OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
     

Schrenk Veronika

A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben1

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.”

A szeretet sokarcú jelenség: „olykor derűs, kritikus, erotikus. Olykor világot megváltó, izgalmas, játékos, alkotó, harcot vívó. Örömteli, megerősítő és megrendítő – és végül is a végesben a végtelent mégiscsak megvalósító.” (Kamarás István)2 A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet. A gondoskodás és a törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget, amely teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és bámulat; a respektus szó gyökerének megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

„Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”3

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.4

Kérdőíves vizsgálat

Dolgozatom elméleti hátterének gyakorlati alátámasztására kérdőíves felmérést végeztem. A 80 fős minta tagjai a balassagyarmati Szentgyörgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai voltak. Bár a minta összetételét csupán 10., illetve 12. osztályos tanulók képezték, mégis 15 évestől a 21 évesig minden korosztállyal találkoztam. A 46 tizedikes közül 15 éves 20 fő, 16 éves 24 fő, illetve 17 éves 2 fő; a 34 tizenkettedikes közül pedig 17 éves 11 fő, 18 éves 20 fő, 19 éves 2 fő és 21 éves 1 fő.

A kérdőíves vizsgálat keretében azt próbáltam kideríteni, hogy mit jelent a diákok számára a szeretet, ismerik-e egyáltalán az empátia fogalmát, hogyan látják pedagógusaikat, milyen a kapcsolatuk tanáraikkal, valamint, hogy véleményük szerint milyen szerepet kap az oktatás, illetve a nevelés iskolájukban (ld. a kérdőívet).

A vizsgálat tapasztalatai

Mit jelent számodra a szeretet?

A kérdésre igen sokszínű válaszokat kaptam. Akadt néhány igen meglepő és rideg, de rengeteg szívhez, igen mély érzésekre utaló szóló vélemény is. Egyesek definícióval próbálkoztak, míg mások inkább asszociációikat, véleményüket írták le. Az erre a kérdésre adott válaszokban az életkor szerinti különbségek talán csak a megfogalmazásban jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalabbak, a 15, 16 évesek érzelmi szempontból már meglehetősen érettek. A megkérdezettek leggyakrabban a következő kifejezéseket használták a szeretetre: segítségnyújtás, elfogadás, odafigyelés, gondoskodás, megértés, megbocsátás, kötődés, bizalom, barátság, család, törődés, a másik hibáinak elfogadása, a másik meghallgatása, ragaszkodás, tisztelet, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, a legfontosabb a világon, összetartás, viszonzott kapcsolat stb.

A nyolcvanból összesen két esetben kaptam igen elszomorító választ, ahol is, az illetők válaszadás helyett egyenesen kihúzták a rendelkezésre álló helyet, ami vagy nagyfokú érzelemhiányra, esetleg torzulásra utal vagy meglehetősen rossz élményekre, tapasztalatokra. (Hozzáfűzném azt is, hogy a további kérdésekre viszont – ha csak szűkszavúan vagy felháborodottan is – válaszoltak.)

Néhány példa a válaszokból:

„Számomra a szeretet nagyon fontos, hisz ez az élet alapja. Ha ez nem lenne, ez a világ nem működne, hisz a lét alapja a szeretet.” (15 éves);
„Sokat, ez a legfontosabb az életemben. A nélkül nem lehet élni.” (16 éves);
„A törődést, az odaadást. Ha valakit el tudunk fogadni a hibáival együtt, feltétel nélkül.” (17 éves);
„Az életet, szeretet nélkül nem lehet élni.” (21 éves)

Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

Feltételeztem, hogy az adott korosztály nagy része még egyáltalán nem ismeri, illetőleg téves, elképzelései vannak a fogalomról. Ez a feltevés részben, főként a fiatalabb korosztály esetében beigazolódott. Itt ugyanis jelentős különbségeket észleltem a tizedik illetve tizenkettedik osztályos tanulók válaszai között. A 15-16 évesek körében 8 esetben egyáltalán nem volt válasz, 20 diák válasza vagy „Semmi” vagy „Nem tudom”, és további 7 tanuló is hasonló tartalmú választ adott. Ez arra enged következtetni, hogy 46 főből 35 diáknak fogalma sem volt arról, hogy az empátia, további 5 tanulónak pedig teljesen téves információja volt róla. Két 16 éves diák, viszont igen jól ráérzett arra, hogy mit takar az adott fogalom: „együttérzés, megértése és átélése embertársunk fájdalmának”, illetve „együttérzés más (esetleg rosszabb helyzetben levő) emberrel”.

A tizenkettedik évfolyam diákjai jóval nagyobb arányban válaszoltak a kérdésre, és sokkal pontosabb magyarázatokat adtak.. Közülük csupán 3 fő nem válaszolt, 2 fő írta, hogy ismeri a szót, de nem tudja megmagyarázni, 1 diák pedig nem definiálni próbálta, csupán asszociált egyetlen mondatra: „Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” (18 éves). Egy 17 éves diák a zárkózottsággal azonosította az empátia fogalmát, 4 fő pedig a rokonszenvvel.

A többi (21) tanuló viszont helyes, sőt némelyik meglepően pontos, kimerítő választ adott:

„Beleérzőképesség, valakinek a helyzetébe bele tudom magam élni”;
„Át tudom érezni a másik fájdalmát, főleg ha már velem is megtörtént.
Próbálok segíteni, hogy túljusson rajta.” stb.

Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

Az említett kérdésre a 15-16 évesek közül csupán hárman nem válaszoltak, öten pedig megelégedtek egy lakonikus „jó"-val. A többiek véleménye a legtöbb esetben pozitív, illetve semleges volt, leszámítva néhány őszinte nemleges választ.

Példák a pozitív megítélésre:

„Elég jó a kapcsolatunk, barátságos, kicsit közvetlen a maga módján.” (15 éves),
„Egész jó, nagyon szeretem őket, mert meg lehet beszélni velük dolgokat és segítenek, ha gondom van.” (15 éves),
„Nagyon jó, sok mindenkivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon jó fejek és jókat lehet nevetni velük.” (16 éves).

Példák a részben pozitív, részben negatív, illetve „semleges” válaszokból:

„Vannak tanárok, akik közel állnak hozzám, és vannak akikkel közömbös vagyok, mert nem annyira ismerem őket.” (15 éves),
„Vannak tanárok, akikkel nagyon jól kijövök és meg tudjuk érteni egymást, de vannak, akik semmibe se vesznek minket.” (16 éves)
„Van, amelyikkel jó viszonyban vagyok, de általában nem kedvelnek a nagy szám és a szabadszelleműségem, és stílusom miatt, de én se nagyon kedvelem ezeket a tanárokat.” (16 éves),
„Azt nem mondom, hogy jó gyerek vagyok, de ha úgy viszonyulok az adott tanárhoz, ahogy elvárja, akkor szerintem nincs probléma...” (16 éves).

Végül példák a negatív ítéletekből:

„Én hallgatok az órákon, ők beszélnek, nincs semmilyen kapcsolat.” (16 éves),
„Iskolai kapcsolat, felszínes” (15 éves).

A tizenkettedik évfolyam tanulói többnyire semleges vagy inkább pozitív válaszokat adtak:

„Mindegyikkel jóban vagyok”,
„1-2 kivétellel jóban vagyunk.”,
„Elég jó, bármit megbeszélhetek velük.”

Néhányan – sajnálkozva – megemlítették azt is, hogy az érettségire való készülés, hajtás miatt nemigen jut idő már a kötetlen beszélgetésekre. Sokan a rövid „Jó” választ egészítették ki „tanárfüggő”-re és többen feleltek „semleges” válasszal is. Az egyik diák érdekesen differenciálta a válaszát, mondhatni osztályokba sorolta a tanárait:

„Az összesre: tisztelet, egyesekre: barátságos, másokra: ellenszenv.” (18 éves).

„Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?”

E kérdés segítségével valójában azt szerettem volna megtudni, hogy a diákok számára mit jelent a pedagógusi hivatás, illetve hogyan látják ők tanáraikat hivatásuk gyakorlása közben

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 15 éves tanulók elképzelései szerint az a jó pedagógus, aki alaposan, részletesen elmagyarázza az anyagot, korrepetálja a diákokat és nem túl szigorú velük:

„Vannak [mármint hivatásuknak élő pedagógusok]. Elég keményen tanítják az anyagot, de mégsem szigorúak. Úgy tanítanak, hogy a tanulás szimpatikus legyen számunkra.”
„Igen. Szerintem, aki tanárnak készült, az eleve megfogadta, hogy mindent belead, hogy jól megtanítsa az adott részt.”
„Igen, odafigyelnek a gyerekekre, kíváncsiak, ha valakin észreveszik, hogy gondja van, és akkor próbálnak segíteni, türelmesek.”, „Igen, a gondoskodásban, segítőkészségükben, érdeklődésükben.”

A 17 éves tanulók azon túl, hogy szinte kivétel nélkül igenlő választ adtak, meglehetősen szűk szavúaknak bizonyultak, és fiatalabb társaikhoz hasonlóan szinte kivétel nélkül a tanórához kapcsolódtak.

„Szerintem vannak, kellemesek az órák, jól le tudják adni az anyagot”
„Vannak, nagyon komolyan veszik a tantárgyukat, beleélik magukat.”

Akadtak azért kicsit árnyaltabb válaszok is:

„Igen, szabadidejéből is áldoz a diákokra”,
„Vannak, foglalkoznak is velünk.”

Bár a 18 éves korosztályhoz tartozó tanulók nagy része számára is a tanár egyetlen feladata, hogy megfelelően „leadja az anyagot”, itt már többen tágabban értelmezték az „eszményi pedagógus” fogalmát:

„Igen, odafigyelnek a diákokra és segítenek, ha gond van.”
„Igen, a diák szeretete és segítőkészség (jellemzi).”
„Kevés az ilyen tanár, de velük bármi gondunkat, bajunkat meg lehet osztani, és figyelmesen meghallgatnak, tanácsokkal látnak el.”
„Szerintem vannak ilyen pedagógusok, bármilyen problémával fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészek.”

Az e kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy bár a tanárok egy része igyekszik mindent megtenni diákjaiért, és minden körülmények között a segítségükre lenni, napjainkban, az egyre bővülő tananyag és a túlhajszolt életvitel következtében, a pedagógusok egyre kevesebb időt, energiát fordítanak tanulóikra, neveltjeikre.

Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

Örömmel tapasztaltam, hogy már a vizsgált minta fiatalabb tagjainak többsége is pontosan tudja, hogy melyik fogalom mit takar, és mi az alapvető különbség a kettő között. A kérdés második felére, sajnos, szinte mindenki azt felelte, hogy az oktatás szerepe kizárólagos, vagy legalábbis jóval nagyobb szerepet kap az iskolában, mint a nevelés.

Maguk a diákok is időnként úgy gondolják, hogy a nevelés kizárólag a szülők feladata, és nem tartozik a tanárra, ha pedig mégis, akkor az csakis a fegyelmezésben nyilvánul meg. Ilyen válaszok születtek:

„Oktatás: okosabbak leszünk; nevelés: fegyelmezés, fenyítés során van jelen. Azt nem tanítják meg, hogy mi a jó, csak fegyelmeznek a rosszért.” (16 éves),
„Oktatás: amit meg kell tanulnom, nevelés: ha beleszólnak néhány dologba, amihez semmi köze nincs a tanárnak.” (16 éves).
„Oktatás: megtanulni az anyagot, nevelés: a szülőkre és nem a tanárokra tartozik. Itt sokan azt hiszik, hogy ő nevelhet és ő az atyaúristen.” (16 éves).

A 17-18 éves diákok között szintén akadt olyan, aki szerint a nevelés a szülőre tartozik, de a többség nem ezen a véleményen volt. Általában komoly és pontos válaszokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket:

Oktatás: a tanár feladata, valami új megtanítása, tantárgyakkal kapcsolatos, tárgyi tudást ad, ismeretanyag bővítése, tananyag elsajátítása, a világban való tájékozódást is segíti, tanulnivaló, tanítás ismeretekre, stb.

Nevelés: a szülő feladata, szellemileg fejlődik az ember, személyiségünket próbálja befolyásolni, viselkedésünkkel kapcsolatos, személyiséget formál, etikai, erkölcsi jellemet formál, az „életre” készít fel, a lelket fejleszti, életre nevelés, belső tulajdonságok, amit a szülő tesz gyermekével, stb.

Úgy tűnik tehát, hogy a középiskolás tanulók már pontosan tudják, hogy mire lenne szükségük az iskolában, és elég reálisan értékelik az adott helyzetet, vagyis valamennyien úgy vélekedtek, hogy az oktatás napjainkban sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolai életben, mint a nevelés, holott a gyermek szocializációjához, perszonalizációjához legalább akkora szükség lenne az odafigyelésre, törődésre, jellemformálásra, példamutatásra, egyszóval képzett, lelkiismeretes nevelőkre, pedagógusokra.

Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül? Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük? Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

A tizenöt-tizenhat évesek közül csupán hárman elégedtek meg egy egyszerű igen válasszal, a többség hozzáfűzte véleményét, miszerint: „de még nem próbáltam”, „de nem mindent”, illetve „de nem mindenkivel". A 46 főből igennel válaszolt 36 fő, nemmel 5 fő, nem tudom-mal szintén 5 fő, amiből az következik, hogy bátran fordulhatnak a diákok tanáraikhoz problémáikkal. Ugyanakkor 46 főből csupán 9 felelt igennel arra, hogy valóban felkeresi problémáival a tanárát, 23 fő nemmel válaszolt, 14 fő pedig az adott probléma tartalmától tette függővé döntését. Ezt a megoszlást ábrázolják a mellékelt diagramok (lásd 1. és 2. ábra):

1. ábra

2. ábra

A két ábra közötti szignifikáns különbség a diákoknak azt a véleményét tükrözi, hogy bár megbeszélhetik problémáikat tanáraikkal, mégis nagyon ritkán teszik ezt. Először is nagyon megválogatják, hogy ki az a személy, akihez fordulnak, másrészt sok esetben tartanak a tanár reakciójától, esetleg attól, hogy más szemmel fog rájuk nézni bizonyos – személyes – információk birtokában.

Ugyanezt az elemzést elvégeztem az idősebb korosztály esetében, ahol az első kérdésre a 34 válaszból 24 igen, 7 nem és 3 nem tudom; míg a második kérdésre a 34-ből csupán 5 igen volt, viszont 14 nem, és 15 téma függvénye válasz született (lásd a 3. és 4. ábra).

3. ábra

4. ábra

A két korcsoport válaszai tehát hasonló eredményeket mutatnak. Az idősebbek valamivel nagyobb arányban válaszoltak nemmel az első kérdésre, mint fiatalabb társaik. A második kérdésemre viszont közülük lényegesen többen tették függővé a kapcsolatfelvételt az adott témától.

Összegzés

A vizsgálat számos tanulsággal szolgált. Várakozásaimmal ellentétben szinte valamennyi tanuló őszintén válaszolt kérdéseimre, ami már önmagában is nagy dolog. Megfogalmazni, hogy mi is a szeretet, még a szakembereknek sem egyszerű, ezek a 15-18 éves gyerekek pedig nagyon szépen nyilvánították ki véleményüket, érzelmeiket.

Az empátia definiálásának gondja nem okozott meglepetést számomra, hiszen feltételeztem, hogy ilyen fiatalon – ha már találkoztak is vele – még nincsenek tisztában e fogalom pontos tartalmával. Bebizonyosodott, hogy minél idősebbek, érettebbek lesznek, annál könnyebben kifejezik érzéseiket, gondolataikat. Szintén nem jelentettek újdonságot számomra a tanár-diák viszonyról alkotott vélemények, mindazonáltal nagyon érdekes volt összevetni az – ugyanazon tanárokról alkotott – meglehetősen különböző meglátásokat.

Váratlanul ért viszont, hogy milyen pontosan megfogalmazták ezek a fiatalok az oktatás és nevelés közti különbséget, és milyen tisztán látják ezek szerepét, helyzetét az intézményes oktatásban / nevelésben.

Szakirodalom

Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó. Budapest, 1985
Csikós Csaba: A varázsszó. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2000
Fromm, Eric: A szeretet művészete. Háttér Kiadó. Budapest, 1993
Kozma Béla: Pedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt. Pécs, 1996
Kron, Friedrich W.: Pedagógia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000
Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981

Melléklet

Életkor:

Kérdőív

Ezen kérdőív pedagógiai szakdolgozatomhoz (A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben) készült tapasztalatgyűjtés céljából. Személyes élményeitekre, véleményetekre vagyok kíváncsi, természetesen név nélkül! Köszönöm a segítségeteket!

1. Mit jelent számodra a szeretet?

2. Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

3. Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

4. Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?

5. Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

6. Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül?
Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük?
Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

--

Jegyzetek

1 Az írás a szerző tanári képesítő dolgozatának szerkesztett változata. A dolgozat a Veszprémi Egyetemen készült, a témavezető dr. Csikós Csaba volt.

2 Csikós, 165. o.

3 Buda, 67. o.

4 Buda, 261-262. o.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2016.02.11.
Határozott és érzelmes videóval hívnak tüntetni a pedagógusok
"Most több kell, mint bekapcsolni a tévét, és megnézni, hogyan döntenek a gyereked sorsáról" - üzenik a pedagógusok. A l Pedagógusok Szakszervezete a Köznevelés kerekasztalt követően is...
(Forrás: hvg.hu)
--
2016.02.11.
Lázár is kinézte magának az egyik tüntető pedagógust, de csak fejjel ment falnak
A miniszter szerint ha a PSZ felelősen gondolkodik az oktatásról, akkor nem „balhéval”, hanem tárgyalással és a tárgyalásokon keresztül változásokkal tudja elérni, hogy a pedagógusok...
(Forrás: Népszabadság)
--
2016.02.11.
Az Oktatói Hálózat is csatlakozik a szombati tüntetéshez
A pedagógusok sztrájkbizottsága által a parlamenthez szervezett szombati tüntetéshez csatlakozik az Oktatói Hálózat. A felsőoktatási érdekvédelmi egyesület szerint a minőségi felsőoktat...
(Forrás: hvg.hu)
--
2016.02.11.
Mendrey: A felszínre robbant elégedetlenség többet akar „EZ a kerekasztal nem AZ a kerekasztal ahol ott kell maradni”
„Tévedtem. Talán a pedagógiai optimizmus hitette el velem, hogy a kormány – meghallva az elégedetlenek hangját – érdemben akar tárgyalni. A kerekasztal erre – elvileg – megfelelő forma...
(Forrás: 168 óra online)
--
2016.02.11.
Százezrekkel lóg a Klik a tankönyves tanároknak is
Bár a kormány azt állítja, hogy nincs rendszerszintű probléma, nagy a káosz a tankönyvfelelős pedagógusok díjazásával is. Vannak olyanok, akik még a tavalyi évben elvégzett munka után...
(Forrás: hvg.hu)
--
2016.02.11.
Nem dőlnek be a látszatnak a tanárok
Hiába voltak elégedettek a kormány keddi köznevelési kerekasztalának résztvevői, a tiltakozó pedagógusok csak színjátéknak tartják az összejövetelt, ami nem az érdemi tárgyalásokra,...
(Forrás: Népszava)
--
2016.02.11.
Tesznek a tanárok a köznevelési kerekasztalra
A közvélemény lecsendesítésére és a szombati tüntetés ellehetetlenítésére irányul a tanárok szerint a kedden megtartott köznevelési kerekasztal. Három gimnázium tanári kara (a miskolci...
(Forrás: abcug.hu)
--
2016.02.11.
Feljegyzések a szakadék széléről 2.
A jelenlegi helyzetben számomra az a legelkeserítőbb, hogy már 2012-es köznevelési törvény végrehajtásának kezdetén szinte teljes mértékben megjósolható volt. A mostani problémák jelent...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2016.02.11.
Az egyetemek felé hajlik Palkovics keze
Az egyetemekre bízná a pedagógusok továbbképzését és a tankönyvírás feladatát - mondta Palkovics László az InfoRádió Aréna című műsorában.Magyarországon jelenleg 900 cég foglalkozik...
(Forrás: Inforádió)
Utolsó üzenetek:
  Szekszárdi Júlia

Kedves "Morcos"! Azóta már túl vannak a felvételin, tehát jó, ha más tárgyakból is megalapozott tudással mennek a középiskolába. Továbbra is azt gondolom, hogy meg kellene próbálni tisztázni a dolgot a tanárnővek, mérlegelni, hogy valóban megviseli-e a gyerekeket, ami történt, vagy már túl vannak rajta. Ha a helyzet elmérgesedne, tehát kimondottan rontaná a gyerekek eredményét, közérzetét, akkor (esetleg az osztályfőnök közvetítésével) kellene a szülőknek beszélni az érintett tanárral. Ha annyira elviselhetetlen a helyzet, az igazgatóhoz, a fenntartóhoz, végső soron az ombudsmanhoz is lehet fordulni. Mivel nem ismerem a pontos körülményeket, ennél többet nem tudom tanácsolni.

--
  Morcos

Mielőtt beavatkozhattam volna a tanárnő már "rendezte" az osztállyal a kérdést. Mivel reklamálni mertek, innentől minden órán írnak. De nyilván nem akar rosszat azoknak a nyolcadikos gyerekeknek, akik most a felvételi környékén inkább a matematikára és a magyarra koncentrálnának, és amúgy is le vannak terhelve.

--
  OFOE

Kedves Eszty! Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult az ügy. Úgy tűnik, a tanító teljesen elveszítette az Ön bizalmát, és a megismert tények alapján nem is alaptalanul. Ha végleg úgy döntött, hogy elviszi a gyerekét, akkor tegyen úgy, de akkor is javaslom, hogy próbálják tisztázni az ügyet a pedagógussal, ne maradjon ilyen keserűség Önben és a gyerekében. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha nem a szülőknek panaszkodik, hanem azonnal az érintett tanítóhoz fordul, hátha megelőzhető lett volna a dolog elmérgesedése. A helyzet Önök között annyira feszültté vált, hogy talán jobb, ha iskolát és környezetet váltanak. Mielőtt feljebb lépne (önkormányzat, klik) az iskola vezetőjével kellene beszélnie, hátha segít a probléma feldolgozásában. Az indulat (ha jogos is) rossz tanácsadó, a feljelentést meg csak a legvégső esetben javaslom.

--
  Eszty

Elkergethet?

--
  Eszty

Tisztelt Ofő!
Tanácsot szeretnék kérni..
Most szeptemberbe kezdte gyernekem az első osztályt.Sajnos konfliktus alakult ki a gyermekem ofőkével aki egyben a magyar tanára is.Nem tudott e gyerek betűket össze olvasni.Ezt én elpanaszkodtam más szülőknek..Milyen rossz ez a tanár..nem hagy időt a gyereknek hogy rájöjjön hogy kell olvasni..Ez hamar a fülébe jutott.
Vita volt belőle.Azt mondta nekem hogy vigyem el a gyereket az osztályból mert nem szereti..Többször is bocsánatot kértem.De nem fogadta..Mondtam ha kell letérdelek..De nem érdekli..vigyem a gyereket..De más iskolába mert itt a kollégák kifogják fogni...Ez októberbrn volt..Nem vittem el a gyereket..Most farsang lesz ujjabb konfliktus..ő üzeni betanitja a táncot a gyereknek ha muszàj..de a jelmezt varrassam meg..mert nem hajlandó.üzente a gyerekkel egy papiron..selyem anyag..zöld..hasuk.sàrga..mert békák lesznek..már tudom hogy az anyukája varrja a többi gyereknek...Tehát még utál a gyermekemmel egxütt.Ugy döntöttem hogy a félévi utàn uj suliba kezd a lányom..
De még nem vagxok hajlandó ennyibe hagyni..Jelentem a polghivatakba..járásnál..klikknél..
Mert rosszul esett neki elhiszem..de kértem könyörögtem..milyen tanár?Ez egy életpálya...Nem tehet ilyet..Hogy a gyerekemet is utálja..

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Megértem, hogy rosszul érinti a dolog, lehet, hogy haragos, talán indulatos is. Miután megnyugodott, tájékozódjon pontosan az ügyről, esetleg beszéljen más szülőkkel is, hogy világosan lássa a körülményeket, valóban így történt minden, ahogyan most gondolja. Beszéljen az érintett tanárral, próbálja tisztázni a dolgot. Nem hiszem, hogy egy pedagógus szándékosan ártani akarna a tanítványának, és az sem valószínű, hogy a gyerekek jövője ezen az egy osztályzaton múlik. Meg lehet kérni az osztályfőnököt, hogy közvetítsen, segítsen visszaállítani az igen csak megingott bizalmat. Remélem, sikerül a lehető legszerencsésebben túl kerülni a problémán.

--
  Morcos

Lenne egy etikai-technikai kérdésem. A lányoméknak ma kiosztottak egy témazárót, ahol a legjobb jegy a négyes volt. Ennek az volt az oka, hogy a tanárnő szóban lediktált jegyzet anyagát kérte vissza, és azt ő annak idején rosszul diktálta le az osztálynak, mivel mindenkinél azonosan rosszul szerepelt. Ezt ő nem ismeri el, és mindenkinek levonta a hibapontot érte. A gyerek nyolcadikos, a félévi jegy a továbbtanulásban is számít. Mit tehetünk?

--
  OFOE

Kedves "Mazsola", miután megadtuk a választ, kaptunk másfajta tájékoztatást is, úgy hogy elbizonytalanodtunk. Javasoljuk, hogy keresse fel az Oktatási Hivatal honlapját, ott feltételezhetően megkapja a napra kész választ. Itt a hozzá vezető link.

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Sajnos az átsorolás feltétele a főiskolai végzettség, a szakközépiskola ehhez nem elég.

--
  mazsola

Tisztelt szakértő!
Szakközépiskolai végzettségű óvónő vagyok, 26 évig óvónőként dolgoztam. Most dajkaként foglalkoztatnak. Vonatkozik-e rám az a Kormányrendelet, miszerint a Noks dolgozókat 2015. szept. -től Ped.1 kategóriába kell sorolni? Válaszát köszönöm.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[indiánus:] :))) minden jó lesz. Mert muszáj neki.
Mi 52. (Egy osztályfőnök feljegyzései) »

--

[csilla:] kistelepülésen, az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, megengedheti magának az óvoda, hogy törli az alapító okiratából az SNI-t ! a szabad intézményválasztás korában, kijelölt, befogadó intézmény címmel ellátott intézményi kényszer […]
Sajátosan magyar oktatási szegregáció »

--

[Orosházi Katalin:] A vetítés 17:30-kor kezdődik.
OFOE Filmklub - Utóélet »

--

[Péter:] Amikor a nagyon magabiztos nyilatkozók elmonják, hogy "a legrosszabb család is jobb, mint a nevelőotthon", akkor erre, és az ezernyi hasonlóra gondolnak?
A remény az egyetlen bizonyosság »

--

[Pfeifer Erzsébet:] A kommenteket olvasva csupán az jutott eszembe: szükség van-e ma egyáltalán pedagógusokra? A pelenkából kinőve rögtön mehetne mindenki mérnöknek, agysebésznek, egyetemi oktatónak, politológusnak vagy papagájszelidítőnek. Kinek amihez kedve van. Aztán versenyben ócsárolhatnák […]
Ma már csak a maradék megy tanárnak »

--

[DAnna:] Amiért én roppant dühös vagyok, az a mód, ahogyan megkülönböztetik a kompetenciamérést az egyéb felmérőktől. A tanár leadja a tananyagot, aztán tart egy összefoglaló órát, és ha esik, ha fúj, megíratja a témazárót, aztán mindenkinek olyan lesz, amilyen. A gyerek, jegye […]
A kompetenciamérésről – kicsit másképpen »

--

[DAnna:] Egy olyan egyetemen dolgozom, ahol van tanárszak, és van alkalmam beleolvasni a diplomadolgozatokba. Siralmasan primitívek. Ezen kívül volt alkalmam második diplomámat egy olyan évfolyammal megszerezni, melyben zömében tanárok voltak. Az első mérnöki, szóval jó összehasonlítási […]
Ma már csak a maradék megy tanárnak »

--

[Péter:] Gratulálok!
Unorthodox betlehemes »

--

[OFOE:] Kedves Péter! Egy másik Kamarás Istvántól idéz. Ezen írás szerzőjének életrajzát itt találja: http://www.wesley.hu/kamaras-istvan-egyetemi-tanar. A köztiszteletben álló kiváló szakembernek a névrokonságon kívül a világon semmi köze sincsen az Ön által citált személyhez. […]
Unorthodox betlehemes »

--

[Péter:] Szép és okos írás, csak elismerés illeti ezért a Szerzőt. A gyermekre figyelő, érzékeny pedagógus képe rajzolódik ki a mondatok mögül. Olyan nevelői magatartást állít elénk pédának, amit érdemes felmutatni az utánunk érkezőknek.
Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról »

--
OFOE (2001–2016) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek