OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2016. szeptember 24.
» Hozzászólások (0)

PSZICHOháttér

13. – Kockázat

„Egy gyorsan változó világban az egyetlen stratégia, amely garantáltan vesztes az, ha nem kockáztatunk”.
Mark Zuckerberg

Tehetség: kockázatok és mellékhatások

A fejlődésre és fejlesztésre irányuló jelentős természeti erő a tehetség. A változtatás a lényege. A filozófiája egyszerű és tiszta: „Nem érdekel, hogy lehetetlen.” Ettől lesz szokatlanul nagy erő. Nem azzal foglalkozik a tehetség, hogy meg lehet-e tenni valamit, hanem azzal, hogy miképpen lehet azt megtenni.

A változtatás, az új, a szokatlan utak kockázatosak. Minden tehetségjellemzőket tartalmazó értékelő listában ott is van, a jelző: kockázatvállaló.

Ha valaki ugyanazon az úton jár, amelyen mások, akkor ugyanoda fog jutni. A tehetség és fejlődése eltér a megszokottól. A csupán a külső elvárásoknak megfelelő kiválóak számára éppen a megfelelni akarásuk jelenthet akadályt az alkotó tehetséggé válásban, és ha ezt erősíti a környezet, csak az akadályt növeli.

Az új utak kockázattal járnak

A kíváncsiság felfedező viselkedés. William James már 1890-ben leírta, hogy a kíváncsiság egyik elsődleges ösztönünk. Az új ingerek iránti vonzódásnak adaptív értéke van – az új tárgyak, megoldások, helyzetek megismerése segítheti a túlélést.

Ugyanakkor az újdonságtól való félelemnek is adaptív ereje van – valami nem ismert dolog veszélyes, káros lehet. A kíváncsiság és a félelem között belső, antagonisztikus kapcsolat van, amelynek feloldása az egyén idegrendszeri állapotától, korábbi tapasztalataitól és környezetétől függ.

Ahogy nő a feszültség, és az arousal, az éberségi potenciál magassá válik, úgy indul be a szorongás drive, és ezután az újdonságok már nem érdekesek, hanem veszélyesek lesznek az agy számára.

Berlyne (1960) elmélete szerint az agyi jutalmazó és büntető központok játszanak szerepet abban, hogy a felfedezés vagy az elkerülés lesz-e meghatározó viselkedés.

Két típusa van a kíváncsiságnak, a diverzív és specifikus kíváncsiság.

A diverzív kíváncsiság az unalom elleni védekezés, az újdonságok keresése. Ha kevés az inger, és/vagy kicsi a feszültség, akkor a felfedezés indul be.

A specifikus kíváncsiság információszerzésre szolgál, csökkenti a bizonytalanságot, de ahhoz, hogy ez megtörténjék, először fel kell vállalni a megközelítés kockázatát, feszültségét.

Minthogy az újszerű ingerek kíváncsiságot és félelmet is kiválthatnak, a kíváncsiság és szorongás egyaránt megjelenik. Mindkettő újszerű, váratlan ingerre lép fel, de a kíváncsiság megközelítést, a félelem visszahúzódást vált ki. Ezek összeegyeztethetetlen viselkedések. Erős ingerek inkább a visszahúzódást, gyenge ingerek inkább a megközelítést erősítik.

Minden veszéllyel fenyegetés, büntetés növeli a félelmet, a feszültséget, és ezzel csökkenti kíváncsiságot, a kockázatvállalást. Emiatt csökken az alkalmazkodás, és így a túlélés esélye.

A bizonytalan, a kockázatokat nem vállaló közegben a tehetség is csak bajnak van. A büntető, félelmeket gerjesztő helyzetekben ne is várjunk érdeklődést, vagy bármi újra való nyitottságot.

A tehetség a változtatás maga

A 21. század egyértelműen a változásról és így a változtatás szükségszerűségéről szól. Nem is véletlen, hogy világszerte megnőtt a tehetség iránti érdeklődés. Amíg a régi utak járhatók, a megszokott, a bizonyosság biztonsága adott. Ahogy azonban új helyzet alakul ki, a régi válaszok már nem érvényesek, nem adnak megoldást, nem csökkentik, hanem növelik a bizonytalanságot.

A régi megoldásokhoz való ragaszkodásból ördögi kör alakulhat ki. Adaptív válaszok hiányában ugyanis egyre több lesz a megoldatlan probléma, és ez növeli a szorongást. A szorongás viszont visszatart a változtatástól, és a régi, már nem működő megoldások látszatbiztonságában bemerevedik a viselkedési repertoár.

A megoldatlan problémákból bajok lesznek, amelyek újabb szorongások forrásává válnak. Minél hosszabb ideig marad fenn a régi viselkedéshez való ragaszkodás, az új problémákra régi, nem működő megoldásokkal történő reakció, annál nehezebb lesz kitörni. Ráadásul a félelmek be is igazolódnak, mert változtatás hiányában egyre nagyobb bajok jönnek. Így az ördögi kör egy önmagát beteljesítő jóslattal megerősítve biztos vesztes pozíció.

A tehetségek, akik felvállalják az új utakat, lehetőséget jelentenének új helyzetekben, de ehhez teret kell engedni nekik. Vagy legalábbis nem minden erővel támadni azokat, akik eltérő megoldásokat mutatnak. Teljesen normális reakció, hogy az újdonságok feszültséget keltenek. Ismert jelenség, hogy az emberek az újítókat először ignorálják, aztán kinevetik, majd üldözik, végül szobrot állítanak nekik.

Az újdonságra történő első reakció általában a kizárás, a teljes elutasítás. Ha azonban már nem lehet kizárni, feszültséget kelt, furcsának hat, ekkor következik a kinevetés. Amikor pedig az invenció egyértelműen veszélyezteti a megszokott megoldást, a félelem átlendül támadásba. És ha ezt is túléli, akkor jön a szoborba öntés. Ez a legveszélyesebb, mert a szoborrá válással a bemerevítés miatt a rugalmasság, a változtatás esélye csökken. Így lesznek a forradalmárokból diktátorok, az egykor talentumként megjelenő elmékből az újítás legmegátalkodottabb ellenségei. Ők a „múmiák”, akik lehet, hogy valaha értékesek voltak, de már nem maradt bennük mindabból semmi, s a valódi megoldások gátjaivá válnak.

A tehetségfejlődés lehet állandó, de meg is akadhat. Lényegében addig tart, ameddig működik az új irányok felé való változtatás, hiszen a tehetség hatványozott fejlődés.

A tehetség kihívás

A tehetség igen sok kockázattal és mellékhatással jár. Igazi kihívás, ami ösztönösen keresi a kihívásokat. Ahhoz, hogy hatványozott teljesítményt érjen el, hatványozottan kell fejlődnie. Sőt, egy sereg egyéb területen is hatványozottan mutatkozik meg.

A tehetség tökéletességre törekvésével különösen zavaró tud lenni olyan közegben, ahol beérik a látszatokkal, a habfújással, a Patyomkin világgal.

A fejlődéshez szükséges tudás megszerzéséhez tapasztalatokra van szükség, amiket gyakorlással, fokozott tevékenységgel lehet csak elérni. A fokozott tevékenység következtében azonban könnyen megszülethet a diagnózis: hiperaktivitás. Meg is szerzi ezt számos tehetség.

A belső út követése, az elkötelezettség, a „nem érdekel, hogy lehetetlen” attitűd hajtja új megoldások felé, ez az öntörvényűség viszont sok esetben viselkedészavarként, vagy akár autizmus diagnózisként nyerhet visszajelzést a környezettől.

Miközben keressük a tehetséget, ha felbukkan, gyakran megijedünk tőle. A tehetség ugyanis nem az, aminek gondoljuk. Nem olyan, amilyennek a tehetség belső feszültségét, változtatni vágyását, a kockázatot eszközként használó attitűdjét nem ismerő közeg elképzeli.

Ezért a tehetséggondozásban inkább azok részesülnek, akik, még többet és jobban teszik azt, amit mindenki más is tesz. Ez azonban még csupán a kiváló képességet, és nem a tehetség attitűdöt jelzi. A tehetség sokszor nem is kiváló képességekben mutatkozik meg, sőt, akár komoly gyengeségei lehetnek. Egy diákot, aki nem tud jól olvasni, egy színészt, aki dadog, egy matematikust, aki nem tud számolni, vajon mekkora eséllyel akarna bárki tehetségként fejleszteni, „tehetséggondozásban” részesíteni? A képességek mérése alapján történő kiválasztás azokat a tehetségeket éri el, akik a megszokott utakon haladnak.

A tehetség azonban nem csak a sima utakat, hanem a rögösebbeket is használja, és ilyen módon többet is tapasztal. A tehetség attitűd, a változtatásra való igény. A „nem érdekel, hogy lehetetlen” a saját gyengeségére is vonatkozik. A tehetség a gyenge pontjaival való küzdelemből is előnyt kovácsol. A diszlexia nem akadályozta például Carol Greidert, hogy élettani Nobel díjat nyerjen, Bruce Willis dadogását a színészettel gyógyította meg, Benoit Mandelbrot az IBM kutatója pedig a fraktál geometriával hidalta át számolási nehézségeit.

Ugyanezt teszik azok a gyerekek is, akik a környezet károgása ellenére olyan területeiket dolgoztatják, amelyek a gyengéikhez tartoznak. A figyelemzavarával zongorázni, a diszkalkuliájával robotikázni, a diszlexiájával verset mondani akaró gyerek igazi tehetség lehet. Csak el ne ijessze őket a környezet, amely nem vállalja azt a kockázatot, amit ők: a tökéletességre törekvést és megátalkodott megküzdést.

A szabálytalan fejlődés nem feltétlenül jelent tehetségfejlődést. A tehetség szempontjából közömbös, hogy az érintett mennyire illik a környezetéhez, a másik oldalról azonban jelentősége van annak, hogy a környezetben akadnak-e olyanok, akik nem a kész tehetségekből akarnak megélni, hanem vállalják a kockázatot.

A tehetség nem csupán a már hírnevet szerzettek között lelhető fel. A tehetség maga a kihívás, a kockázatvállalás. Az óvónő, akinél az ötéves, sokféle diagnózissal érkező gyerek kiválóan teljesítő közösségi taggá válik, nem azzal foglalkozott, amit a diagnózis jelzett, hanem a feladatot akarta megoldani. Amikor a sikere titkáról kérdezték, ennyit mondott: „valamit ki kellett találni.”

Egyre több lesz az olyan gyerek, ahol „valamit ki kell találni”, de a kitalálás alóli felmentés is sokféle lehet. A szülők, az iskola, a pedagógusok elvárásai, a tananyag, a diagnózis, a többi gyerek érdeke és a pedagógus olykor jogos önvédelme, mind lehet akadály.

A gyerekek, a szocializációjuk során a környezetet képezik le, a régi megoldásokhoz már nem illeszkednek. Ezt a jelenséget tekinthetjük kihívásnak, fejlődésre való lehetőségnek, de tekinthetjük bajnak, a bevett, megszokott eljárásokat felülíró, zavaró tényezőnek.

Jelenleg a gyerekek 30% kap papírt arról, hogy nem illeszkedik az iskolához. Mikor látjuk végre be, hogy az előrelépés érdekében nem csak a gyereken, hanem a rendszer egészén is változtatni kell?

Változtatni nehéz és kockázatos. Nem változtatni viszont végzetes.

Hivatkozás
Berlyne, D.E. (1966) Conflict and arousal. Scientific American 215, August, pp 82-87.
Wundt, W. (1874) Grundzüge der physiologischen Psychologie. Leipzig, Engelmann.

Gyarmathy Éva

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek