OFOE a Facebook-on
Betűméret
Archív

Schrenk Veronika

A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben1

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.”

A szeretet sokarcú jelenség: „olykor derűs, kritikus, erotikus. Olykor világot megváltó, izgalmas, játékos, alkotó, harcot vívó. Örömteli, megerősítő és megrendítő – és végül is a végesben a végtelent mégiscsak megvalósító.” (Kamarás István)2 A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet. A gondoskodás és a törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget, amely teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és bámulat; a respektus szó gyökerének megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

„Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”3

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.4

Kérdőíves vizsgálat

Dolgozatom elméleti hátterének gyakorlati alátámasztására kérdőíves felmérést végeztem. A 80 fős minta tagjai a balassagyarmati Szentgyörgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai voltak. Bár a minta összetételét csupán 10., illetve 12. osztályos tanulók képezték, mégis 15 évestől a 21 évesig minden korosztállyal találkoztam. A 46 tizedikes közül 15 éves 20 fő, 16 éves 24 fő, illetve 17 éves 2 fő; a 34 tizenkettedikes közül pedig 17 éves 11 fő, 18 éves 20 fő, 19 éves 2 fő és 21 éves 1 fő.

A kérdőíves vizsgálat keretében azt próbáltam kideríteni, hogy mit jelent a diákok számára a szeretet, ismerik-e egyáltalán az empátia fogalmát, hogyan látják pedagógusaikat, milyen a kapcsolatuk tanáraikkal, valamint, hogy véleményük szerint milyen szerepet kap az oktatás, illetve a nevelés iskolájukban (ld. a kérdőívet).

A vizsgálat tapasztalatai

Mit jelent számodra a szeretet?

A kérdésre igen sokszínű válaszokat kaptam. Akadt néhány igen meglepő és rideg, de rengeteg szívhez, igen mély érzésekre utaló szóló vélemény is. Egyesek definícióval próbálkoztak, míg mások inkább asszociációikat, véleményüket írták le. Az erre a kérdésre adott válaszokban az életkor szerinti különbségek talán csak a megfogalmazásban jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalabbak, a 15, 16 évesek érzelmi szempontból már meglehetősen érettek. A megkérdezettek leggyakrabban a következő kifejezéseket használták a szeretetre: segítségnyújtás, elfogadás, odafigyelés, gondoskodás, megértés, megbocsátás, kötődés, bizalom, barátság, család, törődés, a másik hibáinak elfogadása, a másik meghallgatása, ragaszkodás, tisztelet, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, a legfontosabb a világon, összetartás, viszonzott kapcsolat stb.

A nyolcvanból összesen két esetben kaptam igen elszomorító választ, ahol is, az illetők válaszadás helyett egyenesen kihúzták a rendelkezésre álló helyet, ami vagy nagyfokú érzelemhiányra, esetleg torzulásra utal vagy meglehetősen rossz élményekre, tapasztalatokra. (Hozzáfűzném azt is, hogy a további kérdésekre viszont – ha csak szűkszavúan vagy felháborodottan is – válaszoltak.)

Néhány példa a válaszokból:

„Számomra a szeretet nagyon fontos, hisz ez az élet alapja. Ha ez nem lenne, ez a világ nem működne, hisz a lét alapja a szeretet.” (15 éves);
„Sokat, ez a legfontosabb az életemben. A nélkül nem lehet élni.” (16 éves);
„A törődést, az odaadást. Ha valakit el tudunk fogadni a hibáival együtt, feltétel nélkül.” (17 éves);
„Az életet, szeretet nélkül nem lehet élni.” (21 éves)

Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

Feltételeztem, hogy az adott korosztály nagy része még egyáltalán nem ismeri, illetőleg téves, elképzelései vannak a fogalomról. Ez a feltevés részben, főként a fiatalabb korosztály esetében beigazolódott. Itt ugyanis jelentős különbségeket észleltem a tizedik illetve tizenkettedik osztályos tanulók válaszai között. A 15-16 évesek körében 8 esetben egyáltalán nem volt válasz, 20 diák válasza vagy „Semmi” vagy „Nem tudom”, és további 7 tanuló is hasonló tartalmú választ adott. Ez arra enged következtetni, hogy 46 főből 35 diáknak fogalma sem volt arról, hogy az empátia, további 5 tanulónak pedig teljesen téves információja volt róla. Két 16 éves diák, viszont igen jól ráérzett arra, hogy mit takar az adott fogalom: „együttérzés, megértése és átélése embertársunk fájdalmának”, illetve „együttérzés más (esetleg rosszabb helyzetben levő) emberrel”.

A tizenkettedik évfolyam diákjai jóval nagyobb arányban válaszoltak a kérdésre, és sokkal pontosabb magyarázatokat adtak.. Közülük csupán 3 fő nem válaszolt, 2 fő írta, hogy ismeri a szót, de nem tudja megmagyarázni, 1 diák pedig nem definiálni próbálta, csupán asszociált egyetlen mondatra: „Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” (18 éves). Egy 17 éves diák a zárkózottsággal azonosította az empátia fogalmát, 4 fő pedig a rokonszenvvel.

A többi (21) tanuló viszont helyes, sőt némelyik meglepően pontos, kimerítő választ adott:

„Beleérzőképesség, valakinek a helyzetébe bele tudom magam élni”;
„Át tudom érezni a másik fájdalmát, főleg ha már velem is megtörtént.
Próbálok segíteni, hogy túljusson rajta.” stb.

Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

Az említett kérdésre a 15-16 évesek közül csupán hárman nem válaszoltak, öten pedig megelégedtek egy lakonikus „jó"-val. A többiek véleménye a legtöbb esetben pozitív, illetve semleges volt, leszámítva néhány őszinte nemleges választ.

Példák a pozitív megítélésre:

„Elég jó a kapcsolatunk, barátságos, kicsit közvetlen a maga módján.” (15 éves),
„Egész jó, nagyon szeretem őket, mert meg lehet beszélni velük dolgokat és segítenek, ha gondom van.” (15 éves),
„Nagyon jó, sok mindenkivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon jó fejek és jókat lehet nevetni velük.” (16 éves).

Példák a részben pozitív, részben negatív, illetve „semleges” válaszokból:

„Vannak tanárok, akik közel állnak hozzám, és vannak akikkel közömbös vagyok, mert nem annyira ismerem őket.” (15 éves),
„Vannak tanárok, akikkel nagyon jól kijövök és meg tudjuk érteni egymást, de vannak, akik semmibe se vesznek minket.” (16 éves)
„Van, amelyikkel jó viszonyban vagyok, de általában nem kedvelnek a nagy szám és a szabadszelleműségem, és stílusom miatt, de én se nagyon kedvelem ezeket a tanárokat.” (16 éves),
„Azt nem mondom, hogy jó gyerek vagyok, de ha úgy viszonyulok az adott tanárhoz, ahogy elvárja, akkor szerintem nincs probléma...” (16 éves).

Végül példák a negatív ítéletekből:

„Én hallgatok az órákon, ők beszélnek, nincs semmilyen kapcsolat.” (16 éves),
„Iskolai kapcsolat, felszínes” (15 éves).

A tizenkettedik évfolyam tanulói többnyire semleges vagy inkább pozitív válaszokat adtak:

„Mindegyikkel jóban vagyok”,
„1-2 kivétellel jóban vagyunk.”,
„Elég jó, bármit megbeszélhetek velük.”

Néhányan – sajnálkozva – megemlítették azt is, hogy az érettségire való készülés, hajtás miatt nemigen jut idő már a kötetlen beszélgetésekre. Sokan a rövid „Jó” választ egészítették ki „tanárfüggő”-re és többen feleltek „semleges” válasszal is. Az egyik diák érdekesen differenciálta a válaszát, mondhatni osztályokba sorolta a tanárait:

„Az összesre: tisztelet, egyesekre: barátságos, másokra: ellenszenv.” (18 éves).

„Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?”

E kérdés segítségével valójában azt szerettem volna megtudni, hogy a diákok számára mit jelent a pedagógusi hivatás, illetve hogyan látják ők tanáraikat hivatásuk gyakorlása közben

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 15 éves tanulók elképzelései szerint az a jó pedagógus, aki alaposan, részletesen elmagyarázza az anyagot, korrepetálja a diákokat és nem túl szigorú velük:

„Vannak [mármint hivatásuknak élő pedagógusok]. Elég keményen tanítják az anyagot, de mégsem szigorúak. Úgy tanítanak, hogy a tanulás szimpatikus legyen számunkra.”
„Igen. Szerintem, aki tanárnak készült, az eleve megfogadta, hogy mindent belead, hogy jól megtanítsa az adott részt.”
„Igen, odafigyelnek a gyerekekre, kíváncsiak, ha valakin észreveszik, hogy gondja van, és akkor próbálnak segíteni, türelmesek.”, „Igen, a gondoskodásban, segítőkészségükben, érdeklődésükben.”

A 17 éves tanulók azon túl, hogy szinte kivétel nélkül igenlő választ adtak, meglehetősen szűk szavúaknak bizonyultak, és fiatalabb társaikhoz hasonlóan szinte kivétel nélkül a tanórához kapcsolódtak.

„Szerintem vannak, kellemesek az órák, jól le tudják adni az anyagot”
„Vannak, nagyon komolyan veszik a tantárgyukat, beleélik magukat.”

Akadtak azért kicsit árnyaltabb válaszok is:

„Igen, szabadidejéből is áldoz a diákokra”,
„Vannak, foglalkoznak is velünk.”

Bár a 18 éves korosztályhoz tartozó tanulók nagy része számára is a tanár egyetlen feladata, hogy megfelelően „leadja az anyagot”, itt már többen tágabban értelmezték az „eszményi pedagógus” fogalmát:

„Igen, odafigyelnek a diákokra és segítenek, ha gond van.”
„Igen, a diák szeretete és segítőkészség (jellemzi).”
„Kevés az ilyen tanár, de velük bármi gondunkat, bajunkat meg lehet osztani, és figyelmesen meghallgatnak, tanácsokkal látnak el.”
„Szerintem vannak ilyen pedagógusok, bármilyen problémával fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészek.”

Az e kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy bár a tanárok egy része igyekszik mindent megtenni diákjaiért, és minden körülmények között a segítségükre lenni, napjainkban, az egyre bővülő tananyag és a túlhajszolt életvitel következtében, a pedagógusok egyre kevesebb időt, energiát fordítanak tanulóikra, neveltjeikre.

Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

Örömmel tapasztaltam, hogy már a vizsgált minta fiatalabb tagjainak többsége is pontosan tudja, hogy melyik fogalom mit takar, és mi az alapvető különbség a kettő között. A kérdés második felére, sajnos, szinte mindenki azt felelte, hogy az oktatás szerepe kizárólagos, vagy legalábbis jóval nagyobb szerepet kap az iskolában, mint a nevelés.

Maguk a diákok is időnként úgy gondolják, hogy a nevelés kizárólag a szülők feladata, és nem tartozik a tanárra, ha pedig mégis, akkor az csakis a fegyelmezésben nyilvánul meg. Ilyen válaszok születtek:

„Oktatás: okosabbak leszünk; nevelés: fegyelmezés, fenyítés során van jelen. Azt nem tanítják meg, hogy mi a jó, csak fegyelmeznek a rosszért.” (16 éves),
„Oktatás: amit meg kell tanulnom, nevelés: ha beleszólnak néhány dologba, amihez semmi köze nincs a tanárnak.” (16 éves).
„Oktatás: megtanulni az anyagot, nevelés: a szülőkre és nem a tanárokra tartozik. Itt sokan azt hiszik, hogy ő nevelhet és ő az atyaúristen.” (16 éves).

A 17-18 éves diákok között szintén akadt olyan, aki szerint a nevelés a szülőre tartozik, de a többség nem ezen a véleményen volt. Általában komoly és pontos válaszokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket:

Oktatás: a tanár feladata, valami új megtanítása, tantárgyakkal kapcsolatos, tárgyi tudást ad, ismeretanyag bővítése, tananyag elsajátítása, a világban való tájékozódást is segíti, tanulnivaló, tanítás ismeretekre, stb.

Nevelés: a szülő feladata, szellemileg fejlődik az ember, személyiségünket próbálja befolyásolni, viselkedésünkkel kapcsolatos, személyiséget formál, etikai, erkölcsi jellemet formál, az „életre” készít fel, a lelket fejleszti, életre nevelés, belső tulajdonságok, amit a szülő tesz gyermekével, stb.

Úgy tűnik tehát, hogy a középiskolás tanulók már pontosan tudják, hogy mire lenne szükségük az iskolában, és elég reálisan értékelik az adott helyzetet, vagyis valamennyien úgy vélekedtek, hogy az oktatás napjainkban sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolai életben, mint a nevelés, holott a gyermek szocializációjához, perszonalizációjához legalább akkora szükség lenne az odafigyelésre, törődésre, jellemformálásra, példamutatásra, egyszóval képzett, lelkiismeretes nevelőkre, pedagógusokra.

Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül? Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük? Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

A tizenöt-tizenhat évesek közül csupán hárman elégedtek meg egy egyszerű igen válasszal, a többség hozzáfűzte véleményét, miszerint: „de még nem próbáltam”, „de nem mindent”, illetve „de nem mindenkivel". A 46 főből igennel válaszolt 36 fő, nemmel 5 fő, nem tudom-mal szintén 5 fő, amiből az következik, hogy bátran fordulhatnak a diákok tanáraikhoz problémáikkal. Ugyanakkor 46 főből csupán 9 felelt igennel arra, hogy valóban felkeresi problémáival a tanárát, 23 fő nemmel válaszolt, 14 fő pedig az adott probléma tartalmától tette függővé döntését. Ezt a megoszlást ábrázolják a mellékelt diagramok (lásd 1. és 2. ábra):

1. ábra

2. ábra

A két ábra közötti szignifikáns különbség a diákoknak azt a véleményét tükrözi, hogy bár megbeszélhetik problémáikat tanáraikkal, mégis nagyon ritkán teszik ezt. Először is nagyon megválogatják, hogy ki az a személy, akihez fordulnak, másrészt sok esetben tartanak a tanár reakciójától, esetleg attól, hogy más szemmel fog rájuk nézni bizonyos – személyes – információk birtokában.

Ugyanezt az elemzést elvégeztem az idősebb korosztály esetében, ahol az első kérdésre a 34 válaszból 24 igen, 7 nem és 3 nem tudom; míg a második kérdésre a 34-ből csupán 5 igen volt, viszont 14 nem, és 15 téma függvénye válasz született (lásd a 3. és 4. ábra).

3. ábra

4. ábra

A két korcsoport válaszai tehát hasonló eredményeket mutatnak. Az idősebbek valamivel nagyobb arányban válaszoltak nemmel az első kérdésre, mint fiatalabb társaik. A második kérdésemre viszont közülük lényegesen többen tették függővé a kapcsolatfelvételt az adott témától.

Összegzés

A vizsgálat számos tanulsággal szolgált. Várakozásaimmal ellentétben szinte valamennyi tanuló őszintén válaszolt kérdéseimre, ami már önmagában is nagy dolog. Megfogalmazni, hogy mi is a szeretet, még a szakembereknek sem egyszerű, ezek a 15-18 éves gyerekek pedig nagyon szépen nyilvánították ki véleményüket, érzelmeiket.

Az empátia definiálásának gondja nem okozott meglepetést számomra, hiszen feltételeztem, hogy ilyen fiatalon – ha már találkoztak is vele – még nincsenek tisztában e fogalom pontos tartalmával. Bebizonyosodott, hogy minél idősebbek, érettebbek lesznek, annál könnyebben kifejezik érzéseiket, gondolataikat. Szintén nem jelentettek újdonságot számomra a tanár-diák viszonyról alkotott vélemények, mindazonáltal nagyon érdekes volt összevetni az – ugyanazon tanárokról alkotott – meglehetősen különböző meglátásokat.

Váratlanul ért viszont, hogy milyen pontosan megfogalmazták ezek a fiatalok az oktatás és nevelés közti különbséget, és milyen tisztán látják ezek szerepét, helyzetét az intézményes oktatásban / nevelésben.

Szakirodalom

Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó. Budapest, 1985
Csikós Csaba: A varázsszó. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2000
Fromm, Eric: A szeretet művészete. Háttér Kiadó. Budapest, 1993
Kozma Béla: Pedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt. Pécs, 1996
Kron, Friedrich W.: Pedagógia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000
Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981

Melléklet

Életkor:

Kérdőív

Ezen kérdőív pedagógiai szakdolgozatomhoz (A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben) készült tapasztalatgyűjtés céljából. Személyes élményeitekre, véleményetekre vagyok kíváncsi, természetesen név nélkül! Köszönöm a segítségeteket!

1. Mit jelent számodra a szeretet?

2. Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

3. Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

4. Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?

5. Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

6. Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül?
Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük?
Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

--

Jegyzetek

1 Az írás a szerző tanári képesítő dolgozatának szerkesztett változata. A dolgozat a Veszprémi Egyetemen készült, a témavezető dr. Csikós Csaba volt.

2 Csikós, 165. o.

3 Buda, 67. o.

4 Buda, 261-262. o.

Címkék: érzelmi nevelés   kutatás   empátia  

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2015.03.04.
Ki nem találja, kinek a felesége lett igazgató!
Ha esetleg azt gondolná, hogy a pécsi Éltes Mátyás iskola élére a mostani tanévtől megbízott Páváné Kurnik Zsuzsanna nem annak a Páva Péter tankerületi KLIK-igazgatónak a felesége, aki...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2015.03.04.
Áthúzta a népszerű szakmára vágyó szegény fiatalok álmait a kormány
A sok hátrányos helyzetű diákot tanító, baptista fenntartású iskolák minden férőhelyet elvesztettek. Mindez azután derült ki, hogy a fiatalok már beadták a jelentkezésüket a választott...
(Forrás: vs.hu)
--
2015.03.04.
Még több támogatást kaphatnak a szakképzésben tanulók
Megemelnék a tanulói ösztöndíjakat, és a jelenlegi egy helyett két szakképesítés ingyenes megszerzését tennék lehetővé.
(Forrás: Edupress)
--
2015.03.04.
Iskolákat vesznek át a német nemzetiségi önkormányzatok
A budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium átvételét tervezi a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (MNOÖ), emellett előreláthatólag a piliscsabai, a pilisvörösvári és a szeksz...
(Forrás: Edupress)
--
2015.03.04.
Életpályamodell a szakképzőknek
A tervek szerint sajátos életpályamodellt hoznak létre a szakképzésben oktatóknak. A dolog különlegessége, hogy a legjobb szakemberek pedagógusi képesítés nélkül is megkaphatnák a tan...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2015.03.03.
Történet a fiúról, aki egy hétig lógott az iskolából – Mire jó a mediáció?
A fiúval beszéltem először. 17 éves, gimnazista, érettségi előtt állt. Nem tanult rosszul, de kiemelkedő sem volt semmiben. Aztán egyszer nem ment be az iskolába, egész héten nem láttá...
(Forrás: Kölöknet)
--
2015.03.03.
Szégyenlős polgármesterek miatt éheznek a gyerekek
Hiába vannak éhező gyerekek, sok településen mégsem igénylik a nyári szünetekre a szociális gyermekétkeztetést. A polgármesterek gyakran szégyellik, hogy az ő falujukban ilyen előfordulhat...
(Forrás: abcug.hu)
--
2015.03.03.
Jánk István: Amikor az iskola szembe kerül a családdal
Bernstein úgy vélte, hogy a középosztálynál megtalálható mindkét kódforma, a kidolgozott és a korlátozott nyelvi kód is. Viszont a munkásosztálybéli családok jelentős részében csup...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2015.03.03.
Változik a tanári életpálya szabályozása
Néhány ponton módosítják a pedagógus-előmeneteli rendszerről szóló kormányrendeletet, majd ez után a pedagógusok minősítési rendszeréről szóló tájékoztatót, ahogyan ezt az alapvet...
(Forrás: hvg.hu)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT OFOE agresszió bizalom család demokrácia digitális nemzedék diákok drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség esélyek felelősség felnőttképzés fiatalok film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet innováció integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közoktatás közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep osztálykirándulás pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Bernadett! 16 éves korod után már nem vagy tanköteles. Elmehetsz dolgozni, szakmát tanulni. Valamit csak kezdened kell magaddal. Mit gondolnak erről a szüleid? Vagy a saját lábadra akarsz állni 16 évesen?

--
  Szentgyörgyi Bernadett

16. éves vagyok.. 8. osztályba járok de nem akarok suliba járni... Mi a következménye annak ha nem megyek ???

--
  Peer Krisztina

Kedves Eszty!

Az óvónők azért kérik a nevelési tanácsadó (most már pedagógiai szakszolgálat)véleményét, mert ők nem kompetensek a gyermek képességeinek felmérésében, csak sejtésük van róla, és indokoltnak tartják. De nem azért, hogy a szülővel kiszúrjanak, hanem, hogy a gyermek időben, megfelelő segítséget, fejlesztést tudjon kapni.
Mitől tart? Miért nem szeretné a vizsgálatot? A vizsgálat azért szükséges, hogy a gyermeke-ha szükséges-időben (és ne túl későn) segítséget tudjon kapni. Az ő érdekét szolgálja. Ha nem írja alá a papírt, az az együttműködés hiányát jelzi, és amennyiben gyermekének valóban segítség, fejlesztés kell, akkor Ön ezzel őt veszélyezteti. De ez egy hosszas gyermekvédelmi intézkedés, családgondozók bevonásával - reméljük erre nem kerül sor. Hiszen Ön is a legjobbat szeretné gyermekének.
Szerintem az Ön beleegyezése nélkül nem vizsgálhatják meg, de azt javaslom, járuljon hozzá a gyermeke érdekében. Ezért gyermeket nem emelnek ki a családból, ettől ne tartson.
A vizsgálatról itt tud tájékozódni

Minden jót!
Peer Krisztina

--
  Eszty

Tisztelt osztályfőnök.
Köszönöm válaszát.
Az iskolába jobb a helyzet :)
De sajnos az oviba nem.
Valóba kéri az óvónő,a nevelési tanácsadó véleményét.De én nem akarom ezt a vizsgálatot.
Ha nem írom alá a papírt,hogy akarom a vizsgálatot,milyen problémákkal találhatom magam szembe?
Valóban engedélyem nélkül is felmérhetik?
Hallottam hogy ,akár a gyermeket ki is vehetik a családból,mert veszélyeztetem a gyermekem azzal hogy szeretném hogy iskolába menjen.(7)éves.
Ha mégis aláírom a vizsgálatot akkor milyen feladatokat kap a gyermek?
Előre is köszönöm válaszát.

--
  Peer Krisztina

Kedves Apa!
Teljesen egyet értek Önnel, ez egy felháborító és egyben szomorú történet.A pedagógusok ugyanakkor nem a segítségnyújtástól határolódnak el, hiszen azt mondják, hívnak orvost, mentőt, ami a segítségnyújtás egy formája. Azt gondolom, ennek az oka az lehet, hogy félnek az ismeretlentől. Egy epilepsziás nagyroham annak, aki ilyet nem sűrűn lát, ijesztő. Lehet, hogy a betegségről sem tudnak túl sok mindent. Talán érdemes lehet a félelmüket oldani és több információt átadni.
Ugyanakkor láthatóan a pedagógusok részéről elutasítani még mindig könnyebb, mint megtanulni, hogyan kell valakit stabil oldalfekvésbe fektetni.
Nagyon pontosan fogalmaz, amikor az emberi oldalukról beszél: egy pedagógusnak nem kötelező ezt megtennie, de egy embertől mindez elvárható. Még akkor is, ha történetesen pedagógus. Nagyon sajnálom. Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Most már világos, hogy gyermeke BTM-es tanuló, azaz Pedagógiai Szakszolgálat állapított meg nála tanulási nehézségeket. Ez "enyhébb" problémákra utal, mint a Szakértői Bizottságok által kiállított szakvélemények. Így gyermeke nem sajátos nevelési igényű. A probléma összetett:
1. A gyermeknek van érvényes szakvéleménye, tehát a benne foglaltakat, ajánlásokat, könnyítéseket (mint például írásbeli dolgozat helyett feleltetés, vagy hosszabb idő adása számonkérésnél) az iskolának figyelembe kell vennie. Nem köteles azonban elfogadni. Például: a gyermek tanulási nehézségei miatt fel van mentve idegennyelv tanulása alól. Ezt ne m veheti figyelembe az iskola, amennyiben a gyerek szakmát akar tanulni, hiszen ott az idegen nyelv külön modul, kötelező, nélküle nem lehet vizsgázni és semmi mással nem váltható ki.
2. Egyéni fejlesztés jár neki, amennyiben ezt a szakvélemény is tartalmazza
3. Ha igen, akkor fejlesztését vagy az iskolának vagy a Pedagógiai Szakszolgálatnak kell ellátnia
4. A szakvélemény sajnos nem befolyásolja a tankötelezettség határát, az 16 év mindenkinek - az iskola megfelelő indokkal (például igazolatlan hiányzások, fegyelmi problémák stb. valóban megszüntetheti a tanulói jogviszonyát.) A tankötelezettséget nem lehet meghosszabbítani, az mindenkinek 16. betöltött életév. Ön valószínűleg azzal az időhatárral keveri, amely arról szól, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló 23 éves koráig tanulhat.
5. 16 éves kor után már nem szükséges a kontroll-vizsgálat, ilyenkor a legutolsó kontroll eredménye marad érvényben

Az Ön helyzetében egy őszinte beszélgetést javasolnék gyermeke osztályfőnökével, hiszen feszültséget érzek a család és az iskola között. Azt gondolom, hogy elég lenne ezt tisztázni.
Üdvözlettel: Leiner Károly

--
  Apa

Tisztelt Ofő!
Kislányom epilepsziás beteg. Roham esetén anális úton kell a görcsoldót beadni. A kislány osztályfőnöke és tanártársai elzárkóznak a görcsoldó beadása elől. Azt mondják, hogy ők nem orvosok. Ezt talán meg is érti az ember, de roham esetén a személyt stabil oldalfekvő helyzetbe kell azonnal helyezni, hogy a saját, a roham miatt létrejött váladékától ne fulladjon meg. A pedagógusok teljes mértékben elzárkóznak a segítség nyújtástól. Úgy nyilatkoztak, hogy ilyen esetben az orvost fogják értesíteni.
Mint aggódó szülő joggal elvárhatom e azt a pedagógustól, hogy azt a minimális, emberi segítséget megadja lányomnak a roham esetén (stabil oldalfekvéses helyzetbe helyezés) amíg a helyszínre érkezik 5-10-15 perc után az orvos, aki esetleg tud intézkedni és a megfelelő orvosi segítséget megadni. Hangsúlyozom, hogy a stabil oldalfekvéses helyzet nélkül esetleg komoly egészségi károsodást is szenvedhet a beteg.
Tisztelettel.
Apa

--
  Paulovkin Boglárka

Kedves Károly!
Köszönöm gyors válaszát. Ezt a szakvéleményt immár harmadszorra erősíti meg kontrollvizsgálaton a II. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat. A legutóbbi, november végi kontrollra az van írva: "Tankerületi kontroll szakértői vélemény".
Ez nem pont az, amit Ön írt - vajon ez a hosszú nevű bizottság még felül kell hogy vizsgálja a PSZSZ véleményét? És ilyen bizottsági vizsgálatot vajon kezdeményezhet a szülő is, vagy csak az iskola...? Őszintén szólva, elég elveszettnek érzem magamat a közoktatás bugyraiban, én csak azt érzem, hogy a gyereket az iskola nem segíti, és azzal fenyegetőzik, hogy már nem tanköteles, tehát "kirakhatják". Miközben a gyerek nemcsak érettségizni szeretne, de még tovább is akar tanulni. Évvesztesként - őszi születésű - s mert ötosztályos gomnáziumba jár, pont a felénél tart az oktatásnak, még két és fél éve van az érettségiig. De állandó a huzavona a szakvéleményben javasolt könnyítések megadása körül; a tavalyi tanévben augusztól decemberig (!) húzták, hogy a szakvéleménnyel alátámasztott szülői kérelmemre reagáljanak a tanárok tájékoztatásával és a könnyítések megadásával; tavaly májusban lett volna esedékes a felülvizsgálat, azóta kértem az iskolát, hogy indítsa el, mert most már az iskola kérheti csak a felülvizsgálatot, a szülő nem, és így sikerült november végére összehozni a kontrollt. Mondanom sem kell, eközben a gyerek a írásképtelenségével hány egyest szedett be - tavaly "csak" kettesekkel megúszta rázósabb tárgyakat, idén háromból meg is buktatták félévkor. Hozzáteszem, hogy azt a tanárai sem vitatják, hogy jó képességű gyerekről van szó. - Szóval, a cél az érettségi, hova fordulhat ilyen esetben a szülő?
köszönettel,
Boglárka

--
  Leiner Károly

Kedves Boglárka!
Amennyiben a tanuló szakvéleményét valamelyik Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság állította ki és nem változtatta meg a későbbi kontroll vizsgálatok alkalmával, akkor továbbra is sajátos nevelési igényű tanulónak számít.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[tanitoneni:] Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Leiner Károly:] Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Fekete Hajni:] Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[Dr. Borján József:] Kedves Leiner Úr! Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) 2. »

--

[S:] Mi normális ma az iskolákban? Semmi! Az sem, hogy nap mint nap bemegyünk. Nem kéne. És igen. Hetente mondanak fel tanár ismerőseim, mennek el végleg. Nem másik iskolába. Külföldre! Mert inkább mosogatnak háromszoros pénzért, mint küszködnek hiába. Varázsolni? Röhej!
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Z.:] "nem sérült az sem, aki mellett a tanteremben ott volt a cigány osztálytárs is" Elég egy hülye az osztályban, és garantált a sérülés, pont annál a másiknál, aki tehetséges, mert a tehetségesnek védettebb hely kell. Csak ezt meg te nem akarod észrevenni.
A szegregálódás folyamata »

--

[OFOE:] Támasz kell nekik, írja L. Ritók Nóra a Népszabadság mai (2015, 02. 25.) számában. Egy részlet az írásból: „Nem engedhetjük el a kezüket, kell segíteni útiköltséggel, ruhával, étellel, iskolaszerrel, mentorálással, hátha sikerül végigvinni az úton őket, a jó szakmáig, […]
A szegregálódás folyamata »

--

[csilla:] csak kell, hogy változzon!
A szegregálódás folyamata »

--

[tanbacsi:] Már rég nem tudunk varázsolni, ilyen hozott anyagból nehéz. Megkötött kézzel is nehéz. Lenézett, nem megbecsült hivatástudattal is nehéz. Kollégáim sorban mennek el a pályáról, inkább mosogatnak Ausztriában ötszörös bérért. És 8 óra munka után leteszik a lantot. […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--

[Leiner Károly:] Igen Gyula, a düh a tehetetlenség következménye, azok a "satnya magoncok" ugyanis nem eleve annak születtek, hanem azzá lettek. És magamra is dühös vagyok, hogy nem tehetek többet értük. És Hajninak is igaza van: csak a munka marad. A legnagyobb siker, ha ezeket a rácsokat […]
Gondolatok az iskolából (iskoláról) »

--
OFOE (2001–2015) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek