Pedagógiai játékok 1.

I. Kommunikációs játékok

1. Karmesterjáték (ki a kezdeményező?)

Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása

KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, SZABÁLYKÖVETÉS, KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KREATIVITÁS, VEZETŐ

A csoport tagjai körben ülnek. Egy gyereket kiküldenek, és a benn maradók megegyeznek a karmester személyében. Az ő feladata elkezdeni a mozdulatokat, melyeket a körben ülők lehetőleg azonnal utánoznak. A kint (egy) levő gyereket behívják, neki kell kitalálnia, ki a „karmester”.

Érdekesebbé tehető a gyakorlat ének- vagy zeneszóval. Így a mozdulatok is ritmusosabbak lehetnek.

2. Tükörkép

Cél: a nonverbális kommunikáció, a metakommunikációs jelzések megértésének gyakorlása

KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, METAKOMMUNIKÁCIÓ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, ALKALMAZKODÁS

A résztvevők párokat alkotnak. (Lehetőleg egyforma termetű személyek kerüljenek egy párba.) Az egyikük a „tükör”, a másik a tükör előtt áll, s különböző mozdulatokat végez. (Beszélni nem lehet!) Ezt a párja visszatükrözi. Kis idő múlva a párok szerepet cserélnek.

Megjegyzés: fontos, hogy a játék alatt nyugodt légkör uralkodják a teremben, figyeljenek egymásra. Csak a feladat végén beszélhetnek a párok egymással.

3. Üzenet szavak nélkül

Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása, az információtorzulás megtapasztalása

KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNKÁCIÓS ZAVAR

A résztvevők körben ülnek Az egyik csoporttag feláll, sorban odamegy társaihoz és tetszés szerinti gondolatot, érzést, üzenetet közöl velük szavak nélkül, nonverbális eszközökkel. (A gyakorlatot korlátozhatjuk egy adott kommunikációs csatornára, például az érintésre, mimikára, gesztusokra.)Ezután mindenki hasonló módon jár el.

A résztvevők megbeszélik érzéseiket, szorongásaikat, tisztázzák a nem egyértelmű üzeneteket, valamint a gyakorlat általánosítható tanulságait.

4. Rosszul értelmezett üzenetek

Cél: bevezetés a kommunikációelméletbe, a nonverbális kommunikáció gyakorlása, a sikertelen kommunikáció következményeinek tudatosítása.

KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, FÉLREÉRTÉS

Öt-hat fős kiscsoportok alakulnak. A tagok egytöl ötig, illetve hatig kapnak sorszámot, ez a szereplés sorrendjét jelzi. Az 1-es számú résztvevő kigondol egy hétköznapi tevékenységet és elmutogatja (pl. megvajazza a kenyeret). A 2-es számú igyekszik megérteni, és anélkül, hogy elárulná, amire gondolt, mutogatással folytatja a cselekvést (pl. lekvárt ken a vajaskenyerekre és szendvicset készít). A 3-as számú tovább mutogat (pl. körbeadhatja a szendvicseket), s ugyanezt teszik a következők is. (Az adott példát folytatva 4-es számú megeszi a szendvicseket, az 5-ös pedig elmosogatja a tányérokat.) Fontos szabály, hogy a gyakorlat közben senki sem szólhat a másikhoz, és metakommunikációs eszközökkel sem árulhatja el egyetértését vagy egyet nem értését.

Ha minden csoport befejezte a feladatot, meg kell beszélni, hogy mi volt az első számú játékos mondandója, és mennyiben kötődtek, vagy nem kötődtek ehhez a többiek.

Variációs lehetőség

Egy erre vállalkozó résztvevő a teljes csoport előtt mutogatja el a kezdő tevékenységet. A csoportból bárki, aki úgy gondolja, hogy felismerte azt, feláll és folytatja a következő mozzanattal. Aki ezt felismeri, szintén feláll és folytatja az eseménysort. Addig kell folytatni, amíg mindenki részt nem vett. A feladat végén hasonlítsuk össze az elképzeléseket és legyünk felkészülve a meglepetésekre.

A kapcsolódó beszélgetés témái

• Miért nevezzük a feladatot „Rosszul értelmezett üzenetek"-nek?
• Mi történt a játék folyamán?
• Megesik, hogy az üzeneteket az életben is rosszul értelmezzük?
• Milyen következményekkel járhat ez?
• Mit tehetünk ennek elkerülése érdekében?

5. Követni az utasításokat

Cél: a verbális és a képi kifejezés különbségeinek megtapasztalása, az ebből eredő kommunikációs nehézségek szemléltetése és az áthidalás módozatainak megvitatása

Eszközök: három egyszerű kép, amelyek közül az egyiket a feladat szemléltetésére használjuk. A másik két képről annyi másolat készül, hogy a csoport felének jusson. Tábla vagy tacepao, amelyre rajzolni lehet. Kréta, illetve filctoll

KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAROK, NYELVI KÓDRENDSZER, KÉPI KIFEJEZÉS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, VEZETŐ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, FÉLREÉRTÉS

Az, akinél a kép van olyan utasításokat ad, amelyek alapján párja újra tudja rajzolni a képet. A feladatot legjobb először nagy rajzlapon szemléltetni. A rajz részeit nem szabad sem egyenesen megnevezni sem pedig hasonlatot használni pl. „rajzolj egy lábat” vagy „olyan mint egy fogantyú”. Annak, aki az utasításokat adja, nem szabad látnia a készülő rajzot. Ha a rajz elkészült, megnézheti azt és a kívánt cél elérése érdekében újabb utasításokat adhat – de hasonlatokat továbbra sem használhat. Ezek után kiosztjuk a másik két kép másolatait a csoportnak, akik hasonlóképpen elkezdik a feladatot. Ha valaki rájönne, hogy mit is rajzol, ezt nem szabad elárulnia; várjuk meg, míg mindenki végez, és ekkor vessük össze a rajzokat egymással. A párok ekkor felcserélik a szerepeket. Ha kedvük van rá, maguk is kitalálhatnak egy képet. Fiatalabb gyerekek esetében jobb, ha az utasításokat előzőleg megfogalmazzuk. Azt tanácsoljuk, hogy a képek minél egyszerűbbek legyenek.

A kapcsolódó beszélgetés témái

• Könnyű/nehéz volt-e a képeket helyesen lerajzolni? Miért?
• Érthető, pontos információkat kaptál/adtál?
• A jó információk mindig pontos képet eredményeznek?
• Volt-e úgy, hogy a társad nem tudott megérteni annak ellenére, hogy számodra teljesen világos volt, amit mondtál?
• Megesik-e velünk valami hasonló, ha valakinek valami fontosat szeretnél elmondani?
• Ilyen helyzetben mit tehetünk?
• Milyen félreértések adódhatnak kommunikációs nehézségekből a családban, az osztályban, az iskolában?

6. Szájról szájra

Cél: az információk torzulásának megtapasztalása

Eszközök: tábla vagy tacepao és íróeszköz, az üzenet előre elkészítve tacepaón, megfigyelési lap a megfigyelőknek, esetleg videókamera

KULCSSZAVAK: INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS

A demonstrációra önként jelentkezők egyikük kivételével kimennek a szobából. A bent maradónak a csoportvezető lassan és jól érthetően felolvassa az üzenet szövegét egy papírról. Ezután még egyszer felolvassa ugyanígy. Behívják a második személyt, akinek az első emlékezetből elmondja az üzenetet. Kérésre még egyszer elmondhatja ő is.

A gyakorlat ugyanígy folytatódik, amíg az utolsónak maradó is meghallgatja az üzenetet, majd a táblára vagy tacepaóra emlékezetből fölírja. Ezután emellé tesszük az eredetileg fölolvasott üzenetet és összehasonlítjuk a kettőt. A megfigyelők beszámolnak tapasztalataikról. Ha videofelvétel készült, ennek visszanézésével ellenőrizhetjük a megfigyelések pontosságát.

Megfigyelési lap

7. Jelentéstani játszadozás

Cél: ráébreszteni a tanulókat, hogy milyen eltérő módon ítéljük meg magunkat és másokat, felismertetni ebben a jelenségben az eredményes kommunikációt gátló tényezőt.

KULCSSZAVAK: ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, TOLERANCIA, ÍTÉLET, KOMMUNIKÁCIÓ, KAPCSOLAT

Az angol nyelvben a rendhagyó igéknek általában három egymástól többé-kevésbé eltérő alakja van. A BBC egyik műsorában Bertrand Russel a következőképp ragozott egy „rendhagyó” megállapítást:

Én határozott vagyok.
Te makacs vagy.
Ő fafejű

Egy magazin Russel példáját követve díjakat.ajánlott fel azoknak az olvasóinak, akik a legjobb „rendhagyó” igeragozásokat küldik be. Ime néhány a lapban megjelent pályamunkákból:

Én jogosan méltatlankodom.
Te bosszankodsz.
Ő nagy hűhót csap semmiért.

Én sziporkázom.
Te különösen beszédes vagy.
Ő botrányosan viselkedik.

Russel ezzel a ragozással az emberek viselkedését gúnyolta ki, de érintette vele azt a szokásunkat is, amely annyira jellemző szóbeli véleményformálásunkra. Ha magamról beszélek, magamat értékelem, sokkal kevésbé nézem kritikus szemmel a viselkedésemet, mintha valaki másról lenne szó. A harmadik személyben még szigorúbb vagyok, jóllehet az illető éppen úgy viselkedik, mint te vagy én.
Karen R. Krupar a következő játékot ajánlja:
alakítsunk öt fős csoportokat. Olvassátok el figyelmesen az alább következő "én” mondatokat, és együttesen keressétek meg a megfelelő „te" és „ő” alakokat. Minden csoportnak legyen egy írnoka, ő írja le ezeket. Mikor minden csoport végzett, az írnokok olvassák fel a megoldásokat a teljes csoportnak.
Saját csoportodon belül beszéljétek meg a gyakorlat siárn tapasztaltakat a következő kérdések alapján:
a) Észrevetted-e, hogy „én”, „te” és „ő” kifejezéseket teszel? Mikor? Vajon miért?
b) Ismersz-e olyan embereket, akiknak a beszédében gykran fordul elő ez a redhagyó „ragozás”? Szerinted mi ennek az oka? Emlékszel konkrét esetekre?
c) Te milyen típusú emberekkel szemben vagy milyen helyzetekben használod a elgnagyobb valószínűség szerint a rendhagyó igeragozást?

„Én” kijelentések:
1. Én nem táncolok valami jól.
2. Én optimista vagyok.
3. Én szeretem a gyors kocsikat.
4. Én időnként veszek egy csomag lottószelvényt.
5. Én általában csatlakozom a többiek véleményéhez.
6. Én úgy gondolom, hogy ha valamit szükséges megcsinálni, akkor azt érdemes jól megcsinálni.
7. Én igen fontosnak tartom a jól öltözöttséget.
8. Én hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymást.
9. Én élénk képzelettel rendelkezem.
10. Én úgy hiszem, hogy erős katonai véderővel kell rendelkeznünk.
11. Én néha kijövök a sodromból.
12. Én elvetem a középosztálybeli értékeket.
13. Én a könnyebb fajsúlyú irodalmat szeretem.
14. Én tisztelem a szüleim nézeteit.
15. Én szívesen tartok számon mindent, ami a szomszédba történik.
16. Én emelkedett morális elveket követek.
17. Én szót emelek a jogaimért.
18. Én ritka műtárgyakat gyűjtök.
19. Én úgy gondolom, hogy fontos jó benyomást kelteni.
20. Én liberális nézeteket vallok.
21. Én kölyökkoromban jól kitomboltam magam.
22. Ám azt mondom, hogy minden megtakarított forint egy megkeresett forint.
23. Én kihasználom a lehetőségeimet.
24. Én egy árnyalattal molettebb vagyok a kelleténél.
25. Én nem igazodom a társadalmi szokásokhoz.
26. Én fogékony vagyok.
27. Én szűkszavú ember vagyok.
28. Énnekem egy kicsit hullik a hajam.
29. Én rugalmas vagyok.
30. Én kikérem a részemet.
31. Én néha éjfél után is kimaradok.
32. Én néha kicsit ingerült vagyok.
33. Én jól megválogatom a barátaimat.
34. Én rendszeresen járok templomba.
35. Én megnézem az utcán a nőket.
36. Én mindig igyekszem elkerülni a verekedést.
37. Én néha másnapra halasztom a dolgokat.
38. Én néha a társaság kedvéért megiszom egy korty italt.
39. Én egy kicsit konzervatív vagyok.
40. Én karcsú vagyok.
(Forrás: Gabnai Katalin: Drámajátékok,
Tankönyvkiadó, Bp. 1987. 144-146. o.)

8. Részvétlen válaszok

Cél: rámutatni arra, hogy az emberek válaszaikkal olykor elárulják, hogy igazából nem is figyelnek oda a beszélőre; előidézni az érzést, amikor nem hallgatnak oda a szavainkra; eszközöket keresni, amelyek segítségével leküzdhető a beszélgetőpartner érdektelensége.

Eszköz: az alábbi szitációs játék magnófelvételen vagy szövegesen, eljátszható formában

KULCSSZAVAK: KAPCSOLAT, EMPÁTIA, MENTÁLHIGIÉNÉ, KOMMUNIKÁCIÓ, ÉRZELMEK, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR

Szituációs játék szövege
A: Szervusz, hogy vagy?
B: Nem a legjobban – tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt.
A: Oh, milyen balszerencse, és méghozzá az új nadrágod! Képzeld, a barátomnak ugyanilyen márkás farmere van, az egyik belvárosi butikban vette méregdrágán. A haverokat a guta üti az irigységtől. Nem mindenkinek telik egy ilyen fantasztikus cuccra. Tudod a faterjának még a bőre alatt is pénz van... de bocs, mit is mondtál? (Elkalandozás)
B: Hát egy kocsi jött az úton épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna előnye, de én azt hittem, hogy még átérek előtte...
A: Remélem, megvan a rendszáma. Az emberek mindent megtesznek csakhogy letagadják a felelősséget. Felírtad a számát? (Részletinformációk)
B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak...
A: Remélem, nem mondtad azt, hogy te voltál a hibás! A biztosítók nagyon komolyan veszik az ilyesmit manapság. Aztán még a balesetbiztosítást sem fizetik ki. Tudod, hogy mindig meg akarják úszni az ilyesmit. Szörnyű ez manapság! (Panaszkodás)
B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna...
A: A fenébe is, elszakadt a nadrágod! Tudod, hol lehet ilyet kapni? De ha nem akarsz újat venni, tudok ajánlani egy jó műstoppolót. Igaz, elég drágán dolgozik, de tökéletesen. De engem jól ismer, neked mint barátomnak olcsóbban megcsinálja. Egy szavamba kerül, nagyon le van kötelezve a családunknak...(Fontoskodás)
B: Kösz szépen, majd megoldom.
A: Teljesen igazad van! Ezen a nadrágon már úgysem lehet segíteni. A legegyszerűbb ha kidobod. Majd máskor nem leszel ilyen meggondolatlan! (Kioktatás)
B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek.
A: Hát igen, tudom hogy ez szörnyű, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Hacsak rágondolsz, mennyi baj van a világban – éhezés, háborúk, az AIDS, és mi itt egy tönkrement nadrágon rágódunk. Élve maradtál, nem lettél nyomorék sem, és ez a legfontosabb. (Fölényeskedés)
B: Igen, igazad van, de mégis...
A: Gyere és ebédeljünk. Majd én elfeledtetem veled az egészet. (A téma hirtelen megszakítása)

A szituációs játékot először teljes egészében lejátsszuk vagy elmondjuk a résztvevőknek, akik közben jegyzeteket készítenek. A tanulságok megbeszélését követően csak B szerepét olvassuk fel, illetve adjuk ki írásban, és a csoport tagjai írásban kísérelnek meg reagálni, elérni, hogy B ne érezze magát magára hagyva a problémájával. A feladatot egyénileg oldják meg, majd kiscsoportokban megvitatják. Végül a teljes kör összegzi a tanulságokat. Ezt követően javaslatok gyűjthetők ahhoz, hogy miképpen tudja A B figyelmét felkelteni, elérni azt, hogy figyeljen rá.

9. Cipőbolt

Cél: a kommunikáció, valamint az egyéni és páros problémamegoldás érzelmi gátjainak megtapasztalása, annak tudatosítása, hogy milyen határozottan tudunk ragaszkodni saját vélt vagy valódi igazunkhoz.

Eszközök: papír és íróeszköz, papírpénz, esetleg videó-berendezés kamerával

KULCSSZAVAK: VERSENGÉS, PROBLÉMAMEGOLDÁS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR, KONFLIKTUS

A játékvezető pedagógus elmond egy rövid történetet, amelynek végén egy kérdést tesz föl. Arra kéri a résztvevőket, hogy jól figyeljenek és a kérdésre fejben adják meg a választ.

A történet a következő:

Miután mindenki válaszolt a kérdésre, a táblára egymás mellé írjuk a – várhatóan többféle – eredményt.
Megkérünk két önként jelentkezőt (lehetőleg olyanokat, akik különböző megoldásra jutottak), hogy üljenek ki a középre helyezett két székre, és öt perc alatt közösen jussanak el a helyes megoldáshoz. (A folyamatot célszerű videón rögzíteni.)
Ezután még 4-5 további párt megkérhetünk ugyanerre.
A páros feladatmegoldások után közöljük a helyes választ (4 ezer forint). Szükség esetén papírpénzzel lejátszathatjuk a történteket.

Megbeszéljük a gyakorlat tanulságait, különös tekintettel a problémamegoldás személyi és csoportos gátjaira. A páros munkák megbeszélésénél ezen kívül a személyközi kommunikáció sajátosságaira és akadályaira is kitérünk (fölhasználva az esetleges videofelvételeket).

A beszélgetésen a következő témák merülhetnek fel:

• Mi jellemezte a párbeszédeket?
• Milyen mértékben jutott érvényre a győztes/vesztes stratégia?
• Ki miért ragaszkodott a saját igazához?
• Milyen érzés volt rádöbbenni,. hogy nem volt igazunk?
• Sikerült-e valamelyik párnak közösen rájönni az eredményre?

10. „Linzer gyakorlat”

Cél: az önmagunkról történő megnyilatkozás és az egymásra való odafigyelés gyakorlása

KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓ, ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, EMPÁTIA, ODAFIGYELÉS, BIZALOM, BESZÉDKÉSZSÉG, ÉRZELMEK

A csoport tagjai párokat alkotnak, majd egy külső és egy belső kört alkotnak olyan módon, hogy a pár egyik tagja a külső, a másik tagja a belső körben áll egymással szembefordulva. A játékvezető különböző témákat nevez meg, amelyekről a párok egy meghatározott időtartam alatt beszélgetnek. Ennek az időtartamnak a felében az egyik fél a beszélő, a másik figyeli, majd szerepet cserélnek. A témák váltásánál a körök a játékvezető instrukciójára elmozdulnak, és mindenki új párt kap. A témák kezdetben mindennapi, könnyed dolgok, majd egyre komolyabb és intimebb kérdések kerülnek szóba. A témák komolyodásáva nő a ráfordítható időtartam.

Példa az alkalmazható témasorra:

• A kedvenc ételed (1 perc).
• A múlt hétvégi programod. (1,5 perc)
• Véleményed az iskoládról. (2 perc)
• Egy nagyon boldog élményed. (2 perc)
• Egy kellemetlen élményed. (2 perc)
• A legjobb barátod.(3 perc)
• A legnagyobb ellenséged (3 perc)
• Három kívánságod. (4 perc)
• Amitől nagyon rettegsz. (4 perc)

Megjegyzés

A játékvezetőnek figyelnie kell arra, hogy nem érint-e a téma komoly érzékenységeket. Ha valaki nem kíván az adott témáról beszélni, kiléphet a körből. Ő dönti el, hogy a következő témánál visszaáll-e vagy végleg kimarad. Ha valaki ilyen módon pár nélkül maradna, a játékvezető áll be.

A gyakorlathoz kapcsolódó beszélgetés témái:

• Mi volt könnyebb: beszélni vagy meghallgatni a másikat?
• Melyik téma okozott nehézséget, és miért?
• Milyen érzés volt beszélni benső dolgainkról?
• Milyen érzés volt mások benső dolgairól hallani?

Címkék: pedagógiai játékok   kommunikációs készség  

--

• Pedagógiai játékok
• I. Kommunikációs játékok
• II. Ismerkedéshez javasolt játékok
• III. A kooperációs készséget fejlesztő játékok