OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. november 10.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
         

Szekciók a Digitális Konferencián

A november 26-i jubileumi Digitális Pedagógus és Nemzedék Konferencián két sávban 6+5, azaz 11 szekció közül választhatnak e résztvevők. Ezt a választást szeretnénk segíteni, amikor ismertetjük a megrendezésre kerülő szekciók tartalmát, és bemutatjuk azok előadóit. Elsőként a digitális családdal foglalkozó műhelyfoglalkozásról írunk.

I/1. Digitális család, avagy hogyan éljünk együtt békében az okoseszközökkel?

A téma azért is különösen időszerű, mert iskolába kerültek azok a gyerekek, akiknek a már a szülei is a számítógépekkel együtt nőttek fel.

A szekció központi témája a családban folyó digitális nevelés. A résztvevők tapasztalt szakemberektől kaphatnak segítséget problémáik tudatosításához, kezeléséhez. Reményeink szerint az együttlét során a témához kapcsolódó személyes tapasztalatok is felszínre kerülnek. A műhelyt Kovács Márta1 vezeti.

A beszélgetés során a következő kérdésekre próbálunk választ találni:

  • Hogyan nevelnek, illetve pontosan kicsodák az ún. „helikopterszülők”, és mi rejt a „drónszülők” fogalma?
  • Megváltozott-e a digitális eszközök térnyerésével a család élete, s ha igen, miben áll ez a változás?
  • Milyen szerepet játszanak, és milyen felelősséget hordoznak a szülők gyermekük médiatudatosságra nevelésében?
  • Hogyan befolyásolhatják őket a digitális eszközök használatában?

A szekción elhangzó referátumok

Timár Borbála2: A szülő szerepe a digitális médiatudatosságra nevelésben

A megváltozott médiakörnyezet a gyereknevelésben is új kihívásokat jelent. Amerikai és brit kutatók, döntéshozók is úgy látják, hogy a korábbi alapelvek már nem alkalmazhatóak. Melyek az új irányok a gyerekek tudatos médiahasználatra nevelésében? Néhány egyszerű alapelv, gondolat, amely segít a szülőknek, hogy tudatosítsák, végiggondolják saját médianevelési elveiket.

dr. Baracsi Katalin3 – Fülöp Hajnalka4:  Milyen a jó digitális szülő? Mit kell tudni, tenni a digitális szülőnek?

Beszélhetünk-e digitális szülőről? Milyen tulajdonságokkal kell felvérteznie magát egy szülőnek, ha szót szeretne érteni, illetve szeretné megérteni gyermekét a virtuális térben? Elengedhetetlen feltétel a hatékony kommunikáció és a bizalom. Hasznos tanácsok, tippek hangzanak el arról, hogy szülőként miként lehetünk társa és támasza gyermekünknek az internet világában!

Az előadás másik részében egy gyakorló, ötgyerekes anya mondja el évtizedes tapasztalatait a digitális szülőséggel kapcsolatban. Mik a leggyakoribb digitális élettel járó konfliktusforrások a családban? Hogyan lehet ezeket megelőzni, illetve megoldani? Hogyan legyünk szülőként jó digitális szerepmodellek? Meddig tart a gyerek magánszférája, és hol kezdődik az aggódó szülő területe az online világban? Milyen életkori szakaszok mutatkoznak meg az online felnövekvő gyerek szokásaiban? Hogyan lehet, és hogyan kell együttműködni a pedagógusokkal, az iskolával e területen? 

A résztvevők egy 7 éve futó program kulisszái mögé is bepillanthatnak, ez a Safer Internet Program. Ennek keretében interaktív foglalkozások zajlanak kicsiknek, nagyoknak, szülőknek és mindenkinek, akinek fontos, hogy ők és gyermekeik biztonságban legyenek a virtuális térben is.

Faragó Judit5: A digitális világ kihívásai a születéstől a felnőtté válásig

Az előadó korcsoportonkénti ajánlást fogalmaz meg szülőknek és pedagógusoknak, áttekinti a médiaeszközök használatának lélektani és viselkedésbeli hatásait.

Bereczki Enikő6: „Helikopterszülők, drónszülők”...szülői útkeresések a digitális korban

Az Y-generáció 40 százaléka ma már szülő. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, s ezeket szülőként nevelési stratégiáikba is beépítik. E nemzedék tagjai a technológiát fontos segédeszköznek tekintik, számukra az IKT gyakran harmadik szemként funkcionál. A helikopter-szülőség kora leáldozóban van, a helyüket átveszik a drón-szülők. Miben áll a a változás? Vajon hogyan nevelnek ők?

Részletek az előadók publikációiból

Kovács Márta: Bébik a számítógép előtt

Egy angol felmérés szerint a 2 és 10 év között gyerekek több mint fele már használja a tabletet, miközben nem tud úszni, nem ismeri az órát és a cipőjét sem tudja bekötni, és a nagyobbak közül sokan azt is beismerték, hogy az olvasás terén is nehézségekkel küzdenek.

Ha a szülők órákat ülnek a számítógép előtt, vagy nézik a TV-t akkor a gyermeket mindenképpen érdekelni fogja mit csinálnak a szülők, ő is utánozni akarja majd őket! Ha nagyobb testvér van, aki az iskolai feladataihoz használja a számítógépet, mindenképpen mintát ad, érdekelni fogja majd a számítógép.

A gyereknek a mai korban kell érvényesülnie, ehhez pedig hozzátartoznak a digitális eszközök. Tény, hogy a számítógépen található (fejlesztő) játékok nagyon motiválóak. Sok szakember is használja ezeket a fejlesztő munkájához. Sok számítógépes, ismeretterjesztő játék is van, amely kedvet csinál a tanuláshoz. Terápiás céllal is használnak számítógépet, pl. autizmus spektrumzavar esetén. Fejlesztéshez fejlesztették ki a Multimédiás képességfejlesztő rendszert.

Az Egyszervolt.hu honlapon pedig tenger sok nekik való, szórakoztató tartalmat találhatnak az óvodások is. (mesék, játékok, versek, dalok stb.)

Most akkor engedjem, vagy nem, hogy az iskola előtt játsszon a gyerekem a számítógéppel?

A teljes cikk elolvasható itt.

Kovács Márta: Rontja-e a memóriát az internet? Avagy az internet a feledékenység technológiája?

Y generációs fiamnak nincsenek tankönyvei, szinte mindent az interneten fogyaszt. A hírektől a tananyagig, mindent a képernyőn keresztül olvas el. Nem beszélve a kommunikációról, filmnézésről, zenehallgatásról.

Elkezdtem magamat figyelni – egyre több időt töltök az internet előtt az olvasás rovására. Most is olvasok, de sokkal kevesebbet úgy, mint korábban! Manapság minél több információt fogyasztok, annál többre vágyom. Miközben egyre kevesebb információra emlékszem...

Van-e alapja ennek az amnéziának – kezembe került Nicholas Carr könyve – éppen kapóra jött.

Az interneten másképpen olvasunk, mintha könyvet olvasnánk. A könyvolvasás a könyvnyomtatás óta elmélyülést igénylő tevékenység. A képernyőn keresztül az olvasási stílus: böngészés, gyorsolvasás, kulcsszavak kikeresése, az egyszeri, a nem lineáris olvasás jellemző. Amikor linkekhez érkezünk, kizökkenünk az figyelem megszakad – haladjunk-e a linken tovább, vagy maradjunk az oldalon? Ez az állandó döntéskényszer információs túlterhelést okoz, elfáradunk, anélkül hogy ugyanazzal az erőbefektetéssel megjegyeznénk amit olvasunk. Adatokat, információkat gyűjtünk tehát, nem olvasunk a szó igazi értelmében.

Minek is olvasnánk, hisz Guggli a barátunk – ha szükségünk van valamire pillanatok alatt megtaláljuk. No de hova lesz az irodalmi élmény, a katarzis, az empátia? A kutatások szerint „minél inkább elvonja valami a figyelmünket, annál kevésbé vagyunk képesek arra, hogy az empátia, együttérzés és más érzelmek legárnyaltabb, sajátosan emberi formáit megtapasztaljuk.”

A teljes cikk elolvasható itt.

Tímár Borbála: Médiakritika, médiatudatosság, Disney-hercegnők

A médiatudatosságra, tudatos médiahasználatra nevelés egyik legfontosabb célja, hogy tudatos, aktív, motivált állampolgárokat neveljen. A gyerekek médiafogyasztásakor a felnőtteknek nem csak a képernyőidőre, az életkornak megfelelő tartalmakra kell odafigyelniük – hiszen, mivel a gyerekek szabadidejük nagy részét médiafogyasztással töltik – kultúrájukat a média által közvetített tartalmak, értékek, szerepek határozzák meg.

A Disney-hercegnők univerzuma azért nagyszerű példa ennek a jelenségnek a vizsgálatára, mert célcsoportja, a 3-8 éves lányok számára szinte elkerülhetetlen, elsősorban a hozzákapcsolódó merchandising termékek kapcsán. A Disney, a hercegnő-romantika ugyanakkor a legtöbb szülőben nosztalgikus érzéseket kelt, bár felnőttként (újra)nézve ezeket a rajzfilmeket, illetve elkerülni próbálva az elkerülhetetlen termékeket felmerül a kérdés, hogyan viszonyuljunk ehhez a világhoz.

A téma kutatója, Rebecca Hains amerikai gyermekkultúra-szakértő elsősorban a kislányok testképére, világlátására, a nemi szerepekre és a (nemi és rasszista) sztereotípiákra hívja föl a figyelmét könyvében.

A Disney-hercegnők témájának vizsgálata azonban nem új. A legtöbb kritika szerint ezek a lányok passzívak, saját problémáikat nem tudják egyedül megoldani, nincsen céljuk a férjhezmenésen kívül – az első adandó hercegbe beleszeretnek és azonnal hozzámennek feleségül (A Jégvarázs című film, amely az elős a Disney-hercegnőkkel kapcsolatos kritikák széles nyilvánosságra kerülése után már reflektál erre a kérdésre – Annát többen is megkérdezik, biztos-e benne, hogy férjhez akar menni valakihez, akit aznap ismert meg, és ez aztán rossz választásnak is bizonyul.) Egyetlen feladatuk, hogy idealizáltan szépek és fiatalok legyenek, míg az idősebb női szereplők (a gonosz mostohák, vagy Ursula Ariel történetéből) irigyek, gonoszak, és hatalmat akarnak – ez pedig negatív tulajdonság ezekben a filmekben. (Talán ennek ellenpontjaként Szófia hercegnő már kislány, és mellette szerepel szép és fiatal édesanyja is, a Jégvarázsban pedig két hercegnő is szerepel, akik egyáltalán nem tipikusak. A szakirodalom Mulant és Meridát is a pozitív példák közé sorolja.)

A teljes cikk elolvasható itt.

Tímár Borbála: Empátia a digitális korban

A szelfi-szindróma a definíció szerint akkor válik „betegséggé”, ha naponta háromnál többször posztolunk szelfit magunkról. Az önmagunkkal való túlzott elfoglaltság persze nem a közösségi oldalak terméke; a nárcizmus az orvosi szakirodalomban is részletesen leírt személyiségzavar; az ilyen ember énközpontú, mások érzéseit nem veszi figyelembe, kapcsolatai felszínesek, pusztán az elismerésre vágyik. Saját jelentőségét irreálisan felnagyítja.

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek a vonások könnyen felerősödhetnek a közösségi média intenzív használatával, a folyamatos online jelenléttel. Ha pozitív szempontból nézzük, az online identitás megteremtése önismeretet, tudatosságot követel. Az émárka kifejezetten arra vonatkozik, hogyan használhatjuk karrierünk szempontjából tudatosan a közösségi médiát önmagunk megjelenítésére – ez pedig minden kétséget kizáróan hasznos. Ha azonban valaki nem tudatosan használja önkifejezésre a közösségi médiát, könnyen elvesztheti józan ítélőképességét, és tulajdoníthat magának túlzott (és visszaigazolható) jelentőségét.

Éppen ezért tartjuk napjainkban, a médiatudatosságra nevelés, a digitális kompetencia fejlesztése elengedhetetlen részének az empátia fejlesztését is. Ez segíthet abban, hogy (a gyerekek is) a virtuális világban zajló eseményeket megfelelően értékeljék, saját szerepüket, helyüket reálisan lássák. Ne tulajdonítsanak túl nagy szerepet a várt komment elmaradásának; és képesek legyenek a nem-virtuális világban is az érzelmek felismerésére, kezelésére.  Az empátiafejlesztés az a terület, amely segíthet az online megfélemlítés, a cyberbullying visszaszorításában – a megfélemlítő, agresszor sokszor nem is tudatosítja tettének valódi hatását.

A teljes cikk elolvasható itt.

Bereczki Enikő: Egymás foglyai: drón szülők és bumeráng gyerekek. (M)ilyen szülők leszünk

A helikopter-szülők kifejezést alig vezették be, máris egy újabb szülő-faj köröz a fejünk felett: a drón-szülő. Az Y-generáció 40 százaléka jelenleg már szülő. Ők azok, akik kisgyermekként megismerkedtek a tudomány és a high-tech legújabb vívmányaival, amelyeket apaként, anyaként nevelési stratégiáikba is beépítenek.

Aki lemaradt volna az előbbi, helikopter-szülő kategóriáról, annak elmondjuk, hogy helikopter-szülőkön azokat az anyákat és apákat értjük, akik túlféltik a gyermeküket és túlzott kontrollal megakadályozzák őket az önállóvá válásban. Egyes kutatások szerint e jelenség hátterében a biztonságmánia vagy a biztonság eltúlzása állhat. Más tanulmányok szerint a szülők attitűdje kultúra-, és gazdaságfüggő. A gyermekeik „feje felett repkedő szülők” tehát nagyobb valószínűséggel olyan országokban élnek nagyobb számban, ahol jellemzőbb a gazdasági egyenlőtlenség, bizonytalanság. Ugyanis ezeken a helyeken fontosabb szerepe van a kemény munkának, az iskolázottságnak a mindennapi érvényesülésben és karrierben, amit ezek a szülők a lehető legjobb szándékkal, de talán a legkevésbé hatékony eszközökkel próbálják meg sulykolni gyerekeiknek.

A helikopter-szülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva gyermeküket. Az együtt töltött minőségi idő azonban többet ér bármely különóránál, és a tevékenységekben átélt öröm sokkal fontosabb kritérium, mint a valamihez viszonyított eredmény. A „helikopter szülők által „kitermelt” bumeráng-gyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást. Önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket”. (Részlet Kádár Annamária Mesepszichológia című könyvéből)

Tinédzser és fiatal-felnőtt gyermekeik minden fontos döntésébe beleszóló szülők egy lényeges dolgot figyelmen kívül hagynak: mégpedig azt, hogy a folyamatos monitorozással megfosztják a fiatalokat  mindattól a tapasztalattól, amire elengedhetetlenül szükségük lenne, ahhoz, hogy megállhassanak a saját lábukon néha akár saját kudarcuk árán is.

A teljes cikk elolvasható itt.

1Kovács Márta, tudásmultiplikátor, Safer Internet Program oktató, felnőttoktatási szakértő, a NET-háló nevű Facebook csoport létrehozója és moderátora. Honlapok: Online képességfejlesztés – életút konzultáció, Fejlesztemagyerekem.hu

2Timár Borbála, médiapedagógia-szakértő, Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesület

3dr. Baracsi Katalin családjogi szakjogász, internetbiztonsági szakértő, oktató

4Fülöp Hajnalka, újságíró, Safer Internet Program oktató, a Modern Iskola főszerkesztője

5Faragó Judit, Információs Társadalmi Érdekegyeztető Fórum (INFORUM)

6Bereczki Enikő, ifjúsági szakértő, blogger (panpeterstop, generationdilemmas.com), szülő/ 3 gyermekes édesanya

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.09.24.
"Ne az döntsön, hogy most épp valaki jól fekszik az oktatásirányításnál, vagy sem"
Az biztos, hogy nagyobb szabadságot kellene adni a tanároknak. Most előírják, hogy ezt és ezt mindenképp meg kell tanulni, másra nincs is idő. Én 70-30 százalékra állítanám be az irodalmi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.09.24.
Miért baj az, ha közpénzből magániskolát finanszíroz az állam?
Ám az, hogy közpénzből, mindannyiunk pénzéből finanszírozzunk egy olyan intézményt, amelynek tandíja a magyar lakosság töredékének lesz csupán megfizethető, már több mint problematikus...
(Forrás: mérce)
--
2018.09.24.
Kötelezővé tették az e-naplót az iskolákban, sokan lassú és hibás rendszerre panaszkodnak
A Nem kérünk a Kréta naplóból! nevű Facebook-csoport szerint a rendszer lassú, percekbe telik egyetlen érdemjegy beírása, és rengeteg felesleges adminisztráció kell hozzá. Közben sokszor...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.09.24.
Szüdi János: Hogyan csináljunk rossz iskolát?
Míg az oktatás nemzetek feletti üggyé válik – amire sajnos az ellenérdekeltek igen magas száma miatt kevés az esély –, az országok és a benne élők sorsa attól függ, hogy a hatalom gyakorl...
(Forrás: Népszava)
--
2018.09.24.
Száműzik a drámát az iskolából?
A Nemzeti alaptanterv (Nat) tervezett módosítását bírálja mások mellett a Magyar Drámapedagógiai Társaság, a Magyar Bábművészek Szövetsége, a Magyar Filmművészek Szövetsége, a Magyar...
(Forrás: Népszava)
--
2018.09.24.
A menekültválság beköltözik az osztályokba
Mi volt a leghosszabb idő, amit táborozással töltöttetek? – teszi fel a kérdést néhány iskolás gyereknek Onjali Q Rauf. Rauf az elmúlt három évben menekült családoknak segített az é...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.09.24.
Ismét összeül a Köznevelési Kerekasztal
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a megbeszélésen szóba kerül még az idei tanévben is biztosított ingyenes gyermekétkeztetési program. A tém...
(Forrás: Eduline)
--
2018.09.24.
Funkcionális analfabétán jön ki a fiatalok negyede az általános iskolákból
Arra kérik a munkáltatók a kormányt, emeljék vissza 18 évre a tankötelezettség határát a jelenlegi 16-ról, és kössék egységes vizsgához az általános iskola befejezését - számolt be...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.09.24.
Az egészben volt valami idealisztikus" – Az új NAT készítői is érezték, hogy elhasal a tervezet
Apránként szedik ízekre különböző kormánypárti körökben az új nemzeti alaptanterv eredendően még "nagyon szép munkának" ítélt tervezetét. A csaknem két évig készült munkaanyagnak...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
  Szász Orsolya

Kedves OFOE Szerkesztőség!

Szakiskolában tartok gyakorlati órát középfokú végzettséggel közalkalmazottként. Kérdésem az lenne, kaphatok-e osztályfőnöki megbízást, illetve dönthetek-e annak elfogadásáról.

Köszönettel,
Orsolya

--
  H. Róbert

Tisztelt Szerkesztők!

Gyermekünk szeptembertől kezdi az általános iskolát, ahol két elsős osztály (15-15 fő) indul.
Volt óvodás csoporttársai valamennyien (9 fő) egy osztályba kerültek, kivéve fiunkat, aki a másik elsős osztályba lett beosztva.
Számunkra, szülőknek érthetetlen a döntés, a gyermek sírva fogadta. 3 év összetartó óvodai közösség után, kialakult barátságok után, csalódással kell kezdenie az amúgy sem könnyű iskolakezdést.
Kérdésem: milyen szempontokat kell figyelembe vennie egy iskolai vezetőnek az oszályok összeállításakor? Miért nem szempont az egyszerűbb, zökkenőmentes beilleszkedés, a gyermek szempontjait is figyelembe vevő osztálybeosztás?
Tiltakozhat-e a szülő hivatalosan az osztálybeosztás ellen, és ha igen, milyen fórumokon? (ha minden igaz a beosztást maga az iskolaigazgató készítette). Amennyiben lehetőség van rá, köteles-e az iskola figyelembe venni a szülő hivatalos kérését az osztály beosztással kapcsolatban?
Köszönöm válaszukat,
Róbert

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek