OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. szeptember 17.

Kádár Judit

Hány éves a gyerek? (5. rész)

Életkori támpontok az alkalmas történetek és alkalmas történetmondás kérdéseihez

Kamaszkor alsó (13-15 éves)

Érzelmileg

A kiskamasz kínzó határproblémái „a bőrére vannak írva” – ez a pattanások kora. A pubertás berobbanásának (nemcsak hormonális) biológiai vihara kitaszítja a gyereket legelső és mindeddig legstabilabb viszonyítási keretéből, a testséma biztonságából. Az ebből fakadó testi elgyámoltalanodás a nemi hormonok beindulása nyomán hirtelen megerősödő, egyelőre inkább a piszkossággal, mint a férfias/nőies vonzerővel társított testi impulzusokkal és az azokhoz társuló (gyakran szorongó, bűntudatos, agresszív) fantáziákkal szövetkezve, a kisgyerekkor felé lökik vissza a kiskamaszt. Ez azonban olyan mérvű veszélybe sodorja a gyerekkor végére elért kompetencia- és autonómia érzését, hogy minden lehetséges eszközzel – a szó szoros értelmében foggal-körömmel – tagadni kényszerül kisgyerekes (regresszív) függés-vágyát, érzelmi biztonság szükségletét. A vonzás és taszítás pólusai között hánykolódik tehát, érzelmi világát elönti az ambivalencia. Túlzásba vitt rajongás és dühöngő utálat, mozdíthatatlanság és mozgásvihar, könnyes sóvárgás és rideg közömbösség váltogatja egymást gyakran ugyanazon személy(ek) felé, és gyakran órákon vagy napokon belüli váltakozásban. Mindez főként cselekvésesen jelenik meg, mert a kiskamasz feszültségtűrése, a konfliktusok belül tartásának, belső megmunkálásának képessége minimális, miközben alig elviselhetően erős ambivalens érzések gyötrik.

A pubertáskorú gyerek határozott acting out (ágálás) hajlama, ami az önszabályozás, önkontroll képességének meggyöngülésével párosul, szinte kényszeríti a felnőtt környezetet, hogy erőt mutatva, a kerettartás terheit időlegesen átvegye a gyerektől. A kiskamasz szorongásának és tűrhetetlen ambivalenciájának elsődleges tárgya a kisgyerekkorba visszahúzó anyai személy (és annak alteregói). Az ilyen korú fiúknak és lányoknak egyaránt elsősorban az apai erőre és irányításra van szükségük, összes renitenciájukkal ennek megmutatkozását provokálják, csalogatják elő.

A kiskamasz ránézésre nagyon hedonisztikusnak tűnik. Úgy látszik, mintha gyerekkora végére stabilizálódott teherbírását, önkontrollját, késleltető képességét teljesen (vagy csaknem teljesen) elveszítené: csak azt teszi, amihez kedve van, az erőfeszítést igénylő, nem általa választott tevékenységeket gyakran elutasítja. Ezek a tevékenységek ugyanis feszültséget keltenek benne, és éppen feszültségtűrő képessége az, ami nagyon csekély ebben a korban. Ez a kudarc azonban alkalmazkodási nehézséget okoz, ami szorongást, bűntudatot kelt benne, aminek kellemetlenségeit részint dacosan kiágálja, részint – főleg testi – önsanyargatással próbálja elhárítani. Elkeseredett erőfeszítés ez a gyakran evés-, alvás-, teljesítmény- és kapcsolati zavarokkal járó önsanyargatás az önkontroll visszaszerzéséért.

Kognitívan

A kiskamasz kezd beletalálni a műveleti gondolkodás elvont, fogalmi formáiba, de még nem mozog otthonosan azokban. Furcsa gondolatszökellései, néha meglepően érett, máskor nehezen követhető, önkényes következtetései azt mutatják, hogy inkább kísérletezik az absztrakciókkal, mintsem uralja azokat. Ennek megfelelően – és érzelmi labilitásának is tulajdonítható módon – pillanatnyi teljesítménye, megértő és feldolgozó képessége erősen hullámzó képet mutathat. Inkább a kivétel érdekli, mint a szabály, inkább az egyedi, mint az általános. A kisiskoláskor merev szabálykövetésével és konvencionális viselkedési sémáival szemben, a kiskamaszt erősen vonzza minden, ami váratlan, meglepő, hirtelen feltáruló összefüggés.

Társasan

A kamaszkor koronázatlan királya a kortárscsoport, még a szoros (esetleg intim) kétszemélyes kapcsolatok is a csoport hátterén, annak jóváhagyásával és bíráló szeme előtt bontakoznak ki. A kamaszcsoport élete, tevékenysége a felnőtt számára érthetetlennek, öncélúnak, zajosnak és nagyon sokszor elítélendőnek látszik, de – kimondatlanul és tudattalanul – éppen ez a célja. A kiskamaszok a maguk csoportjaiban azt a mélyen regresszív (kisgyerekes) biztonságérzést, kreativitást és szabadságot valósítják meg, amelyben éppen a szinte teljes keret nélküliség a legfőbb keret, a veszélyérzet nélküli kockázatvállalás a biztonság záloga.

A kiskamaszkor az emberi életút legforradalmibb szakasza, ennek megfelelően a csoportjai valóságos forradalmi szabadcsapatok – mindenféle zászlókra (focicsapatokéra és zenekarokéra főleg) fölesküsznek, mindenfajta önkénynek ellenszegülnek, mindenfajta megtorlásnak áldozatul esnek, miközben a zászlók, az önkény és a megtorlás egyaránt – viharos örvényű változásra és nem kevésbé viharos örvényű regresszióra kényszerülő – önlelkük kivetülése a valóságra. A kamaszok kortárscsoportja az az egyetlen „mozi”, ahol ez a film háborítatlanul pereghet – értő színészek, rendezők és kritikusok szeme előtt és szereplésével.

Etikailag

A kiskamasz kettős mérce szerint él és ítél. Mélységesen elítéli a felnőttek hamisnak, képmutatónak ítélt konvencionális erkölcsét, miközben szakadatlanul támaszkodik rá. Az eredetiség, spontaneitás, őszinteség, autonómia értékeit helyezi világa közepébe, miközben saját szűkebb csoportja viselkedéses, értékrendbeli, ítéletalkotási, öltözködési, beszédmódbeli, ízlésbeli elvárásait szerepszerűen, szinte szolgaian követi. Semmitől nem idegenkedik jobban, mint a sztereotípiáktól – hacsak azok nem a sajátjai. Életeleme, legfőbb hangoztatott értéke a másság, miközben gondolkodás nélkül bélyegzi meg, közösíti ki a másik futballcsapat rajongóit, a deszkásakat, a punkokat, a jó tanulókat, a Plazába járókat, a romákat… bárkit, akinek felfogását, ízlését, életvitelét a csoportja elutasítja. Mindezek mögött markáns életkori jegyek (is) állnak: (1) a heteronóm – külsőleg diktált, külső modellt követő – erkölcstől való elszakadás vágya, ugyanakkor a saját, autonóm erkölcsi álláspont kiforratlansága; (2) az ambivalencia nagyon erős érzése, ugyanakkor az elviselésére való képtelenség. A kiskamasz folyton dönteni akar, rövidre akarja zárni az ellentmondásos kérdéseket, mert nem tudja elviselni a hezitálás feszültségét, így óhatatlanul sodródik a szélsőséges, sztereotip, előítéletes ítéletalkotás és viselkedés irányába.

Beépülő identitáselem

A saját nemmel való azonosság szerepszerűen és főleg külsőségeiben kezdi fölvenni az érett szexuális identitás formáját – ez ebben és az elkövetkező életszakaszban még nagyon sok bizonytalanságon, átmeneti formán, szorongáson és szereppróbálgatáson keresztül megy végbe.

A csoportidentitás fejlődése ebben az időszakban rendkívül erős. Elsősorban a kiskamasz közvetlen csoportjával – annak normáival, szokásaival – kialakított azonosulását jelenti, de ez az elsődleges azonosulás szinte azonnal kivetül a kamaszcsoport által rajongott, közös fantáziáikban fölnagyított, istenített külső vonatkoztatási csoportokra. Az eszmék, ideológiák iránti fogékonyság ebben az életkorban még nem erőteljes, ha mégis megjelenik, inkább a radikális, lázadó vonás dominálja, illetve a külsőségek, és nem a gyerek által megértett, számára belsővé vált értékekkel, hagyományokkal való közösségvállalás.

Domináns tevékenység

Unatkozás, fantáziálás és rendbontás. Az első főleg magányosan, a második magányosan vagy párban, a harmadik legfőként csoportban űzött tevékenység. Az unatkozás – ami ebben az erős, ellentmondásos érzésekkel, indulatokkal elárasztott életszakaszban az önvédelem fontos eszköze – nagyon gyakran felerősíti a gyerekben az elhagyatottság, meg nem értettség érzéseit: az elkeseredettséget és önsajnálatot. Ezzel szemben erős, gigantikus fantáziák szövődnek, amelyben a kamasz csillogónak, támadhatatlannak, sztárnak, sikeresnek látja magát. Minél kevésbé közelít a gyerek valóságos élete az elképzelt ragyogáshoz, annál gyakrabban adja át magát a nappali álmodozás egyre aprólékosabban kidolgozott, egyre komplettebbé váló fabulációinak, míg végül a fantázia és a valóság közti határ egészen elmosódhat.

Az unatkozásban, önsajnálatban éppúgy, mint a nappali álmodozásban, a gyerek látszólag egyedül van (vagy legfeljebb barátjával, barátnőjével), de valójában mindkettőben megjelenik a csoport mint képzelt közönség – akár úgy, mint akik „majd sírnak, majd megbánják, majd sajnálják…”, akár úgy, mint akik „majd büszkék lesznek, majd ámulnak…” A rendbontás ezernyi formájában a csoport résztvevőként vagy tényleges közönségként jelen van. Ez minimálissá csökkenti a bűntudatot és a kockázat érzékelését, és eleve esélytelennek láttatja a kamasszal a (magányos!) felnőtt szankcionáló, határkijelölő próbálkozását. A kamaszkor a felnőttek számára ezért elkerülhetetlenül minimum kétemberes, de inkább csoportos vállalkozás.

A „meghallható” történet

A kiskamasz rendkívül kevéssé képes belső konfliktusainak, érzéseinek, indulatainak belül tartására, azokat szinte azonnal kívülre teszi, hogy eltávolítsa magától, hogy kívül tudja megszemlélni, megérteni, átélni saját belső világát. Ezért a kiskamasz mindenevő: ő a világ legjobb hallgatója, olvasója és nézője, feltéve, hogy a történet végén nem akarunk tanulságot is ráerőltetni, vagyis nem akarjuk tőle, hogy időnek előtte belsővé tegye, amit most egyedül külsőként – másvalaki történeteként – képes átélni.

Minden érdekli, minden elmondható, megmutatható neki, szenvedélyesen kutatja a felnőttek világának (még leleplezésre, kigúnyolásra vagy rajongásra váró) történeteit. Óvodáskora óta először a nagyon drámai történetek érdeklik igazán, mert azok tükrözik számára a legjobban a saját magában dúló viharokat: győzteseket és veszteseket, szenvedőket és sikereseket, elnyomottakat és lázadókat akar látni, hallani, olvasni, a sorsukat átélni, velük azonosulni vagy ellen-azonosulni. A tanulságot nem akarja, azt tőle sem kell akarni, arra várni kell még egy-két évig teljes bizalommal. Nagy, erős archetípusokra vágyik a történetekben: a gonoszra, a jóra, a bölcsre, a gyávára, a kalandorra, a megszabadítóra, a zsarnokra.

Két csapdát kell előrelátóan elkerülni: (1) a kiskamasznak mindene a humor, de ez feszültségtűrése alacsony fokával függ össze, ezért ha engedünk a csábításnak, és túlzásba visszük, az teljességgel anti-pedagógiai eredményre vezet; (2) mindenképpen el kell kerülni az eszmei mondanivaló, a „mit akart ezzel mondani a szerző?” firtatását, hacsak nem az a cél, hogy elidegenítsük a gyermeket a történettől.

--

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.08.22.
Most szép lenni katonának! Szekszárdi Júlia írása
Hogyan lehet egy életérzésre nevelni? Bármilyen tantárgy keretében? Itt bizony egy kötelező ideológia érvényesítésének szándékáról van szó, ami a diktatúrák sajátja. A hazaszeretet...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2017.08.21.
"Nem érjük be az értesülésekkel": kérdésekkel bombázza Csépe Valériát több szervezet
"A Nemzeti Alaptanterv kérdése országos jelentőségű ügy, közoktatásunk, gyerekeink jövője múlik rajta. Annak érdekében, hogy állampolgárként és a szakma képviselőiként mi is vállalhassuk...
(Forrás: Eduline)
--
2017.08.21.
A török puccskísérlet bekerül a törökországi honismereti tankönyvbe
Az incidens feldolgozására hat oldalt különítettek el a szerzők. A diákok ebben a fejezetben megismerkednek a puccs, az áruló, a kegyetlenség és a vértanúság fogalmával. Az összeesküv...
(Forrás: Hír ma)
--
2017.08.21.
Tankönyv készült testnevelésből - nem nálunk
Liviu Pop oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy azt „a román akadémia és az egyetemi szakoktatók javaslatai alapján állították össze és ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem mozogni...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.08.19.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete szerint a Nemzeti alaptanterv újragondolásáig "szüneteltetni kell" a PISA mérésekben való részvételt, mert nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket
Közleményt adott ki az MSZOE, amiben felteszik a kérdést, hogy kik a felelősek a magyar tanulók nemzetközi kudarcáért? Majd rögtön meg is válaszolják: "egyértelmű, hogy azok a pedagógusok...
(Forrás: 444.hu)
--
2017.08.19.
A Kőszívű utcai csillagok, avagy hogyan vegyük el a gyerekek kedvét egy életre az olvasástól?
De ha elfogadjuk a Kakucsi Általános Iskola hitvallását, miszerint a cél “megszerettetni az olvasást úgy, hogy az öröm legyen és élvezet” (kiemelés az eredetiben), és ezt a nemes célt...
(Forrás: 444.hu)
--
2017.08.18.
Csak nyerhet az a fiatal, aki hiányszakmát tanul
Sajnálom azt a 33 ezer fiatalt, akiknek nem sikerült a felvételijük a felsőoktatásba, mert ha egy részük a szakképzést választja, akkor most egy sikeres életpályamodell első szakaszát teljes...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.08.18.
Közösen dönthetnek a pedagógus-érdekképviseletek
Még augusztusban egyeztet a két legjelentősebb pedagógus-szakszervezet egymással arról, hogy a jövőben részt vegyenek-e a kormány köznevelés-stratégiai kerekasztalának a munkájában –...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.08.17.
Rossz a szülők véleménye az iskolai nyelvtanulásról - videó
Az ATV Start vendége a Szülői Hang képviseletében Miklós György.
(Forrás: atv.hu)
Utolsó üzenetek:
  Leiner Károly

Kedves Zsófi!
Általánosan: a befogadó nyilatkozattal az iskola hivatalosan is igazolja, hogy a tanuló felvételt nyert az intézménybe. Ezzel természetesen vállalja a tanuló törvényben előírt ellátását is - tehát mindenképpen el kell látnia. Kérdéséből nem derül ki, hogy a tanuló SNI vagy BTMN szakvéleménnyel rendelkezik-e és az sem, hogy a "szegregáló iskola" alatt gyógypedagógiai intézményt ért-e. Ha pontosabb választ szeretne, akkor részletes emailben fejtse ki bővebben a kérdését és szívesen válaszolok a megadott email címen.
Üdvözlettel

--
  Zsófi

Kedves OFOE!

A kérdésem a következő: van-e valamilyen jogszabályi háttere annak az esetnek mikor egy újonnan nyíló osztályba nem sikerül (a közzététel ellenére) megfelelő számú (gyógy)pedagógust találni (szegregáló iskola esetén). A befogadó nyilatkozattal rendelkező gyerekeket mindenképpen el kell látni, vagy hogyan működik ez? Válaszukat előre is köszönöm!

--
  OFOE

Kedves Ági! Nem találunk ide vonatkozó jogszabályt. De például az Erzsébet táborban 10 gyerekhez egy pedagógus alkalmazható. Ez így lehet minden esetben. Ha csak egy csoport van(bármilyen létszámmal) mindig kell két felnőtt, hiszen bármi történhet, és a csoport nem maradhat gazdátlanul. Ha találunk jogszabályt, azonnal tájékoztatunk.

--
  Ági

Kedves OFOE! Hol találom meg azt a jogszabályt, melyben leírják: nyári táborban hány fő gyermekhez mennyi pedagógus foglalkoztatható? Pl: ha a 20 fővel elmennénk iskolán kívül, vagy strandra, vagy kirándulni? (közlekedésnél:10 gyermek után számolnak 1 főt...) A választ nagyon köszönöm, és nagyon várom!

--
  OFOE

Kedves Angéla! Sajnos nem tudunk ilyen ajánlásról.

--
  Papfalusi Angéla

Tisztelt Osztályfőnök!

Érdeklődni szeretnék, hogy létezik-e valamilyen ajánlás a szakgimnáziumi (egykori szakközépiskolai) osztályfőnöki órák helyi tantervéhez, mert a kerettantervek nem tartalmaznak erre vonatkozó szabályozásokat. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Papfalusi Angéla

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Tanári végzettséggel lehet működni tanítói munkakörben, feltételezhetően az ebédeltetést és a játéktevékenységet is felügyelheti, akinek pedagógus végezettsége van. Részletesebb tájékoztatás található ezen a linken.

--
  Mammma

Tisztelt Osztályfőnök!
A következő kérdéssel fordulok Önhöz. Problémát okoz iskolánkban, hogy alsó tagozaton a tanítási órák utáni ebédeltetést illetve játékidőt, ami a napközi előtt van, nem végezheti tanári végzettségű kolléga. A törvény ugye kimondja, hogy alsó tagozaton csak tanító taníthat, de ebben az esetbe inkább a nevelés dominál. Van-e olyan törvény, vagy valami megoldás, hogy ezt a feladatot tanári végzettségű ember végezhesse az alsó tagozaton? Kevés a tanító kolléga. Mi lehet a megoldás?
Köszönöm válaszát!

--
  OFOE

Kedves Erzsa!
Ha pedagógusbeosztásban vagy a papírod szerint, akkor annyi szabadság jár, amennyi a munkaköröd alapján megillet. De ha hivatalosan másképp osztottak be, akkor feltételezhetően kevesebb jár, és ezt nyilván a Munka tv alapján számolják.

--
  Erzsa

Szeretném megkérdezni,hogy magánóvodában is 46 nap szabadság jár az óvónőnek? Vagy a Munka tv.alapján kell csak számolni?
Köszönöm,ha választ kapok.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek