OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. március 17.
» Hozzászólások (3)

Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából1 2.

„Ha megfelelő felkészültséggel, empátiával, sok munkával csinálják ezeket a dolgokat, akkor igenis lehetséges olyan integráció, amivel, minden szempontból gazdagodik, az összes nebuló, a szüleik, és a tanárok. Kétségkívül, munkás, de hosszútávon nagyon hasznos, nemcsak a résztvevőknek, hanem az országnak is.” (Forrás: internet)

Szemléletváltás, attitűd

Édesanyám tanítóként egy kis bakonyi falu osztatlan iskolájában kezdett annak idején. A falu összes gyermeke ott ült a kis teremben, az első osztályostól a nyolcadikosig. Meg kellett tanulnia úgy szervezni a munkát, hogy jusson idő a felzárkóztatásra váró, a tehetséges és az „átlagos” gyerekekre is. Ehhez tudnia kellett differenciálni, ezekre a körülményekre adaptálni módszereket, játékokat, feladatokat.

Úgy tűnik, hogy jelenleg visszatértek ezek az idők.

A nyolcvanas években, a rendszerváltás előtt, még viszonylag homogén tanulócsoportokat alkottak a hasonlóan szocializálódott gyerekek. Persze akkor is különbözőek voltak a képességeik, de el tudták viselni a frontális oktatást, fegyelmezetten tanultak, mert erre kondicionálták őket a szüleik és a társadalom. Aztán a rendszerváltást követően, kialakultak olyan népes rétegek (és napjainkban egyre szélesebbre nyílik az olló), amelyeknek a szocializációs szintje erősen különbözik a kívánatostól, s az ő otthonról hozott problémáik alapjaiban rengették meg – többek között – az oktatási rendszert is.

Először a legnagyobb létszámban munkanélkülivé vált csoportok (közöttük viszonylag magas arányban, a cigányok) gyerekei, később, – az integráció szorgalmazásával – a fogyatékkal élők kerültek az ún. problémások csoportjába.

A kilencvenes évek végére mi, pedagógusok már érzékeltük, hogy nem lehet ugyanúgy tanítani, mint a korábbi évtizedek során. Tisztában voltunk azzal, hogy meg kell újítanunk a módszertanunkat, pedagógiai kultúránkat. Ez azonban teljes szemléletváltást, gyökeresen más gondolkodásmódot igényelt volna. Tudtuk, hogy ezen az úton kellene elindulnunk, de nem tettük. Nem történt meg a szükséges változás. Iskoláink többsége még a rendelkezésre álló feltételek között sem képes az integrációra, a pedagógusok többsége sem készült fel rá.

„A fiút imádták az osztálytársai, és még csak nem is az anyáskodó kislányok fogadták be köreikbe, hanem a rossz, eleven fiúk, akik barátjukként védelmezték az autista kisfiút. Sajnos, az árnyékpedagógus állandó jelenlétét és az ezzel járó sutyorgást, emellett a fiú tantervi lemaradását nem tolerálták a tanárok, ezért a kisfiút végül pedagógusi nyomásra eltávolíttatták az intézményből.”2 (Forrás: internet)

(Ebben az esetben a sikeresnek mondható integrációt a kis létszámú osztály, az „árnyékpedagógus” állandó jelenléte tette lehetővé, és az iskola pedagógusai tették tönkre.)

Mit tennék én, ha egy integrálni készülő iskola igazgatója lennék?

1. A felkészülés:

Ma az integráció az egyik legégetőbb kérdés a sok közül, és egyre inkább azzá fog válni.

„Az SNI-tanulók száma 2,1%-kal (1100 fővel) tovább emelkedett az általános iskolákban. A 2015/2016-os tanévben létszámuk 53,6 ezer fő, ami az általános iskolások 7,2%-át jelenti. ... Az általános osztályokban integráltan nevelt SNI-tanulók száma 3,6%-kal (közel 1300 fővel) lett magasabb, így arányuk az SNI tanulókon belül 69%-ra nőtt. A külön osztályban oktatott SNI-tanulók száma – 200 fővel – 16,7 ezerre csökkent.”3

A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket4 akarunk a padokban!

„Az osztálytanító munkáját alkalomszerűen segíti csak gyógypedagógus, pedig Ani néni, a tanítónő, úgy várja őt, mint a Messiást. Csodát szeretne látni, de a heti 1 óra fejlesztésben csodát tenni nem lehet. Különösen nem az orvosi szobában, mert a hely sem alkalmas a meghitt, jó légkörű fejlesztésre, az eszközök sem állnak rendelkezésre. De idén legalább nem a folyosón kell megtartani ezeket a foglalkozásokat. A gyógypedagógus kolléganő hiába mondja Ani néninek, hogy külön tanterv szerint kellene haladnia a két gyerekkel, külön tanmenettel, figyelembe véve Klári értékelés alóli felmentését magyar nyelv tantárgyból, nem történik semmi. Sőt, az utóbbi időkben Ani néni gyakran mondogatja, hogy neki (a gyógypedagógusnak) könnyű, nem neki kell tanítania olyan gyerekeket, akikkel nem lehet haladni, akik nem figyelnek, nem akarnak tanulni. Akik képtelenek az osztállyal együtt haladni...”5

Ha elfogadjuk, hogy a fogyatékkal élők oktatása-nevelése speciális ismereteket kíván, akkor nyilvánvaló azt is, hogy ez a terület a pedagógia egy speciális területe, ennek avatott szakértője a gyógypedagógus. Egy tanítótól nem várható el, hogy ezen a területen is képzett legyen, de elvárható, hogy bármilyen módon, folyamatosan képezze magát, igyekezzen a lehető legtöbbet elsajátítani a gyógypedagógia módszertanából. Tudom, hogy a továbbképzési pénzeket is gyakorlatilag elvonta az oktatáspolitika, de megtalálhatók azok a források, amelyek igénybe vehetők, és nem járnak hatalmas anyagi kiadásokkal: könyvtárak, filmek, internet stb. Innen az alapvető ismereteket meg lehet szerezni, el lehet sajátítani.

(Alapvetően etikátlannak tartom, hogy a pedagógusokat továbbképzésekre kötelezik, miközben ezekre se pénz, se paripa, se fegyver – azaz képezze magát a pedagógus önerőből, saját szabadideje terhére, miközben a fizetése még mindig a diplomás bérek alsó határát súrolja.)

„Az óvónők, a vezetés szerint a fiam közveszélyes, állandó felügyeletet igényel és nem való az integráló oviba, gyógypedagógust pedig nem találtak. Szeretnék, hogy elvigyük, bár nem tudjuk, hova, a korai fejlesztés mellett a magán-ovi teljesen kimerítene minket mind utazás, mind anyagiak miatt... Létezik, hogy ennyire nincs gyógypedagógus az országban? Heti 1-2 napra sem, hogy segítséget nyújtson az amúgy remek munkát végző gyógyped. asszisztenssel, aki rendszeresen és jól kommunikál velünk, és a tankönyvei alapján próbál meg mindent? Most már őt is féltjük, mert úgy érzi csődöt mondott. Az óvónők arra hivatkoznak, hogy végzettség híján nem tudnak foglalkozni érdemben a fiammal, így az asszisztens anyuka és a fiam elszigetelődött.” (Forrás: internet)

A kevéske továbbképzési összegből a gyógypedagógiai ismeretekhez kötődő tanulást támogatnám: nagyon szerencsés, ha egy tanító a végzettsége mellé gyógypedagógusi diplomát is szerez. Feltétlenül szerveznék műhelyeket, ahova meghívnánk gyógypedagógus szakembereket, akiktől el lehet tanulni az SNI tanulók megsegítését, a differenciálás alapjait. Egészen elszomorító, hogy talán nincs is az országban pedagógus, aki például a kooperatív technikák tréninget el ne végezte volna, ugyanakkor alig akad olyan kolléga, aki használja is az ott tanultakat. Hogy mi az oka ennek? Azt el tudom fogadni, hogy ha egy módszer nem kompatibilis valakinek a személyiségével, akkor ne erőltesse, hamisan zengene a dal. Van kollégám, aki a mai napig frontális technikával tanít, és nagyon is sikeres: a gyerekek imádják, nyugodt és jó munka zajlik az óráin - neki ez való, ebben hiteles, ebben sikeres. De mi van a többiekkel? Az is magyarázat lehet, hogy a kooperatív technikák sok pluszmunkát követelnek a megszokott, sablonos oktatáshoz képest, amire az agyonhajszolt pedagógusok nem hajlandók, amire nem vállalkoznak. Nem kövezem meg őket ezért, de valószínűleg sikeresebbek lennének, és nagyobb örömmel tanítanának ezzel az eszköztárral mint most, amikor éppen csak túl akarják élni a napokat.

„Senki sem mondta, hogy nem teszünk semmit a gyerekekért. Ám nem hozhatok több szakembert az iskolákba, nem biztosíthatok több tantermet, a gyerekszámra jutó tanerőt, nem írhatok megfelelő tanmenetet stb. Mégis hogyan változtathat egy mezei pedagógus a kialakult rendszeren?” (Forrás: internet)

A felkészülés rendkívül fontos része, mondhatni alapja az SNI tanulók diagnózisának megismerése, természetesen a gyógypedagógus segítségével. Több esetben bizonyosodtam meg arról, hogy a többségi pedagógusok olykor még azt sem tudják, milyen sérüléssel került be osztályukba a gyerek, milyen tanulási problémákkal küzd.. Annyit tudnak csak, hogy szakvélemény készült róla (Szerencsésebb esetben tudják róla, hogy autista, de arról már fogalmuk sincs, hogy az autizmus mlyik fajtájával van dolguk). Ilyen hiányos információkkal képtelenek lesznek elkészíteni saját integrált tanmenetüket!

És itt rögtön eloszlatnék egy félreértést. A beintegrált SNI tanulótól (különösen az F-70-es enyhe értelmi fogyatékostól) a pedagógus nem kérheti ugyanazt az ismerethalmazt számon, mint az ép intellektusú társaitól! Nem kérheti, mert számára a kerettanterv nem ugyanazt az anyagot írja elő, mint a többieknek! Legfőképpen nem ugyanabban a formában, mint a többiek esetében! -Itt van az osztályban és ugyanazt tanulja tehát, mint a többiek –szokták mondani többségi kollégák.

És valóban! Nagyon sok iskolában voltam hospitálni, számos kollégával tartok kapcsolatot, de én ezeken a látogatásokon még nem láttam az integráció elmúlt 10 évéből integrált tanmenetet, differenciált dolgozatlapokat. Találni azonban találtam és követendő (sajnos egyedi) példaként mutatom meg itt a sárvári Szent László Katolikus Általános Iskolateljes általános iskolára kidolgozott helyi tantervét6.

Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell annak érdekében, hogy az SNI tanuló is sikeres lehessen, és motivált maradjon. Tehát ne akarjam megtanítani neki a gyorsulás kiszámítását fizika órán, mert nem fog menni, neki mindössze az út-sebesség-idő összefüggéseit kell értenie. Erre azonban a tanárnak fel kell készülnie, összefésülnie minden műveltségi terület SNI-s kerettantervét a NAT-tal és elkészítenie az iskola saját helyi tantervét!


(a szerző felvétele)

2. Együttműködés:

Hatékony együttműködésre törekednék az érintett területek szakembereivel: iskolaorvos, védőnő, gyermekvédelem, pszichológus, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens stb. Erről többet nem érdemes mondani. Ha nem dolgozunk együtt, akkor nem lehetünk sikeresek. Például egy magatartászavarral küzdő gyermek esetében a legtöbbször pszichológusi megsegítés szükséges, amit legjobb, ha azonnal megkap a gyerek. Ott helyben és akkor, amikor akut probléma van. Ha nincs iskolapszichológus, márpedig a legtöbb iskolában nincs, mint ahogy – többek között – gyermekvédelmi szakember sem, akkor legalább gondoljuk át viszonyunkat az utazó gyógypedagógus kollégához. Háromféle attitűdöt tapasztaltam ezzel kapcsolatban:

- 1. A gyógypedagógus ellenség, aki hetente egyszer jön és megmondja a tutit. Okosabb nálam, mindent jobban tud, kioktat és beleavatkozik a munkámba – állítja a legtöbb pedagógus. Teszi ezt az utazó kolléga úgy, hogy nincs hely, ahol foglalkozhat a gyerekkel, sokszor nincs idő sem, mert természetesen óráról nem viheti ki a gyereket. Nincs eszköze, csak annyi, amennyit magával tud cipelni, mert az iskolának nincs kerete arra, hogy megvegyen például egy logico vagy LÜK táblát és hozzá a feladatlapokat. (Egy LÜK alapkészlet nagyjából 5-6 ezer Ft, füzetenként további 800-1000 Ft és egyszerre legfeljebb 2-3 gyerek tud vele dolgozni).


(Forrás: Dinasztia Kiadó honlapja- a képen a LÜK készlet látható)

- 2. Ő a megváltó: most és azonnal oldja meg Pistike problémáját. (Ez természetesen irreális elvárás.)

- 3. Rendkívül ritkán a többségi pedagógus és a gyógypedagógus között munkakapcsolat alakul ki. Mindketten értik és ismerik a fejlesztési, a nevelés-oktatási folyamatot, megpróbálnak segíteni egymásnak ezek hatékony végrehajtásában. Ehhez természetesen idő kell, megbeszélés, ötletelés stb. Éppen ezért olyan ritka ez az egymás kölcsönöse segítésén alapuló munkakapcsolat. Ám e nélkül teljesen hatástalan a gyógypedagógus munkája, sikertelen az integrációs folyamat és hiábavalók a többségi pedagógus erőfeszítései is.

„Erről beszélek nap mint nap... nincsen meg a feltétele az integrációnak sem, a fejlesztéseknek sem a többségi iskolákban. A feladathoz méltatlan helyiségekben vagy annak sem nevezhető sufnikban dolgoznak a kollégák. Hogy az iskolákban kell legalább 3 fejlesztő szoba, oda számítógép (Ja, volt egy igazgatónő, mikor mondtam a számítógépet rendre utasított, hogy mit képzelek én pont az SNI-seknek kell is az a számítógép) rengeteg fejlesztő játék, orvosi, pihenőszoba, pszichológiai szoba, védőnői szoba, konduktori szoba, mozgásfejlesztő -és kognitív fejlesztő szoba, ...és hallassérültek, gyengénlátók fejlesztő szobája... Pedig ha az az iskola alapító okiratában szerepel ezeknek a gyerekeknek az ellátása, akkor az említett feltételek sem hiányozhatnak.(Ezen kívül) sajnos még a kollégák hozzá nem értésével is meg kell küzdeni.” (Forrás: internet)

3. Iskola - szülő - pedagógus kapcsolat kialakítása

Szülő, támogató család nélkül nem működik a dolog! Mielőtt az integrációs folyamat elindulna, igazgatóként még augusztusban, a tanév kezdete előtt összehívnék egy szülői értekezletet. Tájékoztatnám a szülőket arról, hogy SNI gyereket, gyerekeket szeretnénk befogadni. Megmutatnám, szemléltetném, akár szakember, akár az érintett szülők segítségével, mit jelent SNI-snek lenni. Érzékenyítő gyakorlatokat végeznénk (élménypedagógia), videókat néznénk (van a neten rengeteg használható anyag). Biztosítanám a szülőket arról, hogy ebből mindenki csak profitálni fog.

Ezeket a szülői „klubokat” rendszeressé tenném, csakúgy, mint azokat az alkalmakat, amelyeken a szülők partnerként lehetnek jelen az iskola életében. Persze, tudom, hogy ma becsalni a szülőket még a legégetőbb témákkal is nagyon nehéz, de ha fenn tudjuk tartani az elsős gyermekek szüleinek lelkesedését, érdeklődését a nyolcadik év végéig, azzal csak nyerhetünk valamennyien. Mind a szülő, mind a gyermek ott tölti szívesen az idejét, ahol otthon van, ahol megbecsülik, ahol partner és nem ellenség. Ahol találkozhat „hasonszőrűekkel”, ahol segítik őt problémái megoldásában, kételyei eloszlatásában. Az SNI gyermeket nevelő szülők többnyire maguk is „sérültek”:

„Hadd mondjam el, hogy mit él meg az anya, amikor a gyermekét autistának diagnosztizálják. Képzelje el, hogy egy nap azt mondják önnek, hogy a gyereke meghalt. Ott van ön előtt, de nem él. Majd képzelje el, hogy haza kell mennie az orvosi rendelőből egy másik gyerekkel. Az önét ott kellett hagyni. Persze azt mondják majd, hogy nyugodtan vigye el magával, még mindig az öné, szeretheti ugyanúgy, mint eddig. De sajnos már nincs... Kedves Anyuka! Az el nem gyászolt halott gyermek az egészségesnek hitt, egészségesnek megszült és évekig csodálatosnak, tökéletesnek hitt gyermekem képe. A másik gyerek az, akit autistának, fogyatékosnak, elmaradottnak, hibásnak, handycap-esnek és végérvényesen gyógyíthatatlannak nyilvánítottak, egy kóddal ellátva, akárcsak egy állatkát.” (Forrás: internet)

Nagyon sok „védelmi taktikával” találkoztam.

Van, ki önkéntes szegregációba vonul teljes családjával.

Van, ki mindent megtesz gyermekéért, erőn felül is próbál segíteni gyermekének és a vele foglalkozóknak is. Tökéletes partnere a pedagógusnak.

Van, aki nem hajlandó elfogadni a történteket és nem fogadja el a szakemberek véleményét. Ő az, aki nem mutatja be a Szakértői Bizottság vizsgálati eredményeit, érettségit adó iskolába íratja be értelmi fogyatékos gyermekét, és nagyon meglepődik, mikor az már félévkor is szinte mindenből megbukik.

Kétségtelen: a sikeres integráció nem mehet végbe a szülők megnyerése, együttműködése nélkül. És értelmetlen a pedagógusok attitűdjének, szemléletének, gondolkodásának megváltoztatása és módszertani ismereteinek fejlesztése nélkül.

„Az általános iskola pedagógiai munkájában jellemzően érvényesül-e a differenciálás alapelve? Szégyenkezve mondhatjuk, hogy nem. A mai általános iskola nem „gyermekbarát.” Csak idő kérdése, hogy aki „kilóg” a sorból, az mikor válik problémássá, lemorzsolódóvá, lemaradóvá. És bizony kilóg a sorból nemcsak a sajátos nevelési igényű, hanem a tehetséges, a visszahúzódó, a harsány, és a könyvmoly is...”7

S bár minden pozitív integrációs törekvésnek alapja a szemléletváltás, azért léteznek módszerek, eljárások, amelyek megkönnyíthetik a többségi pedagógus feladatát. Erre teszek konkrét javaslatokat a következő részben (folytatjuk...).


(a szerző felvétele)

Leiner Károly

1Ahogy az első részből kiderült, kizárólag a „legproblémásabb” réteg, az enyhe értelmi sérültek, autisták, magatartás zavarral küzdő, hiperaktív gyerekek integrációjának kérdéseivel szeretnék foglalkozni ebben a sorozatban.

2http://vs.hu/kozelet/osszes/egy-autista-gyereknek-nincs-helye-egy-normal-iskolaban, 2017. január

3Oktatási adatok, 2015/2016, Statisztikai Tükör 2016. április 28.

4Gyógypedagógus alkotta fogalom az osztályban csak ülő (hideg integráció) SNI-tanulókra

5Leiner Károly - Integrálunk. Valóban?, Fejlesztő Pedagógia 2010/5.szám

6http://www.szlki.hu/pages/letoltes/htt_f18.pdf

7Vargáné Mező Lilla - Sajátos nevelési igényű tanulók együttneveléséről pedagógusoknak, intézményvezetőknek, Budapest, 2004, OFI

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2017. március 18.
Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart tőle, bár a segítségeddel talán ez is ment volna. Sajnálom, különösen azért, mert ép intellektussal még nem záródnak be teljesen a kapuk. Remélem, hogy a szülők találnak jó iskolát, jó pedagógust a gyereknek.
Anna | 2017. március 18.
'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!'

Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. osztályos, "kevert specifikus tanulási zavar" diagnózist kapott tanítványával foglalkozom, s maga is fejlesztőpedagógus végzettségű is. Szót értünk tehát. A kérdés nem hiperaktív, nem autisztikus, nem is értelmi sérült, hanem egy "csak" erősen látássérült, de valóban nem vak nagycsoportos óvodásra vonatkozott. Ők ugye, elvileg, kiemelten jó helyzetben vannak integráció terén a cikkben említett gyermekcsoportokhoz képest. Nagyon elvileg persze, mert a gyakorlatot széles körben, hosszú évekre visszamenően ismerem. A válasz annyi volt: felelősséggel nem tudom vállalni. (Bár jövőre 1. osztálya lesz.)

Őt kérdeztem, nem az intézményvezetőt. Mert ő a saját feladatát (jó esetben nem a terhét) látja ebben, míg az intézményvezető létszámokban gondolkozik, ami egy teljesen más szempontrendszer, más mérlegelési alapokon, miközben a tankerületek működése óta nincs a hatáskörében lehetőség, hogy eszközöket, és személyzetet rendeljen a feladat mellé. Fájt ez a nemleges válasz, mert egy kiemelkedő képességű kislányról van szó, de a tanítót megértem, a válaszát elfogadom. És véghetetlenül sajnálom.
Tokaji Ildikó | 2017. március 18.
Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!" - Már itt romlik el minden, a legelején, azután persze az összes többi hiba is megtörténik, mintha egy Murphy-törvényt olvasna az ember. Könnyek közt, tegyük hozzá, amiben mindenki kicsit tönkre megy.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.04.30.
Nem vonzó a szakképzés
Tovább apadt a szakképzés népszerűsége – derül ki az Oktatási Hivatal (OH) legújabb adataiból. A hivatal annak apropóján közölte a legfrissebb statisztikát, hogy szerdán lezárult a...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
Menekíti az iskolából a gyerekét, aki megteheti
Míg tavalyelőtt 6835 magántanulót tartottak nyilván, ez a szám 2016-ra több mint tíz százalékkal nőtt, vagyis tavaly már több mint 7500 gyermek tanult ebben a státusban.Általában két...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
Hogyan beszélgessünk a gyerekkel Hitlerről?
Álmomban sem gondoltam, hogy ötéves lesz a kislányom, amikor először beszélek neki Hitlerről. És most mégis megesett. Történt ugyanis, hogy húsvétra az egyik legzseniálisabb kortárs magyar...
(Forrás: Dívány)
--
2017.04.30.
Az atipikus fejlődésű tanuló – konferencia-sorozat!
Az atipikus fejlődés kezelése a közoktatásban nem megoldott. Hiányzik a pedagógusoknak az integrált tanulók ellátására való felkészítése, miközben a változó környezeti háttér idegrendszerre...
(Forrás: OFOE honlapja)
--
2017.04.30.
Pótolhatatlan pedagógusok
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis 2013-as bevezetése óta rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával, ami finoman szólva nem...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
EMMI salátatörvény: Meglepő változtatások, menekülő pályakezdők - VIDEÓ
Öt nap alatt kellett volna véleményeznie a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megalkotott salátatörvényt – mondta Mendrey László, a PDSZ...
(Forrás: atv.hu)
--
2017.04.28.
Több gimi is csatlakozott a menő ballagási ajándékozáshoz
Mint írtuk az Eötvös József Gimnázium egyik végzős diákja Facebook-bejegyzésben azt írta, osztálytársaival úgy döntöttek, hogy a ballagásuk alkalmából fogyatékos fiatalokon segítenek...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.04.28.
Ősztől minden általános iskolás ingyen kaphat tankönyvet?
A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete szerint a mindenkire kiterjedő ingyenesség növelheti az iskolák közötti különbségeket, hiszen a jó körülmények között működő iskolákban...
(Forrás: Népszava)
--
2017.04.27.
Nagyon más lesz az új alaptanterv, de csúszásban vannak vele
A Nemzeti alaptanterv átalakításáról Csépe Valéria miniszteri biztos elmondta: az elkészült koncepció számos félreértelmezésével találkozott. Kifejtette: cél a használható,"dinamikus...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Noémi! Először is meg kellene nyugodnia, a kisfiát is megnyugtatnia. Azután pontosan informálódni, hogy pontosan mi is történt. Elképzelhető, hogy a pedagógusok is feszültek, idegesek voltak, hiszen egy tanulójuk komolyan megsérült. Nyilván nem indokolt a kis elsős gyereket hibáztatni, kérdőre vonni, de nem csak ő, Önök szenvedtek el traumát. Ha az indulatok lecsillapodnak (mivel azóta eltelt néhány nap, ez remélhetően megtörtént), beszélje meg nyugodtan a tanítóval, igazgatóval a dolgot, mondja el, hogy mit tart sérelmesnek, és rendezzék a problémát. Azt gondolom, nem a jog vonalán kellene keresni az igazságot.

--
  Noémi

Kedves Osztályfőnök!
A segítségét szeretném kérni, mint aggódó szülő. A kisfiam most első osztályos és a tegnapi délutáni udvari focizásban történt egy baleset amit nem látott tanár, hogy a focizás hevében a kisfiam el akarván venni a labdát ellökött egy 6-os kisfiút aki rosszul esett az aszfaltos pályára és nyílt törése lett. Még tegnap délután az egyik tanárnő leordította a kisfiam fejét, aki amúgy is meg volt ijedve a vér látványától. Ma bementem az iskolába, azzal a szándékkal, hogy beszéljek az igazgatónővel amikor látom, hogy az igazgatónő helyettes kézen fogva hozza kisfiámat akinek potyognak a könnyei hogy ők majd kikérdezik a gyereket. Van joga a tanárnak szülői jelenlét nélkül ilyet tenni? Illetve ma még a rajz tanár is leordította a gyerek fejét, hogy miért lökte el a másik fiút. Milyen jogaim vannak mint szülő? Mit tudok tenni hogy a gyerekem minél kisebb traumát szenvedjen el? Köszönöm a válaszát

--
  OFOE

Kedves Géza, nem tudunk ilyen jogszabályról, megbízható a feladattal akár egy informatika tanár, akár a rendszergazda. Bárkit is bíznak meg vele, beleszámít a munkaidejébe, óraszámába. Úgy véljük, hogy ezt a helyi munkaszerződésben kell rögzíteni. Pontos és naprakész információért forduljon az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatához

--
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Péter:] Hadd idézzem ide - hozzájárulásával - egy mestertanár kollégám belső használatra szánt vélemémyét. Talán segít megérteni a történteket. 35 éves szakmai tapasztalat áll mögötte, több iskolatípusban tanított. Csak a liberális "szakma" agresszivitása tartja vissza […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Kétségtelen, hogy sok igazság van abban, amit Molnár Csilla leír. A jó hangulat valóban nem akadálya az eredményes tanításnak, a tisztelt és szeretett tanár biztosan vonzó a tanítványoknak, és megkönnyíti a tudás megszerzését. De ennek az ellenkezőjét én sem állítottam. […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Molnár Csilla:] Kedves Péter! Ha ebben a tanévben 6-8. osztályosak azok a gyerekek, akiket alsóban nem lehetett megbuktatni, akkor a 2015-ös PISA-felmérést még nem ők írták, hiszen azt a 15 évesekkel íratják meg. Az Ön által említett 3 évfolyam 2015-ben 4-6. osztályos volt, azaz 10-13 […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Attól, hogy önfeledten röhögnek a tanerők meg a gyerekek, elmarháskodják a gyerekek drága - és rövid - tanéveit, attól nem lesznek jobbak a Pisa eredmények. Kapitális butaság azt képzelni, hogy az által tanul eredményesen egy gyerek, ha bratyizik vele a tanító vagy éppen […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Leiner Károly:] Kedves Beáta! Próbáltam utána nyomozni és kiderült számomra, hogy 3 évig elérhetőek csak ezek a Jó gyakorlatok. Nem is értem. Ezért küldöm természetesen. A fecskéknek nagyon örülök és minden erőmmel támogatom őket, hiszen a kihalás szélén állnak :)
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Dafinca Beata:] Kedves Karoly! Halas vagyok ezert a videoert, jolesik latni, hogy nem vagyok csak egy fecske :) Halas lennek, ha nekem is atkuldene a feladatgyujtemenyt. Elore is koszonom, kellemes tavaszt, tovabbi jo munkat!
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[LeinerKároly:] Természetesen. Örömmel.
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Á. Izabella:] Kedves Károly, Nagyon tetszett a videó és az ötletek is. Sajnos nem találtam meg sehol sem a feladatgyűjteményt. Esetleg ha lehetséges, akkor nekem is elküldené? Előre is köszönöm.
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek