OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. március 5.
» Hozzászólások (0)

61. esélyegyenlőségi napló

Mese és valóság 1

Ebben az osztályban minden gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Szegregált osztály. Másodikosok.

Mesélek nekik. Rostás Farkas György, A Nap gyermekei című meséjét. Ami arról szól, hogy a cigányok bőre azért sötétebb, mert a Nap gyermekeivé fogadta őket, és kíséri, vigyázza, óvja azóta is. Szeretem ezt a mesét. Persze integrált osztályban mesélni az igazi, ott össze lehet hasonlítani a kis kezeken a bőr színét, és lehet olyan helyzetet teremteni, amiben érzi az ember, hogy átmegy valami abból: a bőrszín nem jelent semmit. Nem attól függ, milyenek vagyunk.

De itt mindegyikük cigány. Csak az én bőröm fehér, de én, a tanári szerepben ezen a területen nem tudok eléggé hatni rájuk. Mert ennek a hatásnak a kortárs csoportban kellene működnie. Rólam tudják, hogy én nem húzódom el egyiküktől sem, megölelem mind.

Mesélek hát. Nem könyvből, itt azt nem lehet, nem figyelne senki, nincsenek meseolvasáshoz szokva, otthon sosem történik efféle. Otthon csak a tévé van, a maga kész kliséivel, lenyomva a külső képpel az esélyét is annak, hogy valami belső kialakuljon.

Itt kell a szemkontaktus, a mesélés szinte színészi teljesítmény, a metakommunikációnak is nagy jelentősége van. Sikerül, figyelnek, már velem élnek a mesében. Amikor oda érek, hogy a Nap megcirógatta a bőrüket, sorban odamegyek hozzájuk. Áhítattal tartják az arcukat felém, és mind boldog, átéli a cirógatást, a barnulást. Mire befejezem a mesét, mind büszke a bőrszínére. A barna bőrére. A cigányságára.

Aztán nekikezdenek rajzolni. Hiszen ez a tananyag, illusztrálni a mesét. Boldogan rajzolnak. Most tudom, arra is ki kellene térnem, hogy ez csak egy mese. Hogy ne higgyenek nekem, mert cigánynak lenni nem jó, csak én most játszom velük, és azt játsszuk, hogy jó. Ki kellene erre térnem. Mert meg kell tanítanunk a fikció és a valóság különbözőségét. Benne van a kerettantervben.

Vagy hagyjam? Úgyis megtapasztalják majd, ahogy nőnek? A buszon tőlük elhúzódókat, a vonaton a táskájukat szorosabban fogókat? Ha eljutnak a középiskoláig, megtapasztalják, hogy nem akar „magyar” gyerek melléjük ülni. Nem akarnak a koliban egy szobába kerülni velük. Ha felnőnek, és munkát keresnek, megtapasztalják, hogy nekik azt mondják: már betelt, nincs állás. Majd egy óra múlva mégis munkát adnak valakinek. Aki nem cigány. A lányok, ha szülni fognak majd, külön kórteremben kapnak ágyat. Együtt, más cigányokkal. Ha a gyerekük beteg lesz, akkor is.

Ha valamelyikük tanul, és diplomát szerez, akkor is cigány marad. Sosem érezheti, hogy nem rekesztik ki. Hogy előítélet-mentesen reagálnak rá, ha bemegy egy boltba, bárhova. Oda akar majd tartozni, a „magyarokhoz”, mert az övéi már nem fogadják be, „elmagyarosodott”, mondják majd neki. Légüres térben marad.

Persze tudom, innen, ebből az osztályból nem lesznek diplomások. Innen a legközelebbi szakiskoláig jutnak csak, és onnan is kiesnek tizenhat évesen. Közmunkára várnak majd, hogy „behívják” őket. Szakmájuk sosem lesz. A lányok főállású anyák lesznek. A fiúk pedig néha kapnak valami más munkát is. Alkalmit, feketén. Kertásást, kubikolást, épületbontást. Tollfosztást. Vályogvetést már nem. Mert az már nincs. Néha elmennek távolabbra is. És gyakran előfordul majd, hogy fizetség nélkül jönnek haza. Mert nem fizetik ki őket.

Úgy és ott élnek majd, ahogy és ahol a szüleik. Ahogy a cigányok élnek generációk óta. De mitől lennének mások? Az iskola nem tud hatni a szocializációval szemben. Mert az erősebb. Mindennél.

Persze sokan rá is szolgálnak majd a kirekesztésre. Mert túl hangosak lesznek, kötözködők. Agresszívak, hirtelen haragúak, a következményekkel nem számolók. A fogyasztói világ hatásaira sajátosan reagálnak majd. Éppúgy, mint a szüleik. Mert otthon és a közösségben ez épül be náluk. És az iskolában is, ahol maguk között vannak. Mert szegregált viszonyok között nem lehet integrációs készségeket elsajátítani. Ott csak az erősödik, ami otthonról jön.

Nézem őket, ahogy rajzolnak. Ebben a szegregált iskolában. Még kicsik. Még nem értik. Tudom, nem tehetek semmit. Kevés a hatásom. Nem vagyok elég, itt a tanteremben. A világot kellene megváltoztatni. Hogy adjunk esélyt nekik. Megértsük őket, és ne zsigerből utasítsuk el. Köztük sincs kevesebb tehetséges gyerek, de a hátrányuk sokkal nagyobb. A szegénységük és a cigányságuk. És ezt nélkülünk nem tudják leküzdeni.

Rostás Farkas György: A NAP GYERMEKEI

Valamikor, nagyon régen, a világ kezdetének elején lehetett, amikor az ember napokig bolyonghatott, amíg egy másik emberrel találkozott. Nagyon nagy becsben tartották az ilyen találkozásokat, mert az emberek vágytak a hírekre, különösen azokra, amelyek külhonból érkeztek. Az idegennek szállást és meleg ételt adtak. Tátott szájjal hallgatták az érdekesebbnél-érdekesebb történeteket. A cigányoknak abban az időben volt becsületük, szívesen fogadták őket a tábortüzeknél, s borzongva hallgatták az öreg cigányvajda történeteit.

— Most pedig elmesélem, hogy nekünk, cigányoknak, mitől van ilyen szép, barna színünk, mert tudjátok meg, hogy nekünk is ilyen sápadt színünk volt, mint amilyen nektek van. Bizony, barátocskám, valamikor mi is olyan sápkórosak voltunk, mint ti.

— Még ilyet, fehér romák! — szólt közbe hüledezve egy legény.

— Vad népek elűztek minket otthonainkból, leányainkat, asszonyainkat megbecstelenítették. Akik túlélték a borzalmas mészárlást, menekülni kényszerültek. így lettünk mi hazátlanok, a világ vándorai. Mivel nem volt otthonunk, ruhánk is csak annyi, amennyit magunkon viseltünk, kézenfekvővé vált számunkra az a felismerés, hogy kezdetben olyan tájakon vándoroljunk, ahol szabad ég alatt is lehet aludni, ahol melegen süt a Nap. Reggel a kelő Nappal ébredtünk, s odatartottuk arcunkat a Nap sugarainak, mozdulatlanul sütkéreztünk, mint a sasmadarak. S amikor szivacsként magunkba szippantottuk az életet jelentő fényt, útra keltünk. Csak nézett, nézett bennünket a Nap, minden reggel szívélyesen ránk mosolygott. Mi is nagyon szerettük a Napot, mert a mosolyából erőt merítettünk, s ezt tudta is a Nap, mivel már akkor is nagyon öreg volt, és az öregek mifelénk bölcsek.

Egy napon így szólt hozzánk a Nap:

— Ide figyeljetek, cigányok! Mit szólnátok hozzá, ha gyermekeimmé fogadnálak benneteket?

— Mire lenne jó ez nekünk? — kérdezte akadékoskodva az öreg jósasszony.

— Nem is tudom... — gondolkodott félhangosan a Nap. — Talán azért, mert nekem nincsen gyermekem. Azért gondoltam rátok, mert ti szüntelenül úton vagytok, s én egész nap veletek lehetnék: óvnálak benneteket a bajtól, a veszedelemtől, s örökké az arcotokra varázsolnám a vidámságot...

— Kedves, drága Nap! — így szólt ükapám a Naphoz. — Bizony, el kéne nekünk a te gondoskodásod, atyai szereteted. Mi boldogan leszünk a te gyermekeid, ha szép bronzbarnára fested a bőrünket. Akkor az emberek már messziről felismernek bennünket, s tudják, mi a te fogadott gyermekeid vagyunk...

A Nap lenyúlt hosszú, sugaras kezével, és minden egyes romát bronzszínűre festett.

Nem győztünk betelni új bőrszínünkkel. De örömünk hamarosan ürömbe fordult, az emberek kezdtek irigykedni ránk, és bottal kergettek el bennünket... A tábortűznél megfagyott a levegő — az emberek lehajtott fejjel, szégyenkezve hallgatták az öreg vajda történetét.

— Akkor a Nap rosszat tett veletek — szólt közbe egy tíz év körüli legényke.

— Bizony-bizony, kisfiam, a Nap nem tudhatta, hogy a gőg és a büszkeség milyen indulatokat szabadít fel az emberek szívéből... Ezért vándorolunk mi, cigányok, mert ha letelepednénk, akkor le kellene mondanunk bőrünk színéről, amely számunkra egyben a szabadság színe is...

(In: Válogatott írások, 1999. 14-16. oldal)

1Az írás megjelent a Tanító című folyóiratban

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek