OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. május 28.
» Hozzászólások (1)

A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában

R. Forray Katalin, Kozma Tamás és Molnár Ernő szerkesztésében megjelent a Mezőváros új szerepben című tanulmánykötet, melyben több írás is foglalkozik az oktatás kérdéseivel.1 A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában ez év április 4-én műhelymunkát szerveztek a könyv tartalmához kapcsolódóan. Honlapunkon Achs Károly ott elhangzott előadásának rövidített változatát közöljük.

A la recherche… Próbálunk utánaeredni az eltűnt időnek. Lassan négy évtizede annak, amikor még azt hittem, az ember Mezőtúron is gyönyörű életpályát futhat be, csak azért is megmutathatja, hogy a kisvárosban is érhet annyit, mint szerencsésebb helyen.

Annak pedig majd’ egy évszázada, hogy Móricz Zsigmond éppen Mezőtúron gyűjtött anyagot új regényéhez, amelynek főhőse, a környezetéből kiemelkedni akaró Szakhmáry Zoltán nem elég erős ahhoz, hogy a helyi közszellemmel szembeszállva megvalósítsa céljait, így törvényszerűen elbukik.

Az Úri muri természetesen nem Mezőtúrról szól, hanem Magyarországról, Mezőtúr csak a megfelelő terepnek látszódott ahhoz, hogy Móricz az ország gondjait sűrítetten megmutathassa.

A kötet szerkesztői ugyanerre éreztek rá, és éppen Mezőtúr történeteivel szeretnének megmutatni országos problémákat.

Engem arra kértek, hogy iskolám helyzetéről írjak az átélő szemszögéből.

Mezőtúr azért alkalmas hely az iskolaügy vizsgálatára, mert a rendszerváltásnak nevezett folyamat fokozottan katasztrófasújtotta városának számít. Itt sokkal sarkosabban, élesebben jelentkeznek a másutt is meglevő, de talán nem ennyire nyilvánvaló visszásságok. (…)

Mezőtúr lakossága az 1980-as 22 ezer főről mára lecsökkent 16 ezerre. Ha a korosztályi összetételt nézzük, még tragikusabb a helyzet: pont a gyermekszülésre, gyermeknevelésre alkalmas korosztály fogyatkozott meg. Néha megállok valamely tabló előtt: lám, ebből az osztályból is jó, ha ketten laknak Mezőtúron… Ehhez képest az iskolai, óvodai kínálat mértéktelenül megnőtt. Az 1990-ben kiegyensúlyozottnak mondható iskolahálózat drasztikusan megváltozott. Azóta újraindult a református gimnázium, a katolikus általános iskola, alakult egy református óvoda.

Más városok is kínlódnak iskoláikkal. Azokban a hasonló méretű városokban is jelentkeznek a problémák, ahol egy gimnázium van. Ott is meg kell küzdeni a megyeszékhely elszívó erejével, azzal a szülői tévhittel, hogy egy nagyvárosi iskola eleve jobb. Mezőtúr kiélezettebb helyzete önmagán hordozza az iskolaügy negatív jelenségeit, ezért is szerencsés, hogy Katalin és Tamás választása Mezőtúrra esett.

Most nem foglalkozom a mindennapokat megmérgező pitiáner ügyekkel, feltételezem, a nagyváros is tele van hasonlóan kisszerű esetekkel. De azt hadd állítsam, hogy az ország iskolapolitikájának csődjére következtethetünk már annyiból is, hogy egy tizenhatezres kisváros egymástól száz méterre lévő két gimnáziuma, a gimnáziumok tantestülete között semmiféle formalizált kapcsolat nincs! Egy-két tanár ki-kisegíti a másik iskolát óraadással, ezen felül semmi!

A legnagyobb baj ezzel az, hogy az iskola a felnőttek ügyévé vált, a felnőttek érdekekei mellett szerveződik, a gyerek a felnőttek dicsőségének díszletévé, kellékévé fokozódik le.

A nevelés, az iskolai munka hosszú távú munka és intim, örömteli folyamat. Hosszú távú. Legszívesebben az efféle mondatokat őrizgetem: „Most jöttem rá, hogy tanár úr mit akart velünk csinálni annak idején.” Vagy: „Negyvenéves koromban esett le, hogy azt miért mondtad.” A napi csatározás, a létért való küzdelem, a beiskolázási verseny viszont háttérbe szorítja ezeket a mondatokat, ott azonnali zengzetes eredmények kellenek. Az intimitást is kikezdi az, ha a legkisebb „sikert” is kitesszük az ablakba. Az öröm pedig idegen, sokadrangú elem a mai magyar iskolában.

A kötetbeli írásom ezzel a helyzettel foglalkozik, természetesen az én iskolám szemszögéből. A szöveg leírása óta nem sok dolog változott: mi újabb fenntartóhoz kerültünk, Lázár János pedig éppen Mezőtúron fejtette ki álláspontját arról, hogy a kormányzatnak az egyházi iskolák a kedvencei. Erről most többet nem beszélnék, az lenne elegáns, ha a másik oldal is elmondaná véleményét, a könyvben ez meg is történik.

A kötetbeli szövegem második felében kitérek iskolánk egyik hozzám közel álló újítására.

A kilencvenes évek első felében jutott eszünkbe, hogy meg kellene újítani az általános gimnáziumot. Az ötlet egy zűrzavarosra sikerült dolgozat javítása közben pattant ki: vajon miért nem látnak ezek a gyerekek, miért nincs rend a fejükben, miért nem tudják kifejezni magukat? Akkor végeztem el a drámatanári szakot, adódott is a megoldás: a drámát illesszük bele ebbe a tágabb kontextusba. Meglátni, megérteni, kifejezni: ezzel a három szóval lehetne jellemezni a célokat. Ehhez meg kell tanulni kérdéseket feltenni, elmélyedni, együttműködni. Olyan elképzelésünk volt, amely egyszerre fejleszti az intellektust, az érzelmi intelligenciát. Olyan, amelyben a tanárnak nem az a feladata, hogy kész válaszokat adjon, a gyereknek pedig nem az, hogy a kész válaszokat visszamondja, majd azonnal elfelejtse. Mindezt 1995-ben kezdtük el, egy-két évtizeddel megelőzve a napjainkban szinte mindennaposnak számító elemzéseket, amelyek a jövő kompetenciáit fejtegetik.

Munkánk részletei megtalálhatóak a könyvbeli írásban. Hogy az ötlet és a kísérlet valóban jó volt, a szövegben idézett diákvélemények is alátámasztják.

Bő két évtized után a program kifáradni látszik. Saját felelősségünket nem kisebbítve, belefáradásunkat nem mentegetve hadd soroljak fel néhány magyarázatot.

Az egyik ok a túlzott hivatalosság, minden dolgunknak valami merev kategóriákba történő besorolása. Máig úgy szabad hirdetni az elképzelést, hogy „emelt szintű oktatás drámából”. Ami azt sugallja, hogy aki elvégzi, valamiféle drámaszakember lesz. Nem ismétlem az előzőeket, de nyilván nem ez a célunk.

Az iskolapolitika, a közvélekedés, a szülői elképzelések sem kedveznek az ilyen típusú munkának. Egy régimódi iskolakép áll nyerésre: a gyerek agyába betölteni mindazt, amit vizsgán kérdezhetnek. Talán nem véletlen, hogy a decemberben az OFI-nál megjelent átfogó kötetünkben (Dráma – pedagógia – színház – nevelés) többen kétségbeesetten fejezzük be írásunkat: Gabnai Kati egyszerűen így: „Segítség!”, Kaposi Laci pedig így: „Túléljük. A tevékenység biztosan. Azt átvisszük a túlsó partra.”

Ami tragikus: a gyerekek nagy része átvette ezt az iskolaüzemi gondolkodást. Számukra az iskola meghaladott, fölösleges intézmény, az agyukat kihelyezik tenyerükbe, azt hiszik, elég, ha a markukban tartott gépecske tud mindent. Nem a fejüket nyitják ki, hanem követelik, hogy kézbe kapják a tanár által kidolgozott tételeket, kinyilatkozzák, hogy „Magának az a dolga, hogy megmondja a matematikafeladat megoldását”, amit aztán szépen be is magolnak, majd felháborodnak következő feladatnál: „A múlt órán nem is ez jött ki!”.

Vigasztaló, hogy azért még mindig van néhány gyerek, aki elindítható utakon, az is elgondolkodtató, hányan vágynak a szeretetre…

A könyv Mezőtúrról szól, így hadd vonjak le egy kisvárosi tanulságot is. Úgy látom, megfordult a természetes irány. Az lenne természetes, ha egy iskola értékét az határozná meg, hogy milyen tanárok tanítanak benne. Abnormális viszont a fordított irány: a tanár értékét az adja meg, melyik iskolában, melyik városban tanít…

A könyv elolvasása során feltűnhet, hogy szövegem szubjektívebb, mint a legtöbb másik írás. Mit kereshet a tudományos igénnyel megírt, adatokkal alátámasztott szövegek között egy ilyen?

Egy város nemcsak fontos adatok, tendenciák összessége, hanem emberi sorsoké is. A kötetben szereplő Dörgő Dánielé, Sielberer Miska bácsié, a szomszédomé, kollégámé, szüleimé, övé, enyém. És bizony néha fel lehet tenni a kérdést: hogyan is viszonyulunk egymáshoz, a város és én? A város és a családom? Hogyan viszonyulnak egymáshoz kollégáim és a város? Ad-e az egyik valamit a másiknak?

Így talán elnézhető, hogy elég erősen megpendítettem a személyes szálat is. Mert keresem az eltűnt időt. Az eltűnt örömöt.

És egyre inkább izgat: mennyire kell megismételnem felmenőim életét. Nagyapám idején még csak egy-egy tájegységben jelentkeztek a kihalás jelei, ő pont az Ormánságból küldte megrázó írásait az egykéről. Mára az egész ország Ormánsággá vált, ugyanúgy végig kell néznem Mezőtúr rohamos leépülését, mint neki az Ormánságét. Édesapámat a püspök helyezte a mezőtúri gyülekezetbe. (…) Kemény évtizedek után jobbnak látta elköltözni utolsó éveire.

El kell költözni a városból? Jó ideig úgy gondoltam, nem. Nem Mezőtúr miatt, inkább a kérdőjelek miatt: miért, másutt jobb? Most már nem tudok érvelni a távozni akaróknak.

Kissé keserűre sikeredett ez a negyedóra. De sehol sem látok kiutat. Se a személyes létben, se iskolám, se városom, se a magyar iskolaügy, sőt, az egész ország tekintetében. Tökéletesen át tudjuk élni a kisebbségi sorba került határon túli társaink érzéseit: naponta azzal ébredünk mi is, hogy másként is lehetett volna, hogy lehetnénk boldogok is, lehetnénk helyünkön. De már csak az emlékeinkben tudjuk megtalálni az eltűnt idő, az eltűnt öröm foszlányait.

1Achs Károly könyvben szereplő írása megjelent az Új Pedagógiai Szemlében. Te komolyan gondolod, hogy Mezőtúron? címen (UPSZ 2015. 1-2. sz).

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. május 28. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek