OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. március 8.
» Hozzászólások (1)

Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából

Bevezetés

Parázs viták zajlanak az utóbbi időben az integráció körül. Olvasom, hallgatom és mindenkinek igaza van és senkinek sincs...

„Nálunk még működik az EGYMI, bár egyre kevesebb gyerekkel, azok is jórészt szakiskolások. Az általános iskolásokat - akit csak tudtak - betették a normál általánosba. A normál általános iskolában dolgozó (egyébként a maguk szakterületén nagyon jó) pedagógusokat senki nem készítette fel a változásra. Nincs gyógypedagógusi végzettségük (miért is lenne?). Engem alkalmaznak néhány órában. Az iskolának nagyon kevés eszköze van. Ezzel szemben az EGYMI-ben szinte minden teremben interaktív tábla, rengeteg fejlesztő eszköz, kis létszámú osztály (lehetne), és jól felkészült szakemberek (gyógypedagógusok) lehetnek hamarosan munka nélkül. Mert nincs gyerek. Ez az egész integráció szerintem a tehetséggondozás rovására megy. Nagyon átgondolatlan volt ez az egész. Senkinek nem jó. Az integrált gyereknek sem - hiszen Ő lett a "leggyengébb" tanuló az osztályban. A pedagógusnak sem - hiszen nem tudja kezelni az ilyen gyermeket - nincs rá képesítése. És a többi gyereknek sem - nem tudnak a megszokott módon haladni.” (forrás: internet)

  • Igaza van a szülőnek, akinek gyereke nem tud tanulni az osztályba integrált és folyamatosan „balhézó” tanulótól.
  • Igaza van a gyerekének, aki ott ül az osztályban és hallgatja az autista Katikát, aki éppen sikítással bombázza szét a fizika órát, mert váratlan zaj volt (mondjuk mentő ment az utcán hangos szirénázással), vagy eltért valami megszokott napirendjétől.
  • Igaza van a beintegrált gyermek szüleinek, akik azt sérelmezik, hogy gyermekük nem kapja meg a szükséges fejlesztéseket, a tanító néni pedig nem tud bánni vele.
  • Igaza van a beintegrált gyereknek, mert nem érzi jól magát, nem tudnak vele foglalkozni, nem érti, hogy mi történik az órákon.
  • Igaza van a tanító néninek, aki képtelen külön foglalkozni a beintegrált gyerekekkel és Messiásként várja az utazó gyógypedagógust, hogy tegyen csodát és „gyógyítsa meg” Pistikét!
  • És igaza van az utazó gyógypedagógusnak is, aki a terület 4-5 iskoláját kapja meg, rohan egyikből a másikba, cipeli eszközeit, hogy aztán folyosón, orvosi szobában külön foglalkozzon heti 1 órában az integrált kölykökkel. És már rohan is tovább...

Mindenkinek igaza van és senkinek nincsen, mert lehetne ezt jobban is csinálni.

Vajon mi gátolja az integráció sikerességét, az inkluzió elérését az iskolákban, óvodákban, hiszen 19931 óta a sajátos nevelési igényű2 gyerekeknek minden joga adott ahhoz, hogy a többségi iskolákban együtt tanuljanak a többiekkel? Az iskolák számára pedig kötelezettségként írja elő a törvény, hogy rendelkezzenek az integráláshoz szükséges feltételrendszerrel, teremtsék meg azokat. Ez azt is jelenti, hogy csak azok az iskolák integrálhatnának, ahol ezek a feltételek megvannak. Tudom, hogy a legtöbb intézmény a helyi Önkormányzat nyomására írta be Alapító Okiratába az integrációt úgy, hogy annak nincsenek és nem is voltak meg a feltételei. Tette csak azért, hogy ne csökkenjen drasztikusan a tanulólétszám és ha ilyen áron is, de megmaradjon az iskola a csökkenő születésszám mellett.

„Katasztrofális ez az egész integráció. Úgy ahogy van! Senki nem lett rá felkészítve. A legrosszabb - azon kívül, amit leírtatok - hogy senki nem is akar foglalkozni az egésszel. Benn ül a gyerek és le van tudva a dolog, meg van őrizve. Ha egy szakember segíteni szeretne az iskolavezetésnek vagy a kollagénék akkor le van hurrogva, hogy mit okoskodik.

Sajnos nem veszik ők sem észre, hogy nekik szeretnénk segíteni. Meg azon a szerencsétlen gyereken. Ha már annyira integrálni akarnak és nagyon is elképzelhetőnek tartom a részleges integrációt, ahol megoldható.

De míg szegregáltan voltak ezek a tanulók, ragadt is rájuk valami, most meg nem tud lépést tartani a tananyaggal, nincsen, aki szakszerűen foglalkozzon vele. Naná, hogy rendetlenkedik az órán.

Ja! - és felszerelés az valóban nincsen! De nincsen egy kis zug ahová el lehet menni foglalkozni a gyerekkel, örüljünk, ha a folyosón csendben ülhetünk. Na ez a nagy integráció és az egyéni bánásmód.” (forrás: internet)

De mi is kellene a sikeres integrációhoz? Megpróbálom fontossági sorrendben végig venni a feltételeket:

Pénz, pénz, pénz - hogy legyen elég gyógypedagógus, utazó gyógypedagógus, legyen gyógypedagógiai asszisztens, látássérültnek speciális bútor, lámpa, mozgássérültnek rámpa, lift stb.

Kicsit nézzük meg mindezt és lehetséges megoldásait ennek a hiányos finanszírozásnak, amibe különösebben nem mennék bele, mert nem az én kompetenciám megmondani, hogyan tegyék vissza az oktatásba azt a pénzt, amit az elmúlt évtizedekben onnan kivontak… Ugyanakkor azért sem mennék bele, mert most is mi (te, kedves szülő és mi, pedagógusok) működtetjük a sulikat. Radó Péter ezt írja az oktatásról: „Jól tudjuk, hogy a több oktatásra fordított pénztől önmagában nem javul az oktatás minősége. Másfelől viszont azt is tudjuk, hogy stabil működést biztosító finanszírozás nélkül az automatikusan romlani kezd.”3 Természetesen igaz ez az integrációs folyamatra is.

Kedves Szülő, te fested a termeket és javítod a vizes blokkokat, ha kell és én/mi, a pedagógus viszi be a fénymásoló papírt, a krétát, a színes papírokat stb. Az iskolák ezért tudnak még működni a kiüresedő tanárik, az egyre emelkedő dologi és bér csökkenő finanszírozása mellett.

Akkor csak egy kis jóakarat kellene ahhoz, hogy a gyengénlátó speciális, dőlt írófelületű asztalát összebarkácsoljuk, például a technika órákon (ja, hogy már az sem nagyon van, hiszen nem fontos - ennek megfelelően a mai gyerekek egy szöget sem nagyon tudnak beverni...), vagy valamilyen szabadidős tevékenység keretében. Remek élménypedagógiai foglalkozás lehetne, csapatépítés, osztályközösség alakítás megalkotni egy ilyet, szélére szerelni a megfelelő lámpát és szülői összefogással sokszorosítani a gyerek szélesebb sorközű, lehetőleg halványsárga alapszínen fekete vonalas füzeteit.

Megszervezni, hogy a kerekesszékes, vagy botokkal közlekedő mozgássérüléses tanulónak lehetőleg ne az emeleten legyen az osztályterme és ha megoldható, akkor nagyon kelljen vándorolnia se botjaival a szünetekben egyik teremből a másikba (le-föl a lépcsőkön). Persze nagyszerű szociális kompetenciafejlesztés, ha minden héten másik két „őrangyal” segítője van, aki gólya viszi a fiát játszik vele, ha szükséges. Az már csak hab lenne a tortán, ha gyógytornásza a tesi óra alatt foglalkozna vele és hasonló társaival...

Megszervezni az osztályban a tanulópárok rendszerét, ahol az SNI-s vagy BTM4-es gyerek mindig más társsal dolgozna azokban a feladatokban, amit a pedagógus tudatosan állít elő (Figyelem! a tankönyvek erre nem alkalmasak, plusz munkát kell ismét végezned kedves Kolléga!, de erről majd később). Ahol a csoportmunkában külön figyel a pedagógus arra, hogy a nehezebben olvasó gyerek társa egy jobban olvasó tanuló legyen.

Ahol a hallássérült gyermek érdekében összefog az osztály, az iskola és sikerül venni egy adó-vevő készüléket, amely kristálytisztán közvetíti a gyereknek a pedagógus hangját a mikrofonon keresztül. Persze, amennyiben az nem sikerül, akkor a pedagógus legalább ne háttal magyarázzon a táblánál, hogy a tanulónak legalább esélye legyen szájról olvasni. Természetesen helye nem az utolsó padban van...

Ez múlhat rajtunk a finanszírozás gyengeségei okán, a többi nem. Ha csak „ennyit” megtennénk, már ez is hatalmas lépés lenne az SNI-s gyerekek integrálásában.

Jól látható, hogy nagyobb „problémát” nem az érzékszervi sérüléssel élők integrációja jelenti. A fentieket a legtöbb iskola, pedagógus ösztönösen is megtette, megteszi - sokszor erőn felül is. Láttam mozgássérült gyereket hónaljánál tartó és lépcsőkön le-föl cipelő legénykét, gyengénlátó kislányt könyökénél tartó és segítő osztálytársat.

Ezeket a gyerekeket, felnőtteket, az érzékszervi sérüléssel élőket megszoktuk. Ott vannak körülöttünk az utcán, a metrón, a buszon. Ösztönösen lépünk oda a vak emberhez és segítünk (ne fogjátok meg a karját, tartsátok inkább oda a magatokét ), ha szükséges, akkor becipeljük kerekesszékével a mozgássérültet a hivatalba, hogy ügyeit intézhesse. Ennek érdekében nagyon komoly érzékenyítő programok zajlottak az elmúlt évtizedekben és zajlanak most is. Az őket képviselő szervezetek teszik a dolgukat és ennek meg is van az eredménye. (Talán a legismertebb kezdeményezés az Ability Park, de színházak tartanak érzékenyítő foglalkozásokat, alapítványok szervezett előadásokat stb.)

A gondokat, az integráció körüli vitákat többnyire a magatartászavarral küzdő, hiperaktív, F-70-es (régebbi terminológiával: enyhe értelmi fogyatékos) gyerekek beillesztése okozza. Ők mintha nem is léteznének. Igaz, sokáig el voltak zárva az akkor még kisegítő iskolának nevezett intézményekben, de mindez nem indokolja, hogy róluk nem veszünk tudomást. Annál is inkább kellene, mert számuk folyamatosan emelkedik, így a többségi iskolákban is egyre nagyobb számban jelennek meg. Nem ismerjük őket és úgy tűnik, hogy az oktatáspolitika sem: speciális szakiskolában tanítok és állíthatom, hogy nem készültek nekik tantervek, tankönyvek, az állam lepasszolja őket az egyházi intézményeknek. Nagyon kevés otthon, lakásotthon van a számukra - hihetetlen hosszú várólistákkal és sok-sok pénzért5.

Gyakorló pedagógusként, harminc évnyi tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy lehetne ezt is sikeresebben, jobban, örömmel. Milyen érdekes: a háromlevelű lóherék nem szívják el a négylevelűtől a vizet és takarják el a napfényt. A különböző házat növesztő csigák nem gyilkolják egymást halálra, de az albínónak született állatok is a legtöbb esetben megtalálják helyüket a többiek között, például, ha nem akadályozzák a csoport közös tevékenységét (nagy örömmel figyelem kedvenc fehér muflonomat a Pilisben, akinek sikerült családot alapítani, és most egy nagy csoport vezetője). Ezzel szemben az emberi társadalmi működés más: „maguk a nagy humán kultúrák, mint például a régi zsidó tradíció, az ógörög hagyomány, az óegyiptomi kultúra vagy a kereszténység nem diszkriminálnak: tehát a fogyatékos emberrel kapcsolatos előítéletek nem a nagy kultúrákból erednek, hanem atavisztikus ösztönök, pogány babonák, vallásos balhiedelmek és a fogyatékos emberek mássága folytán az egyes nagy kultúrák dominanciája mellett, ezekkel való kölcsönhatásban termelődnek és születnek újjá.”6 Minél jobban rohan világunk, emberségünk annál inkább egy lépéssel marad mögötte, így hozzáállásunk, empátiánk, toleranciánk is vereségre áll a harcban. „Minden társadalom humanitásának egyik fokmérője az, hogy az adott társadalom hogyan viszonyul fogyatékos tagjaihoz.”-írja Lányiné7 és igaza van. Nem kirekesztenünk kell a fogyatékkal élőket, hanem segíteni integrációjukat.

„Mi szegregált iskola, sőt Egymi vagyunk. Az alsó tagozat a kihalás határán van, mert akit csak lehet integrálnak. A felsőtagozat sem problémamentes. Az elrontott, lemaradt, problémás gyerekek sorra jönnek vissza. Vagy visszahelyezik őket, vagy a szülő hozza vissza. Tapasztalat: a szakos tanárok nem tudnak mit kezdeni velük, differenciálásról fogalmuk sincs vagy nem fér bele az idejükbe.

Ez az invázió csak erősebb lesz, hiszen lassan felsőbe kerül az a generáció, akiket már szinte kötelezően integráltak.

Utazó tanárainktól tudom, hogy a fejlesztő órák színtere sokszor a folyosó, sarok, sufni, öltöző. Akkor miféle színvonalról is beszélgetünk?” (forrás: internet)

De hogyan lehetne ezt jobban? Rendszerszintű problémákat nem oldhatunk meg, mégis tehetünk sok mindent.

Mindennek alapja a szemléletváltás. (folytatjuk...)

Leiner Károly

11993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról

2Sajátos nevelési igény (SNI): régebben „fogyatékos”, autista stb. Szakértői Bizottság állítja ki a szakvéleményt.

3http://mandiner.hu/cikk/20160209_rado_peter_iskola_tul_minden_hataron

4Beilleszkedési, tanulási és magatartási zavar - például dyslexia, dysgraphia, discalculia, figyelemzavar stb. Nevelési Tanácsadó állítja ki a szakvéleményt

5Sorsukat, életüket próbáltam bemutatni a Gyermekek országa és Az én gyerekeim című könyveimben, amely az OFOE gondozásában jelentek meg

6Könczei György (1994): Mégis, kinek az érdeke? Budapest

7Lányiné Engelmayer Ágnes – Marton Klára (1991): Értelmi fogyatékosok szociális teljesítményének vizsgálata. Budapest, Akadémia

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Fekete Hajni | 2017. március 8.
Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek