OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 16.
» Hozzászólások (24)

A megalkuvás rongyaiban

Bocsánat, mea culpa, ha nem leszek éppen szalonképes. Bocsánat, ha még mindig nem tanultam meg az etikai kódexet kívülről, hogy mit illik tenni, vagy nyilatkozni egy pedagógusnak, hogy hányszor kell ájtatoskodnom hetente, hány centis szoknyát viselhetek és egyáltalán, a rohadt életbe, élhetek-e még én is úgy, mint más normális ember, vagy reggeltől estig pejdagogoszt kell játszanom.

Fáradt vagyok. Csak a novemberi túlóráim száma elérte a HETI kötelező óráim számát... (amúgy minden hónapban kb. egy hetet ráhúzok, már ami a tanítási órákat illeti). Tegnap dupla értekezlet volt, órák után. Egy szokásos havi munkaértekezlet, majd egy szakszervezeti. Utóbbiról léptem. Du. 5-kor. Ma kaptam is érte. Mi az, hogy nem bírtam még ki egy fél órát?! Pedig ajándékot is osztogattak. (Most nincs kedvem kiszámolni, hogy mennyi az értéke egy csomag karácsonyi szalvétának, egy snassz naptárnak, néhány illatosított gyertyának, + 5000 Ft vásárlási utalványnak, sem annak, hogy mennyit is fizettem be szakszervezeti díjként, de biztos vagyok abban, hogy a kifizetetlen túlóráimért kapott pénz sokkal több lenne.)

Bizony ám, kedves szakszervezet!!!

Holnap bejön egy szülő, közkívánságra. Pici fia arrogáns, pofátlan, s bár másodszor járja a 9. előkészítő osztályt, fogalma nincs arról, hogy nem csupán jogai, de kötelességei is lennének. Viszont osztályfőnök előre figyelmeztetett: Tudod, azért módjával, csak a segítőszándékot lássák....Meg különben is, ha Lacuska megsértődik, nem fog szerepelni a karácsonyi ünnepélyen...

Figyelembe véve a tényeket és az etikai kódexet, holnap a következőket fogom mondani:

Kedves Szülők! Olyan vagyok, mint a mesebeli leányka. Adok is, meg nem is. Az önök fiacskája fizikailag rendszeresen hiányzik az óráimról, de lelkileg itt van. Rendszeresen fenyegeti ugyan a felnőtteket, hogy rohadt nagyot bemos nekik, no de hát azt nem úgy gondolja, tán csak száll a képzelete, mint hattyú a tavon. A rágógumit csak azért ragasztja az ebédlőben a tányér aljára, hogy annak stabilabb fogása legyen. A múltkor pedig csak azért rúgta szét a padot, mert új dizájnban gondolkodott.

Nyugi. Semmi gond velem. Remélem, jól vagyok. Igaz, erre nincs garancia. Orvos rég nem látott. Tudniillik nincs rá sem időm, sem energiám.

Pfeifer Erzsébet

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Pfeifer Erzsébet | 2015. december 22.
Péter, Péter! Maga megint bakot lőtt! Mégpedig kapitálisat! Egy árva szót nem ért az írásomból, csak egy betűhalmazt lát, amit a saját szájaíze szerint próbál meg értelmez. Sajnálom magát.
Maga úgy beszél hozzám, mint bölcs apa a hülyegyerekéhez, megpróbálja számba rágni, hogy miről szól a gyógypedagógia, vezetne lépésről-lépésre. Jót mulattam az írásán.

Nem tudom, mióta van a pályán. Nekem már csak néhány év a nyugdíjig. Most soroljam fel én is, hány diplomám van, hány kitüntetésem van, és hány cikkem jelent meg különböző oktatási-nevelési folyóiratokban vagy portálokon? Nevetséges.
Maga meglátott tőlem egy írást, amibe villámgyorsan és vehemensen belekötött. Kiragadott egy részt az életem egy szakából, próbál kiégett, tudatlan, dohogó libának feltüntetni, aki a fusztráltságát és tehetetlenségét köszönheti annak, hogy alkalmatlan a pályára.

Kedves Péter! Tudja tényleg fáradt vagyok. Napjaimat sok minden köti le. Tankönyvet írok természetismeret tantárgyból - fizika, kémia, biológia) a 9. előkészítős TANAK-os diákok számára, merthogy ilyen sajnos ma nem létezik, és a kollégák - velem együtt- vért izzadva készülnek egy-egy ilyen órára.
Előadásokra készülök, ahol több szakember - pszichológusok, pszichiáterek, gyógypedagógusok, gyermekorvosok - közreműködésével az autizmusról osztjuk meg tapasztalatainkat a szülőkkel és egymással egy alapítványi kezdeményezés nyomán. Helyszíne a győri Petz Aladár Kórház.

No igen, és az irodalmi munkásság, amit pedzegetett. Az Ildikó c. írás valóban annak a része. Aki eddig olvasta az értette is. A gyerek anamnézisének és fejlesztési tervének közlése nélkül is.

Kereshet eztán is a kákán csomót. Csapkolódhat, akár Riska a farkával, fényezheti magát. Magának sosem lesz "Ildikója".
gyönytyúk | 2015. december 22. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu
Ha a "paraszttyúk" azt a különbséget fejezi ki, ami a nagyiparilag, műanyag fényben, műanyag koszton gyártott műanyag egyencsirke és a szabad levegőn egészségesen felnövő tyúkindividuum között van, akkor oké.

Ha viszont parasztozás, akkor ciki. Ezt nehezebben viselem, mint akár a bazmegolást is. Most először értettem meg az etikai kódex fontosságát is, de azt is, hogy nincs tökéletes kódex, állandóan fejlesztésre szorul. Ha valakik igénylik, hogy legyen külső, leírt szabályrendszer, amihez igazodhatnak, ám legyen! De úgy látszik sokkal-sokkal pontosabban és tételesebben kell: bele kell írni, hogy nem parasztozunk.
Péter | 2015. december 21.
Nem értettem, mire gondol a szomszéd néni, amikor "paraszttyúkért" ment a piacra.

Most már tudom. :)
Péter | 2015. december 21.
Pfeifer Erszébetnek
Minden könny kivált egy érzést, vagy hozzájárul a célunk eléréséhez. Együttérzést, sajnálatot, esetleg szánalmat vált ki, vagy jóindulatot, engedékenységet, netán engedményeket lehet elérni vele. Mint ahogy a sírásnak igen sokféle oka lehet. Meghatottság, öröm, fájdalom, netán tehetetlenség érzése, frusztráltság. Vagy valami egészen más.
Ha valaki első alkalommal találkozik valamilyen fogyatékossággal, betegséggel, lelki kórral, bizony előfordul, hogy eluralkodik rajta a szánalom, a sajnálat, az együttérzés, és fátyolos lesz a tekintete. De a szakember, akinek hivatása segíteni másokon - szánalom helyett- , az ritkán enged az elérzékenyülésnek, mert sokkal fontosabb dolog köti le. Ideje sincsen rá. A tudatos, szakszerű, tervezett és megszervezett segítés minden idegszálát uralja. Bár amikor a járóképtelen sérült feláll és elindul, az megható pillanat a hozzátartozónak, talán még a kezelőjének is. Vagy amikor a mutista megszólal. Megérthető, nincs ebben semmi kivetnivaló.
Ha azonban már egy éve együtt tanulunk vele, és tollat ragadunk, hogy másokkal is megosszuk tapasztalatunkat, akkor érdemes egy kicsit érthetőbben, pontosabban, részletesebben írni az esetről. Hogy az érzelmi túlcsorduláson kívül is érthető legyen a történet.
- A mutizmusnak mely típusa gátolja a fiatal beszédét?
- Mióta áll fenn ez az állapot? Társul-e a beszédzavarhoz egyéb zavar?
- Kikre terjed ki a beszédképtelenség? Milyen helyzetekben? Mindenkire? Minden helyzetben?
- Kikkel él együtt, és milyen kezelés alatt áll, illetve állt?
- Ismert-e a mutizmust kiváltó ok vagy körülmény?
- A tanárai ismerik-e az anamnézisét? Mikortól, meddig terjedően? És valamennyien, vagy nem mindenki? Ismerik-er a terápiát? Részesei-e annak?
- Van-e kidolgozott fejlesztési terv a kezelésére, kik vesznek benne részt, és kik nem?
- Az „együtt tanulás” tanórai vagy tanórán kívüli, egyéni vagy csoportos foglalkozást jelent kolléganő esetében?
Lehet, hogy ezen túlmenően is kiegészíthetjük a kérdéseket, minden esetre, ha közzé teszek egy ilyen esetet, és azt nem irodalmi munkásságom részeként teszem, hanem szakmai párbeszédet szeretnék róla ezen a fórumon (tudtommal ez a felület arra való, de most már kezdek kételkedni benne…), akkor valami hasonló részletességgel adok tájékoztatást, és ugyancsak kitérek a megválaszolandó kérdéseimre. Amire fórumozó társaimtól várom a választ. Hiszen ezért írom le a történetet.
- Ezt, vagy azt tettem, és jól tettem-e?
- Mi ért váratlanul vagy felkészületlenül, ami miatt elbizonytalanodtam és ami frusztrál? Hiszen nem lehet mindenki pszichopedagógus vagy logopédus. Különösen nem egy szaktanár.
- Mi okozza a meghatottságomat, esetleg tanácstalanságomat vagy kudarcérzésemet?
És kerülöm a hevenyészett megfogalmazást. Inkább alaposan átgondolnám, hogy mit írjak le, ha esetleg feldúlt vagy labilis lelki állapotba kerülnék. De ha önmagam iránt szeretnék szimpátiát vagy együttérzést kiváltani, akkor is érdemes pontosabban, konkrétabban fogalmazni. Én azt tenném, ha szükségét érezném. Ha pedig olyan mély gödörbe kerülnék, hogy azért fakadok ki, „hogy élni tudjunk”, akkor érdemesebb valamilyen szakember segítségét kérnie önmaga számára. És ezt őszinte kollegiális jóindulattal mondom, mert ezzel ellentétben a nagyon megértő és csak simogató szavak mindig félrevezetők, semmit sem segítenek.

Ahol egyébként a pedagógus magára marad az ilyen vagy ehhez hasonló gondjával, ott – véleményem szerint - valami nagy baj lehet az iskola szervezeti- működési rendjében.
gyönytyúk | 2015. december 21.
Az etikai kódexhez, illetve a vehemens viselkedési előírásokhoz egy kis Bunuel-részlet:

https://www.youtube.com/watch?v=h1Mptgi23YE
Pfeifer Erzsébet | 2015. december 21.
Rég sírtam. Nekem valahogy nem megy. Megtanultam, belémivódott, hogy nekem nem szabad. Most megtörtént. Köszönöm, Péter! Hálából megosztom utolsó írásom,a legutolsót, ami nem a maga két szeméért íródott, nem is a karácsony kedvéért, csak úgy. Hogy élni tudjunk. Most tényleg folynak a könnyeim. Végre.

Ildikó..

Két éve ismerem.18 éves. Még soha nem hallottam a hangját. A diagnózis: mutizmus.
Tudod mit jelent a mutizmus?
A mutizmus önként vállalt hallgatás. Pszichogén hallgatás. A beszédszervek épek, tudna beszélni, ha akarna. Beszélt is egykor... Most nem akar. Régóta nem akar. Ki tudja, befejezte-e akkor még az utolsó megkezdett mondatot?

Magas, vékony, szőke. Tavaly még nem értettem. Kellett egy év, hogy kommunikálni tudjunk. Mosolyok, felhúzott vállak, széttárt tenyér, konok tekintet, félrefordított szem, félénk érintések..... Igen. Talán...

Rendszeresen együtt tanulunk. A válasz írásban érkezik. Majd követi egy kérdő tekintet. Jó vagy nem jó? Én beszélek. Nem vagyok mutista. Hol dícsérek, hol pisszentek nagyot, ajjnye, hát ez meg mi? Nevet.

Ma, ahogy megyek le a lépcsőn az emeletről, elém áll. Én sietek. Hárítom: kicsim mennem kell az udavarra, ügyeletes vagyok. Elém áll. Nem enged. Ejnye, no! Ha jobbra lépek, ha balra, elállja az utam. Végre megértem, mondani akar valamit, leesik a tantusz: négyes lett a dolgozata! Az az átok, az a nehéz, amit olyan sokszor.... Hatalmas puszit nyomok az arcára. A szeme csillog. Ez az idén már a sokadik közös sikerünk.
Kiabálnak neki: Ildi, indulunk! No igen, hiszen most mennek a városi ünnepélyre.... Intek neki. Elindul, majd visszafut. Mintha még mondani akarna valamit. Reménykedem, na most. Egy szó. Talán. Egyre inkább sürgetik. Kiszalad.

Nem baj. Eljön az az idő is. Kivárom.

gyönytyúk | 2015. december 20. | ngyong[kukac]freemail[pont]hu
Nem állhatom meg...

"Ha eddig nem derült ki, hogy ... kompetens vagyok-e vagy sem"

Kiderült.
Juli | 2015. december 20.
Kedves Péter, akkor maradjon továbbra is minden úgy, ahogyan korábban. Lehet, hogy rosszul emlékeztem a múltkori javaslatomra, de ennek a világon semmi jelentősége nincs. Ha nem érzi szükségét egy érdemibb kommunikációnak, én nem erőltetem. Ha valamivel megbántottam volna, elnézését kérem. Én is lezártnak tekintem az ügyet.

Péter | 2015. december 20.
Kedves Juli! A felvetett kérdésére az alábbiakat válaszolom.

Értetlenül állok a felvetése előtt. Eddig úgy tudtam, hogy a szervezete és a honlapja is az Osztályfőnökök Orsz. Egyesületeként működik.
Visszatekintve és felidézve azt a kisszámú bejegyzést, amihez véleményt írtam, nem látok okot arra, hogy egy személyre szabott önálló támaként jelenjen meg egy összefoglaló írása.
Nagyon súlyos szereptévesztés lenne, ha ilyen irányt venne a polémiánk. Mi lenne, ha minden média kiemelné egy-egy véleményezőjét ha nem ért egyet vele?
Nem szeretnék meddő polémiába bocsájtkozni, különösen pedig azért sem, mert az eddig hozzám intézett üzeneteiben következetesen elkerülte a feltett kérdéseimre adandó választ, és nem a lerírtakra reagál, hanem a kilétemmel foglalkozik, sérteget, megkérdőjelezi a jogomat a kommentálásra, és fenyegetőzik. Erre nyilvános írott üzenetváltásban nem tartom elfogadható mentségnek az indulatosságot.

Ha van közöttünk véleménykülönbség, annak megjelnítésére éppen elegendő teret kínálnak a kommentárjaink. Erre korábban, és itt, ezen az oldalon is volt lehetőség. Többre - számos ok, pl. elfoglaltség miatt sem - vállalkozom.

Amikor kollégáim felhívták a figyelmemet erre a honlapra és fórum felületre, akkor néhány rövidre fogalmazott vélemény leírására gondoltam. Ezt a jövőben is megteszem, ha olyan esszével vagy levéllel találkozom, ami a tartalma miatt megszólalásra késztet. Mert úgy gondolom, hogy itt annak van helye. Esetleg a provokáló megszólításokra válaszolok. A Juli által itt ajánlott vitában viszont nem veszek részt. Példát sem találok maguknál ilyenre a korábbiakból. Nem szeretném sem Szerkesztő asszonyt, sem kollégáit újabb intoleráns indulatokra inspirálni vele.

Különösen pedig azzal nem értek egyet, hogy szöveg- és kommentári környezetből kiemelt montadokat egyéni értelmezéssel bárki és bárkitől idézzen és értelmezzen. Mert nem tartanám helyesnek és tisztességesnek.

Befejezésül jeleznem kell, hogy tévesen emlékezik, amikor azt állítja, hogy "Nem személyes találkozót, hanem nyílt online vitát ajánlottam már a múltkor is." Személyes találkozóra hívott. Amivel nincsen semmi baj. Csak a pontosság kedvéért jelzem.

A felvetett kérdését a magam részéről megválaszoltnak tekintem és ezért itt befejezem.
Juli | 2015. december 20.
Kedves Péter! Dehogy akarok a vitáról vitázni, a felmerült pedagógiai kérdésekről, az iskolaügyről lenne jó véleményt cserélni, tisztázni az esetleges félreértéseket, pontosabban megismerni a különböző állásfoglalásokat. Ha egyetért, mielőtt a nyilvánosság elé kerülne a vitairat, elküldeném e-mailen, ha ad valami elérhetőséget. Ebben azt esetben előre megállapodhatunk a pontos műfajban, tartalmi súlypontokban. Nyilván a kommentjeiből indulnék ki, mert onnan ismerem a véleményét. De ha előzetesen egyeztetünk, akkor kiszűrhetjük a felesleges feszültségeket. Mit gondol erről?
Péter | 2015. december 20.
Kedves Juli! Csak egy apró kérdés: a kommentárokról szeretne velem vitatkozni, (vita a vitáról) vagy pedagógiáról, a felmerült pedagógiai kérdésekről?
Esetleg úgy általában az iskolaügyről.
A válaszom előtt szeretném tisztázni.
Üdvözlettel
Juli | 2015. december 20.

Kedves Péter!

Először is jelzem: megsérteni semmiképpen nem akartam, de a kommentjei, nem tagadom, olykor erős indulatokat váltottak ki belőlem .

Elég sokat kommentelt nálunk, aminek akár örülni is lehet. Tudok idézni bőségesen a bejegyzéseiből, de úgy vélem, hogy a közöttünk zajló vita kinőtte a kommentelés kereteit. Nem személyes találkozót, hanem nyílt online vitát ajánlottam már a múltkor is.

A következő javaslatom van. Össze fogok állítani egy vitairatot az Ön eddigi kommentjei alapján, és leírom ezekre a saját reflexiómat. Nem gondolom, hogy mindenben igazam van, de az biztos, hogy nagyon különbözőképpen látjuk a világot. Ebből csinálok egy önálló írást erre a honlapra, hiszen eddig is itt zajlott közöttünk a kommunikáció. Válaszolhat akár egy önálló poszt, akár kommentek formájában. Azután meglátjuk, hogy mások mit szólnak mindehhez.

Az itt megjelenő írásokat meg szoktuk osztani a Facebookon (nem tudom, Maga fenn van-e ott), így elég széles közönségre, és számos vitapartnerre számíthatunk

Én szívesen bemutatkozom: Szekszárdi Júlia vagyok, ennek az egyesületnek az elnöke és a portál felelős szerkesztője. Van pedagógus diplomám, tudományos fokozatom, tanítottam minden iskolafokozaton (az általános iskolától az egyetemig), és elég koros vagyok ahhoz, hogy több évtizedes folyamatában lássam az iskolaügy alakulását, és elég sokrétű tevékenységet végeztem/végzek ahhoz, hogy több ponton belelássak az iskolák valós világába.

Egyeztessünk e-mailben előbb, vagy jöjjön rögtön úgy ahogyan gondolom? Várom a véleményét.

Persze minderre már csak januárban fog sor kerülni, mert a honlap is téli szünetet tart majd. Szép karácsonyt és boldog újévet kívánok én is! Remélem, hogy 2016-ban sikerül érdemi vita formájában folytatni a beszélgetést, és megszüntetni a hadiállapotot. Rajtam nem fog múlni.

Péter | 2015. december 20.
Kedves Juli!
A cenzúrázással nem első alkalommal fenyget. Helyette inkább tegye meg azt a szívességet, hogy az én kezdeményező "minősítő" szavaimat ide idézi. Nem hinném, hogy talál olyant.
Inkább azon tessék elgondolkodni, amikor a tarthatatlan iskolai állapotok okainak kiderítésére szólítja fel olvasóit ("Éppen ezért kellene elgondolkodni azokon az okokon, ami miatt kitűnő és elkötelezett szakemberek kibillennek, és hangot adnak az elkeseredésüknek."), az olvasó ezt komolyan veszi, és megnevez néhány okot, akkor a miatt mennyire helyes rárontani a kollégájára, és személyeskedő sértésekkel illetni őt. Hiszen ez türtént, lássuk be!

Ami pedig a kolléganő riposztját illeti, igen tanulságos. Hiszen az általam felhozott, ám megkésett példák már nem pótolhatják mindazt, amiéert ö magának kell (-ett volna) megküzdenie. Nem is őt hibáztatom, amikor azt gondolja, hogy a gyermekkori lovacskázás bármit pótol vagy bármire képessé teszi. Hiszen erre hivatkozik a válaszában, majd Önhöz hasonlóan egy adoleszcens beszólásával döf egyet ("játsza az eszét").

Olyan a közoktatás, amilyen?
Önök éppen ezzel teszik azzá, olyanná, tettek azért, hogy ilyen lett. Nem tartom szerkesztői viselkedésnek a reagálását. Tényszerűség nélkül ront rá arra, aki nem az Önök által kialakított sorban áll. Sőt, akár ki is cenzúrázza, élve szerkesztői eszközeivel. Így sokáig tart majd a várt és hiányolt megújulás.

Személyes találkozóra sajnos nem tudok sort keríteni, egyéb elfoglaltságaim miatt. Azért, hogy szemtől-szembe (az eddig is tapasztalt módon) sértegessenek, értelmét sem látom.

Ön és kollégái azt gondolják - nagyon tévesen - , hogy akinek véleménye van, annak politikai kötődések miatt lehet csak véleménye. Tévednek. Vannak értelmiségiek is Magyarországon, akik saját gondolataikat fejtik ki. Esetleg wlőfordulhat, hogy nem tetszik azoknak, akik csak bólogatáshoz szoktak, és egymás véleményének a megerősítését várják? Lehet. De ez nem ok és felhatalmazás a másik vélemény elfojtására, negligálására, - kedves Juli.
Juli | 2015. december 19.
Kedves Péter! Érdekes, hogy milyen érzékeny, amikor Magát minősítik, de hogy Maga miket vág mások fejéhez, az fel sem tűnik. Nem én kezdtem a vádaskodást, de itt leállunk, az ezután következő kommenteket törölni fogom.
Péter | 2015. december 19.
Tekintve, hogy bizonyos, általam nem ismert "Juli" megkérdőjelezi az övétől eltérő véleméány kifejtőjének jószándékát, személyeskedésbe tereli a párbeszédet, az üzenetét méltatlannak tartom a válaszra.

Ha valamennyi véleményt nyilvánító kollégámtól ugyan ilyen vehemensen követelnék a személyes bemutatkozást, akkor magam is megtettem volna. De így elterelésnek tekintem ezt a kiváncsiskodást.

Magukat nem is érdekli, hogy a véleményt leíró mit ír, hanem a személyével foglalkoznak. Ha eddig nem derült ki, hogy pályán belül vagyok, vagy sem, kompetens vagyok-e vagy sem, akkor csak sajnálni tudom. Különben pedig nem is tartózik a kollégákra mindaddig, amíg magam is nem állok elő hasonló igénnyel, hiszen a párbeszéd nem rólam, (remélem) és nem személyekről, hanem jelenségekről, nevelési kérdésekről szól, szeretném elkerülni a további személyeskedő támadásokat.

4 diplomás tanár vagyok, (biológus, gyógypedagógus, bölcsész, közgazdász, közoktatási szakértő) végig tanítottam a magyar iskolarendszert az alapoktól a felsőoktatásig, beosztottként és intézményvezetőként. Semilyen pártnak nem vagyok tagja. "Juli" arcátlan minősítését pedig a leghatározottabban vissza kell utasítanom. ("kellemetlen kötözködő trollnak, esetleg megbízott kormányzati szócsőnek tudjuk csak tekinteni")

Egyébként áldott szép Karácsonyt kívánok!
Erzsébet Pfeifer | 2015. december 19.
Péter! Na sikerült, addig provokált, amíg elszakadt a cérna.

Köszönöm, hogy Öveges Józsefet említette, aki számomra nem tanár úr volt, hanem csak Jóska bácsi, akinek a térdén ülhettem gyerekkoromban, mert gyakran megfordult nálunk. Tudnillik néha hazalágogatott a Zala megyei Pákára, ahol kántortanító nagyapám a barátja volt, s ahol én is méltóztattam megszületni. Az már csak véletlen lehet, hogy én is éppen fizikát tanítok.

Glauber2 régi motoros a pályán, országosan elismert szakember.

A szocizás, libsizés jól kifizetődő - ma még. Akinek pedig a gyomra bírja, kiváló csinovnyik kitüntetésre is érdemes, csak várja ki a sorát Vagy már meg is kapta?

Maga itt kinyilatkoztat, játsza az eszét, éteri magasságokból szól a halandókhoz. Mindemellett magáról csak egy régi bútordarab jut eszembe. Egy hintaló. Egyszerű volt és zöldremázolt.

Juli kérte, hogy mutatkozzon be. Nem tette meg. Pedig az Etikai kódex ezt is megkívánná.


Juli | 2015. december 19.
Kedves Péter! Azért érdemes lenne bemutatkoznia, hiszen több csörténk volt már ezen a portálon. Ez a szocizás, libsizés általában jellemző a szövegeire, no meg a leegyszerűsített sémákban történő gondolkodás. Hitelesebb lenne, ha megmondaná, hogy pontosan kicsoda, mit tanít, mióta van a pályán, mire alapozza a véleményét, amit ilyen rendíthetetlenül képvisel. Egyszer már felajánlottam a nyílt vitát, akkor eltűnt egészen addig, ameddig nem akadt ismét valami, amibe bele tudott kötni. Amíg nem ismerjük, addig kellemetlen kötözködő trollnak, esetleg megbízott kormányzati szócsőnek tudjuk csak tekinteni. Milyen céllal kommentel itt? Meg akar valamit változtatni, jobbá tenni az iskola világát, vagy egyszerűen csak örömét leli a kellemetlenkedésben? Valóban nagyon érdekel a cél, ami hajtja.
Péter | 2015. december 19.
glauber2 feltehetőleg nem ismerte azt a nemzedéket, amelyik valóban követésre méltó szakmai és emberi mintát nyújtott az ifjűságnak, tanítványainak, a nélkül, hogy szentként emelkedett volna mennyei magaslatokba. Elég szomorú. hogy a szocialista és különösen a liberális rendszerek tűzzel-vassal irtották, tiporták őket. Én magam soha nem hittem, hogy követni tudom őket, de nagyon igyekeztem, mert tiszteletre méltó elődök voltak, akiktől sokat tanultunk.

Hogy csak egyetlen, talán még ismert személyiséget említsek, Öveges József tanár úr óráin senkinek nem jutott volna eszébe felállni, vagy bármi képpen megzavarni a tanórát. És nem ő volt az egyetlen, de nem is az utolsó. Sőt, itt élnek és dolgoznak közöttünk ma is szép számmal a hozzá hasonló pedagógus egyéniségek.

De amikor borostásan beront 5 perc késéssel egy ifjú kolléga az osztályomba, ahol a tanítványai tisztelettudón felállva köszöntenék a tanár urat, és az illető egy kézlegyintéssel, rájuk sem pillantva intézi el a fegyelmezett üdvözlést, akkor senkit nem lep meg, hogy az asztalon ülő ifjú titán egy fél őra múlva magába roskadva vagy éppen idegrohammal hagyja el a termet.

Tiszteletet és fegyelmet az várjon el a tanítványaitól és azok szüleitől, aki maga is tiszteletreméltó és fegyelmezett képes lenni. Különösen akkor, ha olyan hivatást választ magának, amelyben a minta, a példa ő maga lesz, ha akarja, ha nem.

Megint csak példaként:
a tanár, aki két hét múlva sem képes kijívítva és értékelve kiosztani a tanítványai dolgozatát (amit valójában másnap kellett volna megtegyen), az ne követelőzzön a gyermekekkel és szülőkkel.

Még annyit: én sem ismerem az itt megnyilatkozókat. Nem ismerem az eddigi teljesítményüket, vagy ahogy Erzsébet Pfeifer írja, mit tett már le eddig az asztalra. De nincs is szükség rá, mert ugye itt is ki-ki saját maga teszi le a névjegyét a gondolataival, álláspontjával. Sok mindent elárulunk önmagunkról azzal, amit és ahogy leírunk. Bárki minősítése ezért távol áll tőlem, megteszi azt mindenki önmaga.
glauber2 | 2015. december 19.
Péter elvárásai alapján még egyházi emberek kezében sem lenne jó helyen az oktatás, hát még a nevelés. Minimum szenteket kellene alkalmazni az oktatási-nevelési (nevelési-oktatási) intézményekben, elegendő létszámban.

Mindenszentek napján pedig megünnepelhetnénk a pedagógusokat.

Mert aki a szentté avatás kritériumainak nem felel meg, az gondolja újra a választásait.
A Nemzeti Pedagóguskarra vonatkozóan én is szívesen újra gondolnám, de nem tehetem, mert nem volt választás. A belépést illetően sem, a vezetőségre vonatkozóan pedig csak olcsó színjáték. Jóval a míves commedia dell' arte szintje alatt. Bár némi vásári színezete azért volt - olyan "megvásárlási".
Erzsébet Pfeifer | 2015. december 19.
Kedves Péter!Nem akarom meggyőzni,sőt. Kívánom, hogy mindig ilyen magabiztos legyen, értékrendje ilyen stabil, erkölcseiben pedig makulátlan. Nem ismerjük egymást, nem tudom hány éve van a pályán, hol dolgozik és mit tett már le eddig az asztalra. Kikérhetném magamnak a szavait, de nem teszem. Higgye csak, hogy én egy "kiábrándult, dohogó nő vagyok, aki vizet prédikál és bort iszik." Higgye, mert ez a könnyebb út az Ön számára. Egy dologban biztos vagyok: nem Ön fog engem és az eddigi munkámat minősíteni. Még csak nem is a szakértők. Megtették és megteszik a azülők és a gyerekek. Részemről befejeztem.
Péter | 2015. december 19.
Juli írta: "Éppen ezért kellene elgondolkodni azokon az okokon, ami miatt kitűnő és elkötelezett szakemberek kibillennek, és hangot adnak az elkeseredésüknek."

Érdemes lenne, valóban. De nem lehet, mert ha valaki a tényleges okokra igyekszik fényt deríteni, és nem az éppen aktuális politikai szólamokat sorolja, (sekélyes magyarázkodással és vagdalkozással klikezve meg rószikázva), akkor nagyon hamar találja magát az illető a partvonalon kívül.

Ha ugyanis egy közalkalmazott nem tud megbírkózni a nevelés feladatával, akkor annak többnyire két oka van. Ő maga és a neveltje. Inkább ezen kellene meditálni.

A hazai pedagógusképzés igen jelentős részében egy értéktagadó, neoliberális szemlélet vált uralkodóvá az elmúlt évtizedekben, ami többnyire súlyos képzési hiányosságokhoz vezetett. Ezért a képző intézményt igen hiányos felkészítéssel hagyták el a pályakezdők. És most tehetetlenül vergődnek, amikor szembesülnek a nevelési feladataikkal. Mert elképpzelésük sincsen arról, hogy a képzés során mi mindenből maradtak ki. Ez a dolog egyik, a nevelő felöli oldala.

A gyermekek pedig olyan szociokulturális környezetből érkeznek az iskolába, ahol a magatartásnak egyetlen mozgatója van: a "nekem bármi feltétel nélkül jár" szemlélete, amit a legtermészetesebbnek gondol. Ilyenné vált a szülő, mert ezt súlykolta belé a média, és természetresen ilyenné válik a gyermeke is. Jogok vannak, kötelezettségek nincsenek. Naponta tapasztaljuk ennek a szemléletnek a hangoztatását.

Nem kis feladat egy nevelő intézményben tanulásra, munkára fogni és közösségi magatartásra szorítani egy eltévelyedett, értékrend nélkül betántorgó személyiséget.
Valóban nehéz helyzetben van, aki mégis teljesíteni akarja a hivatásból fakadó feladatát. De másra, felfelé mutogatással ez nem oldható meg. Megoldható viszont ott, ahol az intézményben egységes követelményrendszer és magatartási elvárások szerint nevel valamennyi érintett. Ahol a jellemformálás központi kérdése a nevelésnek. És ebbe igyekszik bevonni a családot is. Ha alkalmas erre a család.

Az pedig egy egészen más kérdés, ha a család, illetve a szülő vagy gyám nem alkalmas a feladata ellátására, nem lehet vele együttműködni, mert nem hajlandó, vagy maga is nevelendő lenne. Az már gyámügyi kérdés.

Aki olyan kérdéseket tesz fel önmagának, hogy "... és egyáltalán, a rohadt életbe, élhetek-e még én is úgy, mint más normális ember, vagy reggeltől estig pejdagogoszt kell játszanom." az, sajnos újra kell gondolja korábbi választásait. Mert ki tudja, mit érthet egy "rohadt életbe" dohogó kiábrándult nő azon, hogy "más normális ember"? Hátha a normalitás felfogásával van baj? Hiszen alapvető tévedés azt képzelni, hogy lehet reggel tanár, este meg kibújhat a bőréből. Nem véletlenül páldálóztak annak idején nagyjaink azzal, hogy míg egy fogorvos fetrenghet este az árokban, attól másnap még jó fogorvos lehet. Élhet egy jogász kicsapongó életet, attól még ügyvédként senki nem fogja a képességeit kétségbe vonni.

De egy pedagógus mindezt nem teheti meg, mert nem csak szavaival, sőt elsősorban nem azzal nevel, hanem saját példájával. Egész életével. Mintát nyújt a neveltjeinek. Akkor is, amikor határozott, akkor is amikor megértő és akkor is, amikor illetlenül viselkedik vagy öltözik. A tanítóra fokozottan igaz: nem lehet bort innia és közben vizet prédikálni.

De akar-e egyáltalán vizet inni...?

Gondolkozzunk hát el ezeken az okokon, kedves Juli.
Juli | 2015. december 19.
Kedves Péter! A szerző frusztrált és kétségbeesett. Azért döntöttem úgy, hogy közzé teszem az írását, mert ez az életérzés általános, és nagyban magyarázza az iskolai kudarcokat. Igaza van: ilyen állapotban csökken a tolerancia és a pedagógus nem képes valóban elfogadó és toleráns lenni. Éppen ezért kellene elgondolkodni azokon az okokon, ami miatt kitűnő és elkötelezett szakemberek kibillennek, és hangot adnak az elkeseredésüknek. Nem az a baj, ha kimondódnak ezek az érzések, gondolatok, hanem az, hogy egyáltalán megjelennek. Érdemes lenne kezdeni valamit a kiváltó okokkal.
Erzsébet Pfeifer | 2015. december 19.
Kedves Péter! Elárulom, néha nég káromkodni is szoktam. Pl. amikor azt hallom, hogy a KLIK mekkora sikertörténet, miközben óraadó kollégáim fizetése hónapokat késik, nincs pénz a szakképzéshez szükséges anyagok megvásárlására, hitelünk pedig már elfogyott, továbbá akkor is, amikor azt hallom, nincs is gyernekéhezés. Etikai hitvvallásom pedig egyszerű: "Vétkesek közt cinkos aki néma..."
Péter | 2015. december 19.
Aki egy nyilvánosságnak szánt írását úgy kezdi, mint ahogy azt Ön teszi, kedves kolléganő, az ne csodálkozzon, ha a tanítványai is agresszivek, és magasról "tesznek az etikára".
Ön (is) neveli.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Határidőt szabott Balognak a CKP az érettségi miatt
Annak ellenére, hogy a Civil Közoktatási Platform szakemberei már bő egy éve jelezték, hogy e területen súlyos problémák adódhatnak a kormányzat felelőtlen mulasztásai miatt, semmiféle...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek