OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2017. január 7.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
     

Lehet-e „jó hely” az iskola?1

Alejandro Amenábar híres filmjében, a Más világban (Los otros) a Nicole Kidman által megjelenített fiatal anya és gyermekei egyre furcsább jelenségekkel találkoznak, a világ egyre félelmetesebb lesz számukra, lassan meggyőződésükké válik, hogy halottak szellemei veszik körül őket, míg végül kiderül – elnézést a spoilerezésért –, hogy éppen ellenkezőleg: ők azok, akik már nem élnek, csak árnyak, ezért szigetelődtek el végzetesen a világtól. A magyar közoktatás sem él már, csak azt hiszi. Tényleges hatása a fiatalokra alig van. Miközben szakemberek és politikusok érdekes eszmecseréket folytatnak a tantervekről, szinte fel sem tűnik, hogy mindaz a tudás, amit a tantervek rögzítenek, alig-alig válik a közműveltség részévé. Eközben nemcsak természetesnek vesszük, hogy elemi szinten nem tudjuk azt, amiből az iskolában pedig feleltünk és dolgozatot írtunk, de egyenesen viccesnek tartjuk a feltételezést is, hogy ennek a tudásnak bármi értelme lenne. „Már megint eltelt egy olyan nap, amikor nem használtam azt a tudást, amit az iskolában a kovalens kötésről tanítottak nekem. Ez nagyon különös” – mondja a hölgy a jól ismert mémben, és könnyen úgy érezhetjük, hogy mindannyiunk nevében beszél. Magyarra fordítva: „az iskolában csupa hülyeséget kellett tanulni, már nem emlékszem semmire, de nem is hiányzik.”

A hatékonyság e szembeszökő hiányának nyilván nagyon sok oka van. Egyet emelnék ki, mert kulcsfontosságúnak tartom: a fiatalok nem szeretnek az iskolában lenni, túlélésre játszanak, életük súlypontja az iskolán kívül található. Ezt közönségesen a motiváció hiányaként szoktuk emlegetni. Az iskola kényszer, kellemetlen kényszer, márpedig a kényszer nem kedvez a tanulásnak. Az iskola nem jó hely. És megfordítva: azzal tehetnénk a legtöbbet az iskoláért, ha jobb hellyé tudnánk tenni, ha a gyerekek ott jobban éreznék magukat. Többet érne ez minden módszertani megújulásnál.

Erre azt szokás mondani, hogy ez a motivációs deficit és alacsony hatékonyság éppen az alsó tagozatra igaz a legkevésbé. És valóban, ott még viszonylag jól mennek a dolgok. Meglátszik ez a tanulás eredményességén is: a gyerekek többsége végül is megtanul olvasni, írni és elemi szinten számolni, és kisiskolásként nem is utálja annyira az iskolát. Mindez igaz. És mégsem mondhatjuk, hogy minden rendben van. Sok minden, ami a felső tagozattól kezdve éles problémaként jelentkezik, csíraformában már a kicsiknél is jelen van. Én soha nem foglalkoztam kifejezetten az alsó tagozatos oktatás-nevelés kérdéseivel, így most egy kicsit kívülállóként próbálom megfogalmazni, hogy szerintem mivel járulhatnának hozzá jobban a tanítók ahhoz, hogy az iskola jobb hely legyen. Módszerem a következő lesz: felsorolok néhány dolgot, amelyek szerintem rossz hellyé teszik az iskolát, és ezekhez fűzök reflexiókat.

1. A hely, ahol mindig kijavítanak.

Pedagógusnak lenni sokszor azt jelenti, hogy „hibakereső üzemmódba” állítjuk magunkat. Abból tanul a gyerek, ha szembesítjük a hibáival – gondoljuk. Lehet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hibák folyamatos szóvá tétele gyakorlatilag elviselhetetlenné teszi a létezést az iskolában. Minket is nagyon zavarna, ha nem tudnánk két mondatot elmondani anélkül, hogy ne kötne bele valaki az általunk használt nyelvváltozatba: a szóhasználatba, a kiejtésbe vagy a ragozásba. Ha a félkész rajzunkat már leszólnák. Ha felolvasnánk egy írásunkat, és már a második mondatnál megakasztanának egy stilisztikai „hiba” miatt. Akkor tehát ne javítsuk ki a hibákat? Röviden: ne. Akkor semmiképpen, amikor éppen önkifejezésről van szó. Amikor konkrétan egy műveletet gyakorlunk, akkor persze, nagy szükség van mind a pozitív, mind a negatív visszajelzésre, de a „hibakereső üzemmód” folyamatos fenntartását semmi sem indokolja. (A téves javításokról nem is beszélve. Mert találkoztam már olyan tanítónővel, aki szerint nem állunk fél lábon, mert ahhoz el kéne fűrészelni a lábunkat, és az emberre nem mondjuk, hogy szelíd, csak azt, hogy szolid.)

2. A hely, ahol olyasmiről van szó, amit nem értek.

Nagyon sok felnőtt alapélménye az iskolával kapcsolatban, hogy a tananyag sok tantárgyból követhetetlen volt számára. Egyetemet végzett emberek mondják el, hogy a matekot, a fizikát soha nem értették, mások számára a történelem „nem állt össze”, évszámokra esett szét, és folytathatnánk a sort. Az alsó tagozat persze megint másképp működik, de néha a tantervek és a tanítók mintha megfeledkeznének arról, hogy a kicsik gondolkodása alapvetően képi-szemléletes, a fogalmi rendszerezések még távol állnak tőlük. Nekem már az is furcsa, ha a gyökérzet típusait vagy más ehhez hasonló dolgokat kell megtanulni alsó tagozaton, de például a szófajok rendszerezése kiáltóan a legabsztraktabb dolgok közé tartozik, és nagyon távol áll még a nagyobb gyerekek fogalmi világától is. Minél kevesebb a történet, a játék és az az érzéki tapasztalás az alsós osztályteremben, és minél több az elvont fogalmi séma, annál inkább kialakul a gyerekekben az a meggyőződés, hogy az iskola ilyen nehezen kibírható világ, nem is igen várhatunk el tőle többet. És ez nagyon szomorú dolog.

3. A hely, ahol nem lehet megmozdulni.

Elsősorban a térről beszélek. Mint mindenki más, én is sok osztálytermet láttam életemben, de amikor a legnagyobb lányom először vittem be az iskolába, más (szülői) szemmel néztem körül, és sokkolt a látvány. Az osztály tele volt padokkal. Nem állítom, hogy minden tanterem ilyen, de általában kevés a tér, és sokszor valóban nagyon nehéz az órán mást csinálni, mint ülni. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy olyan környezet, amelyben lehetőség van a helyváltoztatásra, sőt ez az élet normális menetéhez tartozik, ahol lehetőség van a testmozgásra, és – mindezeken túl – lehetőség van bizonyos határok között a tevékenység szabad megválasztására, ezerszer motiválóbb lehet, mint a katonásan egymás mögött ülő tanulók szomorú rendje.

4. A hely, ahol mindig versenyezni kell.

Az iskolai oktatás nálunk az osztályozás bűvöletében él. A jó jegy azt jelenti, minden rendben, a rossz jegy azt jelenti, baj van. Pedig hányszor, de hányszor fordult elő, hogy megvolt a jeles, de az egészből mégsem értettünk semmit. (Ha nem így lenne, ma is tudnánk, mi a kovalens kötés.) Ennek az osztályzatfetisizmusnak persze megvan az oka. Az osztályzatok nagyon fontos szerepet játszanak az iskolai szelekcióban, és a szülők számára érthetően nagy jelentősége van annak, hogy hol helyezkednek el a tanulók a szelekciós versenyben. Alsóban azonban ez a verseny még nem feltétlenül éles, és bizonyára sok vonatkozásban kitéphetné magát az alsó tagozat az osztályozás bűvöletéből. Annak idején, amikor egy időre eltörölték a kicsik osztályozását, alighanem fordítva ült a lóra a kormányzat, és éppen ott tiltotta a legélesebben a számszerű értékelést, ahol az a leginkább védhető lett volna, azaz a félévi és év végi bizonyítványokban. A szülő érthetően kíváncsi arra, hogy hol áll a gyerek teljesítménye a többiekéhez képest részben azért is, mert már negyedik után át lehet lépni a középiskolába. Azt viszont semmi nem indokolja, hogy a piros pontok, a mosolygós fejek, és egyre inkább az osztályzatok egy olyan virtuális világot hozzanak létre, ahol már másodlagos az, hogy mit tanulunk, ahhoz képest, hogy kinek van több bónuszpontja.

5. A hely, ahol nem kíváncsiak ránk.

Úgy tűnik, az iskola arra való, hogy ott „leadják a tananyagot”, a „gyerekanyag” pedig jól-rosszul megtanulja azt. Hogy a gyerek közben mit gondol, hogy mi lakik benne, milyennek látja a világot, mi bántja, és minek örül, az szavakban talán fontos, idő azonban nagyon kevés jut erre. Ez nem azért gond, mert sérül a gyerek lelke (sérül persze, de ebbe most nem is mennék bele), hanem elsősorban azért, mert így rossz hellyé válik az iskola. Otthontalan hellyé, ahol nem jó lenni. Ez pedig a tanulás eredményességét veszélyezteti. Az alsó tagozat sok mindent tehet és tesz is ezellen. Két – vagy inkább három – dolgot emelnék ki. Az egyik a művészi önkifejezés óriási szerepe. Ahol elég sok idő van arra, hogy a tanulók rajzzal, festéssel, tárgyalkotással, tánccal, énekkel, színjátékkal, bábozással stb. megmutassák magukat, ott nagy baj már nem lehet. A másik dolog, aminek a jelentősége nehezen túlbecsülhető, a beszélgetés. Nagy baj, ha a tananyag már alsóban annyira fontossá válik, hogy nem jut idő a szabad beszélgetésre. Az olyan beszélgetésre, amelyben a gyerekek arról beszélhetnek, amiről szeretnének – egy hozzáértő felnőtt (a tanító) segítségével és érdeklődésétől kísérve. És ugyanez írásban: a szabad fogalmazás. Itt azonban már hozzá kell tenni, hogy az önkifejezés alkalmai nem pusztán motivációs jelentőségűek – bár kétségkívül ez a legfontosabb –, hanem óriási a szerepük a kompetenciák fejlesztésében is. A kötelező és nagyon körülhatárolt feladatoknál sokkal fejlesztőbbek azok a tevékenységek, amelyek során szabadon nyilvánulhatunk meg, beleértve ebbe az írásos fogalmazásokat is.

6. A hely, ahol mindig helyettünk döntenek.

Itt elérkeztünk egy olyan ponthoz, amely már kifejezetten az alsó tagozatot érinti. Közismert jelenség, hogy a felső tagozatba váló átlépés drámai hatással van az osztályok életére. Azok a gyerekek, akik eddig kedvesek és alkalmazkodóak voltak, „semmi baj nem volt velük”, a felsőben hirtelen kezelhetetlennek mutatkoznak, nem bírnak velük a tanárok. És persze az a látszat keletkezik, hogy a tanítók ügyesebbek voltak, jobban megtalálták a hangot a gyerekekkel, a felsős tanárok viszont – úgy tűnik – kudarcot vallottak. Nem feltétlenül ilyen egyszerű a helyzet. A tanító tyúkanyóként ezer érzelmi szállal köti magához a gyerekeket, és amikor helyébe (vagy a két tanító helyébe) hirtelen sok tanár lép, akik egyenként nagyon kevés időt töltenek el a gyerekekkel, így hasonló érzelmi kapocs kialakítására esélyük sincs, hát ebben a helyeztben a tízévesek hirtelen magukra maradnak, kicsúszik a lábuk alól a talaj, az osztály szétesik, és ez sokszor egészen természetes módon magatartási problémákban mutatkozik meg. Tehet-e ezellen valamit a tanító? Megítélésem szerint nagyon is sokat. Két kulcsszót szeretnék megemlíteni: önállóság és együttműködés. Bár a tanító úgy érzi, akkor eredményes, ha minden szál az ő kezében fut össze, ez csak rövid távon igaz. Hosszú távon az a „kifizetődő”, ha a gyerekek megtanulnak önállóan és közösen dönteni, szervezetten dolgozni, azaz eredményesnek lenni a tanító közvetlen irányítása nélkül is. Igaz, ennek a tanulásnak a gyümölcseit főleg a felsős kollégák fogják élvezni – no és persze a gyerekek. Hinni kell a kicsikben: felelősségteljes, akár szervezési jellegű feladatokat bízni rájuk, pl. pedagógiai projektek keretében. Másfelől a kooperatív technikákat leginkább a csoportmunka során lehet megtanulni, persze csak abban az esetben, ha a csoportok valódi döntést és önállóságot igénylő feladatokat kapnak.

***

Befejezésül egy történetet szeretnék felidézni. Sok évvel ezelőtt részt vettem egy beszélgetésen, melynek résztvevői gyakorló pedagógusok voltak, hogy miről folyt a szó, már nem emlékszem. A beszélgetés végén viszont a csoport vezetője – a hazai drámapedagógia egyik klasszikusa – azt a körkérdést tette fel, hogy a jelenlévők milyen tanácsot adnának egy kezdő pedagógusnak. Eléggé megijedtem, semmi szellemes nem jutott eszembe, de aztán szerencsére én ki is maradtam a körből. Gondolom, azért, mert én csak vendég voltam. Utóbb azonban – a lépcsőházban, ahogy mondani szokás – eszembe jutott a frappáns tanács, amit nemcsak a kezdőknek, hanem bármelyik pedagógusnak, így a tanítóknak is szívesen ajánlanék a figyelmébe: tedd azt, amit akarsz! Ez a Kislány Királynő medáljának felirata Michael Ende Végtelen történetében. Nem azt jelenti, hogy bármi elmegy. Éppen nem! Azt jelenti, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért, mert autonóm emberek vagyunk, nem mások akaratának végrehajtói. Azt jelenti, hogy nem mondhatjuk azt, amit egy tanítónő mondott nekem, amikor megkérdeztem, miért kell tanítani a kicsiknek ezt és ezt a tananyagot. „Igen, ezzel mi sem értünk egyet, de benne van a tantervben.”

1Knausz Imre írása megjelent a Tanító 2016. novemberi számában.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Károlyi Juli | 2017. január 8.
Teljesen egyetértek, bár mindenki elolvasná és legalábbis gondolkodni, vitatkozni hajlandó lenne róla... Annyira kéne már valami, ami a szülők fejében összeköti egymással azt a két dolgot, hogy a) ők maguk a legjobbat akarják a gyerekeiknek b) ami az iskolákban történik velük, az minden, csak nem a legjobb. Szerintem itt nálunk és mostanság ezen fordul meg a dolog. Időnként jönnek bombasztikus című cikkek arról, hogy "menekítik a szülők a gyerekeiket az állami iskolarendszerből", de egyrészt ez a jelenség még messze nem tömeges annyira, hogy valódi nyomást képezhetne a rendszeren, másrészt továbbra sem számít olyan trendinek, mint a paleo étrend vagy a PokémonGo, pedig egy kicsikét fontosabb volna ezeknél.
Fóti Péter | 2017. január 8. | peter[pont]foti[kukac]runbox[pont]com
Nagyszerü irás! Hozzátenni csak egy idézetet tudnék:

"Egy jó tanár egy jó ember. Egyszerű és igaz. A jó tanár szereti az életet, békében van önmagával, van humora, és kedveli az embereket. Többek között egy jó tanár azért jó, mert nem áll egy narcisztikus én hatalma alatt, amelyik azt követeli, hogy magát reflektorfénybe állítsa, nincs neurotikus igénye a hatalomra és tekintélyre, és nincs tele félelmekkel és aggodalmakkal hogy megakadályozná azt, hogy az osztály vezéréből annak tagjává váljon." (Hamacheck, 1969, p. 343)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.04.21.
Viselkedjen már normálisan az a fogyatékos gyerek!
Hiába van papírjuk a tanulási nehézséggel küzdő vagy éppen fogyatékkal élő gyerekeknek, sokszor csak a tanár jó indulatán múlik, hogy tényleg ad-e könnyítést a dolgozatnál vagy felel...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.04.21.
Buk(tat)ás
Azt mondják, a magyar iskolarendszer leggyengébben teljesítő területe a nyelvoktatás. Az egész EU-ban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet – miközben az iskolában az előző rendszerben...
(Forrás: Népszava)
--
2018.04.21.
A kisdiák rendelte meg az iskolai menüt
A Békéscsabai Gyermekélelmezési Intézmény kezdeményezése alapján a megyeszékhely általános iskoláinak tanulói javaslatot tehetnek kedvenc ételükre. Ezeket azután beépítik az adott havi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.21.
A legnagyobb amerikai egyetemeket is legyőzték az ELTE hallgatói Washingtonban
A budapesti egyetemisták a döntőben több mint 120 csapatot utasítottak maguk mögé, köztük olyan egyetemek válogatottjait, mint a Yale, a Berkeley, az NYU, a King's College, a UCL, valamint a...
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
--
2018.04.21.
Zsidó iskola a Budai-hegyekben: itt nem tudod megvásárolni a helyedet (Interjú a Lauder Javne igazgatójával)
Ahogy pedig a diákok egyre közelebb kerülnek a pályaválasztáshoz, el kell érni, hogy valóban arra koncentrálhassanak. Azzal segítünk, ha egy ponton túl a továbbtanulást támogatjuk, a tö...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2018.04.21.
Új irány jön a gazdaságban Az átfogó javaslatcsomag már májusban napirendre kerülhet
Részletes, új és átfogó gazdaságstratégiai javaslatok kerülhetnek már májusi megalakulását követően az új kormány asztalára. A javaslatok kidolgozásában a Magyar Nemzeti Bank, valamint...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.04.21.
Megvannak a kompetenciamérés friss eredményei: nagy baj van a szakközépiskolákban
Hiába szabta át a kormány a tanterveket, változtatott az óraszámokon és alakította át a szakképzést, nem javult a hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diákok matematikai és szövegértési...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.18.
Kötélmászás: mi a fenének erőltetik évtizedek óta?
Az történt, hogy mikor a Facebookon nyilvánosan felsóhajtottam – mit felsóhajtottam, dühöngtem egy sort a még mindig kötelező kötélmászás miatt –, az ismerőseim kommentözönben tudatt...
(Forrás: wmn.hu)
--
2018.04.18.
Felejtsük már el a stigmákat! – Nem igaz, hogy az Y generáció lusta és önimádó
És a lustaság meg az önimádat csak a jéghegy csúcsa. A digitális bennszülöttek első hullámát, az Y generációt övező előítéletek már vagy egy évtizedesek. Tíz év alatt azért elé...
(Forrás: wmn.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek