OFOE a Facebook-on
Segíts, hogy tovább működhessünk! Függetlenül.
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. október 16.
» Hozzászólások (2)

PSZICHOháttér

16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is

„Könnyebb becsapni az embereket,
mint meggyőzni arról, hogy becsapják őket”

Mark Twain

Az ember gondolkodó lény. Bár ezt az állítást számos példával lehetne cáfolni, ha megnézzük a konkrét példákat, kiderül, hogy minden esetben ott rejlik a gondolat a tettek és érzelmek mögött.

Hogy gondolkodó lények vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ne tennénk ostobaságokat. Sőt, épp azért, mert gondolkodó lények vagyunk, az ostobaságokhoz is gondolkodás útján jutunk.

Tudásaink

Vannak magunkról, másokról, a világról szóló tudásaink, és folyamatosan gyűjtjük is az ismereteket. Ezekből az ismeretekből tevődik össze a világlátásunk. Amíg ezek a tudáselemek szépen illeszkednek, és erősítik egymást, addig jól érezzük magunkat, mert a világképünket nem kell megkérdőjelezni. A konszonáns, vagyis a többi elemmel összhangban lévő információk kényelmesek, nem okoznak feszültséget:

„A szüleim szeretnek, és jót tesznek velem.”

Még akkor sincs gond, ha az ismeret negatív:

„Az ellenségem rosszat tesz velem.”

A feszültség akkor keletkezik, ha az elemek nem illenek össze:

„A szüleim szeretnek, és rosszat tesznek velem.”

„XY az ellenségem, és valami jót tesz velem.”

Az elemek disszonánsak, nem illenek össze. Az össze nem illés pedig feszültséget vált ki, kényelmetlen. Ezt a feszültséget sokféleképpen igyekszünk csökkenteni. A disszonancia felvállalása lenne az alkotó, bár a keményebb út, így érthető, hogy nem ez a legnépszerűbb. Pedig a bizonytalanság keltette feszültségben erősödhet a kreativitás, ami új megoldásokra késztet.

Ehhez azonban ki kell lépni a fekete-fehér gondolkodás bilincséből, és az árnyalatokat, változatokat, finom részleteket felismerni, elfogadni. Ez mentális erőfeszítést kíván, amire akkor kész az ember, ha

- van szellemi kapacitása,
- van bátorsága,
- van ereje.

A kreatív működés nem csupán ötletelés, hanem kognitív munka, amely során új kapcsolatokat épít ki az elme. A szellemi kapacitás azonban önmagában kevés, el is kell rugaszkodni a megszokottól. Az evvel járó megterheléshez pedig szükség van a megfelelő fizikai és lelki állapotra.

Ha a fentiek közül bármi hiányzik, a disszonanciát nem oldjuk fel, csupán átmenetileg kiiktatjuk a zavaró tényezőket. Így persze becsapjuk önmagunkat: aktuálisan ugyan sikerülhet a feszültséget csökkenteni, de a mélyben lappangó disszonancia később súlyos problémákhoz vezethet.

Ha például a szüleim valami rosszat tesznek velem, elfogadhatom a tettüket annak ellenére, hogy érzem: ezzel ártanak nekem. De lehetséges az is, hogy – nem törődve a szeretetükkel – szembefordulok velük. A másik példánál is hasonló a helyzet. Az ellenségemet automatikusan a barátomnak tekintem csupán azért, mert egy alkalommal számomra kedvező módon cselekedett. Vagy eleve elutasítom, hiszen egy ellenségtől semmiképpen nem jöhet semmi pozitív. Ilyen módon a disszonanciát csak átmenetileg oldottam fel, és ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak.

Nehéz leszámolni a korábbi meggyőződésekkel, sokan megrögzötten ragaszkodnak korábbi világlátásukhoz. Akkor is, amikor már vaknak kell lenniük ahhoz, hogy ne vegyék észre: a helyzet megváltozott, és újraértékelésre vár.

Választásaink

A disszonancia akkor is jelentkezik, ha nincsenek egymással ellentmondó jelenségek, de dönteni kell.

Ha az egyértelmű jó és rossz között kell választanunk, kisebb a disszonancia esélye, mint akkor, ha két, értékében hasonló lehetőség közül kell az egyiket preferálni. Két pozitív vagy két negatív alternatíva esetén nehéz a döntés.

Ilyenkor többféle úton járhatunk:

1. Nem választunk (előfordul azonban, hogy erre nincs módunk).

2. Felértékeljük, amit választottunk, és leértékeljük a nem választottat. Vagy – negatív alternatívák esetén – felértékeljük a választottat, lebecsüljük a negatív következményeket.

3. Nem élünk (esetleg nem élhetünk) választási szabadságunkkal (kényszer, szükségszerűség).

Az első változat is tragikus következményekkel járhat, hiszen a döntésről történő lemondással feladjuk a választás szabadságát.

A második esetben nem veszünk tudomást a választott alternatíva ellen szóló érvekről, miközben elnyomjuk a nem választott pozitívumait.

A harmadik esetben pedig elhárítjuk magunktól a felelősséget.

Happy end nem létezik? De igen. Bármelyik utat választjuk, az önreflexió segítségünkre lehet. El lehet dönteni például, hogy nem választunk a lehetőségek közül, de ezzel együtt tudatosan fel kell vállalnunk a nemdöntés következményeit. Ugyanez a dolgunk akkor is, ha döntünk. Sőt a kényszer alatt hozott döntéseinkért is felelősek vagyunk. Érthető, de nem elfogadható a „parancsra tettem” védekezés.

Ha legalább a bensőnkben megőrizzük az önkontrollt, van esélyünk arra, hogy korrigáljunk. Az önirányítás, a döntéseinkért való felelősség vállalása az emberi tartás alapja.

Szinte minden pillanatban kisebb nagyobb döntés előtt állunk. A felelősség vállalása azt jelenti, hogy nem a választásomat igyekszem megmagyarázni, hanem a következményeket elemzem. Ez utóbbi ugyanis segít abban, hogy a jövőben majd optimálisabban tudjak választani. Hosszabb távon adaptívabb én-védelem ez, mintha a feszültség csökkentése érdekében megmagyarázom magamnak, miért jó még a rossz is, és fordítva. Illetve ha vakfoltokat hozok létre csupán azért, hogy ne kelljen észrevennem azt, ami veszélyeztetheti az önmagamról kialakított képet, amely szerint értelmes lény vagyok. A strucc agya kisebb, mint a szeme.

Meggyőzés és korrumpálás

Hogyan lehet rávenni valakit olyasmire, amit nem akar? Építs a kognitív disszonanciára! Először elegendő csak kicsi, akár semmitmondó dologba belevinni. Utána már jöhet a következő, valamivel nagyobb ügy. (Lásd például a „keresztapa” közismert modelljét, de így építik ki a besúgók hálózatát is.)

A pedagógia is építhet a meggyőzés alapelveire, ha tudatosan és nem kontroll nélkül érvényesíti ezeket.

A kognitív kontroll hiányában a kognitív disszonancia az eredeti szándékunktól eltérő irányba sodorhat. A meggyőzés ráadásul nem is kerül sokba, mint ahogyan a korrumpálás sem.

A klasszikus kísérletben nagy pénzjutalom ellenében vették rá hazugságra az egyik csoportot, a másik csoportba tartozó kísérleti személyeknek viszont igen csekély összeg ellenében kellett valótlant állítaniuk. A feladat mindkét csoportban azonos volt: egy unalmas élményt kellett érdekesnek feltűntetni.

Vajon melyik csoport hitte el jobban a saját hazugságát?

Bizony az, aminek a tagjai csekély összeget kaptak. Ők később egybehangzóan igen szórakoztatónak ítélték az eredetileg unalmas eseményt. Ez azzal magyarázható, hogy disszonancia maradt bennük a hazugságuk miatt, ezért igyekeztek elhitetni magukkal, hogy az igazat mondták. A másik csoport tagjai számára viszont a magas fizetség kellő magyarázatot és felmentést adott a hazugságra.

A korrumpálás „elrontást” is jelent, vagyis nagyon pontosan kifejezi, hogy mi a különbség a meggyőzés és a korrumpálás között. De ez a különbség nem csak a külső szándék, hanem a belső erő függvénye is. A gyenge énkép, az önreflexiótól való félelem befolyásolhatóvá és döntéseinkben rugalmatlanná tehet.

Nem lehet adaptív megoldáshoz jutni, hogy kizárjuk a világot. Ha valakit nem lehet semmiről meggyőzni, igazi betonfej, soha nem fog változni, és bennragadhat olyasmiben, amiben már régóta csak szenved. A hatékony megküzdést az segíti, ha szembenézünk a problémákkal, és több forrásból tájékozódunk. A hiányos, illetve téves információk rossz döntésekhez vezethetnek, tévutakra sodorhatnak.

A rossz gyerek és az intrika

Kezdetben nem létezik rossz és jó gyerek. A rossz gyerek is a kognitív disszonancia terméke. Minden attól függ, mit minek tulajdonítunk. Ha egy gyerek sok bajt okoz, könnyen belekerül a viselkedésének megfelelő kategóriába. Innen pedig már nem lesz könnyű kikeverednie. Ha bármit tesz, azt már „rossz gyerekként” teszi. Ugyanez a helyzet a jó tanulóval és a rossz tanulóval. Minél kategórikusabb a megítélés, annál könnyebb belenyomni valakit egy szerepsémába.

A megítélés ugyanis visszajelzés, és a gyerek a felnőttek ítéletével konszonánsan viselkedik. Azaz elérhető, hogy a rossz magatartásúnak vagy rossz tanulónak nyilvánított gyerek már ne is akarjon megváltozni, megfeleljen a kapott címkének. A Pygmalion effektus mögött is ott húzódik a kognitív disszonancia elkerülésének igénye.

Azt gondolhatnánk, hogy a jó gyerekek és a jó tanulók lesznek végül a nyertesek, pedig nekik még árnyaltabb a csapdájuk. Ugyanis az ő címkéjük nem csupán az annak való megfelelésről, hanem a környezet elvárásainak a beteljesítéséről is szól. Szófogadóan mennek tehát abba az irányba, amerre vezetik őket.

A megoldás ugyanaz, mint az intrika esetében. Hiszen az intrika is arra épít, hogy az emberek a konszonáns információkat szeretik. Vagyis ha előzetesen egy adott kategóriába sorolnak valakit, az ő megítélése ennek mentén történik. Ha például azt állítják valakiről, hogy pénzéhes, akkor amint a pénzről kezd beszélni, máris megerősítette a státuszát. Hiszen az aktuális megnyilvánulása konszonáns a róla kapott előzetes információval: íme, megint a pénzt emlegeti, ez a legfontosabb neki. Innen pedig már csak egy lépés az előítélet.

A nyílt kommunikáció, amely nem csupán kívülre, de belülre is nyitott, segít árnyaltan tájékozódni. Ha ehhez még kreatív erő is társul: meg merünk kérdőjelezni határozott vélekedéseket, és új szempontokat behozni, máris eljutottunk a kritikai gondolkodáshoz.

Minél összetettebb a világ, annál inkább szükség van a bölcs mérlegelésre, amire a kritikai gondolkodás tesz alkalmassá. A dolgok nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem van, amire jók és van, amire nem. Ráadásul mindez nem marad változatlan, időről időre újra kell értékelni a korábbi tudásunkat, vélekedéseinket és saját magunkat is. Ha nem merünk szembenézni önmagunkkal, másokkal és a világgal, egyre jobban gúzsba kötjük gondolkodásunkat, és egyre nehezebb lesz ebből a gúzsból kikászálódni.

Látni és tudni azonban soha nem késő.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Csepeli György (2001) Szociálpszichológia. Osiris Kiadó.
Festinger, L. (1957). A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford, CA: Stanford University Press.
Festinger, L., James M. Carlsmith, J. M. (1959) Cognitive consequences of forced compliance. Journal of Abnormal and Social Psychology, 58, 203-210.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

OFOE | 2017. március 22.
Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, több ilyen mulasztást nem követünk el. Köszönjük a jelzést.
paligreg | 2017. március 22.
Ki a szerző?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.10.16.
A gyerekek a jelenhedonizmusban élnek
Nem az a gyerek boldog, akivel csak jó dolgok történnek, a rosszakat pedig eltitkolják előle a szülei, hanem az, aki ismeri a saját életmeséjét, és a rossz dolgokat is megtanulja kezelni, é...
(Forrás: Divány)
--
2017.10.16.
Ritók Nóra: Sikersztori?
Az egyik faluban pár éve még szinte minden gyerek halmozottan hátrányos helyzetűnek minősült, ma pedig az elsősök között csak egy gyerek volt az, legalábbis statisztikailag. Még sosem é...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.10.16.
Kiderült, mi az igazi oka, hogy Orbán ad még egy évet a CEU-nak
A magyar kormánynak még két hete lenne, hogy levélben próbálja megnyugtatóan lezárni vitáját a bizottsággal. Ha ez nem sikerülne, akkor megnyílt volna az út a bírósági kereset előtt,...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.10.15.
Web 2.0. eszközök – linkgyűjtemény szakértőtől
Igazi "kincsesládának" nevezték a pedagógusok azt az internetes listát, amin több tucatnyi oktatásban használható online alkalmazás linkjét lehet elérni, kezdőknek és haladóknak is,  pl...
(Forrás: Modern Iskola)
--
2017.10.14.
Deák Dániel a szabadságról és az autonómiáról - videó
Deák Dániel a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Corvinus Egyetemen működő tagszervezetének képviseletében a szabadság és az autonómia védelmében nyilatkozik Rónai Egonnak. A Corvinus...
(Forrás: atv.hu)
--
2017.10.14.
A Kodály-módszertől lettek jobbak a tanulmányi eredmények
.Hét évvel ezelőtt az észak-angliai Bradford egyik szegényebb, de nagy népsűrűségű részén található muszlim iskola, a Feversham College még az országos lista végén állt, jelentősen...
(Forrás: Papageno)
--
2017.10.13.
Kerényi Kata: Fideszes oktatás: tudomány helyett bulvár
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felszámolása (bocsánat: sikeres átalakítása) után két vidéki felsőoktatási intézmény (az egri Eszterházy Károly Egyetem, illetve a Kecskeméti...
(Forrás: B1 BLOGCSALÁD )
--
2017.10.13.
Tanulók népszerűsítették a különböző szakmákat
Nagyon sok szakmai szervezet összefogásával jött létre a rendezvény, gyakorlatilag az összes fővárosi hiányszakma is képviseltette magát – mondta lapunknak Németh-Tóth Edit a Szakmázz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.10.13.
Kollégiumi modellprogram indul hátrányos helyzetű tanulóknak
A kormány által 110 millió forintos forrásból meghirdetett „Kollégium Plusz” elnevezésű program célja, hogy megelőzzék a szegény családban élő gyermekek és a tartós rászorultságban...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
  OFOE

Kedves Hajni!
Egy kiegészítő információ, hátha segít:
"Egészségfejlesztés tanár" google keresésre számos felsőfokú intézmény leírása elolvasható a szakról, a leírásokban a felhasználhatóságról is. Ezen belül külön kereshető: "egészségtan tanár állás" is. A törvény nem rendeli kötelező feltételként semmilyen állami munkakörhöz, viszont a leírásokban emlegetett intézmények közül többfélében érdemes érdeklődni, hogy ők valóban alkalmaznak-e ilyen végzettségű szakembereket.

--
  OFOE

Kedves Hajni!
Az alapszak arra jogosít fel, hogy elvégezz egy mesterszakot. Idézek az EMMI rendeletből, bár ezt bizonyára Te is megnézted:
Az egészségfejlesztő-tanár: képzés célja az alapfokozaton vagy más felsőfokú végzettség keretében szerzett szakképzettségre, illetőleg ismeretekre alapozva a közoktatásban, a szakképzésben és a felnőttképzésben, az iskolai egészségfejlesztéssel kapcsolatos oktatási, pedagógiai kutatási, tervezési és fejlesztési feladatokra, továbbá a tanulmányok doktori képzésben történő folytatására való felkészítés.
Pl. itt olvasható: 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről.

A szociálpedagógus(CXC/2011 Knt. 3. sz. melléklet) végzettséggel lehetsz kollégiumi nevelőtanár.

Esetleg iskolai napköziben lehet próbálkozni. 

--
  Hajni

Kedves Szakértők!
A következő lenne a kérdésem: 2018.nyarán szerzem meg az Egészségfejlesztés Tanár MA diplomám. Milyen munkakörök betöltésére alkalmas a végzettségem? Milyen intézményekben tudok elhelyezkedni vele? A BSc végzettségem Szociálpedagógus. Köszönöm a választ!
Üdvözlettel:Hajni

--
  Andi

Köszönöm a választ.

--
  OFOE

Kedves Andi! Íme a válasz, remélem, ez segít.
A tanulói felügyelet nem a neveléssel, oktatàssal lekötött munkaidőre, hanem a heti 32 óra kötött munkaidő terhére rendelhető el. Ha ez a neveléssel, oktatàssal lekötött munkaidővel együtt (elrendelt óraszám) heti 32 órànál többre jön ki, az rendkívüli munkaidőben végzett munkának minősül.

--
  OFOE

Akkor mi is próbálkozunk még tovább, hátha találunk megfelelő választ. Egy kis türelmet kérünk.

--
  Andi

Kedves Károly!

Köszönöm, olvastam a cikket, de nem egyértelmű, ezért kértem segítséget. Gondoltam, hátha valaki olyan tud segíteni a jogszabályok értelmezésében, aki erre hivatott. Nem lettem okosabb.

--
  Leiner Károly

Kedves Andi, ebben a cikkben minden kérdésére választ talál.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek