OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
Archív

Szabó Ildikó

Eligazodás a társadalomban, a világban

Politikai szocializáció – jelenismereti vizsgálatok 1.

Bevezető

A pedagógus szép kötelezettsége, hogy segítse diákjait eligazodni a rendkívül ellentmondásos világban, a szinte napról napra változó valóságban. Dolgát bonyolítja, hogy mára megszűnt az egyetlen kötetezően képviselendő érték- és normarendszer hegemóniája, s evvel együtt eltűntek a korábbi vonatkoztatási pontok, abszolút igazságok, elvárt válaszok. A pedagógus feladata „csak” abban áll, hogy hitelesen képviselje önnön értékrendjét anélkül, hogy – hatalmi eszközeit latba vetve – rákényszerítené ezt a gyerekekre és családjaikra. Szerencsére megszűnt kompetenciája a világnézeti nevelés tárgykörében. Az ezt megalapozó szerep, az elsődleges felelősség visszakerült a család, a választás joga pedig az érintett fiatal hatáskörébe.

A gyerekek ilyen vagy olyan politikai meggyőződése természetesen magánügy, amely legfeljebb a családok illetékességébe tartozik. Az állampolgári kultúra színvonalának kérdése azonban már távolról sem csak az. Az iskolában nincs helye sem a napi politikának, sem a politikai indoktrinációnak. Feltétlenül helye van azonban benne az állampolgári nevelésnek, ahogy ez a nyugati világban már sok évtizede általános gyakorlat. A rossz emlékű ideológiai nevelésnek és a pártpolitikai indoktrinációnak csak egy olyan állampolgári szocializációs gyakorlat az alternatívája, amely valóban a társadalom megismerését segíti elő, és ezen belül a politikai valóságban történő eligazodáshoz is fogódzókat nyújt. Egy ilyen – remélhetőleg minél általánosabbá váló – gyakorlathoz keresve megfelelő és könnyen alkalmazható módszereket, állítottuk össze itt következő gyűjteményünket.

Nem könnyű az iskola szerepe a diákok állampolgári nevelésében, soha nem is volt könnyű Magyarországon. A 20. században kilencszer változott meg a politikai hatalomgyakorlás módja (miközben néhányszor az ország határait is átrajzolták), s minden alkalommal elvárták az iskolától, hogy az újrafogalmazott politikai értékrend és játékszabályok szellemében, azokkal azonosulva működjön közre abban, hogy az új nemzedékek lojálisak legyenek a rendszerhez vagy éppen az adott kurzushoz. Már-már azt mondhatnánk: csak az volt a biztos, hogy semmi sem biztos. A sajátos közép-európai humor, amely szerint egy-egy rendszerváltás után „mától kezdve minden másképpen volt” jól mutatja, hogy nem csak a jelent és a jövőt, hanem a múltat is újjá lehetett írni. A politikai értékváltozások rányomták bélyegüket az oktatásra is. Az értelmiségi foglalkozások közül az újságírói mellett talán a tanári pálya bizonyult a politikailag legérzékenyebbnek. Tudta ezt minden politikai rendszer, s minél diktatórikusabb volt, annál inkább igyekezett szigorú kézben tartani az iskolaügyet, s meghatározni az értékközvetítést. A legnehezebb időszakokban a pedagógusokra mint valamiféle diplomás sorkatonákra várt az a feladat, hogy közreműködjenek az aktuális politikai elvárások továbbadásában.

A rendszerváltással beteljesedett az a depolitizálódási folyamat, amely már az 1980-as évektől megfigyelhető volt az iskolákban. Ettől az időszaktól kezdve már mindinkább érzékelhető volt: azoknak a politikai törekvéseknek a jó része, amelyeket a pedagógiai dokumentumok megfogalmaztak, formálissá válik, vagy kívül marad a tanításból, miután a tanár becsukta maga mögött az osztályterem ajtaját. A rendszerváltással azonban arra az újabb kérdésre is választ kellett adnia a társadalomnak, hogy mit kezdjen az értékek örvendetes pluralizálásával. Ez elől a kérdés elől az iskola sem térhetett ki. Az nyilvánvaló volt, hogy a depolitizálódási folyamat tovább folytatódott az iskolában azzal, hogy az iskolai szervezetek kikerültek falai közül. Abban már azonban, hogy mi kerüljön az iskolából kikerült direkt politikai tartalmak helyére, távolról sem volt társadalmi és szakmai egyetértés. Azzal, hogy depolitizálódott az iskola, meg kellett határozni azoknak a társadalmi problémáknak a körét, amelyek beemelődhetnek az iskolai oktatásba. Mindenki egy kicsit személyes értékorientációja szerint rangsorolja a kívánatos értékeket. Egyfajta vákuum keletkezett az iskola szocializációs tevékenységében, amelyet talán nem is lehetett máról holnapra mindenki megelégedésére és szakmailag is megfelelő színvonalon kitölteni. A rendszerváltás arra kényszerítette az embereket, hogy elhelyezzék magukat a múlt és a jelen koordinátáiban, és újrafogalmazzák identitásukat. További terheket jelentett számukra egzisztenciális stratégiájuk hozzáigazítása a megváltozott lehetőségekhez. Emellett elképesztő mennyiségű új fogalmat kellett megtanulniuk az újraírt társadalmi, gazdasági és politikai élet minden területéről. Nem csoda, hogy a kutatások szerint a családok újabb és újabb terheket hárítottak a gyermeknevelés területéről az iskolára.

Az iskolai nevelés iránti túlzott családi elvárások nem előzménynélküliek. Tudjuk, hogy a családok egy része a korábbi évtizedekben éppen a gyerekek politikai szocializációjában, a politikailag megformált társadalom értelmezésében volt különösen tanácstalan. A túlzott elvárások magyar sajátosságnak tekinthetők. A nyugat-európai országokban a társadalom nem várja el a mienkéhez hasonló mértékben, hogy közreműködjön a gyerekek társadalmi személyiségének formálásában.

A magyar családok tekintélyes része nem érzi magát kompetensnek egy sor nevelési kérdésben. Nem tudnak bizonyos dilemmákban állást foglalni, hiszen a társadalomban a normák és játékszabályok nem tudtak kikristályosodni. Hogyan neveljék hát gyermeküket? Legyen balek, de tisztességes, vagy legyen egy kicsit svihák, de talpraesett, aki minden helyzetben feltalálja magát? Mit mondjanak neki: tartsa be a törvényeket, amikor sokszor ők sem, mások sem tartják be? Az egyik kutatásunk szerint 1996-ban az utolsó éves középiskolások 35 százaléka értett egyet azzal, hogy a törvények azért vannak, hogy megtaláljuk mellettük a kiskapukat. Ahogy az iskolában sem, úgy a családon belül sem könnyű nevelési koncepciót kidolgozni, hiszen az érdekek sokszor más irányban színezik a cselekvéseket, mint ha kizárólag a morál vezérelné őket. Akkor, amikor az emberek abban érdekeltek, hogy tartsák meg a szabályokat, természetesen nincs ellentmondás a morál és az érdek között. Amikor azonban sokan csak úgy tudnak megélni, ha nem adnak blokkot, nem kérnek számlát, nem fizetnek járulékot, és még sorolhatnám mindennapi valóságunk megannyi kis trükkjét, nehéz ezekkel a dilemmákkal szembenézni.

Mit gondolnak a mai magyar gyerekek és fiatalok az őket körülvevő valóságról? Társadalmi és politikai világképükről annak ellenére is keveset tudunk, hogy az elmúlt évtizedben több ilyen szociológiai vizsgálat is készült. Pedig későbbi állampolgári magatartásuk alapjai most formálódnak. Elérik őket a média információi, sok minden szóba kerül előttük otthon és – akár akarjuk, akár nem – az iskolába is betör a kendőzetlen politikai és társadalmi valóság.

A szociológiai kutatások felhívják a figyelmet az állampolgári kultúra néhány égető – és természetesen nem csak a diákokra jellemző – problémájára. Ezek közül én mindenekelőtt a társadalmi szolidaritás kérdését emelném ki, amelynek már csak azért is nagy jelentősége van térségünkben, mert az elmúlt évtizedekben nem nagyon lehetett megtanulni. A társadalmi szolidaritás hiánya két szempontból különösen feltűnő: egyrészt a kisebbségekhez való viszonyban, másrészt a szegénységgel kapcsolatos nézetekben. Ma Magyarországon kevés dologban van egyetértés, de úgy tűnik: a cigányellenességben szinte az van. Igaz ez a diákokra is. Kutatásaink szerint a nyolcadik osztályosok 58, az utolsó éves középiskolások 60 százalékát zavarná, ha padtársa cigány lenne. Adatainkból azonban az is kiderült, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, de a diákok számottevő része más kisebbségeket sem látna szívesen padszomszédjaként. Nem mentség, hogy a felnőtt társadalom nagy része is előítéletekkel viseltetik különböző csoportok tagjai iránt. Nem kellenek feltétlenül személyes tapasztalatok ahhoz, hogy egy tanult előítélet jegyében a gyerekek elzárkózzanak valakitől azért, mert ilyen vagy olyan csoporthoz tartozik. Azokat pedig, akikhez ellenségesen közelítenek a gyerekek, nem is fogják megérteni. Térségünk történelme elégséges illusztrációkat szolgáltat arról, hogy az etnikailag tagolt Közép-Európában hova vezet, ha a különböző kultúrákhoz tartozók nem tudnak együtt élni.

Ha a fiatalok valamilyen értelemben diszkriminatívak – már pedig azok –, akkor joggal feltételezhetjük: a társadalmi egyenrangúság eszméjét nem teszik igazán a magukévá, s ezt tekinthetjük a másik fő problémának. Márpedig a demokrácia legfontosabb szociálpszichológiai feltétele az, hogy állampolgári és emberi mivoltában mindenkit egyenlőnek érezzünk magunkkal és egymással. Természetesen arra, hogy a társadalmi emancipáció eszméje miért nem tudott megerősödni, van történelmi mentség. Ez azonban nem mentesíti az iskolát attól, hogy szembenézzen ezzel a problémával.

A harmadik fő problémának azt tartom, hogy nem világos a diákok számára: milyen kapcsolat lehet az állampolgári és a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai identitás között. E probléma mélyén az rejlik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy a kettő nem szükségszerűen esik egybe. Lehet valaki egyszerre román nemzetiségű és magyar állampolgár vagy magyar nemzetiségű és román állampolgár. A soknemzetiségű Közép-Európában viszonylag sokak rendelkeznek kettős vagy többes nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai identitással is, amely jól megfér állampolgári lojalitásukkal.

Végül a politikáról alkotott képükkel kapcsolatos problémakört emelném ki. A kutatások szerint a diákok többségének – akár a felnőttek többségének – negatív képe van a politika világáról. A politikát és a politikusokat nem szeretik, és nem érzik a sajátjuknak. Úgy vélik, a politikában mindig van valami hamis, bárki is csinálja.. A politika világában nem bíznak és csak nehezen igazodnak el benne. Nincsenek tisztában a politikai intézményrendszerrel és a demokrácia jogi és alkotmányos alapjaival sem. Nem mindegy tehát, hogy nagykorúságukat elérve hogyan élnek majd a választásokon alkotmányos jogaikkal.

Annak a ma már Magyarországon is egyre jobban meggyökeresedő nézetnek, hogy az iskolának tudatosan kell foglalkoznia az állampolgári szocializáció kérdéseivel egyrészt az a felismerés az alapja, hogy a társadalomnak olyan polgárokra van szüksége, akik érzékenyek a társadalmi problémákra, és ha szembe kerülnek velük, képesek azok megoldásában nagy önállósággal közreműködni. Másrészt az iskola tudatos szerepvállalásában az a felismerés is munkál, hogy a társadalom konszenzuális működéséhez megfelelő állampolgári erényekre is szükség van. Így például arra, hogy az állampolgárok tisztességesen tudják érvényesíteni saját érdekeiket a rendelkezésre álló intézmények segítségével; hogy az egyes problémák megoldásában tudjanak másokkal együttműködni; hogy a társadalmi élet konfliktusainak kezeléséhez rendelkezzenek hatékony technikákkal; hogy kellő szociális érzékenységük legyen. Emellett nagyon fontos az is, hogy tudjanak élni állampolgári jogaikkal, azaz, legyenek képesek politikai akaratuk megformálására, és tudják kifejezni mind a politikával való egyetértésüket, mind pedig az egyet nem értésüket. Egy ilyen tágan értelmezett állampolgári kultúra jegyében képzelhetjük el, hogy a magyar iskolarendszer is vegyen részt bizonyos értékproblémák tematizálásában, tárgyalásában, kezelésében és esetenként azoknak az eszközöknek a gyakorlásában is, amelyek a szóban forgó értékproblémák oldódásához segítenek.

Természetesen ennek a szép ideának sokféle feltétele van: oktatáspolitikaiak, intézményiek, tanterviek, eszközbeliek, módszertaniak. Kérdés, hogy maguk a pedagógusok mennyire rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, készségekkel és értékrendbeli feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az állampolgári kultúrában mások számára orientációs pontokká váljanak. További problémát jelentenek a képzésbeli feltételek. Vajon a felsőoktatás felkészíti-e a tanárjelölteket arra, hogy saját szakterületükön belül tudjanak foglalkozni az állampolgári kultúra kérdéseivel? És arra, hogy meghatározott társadalmi problémákra koncentrálva önálló óra keretében foglalkozzanak velük? Kérdés az is, hogy vannak-e kielégítő segédeszközök: tantervek, tankönyvek, kézikönyvek, dokumentumok, illusztrációk ahhoz, hogy az iskola hatékonyan tudjon részt venni az állampolgári szocializációban. Ha e kérdések megválaszolása nem is feladatunk, a mögöttük meghúzódó problémák jelzésével talán hozzájárulunk ahhoz, hogy tudatosítsuk az iskolai politikai szocializáció fontosságát. Hiszen tudjuk jól, hogy a lehetőségek még akkor sem szoktak máról holnapra valósággá válni, ha ehhez megvannak az intézményes lehetőségek. Nálunk pedig ezek a lehetőségek még kezdetiek és képlékenyek.

A demokratikus állampolgári szocializáció legfontosabb iskolai tényezője magának az iskolának a gyakorlata. Ha az iskola gyakorlata antidemokratikus, zátonyra futhat rajta minden egyéb, a demokratikus készségek elsajátítását célzó szocializációs törekvés. Az iskola általános gyakorlata mellett azonban mind a szaktárgyi, mind az osztályfőnöki, mind pedig az állampolgári kultúrával kapcsolatos órák (társadalomismeret, jelenismeret stb.) lehetőséget kínálnak arra, hogy a tanár tudatosan is vizsgálja tanítványai társadalom- és politikaképét, s a kapott eredmények alapján alakítsa tematikáját.

Az iskola (s itt elsősorban az önkormányzati, tehát világnézeti szempontból nem elkötelezett iskoláról van szó) nem tehet egyebet, mint hogy felvértezi a fiatalokat a megfelelő tudással, segíti személyiségük stabilizálását, saját értékrendjük kiépítését, és mindezzel esélyt ad nekik arra, hogy képesek legyenek bizonyos élethelyzeteket önállóan megítélni, értékek, ideológiák között választani, felelősségteljes döntéseket hozni. E pedagógiai feladat ellátásához nyújtanak segítséget azok a módszerek, technikák (fogalmazások elemzése, csoportos beszélgetés, asszociációs módszer, szójegyzék-módszer, vaktérkép-módszer, film-elemzés), amelyek segítségével felszínre hozható a tanulóknak a jelen világról alkotott képe, aktuális véleménye.

A jelenismereti vizsgálatokra hangsúlyozottan igaz, hogy nem adhatnak alapot semmi fajta minősítésre. Segítségükkel a pedagógus a tanulók benyomásairól, esetleges viszonyulásairól, gondolkodásának pillanatnyi állapotáról, az őket foglalkoztató kérdésekről kaphat jelzést. Ennek az informálódásnak pedig nem több a célja, mint hogy megalapozza a problémákkal történő további foglalkozást.

--

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.14.
Magyarországon oktatni talán, integrálni biztos nem lehet finn módra
„Bármilyen impozánsak is az eredményeik, nem lehet az északi országok oktatási programját egy az egyben magyarországi feltételek közé átemelni” – hangsúlyozta a keddi konferencián...
(Forrás: Qubit)
--
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek