OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. február 8.
» Hozzászólások (15)

Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására

Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoportban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül.

Pribránszki Mariannával ellentétben a problémát egészen másban látjuk: nem az integrációban, hanem annak sokszor valóban hiányzó eszközrendszerében, és nem a cím által sugallt valakikben, hanem az egész közösség felelősségvállalásában.

A magatartászavarral küzdő tanulók lehetetlen iskolai helyzetével kapcsolatban mi is a leghatározottabban felemeljük a szavunkat. Az ő érdekükben, szüleik, pedagógusaik és osztálytársaik érdekében. Amikor az integráltan nevelhető gyermekek számára inkluzív megközelítést kívánunk és követelünk, akkor egyúttal segítséget követelünk a feladatra vállalkozó intézmények, pedagógusok, közösségek számára. A pedagógusoknak megfelelő felkészítésre, pedagógiai asszisztenciára és gyógypedagógus szakmai támogatására, a befogadó közösségnek élményközpontú felkészítésre és differenciált tanulásszervezésre van szüksége. Ilyen körülmények között a folyamatnak minden szereplő a haszonélvezője lesz (a jó gyakorlatokról lásd például ezt az írást (hvg.hu) vagy ezt (timidiploma.blogspot.hu), de rendszerezett módszertani leírás is született a megfelelő inkluzív tanulási környezet kialakításáról: http://www.gyermekekhaza.hu (pdf))

Sajnos ma még az iskolák döntő többségében valóban nagyon messze vagyunk ettől, ám nagyon nem mindegy, hogy az elkeseredettségünket, tehetetlenségünket hogyan fogalmazzuk meg. Pribránszki oly módon ágál „nem valami ellen, hanem valakiért”, hogy eleve elveti a konstruktív, minden szereplő igényeit és érdekeit szem előtt tartó problémamegoldás lehetőségét. Miközben „a többségért” felemeli a hangját, azt sugallja, hogy az amúgy súlyos problémával küzdő kisebbség a hibás. Már a cikk címe is hibáztat, bűntudatot kelt azokban a szülőkben, akiknek a gyermeke valamilyen speciális szükséglettel érkezik az oktatási rendszerbe. Ugyanakkor megoldást nem javasol, megáll a kirekesztő üzenetnél: „Senkinek nincs joga arra, hogy mások kárára fejlődjön!” Ugyanezt (mert valóban ugyanezt jelenti) akár mondhatnánk – és mennyivel szívesebben olvasnánk – így: „Mindenkinek joga van az optimális fejlődést biztosító tanulási környezethez.”

Egy ilyen mondatról volna mit beszélni. És jó is volna, mert a sikeres inklúzió kulcsa, hogy minden érintett értse, hogy mi történik a közösségében, és miért.

Egy ilyen beszélgetésben sok előítéletet, tévedést eloszlathatnánk. Mert megfelelő módszerek alkalmazása mellett nem igaz az, hogy a jobb adottságú gyermekek teljesítménye romlik, sőt; a tanulók fejlődése sokkal inkább az alkalmazott módszerekkel van összefüggésben, semmint a tanulócsoport összetételével. Nem beszélve az integrált nevelésnek a szociális kompetenciák – a személyközi figyelem, empátia, konfliktuskezelő képesség, kommunikációs képesség – fejlődésére gyakorolt hatásáról. Abban pedig, hogy az integráltan nevelt tanulók közösségében milyen minták válnak meghatározóvá, kiemelt jelentősége van a pozitív megerősítésnek, vagyis a pedagógus hatásának – akinek jelenlétéről Pribránszki Mariann a szövegében egyszerűen megfeledkezik. S hogyha sikerülne megállapodnunk abban, hogy egy ilyen pedagógiai megközelítés mindenkinek az érdeke, hogy abból minden tanuló, szülő és pedagógus profitál, akkor összefoghatnánk (akár dühödten, mert a haragra valóban van okunk); ám nem valami és valaki ellen, hanem a minden gyereket megillető inkluzív oktatási környezetért.

dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember
Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus


Gyermekek Háza

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Mucus | 2017. május 11.
Nem lehet tenni valamit ezellen a nő ellen? Szakképzés nélkül osztja a rosszabbnál rosszab tanácsokat a szülőknek, akik közül sokan elhiszik amit mond, mert szintén nincs elég jó rálátásuk a témára. Nagyon nagy károkat okoz a gyerekeknek és a családoknak.
fruzset | 2017. március 13.
Kedves Hozzászólók!

Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az működött...Megtanultak írni, olvasni, számolni, sőt, később szakmát is tanultak, mert a saját tempójuknak megfelelően tudott velük haladni a fejlesztő pedagógus.
Könnyű haragudni a pedagógusra, aki képtelen 28-30 fős gyereklétszámmal úgy differenciálni, hogy haladjon a tananyaggal; aki lemarad, azt is zárkóztassa fel megfelelően; fegyelmezze a magatartászavaros gyermeket,(mert szó szerint képtelenség órát tartani miközben sétálgatnak a teremben, mert nekik lehet); és ha már ott van, a tehetséggondozásról se feledkezzen meg...Ugye???
Lehet haragudni rám is, a szókimondó pedagógusokra is!
Integráljunk! DE...
Magyarországon nincs (még) megfelelő képzés arra, hogy ekkora létszámú gyerekcsoportoknál hogyan integráljunk!!!
OFOE | 2017. február 27.
Erre az írásra is reagál Primilla az Index Dívány rovatában: A magatartászavaros gyerekek csak ne zavarják a többieket a tanulásban , és komment ott is akad bőven. A probléma súlyos, azt senki sem tagadja, de szinte kezelhetetlen feszültséget is generál. Valamit kellene kezdeni ezzel az üggyel, mielőtt a helyzet tovább mérgesedne a különböző érintettségű szereplők között. Lépni kell, ez iránt nem lehet kétség, de kiknek és merre?
Csőszbocskor | 2017. február 27.
Elolvastam Pribránszki Marianna írását és ezt a választ is. Őszintén örülök, hogy elöbbi hölgy már nem tanít.

Nekem alsós a lányom, van SNI-s gyerek az osztályban, a szülők közül sokan ki vannak akadva. Azok a leghangosabbak, akiknek a gyermeke már látta az összes Harry Potter filmet, némelyikük a Gyűrűk Ura trilógiát is, végigjátszották az Angry Birds összes kiadását tablet-en és nem tudják értelmezni az esti mese szókapcsolatot. Azt gondolom, hogy ezeknek a gyerekeknek nem az SNI-s osztálytárs lesz az igazi gátjuk a fejlődésben, hanem a szüleik.
Aham | 2017. február 27.
Tudjátok, miért nem akarok gyereket? Mert ha fiú lesz, és olyan rossz, mint a ***** volt, akkor tutira megölöm. Nettó PTSD, amit lehet kapni az ilyen "jaj mert neki jár az integráció", "nem is rossz ő, csak jót akar", "jaj, hát a fiúk ilyenek" kategóriától. Olyan ez, mint a fertőzés. A rossz gyerek, akármi miatt is szenved, továbbadja a szenvedést a többinek.
Pfeifer Erzsébet | 2017. február 12.
Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell.
Ha megengedi, megosztok egy személyes példát:
1984-ben egy "sötét" zalai faluban tanítottam, elsősöket, 4 faluból járó diákokat, ÁMK-ban. 42 gyerek járt az osztályba. Lehet tippelni, hány hátrányos helyzetű, vagy túlkoros cigánygyerek, szociális hátrányból fakadó áldebil, magatartászavaros, diszlexiás, stb. járhatott az osztályba? A legközelebbi kisegítő iskola kb. 30 km-re volt. Ez napi 60 km, plusz a várakozás, netán a bentlakásos megoldás. Ön szerint hányan választották ezt a megoldást?
Nem azon agyaltam, hogy megoldom-e, hanem azon, hogy hogyan tudom megoldani.
Az akkori osztályom felnőtt. Sokan tanultak szakmát, érettségiztek, főiskolát vagy egyetemet végeztek. Nem tudok róla, hogy bárki is azért nem tudott érvényesülni, mert volt egy-két hiperaktív osztálytársuk.
Ma is vannak kisegítő iskolák, bár már nem így hívják őket. Jómagam is ilyenben tanítok, szakképzőben. Tudja mi az igazán felháborító? Amikor azt tapasztalom, hogy a normál értelmi populációba tartozó, esetleg magas IQ-val rendelkező gyereket becsapják hozzánk, gyógypedagógiára, mert problémás a magatartása, míg a valóban értelmi fogyatékos gyerek ott csücsülhet a normál tantervű iskolákban, nem oszt és nem szoroz, amolyan "ideraktalak ittmaradsz", fejlődni nem fejlődik, töltelék, a neve viszont remekül mutat a statisztikákban.
Az integráció nem mai találmány. Mindig is vita volt ebben a témában. Az integráció felelősséggel jár. Vagy képes valaki fölvállalni, vagy nem. Pribránszki Marianna meg sem próbálta. Megkockáztatom, fogalma nincs a mai közoktatásról. A pedagógiáról még annyi se.
Zsanett | 2017. február 12.
Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő megnyilvánulásokkal a pedagógusok munkaját valamint a BTMMn-es, SNI-s gyermekeket illetően is. Duplán is sértettnek érzem magam. És javaslom ha legközelebb írni kiván valamiről, olyasmiről tegye, amiről legalább alapvető információkkal rendelkezik
Natália | 2017. február 12.
"évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt"

Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. Értelmiségi szülők egyetlen gyereke volt, nem elhanyagolt. Volt diszlexiás osztálytársam is, ő is bukott hozzánk, a felsős magyartanárunk tagadta, hogy ilyen egyáltalán létezne.

Nem fogadom el, hogy "régen minden jobb volt". Nem. Akkor voltak még kisegítő iskolák, és volt bukás is bőven.
Pfeifer Erzsébet | 2017. február 11.
Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására.
Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit.
Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az integráció ellen, akinek semmi gyakorlata és tapasztalata nincs a témában.
Sőt. Saját gyermekét 8 éven át elszeparáltan, szegregáltan otthon oktatta, tanítói végzettséggel. Teljesítményére rendkívül büszke. Hogy a gyereke kortársakhoz való viszonya, szociális kompetenciái hogyan alakultak, arról nem szól a fáma. Csak a sikerekről, tanulmányi szinten és a sport terén. Gratulálok neki.
Nálam a csúcs viszont az, hogy ezek után még szakmai tudására és tapasztalataira hivatkozva kritizálni mer.
Persze értem én, ma erre vevő a közönség. Ha nem segít az orvos, majd megyünk a "szakemberhez", aki kézrátéttel gyógyít. Esetleg a tv- vagy telefon segítségével küldi az energiát.
Ami pedig végképp kiakasztott: forduljon hozzá mindenki bizalommal, 9500 Ft-ért olyan tanácsot ad, hogy ihajj! Nem tudom mostanság ezt minek hívják, régen szélhámosnak nevezték őket. És ha megengeditek, most én is előállnék a saját ötletemmel: Ha hozzám fordultok, én már 9000-ért is megmondom a tutit, ajándékba pedig küldök egy kockasajtot és egy képet a macskámról.
Integráció. Hogy mi ennek a lényege, mik a buktatói, azt Peer Krisztina és Földes Petra már összefoglalta.
Magam részéről csak annyival toldanám meg, hogy évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt. Megoldottuk. Nem ilyen létszámok mellett, hanem 38-42 gyerek esetében is.
Szegregált iskolában tanítok, szakképzős osztályokban. Itt is van integráció. Többek közül egyikük 16 évesen még nem tud írni, olvasni, magatartászavaros. Agydaganattal műtötték.
Kíváncsi lennék, ennek a gyerkőcnek vajon Pribránszki Marianna mit suttogna a fülébe 9500 Ft-ért.
Tamás | 2017. február 11.
Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori sajátosságok miatt jelentkező alapvető igények kiélését, pl. a mozgásigény terén. Nem tudja figyelembe venni az igen eltérő kulturális háttereket, és a statisztikák szerint nem is tudja ezt egy hátrányos körülményekből jövő diák ledolgozni a tanulmányai során, hanem a hátránya csak nő. A magyar oktatás hatékonysága látványosan romlik, és ez nem az SNI-s gyerekek miatt van. Megértem a cikkíró indulatait, de a társadalom alapvetően szeret elzárkózni attól a gondolattól, hogy ilyen gyerekek vannak, és a többség szülei valójában egyáltalán nem csalók. A társadalom nem tudja elfogadni, hogy neki is dolga van a gyengékkel kapcsolatban, és ez szinte mindenkivel így van, amíg nem lesz érintett. Én érintett vagyok, de őszintén megmondva nem tudom mi a jó megoldás, hiszen minden eset más, egyéni vizsgálatot igényel. Ezért annyit jegyeznék csak meg, hogy ebben a témában sokkal nagyobb óvatossággal, és tisztelettel kellene nyilatkozni, hiszen így könnyen meg lehet bántani amúgy is nehéz helyzetű emberek tömegeit. Lehet, hogy épp ez a kulturális szemellenző az oka, hogy egy ország kénytelen viselni szociális, viselkedési alapokkal nem rendelkező személyek(pl. parlament) irányítását.
Petra | 2017. február 10.
Kedves L.Walker,
Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) visszajelzések segítenek a „hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodóknak” a szabálytartást fokról fokra megtanulni. Mindez persze nem lehet egyetlen pedagógus heroikus küzdelme: részben valóban szükséges hozzá a közösség egészének (a tanulóknak is) az aktív részvétele a szabályok óvásában, részben a tantestület egészének elköteleződése, hogy az adott tanuló minden órán a megfelelő kereteket tapasztalja. És ezek nem elméletek: épp hogy a gyakorlatban, tapasztalati úton született módszerekről van szó. Egy nagyon reflektív, friss írás a témában Szávai Istvánnak az Új Pedagógiai Szemlében megjelent gondolkodó szövege, ami azt üzeni számomra, hogy van remény – de csak ha a tantestület közös feladatként értelmezi és együtt kívánja megoldani a problémát (itt olvasható a cikk: http://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-arizona-program-avagy-egy-iskola-ahol-szabad-kikuldeni-a-diakot-az-orarol)
Mindezzel együtt, valóban van olyan mentális állapot, amikor a tanuló nem integrálható – ám ezekre a helyzetekre is volna professzionális válasz: ilyenek a magatartás-reedukációs programok, ám ezeknek sajnos a mai napig nem sikerült a helyét a hazai oktatási/gyermekvédelmi rendszerben megtalálni.
L.Walker | 2017. február 10.
Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek extra támogatást nyújtson egy velük foglalkozó felnõtt személyében. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy megbíznak egy pedagógiai képesítéssel nem rendelkezõ ped. asszisztenst, hogy egy héten 1-2 órát beszélgessen / foglalkozzon a kirívó gyerekekkel - legalább addig is haladni tud az osztály a munkával. Teljesen egyetértek Mariann veleményevel - saját tapasztalatom is teljesen azt mutatja, amirõl õ írt. Sokszor az is igaz, hogy az integrálni szánt gyereknek semmi baja nincs, csak iszonyú rossz és rendkívül manipulatív. Otthon mindent megengednek neki, ha valaki rá mer szólni, akkor üvölt, dühöng, széket dobál, az öklét/fejét veri a falba, megtámadja a többieket. Azonban abban a pillanatban, hogy valaki azt mondja neki, hogy gyere, játszhatsz egy kicsit a termen kívûl amig megnyugszol, minden mérge elszáll, mert elérte, hogy ne kelljen óran lennie és azt csinálhat amit akar. A kisujja köré fon mindenkit. Fizikailag nem lehet lefogni, hiaba veszélyezteti a többi osztálytárs és a tanár fizikai épségét, mert bár a nevét még 16 évesen is kisbetûvel írja, a jogait ismeri. És hangoztatja! És minden el van neki nézve, mindenkinek kussolni kell körülötte és tûrni a terrort. Ha egy másik, rendes, jótanuló, szorgalmas, értelmes gyerek megkérdi, hogy XY-nak miért szabad azt csinalni és miért nem lehet kiküldeni, mit mondhat a tanár? Mert az a gyerek különleges???? Mindegyik az! De saját tapasztalatból tudom - általanos és középiskolaban is tanítottam/tanítok, hogy az ilyen viselkedésü gyereket mindenki utálja, félnek tõle, de rájuk van kényszerítve, hogy megtürjék maguk között. A tanulási szint pedig igenis romlik!! Teljesen mindegy, hogy hány órát tölt az ember azzal, hogy differenciált óratervet írjon, ha az ilyen gyerekek az osztályban vannak. Nekik édesmindegy, hogy miröl van szó, csak magukkal vannak elfoglalva és piszkalnak mindenkit, egyfolytában jár a szájuk és nem hallgatnak se a szép szóra, se a kiabálásra. A többivel pedig nem lehet haladni, mert állandóan arra kell figyelni, hogy az egy-két 'különleges' gyerek épp mikor fogja a másik szemét kiszúrni a körzõvel. Ha kiküldi öket az ember óráról, akkor nyitogatják az ajtót, beintegetnek, kapcsolgatják a folyosón a villanyt, rugdossák a terem falát - kifogyhatatlan a készlet! Tanulni nem akarnak, de ha bárki jobb jegyet kap náluk, vagy gyorsabban fut, vagy szebben olvas, megint csak dührohamot kapnak, mert veszíteni nem tudnak. És legtöbbször nem azért, mert egészségi okuk van a viselkedésre!!!! Hanem mert el vannak kényeztetve és az iskolában nem mindenki ugrik nekik csettintésre. Az integráció és a differenciált oktatás azoknál mûködik, akik eleve jól viselkednek és otthon is ugyanazok az elvárások, mint a suliban. A házit meg kell csinalni, visszabeszélni nem lehet, van kötelességük. Ezeket a gyerekeket a többi osztálytárs is szereti és befogadja, még ha kicsit lassabbak is az átlagnál. Nagyon sok továbbképzésen vettem részt az integrált oktatásról, magatartási problémák kezelésérõl - ezeket olyanok tartották, akik soha nem szembesültek egy majdnem 30-fõs osztállyal. Elméletben persze minden szép és jó, õk azért kapnak fizetést, hogy kirukkoljanak jobbnál jobb ötletekkel. Nekünk tanároknak meg ezeket hasznosítani kellene a gyakorlatban. Csak az a baj, hogy az osztály nem kísérleti nyúl. Ezek az elméletek nem válnak be a gyakorlatban - majdnem 20 éves tapasztalaból tudom! És nemcsak én, hanem minden tanár és tanuló, akit rákényszeritenek arra, hogy az ilyen gyereket próbalja meg az órán tartani, meg haladjon is az anyaggal és nyeljen le minden visszaszólást, káromkodást, bemutatást, piszkálást. A gyerekek nem hülyék; mindenkinek elege van a kezelhetetlen, neveletlen és manipulatív osztálytársakból, akik miatt nem halad a tanulás. A 'rendes' gyerekek fejüket lecsüggesztve ülik végig az órát. Volt több, papíron autista gyerek is az évek során az osztályomban - nekik nem voltak olyan kirívó viselkedési problemáik, amik zavarták volna az óra menetét. Nem szabad õket összekeverni a hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodókkal, akiknek akkor változott a magatartása, mikor végre begyógyszerezték õket, hogy viszonylag nyugodtabban teljen a nap, és senki ne reszkessen, hogy mikor tesznek másban kárt, mert nem tetszett nekik, ahogy rájuk néztek... Csak az akarja integrálni az ilyen gyerekeket, aki az elméletbõl él - az iskola küszködik velük pár évig, aztán az életben úgyis nagy pofonokat fognak kapni, mert még ha kapnak is munkát, ott nem lesznek velük elnézõek és nem fogják integrálni meg sajnálgatni õket, hogy jaj szegény, problémái vannak!
Pfeifer Erzsébet. | 2017. február 9.
Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
hallgatozó | 2017. február 8. | hallgatozo[kukac]gmail[pont]com
De nagy az Isten állatkertje! Beküldeném egy 30 fős osztályba suttogni. Visítva menekülne, igaz nem is fizetnek érte 9500 Ft-ot óránként.
Menyhért Ildikó | 2017. február 8. | ildi[pont]menyhert[kukac]gmail[pont]com
Kedves Petra!

Helyesnek tartom a reakciódat, azt gondolom, a magatartászavar mögött mindig áldozatok vannak. Sokszor, elhanyagoló szülők, akik verik, éheztetik gyermekeiket. Kiszámíthatatlan viselkedésükkel állandó készenlétbe helyezik csöppségüket, akikben állandósul a félelem és a szorongás. Minden magatartás és viselkedés zavar más. Mindegyik más más oki hátterű. Egy azonban biztos, a pedagógus sem lehet áldozat és gyerekek egészséges fejlődése sem veszélyeztethető olyan tanulók miatt akiknél az agresszió minden kiváltó ok nélkül megjelenik. Nekem voltak tanítványaim, akiket kiismertem és tudtam, mit és hogyan kell szerveznem, tennem, hogy " ne törjön el a tojás héja". De volt olyan adhd -vel küzdő tanítványom is akit felhasználtak az iskolából való elűzésemre. A szüleit a tanárok biztatták, nem kell ideggondozóba vinni a kisfiút, stb... Holott már óvodás korától hordták a szülők, gyógyszert is kapott. Az elhanyagoló, rendszertelen, nem megfelelő életmódot folytató, gyógyppedagógiai intézményben tanult szülők gyerekei ezen a területen halmozott problémát jelentenek, valóban nem megoldás a magántanulóság a számukra. Azonban ha egy összevont osztályban elsősök, másodikosok és más alsó osztálybeli diákok tanulnak, akik képesek a rájuk mért követelményeket teljesíteni, akkor a kérdés mindenképpen indokolt hány áldozata van a látszatintegrációnak. Megmutatom annak a 14 éves fiúnak az írását, akit integráltak, azaz a szülő nem vitte el a tanulási képességet vizsgáló bizottsághoz. 14. éves korában mégis sikerült. Ekkor negyedik osztályos volt. Nálam tanulta meg lerajzolni a nevét. Ami nagyon szomorú, nálam tanult olvasni. Egy mondókát sikerült neki megtanulni órán, szünetben végigjárta az udvaron az ismerőseit és elmondta nekik. Szét van verve a gyógypedagógia, a gyógyító nevelés, falun még mindig képzetleneké terep.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.02.21.
A tervezőasztal közös. Vass Vilmos írása
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi erőteljes központosítás és a merev túlszabályozottság nem kedvez az innovációnak, így nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy megállapíthassuk...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Nyolcrétű út.Mérő László könyvének margójára. Kiemelések és kiegészítések. Lencse Máté írása
Olvasás közben folyamatosan párbeszéd alakult ki köztem és a könyv között. Érdekes volt, ahogy a gondolatmenetemet sok esetben követte a könyv, de elképesztően frusztráló az, hogy nem...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
L. Ritók Nóra: Helyzetbe hozni vagy otthagyni?
Oktatási szakemberként persze a legjobban nekem az iskolák helyzete fáj. Az, hogy a problémák folyamatosan mélyülnek, hogy pl. sosem volt ekkora mértékű az oktatási szegregáció, mint most...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Simicskó az óvodai látogatásról: Nem is értem ezt a hisztériát
Simicskó István semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy óvodás gyerekeket használt fel saját népszerűsítése érdekében – erről egy pénteki sporteseményen beszélt a Magyar Nemzetnek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Háromszor több pénzt kapnak az egyházi iskolák, mint az államiak, de az államtitkár szerint ez természetes
Persze mindig érdekes, amikor a kormány egyik képviselője magyarázza meg, hogy miért is van ez így. Ma Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Adjanak egy esélyt a jövőnknek!
Néhány nappal az után, hogy január 31-én este, a sajtótájékoztatónkat követően az ATV-ben minden, közéletben megfáradt embert arra kértem, adjon egy utolsó esélyt a diáktüntetéseknek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Szuperközpontokba terelik össze a felsős diákokat
A dokumentumban leírtak szerint a 7–8. osztályos tanulók képzésére új körzeti központokat hoznának létre úgy, hogy egyes iskolákat fejlesztenének, míg másokban megszüntetnék a fels...
(Forrás: vs.hu)
--
2018.02.21.
Vidéken is boldog iskolákat indít a Prezi alapítója
Országosan terjeszkedik tovább a Budapest School, amelynek létrehozását Halácsy Péter, a Prezi nevű világcég egyik alapítója kezdeményezte. Budapesten már három lakásóvoda és négy iskola...
(Forrás: index)
--
2018.02.21.
Kapásból kivégzik az érdeklődést – Kérdésnek és kreativitásnak nincs helye az oktatásban – Knausz Imrével beszélgettünk
Azt képzeljük, hogy összeállítható a műveltségi kánon, és ha abból valamit kihagyunk, akkor hülye marad a gyerek. Ez nem így van, mert hiába nem hagyunk ki semmit a tantervből, a gyerek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
Utolsó üzenetek:
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek