OFOE a Facebook-on
Betűméret
2007. március 15.

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

Rendhagyó megemlékezés 1848. március 15-ről

Tartalom

1. Petőfi Sándor
2. Nemzeti dal
3. A Nemzeti dal 1848. március 15-én
4. A Nemzeti dal mint szónoklat
5. A Nemzeti dal mint politikai dal
6. A szabadság pillanata
7. Medve Gábor vitája Petőfi Sándorral
8. Közhely és költészet
9. Petőfi Sándor: A márciusi ifjak
10. A nemzetegyesítő refrén
11. Lapok Petőfi naplójából
12. Kronológia
13. Rajta, magyar!

--

1. Petőfi Sándor

„Mondhatjátok az édesanyának, hogy legkedvesebb fia valahol messze meghalt. Nem hiszi el. S ha eszével nagysokára beletörődik is, szívében az első ellenkező hírre, a legképtelenebbre is fölébred a remény. A nemzet évtizedek múlva is lázképeket lát” – írta Illyés Gyula író, költő Petőfiről szóló könyvében. Ebben a képben az édesanya a magyar nemzet, legkedvesebb fia pedig Petőfi Sándor. Bizony Petőfi a magyar nemzet közös emlékezete számára valóban nem egyszerűen egy költő a sok közül, még csak nem is egy a legjelentősebbek közül, hanem ő A KÖLTŐ. Az ő verseit ismerik legtöbben, az ő életéből szokás a legtöbbet tudni, róla született a legtöbb legenda, az ő alakját örökítették meg legtöbbször. Nem egyszerűen része a modern magyar nemzetnek és a nemzet közös gondolkodásának, hanem egyik megteremtője. A magyar hagyományban több száz éve kitüntetett jelentősége van az irodalomnak, s abban, hogy ez így történt, szintén kulcsszerepe van Petőfinek. Mert a magyar nemzeti összetartozást, a független Magyarország eszményét, a szabad Magyarország gondolatát ő fogalmazta meg a leghatározottabban és legvilágosabban. Felszólalt mindenfajta igazságtalanság ellen, kiállt a nemzet közös és az egyén személyes szabadságáért. Nem tűrt megalkuvást, nem tűrt kompromisszumokat. Szemében élet és költészet egy: saját személyes sorsával és halálával hitelesítette eszményeit.

Nagyon rövid életet élt: 1823-ban, a magyar reformkor hajnalán született, és 1849. július 31-én, a magyar szabadságharc végnapjaiban halt meg. Mindössze 26 éves volt, de teljes életművet alkotott. A magyar nemzeti ébredés idején a népköltészet hangját szólaltatta meg, ezzel az addig szűkebb nemzet fogalmát kitágította, és beemelte az egész magyar népet. Gyerekként és fiatalemberként hihetetlenül tág valóságismeretre tett szert, lakott sok faluban és városban, különböző iskolákban tanult, beutazta vagy bebarangolta az egész országot. Igazi költő volt: attól kezdve, hogy 19 éves korában nyomtatásban megjelent az első verse, hallatlanul termékenyen, sokat alkotott. Fiatalság, kirobbanó erő, jó humor, eredetiség, költői öntörvényűség jellemezte verseit. Romantikus volt, végletekben gondolkodott, és nagyon különböző hangszíneket tudott megszólaltatni. Ő mutatta meg a magyar tájat a költészetben; boldog szerelmi verseket alkotott; ő emelte be a népdalt és a népi műfajokat az irodalomba; ő teremtette meg a modern politikai lírát; ő fogadtatta el a költészethez méltó nyelvnek a köznyelvet; ő tette költői követelményekké a közvetlenséget, az élményszerűséget, a közérthetőséget; ő szabadította föl a költőket a kész formák követésének kötelessége alól. Ő teremtette meg mindannyiunk közös meséjét, a János vitézt, a humoros költészet remekét, A helység kalapácsát, a történelmi fejlődésbe és a forradalmi cselekvésbe vetett hit legszebb megfogalmazását, Az apostolt, és március 15-e indulóját, a Nemzeti dalt.

Forrás: Illyés Gyula: Petőfi. Bp. 1952. Szépirodalmi Könyvkiadó. 323.p.

2. Nemzeti dal

Ha össze kellene foglalni, melyek a magyar nemzeti tudat számára legfontosabb versek, valószínűleg először a magyar reformkor két nagy nemzeti ódáját említenénk, Kölcsey Ferenc Hymnusát (1823) és Vörösmarty Mihály Szózatát (1836). Aztán az 1848-as forradalom indulóját, Petőfi Sándor Nemzeti dalát (1848), majd a forradalmat elsirató-éltető Arany János-balladát, A walesi bárdokat (1857). A huszadik századból három vallomást említenénk, Ady Endrétől A föl-földobott kő című verset (1909), József Attilától a Hazámat (1937), végül Radnóti Miklósnak a második világháború poklában írott versét, a Nem tudhatom... címűt (1944).

Amikor Petőfi a Nemzeti dalt fogalmazta, még nem tudta, hogy két nappal később Pesten kitör a forradalom. Verset írt, ügyelt minden szóra, rímre, ritmusra. Először leírta a kezdő szavakat: „Rajta magyar”, majd később változtatott rajta, így lett a vers kezdete „Talpra magyar”. Olyan erejű ez az indítás, hogy sokszor így is emlegetik a verset, egyszerűen Talpra magyarként. Hat versszakból áll, mindegyiket egy négysoros refrén zárja. Műfaja szerint politikai dal, közösségi ének, amelyben egy szónok beszél, s a tömeg visszhangozza a refrénben a választ. Keletkezése és funkciója alapján az alkalmi költészetbe tartozik, aktuálpolitikai jelentése és aktuálpolitikai funkciója volt.

Az első versszak felhívást tartalmaz a nemzethez, és felveti a vers alapkérdését: hajlandó-e fölkelni a nemzet a szabadság kivívása érdekében. A kérdés azonban nem marad nyitva, a refrén azonnal megadja a választ, és ezt a választ részletezi a többi versszak. A második a múltra tekint vissza, a harmadik és negyedik a jelen pillanatot részletezi, a az ötödik és hatodik a jövőről szól. Világos, átlátható és átélhető ellentétpárokra épül a vers: rab vagy szabad legyen-e a nemzet, a szabad és dicső múlt áll ellentétben a szolgai jelennel, az egyén puszta élete áll szemben a nemzet becsületével, a kard a rablánccal, a dicső hír a gyalázattal, végül a boldog – mert szabadságban született – utódok tekintenek vissza a mártírhalált halt, bátor, hősies forradalmárokra.

A vers a reformkor gondolatvilágában született: a régi magyar múltat szépnek tartja – éppúgy, mint a Hymnus vagy a Szózat –, s ebből a hősi emlékből merít erőt a jelen harcaihoz. A nemzet közösségi létét és szabadságát minden egyéni ambíció fölé helyezi, a nemzetet tartja a legigazibb közösségnek. Egy szép jövő képét vázolja föl, és mellé nem rajzolja meg a nemzethalál máshol rendszeresen megjelenő, fenyegető rémképét. Azért nem, mert itt lelkesíteni akar, bátorítani, tettekre sarkallni. Nincs más alternatíva a versben, mint a kivívott szabadság.

3. A Nemzeti dal 1848. március 15-én

Ez a vers hangzott fel 1848. március 15-én, Pesten; ezt mondta el Petőfi a Pilvaxban ugyanaznap reggel („Én Nemzeti dalomat szavaltam el, riadó tetszéssel fogadtatott”); ezt kiáltotta el az orvosi egyetem udvarában; ezt követelték már a jogászok („énvelem elszavaltatták a Nemzeti dalt... fanatikus lelkesedéssel fogadták”), ez kelt szárnyra rövid idő alatt, és ezt nyomtatta ki a tizenkét ponttal együtt elsőnek a szabad sajtó. A közhit szerint a Nemzeti Múzeum lépcsőin is elhangzott, de ha ott nem is, másutt hallhatták épp elégszer: „Elmondtam először az ifjak kávéházában, azután a szeminárium terén... végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk a hatvani utcában...”. Ezt követelte este a tömeg a Nemzeti Színházban („Petőfi Nemzeti dalát Egressy Gábor a színpadról szavalván el, a hatás oly nagyszerű és általános lőn, mennél nagyobb a nemzet embereit e percig aligha lelkesíté” – Társalkodó, március 17.). A vers valósággal a forradalom egyik jelszava lett. Feljegyezték, hogy napokig szavalták, március tizenötödike után is („A kitétel: »Esküszünk, rabok többé nem leszünk« mint polgári Miatyánk imádkoztatik.” – Hazánk, március 18.). Jókai aranyos ködfelhőbe burkolódzó emlékezése, az egykorú lapok lelkesülő vagy fanyar beszámolói, a kortársak későbbi, lehiggadt visszaemlékezései mind beszámolnak a költemény elemi hatásáról, arról, hogy a vers azonnal tömegerő lett, hogy a Nemzeti dal szavai teljesen azonosultak a forradalommal.

Forrás: Szabolcsi Miklós: Petőfi Sándor: Nemzeti dal. Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig. Szerk.: Mezei Márta és Kulin Ferenc. Bp. Gondolat, 1975. 467-468. p.

4. A Nemzeti dal mint szónoklat

Petőfi nyilván a vers megírásakor nagy tömegjelenetben gondolkodik, amelyben a vers első négy sora a kérdés, az utolsó négy pedig a tömeg részéről felharsanó válasz. Nagy drámai párbeszéd ez, szónoklat, melyben a költő-népvezér teszi fel a kérdést, adja fel az alternatívát, és a nép, az őt hallgató tömeg felel. A nép részt vesz a versben, belejátszik a darabba, a legősibb közösségi művészet törvényei szerint. Hogy mindez nem irodalomtörténeti légvár, arról az egykorú folyóiratok, napilapok tanúskodnak, és a kortársak emlékeznek: „Petőfi Sándor elszavalá a Nemzeti dalát, melyet múlt számunkban szinte közöltünk – hol az »Esküszünk« szavaknál a jelenlevők mindannyiszor megesküvének, hogy »Rabszolgák lenni nem akarnak«.” (Nemzeti Újság, március 17.). „A Nemzeti dal az utcán álló s éljenző tömeg közt szétosztatott, elszavaltatott, s refrénjét a sokaság utánadörgé fölemelt ujjakkal.” (Társalkodó, március 17.). Petőfi Nemzeti dala kétszer szavaltatott el a színpadról, és annak a versenként visszatérő esküszavait az egész közönség mindannyiszor felemelt ajakkal harsogá a szavaló Egressy Gábor után.” (Honderű, március 18.). „Valahányszor a strófák végszavait Petőfi nyomatékosan kiemelte, a tömeg feltartott kezekkel riadá az »Esküszünk« szót. Este pedig az »Esküszünk!« végszó önkéntelenül és megannyiszor egybehangzó lendülettel hangzott el minden ajakról, s még a szavaló körül állott, s énekre készülő színházi tagok is fölemelt karokkal esküvének hűséget a szabadság istenének.” (Pesti Divatlap, március 19.). Petőfi szavaival: „Én velem elszavaltatták a Nemzeti dalt ... fanatikus lelkesedéssel fogadták, s a refrainben előjövő »Esküszünk«-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.”

Forrás: Szabolcsi Miklós: Petőfi Sándor: Nemzeti dal. Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig. Szerk.: Mezei Márta és Kulin Ferenc. Bp. Gondolat, 1975. 472-473. p.

5. A Nemzeti dal mint politikai dal

„Dal”-ról van szó. Abban az értelemben, ahogy a Marseillaise „marsziliai dal” – induló, tehát együttesen énekelt kardal –, a „dal”-nak nem a „Lied”, hanem a „Chant” értelmében, az együttes éneklés, a felvonulás annyira XIX. századi, szinte operaszínpadra kívánkozó formájában. A Marseillaise, a Carmagnole, a beethoveni Örömóda ilyen „dal”. S „nemzeti” ez a dal, abban is, hogy az európai dalnak helyi, itteni, itt és most formája, s abban is, hogy egy öntudatra ébredt közösség első önkifejezése, önmegnyilvánulása. Ez a „dal” egy politikailag most formálódó, nemzetté csak válni készülő nép nevében szól.

Forrás: Szabolcsi Miklós: Petőfi Sándor: Nemzeti dal. Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig. Szerk.: Mezei Márta és Kulin Ferenc. Bp. Gondolat, 1975. 469. p.

6. A szabadság pillanata

Március 15-én reggel a Pilvaxban néhány álmos ifjú lézengett, az eső esett, kevés volt a korán kelő; aki eljött, kávéját szürcsölte, biliárdozott, fecsegett. Petőfi cselekedni akart; néhányat az ifjak közül otthagyott a kávéházban, tartani vissza a közben érkezőket, nehogy elszéledjenek; ő néhányad magával elindult az esőben társakat keresni, felébreszteni a későn kelőket.

Akit lehet, harcra lelkesíteni.

Petőfi kezében a varázspálca: elszántság és akarat. Kísérete növekszik, jogászokhoz mennek, aztán az orvosegyetemre, elhangzik a Nemzeti dal, felolvassák a Tizenkét pontot: nő a lelkesedés. Valaki elkiáltja magát: menjünk a cenzorhoz, engedélyeztessük a Nemzeti dal kinyomtatását. Már indulnának. Természetes mozdulat, évszázados megszokottság: aki nyomdába menne, előbb a cenzorhoz indul.

S ekkor megszólal Petőfi, hangja harsog a fejek fölött: cenzorhoz pedig nem megyünk!

Fordult a kocka. Eddig: néhány ifjú összegyűlt, lelkesülten szavalt, éltette a forradalmat. Most: szembefordult a renddel, hatalommal. Aki két perccel korábban kivált a tömegből, s hazament, kedélyes kávézgatás közben, pipafüstbe burkolózva mesélte családjának: egyetemisták jönnek-mennek az utcán, énekelnek, verseket szavalnak, köztük van Petőfi. És semmit nem tudott arról: történelmi pillanatot szalasztott el.

A forradalom pillanata: Petőfi kimondja a cenzúra eltörlését, törvénnyel, renddel, hatalommal fordul szembe. S akik körülötte vannak: követik.

A tél halott: nyomják a Nemzeti dalt.

Forrás: Szigethy Gábor: Shakespeare-t olvasó Petőfi. Bp. Magvető, 1979. 169-170. p.

7. Medve Gábor vitája Petőfi Sándorral

Medve az imádott Petőfijébe is belekötött ezzel. „Sehonnai bitang ember – azt mondod –, Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete” – hülye vagy? Sándor? Mindenkinek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete. Másodszor pedig, én sehonnai bitang ember vagyok. Ki nem az?
(...)

1956. október végén visszataláltunk a gyerekkorunkba. Én úgy jártam az utcákat, mint nyolc-tíz éves koromban. A város tündökölt a boldogságtól. Mindenkinek volt hova hazamenni, egyszerre csak. Medve már szerdán lerohant egy tankok ellen vonuló menet elé, ordítozott velük: „Megőrültetek? Mindenki elfelejti, hogy ti egy gyáva csürhe vagytok?” Magánkívül volt, ragyogott, hogy Petőfi nyert, és ő vesztett.
(...)

Petőfi Medvének mindene volt. Talán ezért, kitartott a lehülyézése mellett. Először is, mindenkinek drágább a rongy élete, mint a haza becsülete – vagy mint bármi más ily elvont, absztrakt akármije. Azonkívül ő, Medve Gábor, ő is sehonnai bitang ember – ki nem az? A nagy semmiből jövünk és a még nagyobb sehonnába távozunk. Hogy választhatunk, rabok legyünk-e vagy szabadok – ez lélektanilag, reálpolitikailag és filozófiailag éppolyan hülye feltevés, mint a többi.

Márta védte Petőfit, az egész vádtömeg-vonalon, és az utolsó vádpontra azzal vágott vissza, hogy ez – meg a többi is – nem politikai vagy filozófiai, hanem költői feltevés. Medve váratlanul meghátrált. Nevetett. Felvidult.

„Jó. Mi magyarok – azt mondja – megalkuvó, gyáva csürhe vagyunk. Amilyen, gondolom, a többi nép is. Nekem felebarátaim, és helyes, jól teszik, ha vigyáznak a rongy életükre. Egyebük nincs. Nem kell kockáztatni, fejjel menni a falnak, a biztos leveretésnek. Túl kell élni – ez a dolgunk.”
(...)

56-ban, október 25-én déltájt Medve dünnyögött valamit, hogy neki, speciel, ezt nem lehet elég közelről nézni – Sándor miatt. Ahogy Márta mondta egyszer: Petőfinek ez nem politikai, hanem költői feltevése. Amivel Sándor nyert. Csak menjen ki az utcára, csak nézzen ki az ablakon. A rongy, a talán túlságosan ronggyá vált élete – senkinek sem drágább, mint a haza absztrakt becsülete. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzó ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk.

Forrás: Ottlik Géza: Buda. Bp. Európa, 1993. 85., 236., 273-274., 275., 277. p.

8. Közhely és költészet

A nagy gyermek, a nép úgy érzi, nem kell tanulnia ezt a tüzes rigmust: szívből írták. Boldogan szavalják, szajkolják, úton-útfélen. Ha szétszedjük, és a próza nyelvére fordítjuk, e rímes sorokban is közhelyek tucatját találjuk. Már a kezdő sorok:

Talpra magyar, hí a haza

– úgy hatnak prózában, mint valamely tornaünnepély nyitánya. A folytatás:

Itt az idő, most vagy soha

– diákkorunk langaméta-versenyeinek felbuzdult hangulatát idézik. A kérdés, melyet a költő e válságos órában nemzete elé tár –

Rabok legyünk, vagy szabadok?

– férfias nyíltsággal és nem éppen újszerű fogalmazásával úgy hat, mint egy képviselői kortesbeszéd sallangos-szalagos vezértétele. Könnyűszavú politikusok szokása, hogy a tömeget, melynek nem annyira értelmét, mint inkább indulatait akarják meghódítani, ilyen klasszikus egyszerűséggel fogalmazott kérdésekkel szorongatják. Általában ritkán esik meg az emberi fajta történetében, hogy egy tömeg, melyet a nemzeti vagy a szociális szabadság eszméi hevítenek, a kérdésre, melyet egy költő vagy népszónok hasonló tömör egyszerűséggel fogalmaz meg, tagadólag feleljen, s a szabadság helyett a rabságot követelje, tömlöccel, cenzúrával, száraz kenyéren és vízen. Mindez, prózában, parasztfogás, annál is rosszabb: politikai közhely.

S a vers mégis gyújt, pontosan úgy, mint az időzített bomba: a lélek, melybe e szavak hulltak, a megrendítő élmény hatása után kezd csak ocsúdni. A veszélyek pillanataiban a nemzet ezzel a rigmusos bátorítással bíztatja magát. Öreg emberek imakönyvükbe préselik a Nemzeti dal, a szabad sajtó első példányának gyűrött röplap-példányát, gyermekek szavalják úton-útfélen, delnők és népfiak betéve tudják, s őszinte pátosszal visszhangozzák. A vers e hónapokban mindig kéznél van, mikor a magyar csüggedni készül. E patetikus, kiszámított sorok úgy élnek a nemzet eszméletében, mint egy világi miatyánk igéi, egyfajta pogány imádság vallásos értelmű szavai.

Forrás: Márai Sándor: Ihlet és nemzedék. In: Petőfi Sándor. Válogatta és szerkesztette: Margócsy István. Magyar Szabadelvűek. Bp. Új Mandátum, 1998. 242-243. p.

9. Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt.
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért.

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Miljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzeménnyé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem lelkesűlés
A szó szabadság vala.

(1848. június)

Forrás: Petőfi Sándor: A márciusi ifjak. Petőfi Sándor összes költeményei. Bp. Szépirodalmi, 1972.

10. A nemzetegyesítő refrén

A remekszerkezetű vers hat szakaszában úgy fut az egyirányú indulat, mint egy hat-törésű villám. A bojtárok tán nem értették pontosan benne a hazát, a régi kardot. De bizonyára értették pontosan benne a virtust: a haza előfeltételét, s elhihetjük, hogy az ismétlődő refrén végül az ő szájukat is kinyitotta; a refrén első sora páratlanul szerencsés: az úr ajkán áhítat, a parasztén káromkodás; soha ilyen párosítást egy haza megteremtésére:
A magyarok istenére
Esküszünk –

S a vers szinte szája rágja:
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Ez a veszélyes erejű tömeg áramlott a városháza elé, aztán a helytartó budai székházához.

Forrás: Illyés Gyula: Petőfi. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1952. 253. p.

11. Lapok Petőfi naplójából

Pest, március 15. 1848.

Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet!

Oh szabadság, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!
(...)

Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek.

Pest, március 17. 1848.

A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.

A kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor, és ezt mondta nagy pátosszal:
– Urak, a törvény nevében...
Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása, s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek.
(...)

Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.

A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, s velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt a néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek...

Forrás: Lapok Petőfi Sándor naplójából. In: Petőfi Sándor. Válogatta és szerkesztette: Margócsy István. Magyar Szabadelvűek. Bp. Új Mandátum, 1998. 142–146. p.

12. Kronológia

I. Történelmi események 1848 tavaszán

Március
1. A párizsi forradalom híre elérkezik Pozsonyba.
3. Kossuth a pozsonyi országgyűlésen összefoglalja a fő követeléseket.
11. Pesten a fiatalok elkészítik a 12 pontot és megkezdik a 19-i rákosi tömeggyűlés szervezését.
13. Bécsben kitör a forradalom.
15. Forradalom Pesten. Az országgyűlés küldöttsége Bécsbe érkezik.
16. Pesten megkezdik a nemzetőrség szervezését. Bécsben a császári udvar elfogadja a magyar országgyűlés legfőbb követeléseit.
18. A pozsonyi országgyűlés megszavazza a jobbágyfelszabadítást. Pesten felfegyverzik az első 1500 nemzetőrt.
28. A király megtagadja a független magyar kormánytól a jobbágyfelszabadításról szóló törvénycikk szentesítését.
30-31. Tömeggyűlések Pesten. Pozsonyban az országgyűlés visszaveti a királyi leiratot. A király jóváhagyja a független magyar kormányról szóló törvényjavaslatot.

Április
7. Megalakul a Batthyány-kormány.
11. A király szentesíti a Pozsonyban megalkotott törvényeket (áprilisi törvények), és berekeszti az utolsó rendi országgyűlést.

II. Petőfi Sándor életének eseményei 1848 tavaszán

Február
1. Megjelenik az Összes Költemények második kiadása.

Március
13. Megírja a Nemzeti dalt.
15. Forradalom Pesten; a forradalom vezéralakja és szimbóluma lesz.
19. Pest városa díszpolgárnak választja.
21. A pesti nemzetőrség főhadnagya lesz.
27-30. Megírja A királyokhoz című versét, amely megjelenése után nagy botrányt okoz. Megkezdődik politikai elszigetelődése.

Április
Az Életképek című folyóirat társszerkesztője lesz.

Május
1. Megjelennek naplójegyzetei Lapok Petőfi Sándor naplójából címmel.

Június
Követté jelölteti magát Szabadszálláson, majd megbukik a választásokon.

III. Március 15. eseményei

Délelőtt 8 óra: Az előző este kitűzött gyülekezési időpont a Pilvaxban.
8 óra után: A Pilvaxban Petőfi először szavalja el a Nemzeti dalt.
1/4 9 és 1/2 9 között: Indulás az orvosi egyetemre, Petőfi ismét elszavalja a Nemzeti dalt.
10 óra: A mérnök- és jogászhallgatók csatlakozása az Egyetem téren, Petőfi harmadszor is elszavalja a Nemzeti dalt. A tömeg a Landerer-nyomdához vonul.
1/2 11 körül: A lefoglalt gépeken megkezdik a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását.
1/2 12: A tömegnek Petőfi negyedszer is elszavalja a Nemzeti dalt, kezében a kinyomtatott példánnyal.
1/2 1 tájban: A tömeg eloszlik. Petőfi az író társaival együtt végigjárja a szerkesztőségeket, a sajtószabadság hírével a cenzúra mellőzésére biztatja azokat.

Délután 3 óra: A Múzeum-kertben népgyűlést tartanak. Hat fős bizottság megy a városi tanácshoz, Petőfi tagja lesz.
4 óra tájban: A városházán 13 fős Közbátorsági Választmányt választanak, Petőfi ennek is tagja lesz.
5 óra körül: A Közbátorsági Választmány kb. 20.000 fős tömeg kíséretében elindul Budára, a helytartótanácshoz, követelve a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon bocsátását és a katonai beavatkozás megakadályozását.
7 és 1/2 8 között: A tömeg visszaindul a kiszabadított Táncsiccsal Pestre.
8 óra után: Díszelőadás a Pesti Magyar (Nemzeti) Színházban.
10 óra: A városházán megkezdi első tanácskozását a Közbátorsági Választmány.

Forrás:
I. Márkus István: Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Bp. Móra, 1968. 154. p.
II. Margócsy István: Petőfi Sándor. Kísérlet. Bp. Korona, 1999. 248. p.
III. Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor és kora. Bp. Unikornis, 1988. 94-95. p.

13. Rajta, magyar!

Itt van mindjárt az első szó. Van-e még magyar vers, sőt, van-e még vers a világon, amelyik a talp szóval kezdődik? Meg is lehetett annak idején a maga megbotránkoztató-felvillanyozó szenzációja, és némi enyhe sokkhatását észrevétlenül még mi is érezzük, holott mi már el se tudjuk képzelni, hogy másképp is lehetett volna mondani. Petőfi számára egyáltalában nem volt ilyen magától értetődő, távolról sem spontánul választotta ezt a szót, hiszen tudjuk, hogy eredetileg így kezdte a verset: „rajta, magyar”, de később áthúzta az első szót, és föléje írta, hogy „talpra”. Általában, azt hiszem, a Nemzeti dalt több mesterségbeli éberséggel írta, mint egyéb verseit, pedig különben is az a gyanúm, hogy tudatosabban írt, mint azt róla feltételezni szokás.

A vers pattogó ritmusa feszesre húzott ősi nyolcasokból áll: közkeletű, népi ütem volt ez Petőfi korában. De amikor már ebbe a pattogó ritmusba belefeledkeznénk, minden szakasz végén megszakítja ezt az egyöntetűséget a refrén második és negyedik, csonka sorának („esküszünk – nem leszünk”) kemény három szótagja. A ritmikai feszességet biztosítja, hogy a Nemzeti dalban a magyar nyolcasok nagyon élesen válnak ketté két hangsúlyos négyessé – ez a határozott sormetszet az egész versben mindössze kétszer mosódik el –, sőt, sokszor fordul elő, hogy a négyesek is két önálló taggá feleződnek.
(...)

Ilyesféle zseniális megfogalmazás a Nemzeti dal harmadik sorának kérdése. Már az úrbéri váltság, vagy akár a királyság vagy köztársaság kérdésében megoszlottak volna a vélemények március tizenötödikén, még azok között is, akik a Nemzeti Múzeum előtt a Talpra magyart hallgatták. De arra a kérdésre, hogy „rabok legyünk vagy szabadok”, nincs kétféle válasz: senki se felelné, hogy legyünk csak rabok.

Hasonló találat az eskü-refrénben: „a magyarok istenére esküszünk”. Itt aztán nem lehetett különbség katolikusok és protestánsok, de még hívők és ateisták között sem – mert úgy gondolom, utóbbiak is szép számmal akadhattak a Nemzeti Múzeum előtti hallgatóságban: a magyarok istenében mindenki megegyezhetett.

Forrás: Vas István: Megannyi adu. A Nemzeti dalról. In: Vas István: Az ismeretlen isten. Tanulmányok 1934–1973. Bp. Szépirodalmi, 1974. 991–993. p.

Az összeállítás teljes szövege (pdf, 271 KB)

Címkék: ünnep   műsor   1848  

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2015.03.05.
Félnek bevallani, hogy éhezik a gyerekük
Gyerekek tízezrei éheznek Magyarországon, de még a pontos számukat is nehéz megmondani, a tanárnak és az orvosnak ugyanis nincs ideje velük foglalkozni, a szülő pedig gyakran fél bevallani...
(Forrás: abcug.hu)
--
2015.03.05.
Elindult az Iskolai Konfliktus Tudásközpont portálja
Elindult az Iskolai Konfliktus Tudásközpont online felülete, az ISKON - közölte az Oktatáskutató és Fejlesztőintézet (OFI) az MTI-vel. A felület a különféle iskolai konfliktusok kezelés...
(Forrás: Inforádió)
--
2015.03.05.
Mikor veszélyesek a gyerekekre a digitális kütyük?
A Semmelweis Egyetem Szemészeti klinikájának egyetemi tanára, Németh János szerint ugyanakkor a modern képernyők rövid idejű használata a szemre veszélytelen. Az okostelefonok, tabletek, laptopok...
(Forrás: Inforádió)
--
2015.03.05.
Vérig sértett nemecsekernők
Az ombudsman keményen bírálja a pedagógusok minősítési rendszerét, s a bevezetése álláspontja szerint sérti az alkotmányt. Az érintett szakszervezetek szerint nem csak az alkotmányossá...
(Forrás: Népszabadság)
--
2015.03.05.
Nehezített továbbtanulás
A tervek között szerepel például, hogy képesség- és tudásmérést végeznének az általános iskolások körében, s ennek az eredménye alapján dőlne el, ki milyen középiskola-típusban...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2015.03.05.
A mai gimisek lebeszélték volna Tisza Istvánt a háborúról
Egy hétvégén tartott diákversenyen kiderült, hogyan kellett volna érvelni a trónörökös meggyilkolása után a hadba lépés ellen. Bár tudjuk, a „mi lett volna, ha?” történelmietlen k...
(Forrás: hvg.hu)
--
2015.03.04.
Ki nem találja, kinek a felesége lett igazgató!
Ha esetleg azt gondolná, hogy a pécsi Éltes Mátyás iskola élére a mostani tanévtől megbízott Páváné Kurnik Zsuzsanna nem annak a Páva Péter tankerületi KLIK-igazgatónak a felesége, aki...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2015.03.04.
Áthúzta a népszerű szakmára vágyó szegény fiatalok álmait a kormány
A sok hátrányos helyzetű diákot tanító, baptista fenntartású iskolák minden férőhelyet elvesztettek. Mindez azután derült ki, hogy a fiatalok már beadták a jelentkezésüket a választott...
(Forrás: vs.hu)
--
2015.03.04.
Még több támogatást kaphatnak a szakképzésben tanulók
Megemelnék a tanulói ösztöndíjakat, és a jelenlegi egy helyett két szakképesítés ingyenes megszerzését tennék lehetővé.
(Forrás: Edupress)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT OFOE agresszió bizalom család demokrácia digitális nemzedék diákok drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség esélyek felelősség felnőttképzés fiatalok film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet innováció integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közoktatás közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep osztálykirándulás pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  T.János0

T.Juli!
Hajnaltól estig dolgozom, hogy eltarthassam a családomat (ami így is nehezen sikerül), mikor szervezkedjek (este 10- reggel 6 óraközött)? Az átvételi szándék itt nem a pénzről szól, illetve a pénzről, de másképp, mint az egyházi iskola átvételeknél szokott (Az itteni önkormányzat az ország egyik leggazdagabb önkormányzata).Mások téveszméinek megvalósítása miatt szakadjon ki a gyermekem az iskolai, s a települési közösségből?

--
  Juli0

Kedves Kérdezőnk! Ombudsmanhoz, oktatási jogok biztosához, jogvédő szervezetekhez, szakszervezethez, országgyűlési képviselőhöz, sajtóhoz, KLIK-hez, megyei kormányhivatalhoz, szülői szervezetekhez és a pedagógus karhoz kell fordulni + meg kell szervezni egy hasonlóan gondolkodó szülői és helyi pedagógus csoportot. Ha erre valamiért nincs energia, meg kell nézni, hogy reggelenként mikor megy busz Jászberénybe vagy Hatvanba.

--
  T.János0

Jászfényszarun egyetlen egy általános iskola van, amit az iskolavezetés és az önkormányzat ősztől tankerületiből mindenképp katolikus egyházi fenntartásba szeretne átteni. Én nem szeretném gyermekemet egyházi iskolába járatni. Most akkor mi lesz velünk?

Ateista

--
  OFOE

Kedves Bernadett! 16 éves korod után már nem vagy tanköteles. Elmehetsz dolgozni, szakmát tanulni. Valamit csak kezdened kell magaddal. Mit gondolnak erről a szüleid? Vagy a saját lábadra akarsz állni 16 évesen?

--
  Szentgyörgyi Bernadett

16. éves vagyok.. 8. osztályba járok de nem akarok suliba járni... Mi a következménye annak ha nem megyek ???

--
  Peer Krisztina

Kedves Eszty!

Az óvónők azért kérik a nevelési tanácsadó (most már pedagógiai szakszolgálat)véleményét, mert ők nem kompetensek a gyermek képességeinek felmérésében, csak sejtésük van róla, és indokoltnak tartják. De nem azért, hogy a szülővel kiszúrjanak, hanem, hogy a gyermek időben, megfelelő segítséget, fejlesztést tudjon kapni.
Mitől tart? Miért nem szeretné a vizsgálatot? A vizsgálat azért szükséges, hogy a gyermeke-ha szükséges-időben (és ne túl későn) segítséget tudjon kapni. Az ő érdekét szolgálja. Ha nem írja alá a papírt, az az együttműködés hiányát jelzi, és amennyiben gyermekének valóban segítség, fejlesztés kell, akkor Ön ezzel őt veszélyezteti. De ez egy hosszas gyermekvédelmi intézkedés, családgondozók bevonásával - reméljük erre nem kerül sor. Hiszen Ön is a legjobbat szeretné gyermekének.
Szerintem az Ön beleegyezése nélkül nem vizsgálhatják meg, de azt javaslom, járuljon hozzá a gyermeke érdekében. Ezért gyermeket nem emelnek ki a családból, ettől ne tartson.
A vizsgálatról itt tud tájékozódni

Minden jót!
Peer Krisztina

--
  Eszty

Tisztelt osztályfőnök.
Köszönöm válaszát.
Az iskolába jobb a helyzet :)
De sajnos az oviba nem.
Valóba kéri az óvónő,a nevelési tanácsadó véleményét.De én nem akarom ezt a vizsgálatot.
Ha nem írom alá a papírt,hogy akarom a vizsgálatot,milyen problémákkal találhatom magam szembe?
Valóban engedélyem nélkül is felmérhetik?
Hallottam hogy ,akár a gyermeket ki is vehetik a családból,mert veszélyeztetem a gyermekem azzal hogy szeretném hogy iskolába menjen.(7)éves.
Ha mégis aláírom a vizsgálatot akkor milyen feladatokat kap a gyermek?
Előre is köszönöm válaszát.

--
  Peer Krisztina

Kedves Apa!
Teljesen egyet értek Önnel, ez egy felháborító és egyben szomorú történet.A pedagógusok ugyanakkor nem a segítségnyújtástól határolódnak el, hiszen azt mondják, hívnak orvost, mentőt, ami a segítségnyújtás egy formája. Azt gondolom, ennek az oka az lehet, hogy félnek az ismeretlentől. Egy epilepsziás nagyroham annak, aki ilyet nem sűrűn lát, ijesztő. Lehet, hogy a betegségről sem tudnak túl sok mindent. Talán érdemes lehet a félelmüket oldani és több információt átadni.
Ugyanakkor láthatóan a pedagógusok részéről elutasítani még mindig könnyebb, mint megtanulni, hogyan kell valakit stabil oldalfekvésbe fektetni.
Nagyon pontosan fogalmaz, amikor az emberi oldalukról beszél: egy pedagógusnak nem kötelező ezt megtennie, de egy embertől mindez elvárható. Még akkor is, ha történetesen pedagógus. Nagyon sajnálom. Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[tanitoneni:] Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Leiner Károly:] Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Fekete Hajni:] Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Dr. Borján József:] Kedves Leiner Úr! Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[S:] Mi normális ma az iskolákban? Semmi! Az sem, hogy nap mint nap bemegyünk. Nem kéne. És igen. Hetente mondanak fel tanár ismerőseim, mennek el végleg. Nem másik iskolába. Külföldre! Mert inkább mosogatnak háromszoros pénzért, mint küszködnek hiába. Varázsolni? Röhej!
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Z.:] "nem sérült az sem, aki mellett a tanteremben ott volt a cigány osztálytárs is" Elég egy hülye az osztályban, és garantált a sérülés, pont annál a másiknál, aki tehetséges, mert a tehetségesnek védettebb hely kell. Csak ezt meg te nem akarod észrevenni.
A szegregálódás folyamata »

--

[OFOE:] Támasz kell nekik, írja L. Ritók Nóra a Népszabadság mai (2015, 02. 25.) számában. Egy részlet az írásból: „Nem engedhetjük el a kezüket, kell segíteni útiköltséggel, ruhával, étellel, iskolaszerrel, mentorálással, hátha sikerül végigvinni az úton őket, a jó szakmáig, […]
A szegregálódás folyamata »

--

[csilla:] csak kell, hogy változzon!
A szegregálódás folyamata »

--

[tanbacsi:] Már rég nem tudunk varázsolni, ilyen hozott anyagból nehéz. Megkötött kézzel is nehéz. Lenézett, nem megbecsült hivatástudattal is nehéz. Kollégáim sorban mennek el a pályáról, inkább mosogatnak Ausztriában ötszörös bérért. És 8 óra munka után leteszik a lantot. […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Leiner Károly:] Igen Gyula, a düh a tehetetlenség következménye, azok a "satnya magoncok" ugyanis nem eleve annak születtek, hanem azzá lettek. És magamra is dühös vagyok, hogy nem tehetek többet értük. És Hajninak is igaza van: csak a munka marad. A legnagyobb siker, ha ezeket a rácsokat […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--
OFOE (2001–2015) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek