OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 27.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

31. A szabadság az, hogy önmagad lehessél bárki engedélye nélkül

Mindenkinek megvan a világban a helye, a feladata és a szabadsága, hogy ezt betöltse. Ideális esetben a szociális környezet arra tanít, hogy senki se léphessen bele mások szabadságába, és a feladatát a maga helyén töltse be, vagyis éljen a saját szabadságával. Mindenkinek azt a feladatot és helyet kell megtalálnia az identitásfejlődése során, ami által az együttműködésben be tudja tölteni a szerepét.

Zavar akkor keletkezik, ha a társas közeg nem kontrollálja a határátlépést, s ha valaki korlátozhatja más vagy mások szabadságát azért, hogy önmagának előnyöket szerezzen, pl. nagyobb biztonságot, több forrást – és mindezt mások rovására.

A szabadság értelmezése

A szabadság gyakran félreértelmezett fogalom, ezért szükséges tisztázni, hogy mi nem a szabadság. A szabadság nem szabadosság, nem mások irányítása, hanem önirányítás.

A szabadság az önkifejezés, az önállóság, az önálló döntés, a választás lehetősége, amely az egyéni utakat tiszteletben tartja. Akkor lehet szabad valaki, ha képes az önkontrollra, és addig szabad, amíg önrendelkezése van. Amíg más nem korlátozza őt, illetve ő maga sem gátol másokat saját szabadságuk gyakorlásában.

Az egyéni szabadsághoz tartozik az is, hogy feladjuk az irányítást, és hagyjuk történni, aminek történnie kell. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor feladjuk a szabadságot, és átadjuk másoknak érzéseink, gondolataink és cselekedeteink kontrollját. A „let it be”, „hadd legyen” tudatos döntés, nem külső ráhatás eredménye, nem alárendelődés mások akaratának. A kontroll tudatos elengedése az a ritka állapot, amikor érezzük, hogy minden összeáll, magasabb erők szárnyán utazhatunk. Kicsit hasonló a kisgyerekkori végtelenül boldogságos állapothoz, amikor a külső erők elrendeznek számunkra mindent, és nekünk csak birtokba kell vennünk a helyzetet.

Azok, akik kisgyerekként tehetetlennek érezték magukat az elnyomó külső kontroll miatt, felnőttként másokat igyekeznek majd kontrollálni. Aki nem élhette meg gyerekkorában az erőt adó szabadságot, az egész életében küzdeni fog, félni fog a szabadságtól, miközben nagyon is áhítja. Folyamatosan elveszi mások szabadságát, de a sajátját nem tudja elérni, hiszen a szabadságot önmagunkból, belülről nyerjük.

Ezért mások szabadságtól történő megfosztásával senki nem nyerhet magának szabadságot. Ennek ellenére az emberek a végtelenségig képesek mások szabadságára törni, mivel nem értik meg, hogy a szabadság nem másoktól megszerezhető tulajdon, hanem olyan érzés, amelyért belső lelki erőnk mozgósításával kell megdolgozni. A szabadság az önrendelkezés bátorsága, a lemondás vagy a küzdelem és ezek következményeinek felvállalása.

A Megfélemlítő, a Vallató, az Elzárkózó és a „Szegény én”

A külső kontrollnak sokféle formája és álruhája létezik, és ezek a mások feletti hatalom megszerzésének, valamint gyakran a nevelésnek is eszközei. Egyesek egy bizonyos, mások többféle eljárást is bevetnek annak érdekében, hogy megszerezzék a kontrollt a többiek gondolatai és cselekedetei felett.

A legjobban azonosítható típus a Megfélemlítő, aki erővel vagy az erővel való fenyegetéssel éri el, hogy a kívánságainak eleget tegyenek. A Vallató megkérdőjelezi és kritizálja, minősíti a másik viselkedését, és ezzel az illetőt elbizonytalanítja, befolyása alá vonja. Mindez a nevelésben bevett eljárás, de gyakori a vezetői, vagy egyéb hierarchikus természetű kapcsolatokban is.

Az említetteken túl léteznek mások kontrollálásának rejtettebb formái is. Az Elzárkózó a háttérben marad, távol tartja magát az eseményektől, és ezzel elkerüli a felelősséget. Hagyja, hogy mások tegyék meg azt, amit neki kellene megtennie. A „Szegény én” folyton sopánkodik, panaszkodik önnön elesettsége és problémái miatt, amelyeket persze mások okoztak. Ezzel lelkifurdalást kelt, és így eléri, hogy a többiek körülötte ugráljanak. A manipulációk következtében mások is elbizonytalanodhatnak, és a belső kontrolljuk szinte észrevétlenül foszlik semmivé.

A bántalmazó, büntető, fenyegetőző, megalázó nevelő saját frusztrációit adja át a gyereknek, tehát nem nevel. A bizonytalanságba és lelkifurdalásba taszító manipulációk nem valódi pedagógiai eszközök, csupán a neurotikus lélek kivetülései. A félelem, amelyet kicsi gyerekkorban ültetnek belénk, egész életünkben rabbá tehet, és az ember félelmével másokat is megmérgezhet. Különösen a gyerekekre hat ez a méreg. Ők ugyanis szabadnak születtek, így eleve nyitottak, és egyúttal kiszolgáltatottak is a környezetből jövő hatásoknak, üzeneteknek.

„Ami nem inged, ne vedd magadra”

A kontrollálló eljárások nemzedékről nemzedékre továbbadódnak, felnőttként is ezek határozzák meg a szabadsághoz való viszonyt, és megteremtik a táptalajt mások nyílt vagy rejtett kontrollálására épülő emberi kapcsolatok, egy szervilis társadalom számára.

A fenti kontrollszerző módszerek jól jelzik, hogy mi a legfontosabb alapelve a szabadság megőrzésének. Röviden: „ami nem inged, ne vedd magadra”. Ha belátjuk, hogy a szabadságunk korlátozására irányuló megnyilvánulások nem rólunk, hanem a minket kontrollálni akaróról szólnak, akkor szabadok maradhatunk.

Az erőszak vagy fenyegetés hatására – ha nem tudjuk elkerülni, nem tudunk tőle elmenekülni – olykor meg kell tenni, amit kívánnak tőlünk, de a gondolataink így is szabadok maradhatnak. A legtöbb esetben meg tudjuk őrizni a szabadságunkat olyan módon, hogy átgondoljuk: miben áll a saját felelősségünk, mi az, amit meg kell tennünk azért, mert fontosnak tartjuk, és mihez nincs közünk.

Szabadságunk korlátozására gyakran mi magunk adunk engedélyt, amikor a belső kontroll érzet hiányában, bizonytalanságunkban elfogadjuk a külső kontrollt. Ebből következik, hogy a gyerekek biztonságérzetének erősítése, szabadságra és felelősségvállalásra nevelésük a szabad társadalom megalapozásának egyik alapköve.

Csak tiszta szabályokra épülhet szabadság

A kisgyerek nevelését a felnőttek még mindig kontrollálni akarják ahelyett, hogy átengednék az irányítást, és tiszta szabályokkal segítenék a gyereket saját keretei kiépítésében. A szabályok azért nélkülözhetetlenek, mert segítenek eligazodni. Nélkülük senki sem képes önmagát irányítani, mert összezavarodik, folyamatosan hibázik, és kiszolgáltatottá válik. A szabályok átadása olyan folyamat, amelynek során a gyerek gyakorolhat, és olyan mintákat találhat, amelyeket beépíthet saját viselkedésébe.

Nehezen kopik ki a pedagógiából a tehetetlen, megszabályozandó kisgyerek képe, pedig már számos pedagógiai kísérletben kiderült, hogy a gyerekek nem civilizálandó vadak, tudatlan kis állatkák. Tanulásra, fejlődésre és együttműködésre nyitott idegrendszerrel születünk, és kisgyerek korunkban ezekre mindannyian motiváltak vagyunk. A felnőtteknek nem kellene egyebet tenniük, mint megmutatni a gyerekeknek a megfelelő viselkedési mintákat, az adott kultúra elvárásait, és lehetőséget adni ezek birtokba vételére.

A szabadság szempontjából ártalmas a másik véglet is: amikor a felnőttek nem szabnak korlátokat, teljesen átengedik az irányítást a gyereknek, aki szabályok híján szétesik. Aki mások életét irányítja, annak felelősséget is kell vállalnia, erre pedig egy gyerek, aki a szabályok ismerete nélkül még önmagát sem tudja kontrollálni, nem lehet képes. Tragikus látni igen fiatalon megnyomorított lélekkel az ilyen kis despotákat.

Az egyértelmű külső elvárások lehetőséget adnak az önálló eligazodáshoz, és a belső kontroll kiépüléséhez. A szabadságra nevelés során a szellemi és erkölcsi erőforrások biztosítására van szükség, hogy a gyerek képes legyen meggyőződéséből eredően jól cselekedni.

Ez a képesség leginkább a felnőttek mintája nyomán alakulhat ki. A szabad ember saját példájával nevel, amikor szabad akaratából tesz, illetve nem tesz meg valamit. Ez a minta fejti ki a legerősebb hatást a gyerekek szocializációjában. s ennek során különösen fontos, hogy megtapasztalhassa a felnőtt önkontrolját.

Belső szabályozással bíró szabad emberek könnyedén nevelnek szabaddá, a külső korlátozottság ebből a szempontból is hátrány. Kemény példa erre a gyerekek testi fenyítése. Az elcsattanó pofonok, verések nem csupán fizikai bántást jelentenek, hanem azzal is ártanak, hogy ilyenkor a felnőtt többnyire elveszti a fejét, és nem nyújt mintát az önkontroll gyakorlására.

A szabadság ízei

A szabadság belső érzés, és bármilyen körülmények között elérhető, ha tisztában vagyunk a határainkkal és lehetőségeinkkel. A „létezik-e szabad akarat?” kérdése vég nélküli filozófiai elmélkedésre ad lehetőséget. A gyakorlatban azonban a szabad akarat mindig az egyén észlelésén múlik. Szabad ember az, aki ellenáll mind mások kontrolljának, mind mások kontrollálásának. A lehetőségek szerinti legnagyobb terű önálló gondolkodáshoz és cselekvéshez szükség van a helyzet reális felmérésre és a belső irányításra, amellyel az egyén saját lehetőségeit optimalizálja.

A szabadság tehát a saját helyzetünk feletti kontroll érzése. A tudományos kutatások már régen kimutatták, hogy akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha úgy érezzük, hogy a történéseket irányítani tudjuk. A belső kontroll növeli az egyéni felelősséget, és így az egyéni kezdeményezés is erősebbé válik. Ennek ellenére a pedagógiai és sok egyéb „hatalom” is külső megerősítésekkel (jutalom-büntetés) igyekszik motiválni.

Ha a felelősség megoszlik, a tettrekészség is csökken. Többféle kísérleti helyzetben is kimutatták, hogy egy bajbajutottnak kisebb esélye van arra, hogy valaki a segítségére siessen akkor, ha sokan vannak jelen, mint amikor kevesebben. A tömegben mindenki a másikra vár: „valaki csak tesz valamit.” Csakhogy a tömegben nincsenek „valakik”. A tömegben könnyen elvész az egyéniség, elvész a szabad akarat, és így olyasmibe is belesodorhat minket az adott helyzet, amibe saját akaratunkból nem mennénk bele.

A gyerekek tömegben történő nevelése is azzal a veszéllyel jár, hogy tömegemberekké lesznek. A nagy létszámú osztályokban a tanuló egyénisége beleolvadhat egy homogén masszába. Amúgy sem természetes emberi közösség egy harmincfős kortárscsoport. A különböző életkorúak együttese nagyobb lehetőséget biztosít az egyéni fejlődésre és felelősségvállalásra. A sokféleséget hordozó közösségekben különféle minták jelennek meg, és így az egyénnek könnyebb a saját identitásának megfelelő viselkedéseket beépítenie.

A gyanús kreativitás

A szabadság lényege, hogy önmagunk lehetünk, ezért is a szabadság a kreativitás egyik alapja. Önmagunk felvállalásával, a megszokottal történő szakítással, az egyéni irányok választásával módunk van új utakat, új lehetőségeket találni. A kreatív ember kevésbé kontrollálható kívülről, hiszen saját erőforrásai vannak, önálló utakon jár. A kreativitás amúgy is nagyon gyanús entitás, mert a kreatív produktum – lényegéből fakadóan – nehezen minősíthető, kevéssé besorolható. A gyerekek minősítés által történő betörésére irányuló oktatási rendszerek nem is tudnak vele mit kezdeni.

A 20. század a menetelésről szólt. Az embereknek tömegekben történő mozgatása professzionális szintűvé vált, azonban ekkor is szükség volt olyanokra is, akik képesek új megoldásokat találni. Ezek a feltalálók, tudósok, művészek általában problémás emberek voltak, mivel az egyéni kezdeményezés szabadságot feltételez. A szabadság pedig önrendelkezéssel jár, és ez a fogalom nem tartozik a hatalom kedvencei közé.

A 21. században azonban az információ és tudás elérhetőbbé vált, egyre jobban megnyílt a világ, és egyre többen indulnak el az egyéni megoldások felé. Ez pedig mostanra merőben új helyzetet teremtett. Tudás=hatalom. Aki ennek a birtokában van, már nem kell, hogy féljen, hiszen az egyéni szabadság lehetősége jelentősen megnőtt. Nyitott kérdés azonban az, hogy így megnőtt hatalmát ki mire használja, és mit szólnak mindehhez az „uralkodók”.

A szabadság és a szabadidő kezelésének négy útja

Az uralkodó államnak a technikai fejlődéssel együtt járó, erősödő problémája a tömegek kordában tartása. A 21. századi technológiai robbanás, az információk elérhetősége okozta szabadságnövekedés, csak hab a tortán. Az emberi munka egyre nagyobb részének a kiváltásával a létfenntartás már nem feltétlenül tölti ki az emberek teljes idejét. Megjelent a szabadidő, vagyis növekedett a lehetőség a szabadságra, az önrendelkezésre. Kemény kihívást jelent a hatalom számára, hogy megnyílt a világ az egyéni utak előtt, valamit tehát kezdeni kell az emberek növekvő szabadságával.

A kultúrától függően különböző e feladvány megoldása, de a kulcs minden esetben az oktatás.

A kontroll nélküli szabadság esetén a tömegek alacsony színvonalú oktatást kapnak.. A hatalom birtokosai abban bíznak, hogy a tudatlanság gúzsba köt, és majd a vékony, jól képzett elitréteg fog irányítani. A tudatlan tömegek pedig nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, lézengenek, unatkoznak. Ez a szemlélet azért is elavult, mert ma már mindenki forrásokhoz juthat, és így képzetlenül, fél tudásokkal, frusztráltan akár agresszívá is válhat. Ez a látszat-szabadságosdi az anarchiához, majd sok esetben a diktatúra felé visz.

A másik végletet a totális diktatúra jelenti, amelyben bezárják vagy kivégzik azokat, akik nem állnak be a sorba. A szabadidő nem probléma, mert ez a szelekció eleve gátolja a kreatívok megjelenését. A diktatúrához kemény, uniformizált, drillszerű képzés jár, aminek eredményeképpen a legtöbb gyerek megtörik, és könnyen vezethető bábbá alakul. Az a kevés azonban, aki kibírja, kiemelkedő teljesítményekre képes, így akár a diktatúra fenntartásában is nagy szerepet kaphat. Ez az út sokak számára elfogadható, és ma is több helyen működik.

A szofisztikált diktatúrák felesleges munkákat végeztetnek az állampolgáraikkal, s így elérik, hogy a létfenntartásért folytatott küzdelem továbbra is az egész napjukat kitöltse. Az állandó stresszben az ember könnyen elveszíti a saját élete feletti irányítást, és így a szabadságát is. Az oktatás ennek megfelelően kevéssé hatékony és sok stresszel jár, feleslegesen köti le a gyerekek idejét, túlhajszolja őket. Ugyanakkor fenntart jobb oktatási lehetőségeket az uralkodó elit és klientúrája számára annak érdekében, hogy újratermelje önmagát. Persze ennek az útnak is többféle kimenete lehet, hiszen számos olyan ember akad, aki ellenáll a folyamatoknak, akinek nagy a szabadság igénye, és nem engedi magát felesleges munkával leterhelni. Ez a rendszer jó eséllyel a teljes diktatúrába fordul, ha nem választja a negyedik, a kreatív utat.

A kreatív út, a bátor demokráciáké, ahol a hatalmat az állampolgárok kordában tartják. Ezekben az országokban az oktatás általánosan magas szintű, a gyerekek igényeihez igazodik, és segít mindenkinek megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekkel az életét és a szabadidejét értelmesen, alkotó módon töltheti ki, megvalósíthatja önmagát.

Források:
Michael S. Gazzaniga (2011) Who´s in Charge? Free Will and the Science of the Brain. New York: Ecco.
James Redfield (1993) The Celestine Prophecy: An Adventure. Hingham, MA: Wheeler Publisher.

Gyarmathy Éva

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.08.22.
Most szép lenni katonának! Szekszárdi Júlia írása
Hogyan lehet egy életérzésre nevelni? Bármilyen tantárgy keretében? Itt bizony egy kötelező ideológia érvényesítésének szándékáról van szó, ami a diktatúrák sajátja. A hazaszeretet...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2017.08.21.
"Nem érjük be az értesülésekkel": kérdésekkel bombázza Csépe Valériát több szervezet
"A Nemzeti Alaptanterv kérdése országos jelentőségű ügy, közoktatásunk, gyerekeink jövője múlik rajta. Annak érdekében, hogy állampolgárként és a szakma képviselőiként mi is vállalhassuk...
(Forrás: Eduline)
--
2017.08.21.
A török puccskísérlet bekerül a törökországi honismereti tankönyvbe
Az incidens feldolgozására hat oldalt különítettek el a szerzők. A diákok ebben a fejezetben megismerkednek a puccs, az áruló, a kegyetlenség és a vértanúság fogalmával. Az összeesküv...
(Forrás: Hír ma)
--
2017.08.21.
Tankönyv készült testnevelésből - nem nálunk
Liviu Pop oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy azt „a román akadémia és az egyetemi szakoktatók javaslatai alapján állították össze és ez nem jelenti azt, hogy a gyerekek nem mozogni...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.08.19.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete szerint a Nemzeti alaptanterv újragondolásáig "szüneteltetni kell" a PISA mérésekben való részvételt, mert nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket
Közleményt adott ki az MSZOE, amiben felteszik a kérdést, hogy kik a felelősek a magyar tanulók nemzetközi kudarcáért? Majd rögtön meg is válaszolják: "egyértelmű, hogy azok a pedagógusok...
(Forrás: 444.hu)
--
2017.08.19.
A Kőszívű utcai csillagok, avagy hogyan vegyük el a gyerekek kedvét egy életre az olvasástól?
De ha elfogadjuk a Kakucsi Általános Iskola hitvallását, miszerint a cél “megszerettetni az olvasást úgy, hogy az öröm legyen és élvezet” (kiemelés az eredetiben), és ezt a nemes célt...
(Forrás: 444.hu)
--
2017.08.18.
Csak nyerhet az a fiatal, aki hiányszakmát tanul
Sajnálom azt a 33 ezer fiatalt, akiknek nem sikerült a felvételijük a felsőoktatásba, mert ha egy részük a szakképzést választja, akkor most egy sikeres életpályamodell első szakaszát teljes...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.08.18.
Közösen dönthetnek a pedagógus-érdekképviseletek
Még augusztusban egyeztet a két legjelentősebb pedagógus-szakszervezet egymással arról, hogy a jövőben részt vegyenek-e a kormány köznevelés-stratégiai kerekasztalának a munkájában –...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.08.17.
Rossz a szülők véleménye az iskolai nyelvtanulásról - videó
Az ATV Start vendége a Szülői Hang képviseletében Miklós György.
(Forrás: atv.hu)
Utolsó üzenetek:
  Leiner Károly

Kedves Zsófi!
Általánosan: a befogadó nyilatkozattal az iskola hivatalosan is igazolja, hogy a tanuló felvételt nyert az intézménybe. Ezzel természetesen vállalja a tanuló törvényben előírt ellátását is - tehát mindenképpen el kell látnia. Kérdéséből nem derül ki, hogy a tanuló SNI vagy BTMN szakvéleménnyel rendelkezik-e és az sem, hogy a "szegregáló iskola" alatt gyógypedagógiai intézményt ért-e. Ha pontosabb választ szeretne, akkor részletes emailben fejtse ki bővebben a kérdését és szívesen válaszolok a megadott email címen.
Üdvözlettel

--
  Zsófi

Kedves OFOE!

A kérdésem a következő: van-e valamilyen jogszabályi háttere annak az esetnek mikor egy újonnan nyíló osztályba nem sikerül (a közzététel ellenére) megfelelő számú (gyógy)pedagógust találni (szegregáló iskola esetén). A befogadó nyilatkozattal rendelkező gyerekeket mindenképpen el kell látni, vagy hogyan működik ez? Válaszukat előre is köszönöm!

--
  OFOE

Kedves Ági! Nem találunk ide vonatkozó jogszabályt. De például az Erzsébet táborban 10 gyerekhez egy pedagógus alkalmazható. Ez így lehet minden esetben. Ha csak egy csoport van(bármilyen létszámmal) mindig kell két felnőtt, hiszen bármi történhet, és a csoport nem maradhat gazdátlanul. Ha találunk jogszabályt, azonnal tájékoztatunk.

--
  Ági

Kedves OFOE! Hol találom meg azt a jogszabályt, melyben leírják: nyári táborban hány fő gyermekhez mennyi pedagógus foglalkoztatható? Pl: ha a 20 fővel elmennénk iskolán kívül, vagy strandra, vagy kirándulni? (közlekedésnél:10 gyermek után számolnak 1 főt...) A választ nagyon köszönöm, és nagyon várom!

--
  OFOE

Kedves Angéla! Sajnos nem tudunk ilyen ajánlásról.

--
  Papfalusi Angéla

Tisztelt Osztályfőnök!

Érdeklődni szeretnék, hogy létezik-e valamilyen ajánlás a szakgimnáziumi (egykori szakközépiskolai) osztályfőnöki órák helyi tantervéhez, mert a kerettantervek nem tartalmaznak erre vonatkozó szabályozásokat. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Papfalusi Angéla

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! Tanári végzettséggel lehet működni tanítói munkakörben, feltételezhetően az ebédeltetést és a játéktevékenységet is felügyelheti, akinek pedagógus végezettsége van. Részletesebb tájékoztatás található ezen a linken.

--
  Mammma

Tisztelt Osztályfőnök!
A következő kérdéssel fordulok Önhöz. Problémát okoz iskolánkban, hogy alsó tagozaton a tanítási órák utáni ebédeltetést illetve játékidőt, ami a napközi előtt van, nem végezheti tanári végzettségű kolléga. A törvény ugye kimondja, hogy alsó tagozaton csak tanító taníthat, de ebben az esetbe inkább a nevelés dominál. Van-e olyan törvény, vagy valami megoldás, hogy ezt a feladatot tanári végzettségű ember végezhesse az alsó tagozaton? Kevés a tanító kolléga. Mi lehet a megoldás?
Köszönöm válaszát!

--
  OFOE

Kedves Erzsa!
Ha pedagógusbeosztásban vagy a papírod szerint, akkor annyi szabadság jár, amennyi a munkaköröd alapján megillet. De ha hivatalosan másképp osztottak be, akkor feltételezhetően kevesebb jár, és ezt nyilván a Munka tv alapján számolják.

--
  Erzsa

Szeretném megkérdezni,hogy magánóvodában is 46 nap szabadság jár az óvónőnek? Vagy a Munka tv.alapján kell csak számolni?
Köszönöm,ha választ kapok.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek