|
|
Utolsó üzenetek:
 Aktív Állampolgárság AlapítványAz Aktív Állampolgárság Alapítvány 30 órás akkreditált pedagógus-továbbképzést hirdet az aktív állampolgárságra nevelés iskolai megvalósításának témájában, az alapítvány által kifejlesztett Álompolgár elnevezésű program és a hozzá kapcsolódó kézikönyv alkalmazásával. --
Kék Vonal Gyermekkrízis AlapítványA Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány képzést hirdet telefonos önkéntesek számára. --
 OFOE
--
 OFOEKedves Olvasóink! Az Üzenő és a sajtófigyelő a nyári szünet alatt is működik. --
ZsuzsiSzeretem olvasni Achs tanár úr írásait. Szívből szólnak, a született pedagógus szívéből. Most sem csalódtam. Nem mindenféle, gyereket közelről sosem látott doktori cím mögül hirdeti a mindenki számára egyetlen és üdvözítő utat, hanem "lentről" beszél, a katedráról. Látja és láttatja a valóságot. És nem bűnbakokat keres, hanem kiutat. --
OFOE„Az erkölcsi nevelés alapfeltétele, hogy a pedagógus azonos lehessen önmagával” – írja Achs Károly. Cikke már a neten is olvasható: --
MicimackóEzzel így már egyetértek. Milyen jó vizsgabizottság lenne belőlünk!!! --
 JuliMicimackó! Számomra nem csak ez, és nem is elsősorban ez a történet tanulsága. Az irodalmi művek értelmezése remek alkalom (lehetne) arra, hogy ütköztessük a véleményünket. Az elmesélt történet óta eltelt jó néhány évtized, és sok minden változott tanár-diák viszonylatban is.. Akkor az én első (ki nem mondott) véleményem az volt, hogy egy ilyen diákot, aki ekkora sületlenséget beszél, meg kellene buktatni. Ma már azt mondanám, hogy érvelésre kellene ösztönözni. Persze, lehet, hogy erre nem az érettségi vizsga a legjobb terep, bár ha normális lenne a légkör, egy ilyen beszélgetésből több kiderülne, mint egy tételfelmondásból. Hol vagyunk azonban még ettől! --
MicimackóLátod, erre mondtam, hogy nem mindenhol, és nem minden esetben merjük a véleményünket felvállalni. És aki biztosra akar menni, az az esetek döntő többségében alkalmazkodik az adott közeg véleményéhez. Nem keveredk vitába, inkább elhallgatja, amit gondol - mint én a nevem. --
JuliKedves Micimackó! Kérdésedre (már hogy felmeri-e egy gyerek az érettségin vállalni a véleményét) felrémlett egy emlék bennem. Érettségiztettem (nem én voltam a magyartanár), és az egyik kislány Illyés Bartók című verséről kijelentette, hogy eszerint Bartók zenéje értelmetlen zagyvaság, élvezhetetlen hangzavar. Már éppen szólni, kérdezni akartam, amikor láttam, hogy a mellettem ülő igazgató párásodó szemmel írja be a feleletre az ötöst. Én nyeltem a mérgemet, mert rajongtam Bartókért, mint ahogyan a költő, Illyés is. Persze, egy szót sem szóltam (mi közöm hozzá, én németből vizsgáztatok csak). Azóta is bánt, hogy nem reagáltam. --
  Kommentek RSSUtolsó 10 hozzászólás:
[Juli:] Kedves Itgy!
Nem értek egyet a véleményével: a büntetés célja semmi szín alatt nem lehet a megalázás. Fontos persze, hogy legyen visszatartó ereje, létezzenek olyan hiteles szabályok, amelyeket mindenki elfogad, betart. Ha valaki vét az ilyen szabályok ellen, az szankcióval […] --
[itgy:] Bizony a büntetés megalázó. És? Tán nem az a célja? Nem az, hogy egyértelműen, ha kell, keményen jelezze a megbüntetettnek, hogy amit tett, helytelen? A börtön talán nem megalázó? Vagy a felnőtteket meg lehet alázni a cél érdekében, a gyerekeket pedig nem? Milyen logika vezeti […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Köszönöm reakcióját, örülök, hogy egyetérthetünk a lényegi kérdésekben. Én is olyannak vélem a mai helyzetet, amilyennek Ön látja. Egyedüli megoldás az lenne, ha minél több ember gondolná és tenné így, ahogy mi egy páran. Csak ne adjuk fel! :) --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
Nagyon köszönöm a válaszát. Úgy vélem, hogy a lényeges dolgokat tekintve tökéletesen egyetértünk. Teológiai vitába (kellő felkészültség híján) nem mernék bocsátkozni, de mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy zsidók és […] --
[Katolikus hívő:] Kedves "Juli"!
Az észrevételei jogosak, néhol túl gyorsan, pontatlanul és figyelmetlenül olvastam el a szöveget, ezért a szerző és az Ön elnézését kérem!
"Jó lenne, ha egy a zsidó-keresztény kultúrát elsőrendű vonatkoztatási pontnak tekintő országban nem […] --
[Juli:] Kedves "Katolikus hívő"!
A vitatott írás szerzője a kiváló Bulányi György példájával – többbek között – egy nagyon is aktuális feszültséggócra akart utalni. Nagyon sajnáljuk, ha bárki érzékenységét megsértette volna az írás, a szándékos bántást […] --
[Katolikus hívő:] Ebből az írásból csak azt tudom kiolvasni, hogy a szerző nem ismerte Bulányi Györgyöt, de még a teológiáját sem. Nem tudom, hogy szándékosan vagy tudatlanságból, de úgy érzem, leginkább a zsidó-ellenesség témájára próbálta kihegyezni a cikk lényegi […] --
[Szabóné P. M.:] Sajnos az osztálykirándulások már általános iskolában is botrányosak lehetnek. Az alkohol a randalírozás már 6. 7. osztályban előfordul.
Hiába állítunk fel szabályokat, nem hajlandóak betartani. Hiába volt alaposan szervezett, hiába próbáltam a kedvük szerint […] --
[Juli:] Kedves Zsuzsi! Itt a rendszerben vannak óriási hibák. A kérdéseidre választ csak úgy lehetne adni, ha ezekből a hibákból indulnánk ki. Foglalkozni kellene – többek között – a kapkodó, át- meg átpolitizált közoktatás-irányítással, a teljesen elhibázott pályázati […] --
[Zsuzsi:] Kedves Nóra!
Mindenhonnan azt halljuk, hogy az oktatásra nincs pénz. Szerintem pedig rengeteg van, csak elfolyik. És nem oda, ahol szükség lenne rá. Ha a mindenféle "találmányok" helyett ezeket az összegeket a "normál" oktatásba fektetnék, ha újra […] --
A tanácsadó határozatlan ideig szünetel. Új kérdésekre nem áll módunkban választ adni, de a korábbi válaszok természetesen továbbra is olvashatók.
--
|
    Archív
Osztályfőnöki óra: Erkölcsi nevelés Popper PéterHová tűnt az erkölcsi halál?Érdekes riportot olvastam az egyik országos napilapunkban. Arról szólt, hogy ama híres-nevezetes totócsalás fő szervezőjét – aki négy és fél éves szabadságvesztés-büntetéséből három évet letöltve föltételesen szabadlábra került – hogyan várta epekedve az egyetem klubjában négyszáz fiatalember és lány. Igaz, a klubnak „Botrány klub” a neve, s olyan embereket hívtak meg beszélgetésre, akik körül „sűrű a levegő”. Az is igaz, hogy a fiatalok között nem egy őszülő hajú is akadt. Mindez nem csökkentette, hanem fokozta csodálkozásomat, s ez aztán megdöbbenésbe csapott át, amikor a hangulatos estére szóló beszámoló végére értem. Hadd szögezzem le már most a véleményemet: az én szememben a szóban forgó nem olyan ember volt, aki körül „sűrű a levegő”, hanem szélhámos, nagy kért okozó csaló, intellektuális bűnöző – ahogy tetszik, de nevezzük nevén a dolgokat. Olvasom, hogy ez az úr Budapestről taxin érkezett Szegedre. Olvasom, hogy lírai okok miatt, „csak” kétezer forintra mérsékelt tiszteletdíjat kért a fellépéséért. Olvasom, hogy több mint tizenhétezer forint befektetéssel, külföldi sportklubokkal folytatott telefonmegbeszélés segítségével – ezúttal csalás nélkül – kétmillió forintot nyert a totón. Olvasom, hogy szellemes eszmefuttatásait a közönség vastapssal jutalmazta. Isten látja lelkemet, hogy nem a kétmilliót irigylem tőle, megérdemli, ha ilyen ügyes, ér ráadásul ekkora szerencséje van. Erre való a vesztett szélhámos, a legnagyobb totócsalásnak a szervezője, sok tízezer embernek a megkárosítója a továbbiakban a magyar sport tisztaságának megteremtéséről szónokolt. Arról, hogy szóba került az ő hivatalos foglalkoztatása egy sportszövetségben, sőt jelenleg is a szövetség főtitkárának magántanácsadója. Napokon át kerestem a megnevezett sportszövetségnek és főtitkárának tiltakozó és helyreigazító nyilatkozatát, de nem találtam. Mégis remélem, hogy csak az én figyelmemet kerülte el. Igazságot kell szolgáltatnom a riport írójának. Őt is megdöbbenve kérdezte meg beszámolójában: hogyan lehetséges ez? Valaha régen jól ismert fogalom volt az „erkölcsi halál”. Azt jelentette, hogy az az ember, aki súlyosan megsértette a társadalmi együttélés normáit, vagy éppen köztörvényes bűncselekményt követett el, hosszú időre, esetleg örökre elvesztette erkölcsi hitelét. Élhetett, ahogy tudott, de nem tarthatott igényt arra, hogy a tisztességes emberek közé sorolják, még kevésbé arra, hogy az ő érvükben szóljon, arra pedig még legabszurdabb képzelgéseiben sem gondolhatott, hogy ő tanítson másokat tisztességre. Jól tudom, hogy az erkölcsi halál fogalmával a groteszkségig visszaéltek annak idején gőgbe butult arisztokraták és az őket majmoló párbajhős dzsentrik meg úrhatnám polgárok, mindezt jól tudom, de a fogalmak eredeti jelentésében mégis komoly értelem rejlett. Az, hogy ha valaki kívül helyezte magát az emberi együttélés törvényein, nem volt könnyen megbocsátható bűn. Érdemes ennyit töprengeni egy klubest történésein? Igen, mert erkölcsi érzékünk romlását jelzi egy ritka élességű pillanatfelvételként. Mi sokat írtunk és beszélünk erkölcsről, de úgy látszik, a társadalmi valóság nehezen engedelmeskedik a szép szavaknak. Még kevésbé engedelmeskedik a formális követelményeknek. A munkaerkölcs nemcsak azt jelenti, hogy betartjuk a munkaidőt, hanem azt is, hogy megbecsüljük a tisztességes munkát, megőrizzük az emberi méltóságot például a főnök és beosztottja, a tanár és diákja, az orvos és betege, az eladó és a vevő, a vendéglátó és a vendég viszonyában. A családi vagy a nemi erkölcs nem azt jelenti, hogy ne váljunk el, vagy hogy ne bonyolódjunk szerelmi zűrzavarokba, hanem azt, hogy legyen felelősségtudatunk a másik emberért, s nehéz helyzetekben is próbáljunk emberségesen viselkedni, emberségesen elválni, emberségesen szakítani, ha már kikerülhetetlen, s főként úgy együtt élni másokkal, hogy ne tegyük tönkre sem őket, sem mindennapi életünket. Szerintem az erkölcstelenség ott kezdődik, amikor emberi értékeket pusztítunk, veszélyeztetünk, vagy közönyösen megyünk el emberi értékek romlása mellett, esetleg gyávaságból közönyt színlelünk. Talán a gyávaság és a közöny a legnagyobb erkölcsi bűn! Eszembe jut a hajdani Dreyfus-ügy, amikor Európa tisztességes embereit évekig lázban tartotta, hogy egy francia katonatisztet igazságtalanul száműztek az Ördög-szigetre. Jól tudom, hogy ez minden oldalról „heccelt” kampány is volt, mégis: az a tény, hogy az embereket fölizgathatták egyetlen ember sorsának igazságtalan alakulásával, nem lebecsülendő erkölcsi érzékenységre mutat. Ám ha én ma reggelizés közben azt olvasom, hogy valahol egy kisebbfajta fanatikus diktátor néhány ezer embert bebörtönzött vagy kivégeztetett, rosszallóan csóválom meg ugyan a fejemet, de tovább kenem a lekvárt a vajas kenyeremre. Ennyit romlottunk volna nem is egy évszázad alatt? Ennyire megtépázta volna erkölcsi érzékünket és érzékenységünket a két világháború és mindaz, ami társadalmilag s politikailag körülötte végbement? Tudom, hogy túlzok, hogy számtalan jele van az ellenkezőjének is, a mélységes humanizmustól álhatott egyéni és tömeges cselekvő megnyilvánulásoknak. De a túlzás talán megbocsátható ebben az ügyben. Mert annyit vállalnunk kell, hogy erkölcsileg ellentmondásosak, sokszor ingatagok vagyunk ebben a gyorsan változó világban. S ez arra int, hogy vigyázzunk magunkra, s még egy érdekes este kedvéért se tapsoljunk azoknak, akik könnyedén lépték át erkölcsi világrendünk határait. (Élet és tudomány 49. szám Címkék: erkölcs |
|
Iskolamesék »
Új hírek az Aulán »
Link küldése