OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. január 25.
» Hozzászólások (0)

Dráma az osztályfőnöki munkában1

A közelmúltban jelent meg a „DRÁMA - PEDAGÓGIA - SZÍNHÁZ - NEVELÉS - Szöveggyűjtemény középhaladóknak” című kiadvány az OFI gondozásában. Az alkotószerkesztő, Illés Klára bevezetőjéből idézünk:

„Amikor útra bocsátjuk ezt a műfaja szerint szöveggyűjteményként megjelölt kötetet, valamennyien – a szerkesztők, a szerzők, a kiadó – tisztában vagyunk azzal, hogy a címben megjelölt témacsoport szerteágazó tartalmait nem lehetséges – bármilyen gazdag válogatással – nemhogy felölelni, de még minden ízében érzékeltetni sem. Mindezzel együtt bízunk abban, hogy az olvasóban összességében nem a hiányérzet, hanem a sokszínűség érzése lesz a meghatározó.

Célunk nem a kánonképzés, nem az iránymutatás, nem egy képzeletbeli enciklopédia alapjainak megteremtése. Szerzőink többnyire az általuk vizsgált terület egy-egy aspektusára összpontosítanak, így egymást kiegészítve járulnak hozzá egy remélt, gazdag összkép – és nem körkép! – kibontakozásához. Összeállításunk szándéka a gondolatébresztés, tágabb értelemben az inspiráció.”

A kötetből – a kiadó hozzájárulásával – Achs Károly drámatanár tanulmányát adjuk közre egy hét részből álló sorozat formájában.

1. Háttér. A folyamatokra adandó iskolai válaszok

- Tanár úr! Hol járunk?

Automatikusan kinézek a vonatablakon.

- Tápióvalami lehet.

Közben Bence a telefonjára néz, ő is automatikusan, és közli a választ:

- Tápiószelén.

Melyikünk tudja pontosabban a választ? Első ránézésre Bence. De lehetnek kételyeink. Mert én a fejemből vettem a választ, ő a kezéből. Ha eszköz nincs, lehet, hogy válasz sincs. És én tudom, hogy Tápió kezdetű település több is van. Hogy körülbelül melyik részén járunk az útnak. Hogy még fél óránk lehet Szolnokig. Nem kizárt, hogy Bence is tudja mindezeket, de arra is van esély, hogy ő csak egy pontszerű, spotszerű információt tud, az összefüggésekig már nem jut el.

1983-ban, az Interdiszciplináris Tudományos Diákkör nyári egyetemén két előadótól is hallottam a mikroelektronikai forradalomról: hogy a következő két évtized akkora változást hoz az emberiség történetében, mint a fáról való lejövetel. Csak míg az lassú volt, addig ez a húsz év még egy ember életében sem túl sok. Hogyan fogjuk kibírni pszichésen?

Azóta már harminckét év is eltelt. És valóban: nem ugyanazon koordinátarendszerben mozgom Bencével. És a változás tempója nem lassul. A hatások pedig tényleg lehangolóak. Az agykutató ezt mondja erről2:

„Százezer évvel ezelőtt az ősember 100 - 200 fős törzsi közösségekben halászott, vadászott, tudta, kivel hányadán áll. (..) Ebben a minimális információs környezetben a szociális viszonyok átláthatóak voltak az emberi agy számára. Az agy ilyen mennyiségű információ feldolgozására fejlődött ki evolúciója során. Azóta mérete, komplexitása, feldolgozóképessége biológiailag minimális mértékben fejlődött (…) egészen a 20. század első felében elkezdődött információs robbanásig. (…)

Természetesen megindult az agy esetében is az adaptációs válaszok keresése a kommunikációs forradalomból eredő információáradatra. Egyik lehetőség, hogy az egyén megpróbálja szűrni, csökkenteni az információözönt, kiköltözik a nagyvárosokból, nem használ mobiltelefont, internetet, a televíziót kihajítja. (…) Egy másik mód az alkoholizmus, a drogok világába való menekülés. (…) A harmadik variáció is lehangoló: az ember megpróbálkozik a szelektálatlan információözön kezelésével, feldolgozásával, ami sokaknak nem sikerül, s ennek eredménye a szorongás, a pánikbetegség, a depresszió, a skizofrénia gyakoriságának rohamos emelkedése.”

Ez a nagy sebességű változás az iskolának is feladja a leckét világszerte. Egyrészt mit kezdjen az emberiség exponenciálisan növekvő tudásmennyiségével? Ha nem beszél róla: lemarad. Ha beszél mindenről: elvész az elmélyedésre fordítható idő. Másrészt az iskolának kellene valamilyen szinten megerősítenie az embert, hogy legyen esélye elkerülni a Freund Tamás által is említett szorongásos, depressziós állapotot. Az iskola felelőssége óriási: vagy marad szánalmas saját világában – vagy adaptálja magát ehhez a veszélyekkel teli, de nagyon izgalmas folyamathoz. Lépnie kellene, hangsúlyokat áthelyeznie, hiszen nem reménytelen a helyzet: „szinte mindenkiben ott van a lehetőség a pozitív irányú fejlődésre is. Az önazonosság biztosítja a legfontosabb védelmet a megfélemlítés, a manipulációk ellen. Ez a demokraták alapvető jellemzője. Összetevői a koherencia, az élet értelmébe vetett hit, erős társas kapcsolatok, bizalom, együttműködési készség, tolerancia, hatékony megküzdési készségek.”3

Az adaptáció egyik útja magától értetődő. Az infokommunikációs technikákat alkalmaznunk kell: érdekessé lehet tenni a témát, könnyebb az információszerzés, a gyerekek szívesen dolgoznak velük, megspórolható sok-sok kulimunka, jó kezekben alkalmas a közösségépítésre. A kicsit ódon, dohos iskolának ki kell nyitnia az ablakait az új előtt. Példaértékű lehet, ha jó tanárok értelmesen bánnak az információáradattal, eszközökkel (Tanárblog, Digitális nemzedék konferencia, geomatech stb.).

Kevesebb szó esik viszont az adaptáció másik útjáról. A hagyományos közösségi létezés erősítéséről. A befelé nézés, elmélyedés, jelenlét, döntés képességéről. A lassítás igényéről. Az önálló problémamegoldásról. Arról a lehetőségről, hogy ki is kapcsolhatjuk a technikát. Hogy akár külső segítség nélkül is megoldhatunk feladatokat. Hogy az éppen jelen levő emberekre figyelünk. Hogy át tudjuk élni a percet, negyed órát, félórát.

Létfontosságú feladat, hogy miközben építünk a technikára, a világ gyors átalakulására, fektessünk hangsúlyt a személyességre, közösségépítésre, elmélyedésre is. Elkerülhetetlen, hogy az általános pedagógiai közgondolkodás által kicsit lenézett területekre sokkal többet figyelmet szenteljünk. Elkerülhetetlen, hogy a művészeti nevelés hangsúlyosabb szerepet kapjon. „Ebben a veszélyhelyzetben a művészetnek megkülönböztetetten fontos szerepe van. Lehetősége arra, hogy kapcsolatokat teremtsen köztünk, és megszólaltassa a lelkünknek, a személyiségünknek legmélyebb mélységeit is, hogy a mindenséggel való kapcsolatunkat is valamiképpen emberivé tegye.”4

Más érv is alátámasztja a művészeti nevelés fontosságát. A témában sokszor megszólaló kutatók vagy a TED legnézettebb előadói (pl. Ken Robinson) helyett hadd idézzem saját biológia szakos kollégámat:„A drámaoktatás azért nagyon fontos, mert a tanulási képesség azon múlik, hogy az agyunkban lévő idegsejtek hány kapcsolatot alakítanak ki egymással. Ez részben örökölt, de nagymértékben fejleszthető, ha tréningezzük. A drámaoktatás vagy egyéb művészeteknek az idegrendszeri feldolgozása közben az idegsejtek közti kapcsolatok száma és ezzel együtt a tanulási képesség is növekszik.”5

Különös lehetőség, amikor az osztályfőnök egyben a drámatanár (a drámatanár egyben az osztályfőnök…). A két terület olyannyira közös kérdésekkel, közös helyzetekkel dolgozik, hogy gyakran elmosódik a határ közöttük.

1A kötet az OFI által kiírt „A drámaoktatás helyzete a köznevelésben és a színházi nevelés a köznevelés eredményességéért” TÁMOP 3.1.15-14-2014-0001 azonosító számú kiemelt projekt termékeként készült el.

2Freund Tamás (2006): Az önzés és az elmagányosodott ember. Magyar Szemle, Új folyam XIV. 3-4. szám

3Kopp M.-Skrabski Á. (2000): Magyar lelkiállapot az ezredfordulón. Távlatok, 4 (499-513.)

4Jelenits István (2002): A művészeti nevelés szerepe a kommunikációs készség fejlesztésében. Elhangzott az V. Művészeti Nevelési Kongresszuson, Szolnokon, 2001. november 17-én. Metronóm, 1-2.

5Majoros Gergely, 2012

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.24.
Nyílt levél Aáry-Tamás Lajoshoz, az oktatási jogok biztosához
Ön a szemünkbe nézett, és megígérte, hogy azonnali hatállyal, még a munkaidő vége előtt továbbítja a diákok beadványát Palkovics László államtitkárnak és Balog Zoltán miniszternek...
(Forrás: Tanitanék)
--
2017.02.24.
Prókai Eszter: Évek óta volt tetű az osztályban, mégsem szólt senki
Sokan még mindig szégyellik, ha a gyerek fején tetvek jelennek meg, pedig a probléma ugyanúgy érinti a második kerületi elitiskolát, mint a cigány szegregátumot. Az állandó mosás és tet...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.24.
Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán - Interjú Lovász Lászlóval
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor...
(Forrás: Index)
--
2017.02.24.
Budapest legjobb általános iskolái - itt a teljes lista
A legjobbiskola.hu oldalon kilistázták az összes budapesti általános iskolát, közzétéve a 2015-ben elért országos kompetenciamérés eredményeit. Az eredmények alapján sorba rendezték az...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.02.24.
Márciusra elkészül az új alaptanterv
az új NAT egyik legfontosabb feladata, hogy korszerűsítse a korábbi elképzeléseket, irányokat, és megfelelő kereteket biztosítson a versenyképes oktatáshoz. – Újra kell gondolni a kompetenciafejleszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.24.
Milyen az álommunka a magyarok számára?
A pályakezdők a tapasztalatlanságuk miatt, az idősebb dolgozók pedig a korukat érintő megkülönböztetés miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Vannak azonban olyan területek, ahol mindkét...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Minden eddiginél többen fociznak az iskolákban
A 2016/17-es tanévben 1445 alapfokú oktatási intézményben 71 707 gyermek kapcsolódott be a Magyar Labdarúgó Szövetség grassroots igazgatósága által szervezett és felügyelt OTP Bank Bozsik...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Foglalkozzon a szakgimnáziumi érettségivel az ombudsman!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közös szakmai állásfoglalásában hívja fel az ombudsman figyelmét a szakgimnáziumi érettségi...
(Forrás: EKINT)
--
2017.02.24.
Palkovics: a szülők kérésére vezetik ki a tartós tankönyveket
Tavaly tavasszal "szülői oldalról" vetették fel, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek