OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. január 7.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
     

Lehet-e „jó hely” az iskola?1

Alejandro Amenábar híres filmjében, a Más világban (Los otros) a Nicole Kidman által megjelenített fiatal anya és gyermekei egyre furcsább jelenségekkel találkoznak, a világ egyre félelmetesebb lesz számukra, lassan meggyőződésükké válik, hogy halottak szellemei veszik körül őket, míg végül kiderül – elnézést a spoilerezésért –, hogy éppen ellenkezőleg: ők azok, akik már nem élnek, csak árnyak, ezért szigetelődtek el végzetesen a világtól. A magyar közoktatás sem él már, csak azt hiszi. Tényleges hatása a fiatalokra alig van. Miközben szakemberek és politikusok érdekes eszmecseréket folytatnak a tantervekről, szinte fel sem tűnik, hogy mindaz a tudás, amit a tantervek rögzítenek, alig-alig válik a közműveltség részévé. Eközben nemcsak természetesnek vesszük, hogy elemi szinten nem tudjuk azt, amiből az iskolában pedig feleltünk és dolgozatot írtunk, de egyenesen viccesnek tartjuk a feltételezést is, hogy ennek a tudásnak bármi értelme lenne. „Már megint eltelt egy olyan nap, amikor nem használtam azt a tudást, amit az iskolában a kovalens kötésről tanítottak nekem. Ez nagyon különös” – mondja a hölgy a jól ismert mémben, és könnyen úgy érezhetjük, hogy mindannyiunk nevében beszél. Magyarra fordítva: „az iskolában csupa hülyeséget kellett tanulni, már nem emlékszem semmire, de nem is hiányzik.”

A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál.

Erre azt szokás mondani, hogy ez a motivációs deficit és alacsony hatékonyság éppen az alsó tagozatra igaz a legkevésbé. És valóban, ott még viszonylag jól mennek a dolgok. Meglátszik ez a tanulás eredményességén is: a gyerekek többsége végül is megtanul olvasni, írni és elemi szinten számolni, és kisiskolásként nem is utálja annyira az iskolát. Mindez igaz. És mégsem mondhatjuk, hogy minden rendben van. Sok minden, ami a felső tagozattól kezdve éles problémaként jelentkezik, csíraformában már a kicsiknél is jelen van. Én soha nem foglalkoztam kifejezetten az alsó tagozatos oktatás-nevelés kérdéseivel, így most egy kicsit kívülállóként próbálom megfogalmazni, hogy szerintem mivel járulhatnának hozzá jobban a tanítók ahhoz, hogy az iskola jobb hely legyen. Módszerem a következő lesz: felsorolok néhány dolgot, amelyek szerintem rossz hellyé teszik az iskolát, és ezekhez fűzök reflexiókat.

1. A hely, ahol mindig kijavítanak.

Pedagógusnak lenni sokszor azt jelenti, hogy „hibakereső üzemmódba” állítjuk magunkat. Abból tanul a gyerek, ha szembesítjük a hibáival – gondoljuk. Lehet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hibák folyamatos szóvá tétele gyakorlatilag elviselhetetlenné teszi a létezést az iskolában. Minket is nagyon zavarna, ha nem tudnánk két mondatot elmondani anélkül, hogy ne kötne bele valaki az általunk használt nyelvváltozatba: a szóhasználatba, a kiejtésbe vagy a ragozásba. Ha a félkész rajzunkat már leszólnák. Ha felolvasnánk egy írásunkat, és már a második mondatnál megakasztanának egy stilisztikai „hiba” miatt. Akkor tehát ne javítsuk ki a hibákat? Röviden: ne. Akkor semmiképpen, amikor éppen önkifejezésről van szó. Amikor konkrétan egy műveletet gyakorlunk, akkor persze, nagy szükség van mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésre, de a „hibakereső üzemmód” folyamatos fenntartását semmi sem indokolja. (A téves javításokról nem is beszélve. Mert találkoztam már olyan tanítónővel, aki szerint nem állunk fél lábon, mert ahhoz el kéne fűrészelni a lábunkat, és az emberre nem mondjuk, hogy szelíd, csak azt, hogy szolid.)

2. A hely, ahol olyasmiről van szó, amit nem értek.

Nagyon sok felnőtt alapélménye az iskolával kapcsolatban, hogy a tananyag sok tantárgyból követhetetlen volt számára. Egyetemet végzett emberek mondják el, hogy a matekot, a fizikát soha nem értették, mások számára a történelem „nem állt össze”, évszámokra esett szét, és folytathatnánk a sort. Az alsó tagozat persze megint másképp működik, de néha a tantervek és a tanítók mintha megfeledkeznének arról, hogy a kicsik gondolkodása alapvetően képi-szemléletes, a fogalmi rendszerezések még távol állnak tőlük. Nekem már az is furcsa, ha a gyökérzet típusait vagy más ehhez hasonló dolgokat kell megtanulni alsó tagozaton, de például a szófajok rendszerezése kiáltóan a legabsztraktabb dolgok közé tartozik, és nagyon távol áll még a nagyobb gyerekek fogalmi világától is. Minél kevesebb a történet, a játék és az az érzéki tapasztalás az alsós osztályteremben, és minél több az elvont fogalmi séma, annál inkább kialakul a gyerekekben az a meggyőződés, hogy az iskola ilyen nehezen kibírható világ, nem is igen várhatunk el tőle többet. És ez nagyon szomorú dolog.

3. A hely, ahol nem lehet megmozdulni.

Elsősorban a térről beszélek. Mint mindenki más, én is sok osztálytermet láttam életemben, de amikor a legnagyobb lányom először vittem be az iskolába, más (szülői) szemmel néztem körül, és sokkolt a látvány. Az osztály tele volt padokkal. Nem állítom, hogy minden tanterem ilyen, de általában kevés a tér, és sokszor valóban nagyon nehéz az órán mást csinálni, mint ülni. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy olyan környezet, amelyben lehetőség van a helyváltoztatásra, sőt ez az élet normális menetéhez tartozik, ahol lehetőség van a testmozgásra, és – mindezeken túl – lehetőség van bizonyos határok között a tevékenység szabad megválasztására, ezerszer motiválóbb lehet, mint a katonásan egymás mögött ülő tanulók szomorú rendje.

4. A hely, ahol mindig versenyezni kell.

Az iskolai oktatás nálunk az osztályozás bűvöletében él. A jó jegy azt jelenti, minden rendben, a rossz jegy azt jelenti, baj van. Pedig hányszor, de hányszor fordult elő, hogy megvolt a jeles, de az egészből mégsem értettünk semmit. (Ha nem így lenne, ma is tudnánk, mi a kovalens kötés.) Ennek az osztályzatfetisizmusnak persze megvan az oka. Az osztályzatok nagyon fontos szerepet játszanak az iskolai szelekcióban, és a szülők számára érthetően nagy jelentősége van annak, hogy hol helyezkednek el a tanulók a szelekciós versenyben. Alsóban azonban ez a verseny még nem feltétlenül éles, és bizonyára sok vonatkozásban kitéphetné magát az alsó tagozat az osztályozás bűvöletéből. Annak idején, amikor egy időre eltörölték a kicsik osztályozását, alighanem fordítva ült a lóra a kormányzat, és éppen ott tiltotta a legélesebben a számszerű értékelést, ahol az a leginkább védhető lett volna, azaz a félévi és év végi bizonyítványokban. A szülő érthetően kíváncsi arra, hogy hol áll a gyerek teljesítménye a többiekéhez képest részben azért is, mert már negyedik után át lehet lépni a középiskolába. Azt viszont semmi nem indokolja, hogy a piros pontok, a mosolygós fejek, és egyre inkább az osztályzatok egy olyan virtuális világot hozzanak létre, ahol már másodlagos az, hogy mit tanulunk, ahhoz képest, hogy kinek van több bónuszpontja.

5. A hely, ahol nem kíváncsiak ránk.

Úgy tűnik, az iskola arra való, hogy ott „leadják a tananyagot”, a „gyerekanyag” pedig jól-rosszul megtanulja azt. Hogy a gyerek közben mit gondol, hogy mi lakik benne, milyennek látja a világot, mi bántja, és minek örül, az szavakban talán fontos, idő azonban nagyon kevés jut erre. Ez nem azért gond, mert sérül a gyerek lelke (sérül persze, de ebbe most nem is mennék bele), hanem elsősorban azért, mert így rossz hellyé válik az iskola. Otthontalan hellyé, ahol nem jó lenni. Ez pedig a tanulás eredményességét veszélyezteti. Az alsó tagozat sok mindent tehet és tesz is ezellen. Két – vagy inkább három – dolgot emelnék ki. Az egyik a művészi önkifejezés óriási szerepe. Ahol elég sok idő van arra, hogy a tanulók rajzzal, festéssel, tárgyalkotással, tánccal, énekkel, színjátékkal, bábozással stb. megmutassák magukat, ott nagy baj már nem lehet. A másik dolog, aminek a jelentősége nehezen túlbecsülhető, a beszélgetés. Nagy baj, ha a tananyag már alsóban annyira fontossá válik, hogy nem jut idő a szabad beszélgetésre. Az olyan beszélgetésre, amelyben a gyerekek arról beszélhetnek, amiről szeretnének – egy hozzáértő felnőtt (a tanító) segítségével és érdeklődésétől kísérve. És ugyanez írásban: a szabad fogalmazás. Itt azonban már hozzá kell tenni, hogy az önkifejezés alkalmai nem pusztán motivációs jelentőségűek – bár kétségkívül ez a legfontosabb –, hanem óriási a szerepük a kompetenciák fejlesztésében is. A kötelező és nagyon körülhatárolt feladatoknál sokkal fejlesztőbbek azok a tevékenységek, amelyek során szabadon nyilvánulhatunk meg, beleértve ebbe az írásos fogalmazásokat is.

6. A hely, ahol mindig helyettünk döntenek.

Itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amely már kifejezetten az alsó tagozatot érinti. Közismert jelenség, hogy a felső tagozatba váló átlépés drámai hatással van az osztályok életére. Azok a gyerekek, akik eddig kedvesek és alkalmazkodóak voltak, „semmi baj nem volt velük”, a felsőben hirtelen kezelhetetlennek mutatkoznak, nem bírnak velük a tanárok. És persze az a látszat keletkezik, hogy a tanítók ügyesebbek voltak, jobban megtalálták a hangot a gyerekekkel, a felsős tanárok viszont – úgy tűnik – kudarcot vallottak. Nem feltétlenül ilyen egyszerű a helyzet. A tanító tyúkanyóként ezer érzelmi szállal köti magához a gyerekeket, és amikor helyébe (vagy a két tanító helyébe) hirtelen sok tanár lép, akik egyenként nagyon kevés időt töltenek el a gyerekekkel, így hasonló érzelmi kapocs kialakítására esélyük sincs, hát ebben a helyeztben a tízévesek hirtelen magukra maradnak, kicsúszik a lábuk alól a talaj, az osztály szétesik, és ez sokszor egészen természetes módon magatartási problémákban mutatkozik meg. Tehet-e ezellen valamit a tanító? Megítélésem szerint nagyon is sokat. Két kulcsszót szeretnék megemlíteni: önállóság és együttműködés. Bár a tanító úgy érzi, akkor eredményes, ha minden szál az ő kezében fut össze, ez csak rövid távon igaz. Hosszú távon az a „kifizetődő”, ha a gyerekek megtanulnak önállóan és közösen dönteni, szervezetten dolgozni, azaz eredményesnek lenni a tanító közvetlen irányítása nélkül is. Igaz, ennek a tanulásnak a gyümölcseit főleg a felsős kollégák fogják élvezni – no és persze a gyerekek. Hinni kell a kicsikben: felelősségteljes, akár szervezési jellegű feladatokat bízni rájuk, pl. pedagógiai projektek keretében. Másfelől a kooperatív technikákat leginkább a csoportmunka során lehet megtanulni, persze csak abban az esetben, ha a csoportok valódi döntést és önállóságot igénylő feladatokat kapnak.

***

Befejezésül egy történetet szeretnék felidézni. Sok évvel ezelőtt részt vettem egy beszélgetésen, melynek résztvevői gyakorló pedagógusok voltak, hogy miről folyt a szó, már nem emlékszem. A beszélgetés végén viszont a csoport vezetője – a hazai drámapedagógia egyik klasszikusa – azt a körkérdést tette fel, hogy a jelenlévők milyen tanácsot adnának egy kezdő pedagógusnak. Eléggé megijedtem, semmi szellemes nem jutott eszembe, de aztán szerencsére én ki is maradtam a körből. Gondolom, azért, mert én csak vendég voltam. Utóbb azonban – a lépcsőházban, ahogy mondani szokás – eszembe jutott a frappáns tanács, amit nemcsak a kezdőknek, hanem bármelyik pedagógusnak, így a tanítóknak is szívesen ajánlanék a figyelmébe: tedd azt, amit akarsz! Ez a Kislány Királynő medáljának felirata Michael Ende Végtelen történetében. Nem azt jelenti, hogy bármi elmegy. Éppen nem! Azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért, mert autonóm emberek vagyunk, nem mások akaratának végrehajtói. Azt jelenti, hogy nem mondhatjuk azt, amit egy tanítónő mondott nekem, amikor megkérdeztem, miért kell tanítani a kicsiknek ezt és ezt a tananyagot. „Igen, ezzel mi sem értünk egyet, de benne van a tantervben.”

1Knausz Imre írása megjelent a Tanító 2016. novemberi számában.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Károlyi Juli | 2017. január 8.
Teljesen egyetértek, bár mindenki elolvasná és legalábbis gondolkodni, vitatkozni hajlandó lenne róla... Annyira kéne már valami, ami a szülők fejében összeköti egymással azt a két dolgot, hogy a) ők maguk a legjobbat akarják a gyerekeiknek b) ami az iskolákban történik velük, az minden, csak nem a legjobb. Szerintem itt nálunk és mostanság ezen fordul meg a dolog. Időnként jönnek bombasztikus című cikkek arról, hogy "menekítik a szülők a gyerekeiket az állami iskolarendszerből", de egyrészt ez a jelenség még messze nem tömeges annyira, hogy valódi nyomást képezhetne a rendszeren, másrészt továbbra sem számít olyan trendinek, mint a paleo étrend vagy a PokémonGo, pedig egy kicsikét fontosabb volna ezeknél.
Fóti Péter | 2017. január 8. | peter[pont]foti[kukac]runbox[pont]com
Nagyszerü irás! Hozzátenni csak egy idézetet tudnék:

"Egy jó tanár egy jó ember. Egyszerű és igaz. A jó tanár szereti az életet, békében van önmagával, van humora, és kedveli az embereket. Többek között egy jó tanár azért jó, mert nem áll egy narcisztikus én hatalma alatt, amelyik azt követeli, hogy magát reflektorfénybe állítsa, nincs neurotikus igénye a hatalomra és tekintélyre, és nincs tele félelmekkel és aggodalmakkal hogy megakadályozná azt, hogy az osztály vezéréből annak tagjává váljon." (Hamacheck, 1969, p. 343)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.11.17.
Tiltakozó nyilatkozat a középfokú oktatás átalakításával kapcsolatban
Pedagógushivatásukat gyakorló szakemberekként, sokan iskolás gyerekek szüleiként, és elsősorban tudatosan és felelősségteljesen gondolkozó állampolgárokként döbbenetünket és felháborod...
(Forrás: Hívatlanul.com)
--
2017.11.17.
Hiába költünk egyre többet az oktatásra, a magyar gyerekek mégis rosszabbul tanulnak
Egyre többet költünk oktatásra és a tanári pálya is vonzóbb lett, mégsem ezek az Európia Bizottság legfrissebb oktatási jelentésének legfontosabb megállapításai. A beszámoló szerint...
(Forrás: abcug)
--
2017.11.17.
Nagyüzem lesz a középiskolákban: 5800 szóbeli vizsgát tartanak öt nap alatt
A szóbelik az érettségi vizsgabizottságok előtt zajlanak. Ebben az időszakban 120 érettségi vizsgabizottságot működtető középiskolában, illetve kormányhivatalban 136 vizsgabizottság el...
(Forrás: Eduline)
--
2017.11.17.
Zaklatás az egyetemeken: még nem hallottak ilyenről, de van segítség
A kilenc felsőoktatási intézményből négy válaszolt megkeresésünkre, a Heti Válaszban pedig interjú jelent meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorával, bár ebben nincs pontos ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.17.
Óráról hívták ki az idős tanárt, hogy kirúgják
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvédje, Nyitrai Károly arról mesélt a Népszavának, hogy az iskolákban hogyan bánnak a nyugdíjt elért kollégákkal. Volt olyan ügyfelem, akit...
(Forrás: Propeller)
--
2017.11.16.
"Komoly dolgozói szegénységgel" küzdenek a kezdő pedagógusok?
Ikotity István (LMP) szerint a pedagógus-életpálya bevezetése után is komoly dolgozói szegénység sújtja a kezdő pedagógusokat. A közszféra legjobban bérezett dolgozóinak kell lenniük...
(Forrás: Eduline)
--
2017.11.15.
Radó Péter: A kutyát sem érdekli a tanterv
Ha a Magyarország is valódi jövőorientált oktatási rendszert szeretne kialakítani, akkor először helyre kell állítania olyan strukturális alapokat, mint például az iskolák autonómiája...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.15.
Itt a HVG felsőoktatási toplistája: ezek a legjobb hazai egyetemek, főiskolák
Megőrizte az első helyet a HVG felsőoktatási rangsorában az Eötvös Loránd Tudományegyetem, amely mind az oktatói, mind a hallgatói kiválóság alapján összeállított alrangsorban vezet – ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.11.15.
A rendőrök szerint a fideszes tanár nem nyúlta le a sulipénzt, csak hazavitte
A hvg.hu birtokába került a határozat, amiben ezt még meg is magyarázzák: a tanár azért vett ki folyamatosan pénzt az alapítvány számlájáról, hogy azt otthonában, egy „külön dobozban...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
  OFOE

Kedves Hajni!
Egy kiegészítő információ, hátha segít:
"Egészségfejlesztés tanár" google keresésre számos felsőfokú intézmény leírása elolvasható a szakról, a leírásokban a felhasználhatóságról is. Ezen belül külön kereshető: "egészségtan tanár állás" is. A törvény nem rendeli kötelező feltételként semmilyen állami munkakörhöz, viszont a leírásokban emlegetett intézmények közül többfélében érdemes érdeklődni, hogy ők valóban alkalmaznak-e ilyen végzettségű szakembereket.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek