OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív
Címkék:
     

Schrenk Veronika

A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben1

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.”

A szeretet sokarcú jelenség: „olykor derűs, kritikus, erotikus. Olykor világot megváltó, izgalmas, játékos, alkotó, harcot vívó. Örömteli, megerősítő és megrendítő – és végül is a végesben a végtelent mégiscsak megvalósító.” (Kamarás István)2 A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet. A gondoskodás és a törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget, amely teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és bámulat; a respektus szó gyökerének megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

„Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”3

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.4

Kérdőíves vizsgálat

Dolgozatom elméleti hátterének gyakorlati alátámasztására kérdőíves felmérést végeztem. A 80 fős minta tagjai a balassagyarmati Szentgyörgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai voltak. Bár a minta összetételét csupán 10., illetve 12. osztályos tanulók képezték, mégis 15 évestől a 21 évesig minden korosztállyal találkoztam. A 46 tizedikes közül 15 éves 20 fő, 16 éves 24 fő, illetve 17 éves 2 fő; a 34 tizenkettedikes közül pedig 17 éves 11 fő, 18 éves 20 fő, 19 éves 2 fő és 21 éves 1 fő.

A kérdőíves vizsgálat keretében azt próbáltam kideríteni, hogy mit jelent a diákok számára a szeretet, ismerik-e egyáltalán az empátia fogalmát, hogyan látják pedagógusaikat, milyen a kapcsolatuk tanáraikkal, valamint, hogy véleményük szerint milyen szerepet kap az oktatás, illetve a nevelés iskolájukban (ld. a kérdőívet).

A vizsgálat tapasztalatai

Mit jelent számodra a szeretet?

A kérdésre igen sokszínű válaszokat kaptam. Akadt néhány igen meglepő és rideg, de rengeteg szívhez, igen mély érzésekre utaló szóló vélemény is. Egyesek definícióval próbálkoztak, míg mások inkább asszociációikat, véleményüket írták le. Az erre a kérdésre adott válaszokban az életkor szerinti különbségek talán csak a megfogalmazásban jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalabbak, a 15, 16 évesek érzelmi szempontból már meglehetősen érettek. A megkérdezettek leggyakrabban a következő kifejezéseket használták a szeretetre: segítségnyújtás, elfogadás, odafigyelés, gondoskodás, megértés, megbocsátás, kötődés, bizalom, barátság, család, törődés, a másik hibáinak elfogadása, a másik meghallgatása, ragaszkodás, tisztelet, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, a legfontosabb a világon, összetartás, viszonzott kapcsolat stb.

A nyolcvanból összesen két esetben kaptam igen elszomorító választ, ahol is, az illetők válaszadás helyett egyenesen kihúzták a rendelkezésre álló helyet, ami vagy nagyfokú érzelemhiányra, esetleg torzulásra utal vagy meglehetősen rossz élményekre, tapasztalatokra. (Hozzáfűzném azt is, hogy a további kérdésekre viszont – ha csak szűkszavúan vagy felháborodottan is – válaszoltak.)

Néhány példa a válaszokból:

„Számomra a szeretet nagyon fontos, hisz ez az élet alapja. Ha ez nem lenne, ez a világ nem működne, hisz a lét alapja a szeretet.” (15 éves);
„Sokat, ez a legfontosabb az életemben. A nélkül nem lehet élni.” (16 éves);
„A törődést, az odaadást. Ha valakit el tudunk fogadni a hibáival együtt, feltétel nélkül.” (17 éves);
„Az életet, szeretet nélkül nem lehet élni.” (21 éves)

Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

Feltételeztem, hogy az adott korosztály nagy része még egyáltalán nem ismeri, illetőleg téves, elképzelései vannak a fogalomról. Ez a feltevés részben, főként a fiatalabb korosztály esetében beigazolódott. Itt ugyanis jelentős különbségeket észleltem a tizedik illetve tizenkettedik osztályos tanulók válaszai között. A 15-16 évesek körében 8 esetben egyáltalán nem volt válasz, 20 diák válasza vagy „Semmi” vagy „Nem tudom”, és további 7 tanuló is hasonló tartalmú választ adott. Ez arra enged következtetni, hogy 46 főből 35 diáknak fogalma sem volt arról, hogy az empátia, további 5 tanulónak pedig teljesen téves információja volt róla. Két 16 éves diák, viszont igen jól ráérzett arra, hogy mit takar az adott fogalom: „együttérzés, megértése és átélése embertársunk fájdalmának”, illetve „együttérzés más (esetleg rosszabb helyzetben levő) emberrel”.

A tizenkettedik évfolyam diákjai jóval nagyobb arányban válaszoltak a kérdésre, és sokkal pontosabb magyarázatokat adtak.. Közülük csupán 3 fő nem válaszolt, 2 fő írta, hogy ismeri a szót, de nem tudja megmagyarázni, 1 diák pedig nem definiálni próbálta, csupán asszociált egyetlen mondatra: „Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” (18 éves). Egy 17 éves diák a zárkózottsággal azonosította az empátia fogalmát, 4 fő pedig a rokonszenvvel.

A többi (21) tanuló viszont helyes, sőt némelyik meglepően pontos, kimerítő választ adott:

„Beleérzőképesség, valakinek a helyzetébe bele tudom magam élni”;
„Át tudom érezni a másik fájdalmát, főleg ha már velem is megtörtént.
Próbálok segíteni, hogy túljusson rajta.” stb.

Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

Az említett kérdésre a 15-16 évesek közül csupán hárman nem válaszoltak, öten pedig megelégedtek egy lakonikus „jó"-val. A többiek véleménye a legtöbb esetben pozitív, illetve semleges volt, leszámítva néhány őszinte nemleges választ.

Példák a pozitív megítélésre:

„Elég jó a kapcsolatunk, barátságos, kicsit közvetlen a maga módján.” (15 éves),
„Egész jó, nagyon szeretem őket, mert meg lehet beszélni velük dolgokat és segítenek, ha gondom van.” (15 éves),
„Nagyon jó, sok mindenkivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon jó fejek és jókat lehet nevetni velük.” (16 éves).

Példák a részben pozitív, részben negatív, illetve „semleges” válaszokból:

„Vannak tanárok, akik közel állnak hozzám, és vannak akikkel közömbös vagyok, mert nem annyira ismerem őket.” (15 éves),
„Vannak tanárok, akikkel nagyon jól kijövök és meg tudjuk érteni egymást, de vannak, akik semmibe se vesznek minket.” (16 éves)
„Van, amelyikkel jó viszonyban vagyok, de általában nem kedvelnek a nagy szám és a szabadszelleműségem, és stílusom miatt, de én se nagyon kedvelem ezeket a tanárokat.” (16 éves),
„Azt nem mondom, hogy jó gyerek vagyok, de ha úgy viszonyulok az adott tanárhoz, ahogy elvárja, akkor szerintem nincs probléma...” (16 éves).

Végül példák a negatív ítéletekből:

„Én hallgatok az órákon, ők beszélnek, nincs semmilyen kapcsolat.” (16 éves),
„Iskolai kapcsolat, felszínes” (15 éves).

A tizenkettedik évfolyam tanulói többnyire semleges vagy inkább pozitív válaszokat adtak:

„Mindegyikkel jóban vagyok”,
„1-2 kivétellel jóban vagyunk.”,
„Elég jó, bármit megbeszélhetek velük.”

Néhányan – sajnálkozva – megemlítették azt is, hogy az érettségire való készülés, hajtás miatt nemigen jut idő már a kötetlen beszélgetésekre. Sokan a rövid „Jó” választ egészítették ki „tanárfüggő”-re és többen feleltek „semleges” válasszal is. Az egyik diák érdekesen differenciálta a válaszát, mondhatni osztályokba sorolta a tanárait:

„Az összesre: tisztelet, egyesekre: barátságos, másokra: ellenszenv.” (18 éves).

„Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?”

E kérdés segítségével valójában azt szerettem volna megtudni, hogy a diákok számára mit jelent a pedagógusi hivatás, illetve hogyan látják ők tanáraikat hivatásuk gyakorlása közben

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 15 éves tanulók elképzelései szerint az a jó pedagógus, aki alaposan, részletesen elmagyarázza az anyagot, korrepetálja a diákokat és nem túl szigorú velük:

„Vannak [mármint hivatásuknak élő pedagógusok]. Elég keményen tanítják az anyagot, de mégsem szigorúak. Úgy tanítanak, hogy a tanulás szimpatikus legyen számunkra.”
„Igen. Szerintem, aki tanárnak készült, az eleve megfogadta, hogy mindent belead, hogy jól megtanítsa az adott részt.”
„Igen, odafigyelnek a gyerekekre, kíváncsiak, ha valakin észreveszik, hogy gondja van, és akkor próbálnak segíteni, türelmesek.”, „Igen, a gondoskodásban, segítőkészségükben, érdeklődésükben.”

A 17 éves tanulók azon túl, hogy szinte kivétel nélkül igenlő választ adtak, meglehetősen szűk szavúaknak bizonyultak, és fiatalabb társaikhoz hasonlóan szinte kivétel nélkül a tanórához kapcsolódtak.

„Szerintem vannak, kellemesek az órák, jól le tudják adni az anyagot”
„Vannak, nagyon komolyan veszik a tantárgyukat, beleélik magukat.”

Akadtak azért kicsit árnyaltabb válaszok is:

„Igen, szabadidejéből is áldoz a diákokra”,
„Vannak, foglalkoznak is velünk.”

Bár a 18 éves korosztályhoz tartozó tanulók nagy része számára is a tanár egyetlen feladata, hogy megfelelően „leadja az anyagot”, itt már többen tágabban értelmezték az „eszményi pedagógus” fogalmát:

„Igen, odafigyelnek a diákokra és segítenek, ha gond van.”
„Igen, a diák szeretete és segítőkészség (jellemzi).”
„Kevés az ilyen tanár, de velük bármi gondunkat, bajunkat meg lehet osztani, és figyelmesen meghallgatnak, tanácsokkal látnak el.”
„Szerintem vannak ilyen pedagógusok, bármilyen problémával fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészek.”

Az e kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy bár a tanárok egy része igyekszik mindent megtenni diákjaiért, és minden körülmények között a segítségükre lenni, napjainkban, az egyre bővülő tananyag és a túlhajszolt életvitel következtében, a pedagógusok egyre kevesebb időt, energiát fordítanak tanulóikra, neveltjeikre.

Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

Örömmel tapasztaltam, hogy már a vizsgált minta fiatalabb tagjainak többsége is pontosan tudja, hogy melyik fogalom mit takar, és mi az alapvető különbség a kettő között. A kérdés második felére, sajnos, szinte mindenki azt felelte, hogy az oktatás szerepe kizárólagos, vagy legalábbis jóval nagyobb szerepet kap az iskolában, mint a nevelés.

Maguk a diákok is időnként úgy gondolják, hogy a nevelés kizárólag a szülők feladata, és nem tartozik a tanárra, ha pedig mégis, akkor az csakis a fegyelmezésben nyilvánul meg. Ilyen válaszok születtek:

„Oktatás: okosabbak leszünk; nevelés: fegyelmezés, fenyítés során van jelen. Azt nem tanítják meg, hogy mi a jó, csak fegyelmeznek a rosszért.” (16 éves),
„Oktatás: amit meg kell tanulnom, nevelés: ha beleszólnak néhány dologba, amihez semmi köze nincs a tanárnak.” (16 éves).
„Oktatás: megtanulni az anyagot, nevelés: a szülőkre és nem a tanárokra tartozik. Itt sokan azt hiszik, hogy ő nevelhet és ő az atyaúristen.” (16 éves).

A 17-18 éves diákok között szintén akadt olyan, aki szerint a nevelés a szülőre tartozik, de a többség nem ezen a véleményen volt. Általában komoly és pontos válaszokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket:

Oktatás: a tanár feladata, valami új megtanítása, tantárgyakkal kapcsolatos, tárgyi tudást ad, ismeretanyag bővítése, tananyag elsajátítása, a világban való tájékozódást is segíti, tanulnivaló, tanítás ismeretekre, stb.

Nevelés: a szülő feladata, szellemileg fejlődik az ember, személyiségünket próbálja befolyásolni, viselkedésünkkel kapcsolatos, személyiséget formál, etikai, erkölcsi jellemet formál, az „életre” készít fel, a lelket fejleszti, életre nevelés, belső tulajdonságok, amit a szülő tesz gyermekével, stb.

Úgy tűnik tehát, hogy a középiskolás tanulók már pontosan tudják, hogy mire lenne szükségük az iskolában, és elég reálisan értékelik az adott helyzetet, vagyis valamennyien úgy vélekedtek, hogy az oktatás napjainkban sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolai életben, mint a nevelés, holott a gyermek szocializációjához, perszonalizációjához legalább akkora szükség lenne az odafigyelésre, törődésre, jellemformálásra, példamutatásra, egyszóval képzett, lelkiismeretes nevelőkre, pedagógusokra.

Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül? Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük? Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

A tizenöt-tizenhat évesek közül csupán hárman elégedtek meg egy egyszerű igen válasszal, a többség hozzáfűzte véleményét, miszerint: „de még nem próbáltam”, „de nem mindent”, illetve „de nem mindenkivel". A 46 főből igennel válaszolt 36 fő, nemmel 5 fő, nem tudom-mal szintén 5 fő, amiből az következik, hogy bátran fordulhatnak a diákok tanáraikhoz problémáikkal. Ugyanakkor 46 főből csupán 9 felelt igennel arra, hogy valóban felkeresi problémáival a tanárát, 23 fő nemmel válaszolt, 14 fő pedig az adott probléma tartalmától tette függővé döntését. Ezt a megoszlást ábrázolják a mellékelt diagramok (lásd 1. és 2. ábra):

1. ábra

2. ábra

A két ábra közötti szignifikáns különbség a diákoknak azt a véleményét tükrözi, hogy bár megbeszélhetik problémáikat tanáraikkal, mégis nagyon ritkán teszik ezt. Először is nagyon megválogatják, hogy ki az a személy, akihez fordulnak, másrészt sok esetben tartanak a tanár reakciójától, esetleg attól, hogy más szemmel fog rájuk nézni bizonyos – személyes – információk birtokában.

Ugyanezt az elemzést elvégeztem az idősebb korosztály esetében, ahol az első kérdésre a 34 válaszból 24 igen, 7 nem és 3 nem tudom; míg a második kérdésre a 34-ből csupán 5 igen volt, viszont 14 nem, és 15 téma függvénye válasz született (lásd a 3. és 4. ábra).

3. ábra

4. ábra

A két korcsoport válaszai tehát hasonló eredményeket mutatnak. Az idősebbek valamivel nagyobb arányban válaszoltak nemmel az első kérdésre, mint fiatalabb társaik. A második kérdésemre viszont közülük lényegesen többen tették függővé a kapcsolatfelvételt az adott témától.

Összegzés

A vizsgálat számos tanulsággal szolgált. Várakozásaimmal ellentétben szinte valamennyi tanuló őszintén válaszolt kérdéseimre, ami már önmagában is nagy dolog. Megfogalmazni, hogy mi is a szeretet, még a szakembereknek sem egyszerű, ezek a 15-18 éves gyerekek pedig nagyon szépen nyilvánították ki véleményüket, érzelmeiket.

Az empátia definiálásának gondja nem okozott meglepetést számomra, hiszen feltételeztem, hogy ilyen fiatalon – ha már találkoztak is vele – még nincsenek tisztában e fogalom pontos tartalmával. Bebizonyosodott, hogy minél idősebbek, érettebbek lesznek, annál könnyebben kifejezik érzéseiket, gondolataikat. Szintén nem jelentettek újdonságot számomra a tanár-diák viszonyról alkotott vélemények, mindazonáltal nagyon érdekes volt összevetni az – ugyanazon tanárokról alkotott – meglehetősen különböző meglátásokat.

Váratlanul ért viszont, hogy milyen pontosan megfogalmazták ezek a fiatalok az oktatás és nevelés közti különbséget, és milyen tisztán látják ezek szerepét, helyzetét az intézményes oktatásban / nevelésben.

Szakirodalom

Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó. Budapest, 1985
Csikós Csaba: A varázsszó. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2000
Fromm, Eric: A szeretet művészete. Háttér Kiadó. Budapest, 1993
Kozma Béla: Pedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt. Pécs, 1996
Kron, Friedrich W.: Pedagógia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000
Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981

Melléklet

Életkor:

Kérdőív

Ezen kérdőív pedagógiai szakdolgozatomhoz (A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben) készült tapasztalatgyűjtés céljából. Személyes élményeitekre, véleményetekre vagyok kíváncsi, természetesen név nélkül! Köszönöm a segítségeteket!

1. Mit jelent számodra a szeretet?

2. Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

3. Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

4. Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?

5. Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

6. Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül?
Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük?
Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

--

Jegyzetek

1 Az írás a szerző tanári képesítő dolgozatának szerkesztett változata. A dolgozat a Veszprémi Egyetemen készült, a témavezető dr. Csikós Csaba volt.

2 Csikós, 165. o.

3 Buda, 67. o.

4 Buda, 261-262. o.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2016.08.27.
Látszatintézkedés az OFI lépése
Az OFI csökkenteni próbálja tanulók leterheltségét. Ugyanakkor a lapunk által megkérdezett szakemberek szkeptikusak voltak mindezzel kapcsolatban: Pilz Olivér és Mendrey László szakszervezeti...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2016.08.27.
Szuper nyaralás Zánkán: takarítók lophatták meg a gyerekeket
Körülbelül 85 ezer forintot loptak hátrányos helyzetű erdélyi gyerekektől a zánkai Erzsébet táborban. Az első lopás múlt vasárnap történt. A kísérő tanárok bezárták a szobát, valakik...
(Forrás: Népszabadság)
--
2016.08.27.
Több mint kétszázezren járnak egyházi iskolába
Hat év alatt 112 500-ról 204 ezerre nőtt az egyházi fenntartású közoktatási intézmények tanulóinak száma – közölte Soltész Miklós. Az államtitkár azt is elmondta, hogy hatvan százal...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2016.08.27.
Van olyan tankönyv, amit mobilon is lehet olvasni
Kaposi József közölte, az új generációs tankönyvek okoskönyv változata is elérhető, ami a digitális kompetencia fejlesztését szolgálja.A tankönyveket a nemzetközi szakirodalom alapjá...
(Forrás: Népszabadság)
--
2016.08.27.
„Elcsúfítja a lányokat a matematika”
A tankönyvek nem kizárólag a diákok világképét határozzák meg, befolyásolják a pedagógusok nézeteit is. Korábbi kutatások nyomán Szilasi arra jutott, hogy meglepő módon elsősorban nem...
(Forrás: Népszabadság)
--
2016.08.27.
A kormány talán nem hagyja majd megfőni az iskolásokat
A rövidebb nyári szünidő tervéről faggatta a kormányt az MSZP. Korábban olvasóink többek között azért nem pártolták az elképzelést, mert akkor már nagyon meleg van az osztálytermekben...
(Forrás: hvg.hu)
--
2016.08.25.
Gőzünk sincs, mit fogunk tanítani
Még mindig nincs részletes követelményrendszer a három éve bevezetett szakmai ágazati tárgyakra, pedig jövőre minden szakképzésben tanuló végzős diáknak érettségiznie kell belőle. Í...
(Forrás: abcug.hu)
--
2016.08.25.
Jó hír a jövőre érettségizőknek: nekik is engedett a kormány
Az új atlaszt már az állami tankönyfejlesztés készítette, és már az idei érettségin szerette volna az Emmi, ha kizárólag az marad használatban. Az idén (és a jövőre érettségizők is...
(Forrás: Eduline)
--
2016.08.25.
Kiszorítja a Természettudományi Múzeumot a Közszolgálati Egyetem
Tovább erősítette a kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kivételezett helyzetét, hatalmas versenyelőnybe juttatva más egyetemekhez képest. Az NKE ugyanis mostantól kezdve nincs a Magyar...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  Luda

Miért taníthat általáns iskolásokat egy olyan tanár, akit gyermekbántalmazásért elítéltek?
Erre a tanárra gondolok:
http://www.origo.hu/itthon/20140605-kozerdeku-munkara-iteltek-a-diakjat-bantalmazo-apatfalvi-tanart.html
Az új iskolájában ismerik a múltját? A gyerekek szülei tudnak erről?

--
  ax

Nagyon vigyázzon mindenki, aki él a nyugdíj előtti órakedvezmény lehetőségével. Bő félmilliót kell befizetnem utólag, mert automatikusan az évi egy-két zsűrizés, előadás kedvéért fenntartott vállalkozásom vált főållássá.. Balek vagyok, talán van más balek is a pályán, figyeljetek erre!

--
  OFOE

Kedves Helena! A magántanulói státuszt a Köznevelési Törvény 55.§-a szabályozza: „(1) Az igazgató a gyakorlati képzés kivételével a tanulót kérelmére – kiskorú tanuló esetében a szülő kérelmére – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. Az iskolában – kivéve, ha az intézmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként működik – az igazgató a tanulót a szülő kérelmére felmentheti – az általános iskolában tizenhat óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól.
(2) A magántanulót – az iskolában vagy azon kívül folyó gyakorlati képzés kivételével – az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. Az iskolai rendszerű szakképzésben a magántanulókra vonatkozó részletes szabályokat a szakképzésre vonatkozó jogszabályok határozzák meg.(3) Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben, és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.”

Tehát az intézmény határozza meg a számonkérés idejét és módját. Javasoljuk, hogy a részletekről az érintett iskolában tájékozódjanak.

--
  Hajnal Helena

Tisztelt OFOE!

Magántanuló gyermeknek a készségtárgyakból is
(ének, technika, torna, rajz, ha ezekből nincs felmentve)
kell, hogy keletkezzen félévi, év végi osztályzata?

Ha igen, hogyan? Mit kell teljesítenie, tennie a gyermeknek?
Kérem, azt is írják meg, hogy hol, milyen törvényben van szabályozva ez.

Nagyon köszönöm.

--
  OFOE

Kedves Gergely! Figyelmébe ajánljuk a Digitális nemzedék konferenciák anyagát. 2012 óta már idén az 5. alkalommal fog sor kerülni a rendezvényre. A fiatalok szociális terével foglalkozott Ujhelyi Adrienn 2013-ban, a tanulmányát itt találja: http://digitalisnemzedek.hu/wp-content/uploads/2013/03/digitalisnemzedek-konferencia-2013.pdf. Ha kutatni szeretné a témát, érdemes a portál teljes anyagát átnézni, mert a konferenciakötetek mellett folyamatosan közzé tesszük a témához kapcsolódó egyéb tanulmányok linkjeit is. Eredményes munkát kívánunk!

--
  Kiss Gergely

Tisztelt OFOE! Pszichológus hallgatóként kutatási témámnak választottam a modern technikai eszközök hatását a fiatal felnőttek csoportjainak szociometriai szerkezetére. Arról szeretném kikérni a véleményüket, és tapasztalatukat, hogy ezek az eszközök és fórumok összébb húzzák ezeket a csoportokat, vagy sokkal inkább destabilizálják, mivel senki nincs rákényszerítve az osztályára. Akár a szünetekben is chatelhet a más csoportból való barátokkal. Válaszukat és véleményüket előre is köszönöm!

--
  Szekszárdi Júlia

Kedves "Morcos"! Azóta már túl vannak a felvételin, tehát jó, ha más tárgyakból is megalapozott tudással mennek a középiskolába. Továbbra is azt gondolom, hogy meg kellene próbálni tisztázni a dolgot a tanárnővek, mérlegelni, hogy valóban megviseli-e a gyerekeket, ami történt, vagy már túl vannak rajta. Ha a helyzet elmérgesedne, tehát kimondottan rontaná a gyerekek eredményét, közérzetét, akkor (esetleg az osztályfőnök közvetítésével) kellene a szülőknek beszélni az érintett tanárral. Ha annyira elviselhetetlen a helyzet, az igazgatóhoz, a fenntartóhoz, végső soron az ombudsmanhoz is lehet fordulni. Mivel nem ismerem a pontos körülményeket, ennél többet nem tudom tanácsolni.

--
  Morcos

Mielőtt beavatkozhattam volna a tanárnő már "rendezte" az osztállyal a kérdést. Mivel reklamálni mertek, innentől minden órán írnak. De nyilván nem akar rosszat azoknak a nyolcadikos gyerekeknek, akik most a felvételi környékén inkább a matematikára és a magyarra koncentrálnának, és amúgy is le vannak terhelve.

--
  OFOE

Kedves Eszty! Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult az ügy. Úgy tűnik, a tanító teljesen elveszítette az Ön bizalmát, és a megismert tények alapján nem is alaptalanul. Ha végleg úgy döntött, hogy elviszi a gyerekét, akkor tegyen úgy, de akkor is javaslom, hogy próbálják tisztázni az ügyet a pedagógussal, ne maradjon ilyen keserűség Önben és a gyerekében. Lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha nem a szülőknek panaszkodik, hanem azonnal az érintett tanítóhoz fordul, hátha megelőzhető lett volna a dolog elmérgesedése. A helyzet Önök között annyira feszültté vált, hogy talán jobb, ha iskolát és környezetet váltanak. Mielőtt feljebb lépne (önkormányzat, klik) az iskola vezetőjével kellene beszélnie, hátha segít a probléma feldolgozásában. Az indulat (ha jogos is) rossz tanácsadó, a feljelentést meg csak a legvégső esetben javaslom.

--
  Eszty

Elkergethet?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[csilla:] Nagyon tetszik a sorozat, több szempontból is! Bár tudom ezt át kellett élni! köszönöm és hála azért, mert nyílvános és másoknak, kis gyermekeknek is megmutathatom! Több gondolatot is elindított bennem, amik nagyon nehezek!Még nekem is, de remélem az érintettektől fogok tudni […]
Remény az életre - 5. Az utolsó állomás »

--

[Tari Klaudia:] Mélyen megérintett a gyermeki kiszolgáltatottság, és az, ahogy a felnőttek kihasználják egy gyermek velük szembeni tehetetlenségét.
Remény az életre - 1. A kezdetek »

--

[Kustyán Csilla:] Ez még csak a kezdet. A további fejezetek is biztosan érdekesek lesznek sokak számára. Személy szerint nagyon várom a folytatást.
Remény az életre - 1. A kezdetek »

--

[énvagyok:] "Mindenkor figyelembe veszem tanítványaim képességeit, helyzetét, életkorát, fejlettségét (...) Tanítványaim között nemük, nemzetiségük, állampolgárságuk, világnézetük, képességeik és kulturális tradícióik szerint különbséget nem teszek..." Ebbe aztán […]
Tanári eskü »

--

[nemlennékofő:] http://elegemvan.blog.hu/2016/06/14/elegem_van_az_osztalykirandulasbol
Szükség van-e egyáltalán osztálykirándulásra? »

--

[Sz. Tóth Gyula:] Hír Szombathelyről, esküről. Itt: http://vaol.hu/hirek/most-hogy-diplomat-kaptok-a-kezetekbe-elkezditek-elni-azt-az-eletet-amiert-szulettetek-270-hallgato-vette-at-a-diplomajat-szombathelyen-1776711
Tanári eskü »

--

[OFOE:] A Losonc téri Általános Iskola KIP-es gyakorlatáról az Abcug.hu közölt a közelmúltban érdekes írást: Prókai Eszter: Másképp kell tanítani, akinek előző este elvitték az apját
Egy könyv és egy látogatás ürügyén a KIP-ről »

--

[Marcsi:] Kedves Mindenki! Véletlen kerültem az oldalra és én is csodálkozom, mert bizony nekünk is esküt kellett tenni a diplomaosztón sőt a szöveg is hasonló volt. 1989-ben végeztem a Szarvasi Óvónőképző Intézetben és komolyan vettem az eskütételt,s a mai napig betartom amire […]
Tanári eskü »

--

[Erzsébet Peifer:] Kedves Kocsis János! Önnek teljesen igaza van, amikor azt mondja, én csupán magamról beszélek, pedagógusként, nem a gyerekekkel való kapcsolataimról, rezdülésekről, stb. A kettő külön világ. Tudom, meghatóbb lenne arról írni, hogy honnan hova jutottunk, s hogy az mekkora […]
Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról »

--

[Leiner Károly:] Ebben a gyönyörű írásban a pedagógus éppen azért kerül a középpontba, mert odahelyeződik a gyerekekért érzett vívódásai miatt. Ha nem elhivatott pedagógus "morgolódását" olvasnánk, akkor meg sem született volna ez az írás. Másrészről a nevelés-oktatás […]
Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról »

--
OFOE (2001–2016) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek