OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. március 17.
» Hozzászólások (3)

Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából1 2.

„Ha megfelelő felkészültséggel, empátiával, sok munkával csinálják ezeket a dolgokat, akkor igenis lehetséges olyan integráció, amivel, minden szempontból gazdagodik, az összes nebuló, a szüleik, és a tanárok. Kétségkívül, munkás, de hosszútávon nagyon hasznos, nemcsak a résztvevőknek, hanem az országnak is.” (Forrás: internet)

Szemléletváltás, attitűd

Édesanyám tanítóként egy kis bakonyi falu osztatlan iskolájában kezdett annak idején. A falu összes gyermeke ott ült a kis teremben, az első osztályostól a nyolcadikosig. Meg kellett tanulnia úgy szervezni a munkát, hogy jusson idő a felzárkóztatásra váró, a tehetséges és az „átlagos” gyerekekre is. Ehhez tudnia kellett differenciálni, ezekre a körülményekre adaptálni módszereket, játékokat, feladatokat.

Úgy tűnik, hogy jelenleg visszatértek ezek az idők.

A nyolcvanas években, a rendszerváltás előtt, még viszonylag homogén tanulócsoportokat alkottak a hasonlóan szocializálódott gyerekek. Persze akkor is különbözőek voltak a képességeik, de el tudták viselni a frontális oktatást, fegyelmezetten tanultak, mert erre kondicionálták őket a szüleik és a társadalom. Aztán a rendszerváltást követően, kialakultak olyan népes rétegek (és napjainkban egyre szélesebbre nyílik az olló), amelyeknek a szocializációs szintje erősen különbözik a kívánatostól, s az ő otthonról hozott problémáik alapjaiban rengették meg – többek között – az oktatási rendszert is.

Először a legnagyobb létszámban munkanélkülivé vált csoportok (közöttük viszonylag magas arányban, a cigányok) gyerekei, később, – az integráció szorgalmazásával – a fogyatékkal élők kerültek az ún. problémások csoportjába.

A kilencvenes évek végére mi, pedagógusok már érzékeltük, hogy nem lehet ugyanúgy tanítani, mint a korábbi évtizedek során. Tisztában voltunk azzal, hogy meg kell újítanunk a módszertanunkat, pedagógiai kultúránkat. Ez azonban teljes szemléletváltást, gyökeresen más gondolkodásmódot igényelt volna. Tudtuk, hogy ezen az úton kellene elindulnunk, de nem tettük. Nem történt meg a szükséges változás. Iskoláink többsége még a rendelkezésre álló feltételek között sem képes az integrációra, a pedagógusok többsége sem készült fel rá.

„A fiút imádták az osztálytársai, és még csak nem is az anyáskodó kislányok fogadták be köreikbe, hanem a rossz, eleven fiúk, akik barátjukként védelmezték az autista kisfiút. Sajnos, az árnyékpedagógus állandó jelenlétét és az ezzel járó sutyorgást, emellett a fiú tantervi lemaradását nem tolerálták a tanárok, ezért a kisfiút végül pedagógusi nyomásra eltávolíttatták az intézményből.”2 (Forrás: internet)

(Ebben az esetben a sikeresnek mondható integrációt a kis létszámú osztály, az „árnyékpedagógus” állandó jelenléte tette lehetővé, és az iskola pedagógusai tették tönkre.)

Mit tennék én, ha egy integrálni készülő iskola igazgatója lennék?

1. A felkészülés:

Ma az integráció az egyik legégetőbb kérdés a sok közül, és egyre inkább azzá fog válni.

„Az SNI-tanulók száma 2,1%-kal (1100 fővel) tovább emelkedett az általános iskolákban. A 2015/2016-os tanévben létszámuk 53,6 ezer fő, ami az általános iskolások 7,2%-át jelenti. ... Az általános osztályokban integráltan nevelt SNI-tanulók száma 3,6%-kal (közel 1300 fővel) lett magasabb, így arányuk az SNI tanulókon belül 69%-ra nőtt. A külön osztályban oktatott SNI-tanulók száma – 200 fővel – 16,7 ezerre csökkent.”3

A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket4 akarunk a padokban!

„Az osztálytanító munkáját alkalomszerűen segíti csak gyógypedagógus, pedig Ani néni, a tanítónő, úgy várja őt, mint a Messiást. Csodát szeretne látni, de a heti 1 óra fejlesztésben csodát tenni nem lehet. Különösen nem az orvosi szobában, mert a hely sem alkalmas a meghitt, jó légkörű fejlesztésre, az eszközök sem állnak rendelkezésre. De idén legalább nem a folyosón kell megtartani ezeket a foglalkozásokat. A gyógypedagógus kolléganő hiába mondja Ani néninek, hogy külön tanterv szerint kellene haladnia a két gyerekkel, külön tanmenettel, figyelembe véve Klári értékelés alóli felmentését magyar nyelv tantárgyból, nem történik semmi. Sőt, az utóbbi időkben Ani néni gyakran mondogatja, hogy neki (a gyógypedagógusnak) könnyű, nem neki kell tanítania olyan gyerekeket, akikkel nem lehet haladni, akik nem figyelnek, nem akarnak tanulni. Akik képtelenek az osztállyal együtt haladni...”5

Ha elfogadjuk, hogy a fogyatékkal élők oktatása-nevelése speciális ismereteket kíván, akkor nyilvánvaló azt is, hogy ez a terület a pedagógia egy speciális területe, ennek avatott szakértője a gyógypedagógus. Egy tanítótól nem várható el, hogy ezen a területen is képzett legyen, de elvárható, hogy bármilyen módon, folyamatosan képezze magát, igyekezzen a lehető legtöbbet elsajátítani a gyógypedagógia módszertanából. Tudom, hogy a továbbképzési pénzeket is gyakorlatilag elvonta az oktatáspolitika, de megtalálhatók azok a források, amelyek igénybe vehetők, és nem járnak hatalmas anyagi kiadásokkal: könyvtárak, filmek, internet stb. Innen az alapvető ismereteket meg lehet szerezni, el lehet sajátítani.

(Alapvetően etikátlannak tartom, hogy a pedagógusokat továbbképzésekre kötelezik, miközben ezekre se pénz, se paripa, se fegyver – azaz képezze magát a pedagógus önerőből, saját szabadideje terhére, miközben a fizetése még mindig a diplomás bérek alsó határát súrolja.)

„Az óvónők, a vezetés szerint a fiam közveszélyes, állandó felügyeletet igényel és nem való az integráló oviba, gyógypedagógust pedig nem találtak. Szeretnék, hogy elvigyük, bár nem tudjuk, hova, a korai fejlesztés mellett a magán-ovi teljesen kimerítene minket mind utazás, mind anyagiak miatt... Létezik, hogy ennyire nincs gyógypedagógus az országban? Heti 1-2 napra sem, hogy segítséget nyújtson az amúgy remek munkát végző gyógyped. asszisztenssel, aki rendszeresen és jól kommunikál velünk, és a tankönyvei alapján próbál meg mindent? Most már őt is féltjük, mert úgy érzi csődöt mondott. Az óvónők arra hivatkoznak, hogy végzettség híján nem tudnak foglalkozni érdemben a fiammal, így az asszisztens anyuka és a fiam elszigetelődött.” (Forrás: internet)

A kevéske továbbképzési összegből a gyógypedagógiai ismeretekhez kötődő tanulást támogatnám: nagyon szerencsés, ha egy tanító a végzettsége mellé gyógypedagógusi diplomát is szerez. Feltétlenül szerveznék műhelyeket, ahova meghívnánk gyógypedagógus szakembereket, akiktől el lehet tanulni az SNI tanulók megsegítését, a differenciálás alapjait. Egészen elszomorító, hogy talán nincs is az országban pedagógus, aki például a kooperatív technikák tréninget el ne végezte volna, ugyanakkor alig akad olyan kolléga, aki használja is az ott tanultakat. Hogy mi az oka ennek? Azt el tudom fogadni, hogy ha egy módszer nem kompatibilis valakinek a személyiségével, akkor ne erőltesse, hamisan zengene a dal. Van kollégám, aki a mai napig frontális technikával tanít, és nagyon is sikeres: a gyerekek imádják, nyugodt és jó munka zajlik az óráin - neki ez való, ebben hiteles, ebben sikeres. De mi van a többiekkel? Az is magyarázat lehet, hogy a kooperatív technikák sok pluszmunkát követelnek a megszokott, sablonos oktatáshoz képest, amire az agyonhajszolt pedagógusok nem hajlandók, amire nem vállalkoznak. Nem kövezem meg őket ezért, de valószínűleg sikeresebbek lennének, és nagyobb örömmel tanítanának ezzel az eszköztárral mint most, amikor éppen csak túl akarják élni a napokat.

„Senki sem mondta, hogy nem teszünk semmit a gyerekekért. Ám nem hozhatok több szakembert az iskolákba, nem biztosíthatok több tantermet, a gyerekszámra jutó tanerőt, nem írhatok megfelelő tanmenetet stb. Mégis hogyan változtathat egy mezei pedagógus a kialakult rendszeren?” (Forrás: internet)

A felkészülés rendkívül fontos része, mondhatni alapja az SNI tanulók diagnózisának megismerése, természetesen a gyógypedagógus segítségével. Több esetben bizonyosodtam meg arról, hogy a többségi pedagógusok olykor még azt sem tudják, milyen sérüléssel került be osztályukba a gyerek, milyen tanulási problémákkal küzd.. Annyit tudnak csak, hogy szakvélemény készült róla (Szerencsésebb esetben tudják róla, hogy autista, de arról már fogalmuk sincs, hogy az autizmus mlyik fajtájával van dolguk). Ilyen hiányos információkkal képtelenek lesznek elkészíteni saját integrált tanmenetüket!

És itt rögtön eloszlatnék egy félreértést. A beintegrált SNI tanulótól (különösen az F-70-es enyhe értelmi fogyatékostól) a pedagógus nem kérheti ugyanazt az ismerethalmazt számon, mint az ép intellektusú társaitól! Nem kérheti, mert számára a kerettanterv nem ugyanazt az anyagot írja elő, mint a többieknek! Legfőképpen nem ugyanabban a formában, mint a többiek esetében! -Itt van az osztályban és ugyanazt tanulja tehát, mint a többiek –szokták mondani többségi kollégák.

És valóban! Nagyon sok iskolában voltam hospitálni, számos kollégával tartok kapcsolatot, de én ezeken a látogatásokon még nem láttam az integráció elmúlt 10 évéből integrált tanmenetet, differenciált dolgozatlapokat. Találni azonban találtam és követendő (sajnos egyedi) példaként mutatom meg itt a sárvári Szent László Katolikus Általános Iskolateljes általános iskolára kidolgozott helyi tantervét6.

Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell annak érdekében, hogy az SNI tanuló is sikeres lehessen, és motivált maradjon. Tehát ne akarjam megtanítani neki a gyorsulás kiszámítását fizika órán, mert nem fog menni, neki mindössze az út-sebesség-idő összefüggéseit kell értenie. Erre azonban a tanárnak fel kell készülnie, összefésülnie minden műveltségi terület SNI-s kerettantervét a NAT-tal és elkészítenie az iskola saját helyi tantervét!


(a szerző felvétele)

2. Együttműködés:

Hatékony együttműködésre törekednék az érintett területek szakembereivel: iskolaorvos, védőnő, gyermekvédelem, pszichológus, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens stb. Erről többet nem érdemes mondani. Ha nem dolgozunk együtt, akkor nem lehetünk sikeresek. Például egy magatartászavarral küzdő gyermek esetében a legtöbbször pszichológusi megsegítés szükséges, amit legjobb, ha azonnal megkap a gyerek. Ott helyben és akkor, amikor akut probléma van. Ha nincs iskolapszichológus, márpedig a legtöbb iskolában nincs, mint ahogy – többek között – gyermekvédelmi szakember sem, akkor legalább gondoljuk át viszonyunkat az utazó gyógypedagógus kollégához. Háromféle attitűdöt tapasztaltam ezzel kapcsolatban:

- 1. A gyógypedagógus ellenség, aki hetente egyszer jön és megmondja a tutit. Okosabb nálam, mindent jobban tud, kioktat és beleavatkozik a munkámba – állítja a legtöbb pedagógus. Teszi ezt az utazó kolléga úgy, hogy nincs hely, ahol foglalkozhat a gyerekkel, sokszor nincs idő sem, mert természetesen óráról nem viheti ki a gyereket. Nincs eszköze, csak annyi, amennyit magával tud cipelni, mert az iskolának nincs kerete arra, hogy megvegyen például egy logico vagy LÜK táblát és hozzá a feladatlapokat. (Egy LÜK alapkészlet nagyjából 5-6 ezer Ft, füzetenként további 800-1000 Ft és egyszerre legfeljebb 2-3 gyerek tud vele dolgozni).


(Forrás: Dinasztia Kiadó honlapja- a képen a LÜK készlet látható)

- 2. Ő a megváltó: most és azonnal oldja meg Pistike problémáját. (Ez természetesen irreális elvárás.)

- 3. Rendkívül ritkán a többségi pedagógus és a gyógypedagógus között munkakapcsolat alakul ki. Mindketten értik és ismerik a fejlesztési, a nevelés-oktatási folyamatot, megpróbálnak segíteni egymásnak ezek hatékony végrehajtásában. Ehhez természetesen idő kell, megbeszélés, ötletelés stb. Éppen ezért olyan ritka ez az egymás kölcsönöse segítésén alapuló munkakapcsolat. Ám e nélkül teljesen hatástalan a gyógypedagógus munkája, sikertelen az integrációs folyamat és hiábavalók a többségi pedagógus erőfeszítései is.

„Erről beszélek nap mint nap... nincsen meg a feltétele az integrációnak sem, a fejlesztéseknek sem a többségi iskolákban. A feladathoz méltatlan helyiségekben vagy annak sem nevezhető sufnikban dolgoznak a kollégák. Hogy az iskolákban kell legalább 3 fejlesztő szoba, oda számítógép (Ja, volt egy igazgatónő, mikor mondtam a számítógépet rendre utasított, hogy mit képzelek én pont az SNI-seknek kell is az a számítógép) rengeteg fejlesztő játék, orvosi, pihenőszoba, pszichológiai szoba, védőnői szoba, konduktori szoba, mozgásfejlesztő -és kognitív fejlesztő szoba, ...és hallassérültek, gyengénlátók fejlesztő szobája... Pedig ha az az iskola alapító okiratában szerepel ezeknek a gyerekeknek az ellátása, akkor az említett feltételek sem hiányozhatnak.(Ezen kívül) sajnos még a kollégák hozzá nem értésével is meg kell küzdeni.” (Forrás: internet)

3. Iskola - szülő - pedagógus kapcsolat kialakítása

Szülő, támogató család nélkül nem működik a dolog! Mielőtt az integrációs folyamat elindulna, igazgatóként még augusztusban, a tanév kezdete előtt összehívnék egy szülői értekezletet. Tájékoztatnám a szülőket arról, hogy SNI gyereket, gyerekeket szeretnénk befogadni. Megmutatnám, szemléltetném, akár szakember, akár az érintett szülők segítségével, mit jelent SNI-snek lenni. Érzékenyítő gyakorlatokat végeznénk (élménypedagógia), videókat néznénk (van a neten rengeteg használható anyag). Biztosítanám a szülőket arról, hogy ebből mindenki csak profitálni fog.

Ezeket a szülői „klubokat” rendszeressé tenném, csakúgy, mint azokat az alkalmakat, amelyeken a szülők partnerként lehetnek jelen az iskola életében. Persze, tudom, hogy ma becsalni a szülőket még a legégetőbb témákkal is nagyon nehéz, de ha fenn tudjuk tartani az elsős gyermekek szüleinek lelkesedését, érdeklődését a nyolcadik év végéig, azzal csak nyerhetünk valamennyien. Mind a szülő, mind a gyermek ott tölti szívesen az idejét, ahol otthon van, ahol megbecsülik, ahol partner és nem ellenség. Ahol találkozhat „hasonszőrűekkel”, ahol segítik őt problémái megoldásában, kételyei eloszlatásában. Az SNI gyermeket nevelő szülők többnyire maguk is „sérültek”:

„Hadd mondjam el, hogy mit él meg az anya, amikor a gyermekét autistának diagnosztizálják. Képzelje el, hogy egy nap azt mondják önnek, hogy a gyereke meghalt. Ott van ön előtt, de nem él. Majd képzelje el, hogy haza kell mennie az orvosi rendelőből egy másik gyerekkel. Az önét ott kellett hagyni. Persze azt mondják majd, hogy nyugodtan vigye el magával, még mindig az öné, szeretheti ugyanúgy, mint eddig. De sajnos már nincs... Kedves Anyuka! Az el nem gyászolt halott gyermek az egészségesnek hitt, egészségesnek megszült és évekig csodálatosnak, tökéletesnek hitt gyermekem képe. A másik gyerek az, akit autistának, fogyatékosnak, elmaradottnak, hibásnak, handycap-esnek és végérvényesen gyógyíthatatlannak nyilvánítottak, egy kóddal ellátva, akárcsak egy állatkát.” (Forrás: internet)

Nagyon sok „védelmi taktikával” találkoztam.

Van, ki önkéntes szegregációba vonul teljes családjával.

Van, ki mindent megtesz gyermekéért, erőn felül is próbál segíteni gyermekének és a vele foglalkozóknak is. Tökéletes partnere a pedagógusnak.

Van, aki nem hajlandó elfogadni a történteket és nem fogadja el a szakemberek véleményét. Ő az, aki nem mutatja be a Szakértői Bizottság vizsgálati eredményeit, érettségit adó iskolába íratja be értelmi fogyatékos gyermekét, és nagyon meglepődik, mikor az már félévkor is szinte mindenből megbukik.

Kétségtelen: a sikeres integráció nem mehet végbe a szülők megnyerése, együttműködése nélkül. És értelmetlen a pedagógusok attitűdjének, szemléletének, gondolkodásának megváltoztatása és módszertani ismereteinek fejlesztése nélkül.

„Az általános iskola pedagógiai munkájában jellemzően érvényesül-e a differenciálás alapelve? Szégyenkezve mondhatjuk, hogy nem. A mai általános iskola nem „gyermekbarát.” Csak idő kérdése, hogy aki „kilóg” a sorból, az mikor válik problémássá, lemorzsolódóvá, lemaradóvá. És bizony kilóg a sorból nemcsak a sajátos nevelési igényű, hanem a tehetséges, a visszahúzódó, a harsány, és a könyvmoly is...”7

S bár minden pozitív integrációs törekvésnek alapja a szemléletváltás, azért léteznek módszerek, eljárások, amelyek megkönnyíthetik a többségi pedagógus feladatát. Erre teszek konkrét javaslatokat a következő részben (folytatjuk...).


(a szerző felvétele)

Leiner Károly

1Ahogy az első részből kiderült, kizárólag a „legproblémásabb” réteg, az enyhe értelmi sérültek, autisták, magatartás zavarral küzdő, hiperaktív gyerekek integrációjának kérdéseivel szeretnék foglalkozni ebben a sorozatban.

2http://vs.hu/kozelet/osszes/egy-autista-gyereknek-nincs-helye-egy-normal-iskolaban, 2017. január

3Oktatási adatok, 2015/2016, Statisztikai Tükör 2016. április 28.

4Gyógypedagógus alkotta fogalom az osztályban csak ülő (hideg integráció) SNI-tanulókra

5Leiner Károly - Integrálunk. Valóban?, Fejlesztő Pedagógia 2010/5.szám

6http://www.szlki.hu/pages/letoltes/htt_f18.pdf

7Vargáné Mező Lilla - Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek, Budapest, 2004, OFI

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. március 18.
Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart tőle, bár a segítségeddel talán ez is ment volna. Sajnálom, különösen azért, mert ép intellektussal még nem záródnak be teljesen a kapuk. Remélem, hogy a szülők találnak jó iskolát, jó pedagógust a gyereknek.
Anna | 2017. március 18.
'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!'

Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. osztályos, "kevert specifikus tanulási zavar" diagnózist kapott tanítványával foglalkozom, s maga is fejlesztőpedagógus végzettségű is. Szót értünk tehát. A kérdés nem hiperaktív, nem autisztikus, nem is értelmi sérült, hanem egy "csak" erősen látássérült, de valóban nem vak nagycsoportos óvodásra vonatkozott. Ők ugye, elvileg, kiemelten jó helyzetben vannak integráció terén a cikkben említett gyermekcsoportokhoz képest. Nagyon elvileg persze, mert a gyakorlatot széles körben, hosszú évekre visszamenően ismerem. A válasz annyi volt: felelősséggel nem tudom vállalni. (Bár jövőre 1. osztálya lesz.)

Őt kérdeztem, nem az intézményvezetőt. Mert ő a saját feladatát (jó esetben nem a terhét) látja ebben, míg az intézményvezető létszámokban gondolkozik, ami egy teljesen más szempontrendszer, más mérlegelési alapokon, miközben a tankerületek működése óta nincs a hatáskörében lehetőség, hogy eszközöket, és személyzetet rendeljen a feladat mellé. Fájt ez a nemleges válasz, mert egy kiemelkedő képességű kislányról van szó, de a tanítót megértem, a válaszát elfogadom. És véghetetlenül sajnálom.
Tokaji Ildikó | 2017. március 18.
Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!" - Már itt romlik el minden, a legelején, azután persze az összes többi hiba is megtörténik, mintha egy Murphy-törvényt olvasna az ember. Könnyek közt, tegyük hozzá, amiben mindenki kicsit tönkre megy.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.12.09.
Tényleg akkora a siker? A CKP a PIRLS szövegértés-vizsgálatról és annak kormányzati kommunikációjáról
Palkovics Lászlónak a PIRLS esetében elég volt egyetlen növekedési adat, hogy a jelenlegi oktatáspolitika pozitív hatását vizionálja. A PISA szövegértés vizsgálat 2009-2012-2015. évi h...
(Forrás: ckp.tanitanek.com)
--
2017.12.09.
A testi fenyítés valójában érzelmi bántalmazás
Az „intézetis” gyerekekről sokan gondolják, hogy lopnak, megbízhatatlanok, buták és csak a baj van velük – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, az UNICEF Magyar Bizottság korábbi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.12.09.
"Nincs olyan, hogy rossz fiú" – 100 éves Amerika óriási gyermekmentő intézménye
Egykori lakói közül sokan harcoltak és haltak hősi halált a második világháborúban. Több százan Flanagant jelölték meg legközelebbi hozzátartozójuknak, akivel leveleztek, és akit hal...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.12.08.
Nagyobb szerepet kapnak a helyi nemzetiségi önkormányzatok az iskolafenntartásban
A jövő évtől azonban a kormány biztosítja a helyi nemzetiségi önkormányzatoknak is a jogszabályi és finanszírozási kereteket ahhoz, hogy stabil intézményfenntartókká válhassanak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.12.08.
Elegük lett a rossz oktatási rendszerből, ezért elhatározták, hogy lehetőséget teremtenek a szakiskolásoknak
Eszterék azt mondják, nem tanodát indítanak, még ha a Deviszont sok elemében hasonlítani is fog az utóbbira, már csak azért is, mert több tagjuk is dolgozott tanodában. „Nem volt könnyű...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.12.08.
A Civil Közoktatási Platform is nekiment az oktatási államtitkárnak
Az iskolai oktatás eredményessége hallatlanul összetett hatásrendszer működése nyomán alakul ki. Semmilyen korrekt számítás nem igazolja, hogy az államtitkár által említett hatások voltak...
(Forrás: Eduline)
--
2017.12.07.
Palkovics László az Arénában (videó)
2 részes interjú a sikeres PIRLS mérésről, az oktatáspolitika ebben játszott szerepéről, valamint a felsőoktatási intézményeink színvonaláról, a külföldi kapcsolatainkról, a tudom...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.12.07.
Párizsig kellett mennie, hogy ne egy roma legyen
Eljutott Párizsba Ötvös Pisti, akit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákjaként mutattunk be még az év elején, néhány hónappal az érettségi előtt. A Hencidán nevelkedett fi...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.12.07.
Így teszi magáévá a kormány kedvenc egyeteme Budapest régi közparkját
A kormány egy 2012-es határozattal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem birtokába juttatta az Orczy-parkot, hogy itt hozhassák létre az új Ludovika Campust. Mire a projekt lezárul, az egykori Orczy...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek