OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. május 28.
» Hozzászólások (1)

A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában

R. Forray Katalin, Kozma Tamás és Molnár Ernő szerkesztésében megjelent a Mezőváros új szerepben című tanulmánykötet, melyben több írás is foglalkozik az oktatás kérdéseivel.1 A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában ez év április 4-én műhelymunkát szerveztek a könyv tartalmához kapcsolódóan. Honlapunkon Achs Károly ott elhangzott előadásának rövidített változatát közöljük.

A la recherche… Próbálunk utánaeredni az eltűnt időnek. Lassan négy évtizede annak, amikor még azt hittem, az ember Mezőtúron is gyönyörű életpályát futhat be, csak azért is megmutathatja, hogy a kisvárosban is érhet annyit, mint szerencsésebb helyen.

Annak pedig majd’ egy évszázada, hogy Móricz Zsigmond éppen Mezőtúron gyűjtött anyagot új regényéhez, amelynek főhőse, a környezetéből kiemelkedni akaró Szakhmáry Zoltán nem elég erős ahhoz, hogy a helyi közszellemmel szembeszállva megvalósítsa céljait, így törvényszerűen elbukik.

Az Úri muri természetesen nem Mezőtúrról szól, hanem Magyarországról, Mezőtúr csak a megfelelő terepnek látszódott ahhoz, hogy Móricz az ország gondjait sűrítetten megmutathassa.

A kötet szerkesztői ugyanerre éreztek rá, és éppen Mezőtúr történeteivel szeretnének megmutatni országos problémákat.

Engem arra kértek, hogy iskolám helyzetéről írjak az átélő szemszögéből.

Mezőtúr azért alkalmas hely az iskolaügy vizsgálatára, mert a rendszerváltásnak nevezett folyamat fokozottan katasztrófasújtotta városának számít. Itt sokkal sarkosabban, élesebben jelentkeznek a másutt is meglevő, de talán nem ennyire nyilvánvaló visszásságok. (…)

Mezőtúr lakossága az 1980-as 22 ezer főről mára lecsökkent 16 ezerre. Ha a korosztályi összetételt nézzük, még tragikusabb a helyzet: pont a gyermekszülésre, gyermeknevelésre alkalmas korosztály fogyatkozott meg. Néha megállok valamely tabló előtt: lám, ebből az osztályból is jó, ha ketten laknak Mezőtúron… Ehhez képest az iskolai, óvodai kínálat mértéktelenül megnőtt. Az 1990-ben kiegyensúlyozottnak mondható iskolahálózat drasztikusan megváltozott. Azóta újraindult a református gimnázium, a katolikus általános iskola, alakult egy református óvoda.

Más városok is kínlódnak iskoláikkal. Azokban a hasonló méretű városokban is jelentkeznek a problémák, ahol egy gimnázium van. Ott is meg kell küzdeni a megyeszékhely elszívó erejével, azzal a szülői tévhittel, hogy egy nagyvárosi iskola eleve jobb. Mezőtúr kiélezettebb helyzete önmagán hordozza az iskolaügy negatív jelenségeit, ezért is szerencsés, hogy Katalin és Tamás választása Mezőtúrra esett.

Most nem foglalkozom a mindennapokat megmérgező pitiáner ügyekkel, feltételezem, a nagyváros is tele van hasonlóan kisszerű esetekkel. De azt hadd állítsam, hogy az ország iskolapolitikájának csődjére következtethetünk már annyiból is, hogy egy tizenhatezres kisváros egymástól száz méterre lévő két gimnáziuma, a gimnáziumok tantestülete között semmiféle formalizált kapcsolat nincs! Egy-két tanár ki-kisegíti a másik iskolát óraadással, ezen felül semmi!

A legnagyobb baj ezzel az, hogy az iskola a felnőttek ügyévé vált, a felnőttek érdekekei mellett szerveződik, a gyerek a felnőttek dicsőségének díszletévé, kellékévé fokozódik le.

A nevelés, az iskolai munka hosszú távú munka és intim, örömteli folyamat. Hosszú távú. Legszívesebben az efféle mondatokat őrizgetem: „Most jöttem rá, hogy tanár úr mit akart velünk csinálni annak idején.” Vagy: „Negyvenéves koromban esett le, hogy azt miért mondtad.” A napi csatározás, a létért való küzdelem, a beiskolázási verseny viszont háttérbe szorítja ezeket a mondatokat, ott azonnali zengzetes eredmények kellenek. Az intimitást is kikezdi az, ha a legkisebb „sikert” is kitesszük az ablakba. Az öröm pedig idegen, sokadrangú elem a mai magyar iskolában.

A kötetbeli írásom ezzel a helyzettel foglalkozik, természetesen az én iskolám szemszögéből. A szöveg leírása óta nem sok dolog változott: mi újabb fenntartóhoz kerültünk, Lázár János pedig éppen Mezőtúron fejtette ki álláspontját arról, hogy a kormányzatnak az egyházi iskolák a kedvencei. Erről most többet nem beszélnék, az lenne elegáns, ha a másik oldal is elmondaná véleményét, a könyvben ez meg is történik.

A kötetbeli szövegem második felében kitérek iskolánk egyik hozzám közel álló újítására.

A kilencvenes évek első felében jutott eszünkbe, hogy meg kellene újítani az általános gimnáziumot. Az ötlet egy zűrzavarosra sikerült dolgozat javítása közben pattant ki: vajon miért nem látnak ezek a gyerekek, miért nincs rend a fejükben, miért nem tudják kifejezni magukat? Akkor végeztem el a drámatanári szakot, adódott is a megoldás: a drámát illesszük bele ebbe a tágabb kontextusba. Meglátni, megérteni, kifejezni: ezzel a három szóval lehetne jellemezni a célokat. Ehhez meg kell tanulni kérdéseket feltenni, elmélyedni, együttműködni. Olyan elképzelésünk volt, amely egyszerre fejleszti az intellektust, az érzelmi intelligenciát. Olyan, amelyben a tanárnak nem az a feladata, hogy kész válaszokat adjon, a gyereknek pedig nem az, hogy a kész válaszokat visszamondja, majd azonnal elfelejtse. Mindezt 1995-ben kezdtük el, egy-két évtizeddel megelőzve a napjainkban szinte mindennaposnak számító elemzéseket, amelyek a jövő kompetenciáit fejtegetik.

Munkánk részletei megtalálhatóak a könyvbeli írásban. Hogy az ötlet és a kísérlet valóban jó volt, a szövegben idézett diákvélemények is alátámasztják.

Bő két évtized után a program kifáradni látszik. Saját felelősségünket nem kisebbítve, belefáradásunkat nem mentegetve hadd soroljak fel néhány magyarázatot.

Az egyik ok a túlzott hivatalosság, minden dolgunknak valami merev kategóriákba történő besorolása. Máig úgy szabad hirdetni az elképzelést, hogy „emelt szintű oktatás drámából”. Ami azt sugallja, hogy aki elvégzi, valamiféle drámaszakember lesz. Nem ismétlem az előzőeket, de nyilván nem ez a célunk.

Az iskolapolitika, a közvélekedés, a szülői elképzelések sem kedveznek az ilyen típusú munkának. Egy régimódi iskolakép áll nyerésre: a gyerek agyába betölteni mindazt, amit vizsgán kérdezhetnek. Talán nem véletlen, hogy a decemberben az OFI-nál megjelent átfogó kötetünkben (Dráma – pedagógia – színház – nevelés) többen kétségbeesetten fejezzük be írásunkat: Gabnai Kati egyszerűen így: „Segítség!”, Kaposi Laci pedig így: „Túléljük. A tevékenység biztosan. Azt átvisszük a túlsó partra.”

Ami tragikus: a gyerekek nagy része átvette ezt az iskolaüzemi gondolkodást. Számukra az iskola meghaladott, fölösleges intézmény, az agyukat kihelyezik tenyerükbe, azt hiszik, elég, ha a markukban tartott gépecske tud mindent. Nem a fejüket nyitják ki, hanem követelik, hogy kézbe kapják a tanár által kidolgozott tételeket, kinyilatkozzák, hogy „Magának az a dolga, hogy megmondja a matematikafeladat megoldását”, amit aztán szépen be is magolnak, majd felháborodnak következő feladatnál: „A múlt órán nem is ez jött ki!”.

Vigasztaló, hogy azért még mindig van néhány gyerek, aki elindítható utakon, az is elgondolkodtató, hányan vágynak a szeretetre…

A könyv Mezőtúrról szól, így hadd vonjak le egy kisvárosi tanulságot is. Úgy látom, megfordult a természetes irány. Az lenne természetes, ha egy iskola értékét az határozná meg, hogy milyen tanárok tanítanak benne. Abnormális viszont a fordított irány: a tanár értékét az adja meg, melyik iskolában, melyik városban tanít…

A könyv elolvasása során feltűnhet, hogy szövegem szubjektívebb, mint a legtöbb másik írás. Mit kereshet a tudományos igénnyel megírt, adatokkal alátámasztott szövegek között egy ilyen?

Egy város nemcsak fontos adatok, tendenciák összessége, hanem emberi sorsoké is. A kötetben szereplő Dörgő Dánielé, Sielberer Miska bácsié, a szomszédomé, kollégámé, szüleimé, övé, enyém. És bizony néha fel lehet tenni a kérdést: hogyan is viszonyulunk egymáshoz, a város és én? A város és a családom? Hogyan viszonyulnak egymáshoz kollégáim és a város? Ad-e az egyik valamit a másiknak?

Így talán elnézhető, hogy elég erősen megpendítettem a személyes szálat is. Mert keresem az eltűnt időt. Az eltűnt örömöt.

És egyre inkább izgat: mennyire kell megismételnem felmenőim életét. Nagyapám idején még csak egy-egy tájegységben jelentkeztek a kihalás jelei, ő pont az Ormánságból küldte megrázó írásait az egykéről. Mára az egész ország Ormánsággá vált, ugyanúgy végig kell néznem Mezőtúr rohamos leépülését, mint neki az Ormánságét. Édesapámat a püspök helyezte a mezőtúri gyülekezetbe. (…) Kemény évtizedek után jobbnak látta elköltözni utolsó éveire.

El kell költözni a városból? Jó ideig úgy gondoltam, nem. Nem Mezőtúr miatt, inkább a kérdőjelek miatt: miért, másutt jobb? Most már nem tudok érvelni a távozni akaróknak.

Kissé keserűre sikeredett ez a negyedóra. De sehol sem látok kiutat. Se a személyes létben, se iskolám, se városom, se a magyar iskolaügy, sőt, az egész ország tekintetében. Tökéletesen át tudjuk élni a kisebbségi sorba került határon túli társaink érzéseit: naponta azzal ébredünk mi is, hogy másként is lehetett volna, hogy lehetnénk boldogok is, lehetnénk helyünkön. De már csak az emlékeinkben tudjuk megtalálni az eltűnt idő, az eltűnt öröm foszlányait.

1Achs Károly könyvben szereplő írása megjelent az Új Pedagógiai Szemlében. Te komolyan gondolod, hogy Mezőtúron? címen (UPSZ 2015. 1-2. sz).

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. május 28. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek