OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. október 16.
» Hozzászólások (2)

PSZICHOháttér

16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is

„Könnyebb becsapni az embereket,
mint meggyőzni arról, hogy becsapják őket”

Mark Twain

Az ember gondolkodó lény. Bár ezt az állítást számos példával lehetne cáfolni, ha megnézzük a konkrét példákat, kiderül, hogy minden esetben ott rejlik a gondolat a tettek és érzelmek mögött.

Hogy gondolkodó lények vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ne tennénk ostobaságokat. Sőt, épp azért, mert gondolkodó lények vagyunk, az ostobaságokhoz is gondolkodás útján jutunk.

Tudásaink

Vannak magunkról, másokról, a világról szóló tudásaink, és folyamatosan gyűjtjük is az ismereteket. Ezekből az ismeretekből tevődik össze a világlátásunk. Amíg ezek a tudáselemek szépen illeszkednek, és erősítik egymást, addig jól érezzük magunkat, mert a világképünket nem kell megkérdőjelezni. A konszonáns, vagyis a többi elemmel összhangban lévő információk kényelmesek, nem okoznak feszültséget:

„A szüleim szeretnek, és jót tesznek velem.”

Még akkor sincs gond, ha az ismeret negatív:

„Az ellenségem rosszat tesz velem.”

A feszültség akkor keletkezik, ha az elemek nem illenek össze:

„A szüleim szeretnek, és rosszat tesznek velem.”

„XY az ellenségem, és valami jót tesz velem.”

Az elemek disszonánsak, nem illenek össze. Az össze nem illés pedig feszültséget vált ki, kényelmetlen. Ezt a feszültséget sokféleképpen igyekszünk csökkenteni. A disszonancia felvállalása lenne az alkotó, bár a keményebb út, így érthető, hogy nem ez a legnépszerűbb. Pedig a bizonytalanság keltette feszültségben erősödhet a kreativitás, ami új megoldásokra késztet.

Ehhez azonban ki kell lépni a fekete-fehér gondolkodás bilincséből, és az árnyalatokat, változatokat, finom részleteket felismerni, elfogadni. Ez mentális erőfeszítést kíván, amire akkor kész az ember, ha

- van szellemi kapacitása,
- van bátorsága,
- van ereje.

A kreatív működés nem csupán ötletelés, hanem kognitív munka, amely során új kapcsolatokat épít ki az elme. A szellemi kapacitás azonban önmagában kevés, el is kell rugaszkodni a megszokottól. Az evvel járó megterheléshez pedig szükség van a megfelelő fizikai és lelki állapotra.

Ha a fentiek közül bármi hiányzik, a disszonanciát nem oldjuk fel, csupán átmenetileg kiiktatjuk a zavaró tényezőket. Így persze becsapjuk önmagunkat: aktuálisan ugyan sikerülhet a feszültséget csökkenteni, de a mélyben lappangó disszonancia később súlyos problémákhoz vezethet.

Ha például a szüleim valami rosszat tesznek velem, elfogadhatom a tettüket annak ellenére, hogy érzem: ezzel ártanak nekem. De lehetséges az is, hogy – nem törődve a szeretetükkel – szembefordulok velük. A másik példánál is hasonló a helyzet. Az ellenségemet automatikusan a barátomnak tekintem csupán azért, mert egy alkalommal számomra kedvező módon cselekedett. Vagy eleve elutasítom, hiszen egy ellenségtől semmiképpen nem jöhet semmi pozitív. Ilyen módon a disszonanciát csak átmenetileg oldottam fel, és ebből a későbbiekben nagyobb bajok származhatnak.

Nehéz leszámolni a korábbi meggyőződésekkel, sokan megrögzötten ragaszkodnak korábbi világlátásukhoz. Akkor is, amikor már vaknak kell lenniük ahhoz, hogy ne vegyék észre: a helyzet megváltozott, és újraértékelésre vár.

Választásaink

A disszonancia akkor is jelentkezik, ha nincsenek egymással ellentmondó jelenségek, de dönteni kell.

Ha az egyértelmű jó és rossz között kell választanunk, kisebb a disszonancia esélye, mint akkor, ha két, értékében hasonló lehetőség közül kell az egyiket preferálni. Két pozitív vagy két negatív alternatíva esetén nehéz a döntés.

Ilyenkor többféle úton járhatunk:

1. Nem választunk (előfordul azonban, hogy erre nincs módunk).

2. Felértékeljük, amit választottunk, és leértékeljük a nem választottat. Vagy – negatív alternatívák esetén – felértékeljük a választottat, lebecsüljük a negatív következményeket.

3. Nem élünk (esetleg nem élhetünk) választási szabadságunkkal (kényszer, szükségszerűség).

Az első változat is tragikus következményekkel járhat, hiszen a döntésről történő lemondással feladjuk a választás szabadságát.

A második esetben nem veszünk tudomást a választott alternatíva ellen szóló érvekről, miközben elnyomjuk a nem választott pozitívumait.

A harmadik esetben pedig elhárítjuk magunktól a felelősséget.

Happy end nem létezik? De igen. Bármelyik utat választjuk, az önreflexió segítségünkre lehet. El lehet dönteni például, hogy nem választunk a lehetőségek közül, de ezzel együtt tudatosan fel kell vállalnunk a nemdöntés következményeit. Ugyanez a dolgunk akkor is, ha döntünk. Sőt a kényszer alatt hozott döntéseinkért is felelősek vagyunk. Érthető, de nem elfogadható a „parancsra tettem” védekezés.

Ha legalább a bensőnkben megőrizzük az önkontrollt, van esélyünk arra, hogy korrigáljunk. Az önirányítás, a döntéseinkért való felelősség vállalása az emberi tartás alapja.

Szinte minden pillanatban kisebb nagyobb döntés előtt állunk. A felelősség vállalása azt jelenti, hogy nem a választásomat igyekszem megmagyarázni, hanem a következményeket elemzem. Ez utóbbi ugyanis segít abban, hogy a jövőben majd optimálisabban tudjak választani. Hosszabb távon adaptívabb én-védelem ez, mintha a feszültség csökkentése érdekében megmagyarázom magamnak, miért jó még a rossz is, és fordítva. Illetve ha vakfoltokat hozok létre csupán azért, hogy ne kelljen észrevennem azt, ami veszélyeztetheti az önmagamról kialakított képet, amely szerint értelmes lény vagyok. A strucc agya kisebb, mint a szeme.

Meggyőzés és korrumpálás

Hogyan lehet rávenni valakit olyasmire, amit nem akar? Építs a kognitív disszonanciára! Először elegendő csak kicsi, akár semmitmondó dologba belevinni. Utána már jöhet a következő, valamivel nagyobb ügy. (Lásd például a „keresztapa” közismert modelljét, de így építik ki a besúgók hálózatát is.)

A pedagógia is építhet a meggyőzés alapelveire, ha tudatosan és nem kontroll nélkül érvényesíti ezeket.

A kognitív kontroll hiányában a kognitív disszonancia az eredeti szándékunktól eltérő irányba sodorhat. A meggyőzés ráadásul nem is kerül sokba, mint ahogyan a korrumpálás sem.

A klasszikus kísérletben nagy pénzjutalom ellenében vették rá hazugságra az egyik csoportot, a másik csoportba tartozó kísérleti személyeknek viszont igen csekély összeg ellenében kellett valótlant állítaniuk. A feladat mindkét csoportban azonos volt: egy unalmas élményt kellett érdekesnek feltűntetni.

Vajon melyik csoport hitte el jobban a saját hazugságát?

Bizony az, aminek a tagjai csekély összeget kaptak. Ők később egybehangzóan igen szórakoztatónak ítélték az eredetileg unalmas eseményt. Ez azzal magyarázható, hogy disszonancia maradt bennük a hazugságuk miatt, ezért igyekeztek elhitetni magukkal, hogy az igazat mondták. A másik csoport tagjai számára viszont a magas fizetség kellő magyarázatot és felmentést adott a hazugságra.

A korrumpálás „elrontást” is jelent, vagyis nagyon pontosan kifejezi, hogy mi a különbség a meggyőzés és a korrumpálás között. De ez a különbség nem csak a külső szándék, hanem a belső erő függvénye is. A gyenge énkép, az önreflexiótól való félelem befolyásolhatóvá és döntéseinkben rugalmatlanná tehet.

Nem lehet adaptív megoldáshoz jutni, hogy kizárjuk a világot. Ha valakit nem lehet semmiről meggyőzni, igazi betonfej, soha nem fog változni, és bennragadhat olyasmiben, amiben már régóta csak szenved. A hatékony megküzdést az segíti, ha szembenézünk a problémákkal, és több forrásból tájékozódunk. A hiányos, illetve téves információk rossz döntésekhez vezethetnek, tévutakra sodorhatnak.

A rossz gyerek és az intrika

Kezdetben nem létezik rossz és jó gyerek. A rossz gyerek is a kognitív disszonancia terméke. Minden attól függ, mit minek tulajdonítunk. Ha egy gyerek sok bajt okoz, könnyen belekerül a viselkedésének megfelelő kategóriába. Innen pedig már nem lesz könnyű kikeverednie. Ha bármit tesz, azt már „rossz gyerekként” teszi. Ugyanez a helyzet a jó tanulóval és a rossz tanulóval. Minél kategórikusabb a megítélés, annál könnyebb belenyomni valakit egy szerepsémába.

A megítélés ugyanis visszajelzés, és a gyerek a felnőttek ítéletével konszonánsan viselkedik. Azaz elérhető, hogy a rossz magatartásúnak vagy rossz tanulónak nyilvánított gyerek már ne is akarjon megváltozni, megfeleljen a kapott címkének. A Pygmalion effektus mögött is ott húzódik a kognitív disszonancia elkerülésének igénye.

Azt gondolhatnánk, hogy a jó gyerekek és a jó tanulók lesznek végül a nyertesek, pedig nekik még árnyaltabb a csapdájuk. Ugyanis az ő címkéjük nem csupán az annak való megfelelésről, hanem a környezet elvárásainak a beteljesítéséről is szól. Szófogadóan mennek tehát abba az irányba, amerre vezetik őket.

A megoldás ugyanaz, mint az intrika esetében. Hiszen az intrika is arra épít, hogy az emberek a konszonáns információkat szeretik. Vagyis ha előzetesen egy adott kategóriába sorolnak valakit, az ő megítélése ennek mentén történik. Ha például azt állítják valakiről, hogy pénzéhes, akkor amint a pénzről kezd beszélni, máris megerősítette a státuszát. Hiszen az aktuális megnyilvánulása konszonáns a róla kapott előzetes információval: íme, megint a pénzt emlegeti, ez a legfontosabb neki. Innen pedig már csak egy lépés az előítélet.

A nyílt kommunikáció, amely nem csupán kívülre, de belülre is nyitott, segít árnyaltan tájékozódni. Ha ehhez még kreatív erő is társul: meg merünk kérdőjelezni határozott vélekedéseket, és új szempontokat behozni, máris eljutottunk a kritikai gondolkodáshoz.

Minél összetettebb a világ, annál inkább szükség van a bölcs mérlegelésre, amire a kritikai gondolkodás tesz alkalmassá. A dolgok nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem van, amire jók és van, amire nem. Ráadásul mindez nem marad változatlan, időről időre újra kell értékelni a korábbi tudásunkat, vélekedéseinket és saját magunkat is. Ha nem merünk szembenézni önmagunkkal, másokkal és a világgal, egyre jobban gúzsba kötjük gondolkodásunkat, és egyre nehezebb lesz ebből a gúzsból kikászálódni.

Látni és tudni azonban soha nem késő.

Gyarmathy Éva

Szakirodalom
Csepeli György (2001) Szociálpszichológia. Osiris Kiadó.
Festinger, L. (1957). A Theory of Cognitive Dissonance. Stanford, CA: Stanford University Press.
Festinger, L., James M. Carlsmith, J. M. (1959) Cognitive consequences of forced compliance. Journal of Abnormal and Social Psychology, 58, 203-210.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

OFOE | 2017. március 22.
Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, több ilyen mulasztást nem követünk el. Köszönjük a jelzést.
paligreg | 2017. március 22.
Ki a szerző?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.04.30.
Nem vonzó a szakképzés
Tovább apadt a szakképzés népszerűsége – derül ki az Oktatási Hivatal (OH) legújabb adataiból. A hivatal annak apropóján közölte a legfrissebb statisztikát, hogy szerdán lezárult a...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
Menekíti az iskolából a gyerekét, aki megteheti
Míg tavalyelőtt 6835 magántanulót tartottak nyilván, ez a szám 2016-ra több mint tíz százalékkal nőtt, vagyis tavaly már több mint 7500 gyermek tanult ebben a státusban.Általában két...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
Hogyan beszélgessünk a gyerekkel Hitlerről?
Álmomban sem gondoltam, hogy ötéves lesz a kislányom, amikor először beszélek neki Hitlerről. És most mégis megesett. Történt ugyanis, hogy húsvétra az egyik legzseniálisabb kortárs magyar...
(Forrás: Dívány)
--
2017.04.30.
Az atipikus fejlődésű tanuló – konferencia-sorozat!
Az atipikus fejlődés kezelése a közoktatásban nem megoldott. Hiányzik a pedagógusoknak az integrált tanulók ellátására való felkészítése, miközben a változó környezeti háttér idegrendszerre...
(Forrás: OFOE honlapja)
--
2017.04.30.
Pótolhatatlan pedagógusok
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pedagógus-életpályamodell nem vált be, ugyanis 2013-as bevezetése óta rengeteg pluszmunkát, feszültséget, fáradságot hozott magával, ami finoman szólva nem...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.04.30.
EMMI salátatörvény: Meglepő változtatások, menekülő pályakezdők - VIDEÓ
Öt nap alatt kellett volna véleményeznie a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megalkotott salátatörvényt – mondta Mendrey László, a PDSZ...
(Forrás: atv.hu)
--
2017.04.28.
Több gimi is csatlakozott a menő ballagási ajándékozáshoz
Mint írtuk az Eötvös József Gimnázium egyik végzős diákja Facebook-bejegyzésben azt írta, osztálytársaival úgy döntöttek, hogy a ballagásuk alkalmából fogyatékos fiatalokon segítenek...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.04.28.
Ősztől minden általános iskolás ingyen kaphat tankönyvet?
A Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete szerint a mindenkire kiterjedő ingyenesség növelheti az iskolák közötti különbségeket, hiszen a jó körülmények között működő iskolákban...
(Forrás: Népszava)
--
2017.04.27.
Nagyon más lesz az új alaptanterv, de csúszásban vannak vele
A Nemzeti alaptanterv átalakításáról Csépe Valéria miniszteri biztos elmondta: az elkészült koncepció számos félreértelmezésével találkozott. Kifejtette: cél a használható,"dinamikus...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Noémi! Először is meg kellene nyugodnia, a kisfiát is megnyugtatnia. Azután pontosan informálódni, hogy pontosan mi is történt. Elképzelhető, hogy a pedagógusok is feszültek, idegesek voltak, hiszen egy tanulójuk komolyan megsérült. Nyilván nem indokolt a kis elsős gyereket hibáztatni, kérdőre vonni, de nem csak ő, Önök szenvedtek el traumát. Ha az indulatok lecsillapodnak (mivel azóta eltelt néhány nap, ez remélhetően megtörtént), beszélje meg nyugodtan a tanítóval, igazgatóval a dolgot, mondja el, hogy mit tart sérelmesnek, és rendezzék a problémát. Azt gondolom, nem a jog vonalán kellene keresni az igazságot.

--
  Noémi

Kedves Osztályfőnök!
A segítségét szeretném kérni, mint aggódó szülő. A kisfiam most első osztályos és a tegnapi délutáni udvari focizásban történt egy baleset amit nem látott tanár, hogy a focizás hevében a kisfiam el akarván venni a labdát ellökött egy 6-os kisfiút aki rosszul esett az aszfaltos pályára és nyílt törése lett. Még tegnap délután az egyik tanárnő leordította a kisfiam fejét, aki amúgy is meg volt ijedve a vér látványától. Ma bementem az iskolába, azzal a szándékkal, hogy beszéljek az igazgatónővel amikor látom, hogy az igazgatónő helyettes kézen fogva hozza kisfiámat akinek potyognak a könnyei hogy ők majd kikérdezik a gyereket. Van joga a tanárnak szülői jelenlét nélkül ilyet tenni? Illetve ma még a rajz tanár is leordította a gyerek fejét, hogy miért lökte el a másik fiút. Milyen jogaim vannak mint szülő? Mit tudok tenni hogy a gyerekem minél kisebb traumát szenvedjen el? Köszönöm a válaszát

--
  OFOE

Kedves Géza, nem tudunk ilyen jogszabályról, megbízható a feladattal akár egy informatika tanár, akár a rendszergazda. Bárkit is bíznak meg vele, beleszámít a munkaidejébe, óraszámába. Úgy véljük, hogy ezt a helyi munkaszerződésben kell rögzíteni. Pontos és naprakész információért forduljon az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatához

--
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Péter:] Hadd idézzem ide - hozzájárulásával - egy mestertanár kollégám belső használatra szánt vélemémyét. Talán segít megérteni a történteket. 35 éves szakmai tapasztalat áll mögötte, több iskolatípusban tanított. Csak a liberális "szakma" agresszivitása tartja vissza […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Kétségtelen, hogy sok igazság van abban, amit Molnár Csilla leír. A jó hangulat valóban nem akadálya az eredményes tanításnak, a tisztelt és szeretett tanár biztosan vonzó a tanítványoknak, és megkönnyíti a tudás megszerzését. De ennek az ellenkezőjét én sem állítottam. […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Molnár Csilla:] Kedves Péter! Ha ebben a tanévben 6-8. osztályosak azok a gyerekek, akiket alsóban nem lehetett megbuktatni, akkor a 2015-ös PISA-felmérést még nem ők írták, hiszen azt a 15 évesekkel íratják meg. Az Ön által említett 3 évfolyam 2015-ben 4-6. osztályos volt, azaz 10-13 […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Attól, hogy önfeledten röhögnek a tanerők meg a gyerekek, elmarháskodják a gyerekek drága - és rövid - tanéveit, attól nem lesznek jobbak a Pisa eredmények. Kapitális butaság azt képzelni, hogy az által tanul eredményesen egy gyerek, ha bratyizik vele a tanító vagy éppen […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Leiner Károly:] Kedves Beáta! Próbáltam utána nyomozni és kiderült számomra, hogy 3 évig elérhetőek csak ezek a Jó gyakorlatok. Nem is értem. Ezért küldöm természetesen. A fecskéknek nagyon örülök és minden erőmmel támogatom őket, hiszen a kihalás szélén állnak :)
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Dafinca Beata:] Kedves Karoly! Halas vagyok ezert a videoert, jolesik latni, hogy nem vagyok csak egy fecske :) Halas lennek, ha nekem is atkuldene a feladatgyujtemenyt. Elore is koszonom, kellemes tavaszt, tovabbi jo munkat!
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[LeinerKároly:] Természetesen. Örömmel.
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Á. Izabella:] Kedves Károly, Nagyon tetszett a videó és az ötletek is. Sajnos nem találtam meg sehol sem a feladatgyűjteményt. Esetleg ha lehetséges, akkor nekem is elküldené? Előre is köszönöm.
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek