OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. július 5.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

30. Szabadság + Felelősség = Autonómia

Az emberi lélekben egyszerre van jelen a fizikai esendősége miatt a félelem és az agresszió, valamint a szellemi és társas lény volta révén az önmegvalósításra és együttműködésre törekvés. A fizikai túlélésünk és jólétünk, a testi integritásunk megvédéséhez egyrészt sok mindent meg kell szereznünk, másrészt sok mindentől meg kell szabadulnunk. Az élettani funkciók is lényegében ezen alapulnak.

A szellemi túléléshez, az autonómiához is sok mindent meg kell szereznünk és sok mindentől meg kell szabadulnunk, de nem csak fizikai, fiziológiai értelemben, hanem mentálisan is.

A nevelésünk még mindig az esendőségre épít, és a külső kontrollt helyezi előtérbe, és főképpen a félelem-agresszió dimenzióban mozogva a büntetést preferálja. Pedig – bár még friss része – de határozottan jellemzője az embernek a civilizált viselkedés, amely a belső kontrollt, az autonómiát feltételezi.

Az elkerülésre nevelés

A biztonság és jólét érdekében az ártalmakat el kell kerülni, vagy ha már nem sikerült elkerülni, meg kell szabadulni mindattól, ami árthat. Viselkedésünknek igen sok esetben ez az alapja. Fizikai-fiziológiai szinten, ha az elkerülés nem volt sikeres, akkor sokszor tudatos döntés nélkül is jön a hányás, tüsszentés, köhögés, stb., ami átmeneti megkönnyebbülést ígér. Olykor a megszabadulás folyamata kellemetlen, ám segít elkerülni a nagyobb ártalmat. Például egy szálka kiszedése lehet fájdalmas, mégis jobb, ha kinn van, és nem okoz a lábunkban veszélyes gyulladást, fertőzést csak azért, mert nem akartuk vállalni a kisebb fájdalmat. Ehhez persze szükség van arra, hogy elővételezzük a nagyobb ártalmat.

A nevelés sok tekintetben az ártalmak elkerülésére irányuló belső késztetésünkre épít. Ennek a késztetésünknek a pszichológiai megnyilvánulására épül a büntetés. Az ártalom lehetőségének belátása miatt valósítja meg a gyerek az elvárt viselkedést. Ugyanezen az összefüggésen alapul a zsarolás is. A nagyobb ártalom elkerülése érdekében jutalmazzuk, s ezzel megerősítjük a büntetést kirovó viselkedést, s ennek következtében az illető ismét zsarolni fog.

A büntető törvények ugyanezen elven működnek. Ez a fajta kontroll az ártalom elkerülésére épít. Inkább lemondunk a törvénytelen tettről, hogy elkerüljük a bajt. A külső kontroll a legegyszerűbb, az állatvilágban is ismert kondicionáláson alapszik: ha jót teszel, jutalom, ha rosszat, büntetés vár. Sokkal hosszasabb és fáradtságosabb , de a civilizáció irányába mutató eljárás már a gyerekkorban felépíteni a belső kontrollt.

A megszabadulás esélyei

A külső kontrol bevetésével azonban hatalmat lehet szerezni mások felett, akár rabságban is tartani őket, és mint tudjuk, ezzel az eszközzel elég gyakran élünk is. Az egyén fogolyként nem tudja ugyan elkerülni az ártalmakat, de igyekezhet megszabadulni ebből a helyzetből. Ki lehet szállni, megszökni a rabságból, vagy akár az ártalmasnak ítélt társadalomból, és mondjuk hippiként, hobóként, remeteként élni. Ehhez persze a szabadságot vállaló egyénnek sok minden kellemes dologról le kell mondania, amit a társadalomban a törvények elfogadásáért cserében megkaphat. Ráadásul a konvencióból történő kilépéssel még számos egyéb nehézséget is el kell viselnie.

B. F. Skinner szerint a szabadság az averzív környezeti hatásokon alapuló kontrolltól való megszabadulás.

Skinner szerint, hogy megszabaduljon a terrortól, az egyén szembe is szállhat a kontrollal. A gyerek például lázadhat büntető, korlátozó szülei, vagy az állampolgár zsarnoki kormánya ellen. A kontrolláló hatalom gyengíthető, legyőzhető, elűzhető.

Az ellenállást a nevelő és általában minden kontrolláló hatalom korlátozásokkal bünteti, sőt akár a helyzetből való kilépés lehetőségét is korlátozhatja (például fizikailag: bezárással). Nyilván minél nagyobb egyéni forrásokkal, lehetőségekkel bír valaki, annál nagyobb eséllyel tud szembeszállni a kontrollal. A kicsi gyerek esetében több és súlyosabb erőszakot lehet elkövetni anélkül, hogy fellázadna, mint az idősebbnél.

Az eszköztelenebb, tudatlanabb, szegényebb emberek – a kisgyerekekhez hasonlóan – kiszolgáltatottabbak, és kis eséllyel tudnak maguknak szabadságot kivívni. Emiatt a diktatúrák előszeretettel tartják gyereksorban a népüket, fosztják meg a használható információktól, tudástól, anyagi forrásoktól.

Szabadságvesztés

Szabadságvesztés esetén nincs módunk a szabad döntésre. Nem csak a börtön, hanem a szegénység és az információhiány is korlátozhatja a szabad választás, a szabad döntés lehetőségét. A szegénység fizikailag köt gúzsba, az információhiány mentálisan blokkol.

Az oktatás is gyakran él az információk visszatartásának eszközével. Ahelyett, hogy segítene átlátni a tanulás célját, irányát, tartalmát, kis porciókban adagol információdarabokat a gyerekeknek. Ezzel a pedagógus a tanítás során meg tudja őrizni a tudáskontrollt, és azt a lehetőséget, hogy maga vezethesse a tanítási folyamatot. Így nem partnere, hanem irányítója a tanulónak.

Ennek az eljárásnak természetesen megvan a maga logikája, hiszen irányított körülmények között a pedagógus által felépített ismeretanyaghoz jut a tanuló. Ezzel megelőzhető, hogy a diák esetleg hibásan építse fel a tudását. A diákok azonban mindig is igyekeztek megszabadulni a kötöttségektől, hiszen az agyuk nem a pedagógus tanítását akarja követni, hanem tanulni akar.

Amíg nem volt sok egyéb forrás az információk megszerzésére, a diákok többsége végül is alávetette magát a pedagógia terrorjának, és igyekezett úgy tanulni, ahogy azt a pedagógia elvárta. A helyzet azonban változik, és a gyerekek számára megnyílt a lehetőség a tanítás ártalmaitól történő megszabadulásra, a szabad tanulásra. Az információs kultúrában úgy tanulhatnak, ahogy tanulni tudnak: egyéni utakon, saját tempóban, saját választásaik szerint.

Az új információforrások megjelenésével először azok a gyerekek kezdtek kevésbé alkalmazkodni az iskolához, akiknek a tanulási módja eleve erősen eltért az iskola hagyományos elvárásaitól. Őket követik azok, akik korábban még képesek voltak az alkalmazkodásra, s várhatóan hamarosan minden gyerek a saját útját akarja majd járni. Elenyészően kevés olyan diák marad, aki megfelel hagyományos pedagógiai ideálnak.

Sok esetben éppen a – növekvő számú – szabadulni próbáló tanulók kapják a BTMN (beilleszkedési, tanulás és magatartási nehézség) nem ritkán az SNI (sajátos nevelési igényű) címkét. Ezek a diákok nem tudatosan lépnek fel a pedagógia konvencionális hatalma ellen, csupán az idegrendszerük lázad, mert a legfontosabb emberi túlélési eszköz, a tanulás terén állít fel számukra korlátokat az iskolai tanítás.

Fejlesztésük – sajnálatos módon – gyakran csak korrepetálással, azaz az agyműködésüknek nem megfelelő módszertani keretekbe történő visszaszorításával történik. Ezzel valódi zavarokat képes, okozni a jelenlegi oktatás.

A látszatszabadság a primitív késztetésekre építhető

Mi tesz jobbat a rab lelkének, ha szabadnak és így boldognak érzi magát, vagy ha boldogtalan, mert tudja, hogy nem szabad? Egy rabnak rendkívül kicsi a szabadsága. Ha ezzel tisztában van, akkor a korlátokon belül valódi döntései lehetnek, és ez adhat minimális szabadságérzetet. Ha azonban nincs tudatában a helyzetének, akkor a választásait hamis tudásra építi.

A külső kontroll a lélek számára akkor igazán pusztító, ha látszatszabadságra épül. Megtévesztések és hazugságok teremtenek ilyen manipulált helyzeteket, és ehhez – hosszabb távon – már le kell épülnie a léleknek, megvakulnia, hogy ne szembesülhessen a valósággal. A kognitív torzítás, az információigazítás1 olyan mértékűvé válhat, hogy a józan ész csak veszélyes zavarkeltő tényezőként jelenhet meg.

Látszatszabadságot leginkább primitív késztetésekre lehet építeni, mert ott van a legkisebb kognitív kontrollunk. A veszélyekkel fenyegetés a túlélés alacsonyabb rendű dimenzióját, a félelem-agresszió párost mozgósítja. Ezt kisgyerekek esetében a „jön a mumus” és az „elvisz a zsákos ember” alapfenyegetésen keresztül, az idősebbeknél a „beadlak az intézetbe”, illetve „így nem fogsz munkát kapni, mások majd elveszik előled a munkát, és éhen halsz” kijelentések szintjén lehet tetten érni.

A szabadságot önként leginkább a biztonságért adja fel az ember. Már kicsi gyerekkorban megtanuljuk, hogy a jóságos nevelő megvéd, cserében pedig az ő „játékát játsszuk”, ahogy Rousseau2 eltervezte és leírta az „Emil”-ben a szabályozott szabadságot.

Az ösztökéléstől az autonóm személyiségig

A gyereknevelésben alkalmazott „szabályozott szabadság” első élharcosa, Rousseau, szerint a gyereknek úgy kell éreznie, hogy irányítója a helyzeteknek, de valójában a háttérben a nevelő irányít. A gyerek tehesse, amit akar, de valójában azt kell akarnia és tennie, amit a nevelő akar.

Tegyük fel, hogy létezik az ilyen pozitív szabadság kontroll, vagy legalábbis higgyünk abban, hogy mindezt tiszta jó szándékkal használja egy nevelő. Ennek ellenére is manipulációnak tűnik, mivel nem tiszta keretekre és szabályokra épít, hanem megtévesztésre. Ezáltal a külső kontroll megsokszorozódhat.

Ez az eljárás Rousseau korában még messze jobb megoldásnak tűnt a gyerekek szempontjából, mint a súlyos büntetésekkel járó nevelés. Ennek ellenére az ő esetében is az volt a lényeg, hogy a gyereket nem vezeti, hanem megvezeti a környezet, tehát hamis világban nevelkedik.

Felmerül a kérdés: az a gyerek, aki nem tudja, hogy valójában nem ő dönt, válhat-e autonóm személyiséggé?

A választ a tanulmány címében igyekeztem előre megadni. Az autonómia lényege nem csupán a szabadság, hanem a szabadsághoz kapcsolódó felelősségvállalás. Vagyis a pedagógiai manipuláció abban különbözik a tiszta pedagógiai helyzetektől, hogy ez utóbbiakban a gyerek döntéseinek valódi következményei vannak, és döntéseit az életkorának megfelelő kérdésekben elegendő információ birtokában hozhatja meg. Így felelőssé is tehető a döntéseiért, és attól kezdve, hogy ezt vállalja, autonóm személyiségnek számít. Amennyiben másokat okol a saját helyzetéért, nem autonóm személyiség, nem tud önmagán segíteni. Ugyanígy éretlen és a fejlődésében gátolt például az a közösség, amely bűnbakokat keres, vagy külső tényezőkben keresi a felmerülő problémái okát ahelyett, hogy saját felelősségét kutatná.

A külső kontroll hatékonyságának hitéből lassan kinőni látszik a civilizált világ. A rabszolgatartás idején a munkára ösztökélést a teljes szabadságvesztéssel érték el. A 19. századi szemlélet is a kényszerre épült, azon alapult, hogy munkásnak éheznie kell, hogy dolgozni akarjon. Lassanként azonban kiderült, hogy jó munkakörülmények között az emberek szívesebben és eredményesebben dolgoznak, akár alacsonyabb fizetésért is. A szabadnapot sem szívjóságból találták ki a gyártulajdonosok, hanem azért, mert kiderült, hogy azok a munkások, akik nem agyonhajszoltak, több profitot termelnek.

Ugyanez igaz a nevelés ügyére is. A szerencsésebb országokban már tisztában vannak azzal, hogy nem a tanulás ösztökélésével, a teljesítménykényszerrel lehet valódi eredményeket elérni. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a gyerekek szívesen tanulnak, ha nagyobb szabadságot kapnak, mert

  • jó körülmények veszik körül őket,
  • nincsenek túlhajszolva,
  • az egyéni tanulási útjaikon haladhatnak,
  • információk birtokában hozhatnak jó döntéseket a saját tanulásukkal kapcsolatban.

A 21. században az iskolán kívül a gyerekek már ezen a módon tanulhatnak. A tanulók szabadsága nem azonos a lazasággal, lényege a felelősség megosztása tanár és diák között mind a tanítás, mind pedig a tanulás terén.

Azért tudunk csak felelősséget vállalni, amit szabadon, magunk választottunk. Az autoriter helyzetekben bármi megtörténhet, mert a döntéshozó elérhetetlen távolságban van: a hierarchia csúcsán. Egy hierarchiában pedig senki nem tartja magát felelősnek, hiszen nem a saját döntése szerint cselekszik. A „parancsra tettem” rossz emlékű kifejezése jelzi a legszemléletesebben, miért annyira fontos, hogy autonóm személyiségeket neveljünk.

A tanulmány alapját képezte: Skinner, B. F. (1971) Beyond Freedom and Dignity. New York: Alfred A. Knopf. Online olvasható a teljes könyv

Gyarmathy Éva

1Pszichoháttér

2Rousseau Jean-Jacques: Emil, avagy a nevelésről

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.05.23.
Mentortársas és Rendszerhiba
A Mentortársas 2.0 képet ad az iskolarendszer diszfunkcióiról, ugyanakkor kevésbé villantja fel a lehetséges megoldásokat. Ez nem is lehet a célja, hiszen a játék kifejezetten személyes, megmutatja...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.05.23.
A jó pedagógia nem kirekesztő, hanem gyermekcentrikus
Miért és hogyan hoznak létre mesterségesen homogén közösségeket az oktatásban, és milyen előnyei származnának az egyénnek és a közösségnek abból, ha a kisebbségi vagy sajátos nevel...
(Forrás: A TASZ jelenti)
--
2018.05.23.
Országos kompetenciamérést tartanak az iskolákban
Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóvá váljon az azonos vagy hasonló körülmények között élő diákokat oktató iskolák pedagógiai teljesítménye, az országos kompetenciamérést a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.23.
Meglepően bírálta a kormányt és saját munkáját Pölöskeiné
A képzés nem magában létezik. Gazdaságunk fejlődik, ez a növekedés képzett munkaerőért kiált, az álláskeresők száma csökkent – jelentette ki a konferencián Pölöskei Gáborné, hozz...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.05.22.
Teszteltük két gyerekkel a Holnemvolt Várat, fájdalmas élmény volt
Egy 3 és egy 6 éves gyerekkel néztük meg az Állatkert mellett most megnyílt Holnemvolt Várat, és nem esett jól. A nagyobb imádta, a kisebb csak azt hallgatta, mit miért nem tud használni....
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.05.22.
Visszafordíthatatlan az állapota, mégis évente vizsgálni kell
A súlyosan, halmozottan sérült gyerekek többsége születése óta él betegségével, gyógyulásukra legtöbbször kevés az esély. Szüleiknek ennek ellenére évről-évre bizonyítaniuk kell...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.05.22.
304 milliót kap a felcsúti általános iskola
A kormány döntött a felcsúti Endresz György Általános Iskola 304 175 000 forintos új épületének megvalósításáról - számol be a Menedzsment Fórum. Ebbe nem tartoznak bele az építkez...
(Forrás: Népszava)
--
2018.05.22.
Gyermekotthonban élő gyerekek mondanak verset a BKK járatain
Újdonsággal készülünk gyermeknapra: 2018. május 22-től 27-ig József Attila Altató, Bartos Erika Villamos, Forgalom és Trolibusz, Erdős Virág Négyeshatos és Varró Dániel Hol alszik a villamos...
(Forrás: Index)
--
2018.05.22.
Mélyen hallgat a magyar delegáció a CEU amerikai kampuszáról
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a múlt héten számolt be arról, hogy a Bard College falain belül kialakított oktatási helyszínt olyan magas rangú magyar tisztviselők szemrevételezték m...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Anna:] Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Szilvia:] A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek