OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2006. március 24.
Címkék:
   

Földes Petra

A tettesek is áldozatok...?

Brutálisan megvertek és megrugdostak osztálytársai egy diákot egy debreceni iskolában – olvashatjuk a Debreceni Városi Televízió honlapján. A tanulók rendszeresen verték társukat. Az egyik verést pedig rögzítették is egy mobiltelefon kamerájával. Az iskola igazgatója azt mondja, sem ő, sem kollégái nem tudtak arról, mit művelnek társukkal a hatodikos gyerekek a szünetekben. Az igazgató most vizsgálja az esetet, és büntetést ígér. A gyermekpszichológus szerint életre szóló lelki hatásai lehetnek az ilyen megaláztatásoknak.

A nemzetközi szakirodalomban bullying néven ismert jelenségnek sajnos a lényegéhez tartozik, hogy hosszú ideig rejtve marad. Mert a nyilvánosság szégyenének réme még az elszenvedett kínoknál is nagyobb veszélyt és fenyegetettséget jelent, s mert az áldozat elképzelhetetlennek tartja, hogy bárkitől is hathatós védelmet kapjon. Attól fél, ha segítséget kér, még inkább magára haragítja agresszorait, s kínjai végső soron megsokszorozódnak. Vagyis jobban tart a bántalmazóktól, mint amennyire a környezetében megbízni képes.

Ez viszont azt jelenti, hogy a bullying sokkal több szereplős játszma, mint amennyien aktívan részt vesznek benne. A zaklatásokhoz passzívan asszisztáló s a naiv nem-tudásba burkolózó környezet ugyanúgy része a szcénának, mint a bántalmazó egyén vagy csoport. S éppen ezért, hogyha egy ilyen eset felszínre kerül, nemcsak az a kérdés, hogy ki a felelős, de legalább ennyire fontos, hogy hogyan tovább. Mit kell tenni az adott közegben, közösségben, csoportban, hogy ilyen eset többé ne forduljon elő? S a mindannyiunk számára releváns kérdés: mit kell tenni a zaklatás, pszichoterror, fizikai bántalmazás megelőzése érdekében?

Az igazgató vizsgálja az esetet és büntetést ígér, s felajánlja, hogy a bántalmazott gyermeket, a további atrocitásoktól megóvandó, áthelyezi a párhuzamos osztályba.

A debreceni önkormányzat oktatási osztálya igazoló jelentést kér az iskola igazgatójától. A város alpolgármestere arról nyilatkozik a Híradónak, hogy körlevélben utasítják az intézményeket az ügyeleti rendszer felülvizsgálatára és következetes ellenőrzésére, hogy április végéig kérdőíves felmérést végeznek a tanulók körében az esetleges további hasonló esetek feltárására, s hogy szabályozni kívánják az intézményekben a mobiltelefon tanulók általi használatának rendjét is. Az egységes szabályozás érdekében állásfoglalást kérnek az oktatási jogok miniszteri biztosától (a saját jog- és pedagógiai érzékem azt súgja, ez utóbbi ötlet – mármint az egységes városi szabályozás – értelmetlen és kivihetetlen, s meglehetősen távol esik a probléma lényegétől...).

A szülők feljelentést tettek a rendőrségen; a rendőrség pedig, „mert itt vannak olyan gyermekek, akiknek a magatartása olyan jellegű, hogy az szülői elhanyagolást is felvethet”, értesíti a gyermekjóléti szolgálatot.

Mindenki teszi tehát a dolgát. Keresi a felelősöket, intézkedik. Csak azt nem tudom, mitől nyugszik majd meg az érintett közösség. Kitől és milyen formában kapnak segítséget az áldozatok? Tudnak-e egyáltalán mindannyian segítséget kérni, akik ennek a helyzetnek az áldozataivá váltak? Mert ebben a történetben a bántalmazott kisfiún és családján kívül számos további áldozat van.

Talán nem okozok nagy megbotránkozást, ha azt állítom: az elkövető fiúk is áldozatok. Akik rossz, antiszociális viselkedésre szocializálódtak 12-13 éves korukra, s akik, bár éretlenek még, azt már elérték, hogy fölöttük senki sem gyakorol kontrollt. Nekik segít-e vajon valaki, hogy megéljék és megértsék, hogy MI volt a bűnük, MILYEN sérelmet okoztak, s hogy ezt MIÉRT nem szabad elkövetni? Vajon csak retorzióban lesz részük, vagy sikerül a fejlődésük érdekében felhasználni az általuk okozott megrázkódtatást? Sikerül-e vajon belátáshoz segíteni őket (s szüleiket), vagy a büntetésben dühünkön túladva, megkönnyebbülve lépünk tovább, a „múltat elintézve”, de mit sem téve egy kiegyensúlyozottabb jövőért?

S segítségre szorulnak az elkövető gyerekek szülei is, akiknek a szégyen és az elégtelenség érzése mellett meg kell birkózniuk az „elhanyagoló” jelzővel is. A rendőrségnek NEM azért kötelessége jelezni a gyermekjóléti szolgálat felé, mert a diákok cselekménye az elhanyagolás gyanúját veti fel, hanem azért, mert magatartásuk – hogy tudniillik bűncselekményt követtek el – kimeríti a veszélyeztetettség fogalmát. Vagyis a bűnelkövető gyermek veszélyeztetett – saját magát veszélyezteti!

A gyermekvédelem rendszere éppen azért működtet egy első közelítésben segítő attitűdű intézményt, a gyermekjóléti szolgálatot, hogy a gyermek családban nevelkedését elősegítse; s ehhez minden segítséget megadjon. A rendőrség bűncselekményben, bűnelkövetőben, felelősökben gondolkodik – a gyermekvédelem, amíg csak teheti, veszélyeztetettségben, felelősség-megosztásban és segítségben. Nem a bűnösség vagy a felelősség tényét vitatom; az elkövető fiúk bűnösök, s a szülők sok tekintetben lehetnek felelősek. Csak szelíden javasolnék emellett egy másik, segítői nézőpontot (is...).

Ezzel még korántsem ért véget az áldozatok listája. Mert áldozattá vált az érintett iskola és presztízsének letéteményese, az igazgató. Az országos sajtónyilvánosság, a „botrány” határozott, gyors lépések megtételére kényszerít, s ilyen gesztusokat sugallna a józan erkölcsi ítélőképesség is. Csakhogy igen faramuci és hiteltelen lenne a hirtelen kemény fellépés egy olyan ügyben, ami szinte az igazgató (de legalábbis a tantestület) orra előtt, ám mégis a tudomása nélkül zajlott. A tanácstalanság érthető, s a kezdeti bizonytalanság hosszabb távon, ha megfontolt, határozott, jövőorientált lépések követik, lehet, hogy nem tesz rosszat a történet rendezésének. Csakhogy a sajtónyilvánosság három napig tart, s ez az idő arra bőségesen elég, hogy az iskola presztízsét alaposan lerombolja... Vajon lesz-e erő, kitartás ahhoz, hogy ezek után elvégezzék az érdemi, a pedagógiai, a történet szempontjából igazából lényeges munkát? Sikerül-e az osztályban, a tantestületben feldolgozni a történteket, megtalálni a tanulságokat? Sikerül-e az áldozattá vált s az elkövető gyermekekkel a további kiegyensúlyozott együttműködés kialakítása, az áldozat áldozati és az elkövetők agresszor státusának valamiféle proszociális irányba történő elmozdítása? S ha mindez sikerül, vajon abból is lesz-e sajtóhír...?

S végül fel kell tennem a triviális kérdést is: megkapja-e a szükséges segítséget az áldozat és családja, vagy szerepük mindössze arra korlátozódik, hogy eljátsszák a szenzáció megkerülhetetlen szereplőinek hálátlan szerepét? Vajon az áldozat és családja kap-e segítséget a gyermekjóléti szolgálattól? Mert helyzete tökéletesen kimeríti a veszélyeztetettség definícióját, amennyiben lelki fejlődése momentán határozottan veszélyben van. Segít-e a kisfiúnak valaki feldolgozni a történteket? Segít-e valaki megfejteni, hogyan került az áldozat szerepébe (miért éppen ő), s segít-e valaki feldolgozni a szülőknek, hogy nem vettek észre semmit, s feltárni, hogy ez hogyan fordulhatott elő? Segíti-e őket valaki a gyermek további iskolába járásával kapcsolatos döntésükben? S segít-e nekik valaki a megbocsátásban és megbékélésben, s ezzel az igazi mentális megkönnyebbülésben, hogy ne kelljen sérelmüket, sérülésüket, szorongásukat, ki tudja, meddig magukkal cipelniük?

Kívánom, hogy valamennyi érintett megkapja a szükséges segítséget. S kívánom a magyar közoktatás szereplőinek, hogy tanuljunk meg végre beszélni az agresszióról. Józanul, pánik nélkül. Mert jelen van a gyermekeink között. Ahogyan korábban is jelen volt (ne gondoljuk, hogy csak a szépirodalomban!), csak nem tudtunk vagy nem akartunk tudni róla. Ám a tabusításnál semmivel sem jobb a pánikkeltés. A higgadt, nyílt beszéd viszont önmagában is az egyik módja, hogy a bullyingot visszaszorítsuk. Mert amiről beszélni szokás, amiről beszélni lehet, azt miért is titkolnánk el?

--

--

Linkek

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.08.19.
Az új alaptantervvel végezhetik ki a nem állami tankönyveket
Bár már javában tart az új nemzeti alaptanterv előkészítése, az államtól független tankönyvírókhoz és kiadókhoz a várható változásokról minimális, többnyire csak a sajtóban megjelen...
(Forrás: ugytudjuk.hu)
--
2018.08.19.
Gender aktivisták romboló túlkapásai
A nők helyzetének javításához nincs szükség a gender képzések falain belül megtelepedő radikális feminizmusra, illetve a homoszexuá­lis, transznemű, LMBTQI lobbira sem – érvel az államilag...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2018.08.19.
Nem alternatív X-faktort akarunk
Megszállott önkéntesek és egy újító szellemű általános iskolai tanár karolták fel Ózdon azokat a hátrányos helyzetű roma gyerekeket, akik egy valamiben biztosan bárkivel felveszik a versenyt...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.08.19.
Az fogad örökbe, aki tudja, hogy a fogyatékkal élő is csak egy gyerek
Egy család négy gyereke mellé fogadott örökbe egy Down-szindrómás kisfiút, mert ez mindig is vágyuk volt. Egy másik családnak azután derült ki, hogy súlyos izomsorvadásban szenved a lá...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.08.19.
A lakást bérlő diákok tízszer annyit fizetnek, mint a kollégisták
Akik albérletbe kényszerülnek, akár tízszer annyit is fizethetnek a lakhatásért, mint a kollégiumi elhelyezést elnyerő társaik. Az utóbbi ugyanis mindössze 15-16 ezer forint havi kiadást...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2018.08.19.
Hiába a kormányzati reklám, ha nem fizetik meg a nevelőszülőket
A kormány legutóbb 2013-ban indított nevelőszülő-toborzó kampányt, hogy felkészüljön a 2014. januárjában hatályba lépett szabályozásra, miszerint 12 év alatti gyermekek már nem kerü...
(Forrás: mérce)
--
2018.08.19.
A gyerekek túl korán neteznek, a szülők pedig túl lazák
Az NMHH gyermekvédelmi és edukációs tevékenységének támogatása érdekében kétezer, 7 és 16 év közötti gyermekkel és szüleikkel készíttetett nagymintás, reprezentatív kérdőíves...
(Forrás: Infostart)
--
2018.08.19.
Gender-ügy: közzétette a CEU a Magyar Rektori Konferenciának írt válaszát
A Társadalmi Nemek Tudománya képzést következetlenül, több irányból támadja a kormánykommunikáció - ezek egyike, hogy a Fidesz képzeletében létező gazdaságban ez nem egy "hasznos" tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.08.19.
Kásler Miklós: Nem teljes az ember, ha identitása csorba
Például az ógörög vagy a latin elengedhetetlen a történelem feldolgozásához, az ókori és középkori forrásmunkák olvasásához. A XIX. század ­közepéig a hivatalos nyelv a latin volt...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zsuzsa! A jogszabályok között nem találtunk ezt kizáró rendelkezést. Feltételezhetően a helyi szabályozás dönti el, hogy ad-e osztályfőnöki megbízást ebben az esetben.

--
  OFOE

Kedves Hajna!
Ha nem megy a közös megegyezés, akkor marad a lemondás.
A Kjt.28. §-a szerint:
(1) A közalkalmazott a határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyt lemondással bármikor megszüntetheti.
(2) Lemondás esetén a lemondási idő két hónap. Ezen időtartam egy részére, vagy annak egészére a munkáltató mentesítheti a közalkalmazottat a munkavégzés alól.
Itt találod a rendelkezést: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99200033.TV

--
  Csernavay Zsuzsa

Tisztelt Szerkesztőség ! Szeretném tudni, hogy a heti 10 órában tovàbbfoglalkoztatott nyugdíjas kaphat-e osztályfőnöki megbízást? Köszönöm vàlaszukat!

--
  Hajna

Tisztelt Cím!"fél" állású , határozatlan időre kinevezett gyógypedagógus vagyok heti 10 tanítási órával.Közelebb a lakhelyemhez sikerült más munkát(magáncég) találnom, a jelenlegit közös megegyezéssel szeretném elhagyni.Mennyi időre kell maximum még maradnom a munkahelyemen, ha a munkáltató nem megy bele a közös megegyezésbe? A szabadságom, ami maradt esetleg, hogy lehetne elszámolni? 20 éve vagyok közalkalmazott, 2 gyermekem 14 év alatti.Köszönöm a választ!

--
  Ramona

Köszönöm szépen valaszát. Megerősített abban, hogy megpályázzam az állást.

--
  OFOE


Kedves Ramona! Magas szintű nyelvtudása és pedagógusi végzettsége is van, ha csak főiskolai is. Elvileg a középiskolában egyetemi végezettség lenne kívánatos, de mivel elég nagy a pedagógushiány, nyelvtanár végképp nincs elég, feltételezhetően nem esélytelen a pályázata. Lehet, hogy feltételül szabják az egyetemi végzettség utólagos megszerzését.

--
  Ramona

Német nyelvszakos középiskolai tanári állást szeretnék megpályázni, viszont csak német nyelvtanári főiskolai végzettséggel rendelkezem. Ezenfelül gazdasági és társadalomtudományi szakfordító oklevelem is van. Német az anyanyelvem . Milyen eséllyel pályazható meg a fent említett állás? Mindenképpen szükség van egyetemi végzettségre??
Előre is köszönöm válaszukat.

--
  OFOE

Kedves Csilla! Az iskola állít ki igazolást a jogosultságról, és ennek alapján utólag téritik a költségeket. Feltételezésünk szerint az érintett tankerület.

--
  OFOE

Kedves Eszter! A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. § 123. § (3)
bekezdése szerint a szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
Ebből következik, hogy a korábbi évekről bennmaradt szabadságot a munkába visszatéréstől számított 60 napon belül ki kell adni, és csak
a 2018-ra járó szabadságot lehet a későbbi időszakban kiadni. A szabadság kiadásának időpontját a kiadás előtt legkésőbb 15 nappal
közölni kell.
A jogszabályt pontosan itt találhatjátok meg: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV
Reméljük, ezzel tudtunk segíteni.
Üdvözlettel a szerkesztőség.

--
  csilla

Meg szeretném kérdezni, hogy ki fizeti annak a négy éves, jól integrálható autista kisfiú utaztatását a szomszéd városba, ahol a befogadó és a pedagógiai szakszolgálat által kijelölt intézménye van? és a kísérőjéét? Ha fizetik, tömegközlekedésre és gépkocsira is finanszíroznak?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek