OFOE a Facebook-on
Betűméret
Archív

Schrenk Veronika

A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben1

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.”

A szeretet sokarcú jelenség: „olykor derűs, kritikus, erotikus. Olykor világot megváltó, izgalmas, játékos, alkotó, harcot vívó. Örömteli, megerősítő és megrendítő – és végül is a végesben a végtelent mégiscsak megvalósító.” (Kamarás István)2 A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet. A gondoskodás és a törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget, amely teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és bámulat; a respektus szó gyökerének megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

„Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”3

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.4

Kérdőíves vizsgálat

Dolgozatom elméleti hátterének gyakorlati alátámasztására kérdőíves felmérést végeztem. A 80 fős minta tagjai a balassagyarmati Szentgyörgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai voltak. Bár a minta összetételét csupán 10., illetve 12. osztályos tanulók képezték, mégis 15 évestől a 21 évesig minden korosztállyal találkoztam. A 46 tizedikes közül 15 éves 20 fő, 16 éves 24 fő, illetve 17 éves 2 fő; a 34 tizenkettedikes közül pedig 17 éves 11 fő, 18 éves 20 fő, 19 éves 2 fő és 21 éves 1 fő.

A kérdőíves vizsgálat keretében azt próbáltam kideríteni, hogy mit jelent a diákok számára a szeretet, ismerik-e egyáltalán az empátia fogalmát, hogyan látják pedagógusaikat, milyen a kapcsolatuk tanáraikkal, valamint, hogy véleményük szerint milyen szerepet kap az oktatás, illetve a nevelés iskolájukban (ld. a kérdőívet).

A vizsgálat tapasztalatai

Mit jelent számodra a szeretet?

A kérdésre igen sokszínű válaszokat kaptam. Akadt néhány igen meglepő és rideg, de rengeteg szívhez, igen mély érzésekre utaló szóló vélemény is. Egyesek definícióval próbálkoztak, míg mások inkább asszociációikat, véleményüket írták le. Az erre a kérdésre adott válaszokban az életkor szerinti különbségek talán csak a megfogalmazásban jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalabbak, a 15, 16 évesek érzelmi szempontból már meglehetősen érettek. A megkérdezettek leggyakrabban a következő kifejezéseket használták a szeretetre: segítségnyújtás, elfogadás, odafigyelés, gondoskodás, megértés, megbocsátás, kötődés, bizalom, barátság, család, törődés, a másik hibáinak elfogadása, a másik meghallgatása, ragaszkodás, tisztelet, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, a legfontosabb a világon, összetartás, viszonzott kapcsolat stb.

A nyolcvanból összesen két esetben kaptam igen elszomorító választ, ahol is, az illetők válaszadás helyett egyenesen kihúzták a rendelkezésre álló helyet, ami vagy nagyfokú érzelemhiányra, esetleg torzulásra utal vagy meglehetősen rossz élményekre, tapasztalatokra. (Hozzáfűzném azt is, hogy a további kérdésekre viszont – ha csak szűkszavúan vagy felháborodottan is – válaszoltak.)

Néhány példa a válaszokból:

„Számomra a szeretet nagyon fontos, hisz ez az élet alapja. Ha ez nem lenne, ez a világ nem működne, hisz a lét alapja a szeretet.” (15 éves);
„Sokat, ez a legfontosabb az életemben. A nélkül nem lehet élni.” (16 éves);
„A törődést, az odaadást. Ha valakit el tudunk fogadni a hibáival együtt, feltétel nélkül.” (17 éves);
„Az életet, szeretet nélkül nem lehet élni.” (21 éves)

Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

Feltételeztem, hogy az adott korosztály nagy része még egyáltalán nem ismeri, illetőleg téves, elképzelései vannak a fogalomról. Ez a feltevés részben, főként a fiatalabb korosztály esetében beigazolódott. Itt ugyanis jelentős különbségeket észleltem a tizedik illetve tizenkettedik osztályos tanulók válaszai között. A 15-16 évesek körében 8 esetben egyáltalán nem volt válasz, 20 diák válasza vagy „Semmi” vagy „Nem tudom”, és további 7 tanuló is hasonló tartalmú választ adott. Ez arra enged következtetni, hogy 46 főből 35 diáknak fogalma sem volt arról, hogy az empátia, további 5 tanulónak pedig teljesen téves információja volt róla. Két 16 éves diák, viszont igen jól ráérzett arra, hogy mit takar az adott fogalom: „együttérzés, megértése és átélése embertársunk fájdalmának”, illetve „együttérzés más (esetleg rosszabb helyzetben levő) emberrel”.

A tizenkettedik évfolyam diákjai jóval nagyobb arányban válaszoltak a kérdésre, és sokkal pontosabb magyarázatokat adtak.. Közülük csupán 3 fő nem válaszolt, 2 fő írta, hogy ismeri a szót, de nem tudja megmagyarázni, 1 diák pedig nem definiálni próbálta, csupán asszociált egyetlen mondatra: „Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” (18 éves). Egy 17 éves diák a zárkózottsággal azonosította az empátia fogalmát, 4 fő pedig a rokonszenvvel.

A többi (21) tanuló viszont helyes, sőt némelyik meglepően pontos, kimerítő választ adott:

„Beleérzőképesség, valakinek a helyzetébe bele tudom magam élni”;
„Át tudom érezni a másik fájdalmát, főleg ha már velem is megtörtént.
Próbálok segíteni, hogy túljusson rajta.” stb.

Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

Az említett kérdésre a 15-16 évesek közül csupán hárman nem válaszoltak, öten pedig megelégedtek egy lakonikus „jó"-val. A többiek véleménye a legtöbb esetben pozitív, illetve semleges volt, leszámítva néhány őszinte nemleges választ.

Példák a pozitív megítélésre:

„Elég jó a kapcsolatunk, barátságos, kicsit közvetlen a maga módján.” (15 éves),
„Egész jó, nagyon szeretem őket, mert meg lehet beszélni velük dolgokat és segítenek, ha gondom van.” (15 éves),
„Nagyon jó, sok mindenkivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon jó fejek és jókat lehet nevetni velük.” (16 éves).

Példák a részben pozitív, részben negatív, illetve „semleges” válaszokból:

„Vannak tanárok, akik közel állnak hozzám, és vannak akikkel közömbös vagyok, mert nem annyira ismerem őket.” (15 éves),
„Vannak tanárok, akikkel nagyon jól kijövök és meg tudjuk érteni egymást, de vannak, akik semmibe se vesznek minket.” (16 éves)
„Van, amelyikkel jó viszonyban vagyok, de általában nem kedvelnek a nagy szám és a szabadszelleműségem, és stílusom miatt, de én se nagyon kedvelem ezeket a tanárokat.” (16 éves),
„Azt nem mondom, hogy jó gyerek vagyok, de ha úgy viszonyulok az adott tanárhoz, ahogy elvárja, akkor szerintem nincs probléma...” (16 éves).

Végül példák a negatív ítéletekből:

„Én hallgatok az órákon, ők beszélnek, nincs semmilyen kapcsolat.” (16 éves),
„Iskolai kapcsolat, felszínes” (15 éves).

A tizenkettedik évfolyam tanulói többnyire semleges vagy inkább pozitív válaszokat adtak:

„Mindegyikkel jóban vagyok”,
„1-2 kivétellel jóban vagyunk.”,
„Elég jó, bármit megbeszélhetek velük.”

Néhányan – sajnálkozva – megemlítették azt is, hogy az érettségire való készülés, hajtás miatt nemigen jut idő már a kötetlen beszélgetésekre. Sokan a rövid „Jó” választ egészítették ki „tanárfüggő”-re és többen feleltek „semleges” válasszal is. Az egyik diák érdekesen differenciálta a válaszát, mondhatni osztályokba sorolta a tanárait:

„Az összesre: tisztelet, egyesekre: barátságos, másokra: ellenszenv.” (18 éves).

„Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?”

E kérdés segítségével valójában azt szerettem volna megtudni, hogy a diákok számára mit jelent a pedagógusi hivatás, illetve hogyan látják ők tanáraikat hivatásuk gyakorlása közben

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 15 éves tanulók elképzelései szerint az a jó pedagógus, aki alaposan, részletesen elmagyarázza az anyagot, korrepetálja a diákokat és nem túl szigorú velük:

„Vannak [mármint hivatásuknak élő pedagógusok]. Elég keményen tanítják az anyagot, de mégsem szigorúak. Úgy tanítanak, hogy a tanulás szimpatikus legyen számunkra.”
„Igen. Szerintem, aki tanárnak készült, az eleve megfogadta, hogy mindent belead, hogy jól megtanítsa az adott részt.”
„Igen, odafigyelnek a gyerekekre, kíváncsiak, ha valakin észreveszik, hogy gondja van, és akkor próbálnak segíteni, türelmesek.”, „Igen, a gondoskodásban, segítőkészségükben, érdeklődésükben.”

A 17 éves tanulók azon túl, hogy szinte kivétel nélkül igenlő választ adtak, meglehetősen szűk szavúaknak bizonyultak, és fiatalabb társaikhoz hasonlóan szinte kivétel nélkül a tanórához kapcsolódtak.

„Szerintem vannak, kellemesek az órák, jól le tudják adni az anyagot”
„Vannak, nagyon komolyan veszik a tantárgyukat, beleélik magukat.”

Akadtak azért kicsit árnyaltabb válaszok is:

„Igen, szabadidejéből is áldoz a diákokra”,
„Vannak, foglalkoznak is velünk.”

Bár a 18 éves korosztályhoz tartozó tanulók nagy része számára is a tanár egyetlen feladata, hogy megfelelően „leadja az anyagot”, itt már többen tágabban értelmezték az „eszményi pedagógus” fogalmát:

„Igen, odafigyelnek a diákokra és segítenek, ha gond van.”
„Igen, a diák szeretete és segítőkészség (jellemzi).”
„Kevés az ilyen tanár, de velük bármi gondunkat, bajunkat meg lehet osztani, és figyelmesen meghallgatnak, tanácsokkal látnak el.”
„Szerintem vannak ilyen pedagógusok, bármilyen problémával fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészek.”

Az e kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy bár a tanárok egy része igyekszik mindent megtenni diákjaiért, és minden körülmények között a segítségükre lenni, napjainkban, az egyre bővülő tananyag és a túlhajszolt életvitel következtében, a pedagógusok egyre kevesebb időt, energiát fordítanak tanulóikra, neveltjeikre.

Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

Örömmel tapasztaltam, hogy már a vizsgált minta fiatalabb tagjainak többsége is pontosan tudja, hogy melyik fogalom mit takar, és mi az alapvető különbség a kettő között. A kérdés második felére, sajnos, szinte mindenki azt felelte, hogy az oktatás szerepe kizárólagos, vagy legalábbis jóval nagyobb szerepet kap az iskolában, mint a nevelés.

Maguk a diákok is időnként úgy gondolják, hogy a nevelés kizárólag a szülők feladata, és nem tartozik a tanárra, ha pedig mégis, akkor az csakis a fegyelmezésben nyilvánul meg. Ilyen válaszok születtek:

„Oktatás: okosabbak leszünk; nevelés: fegyelmezés, fenyítés során van jelen. Azt nem tanítják meg, hogy mi a jó, csak fegyelmeznek a rosszért.” (16 éves),
„Oktatás: amit meg kell tanulnom, nevelés: ha beleszólnak néhány dologba, amihez semmi köze nincs a tanárnak.” (16 éves).
„Oktatás: megtanulni az anyagot, nevelés: a szülőkre és nem a tanárokra tartozik. Itt sokan azt hiszik, hogy ő nevelhet és ő az atyaúristen.” (16 éves).

A 17-18 éves diákok között szintén akadt olyan, aki szerint a nevelés a szülőre tartozik, de a többség nem ezen a véleményen volt. Általában komoly és pontos válaszokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket:

Oktatás: a tanár feladata, valami új megtanítása, tantárgyakkal kapcsolatos, tárgyi tudást ad, ismeretanyag bővítése, tananyag elsajátítása, a világban való tájékozódást is segíti, tanulnivaló, tanítás ismeretekre, stb.

Nevelés: a szülő feladata, szellemileg fejlődik az ember, személyiségünket próbálja befolyásolni, viselkedésünkkel kapcsolatos, személyiséget formál, etikai, erkölcsi jellemet formál, az „életre” készít fel, a lelket fejleszti, életre nevelés, belső tulajdonságok, amit a szülő tesz gyermekével, stb.

Úgy tűnik tehát, hogy a középiskolás tanulók már pontosan tudják, hogy mire lenne szükségük az iskolában, és elég reálisan értékelik az adott helyzetet, vagyis valamennyien úgy vélekedtek, hogy az oktatás napjainkban sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolai életben, mint a nevelés, holott a gyermek szocializációjához, perszonalizációjához legalább akkora szükség lenne az odafigyelésre, törődésre, jellemformálásra, példamutatásra, egyszóval képzett, lelkiismeretes nevelőkre, pedagógusokra.

Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül? Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük? Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

A tizenöt-tizenhat évesek közül csupán hárman elégedtek meg egy egyszerű igen válasszal, a többség hozzáfűzte véleményét, miszerint: „de még nem próbáltam”, „de nem mindent”, illetve „de nem mindenkivel". A 46 főből igennel válaszolt 36 fő, nemmel 5 fő, nem tudom-mal szintén 5 fő, amiből az következik, hogy bátran fordulhatnak a diákok tanáraikhoz problémáikkal. Ugyanakkor 46 főből csupán 9 felelt igennel arra, hogy valóban felkeresi problémáival a tanárát, 23 fő nemmel válaszolt, 14 fő pedig az adott probléma tartalmától tette függővé döntését. Ezt a megoszlást ábrázolják a mellékelt diagramok (lásd 1. és 2. ábra):

1. ábra

2. ábra

A két ábra közötti szignifikáns különbség a diákoknak azt a véleményét tükrözi, hogy bár megbeszélhetik problémáikat tanáraikkal, mégis nagyon ritkán teszik ezt. Először is nagyon megválogatják, hogy ki az a személy, akihez fordulnak, másrészt sok esetben tartanak a tanár reakciójától, esetleg attól, hogy más szemmel fog rájuk nézni bizonyos – személyes – információk birtokában.

Ugyanezt az elemzést elvégeztem az idősebb korosztály esetében, ahol az első kérdésre a 34 válaszból 24 igen, 7 nem és 3 nem tudom; míg a második kérdésre a 34-ből csupán 5 igen volt, viszont 14 nem, és 15 téma függvénye válasz született (lásd a 3. és 4. ábra).

3. ábra

4. ábra

A két korcsoport válaszai tehát hasonló eredményeket mutatnak. Az idősebbek valamivel nagyobb arányban válaszoltak nemmel az első kérdésre, mint fiatalabb társaik. A második kérdésemre viszont közülük lényegesen többen tették függővé a kapcsolatfelvételt az adott témától.

Összegzés

A vizsgálat számos tanulsággal szolgált. Várakozásaimmal ellentétben szinte valamennyi tanuló őszintén válaszolt kérdéseimre, ami már önmagában is nagy dolog. Megfogalmazni, hogy mi is a szeretet, még a szakembereknek sem egyszerű, ezek a 15-18 éves gyerekek pedig nagyon szépen nyilvánították ki véleményüket, érzelmeiket.

Az empátia definiálásának gondja nem okozott meglepetést számomra, hiszen feltételeztem, hogy ilyen fiatalon – ha már találkoztak is vele – még nincsenek tisztában e fogalom pontos tartalmával. Bebizonyosodott, hogy minél idősebbek, érettebbek lesznek, annál könnyebben kifejezik érzéseiket, gondolataikat. Szintén nem jelentettek újdonságot számomra a tanár-diák viszonyról alkotott vélemények, mindazonáltal nagyon érdekes volt összevetni az – ugyanazon tanárokról alkotott – meglehetősen különböző meglátásokat.

Váratlanul ért viszont, hogy milyen pontosan megfogalmazták ezek a fiatalok az oktatás és nevelés közti különbséget, és milyen tisztán látják ezek szerepét, helyzetét az intézményes oktatásban / nevelésben.

Szakirodalom

Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó. Budapest, 1985
Csikós Csaba: A varázsszó. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2000
Fromm, Eric: A szeretet művészete. Háttér Kiadó. Budapest, 1993
Kozma Béla: Pedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt. Pécs, 1996
Kron, Friedrich W.: Pedagógia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000
Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981

Melléklet

Életkor:

Kérdőív

Ezen kérdőív pedagógiai szakdolgozatomhoz (A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben) készült tapasztalatgyűjtés céljából. Személyes élményeitekre, véleményetekre vagyok kíváncsi, természetesen név nélkül! Köszönöm a segítségeteket!

1. Mit jelent számodra a szeretet?

2. Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

3. Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

4. Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?

5. Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

6. Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül?
Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük?
Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

--

Jegyzetek

1 Az írás a szerző tanári képesítő dolgozatának szerkesztett változata. A dolgozat a Veszprémi Egyetemen készült, a témavezető dr. Csikós Csaba volt.

2 Csikós, 165. o.

3 Buda, 67. o.

4 Buda, 261-262. o.

Címkék: érzelmi nevelés   kutatás   empátia  

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2015.01.29.
Újabb "nyugatimádós" részre bukkantak egy tankönyvben
A nyolcadikos irodalomkönyvben egy szövegrészlet a szomszédos országok és a köztünk élő kisebbségek megismerésére buzdít, de az ominózus részlettel több baj is van.
(Forrás: hvg.hu)
--
2015.01.29.
Norvég pénzek miatt nem kér a civilekből az Emmi háttérintézménye?
Váratlanul megszakította az együttműködést több szakmai szervezettel is az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. Mindez nem sokkal...
(Forrás: hvg.hu)
--
2015.01.28.
Hülyék vagyunk, hogy eldobjuk a tehetségeinket - interjú Joan Freeman pszichológussal
„Évtizedeken át dolgoztam azon, hogy meggyőzzem az embereket, hogy a tehetséges gyerekek is gyerekek, mégpedig hétköznapi gyerekek különleges képességekkel, és ne ezeket a képességeket...
(Forrás: vs.hu)
--
2015.01.28.
A siket és a néma: kommunikáció a tolerancia jegyében
Mit tehet egy magyartanár annak érdekében, hogy diákjai toleránsabbak legyenek kisebbségi helyzetben lévőkkel? Tarthat osztályfőnöki órát ennek kapcsán, vagy tarthat a tolerancia jegyében...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2015.01.28.
Holokauszt-túlélőkkel beszélgetett 300 diák Budapesten
300 diák beszélgetett holokauszt-túlélőkkel és vett részt tárlatvezetésen a budapesti Holokauszt Emlékközpontban. A programot záró megemlékezésen Haraszti György, a Holokauszt Dokument...
(Forrás: Inforádió)
--
2015.01.28.
Létre lehet hozni egy jól működő felsőoktatást
Palkovics László megfogalmazta: a felsőoktatás magasabb sebességi fokozatra kapcsol. Az államtitkár a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégia megszületését azzal indokolta...
(Forrás: Edupress)
--
2015.01.28.
Adatvédelem: gyermekeink vannak a legnehezebb helyzetben - interjú Péterfi Attilával
Elkészítettünk egy honlapunkról ingyenesen letölthető tájékoztató könyvet, melynek címe Kulcs a net világához, és én javasoltam a közoktatásért felelős miniszternek, illetve az államtitk...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2015.01.28.
„Egy közös út van roma és nem roma gyerekeknek”
Bár Balog Zoltán szavaiból arra lehet következtetni, hogy a nyíregyházi Huszár-telepi szegregáló iskola szeptembertől újra indíthat első osztályt, a felzárkóztatásért felelős államtitk...
(Forrás: Népszabadság)
--
2015.01.28.
Hangos a gépházzaj a duális képzésben
ár az új duális képzésre a felvételizőknek február 15-ig kell beadniuk jelentkezésüket, három héttel a jelentkezési határidő előtt elképesztő információhiánnyal találkoztunk. Arr...
(Forrás: hvg.hu)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT agresszió bizalom család demokrácia digitális nemzedék diákok drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség esélyek felelősség felnőttképzés fiatalok film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet innováció integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közoktatás közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep osztálykirándulás pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  Paulovkin Boglárka0

Tisztelt Osztályfőnök!
Kérdésem, hogy a szakvéleménnyel alátámasztott "tanulási nehézség az írás terén", amelynek "hátterében a tanuló dominancia problémája, fejletlen grafomotorikája és az írás elemeinek alacsony szintű elsajátítáas áll", az sajátos nevelési igénynek minősül?
Elmúlt 16 éves, és fontos lenne tudnom, meghosszabbíthatom-e a tankötelezettségét ezen az alapon vagy sem.

--
  Peer Krisztina0

Kedves Eszter!
Kisfiával kapcsolatban azt javaslom, beszéljen az óvónőkkel, hiszen a gyógypedagógus (logopédus), pszichológus, az óvónők és a szülő közösen döntenek az iskolakezdésről. Esetleg fel tudja keresni az illetékes nevelési tanácsadó szakembereit a konkrét problémával, de így látatlanban ebben nem tudunk hatékonyan segíteni.
Ami a kislánya iskolai munkáját illeti, valóban, rettentően túlterheltek a gyerekek és az, hogy ő mennyire bírja a terhelést, sok mindentől függ: az idegrendszeri érettségétől, a temperamentumától, a képességeitől stb. Ezért szintén azt javaslom, beszéljen a tanítónővel, mesélje el neki a konkrét helyzeteket és kérjen segítséget tőle. Hiszen nélküle, egyedül nem fogja tudni megoldni a problémát. Továbbá azt is érdemes átgondolnia, hogy szükséges-e ennyit gyakorolni, dolgoznia a hétvégén. Azt semmiképpen sem javaslom, hogy sírásig fajuljon a dolog, mert az valóban sok negatív következménnyel jár. Mérlegelje, mi fontosabb: hogy a lecke elkészüljön vagy a gyermek egészsége. Nem ír arról, mikor kezdenek el tanulni (reggel, délután, este), de a szabad játékot semmiképpen nem spórolnám ki a hétvégéből, ha annak is tere van, talán a kötelező feladat is könnyebb lesz. Javaslom, Ön is próbálja elengedni az iskolai feladatokból jövő feszültséget és érezzék jól magukat a hétvégén. Fontos lenne ugyanis, hogy a stressz ne kapcsolódjon a tanuláshoz. Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  Eszty0

Tisztelt Osztályfőnök
Nekem 2 kérdésem is lenne.
1.Nagycsoportos kisfiam augusztusban lesz 7 éves.Lehet nem engedik iskolába,az oka hogy nem tudja kimondani "r"betüt.Tavaly jártunk logopédushoz májusig.De ebben a tanévban javasolta a logopédus hogy csináltassuk meg a nyelvfelpattintást és akkor besorolja.Amikor megcsináltattuk,azt mondta most nincs hely majd besorol.Most ott tartunk hogy még mindig nem sorolta be és ő akar véleményt adni hogy a gyerek ne mennyjen iskolába?Hogy alkot véleményt amikor nem foglalkozik vele?Kisfiamnak felső fogsora nagyon rossz,ezt sem veszik figyelembe.Mit tehetek hogy engedjék iskolába?Feladatokat meg tudja oldani korának megfelelően az oviba.

Következő kérdésem pedig az lenne hogy 3.-kos kislányom egész napos iskolába jár és minden hétvégén és szünetben elvagyunk havazva házi feladattal.. Nem tudja magát kipihenni,amióta iskolába bekerült...Nálunk nincs hétvégi pihenő sokszor sírásig fajul a tanulás aminek nem látom értelmét.Tanárnő kipihenheti magát,a gyerek nem? Pl a mai hétre hétfő egy matek órán 2 felmérő,kedden szintén egy matek órán két felmérő.Tanuljuk mellette a 18 versszakos verset de már azt is "sírva" .Mit tehetnék hogy kevesebb legyen a lecke hétvégén?Ne legyen karikás a szeme napról napra?Még csak a 3.-kos,miért kell megutáltatni velük a tanulást? Még az is rossz szokása tanárunknak hogy feladja hogy pl írnak a szöveges feladatokból gyakoroljuk....utána meg az űrtartalomból írat.Válaszát előre is köszönöm.

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Nem világos, hogy az iskola miért teszi ezt. Olyan különleges ez az intézmény, hogy nem tűri meg a gyengébb jegyeket? Ha semmi egyéb probléma nem volt a gyerekkel, mi sem értjük, hogy miért ez az ultimátum, mi indokolja az eltanácsolást Így akarják a gyereket nagyobb igyekezetre ösztönözni? A helyi iskolai szabályzat tartalmazza, hogy ebben az intézményben nem léteznek közepesnél rosszabb jegyek? A gyerek hogy érzi magát? Szeret ide járni, vagy szívesebben tanulna másutt? Az esetleges átvételt az érintett iskola vezetőjével kell egyeztetni. Ha rajtam állna, én először az adott helyzetet tisztáznám, és csak ezután próbálnák iskolát keresni.

--
  kertes

Tisztelt Ofő!
Eltanácsolás témájában szeretnék kérdezni. 10. osztályos gyermekem olyan helyzetbe került, hogy ha a tanév végén hármasnál rosszabb jegye lesz a bizonyítványában, másik intézményt javasol neki az iskolavezetőség. A félévi bizonyítványában az elégségeseket ki kell javítania. Fegyelmi ügye nincsen a gyerekemnek, kizárólag a tanulmányi eredménye miatt számíthatunk erre. Általános iskolában nem voltak ilyen jellegű problémáink, jeles tanuló volt, de most úgy tűnik, nagyon erős gimnáziumot választottunk. A tanév végéig betölti a 16. életévét a gyermekem, így aggódom, hogy sikerül-e neki másik iskolát találnunk, ill. fogadja-e őt nappali tagozaton egy másik középiskola. Eddig csak rémhíreket hallottam az ilyen szituációk megoldásáról, semmi jóval nem biztattak az ismerőseim (pedagógus is van közöttük). Milyen lehetőségekre számíthatunk ebben a helyzetben? Hová fordulhatnék, hogy tisztában legyek a tennivalókkal? A választ, a segítséget tisztelettel köszönöm.

--
  Varga Ili

Kedves Henci! Véleményem szerint sajnos nem illeti meg a pótlék. Legalábbis az alább idézett jogszabályi helyet én így értelmezem.
326/2013. Korm.rend. 16. §-a:
(7) Gyógypedagógiai pótlékra az a pedagógus jogosult, aki sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók óvodai nevelését, iskolai nevelés-oktatását, kollégiumi nevelését vagy fejlesztő nevelés-oktatását a szakértői bizottság szakvéleményében foglaltak szerint végzi, feltéve, ha kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozik, vagy ha az általa felkészített sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók aránya az intézményben a nevelési év, tanév első napján eléri a harminchárom százalékot.

--
  Henci

Tisztelt Ofő!
Középiskolában tanítok gyógypedagógusként. Főiskolai diplomával (TAP) rendelkezem. Érdeklődni szeretnék, hogy a gyógypedagógiai pótlékra jogosult vagyok-e vagy sem. Integrált oktatás folyik intézményünkben. Én csak olyan tanulókkal foglalkozom, akik szakértői bizottság által kiállított szakvéleménnyel rendelkeznek. Munkáltatóm szerint nem illet meg a gyógypedagógiai pótlék, mert az iskolánkba járó tanulók létszámának a 33%-át nem éri az SNI-s tanulók száma. Azonban a szakvéleménnyel rendelkező tanulóim közül 28 SNI-s gyerek van a 35-ből. Ez eléri a 33%-ot. A törvény nem írja ki konkrétan, hogy melyik tanulócsoporthoz kell viszonyítani a 33%-ot.
Válaszát előre is köszönöm!

--
  Juli

Kedves János! Valamennyiünk nevében nagyon szépen köszönöm a rólunk való megemlékezést, remélem, hogy a következőkben is hűséges olvasónk és kommentelőnk marad. Kellemes ünnepeket és boldog újévet (egy ideinél jobb világot) kívánunk Önnek és családjának.

--
  János

Kedves Juli és Mindenki, aki megosztotta ezen a honlapon (is) a gondolatait!

Köszönet a cikkekért, a kommentekért, az egész évi törődésért, a mindenre odafigyelésért! Jövőre, Mindenkivel ugyanitt, talán rajtunk is múlik majd, ha jobbá válik a Világ. Kellemes Ünnepeket, Boldog Új Évet Kívánok!

--
  Ofoe

Kedves Anna!

Szinte biztos, hogy nincs szükség műszaki egyetemre, "szakmai felsőfokú és pedagógus" végzettség elegendő. Ld. Kntv. "(15)382 Szakképző iskolában tanított szakmai elméleti tantárgy esetén, ha nincs a szakképzés szakirányának megfelelő szakos hazai tanári képzés, az adott tantárgy tanítására határozatlan időre alkalmazható, valamint az érettségin, szakmai vizsgán vizsgáztató tanár lehet az is, aki a szakmai tantárgynak megfelelő szakmai területen szakirányú felsőfokú végzettséggel és bármely szakos tanári szakképzettséggel rendelkezik, továbbá, ha nincs a szakképzés szakirányának megfelelő hazai felsőfokú képzés, az is, aki bármely szakos tanári szakképzettséggel és a szakképzés szakirányának megfelelő szakirányú szakképesítéssel és mestervizsgával rendelkezik." Szerintünk ez azt jelenti, hogy egy technikusi végzettség a megfelelő szakos (biológia-kémia) közismereti tanári diplomával mindenképpen elegendő. Egyébként a jogszabály elején lévő: "a szakmai tárgynak megfelelő felsőfokú" - ez a környezetvédelem és vízügy szakterületnél simán jelentheti a kémia és a biológia (tanári) egyetemi diplomát.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Juli:] Kedves Hédi! Persze, gondolkodunk a folytatáson, hiszen rengeteg nyitott kérdés maradt. A folytatás formája még vita és gondolkodás tárgya. Nagyon köszönjük az érdeklődést és a vizsgálat során nyújtott segítséget.
Miért nem érti egymást szülő és pedagógus? »

--

[Tőkés Hédi:] Kedves Juli és Judit! Most tudtam alaposan végigolvasni a teljes tanulmányt. Legelőször is gratulálok: egy nagyon aktuális kérdést jártatok körbe igazán nagy alapossággal. Azt gondolom, a következtetéseitek nemcsak igazak, hanem még empatikusak is, amit én külön erénynek […]
Miért nem érti egymást szülő és pedagógus? »

--

[Juli:] Kedves Theodora! Valóban kétségbeejtő a társadalmi szolidaritás mélyrepülése.
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[Theodora:] Nem tudom, de a mi osztályunkban természetes volt , hogy a szülők összedobták azoknak a gyerekeknek is az ajándékot, akiknek nem volt pénzük befizetni. Pont azért, hogy ne érezzék magukat kirekesztve, hiszen nem tehetnek róla, hogy nincs nekik. Az osztálykiránduláson őket is […]
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[Juli:] Kedves Borján Kolléga! Valóban kommentelte ezt az írást, de nem itt, hanem a Fecebookon az ofő online és offline csoportban. Ott is van a tartalmas és érdekes bejegyzése, Nóra még reagált is rá. Innen nem töröltünk semmit.
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[Admin:] Tisztelt Borján József! Hozzászólásait örömmel vesszük, biztosan nem töröltük, valószínűleg technikai hiba miatt nem ért el hozzánk.
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[Dr. Borján József:] Itt volt egy hozzászólásom, de töröltetett. Kár!
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[Bagcsi:] Kedves Nóra! Örömmel olvasom mindig írásait,melyek nagy- nagy ajándékként hatnak számomra: gondolatai a natúr valóságot ragadják meg, ugyanakkor megkapja az olvasó a mese illúzióját is, mely a rideg, de Ön által már szerethető valóság. Felébreszti bennem a hétköznapok […]
Hogyan viszonyuljunk a szegénységhez? »

--

[takács:] Szóval, hát én már vitatkoztam, vagy legalábbis vitattam, amit olvastam és hallottam, azt a vitát pedig úgy képzelem, hogy elölről, hogy mondjuk ártatlan nézők egyik csokrát Attila bevezetőjével, aztán egy másik csokrát meg az én bevezetőmmel ültetnénk a vászon elé, aztán […]
OFOE Filmklub – Mi vagyunk a legjobbak! »

--

[Juli:] Gondoljátok, Géza, Attila, hogy szervezzünk egy ilyet? Mármint beszélgetést? Le lehetne hozni online, vagy ha a Szemle nyitott rá, akár ott is.
OFOE Filmklub – Mi vagyunk a legjobbak! »

--
OFOE (2001–2015) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek