OFOE a Facebook-on
Betűméret
Archív

Schrenk Veronika

A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben1

„Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret.”

A szeretet sokarcú jelenség: „olykor derűs, kritikus, erotikus. Olykor világot megváltó, izgalmas, játékos, alkotó, harcot vívó. Örömteli, megerősítő és megrendítő – és végül is a végesben a végtelent mégiscsak megvalósító.” (Kamarás István)2 A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk. Ahol ez a cselekvő törődés hiányzik, ott nincs szeretet. A gondoskodás és a törődés maga után vonja a szeretet egy másik aspektusát: a felelősséget, amely teljességgel önkéntes cselekvés; annyit tesz, hogy megfelelek egy másik emberi lény kimondott vagy kimondatlan igényeinek. A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet. A tisztelet nem félelem és bámulat; a respektus szó gyökerének megfelelően azt a képességet jelenti, hogy valakit olyannak lássunk, amilyen, hogy tudatában legyünk egyszeri egyediségének.

„Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével, a másik emberrel való közvetlen kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek a nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megértés és megérzés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”3

A gyermeknevelés és a pedagógia az empátia természetes megnyilvánulásának és alkalmazásának különösen fontos területe. Az empátia szerepe a nevelésügyben elsősorban azért nagy, mert a különböző korú gyermekeknek kialakulatlan, fejletlen még a szociális viselkedése és a szavakban megfogalmazott közlési képessége. A gyermekek megértésében tehát a logikai sémák, az összefüggésekből történő következtetések nem mindig elegendők. A gyermeki viselkedésben még szabályozatlanok az érzelmek, nagy a befolyása olyan indulatoknak és indítékoknak, amelyek a felnőttben nem jelentkeznek ilyen mértékben, és meghatározott ingerekhez, alkalmakhoz kötődnek. A gyermeki fejlődés egyik fontos arculata az érzelmek egyre finomabb szabályozásának kialakulása és az indulatok, motivációk átalakulása olyan viselkedésformák mozgatójává, amelyek a társadalmi szabályok terében elfogadottak, megengedettek.

A jó tanár a tanulókkal való hosszan tartó interakciós folyamatban azonosulási mintát nyújthat, és részben ennek alapján, részben a tanulók legalább egy részével való egyedi bánásmóddal erős érzelmi kapcsolatokat alakíthat ki, amelyekben ő a szabályozó fél, és ezek segítségével viszonylag kis energiával komoly nevelési eredményeket érhet el. Ahhoz azonban, hogy azonosulási minta legyen, mernie kell önmagát adni, spontán, szabad módon kell viselkednie. A szervezeti szerep gyakran visszafejleszti ezt a képességet és készséget a pedagógusokban, faladatukat csak a tantárgyakra beszűkítve. Ezzel nagyon fontos nevelői hatásról mondanak le.4

Kérdőíves vizsgálat

Dolgozatom elméleti hátterének gyakorlati alátámasztására kérdőíves felmérést végeztem. A 80 fős minta tagjai a balassagyarmati Szentgyörgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola diákjai voltak. Bár a minta összetételét csupán 10., illetve 12. osztályos tanulók képezték, mégis 15 évestől a 21 évesig minden korosztállyal találkoztam. A 46 tizedikes közül 15 éves 20 fő, 16 éves 24 fő, illetve 17 éves 2 fő; a 34 tizenkettedikes közül pedig 17 éves 11 fő, 18 éves 20 fő, 19 éves 2 fő és 21 éves 1 fő.

A kérdőíves vizsgálat keretében azt próbáltam kideríteni, hogy mit jelent a diákok számára a szeretet, ismerik-e egyáltalán az empátia fogalmát, hogyan látják pedagógusaikat, milyen a kapcsolatuk tanáraikkal, valamint, hogy véleményük szerint milyen szerepet kap az oktatás, illetve a nevelés iskolájukban (ld. a kérdőívet).

A vizsgálat tapasztalatai

Mit jelent számodra a szeretet?

A kérdésre igen sokszínű válaszokat kaptam. Akadt néhány igen meglepő és rideg, de rengeteg szívhez, igen mély érzésekre utaló szóló vélemény is. Egyesek definícióval próbálkoztak, míg mások inkább asszociációikat, véleményüket írták le. Az erre a kérdésre adott válaszokban az életkor szerinti különbségek talán csak a megfogalmazásban jelentkeztek, ami arra enged következtetni, hogy a fiatalabbak, a 15, 16 évesek érzelmi szempontból már meglehetősen érettek. A megkérdezettek leggyakrabban a következő kifejezéseket használták a szeretetre: segítségnyújtás, elfogadás, odafigyelés, gondoskodás, megértés, megbocsátás, kötődés, bizalom, barátság, család, törődés, a másik hibáinak elfogadása, a másik meghallgatása, ragaszkodás, tisztelet, megbecsülés, őszinteség, kedvesség, a legfontosabb a világon, összetartás, viszonzott kapcsolat stb.

A nyolcvanból összesen két esetben kaptam igen elszomorító választ, ahol is, az illetők válaszadás helyett egyenesen kihúzták a rendelkezésre álló helyet, ami vagy nagyfokú érzelemhiányra, esetleg torzulásra utal vagy meglehetősen rossz élményekre, tapasztalatokra. (Hozzáfűzném azt is, hogy a további kérdésekre viszont – ha csak szűkszavúan vagy felháborodottan is – válaszoltak.)

Néhány példa a válaszokból:

„Számomra a szeretet nagyon fontos, hisz ez az élet alapja. Ha ez nem lenne, ez a világ nem működne, hisz a lét alapja a szeretet.” (15 éves);
„Sokat, ez a legfontosabb az életemben. A nélkül nem lehet élni.” (16 éves);
„A törődést, az odaadást. Ha valakit el tudunk fogadni a hibáival együtt, feltétel nélkül.” (17 éves);
„Az életet, szeretet nélkül nem lehet élni.” (21 éves)

Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

Feltételeztem, hogy az adott korosztály nagy része még egyáltalán nem ismeri, illetőleg téves, elképzelései vannak a fogalomról. Ez a feltevés részben, főként a fiatalabb korosztály esetében beigazolódott. Itt ugyanis jelentős különbségeket észleltem a tizedik illetve tizenkettedik osztályos tanulók válaszai között. A 15-16 évesek körében 8 esetben egyáltalán nem volt válasz, 20 diák válasza vagy „Semmi” vagy „Nem tudom”, és további 7 tanuló is hasonló tartalmú választ adott. Ez arra enged következtetni, hogy 46 főből 35 diáknak fogalma sem volt arról, hogy az empátia, további 5 tanulónak pedig teljesen téves információja volt róla. Két 16 éves diák, viszont igen jól ráérzett arra, hogy mit takar az adott fogalom: „együttérzés, megértése és átélése embertársunk fájdalmának”, illetve „együttérzés más (esetleg rosszabb helyzetben levő) emberrel”.

A tizenkettedik évfolyam diákjai jóval nagyobb arányban válaszoltak a kérdésre, és sokkal pontosabb magyarázatokat adtak.. Közülük csupán 3 fő nem válaszolt, 2 fő írta, hogy ismeri a szót, de nem tudja megmagyarázni, 1 diák pedig nem definiálni próbálta, csupán asszociált egyetlen mondatra: „Úgy viselkedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!” (18 éves). Egy 17 éves diák a zárkózottsággal azonosította az empátia fogalmát, 4 fő pedig a rokonszenvvel.

A többi (21) tanuló viszont helyes, sőt némelyik meglepően pontos, kimerítő választ adott:

„Beleérzőképesség, valakinek a helyzetébe bele tudom magam élni”;
„Át tudom érezni a másik fájdalmát, főleg ha már velem is megtörtént.
Próbálok segíteni, hogy túljusson rajta.” stb.

Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

Az említett kérdésre a 15-16 évesek közül csupán hárman nem válaszoltak, öten pedig megelégedtek egy lakonikus „jó"-val. A többiek véleménye a legtöbb esetben pozitív, illetve semleges volt, leszámítva néhány őszinte nemleges választ.

Példák a pozitív megítélésre:

„Elég jó a kapcsolatunk, barátságos, kicsit közvetlen a maga módján.” (15 éves),
„Egész jó, nagyon szeretem őket, mert meg lehet beszélni velük dolgokat és segítenek, ha gondom van.” (15 éves),
„Nagyon jó, sok mindenkivel nagyon jókat lehet beszélgetni. Nagyon jó fejek és jókat lehet nevetni velük.” (16 éves).

Példák a részben pozitív, részben negatív, illetve „semleges” válaszokból:

„Vannak tanárok, akik közel állnak hozzám, és vannak akikkel közömbös vagyok, mert nem annyira ismerem őket.” (15 éves),
„Vannak tanárok, akikkel nagyon jól kijövök és meg tudjuk érteni egymást, de vannak, akik semmibe se vesznek minket.” (16 éves)
„Van, amelyikkel jó viszonyban vagyok, de általában nem kedvelnek a nagy szám és a szabadszelleműségem, és stílusom miatt, de én se nagyon kedvelem ezeket a tanárokat.” (16 éves),
„Azt nem mondom, hogy jó gyerek vagyok, de ha úgy viszonyulok az adott tanárhoz, ahogy elvárja, akkor szerintem nincs probléma...” (16 éves).

Végül példák a negatív ítéletekből:

„Én hallgatok az órákon, ők beszélnek, nincs semmilyen kapcsolat.” (16 éves),
„Iskolai kapcsolat, felszínes” (15 éves).

A tizenkettedik évfolyam tanulói többnyire semleges vagy inkább pozitív válaszokat adtak:

„Mindegyikkel jóban vagyok”,
„1-2 kivétellel jóban vagyunk.”,
„Elég jó, bármit megbeszélhetek velük.”

Néhányan – sajnálkozva – megemlítették azt is, hogy az érettségire való készülés, hajtás miatt nemigen jut idő már a kötetlen beszélgetésekre. Sokan a rövid „Jó” választ egészítették ki „tanárfüggő”-re és többen feleltek „semleges” válasszal is. Az egyik diák érdekesen differenciálta a válaszát, mondhatni osztályokba sorolta a tanárait:

„Az összesre: tisztelet, egyesekre: barátságos, másokra: ellenszenv.” (18 éves).

„Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?”

E kérdés segítségével valójában azt szerettem volna megtudni, hogy a diákok számára mit jelent a pedagógusi hivatás, illetve hogyan látják ők tanáraikat hivatásuk gyakorlása közben

A vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy a 15 éves tanulók elképzelései szerint az a jó pedagógus, aki alaposan, részletesen elmagyarázza az anyagot, korrepetálja a diákokat és nem túl szigorú velük:

„Vannak [mármint hivatásuknak élő pedagógusok]. Elég keményen tanítják az anyagot, de mégsem szigorúak. Úgy tanítanak, hogy a tanulás szimpatikus legyen számunkra.”
„Igen. Szerintem, aki tanárnak készült, az eleve megfogadta, hogy mindent belead, hogy jól megtanítsa az adott részt.”
„Igen, odafigyelnek a gyerekekre, kíváncsiak, ha valakin észreveszik, hogy gondja van, és akkor próbálnak segíteni, türelmesek.”, „Igen, a gondoskodásban, segítőkészségükben, érdeklődésükben.”

A 17 éves tanulók azon túl, hogy szinte kivétel nélkül igenlő választ adtak, meglehetősen szűk szavúaknak bizonyultak, és fiatalabb társaikhoz hasonlóan szinte kivétel nélkül a tanórához kapcsolódtak.

„Szerintem vannak, kellemesek az órák, jól le tudják adni az anyagot”
„Vannak, nagyon komolyan veszik a tantárgyukat, beleélik magukat.”

Akadtak azért kicsit árnyaltabb válaszok is:

„Igen, szabadidejéből is áldoz a diákokra”,
„Vannak, foglalkoznak is velünk.”

Bár a 18 éves korosztályhoz tartozó tanulók nagy része számára is a tanár egyetlen feladata, hogy megfelelően „leadja az anyagot”, itt már többen tágabban értelmezték az „eszményi pedagógus” fogalmát:

„Igen, odafigyelnek a diákokra és segítenek, ha gond van.”
„Igen, a diák szeretete és segítőkészség (jellemzi).”
„Kevés az ilyen tanár, de velük bármi gondunkat, bajunkat meg lehet osztani, és figyelmesen meghallgatnak, tanácsokkal látnak el.”
„Szerintem vannak ilyen pedagógusok, bármilyen problémával fordulunk hozzájuk, mindig segítőkészek.”

Az e kérdésre adott válaszok alapján elmondható, hogy bár a tanárok egy része igyekszik mindent megtenni diákjaiért, és minden körülmények között a segítségükre lenni, napjainkban, az egyre bővülő tananyag és a túlhajszolt életvitel következtében, a pedagógusok egyre kevesebb időt, energiát fordítanak tanulóikra, neveltjeikre.

Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

Örömmel tapasztaltam, hogy már a vizsgált minta fiatalabb tagjainak többsége is pontosan tudja, hogy melyik fogalom mit takar, és mi az alapvető különbség a kettő között. A kérdés második felére, sajnos, szinte mindenki azt felelte, hogy az oktatás szerepe kizárólagos, vagy legalábbis jóval nagyobb szerepet kap az iskolában, mint a nevelés.

Maguk a diákok is időnként úgy gondolják, hogy a nevelés kizárólag a szülők feladata, és nem tartozik a tanárra, ha pedig mégis, akkor az csakis a fegyelmezésben nyilvánul meg. Ilyen válaszok születtek:

„Oktatás: okosabbak leszünk; nevelés: fegyelmezés, fenyítés során van jelen. Azt nem tanítják meg, hogy mi a jó, csak fegyelmeznek a rosszért.” (16 éves),
„Oktatás: amit meg kell tanulnom, nevelés: ha beleszólnak néhány dologba, amihez semmi köze nincs a tanárnak.” (16 éves).
„Oktatás: megtanulni az anyagot, nevelés: a szülőkre és nem a tanárokra tartozik. Itt sokan azt hiszik, hogy ő nevelhet és ő az atyaúristen.” (16 éves).

A 17-18 éves diákok között szintén akadt olyan, aki szerint a nevelés a szülőre tartozik, de a többség nem ezen a véleményen volt. Általában komoly és pontos válaszokban igyekeztek megfogalmazni véleményüket:

Oktatás: a tanár feladata, valami új megtanítása, tantárgyakkal kapcsolatos, tárgyi tudást ad, ismeretanyag bővítése, tananyag elsajátítása, a világban való tájékozódást is segíti, tanulnivaló, tanítás ismeretekre, stb.

Nevelés: a szülő feladata, szellemileg fejlődik az ember, személyiségünket próbálja befolyásolni, viselkedésünkkel kapcsolatos, személyiséget formál, etikai, erkölcsi jellemet formál, az „életre” készít fel, a lelket fejleszti, életre nevelés, belső tulajdonságok, amit a szülő tesz gyermekével, stb.

Úgy tűnik tehát, hogy a középiskolás tanulók már pontosan tudják, hogy mire lenne szükségük az iskolában, és elég reálisan értékelik az adott helyzetet, vagyis valamennyien úgy vélekedtek, hogy az oktatás napjainkban sokkal nagyobb szerepet játszik az iskolai életben, mint a nevelés, holott a gyermek szocializációjához, perszonalizációjához legalább akkora szükség lenne az odafigyelésre, törődésre, jellemformálásra, példamutatásra, egyszóval képzett, lelkiismeretes nevelőkre, pedagógusokra.

Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül? Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük? Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

A tizenöt-tizenhat évesek közül csupán hárman elégedtek meg egy egyszerű igen válasszal, a többség hozzáfűzte véleményét, miszerint: „de még nem próbáltam”, „de nem mindent”, illetve „de nem mindenkivel". A 46 főből igennel válaszolt 36 fő, nemmel 5 fő, nem tudom-mal szintén 5 fő, amiből az következik, hogy bátran fordulhatnak a diákok tanáraikhoz problémáikkal. Ugyanakkor 46 főből csupán 9 felelt igennel arra, hogy valóban felkeresi problémáival a tanárát, 23 fő nemmel válaszolt, 14 fő pedig az adott probléma tartalmától tette függővé döntését. Ezt a megoszlást ábrázolják a mellékelt diagramok (lásd 1. és 2. ábra):

1. ábra

2. ábra

A két ábra közötti szignifikáns különbség a diákoknak azt a véleményét tükrözi, hogy bár megbeszélhetik problémáikat tanáraikkal, mégis nagyon ritkán teszik ezt. Először is nagyon megválogatják, hogy ki az a személy, akihez fordulnak, másrészt sok esetben tartanak a tanár reakciójától, esetleg attól, hogy más szemmel fog rájuk nézni bizonyos – személyes – információk birtokában.

Ugyanezt az elemzést elvégeztem az idősebb korosztály esetében, ahol az első kérdésre a 34 válaszból 24 igen, 7 nem és 3 nem tudom; míg a második kérdésre a 34-ből csupán 5 igen volt, viszont 14 nem, és 15 téma függvénye válasz született (lásd a 3. és 4. ábra).

3. ábra

4. ábra

A két korcsoport válaszai tehát hasonló eredményeket mutatnak. Az idősebbek valamivel nagyobb arányban válaszoltak nemmel az első kérdésre, mint fiatalabb társaik. A második kérdésemre viszont közülük lényegesen többen tették függővé a kapcsolatfelvételt az adott témától.

Összegzés

A vizsgálat számos tanulsággal szolgált. Várakozásaimmal ellentétben szinte valamennyi tanuló őszintén válaszolt kérdéseimre, ami már önmagában is nagy dolog. Megfogalmazni, hogy mi is a szeretet, még a szakembereknek sem egyszerű, ezek a 15-18 éves gyerekek pedig nagyon szépen nyilvánították ki véleményüket, érzelmeiket.

Az empátia definiálásának gondja nem okozott meglepetést számomra, hiszen feltételeztem, hogy ilyen fiatalon – ha már találkoztak is vele – még nincsenek tisztában e fogalom pontos tartalmával. Bebizonyosodott, hogy minél idősebbek, érettebbek lesznek, annál könnyebben kifejezik érzéseiket, gondolataikat. Szintén nem jelentettek újdonságot számomra a tanár-diák viszonyról alkotott vélemények, mindazonáltal nagyon érdekes volt összevetni az – ugyanazon tanárokról alkotott – meglehetősen különböző meglátásokat.

Váratlanul ért viszont, hogy milyen pontosan megfogalmazták ezek a fiatalok az oktatás és nevelés közti különbséget, és milyen tisztán látják ezek szerepét, helyzetét az intézményes oktatásban / nevelésben.

Szakirodalom

Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat Kiadó. Budapest, 1985
Csikós Csaba: A varázsszó. Veszprémi Egyetemi Kiadó. Veszprém, 2000
Fromm, Eric: A szeretet művészete. Háttér Kiadó. Budapest, 1993
Kozma Béla: Pedagógiai szöveggyűjtemény. Comenius Bt. Pécs, 1996
Kron, Friedrich W.: Pedagógia. Osiris Kiadó. Budapest, 2000
Lénárd Ferenc: Emberismeret a pedagógiai munkában. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981

Melléklet

Életkor:

Kérdőív

Ezen kérdőív pedagógiai szakdolgozatomhoz (A szeretet és az empátia szerepe az oktatásban, nevelésben) készült tapasztalatgyűjtés céljából. Személyes élményeitekre, véleményetekre vagyok kíváncsi, természetesen név nélkül! Köszönöm a segítségeteket!

1. Mit jelent számodra a szeretet?

2. Mi jut eszedbe az empátia szó hallatán?

3. Hogyan jellemeznéd tanáraiddal való kapcsolatodat?

4. Vannak-e iskoládban pedagógusok, akik valóban szívvel-lélekkel hivatásuknak élnek? Miben nyilvánul ez meg?

5. Mi a különbség számodra oktatás és nevelés között? Melyik milyen szerepet kap iskoládban?

6. Fordulhatsz-e problémáiddal tanáraidhoz a tanórákon kívül?
Ha igen, személyes dolgaidat is megosztod velük?
Ha nem, mit gondolsz, mi az oka ennek?

--

Jegyzetek

1 Az írás a szerző tanári képesítő dolgozatának szerkesztett változata. A dolgozat a Veszprémi Egyetemen készült, a témavezető dr. Csikós Csaba volt.

2 Csikós, 165. o.

3 Buda, 67. o.

4 Buda, 261-262. o.

Címkék: érzelmi nevelés   kutatás   empátia  

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2014.12.18.
Hepatitis-fertőzött diákot találtak egy pilisszentlászlói Waldorf-iskolában
Az intézet helyszíni járványügyi vizsgálatot végzett az iskolában, aminek során meghatározták a védőoltásban részesítendők körét, a diagnózist megerősítő vizsgálatot követően...
(Forrás: hvg.hu)
--
2014.12.18.
Államosítják a gólyatáborokat is a sorozatos botrányok után
A botrányok után – az Index pár napja írt a harmadik olyan esetről, amikor egy gólyatáborban erőszakoltak meg egy lányt – jövőre már nem külső cégek, hanem az egyetemek saját vállalkoz...
(Forrás: index)
--
2014.12.18.
Tényleg baja van az Emminek az aktuálpolitikai ZH-példákkal
Bár a minisztérium nem szólhat bele, hogy mi folyik az egyetemeken, az aktuálpolitika beemelése a felsőoktatásba sértheti a hallgatók értékrendjét – írta Rétvári Bence egy írásbeli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2014.12.18.
Fontos iskolai változások januártól!
A kormány feltett szándéka, hogy előbb az általános iskolában, 2016-tól pedig az óvodában és a bölcsődében is minden gyermek ingyenesen étkezzen, a szülőknek csak egy bizonyos jövedelmi...
(Forrás: Független Nemzet)
--
2014.12.18.
Bezárhat az alapítványi iskolák fele
Mégsem módosította a kormány az alapítványi iskolák költségvetési támogatására vonatkozó törvény előterjesztését – közölte az Origóval Horn György az Alapítványi és Magániskol...
(Forrás: Origo)
--
2014.12.18.
Elmarad a pedagógusok februári béremelése: Czunyiné szerint nem lesz "érdemi csökkenés"
Az államtitkár kiemelte, hogy a pedagógus-életpálya merőben új bérezési rendszert jelent, mint a korábbiakban, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint. Akkor a mindenkori...
(Forrás: Eduline)
--
2014.12.17.
A gyerek fontosabb, mint a nyelvtörvény
Kétnyelvű-e a gyerek, ha két nyelven ért, de csak az egyiken beszél? Lehet-e egynyelvűnek lenni a teremben, de kétnyelvűnek a folyosón? Helyes svédséggel hápog-e Donald kacsa a mesevideón...
(Forrás: Nyelv és Tudomány)
--
2014.12.17.
Feljelentést tett a kormány az EU-s tanterempályázatok ügyében
Feljelentést tett az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) az úgynevezett Öveges program visszaélései miatt, értesült a VS.hu. A belső vizsgálat alapján ugyanis több súlyos szabálytalans...
(Forrás: vs.hu)
--
2014.12.17.
Századvég: támogatják a drogtesztet a magyarok
Ami pedig a drogtesztet illeti: a válaszadók 57 százaléka egyetértene azzal, ha önkéntesen, szülői kérés alapján, a fiatalkorúak esetében lehetővé tennék az iskolákban a drogtesztek...
(Forrás: Hír24.hu)
Címkefelhő    Összes címke »
IKT agresszió bizalom család demokrácia digitális nemzedék diákok drámapedagógia együttműködés egészség elfogadás előítéletek erkölcs erkölcsi nevelés eset esélyegyenlőség esélyek felelősség felnőttképzés fiatalok film generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet innováció integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom iskolakísérlet jelenismeret jog kamasz kapcsolat kapcsolatok karácsony kommunikáció konferencia konfliktus konfliktuskezelés kreativitás kritika kutatás könyv könyvajánló köznevelési törvény közoktatás közösség motiváció média módszerek oktatás oktatáspolitika osztály osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusetika pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szegénység szexualitás szép szülő szülők taneszköz tanulás tanár-diák kapcsolat tanár–diák kapcsolat tehetséggondozás tolerancia továbbképzés társadalom történelem virtuális kongresszus visszaemlékezés óraterv ünnep
Utolsó üzenetek:
  Ofoe

Kedves Anna!

Szinte biztos, hogy nincs szükség műszaki egyetemre, "szakmai felsőfokú és pedagógus" végzettség elegendő. Ld. Kntv. "(15)382 Szakképző iskolában tanított szakmai elméleti tantárgy esetén, ha nincs a szakképzés szakirányának megfelelő szakos hazai tanári képzés, az adott tantárgy tanítására határozatlan időre alkalmazható, valamint az érettségin, szakmai vizsgán vizsgáztató tanár lehet az is, aki a szakmai tantárgynak megfelelő szakmai területen szakirányú felsőfokú végzettséggel és bármely szakos tanári szakképzettséggel rendelkezik, továbbá, ha nincs a szakképzés szakirányának megfelelő hazai felsőfokú képzés, az is, aki bármely szakos tanári szakképzettséggel és a szakképzés szakirányának megfelelő szakirányú szakképesítéssel és mestervizsgával rendelkezik." Szerintünk ez azt jelenti, hogy egy technikusi végzettség a megfelelő szakos (biológia-kémia) közismereti tanári diplomával mindenképpen elegendő. Egyébként a jogszabály elején lévő: "a szakmai tárgynak megfelelő felsőfokú" - ez a környezetvédelem és vízügy szakterületnél simán jelentheti a kémia és a biológia (tanári) egyetemi diplomát.

--
  Anna

Tisztelt Ofő!

Biológia-kémia szakos egyetemi végzettséggel dolgozom egy gimnáziumot és Környezetvédelem-vízgazdálkodás szakmacsoportos szakközépiskolát magába foglaló intézményben már 17 éve. Közismereti és szakmai tárgyakat is tanítok. Tavaly köteleztek rá, h szerezzek mérnöki diplomát is, mert a tanári már nem elég a szakmai tárgyakból történő érettségiztetéshez/technikusi vizsgáztatáshoz. Jogos-e ez a kívánalmuk, vagy kiváltható-e az ún. "szakirányú végzettség" pl. egy nálunk is megszerezhető (középfokú) technikusi vizsga letételével?
Válaszát előre is köszönöm!

--
  Ofoe

Kedves Renáta! Ha gyógypedagógusként szeretne dolgozni, el kellene végeznie egy gyógypedagógiai alapképzést valamelyik felsőoktatási intézményben. Erről a felvi.hu portálon tud tájékozódni. A gyógypedagógiai asszisztensek számára létezik 7 hónapos OKJ képzés. Erről is a neten tud pontosan tájékozódni.

--
  Renáta

Kedves Ofő!
Pedagógus szakvizsgával rendelkezek,négyes államvizsgával, 1-4. osztályig taníthatok.
Érdeklődni szeretnék,hogy hová kellene mennem továbbképzésre,vagy hogyan lehetne gyógypedagógusnak tanulnom?

--
  Varga Ili

Kedves Zsolt! Íme a válasz a problémájára:

A szabadság kiadásáról a 2012. évi tv. (Mt) a következőket írja (csak a releváns részeket másoltam ide):

60. A szabadság kiadása

122. § (1) A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.

(2)43 A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

Szerintem időarányosan 3 nappal a dolgozó rendelkezik.

(4) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

(5) A szabadságot – a 125. §-ban foglaltakat kivéve – megváltani nem lehet.

123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén

c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(6)45 A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

A szabadságot kötelező kiadni, az nem "veszhet el"! Ha nem tudják szünetekben, szorgalmi időben kell kiadni.

--
  Zsolt

Tiszteletem!
2014.06.30-ig volt tanári munkaviszonyom, határozott szerződésem ekkor lejárt. Ekkor a megmaradt 22 nap szabadságomat pénzben fizették ki. Nyáron álláskereső voltam. 08.18-tól van megint tanári kinevezésem. Iskolámban kiszámolták, hogy évvégéig 17 nap szabadság jár + a 2 gyerekem után arányosan még 2 nap = 19 nap. Ebből lejön az őszi szünet 5nap, téli szünet 5nap, marad 7+2. Igazgatóm közölte ő rendelkezik 15 napommal csak akkor lesz szabadságom, ha majd ő mondja. Kérdezem, tényleg nem vehetem ki ezt a 9 napot az év hátralévő részében december 20 előtt mondjuk? Ha jól sejtem pénzben nem fizetik ki, átvinni nem lehet köv. évre, azaz elvész (kivéve a 2 nap a gyerekek után)? Vagy kivehetem ha az igazgató a feje tetejére áll is? Válaszát köszönöm

--
  Ofoe

Kedves Kérdezőnk! A konkrétabb válaszhoz azért több tényt kellene tudnunk. Miben áll a gyerek "mássága"? Mivel indokolják a tanárok azt, hogy a gyereket el kellene vinni az iskolából? Mielőtt bárkihez fordulna, tisztázni kellene először az osztályfőnökkel, majd ha ez nem működik, akkor az igazgatóval a kérdést. Indokolatlanul nem lehet elküldeni a gyereket, ez nyilvánvaló. Az indokokat meg kellene ismerni és tisztázni. Mielőtt a helyi tankerületnél esetleg az oktatási jogok biztosánál panasszal élne, meg kellene próbálni békésen rendezni az ügyet ott helyben az érintettekkel. Ha megkeres bennünket e-mailben, és felvilágosít a tényekről, mi is tudunk talán világosabb választ adni: osztalyfonokok@gmail.com

--
  xy

Tisztelt Cím!Van egy 13 éves gyermekem,aki más mind a többi.A gyerekek elfogadják,a tanárok nem,sőt el akarják,hogy vigyem az iskolából.Van hozzá joguk?Kihez fordulhatok segítségért,hogy ne tehessék meg?tisztelettel és köszönettel:xy

--
  János

Kedves Gábor!

Szíves figyelmébe ajánlom a Köznevelési törvény (2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről) alábbi paragrafusát:

42. § (1) A pedagógust, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá azt, aki közreműködik a gyermek, tanuló felügyeletének az ellátásában, hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, tanulóval, szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást. E kötelezettség a foglalkoztatási jogviszony megszűnése után is határidő nélkül fennmarad. A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a nevelőtestület tagjainak egymás közti, a tanuló fejlődésével összefüggő megbeszélésre.
(2) A gyermek és a kiskorú tanuló szülőjével minden, a gyermekével összefüggő adat közölhető, kivéve ha az adat közlése súlyosan sértené a gyermek, tanuló testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését.

Sok helyen nem veszik ezt magukra nézve kötelezőnek, pedig komoly következménnyel járhat a titoktartási kötelezettség megszegése. Teljesen igaza van Julinak, az etikai küszöbnek akkor is működnie kellene, ha a pedagógusnak szövegértési problémái lennének...

--
  OFOE

Kedves Gábor! Nem tartjuk szerencsésnek, ha az Ön fiáról más szülőkkel beszél a pedagógus, ez még abban az esetben is tapintatlanság, ha Ön jelen van. Azt tanácsoljuk, hogy próbálja a pedagógussal személyesen tisztázni a helyzetet, hátha sikerül helyre állítani a bizalmat. Erre vonatkozó jogszabályról nem tudunk, de a pedagógusetika íratlan szabályai megkívánják a diszkréciót.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[csilla:] Amikor egy közös út végén elengedsz az útra, egy gyermeket! a közös útban ott vagyunk, mint útjelzők, tapadás erősítők! frissítőt adók! szeretnénk a horizonton túl is látni őket, nyomkövetővel? nem: egy másik szereplővel, akiről szeretnénk, vagy amiről szeretnénk […]
Mi lesz veled, Kata? »

--

[Leiner Károly:] Ide írom, bár a neten is reagálhattam volna.Kicsit felmegy már bennem a pumpa, amikor a neten és itt is azt olvasom újra és újra, hogy egyedül a waldorfi pedagógia az üdvözítő, a csodálatos, az egyetlen megolás és Út. Azt gondolom, hogy minden nevelési-oktatási folyamat motorja […]
Alma a fán – a tanulás jövője 8. »

--

[Dr. Borján József:] "Ehhez nagyon fontos lenne a pedagógusok közötti tudásmegosztás, a saját anyagok, tartalmak, tapasztalatok megosztása, mások számára elérhetővé tétele. " Ezzel a mondatával tökéletesen egyetértek. A másik hozzászólásomat még nem cenzúrázták?
Alma a fán – a tanulás jövője 8. »

--

[Dr. Borján József:] A "Pedagógiai műhelyekben" mindenütt azt olvasom, hogy legyen nyílt és kreativ az oktatás. Ezzel szemben e műhelyek felszentelt alkotói csak a saját kreatívitásukat hirdetik ezerrel, semmit és senkit nem engednek szóhoz jutni ebben a taposásban. Ezért tartunk itt, ezért […]
Alma a fán – A tanulás jövője 3. »

--

[Juli:] Sokra tartom a Waldorf pedagógiát (saját unoka is jár oda), de azért nem gondolom, hogy az lenne az az egyedül üdvözítő megoldás, amihez mindenkinek el kell jutnia. Különböző utak léteznek a pedagógiában is. Ráadásul nem ártana valamennyi ún. alternatív pedagógiának […]
Alma a fán – a tanulás jövője 8. »

--

[waldorf:] Okos, tisztességes, emberi. Talán egyszer eljut ő is a waldorf pedagógiához is.
Alma a fán – a tanulás jövője 8. »

--

[János:] Ilyen TANÁROK mellett próbálja meg valaki "hazavágni" az oktatást, nevelést... Nincs az a hasznavehetetlen törvény, ostoba hivatali vízfej... :) :) :)
MI – 3. (Egy ofő naplójából) »

--

[Juli:] Kedves Szigi! Azért ezek a két pedagógus, aki a gyerekeket kísérte, próbálta megvédeni őket a saját testével is, de a túlerővel szemben nem volt esélyük. Azért ne legyünk velük igazságtalanok. Az iskola pedagógusai nagy gondossággal és empatiával kezelték az esetet. Vajon […]
MI - 2. (Egy ofő naplójából) »

--

[Szigi:] Döbbenet, hogy ma ilyen megtörténhet. Még nagyobb döbbenet, hogy ilyen korán üresek az utcák, nincs aki segítsen ha kell. Ennél már csak tényleg az durvább, hogy akikre gyerekek vannak bízva, azok krízishelyzetben csak állnak és lesnek, mint lóalkatrész a hidegvízben.
MI - 2. (Egy ofő naplójából) »

--

[Nina:] Kedves cikk író! Nagyon szépen kérem ha lehet,vegye fel velem a kapcsolatot,rengeteg jó tanácsra lenne szükségem,és azt érzem,nagyon nagyon nagyon ért a gyerekekhez:)))))
MI - 1. (Egy ofő naplójából) »

--
OFOE (2001–2014) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek