan veszi át, a különböző addikcióktól az aszkétizmusig sokféle túlzás szegélyezi még ezt az utat.

Kognitívan

Az elvont műveleti gondolkodás virágkora. A serdülő – értelmi színvonalának és érdeklődésének megfelelő formában és témákban – mindent boncolgat, elemez, általános összefüggéseket tár fel és cáfol meg csillapíthatatlan szenvedéllyel. Néha kissé öncélúan, ami azt mutatja, hogy az előző életkor érzelmi, indulati életének hullámverését, ambivalenciáit próbálja az eszével uralni. Ennek van nagyon és kevésbé jó oldala. Nagyon jó oldala, hogy az ifjú ebben az életkorában tanuló- és megértő képesebb, mint korábban vagy később bármikor: kritikai és elemzőképessége, problémaérzékenysége óriási, absztrakciója bámulatos, törekszik a kérdések többoldalú feltárására és kifejtésére. Kevésbé jó, hogy ez a „kérgi túlműködés” nemritkán üres spekulációkba, öncélú okoskodásba, meddő teóriák gyártásába hajtja. Az ambivalencia ugyanis metaszintre emelve is ambivalencia marad, amit az eddigieknél jobban, de még mindig nem elég jól tűr. Amikor nem jól tűri, gondolkodása elveszti rugalmasságát: az elfogadott eszméből, gondolatból idealizált dogma lesz, a kritikából elutasítás, a magyarázatból racionalizáció.

Társasan

A nagyobb serdülők számára még mindig nagyon jelentős helyszín a kortárscsoport, de csoportéletük sűrűségét, intenzitását jócskán lazítja, hogy a valódi páros kapcsolatokra – barátságra, szerelemre – sokkal erősebb igényük van, mint a kiskamaszoknak, és ezeknek a kapcsolatoknak az intimitását is jobban tűrik. Szemben a kiskamasz csoportokkal, melyekben az egyéni jelleget úgyszólván eltünteti a csoportnormák és szokások szinte zsarnoki elvárása, az idősebb serdülők csoportjaiban nagyra értékelt, jelentős szerep jut az egyéniségnek éppúgy, mint az egész csoport – gondosan ritualizált és hangsúlyozott – egyéni jellegének.

A jól sikerült serdülőkor végére (ami nem feltétlenül, nem is túlságosan gyakran a 18 éves kor) számában és jelentőségében kiegyensúlyozódik a párkapcsolat és a csoportkapcsolat, a felnőtt kapcsolat és a kortárskapcsolat, a családon belüli kapcsolat és a családon kívüli. Az intenzív csoportélet helyét lassacskán átveszi a laza, sokféle egyéni vonást jól tűrő baráti társaság érzelmileg kevésbé túlfűtött miliője. Nagykamaszok túlságosan sűrű, összetapadt csoportjai – amelyek nemritkán ellenségesek, vagy legalábbis mértéken felül kritikusak más csoportokkal szemben – a csoporttagok éretlenségéről, leválási problémáiról árulkodnak.

Etikailag

A serdülőkor késői szakaszában az ifjak rendkívül érzékenyek, nyitottak etikai kérdések sokoldalú megtárgyalására, gyakorlati következményeik számbavételére. Nagy erővel kezdetét veszi az autonóm erkölcsi álláspont kimunkálása, amelyben a közvetlen és tágabb csoport normáinak figyelembe vételén túl az egyéni jelleg, a belülről vezérelt és szentesített egyéni álláspont is megjelenik. A serdülő magányos spekulációinak és társaival folytatott véget nem érő vitáinak java része a jó-rossz, helyes-helytelen kérdései körül folyik. Személyiségének érettségét, konfliktus- és ambivalencia tűrésének fokát nagyon érzékenyen mutatja, milyen mértékben képes a sajátjától eltérő etikai álláspontot tolerálni, miközben nem adja föl saját belülről vezérelt, autonóm álláspontját. Az eszmék, mesterek, mozgalmak iránt túlságosan korán, túlságosan erősen elköteleződő, rugalmatlan gondolkodású serdülők erkölcsi ítéleteikben következetesnek, koraérettnek tűnhetnek (ami nemegyszer imponál még kiforratlan véleményű, bizonytalankodó társaiknak), pedig valójában sokkal éretlenebbek még hezitáló, álláspontjukon még sokszor igazító kortársaiknál.

Beépülő identitáselem

A szabad választáson és a közös sorson, gyökereken, hagyományon egyaránt alapuló odatartozás érzése a szorosabb (család, baráti kör) és tágabb (város, ország, kultúra, vallás) csoporthoz a valóság vágyvezérelt, idealizáló eltorzítása nélkül. A valódi hűség és elkötelezettség érzés feltételeként a sokszínűség, különbözőség elismerése és értékként elfogadása a saját csoporton belül.

A késő serdülőkori identitásalakulás akkor sikeres, ha abban összedolgozódik és egyensúlyba kerül a gyerekkor önazonosság keresésének összes eredménye: az eredendő bizalom és a valóságelv, az autonómiatörekvés és az alkalmazkodás, a kompetenciaérzés és a reális önismeret, a stabil önmeghatározás vágya és a változás elfogadása, a kooperáció keresése és a versengés. A csoportidentitásban éppúgy, mint az én-identitásban az egymáshoz és az idealizált normához nem pontosan illeszkedő vonások elfogadása az érett azonosságérzés kritériuma. Ennek sikeres kimunkálása jócskán túlnyúlik a 16-18 éves koron, de ebben az életszakaszban alapozódik meg.

Domináns tevékenység

A nagykamasz beszélget. Magában és a társával, társaságban és tömegben, a családjával és a könyveivel, a múltjával és a jövőjével. Folyamatos szellemi, érzelmi mozgásban van és – jó esetben – folyamatos fizikai mozgásban: táncol, utazik, telefonál, szervez, gesztikulál, magyaráz, rohangál. Klubokba jár és rendezvényekre, koncertekre és sörözőkbe, gyűlésekre és randevúkra. Az alvás, evés megszokott napi ritmusa elvész, alárendelődik minden más fontos teendőnek – rohamokban alszik és eszik. Legfőbb tevékenységi formája az intenzív jelenlét (ebben a tekintetben roppant mód hasonlít a totyogni kezdő egyévesre: mindketten úgy érzik, hirtelen kitárult előttük az egész világ, és azt nekik most azonnal birtokba kell venniük).

A nagykamasz vitatkozik: minden eszmét, igazságot, meggyőződést, kapcsolatot azonmód kifordít, megszemlél a fonákjáról, felülvizsgál, hogy eldöntse, érdemes-e a bizalmára. Még önmagát is „kifordítja”, azaz folyvást veszélyes helyzeteket keres és teremt a maga számára, hogy eldönthesse, vajon a saját teste, érzései, intellektusa érdemesek-e a bizalmára. Rengeteg kárt tesz a világban, a kapcsolataiban, önmagában, de ez nem a prepubertás kaotikus ügyetlenkedése, nem is a kora kamaszkor provokatív, dühöngő ágálása, hanem a beható vizsgálódás kíméletlensége. A tönkretett dolgokat, kapcsolatokat (jó esetben is sokadszorra) megtanulja helyrehozni, és serdülőkora végére megtanul egy elfogadóbb, kíméletesebb bánásmódot a dolgokkal, emberekkel és önmagával szemben – miközben világismerete és önismerete minden eddiginél nagyobb mértékben gazdagodik.

A „meghallható” történet

Minden olyan történet, ami megmozgat és mérlegelésre, töprengésre késztet, ami új perspektívát nyújt, új szempontot kínál. A korábbi szakasz (akkor még tiltott) tanulságai mostanra érnek be: a nagyobb serdülő egyre a tanulságokat, egyéni, kapcsolati, társadalmi következményeket kutatja a történetekben.

A történetek identitás-építő haszna soha nem ilyen közvetlenül tapintható, mint éppen most, mivel az a serdülő, aki képes olvasni, történetekkel szembesülni (ha nem képes, beteg), szinte mindent azonmód saját magára vonatkoztat. Minden emberi történet az ő lehetséges története, minden esemény bekövetkezhet vagy már bekövetkezett az életében, minden szereplő egy lehetséges alterego a számára – még a legelesettebb, legkisszerűbb, legrettenetesebb is. A nagykamasz nemcsak az ideálisnak, közvetlenül énazonosnak érzett szerepeket engedi át magán, hanem az „antiszerepeket” is. A szereppróbálgatásnak ebben az időszakában – legalább gondolati síkon – mindent lejátszik magában, hogy azonosuljon vagy elhatárolódjon egy-egy sorslehetőségtől, és átélje az autonóm választás szabadságát. Minél több szempontból elemezhető, minél vitára ingerlőbb, ellentmondásosabb egy történet, annál jobb. A történetek közös feldolgozására legalább kétszer annyi időt kell szánni, mint szokásos.

--

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.12.09.
Tényleg akkora a siker? A CKP a PIRLS szövegértés-vizsgálatról és annak kormányzati kommunikációjáról
Palkovics Lászlónak a PIRLS esetében elég volt egyetlen növekedési adat, hogy a jelenlegi oktatáspolitika pozitív hatását vizionálja. A PISA szövegértés vizsgálat 2009-2012-2015. évi h...
(Forrás: ckp.tanitanek.com)
--
2017.12.09.
A testi fenyítés valójában érzelmi bántalmazás
Az „intézetis” gyerekekről sokan gondolják, hogy lopnak, megbízhatatlanok, buták és csak a baj van velük – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, az UNICEF Magyar Bizottság korábbi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.12.09.
"Nincs olyan, hogy rossz fiú" – 100 éves Amerika óriási gyermekmentő intézménye
Egykori lakói közül sokan harcoltak és haltak hősi halált a második világháborúban. Több százan Flanagant jelölték meg legközelebbi hozzátartozójuknak, akivel leveleztek, és akit hal...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.12.08.
Nagyobb szerepet kapnak a helyi nemzetiségi önkormányzatok az iskolafenntartásban
A jövő évtől azonban a kormány biztosítja a helyi nemzetiségi önkormányzatoknak is a jogszabályi és finanszírozási kereteket ahhoz, hogy stabil intézményfenntartókká válhassanak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.12.08.
Elegük lett a rossz oktatási rendszerből, ezért elhatározták, hogy lehetőséget teremtenek a szakiskolásoknak
Eszterék azt mondják, nem tanodát indítanak, még ha a Deviszont sok elemében hasonlítani is fog az utóbbira, már csak azért is, mert több tagjuk is dolgozott tanodában. „Nem volt könnyű...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.12.08.
A Civil Közoktatási Platform is nekiment az oktatási államtitkárnak
Az iskolai oktatás eredményessége hallatlanul összetett hatásrendszer működése nyomán alakul ki. Semmilyen korrekt számítás nem igazolja, hogy az államtitkár által említett hatások voltak...
(Forrás: Eduline)
--
2017.12.07.
Palkovics László az Arénában (videó)
2 részes interjú a sikeres PIRLS mérésről, az oktatáspolitika ebben játszott szerepéről, valamint a felsőoktatási intézményeink színvonaláról, a külföldi kapcsolatainkról, a tudom...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.12.07.
Párizsig kellett mennie, hogy ne egy roma legyen
Eljutott Párizsba Ötvös Pisti, akit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákjaként mutattunk be még az év elején, néhány hónappal az érettségi előtt. A Hencidán nevelkedett fi...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.12.07.
Így teszi magáévá a kormány kedvenc egyeteme Budapest régi közparkját
A kormány egy 2012-es határozattal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem birtokába juttatta az Orczy-parkot, hogy itt hozhassák létre az új Ludovika Campust. Mire a projekt lezárul, az egykori Orczy...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek