OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. február 8.
» Hozzászólások (10)

Válasz Pribránszki Mariannának az „INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?” c. írására

Pribránszki Marianna (Gyerkőcökkel Suttogó) a magatartászavarral küzdő tanulók integrációjával szemben intézett komoly érzelmekkel terhes kirohanást a saját blogján, amit utána számos szakmai Facebook-csoportban posztolt. Az írás egészére jellemző kirekesztő hangvételt és a szövegben sorjázó tévedéseket és csúsztatásokat nem hagyhatjuk szó nélkül.

Pribránszki Mariannával ellentétben a problémát egészen másban látjuk: nem az integrációban, hanem annak sokszor valóban hiányzó eszközrendszerében, és nem a cím által sugallt valakikben, hanem az egész közösség felelősségvállalásában.

A magatartászavarral küzdő tanulók lehetetlen iskolai helyzetével kapcsolatban mi is a leghatározottabban felemeljük a szavunkat. Az ő érdekükben, szüleik, pedagógusaik és osztálytársaik érdekében. Amikor az integráltan nevelhető gyermekek számára inkluzív megközelítést kívánunk és követelünk, akkor egyúttal segítséget követelünk a feladatra vállalkozó intézmények, pedagógusok, közösségek számára. A pedagógusoknak megfelelő felkészítésre, pedagógiai asszisztenciára és gyógypedagógus szakmai támogatására, a befogadó közösségnek élményközpontú felkészítésre és differenciált tanulásszervezésre van szüksége. Ilyen körülmények között a folyamatnak minden szereplő a haszonélvezője lesz (a jó gyakorlatokról lásd például ezt az írást (hvg.hu) vagy ezt (timidiploma.blogspot.hu), de rendszerezett módszertani leírás is született a megfelelő inkluzív tanulási környezet kialakításáról: http://www.gyermekekhaza.hu (pdf))

Sajnos ma még az iskolák döntő többségében valóban nagyon messze vagyunk ettől, ám nagyon nem mindegy, hogy az elkeseredettségünket, tehetetlenségünket hogyan fogalmazzuk meg. Pribránszki oly módon ágál „nem valami ellen, hanem valakiért”, hogy eleve elveti a konstruktív, minden szereplő igényeit és érdekeit szem előtt tartó problémamegoldás lehetőségét. Miközben „a többségért” felemeli a hangját, azt sugallja, hogy az amúgy súlyos problémával küzdő kisebbség a hibás. Már a cikk címe is hibáztat, bűntudatot kelt azokban a szülőkben, akiknek a gyermeke valamilyen speciális szükséglettel érkezik az oktatási rendszerbe. Ugyanakkor megoldást nem javasol, megáll a kirekesztő üzenetnél: „Senkinek nincs joga arra, hogy mások kárára fejlődjön!” Ugyanezt (mert valóban ugyanezt jelenti) akár mondhatnánk – és mennyivel szívesebben olvasnánk – így: „Mindenkinek joga van az optimális fejlődést biztosító tanulási környezethez.”

Egy ilyen mondatról volna mit beszélni. És jó is volna, mert a sikeres inklúzió kulcsa, hogy minden érintett értse, hogy mi történik a közösségében, és miért.

Egy ilyen beszélgetésben sok előítéletet, tévedést eloszlathatnánk. Mert megfelelő módszerek alkalmazása mellett nem igaz az, hogy a jobb adottságú gyermekek teljesítménye romlik, sőt; a tanulók fejlődése sokkal inkább az alkalmazott módszerekkel van összefüggésben, semmint a tanulócsoport összetételével. Nem beszélve az integrált nevelésnek a szociális kompetenciák – a személyközi figyelem, empátia, konfliktuskezelő képesség, kommunikációs képesség – fejlődésére gyakorolt hatásáról. Abban pedig, hogy az integráltan nevelt tanulók közösségében milyen minták válnak meghatározóvá, kiemelt jelentősége van a pozitív megerősítésnek, vagyis a pedagógus hatásának – akinek jelenlétéről Pribránszki Mariann a szövegében egyszerűen megfeledkezik. S hogyha sikerülne megállapodnunk abban, hogy egy ilyen pedagógiai megközelítés mindenkinek az érdeke, hogy abból minden tanuló, szülő és pedagógus profitál, akkor összefoghatnánk (akár dühödten, mert a haragra valóban van okunk); ám nem valami és valaki ellen, hanem a minden gyereket megillető inkluzív oktatási környezetért.

dr. Földes Petra tanár, mentálhigiénés szakember
Peer Krisztina klinikai gyermek szakpszichológus, szociálpedagógus


Gyermekek Háza

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Pfeifer Erzsébet | 2017. február 12.
Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell.
Ha megengedi, megosztok egy személyes példát:
1984-ben egy "sötét" zalai faluban tanítottam, elsősöket, 4 faluból járó diákokat, ÁMK-ban. 42 gyerek járt az osztályba. Lehet tippelni, hány hátrányos helyzetű, vagy túlkoros cigánygyerek, szociális hátrányból fakadó áldebil, magatartászavaros, diszlexiás, stb. járhatott az osztályba? A legközelebbi kisegítő iskola kb. 30 km-re volt. Ez napi 60 km, plusz a várakozás, netán a bentlakásos megoldás. Ön szerint hányan választották ezt a megoldást?
Nem azon agyaltam, hogy megoldom-e, hanem azon, hogy hogyan tudom megoldani.
Az akkori osztályom felnőtt. Sokan tanultak szakmát, érettségiztek, főiskolát vagy egyetemet végeztek. Nem tudok róla, hogy bárki is azért nem tudott érvényesülni, mert volt egy-két hiperaktív osztálytársuk.
Ma is vannak kisegítő iskolák, bár már nem így hívják őket. Jómagam is ilyenben tanítok, szakképzőben. Tudja mi az igazán felháborító? Amikor azt tapasztalom, hogy a normál értelmi populációba tartozó, esetleg magas IQ-val rendelkező gyereket becsapják hozzánk, gyógypedagógiára, mert problémás a magatartása, míg a valóban értelmi fogyatékos gyerek ott csücsülhet a normál tantervű iskolákban, nem oszt és nem szoroz, amolyan "ideraktalak ittmaradsz", fejlődni nem fejlődik, töltelék, a neve viszont remekül mutat a statisztikákban.
Az integráció nem mai találmány. Mindig is vita volt ebben a témában. Az integráció felelősséggel jár. Vagy képes valaki fölvállalni, vagy nem. Pribránszki Marianna meg sem próbálta. Megkockáztatom, fogalma nincs a mai közoktatásról. A pedagógiáról még annyi se.
Zsanett | 2017. február 12.
Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő megnyilvánulásokkal a pedagógusok munkaját valamint a BTMMn-es, SNI-s gyermekeket illetően is. Duplán is sértettnek érzem magam. És javaslom ha legközelebb írni kiván valamiről, olyasmiről tegye, amiről legalább alapvető információkkal rendelkezik
Natália | 2017. február 12.
"évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt"

Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. Értelmiségi szülők egyetlen gyereke volt, nem elhanyagolt. Volt diszlexiás osztálytársam is, ő is bukott hozzánk, a felsős magyartanárunk tagadta, hogy ilyen egyáltalán létezne.

Nem fogadom el, hogy "régen minden jobb volt". Nem. Akkor voltak még kisegítő iskolák, és volt bukás is bőven.
Pfeifer Erzsébet | 2017. február 11.
Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására.
Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit.
Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az integráció ellen, akinek semmi gyakorlata és tapasztalata nincs a témában.
Sőt. Saját gyermekét 8 éven át elszeparáltan, szegregáltan otthon oktatta, tanítói végzettséggel. Teljesítményére rendkívül büszke. Hogy a gyereke kortársakhoz való viszonya, szociális kompetenciái hogyan alakultak, arról nem szól a fáma. Csak a sikerekről, tanulmányi szinten és a sport terén. Gratulálok neki.
Nálam a csúcs viszont az, hogy ezek után még szakmai tudására és tapasztalataira hivatkozva kritizálni mer.
Persze értem én, ma erre vevő a közönség. Ha nem segít az orvos, majd megyünk a "szakemberhez", aki kézrátéttel gyógyít. Esetleg a tv- vagy telefon segítségével küldi az energiát.
Ami pedig végképp kiakasztott: forduljon hozzá mindenki bizalommal, 9500 Ft-ért olyan tanácsot ad, hogy ihajj! Nem tudom mostanság ezt minek hívják, régen szélhámosnak nevezték őket. És ha megengeditek, most én is előállnék a saját ötletemmel: Ha hozzám fordultok, én már 9000-ért is megmondom a tutit, ajándékba pedig küldök egy kockasajtot és egy képet a macskámról.
Integráció. Hogy mi ennek a lényege, mik a buktatói, azt Peer Krisztina és Földes Petra már összefoglalta.
Magam részéről csak annyival toldanám meg, hogy évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt. Megoldottuk. Nem ilyen létszámok mellett, hanem 38-42 gyerek esetében is.
Szegregált iskolában tanítok, szakképzős osztályokban. Itt is van integráció. Többek közül egyikük 16 évesen még nem tud írni, olvasni, magatartászavaros. Agydaganattal műtötték.
Kíváncsi lennék, ennek a gyerkőcnek vajon Pribránszki Marianna mit suttogna a fülébe 9500 Ft-ért.
Tamás | 2017. február 11.
Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori sajátosságok miatt jelentkező alapvető igények kiélését, pl. a mozgásigény terén. Nem tudja figyelembe venni az igen eltérő kulturális háttereket, és a statisztikák szerint nem is tudja ezt egy hátrányos körülményekből jövő diák ledolgozni a tanulmányai során, hanem a hátránya csak nő. A magyar oktatás hatékonysága látványosan romlik, és ez nem az SNI-s gyerekek miatt van. Megértem a cikkíró indulatait, de a társadalom alapvetően szeret elzárkózni attól a gondolattól, hogy ilyen gyerekek vannak, és a többség szülei valójában egyáltalán nem csalók. A társadalom nem tudja elfogadni, hogy neki is dolga van a gyengékkel kapcsolatban, és ez szinte mindenkivel így van, amíg nem lesz érintett. Én érintett vagyok, de őszintén megmondva nem tudom mi a jó megoldás, hiszen minden eset más, egyéni vizsgálatot igényel. Ezért annyit jegyeznék csak meg, hogy ebben a témában sokkal nagyobb óvatossággal, és tisztelettel kellene nyilatkozni, hiszen így könnyen meg lehet bántani amúgy is nehéz helyzetű emberek tömegeit. Lehet, hogy épp ez a kulturális szemellenző az oka, hogy egy ország kénytelen viselni szociális, viselkedési alapokkal nem rendelkező személyek(pl. parlament) irányítását.
Petra | 2017. február 10.
Kedves L.Walker,
Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) visszajelzések segítenek a „hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodóknak” a szabálytartást fokról fokra megtanulni. Mindez persze nem lehet egyetlen pedagógus heroikus küzdelme: részben valóban szükséges hozzá a közösség egészének (a tanulóknak is) az aktív részvétele a szabályok óvásában, részben a tantestület egészének elköteleződése, hogy az adott tanuló minden órán a megfelelő kereteket tapasztalja. És ezek nem elméletek: épp hogy a gyakorlatban, tapasztalati úton született módszerekről van szó. Egy nagyon reflektív, friss írás a témában Szávai Istvánnak az Új Pedagógiai Szemlében megjelent gondolkodó szövege, ami azt üzeni számomra, hogy van remény – de csak ha a tantestület közös feladatként értelmezi és együtt kívánja megoldani a problémát (itt olvasható a cikk: http://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/az-arizona-program-avagy-egy-iskola-ahol-szabad-kikuldeni-a-diakot-az-orarol)
Mindezzel együtt, valóban van olyan mentális állapot, amikor a tanuló nem integrálható – ám ezekre a helyzetekre is volna professzionális válasz: ilyenek a magatartás-reedukációs programok, ám ezeknek sajnos a mai napig nem sikerült a helyét a hazai oktatási/gyermekvédelmi rendszerben megtalálni.
L.Walker | 2017. február 10.
Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek extra támogatást nyújtson egy velük foglalkozó felnõtt személyében. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy megbíznak egy pedagógiai képesítéssel nem rendelkezõ ped. asszisztenst, hogy egy héten 1-2 órát beszélgessen / foglalkozzon a kirívó gyerekekkel - legalább addig is haladni tud az osztály a munkával. Teljesen egyetértek Mariann veleményevel - saját tapasztalatom is teljesen azt mutatja, amirõl õ írt. Sokszor az is igaz, hogy az integrálni szánt gyereknek semmi baja nincs, csak iszonyú rossz és rendkívül manipulatív. Otthon mindent megengednek neki, ha valaki rá mer szólni, akkor üvölt, dühöng, széket dobál, az öklét/fejét veri a falba, megtámadja a többieket. Azonban abban a pillanatban, hogy valaki azt mondja neki, hogy gyere, játszhatsz egy kicsit a termen kívûl amig megnyugszol, minden mérge elszáll, mert elérte, hogy ne kelljen óran lennie és azt csinálhat amit akar. A kisujja köré fon mindenkit. Fizikailag nem lehet lefogni, hiaba veszélyezteti a többi osztálytárs és a tanár fizikai épségét, mert bár a nevét még 16 évesen is kisbetûvel írja, a jogait ismeri. És hangoztatja! És minden el van neki nézve, mindenkinek kussolni kell körülötte és tûrni a terrort. Ha egy másik, rendes, jótanuló, szorgalmas, értelmes gyerek megkérdi, hogy XY-nak miért szabad azt csinalni és miért nem lehet kiküldeni, mit mondhat a tanár? Mert az a gyerek különleges???? Mindegyik az! De saját tapasztalatból tudom - általanos és középiskolaban is tanítottam/tanítok, hogy az ilyen viselkedésü gyereket mindenki utálja, félnek tõle, de rájuk van kényszerítve, hogy megtürjék maguk között. A tanulási szint pedig igenis romlik!! Teljesen mindegy, hogy hány órát tölt az ember azzal, hogy differenciált óratervet írjon, ha az ilyen gyerekek az osztályban vannak. Nekik édesmindegy, hogy miröl van szó, csak magukkal vannak elfoglalva és piszkalnak mindenkit, egyfolytában jár a szájuk és nem hallgatnak se a szép szóra, se a kiabálásra. A többivel pedig nem lehet haladni, mert állandóan arra kell figyelni, hogy az egy-két 'különleges' gyerek épp mikor fogja a másik szemét kiszúrni a körzõvel. Ha kiküldi öket az ember óráról, akkor nyitogatják az ajtót, beintegetnek, kapcsolgatják a folyosón a villanyt, rugdossák a terem falát - kifogyhatatlan a készlet! Tanulni nem akarnak, de ha bárki jobb jegyet kap náluk, vagy gyorsabban fut, vagy szebben olvas, megint csak dührohamot kapnak, mert veszíteni nem tudnak. És legtöbbször nem azért, mert egészségi okuk van a viselkedésre!!!! Hanem mert el vannak kényeztetve és az iskolában nem mindenki ugrik nekik csettintésre. Az integráció és a differenciált oktatás azoknál mûködik, akik eleve jól viselkednek és otthon is ugyanazok az elvárások, mint a suliban. A házit meg kell csinalni, visszabeszélni nem lehet, van kötelességük. Ezeket a gyerekeket a többi osztálytárs is szereti és befogadja, még ha kicsit lassabbak is az átlagnál. Nagyon sok továbbképzésen vettem részt az integrált oktatásról, magatartási problémák kezelésérõl - ezeket olyanok tartották, akik soha nem szembesültek egy majdnem 30-fõs osztállyal. Elméletben persze minden szép és jó, õk azért kapnak fizetést, hogy kirukkoljanak jobbnál jobb ötletekkel. Nekünk tanároknak meg ezeket hasznosítani kellene a gyakorlatban. Csak az a baj, hogy az osztály nem kísérleti nyúl. Ezek az elméletek nem válnak be a gyakorlatban - majdnem 20 éves tapasztalaból tudom! És nemcsak én, hanem minden tanár és tanuló, akit rákényszeritenek arra, hogy az ilyen gyereket próbalja meg az órán tartani, meg haladjon is az anyaggal és nyeljen le minden visszaszólást, káromkodást, bemutatást, piszkálást. A gyerekek nem hülyék; mindenkinek elege van a kezelhetetlen, neveletlen és manipulatív osztálytársakból, akik miatt nem halad a tanulás. A 'rendes' gyerekek fejüket lecsüggesztve ülik végig az órát. Volt több, papíron autista gyerek is az évek során az osztályomban - nekik nem voltak olyan kirívó viselkedési problemáik, amik zavarták volna az óra menetét. Nem szabad õket összekeverni a hiperaktív, elkényeztetett, öntörvényû rosszalkodókkal, akiknek akkor változott a magatartása, mikor végre begyógyszerezték õket, hogy viszonylag nyugodtabban teljen a nap, és senki ne reszkessen, hogy mikor tesznek másban kárt, mert nem tetszett nekik, ahogy rájuk néztek... Csak az akarja integrálni az ilyen gyerekeket, aki az elméletbõl él - az iskola küszködik velük pár évig, aztán az életben úgyis nagy pofonokat fognak kapni, mert még ha kapnak is munkát, ott nem lesznek velük elnézõek és nem fogják integrálni meg sajnálgatni õket, hogy jaj szegény, problémái vannak!
Pfeifer Erzsébet. | 2017. február 9.
Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
hallgatozó | 2017. február 8. | hallgatozo[kukac]gmail[pont]com
De nagy az Isten állatkertje! Beküldeném egy 30 fős osztályba suttogni. Visítva menekülne, igaz nem is fizetnek érte 9500 Ft-ot óránként.
Menyhért Ildikó | 2017. február 8. | ildi[pont]menyhert[kukac]gmail[pont]com
Kedves Petra!

Helyesnek tartom a reakciódat, azt gondolom, a magatartászavar mögött mindig áldozatok vannak. Sokszor, elhanyagoló szülők, akik verik, éheztetik gyermekeiket. Kiszámíthatatlan viselkedésükkel állandó készenlétbe helyezik csöppségüket, akikben állandósul a félelem és a szorongás. Minden magatartás és viselkedés zavar más. Mindegyik más más oki hátterű. Egy azonban biztos, a pedagógus sem lehet áldozat és gyerekek egészséges fejlődése sem veszélyeztethető olyan tanulók miatt akiknél az agresszió minden kiváltó ok nélkül megjelenik. Nekem voltak tanítványaim, akiket kiismertem és tudtam, mit és hogyan kell szerveznem, tennem, hogy " ne törjön el a tojás héja". De volt olyan adhd -vel küzdő tanítványom is akit felhasználtak az iskolából való elűzésemre. A szüleit a tanárok biztatták, nem kell ideggondozóba vinni a kisfiút, stb... Holott már óvodás korától hordták a szülők, gyógyszert is kapott. Az elhanyagoló, rendszertelen, nem megfelelő életmódot folytató, gyógyppedagógiai intézményben tanult szülők gyerekei ezen a területen halmozott problémát jelentenek, valóban nem megoldás a magántanulóság a számukra. Azonban ha egy összevont osztályban elsősök, másodikosok és más alsó osztálybeli diákok tanulnak, akik képesek a rájuk mért követelményeket teljesíteni, akkor a kérdés mindenképpen indokolt hány áldozata van a látszatintegrációnak. Megmutatom annak a 14 éves fiúnak az írását, akit integráltak, azaz a szülő nem vitte el a tanulási képességet vizsgáló bizottsághoz. 14. éves korában mégis sikerült. Ekkor negyedik osztályos volt. Nálam tanulta meg lerajzolni a nevét. Ami nagyon szomorú, nálam tanult olvasni. Egy mondókát sikerült neki megtanulni órán, szünetben végigjárta az udvaron az ismerőseit és elmondta nekik. Szét van verve a gyógypedagógia, a gyógyító nevelés, falun még mindig képzetleneké terep.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Tényleg fontos, hogy a gyerek a legjobb középiskolába kerüljön?
A jobbnak tartott gimikbe épp, hogy bejutott diákok csak kicsivel érettségiznek jobban, mintha kicsivel kevésbé jó gimikbe jártak volna. Lehet, hogy nem azon kellene aggódnunk, hova jut be a...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek