OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 13.
» Hozzászólások (1)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

46. Az édes semmittevésre még várni kell

2015. december 4.

Hétfő. E. van, K. nincs. Viszont van R. És jól van, nagyon jól! Láthatóan, érezhetően megkönnyebbült, mosolyog. És igen, még mindig azt gondolja, hogy jól döntött. Az otthonban kedvesek, nem szekálják, odafigyelnek rá. Milyen kevés is elég egy ilyen kislánynak!

Vajon ma milyen „halálos kór” miatt kell majd E-nek orvoshoz menni? Mert hogy lesz valami, abban biztos vagyok. Este fogadó óra is lesz, időben jeleztem a szülőknek a fészen, de valami azt súgja, hogy nem kell az egymást taposó tömegtől tartanom. Ezen kívül egy föci témazáró is vár ma a kis drágákra, mert a múlt héten sikerült elugrani előle. Az eredeti tervek szerint fogászat után, a hatodik órában írták volna, de az utóbbi néhány hétben nagyon kiegyensúlyozott a viszony E. néni és a csoport között, tehát megalkudtunk az új időpontról. Csak remélni merem, hogy ez a tanfelügyeleti látogatást követően is így marad. Így marad?

Délben jelzik nekem, hogy E. komoly húgyúti problémával küzd, menne haza, de izibe! Hozzám irányítják, ha én beszéltem a nagyival, ha én is úgy látom, hogy a probléma nem tűr halasztást, akkor mehet. Öt perc alatt van labor beutaló, megszervezve, hogy reggel meglegyen a megfelelő minta is, így szegény E. nem megy sehova. Az élet már megint a legkegyetlenebb arcát mutatja neki. Jajjaj!!!!

Tehát kettőre megebédelünk, röplabdázni nem mehetnek, mert a fogadó óra miatt 3-5-ig van tanszoba, de az elsőn föci doga. A másodikon megkezdjük a felkészülést a csütörtökön esedékes nyelvtan számonkérésre. Igyekeznünk kell, mert pénteken a kémia kerül sorra. Derekasan küzdenek a tündérkék, remélem, eredményesen is.

A szülők közül egy jelezte, hogy hétfő este dolgozik, de szerdán szívesen jönne, egy másik most jött ki a kórházból, ő csak maradjon nyugton, pihenjen, gyógyuljon, mert most ez a legfontosabb. L. nagyija menetrendszerűen érkezik, tördeli a kezeit, panaszkodik a fiára. Mert milyen rossz hatással van az ő kisunokájára. Mióta a friss levegőt élvezi, R. egyre elviselhetetlenebb. Nincs ez másként az iskolában sem, sajnos. Mondom, intézzük már a HÍD programot, hamarosan kapunk választ, addig meg legyünk türelemmel.

A többi szülő nem jelez, nem menti ki magát, nem is jön. Minek is? Ott vagyunk mi éjjel-nappal, oldjuk meg! Borzasztó, hogy ez a természetes számukra. Ha rákérdezek, merre jártak, akkor a következő válaszok érkeznek: dolgoztam, beteg vagyok, ügyet intéztem, stb. De volt olyan is, hogy kértem az egyiküket, jöjjön, mert volna miről beszélni, mire azt mondta: - „Jaj, ne haragudjon, Zs. néni! Egész nap dolgoztam, most vacsorát főzök! - Jó, és mikor tudunk beszélni? – Hát azt nem tudom, majd a jövő héten valamikor. ” Ha véletlenül valamire most pénzt kérnék, akkor persze a zöme hirtelen munkanélkülivé válna, mert azt mondaná, hogy nem dolgozik, egy vasa sincs. Tehát, inkább a dolgozatokra készültünk volna, de azt nem lehetett. Vártuk az érdeklődő szülőket, pedig pontosan tudtuk, hogy esélytelen a dolog. Már ami a szülői érdeklődést illeti.

Kedden a szokásos matek felkészítő. B. szerint már néha gondolkodni is hajlandók. Ez nagy eredmény, reméljük ezen az úton haladnak a továbbiakban is. Megérkezett az engedély, R. mehet a HÍD programba. Hívom a nagyit, újra elmondom neki nagyon részletesen, hogy mire számíthat, mit kell tudni. Újat nem hall tőlem, hiszen már többször megbeszéltük ezt a dolgot, de hogy minden tiszta legyen, nem árt az ismétlés. Megbeszéljük, szerdán viszi a gyereket beiratkozni. Kiadjuk a bizonyítványt, a távozásit, a napló aktuális oldalának fénymásolatát. Elengedem a tanszobáról is. Úgyse csinálna semmit a többiek zavarásán túl, hadd menjen! A tanszoba a dolgozatokra való felkészülés jegyében zajlana, de M. bezavar. Minden előzmény nélkül megtámadja az egyik hetedikes kislányt. Nekilöki a falnak, az egyik kezével befogja a száját, a másikkal a női test anatómiáját próbálja tanulmányozni. Felnőtt van a folyosón, nem is egy, de M-nek elég annyi, hogy épp nincs a látóterükben. M. elviharzik (négykor mehetett haza minden nap, a Főnök engedélyével nem kellett bent aludnia). A sokkos kislány marad. A tanszoba elejének annyi, erről muszáj beszélni, ez megengedhetetlen! Úgy egyezünk meg az ügyeletes igh-val, hogy nem hívjuk fel anyukát, majd másnap igazgató bácsi, aki rögtön be is hívja. És még csak kedd van!

Ma kell mennie L-éknak az új suliba. 9-kor már bent a kölyök. Apa vitte, nem tetszett neki a dolog, kész, vége, marad. Nagyi péntekre ígéri magát, megy a Főnökhöz. Hívom a családgondozót, mondom, segítség kéne, mert apa átvette a hatalmat, mindenben ő dönt, nagyi végrehajt. Ha egyet ért, ha nem, akkor is. Családgondozó nem hajlandó érteni a kérésemet. Ilyen párbeszédek zajlanak köztünk:

„Szeretném a segítségét kérni, mert úgy látom, rossz irányba mennek a dolgok. Mérhetően azóta, hogy apa újra képbe került.”

„Mi a probléma?”

„Sokat romlott L. magaviselete, hozzáállása, segíteni kéne a nagyinak is. Ez nekünk is jól jönne.”

„De konkrétan mi a baj? Van információjuk arról, hogy például együtt járnak lopni?” (Itt azért dobtam egy négyfordulatost. ☹ )

„Nem, ezeket a dolgokat valószínűleg nem velem egyeztetnék. És csak akkor van probléma, ha kiderül, hogy lopni járnak?”

„Nem, de mi a konkrét probléma?”

Na, ezzel még elszórakoztattuk egymást egy darabig, mert nem volt képes megérteni, hogy a szolgálatot keresem, hogy szolgáltasson, segítsen, mert a hatóság utasít és szankcionál. Hiába minden. Még próbálkozom azzal, hogy van ügye a gyereknek, az is azért, mert apuka átvette az irányítást. Nem kéne tovább feszíteni a húrt. L. nagyon befolyásolható, és mindig a könnyebb ellenállás irányába megy. Apa mindent elnéz neki, a nagyi meg „beledöglik” ebbe az egészbe. Idős is, fáradt is, elege is van. Inkább enged. Apának. A békességért, a relatív nyugalomért. És akkor még egy gyöngyszem:

„Tudom, hogy van egy ügye? Vagy van más is?”

„Miért? Egy nem elég?”

„Arról tudok. És a gyerek nem bűnös.”

„Van eredmény? Rendőrség tájékoztatta Önöket bármiről is?”

„Nem. A gyerek mondta.”

„Ja, az mindjárt más. És ez is elkerülhető lett volna, ha apuka nem akar mindenkinél okosabb, jobban tájékozott lenni. Szerintem kell a segítség.”

„Ha nincs semmi konkrét mondanivalója, akkor én most leteszem a telefont.”

Ezzel párhuzamosan érkezik a Főnökhöz M. anyuja. Ketten is bent vannak vele, hogy a nyelvi nehézséget segítsenek áthidalni. (Nagyon rosszul beszél magyarul. Él és visszaél azzal, hogy a magyar nem az anyanyelve. Csak úgy, mint a fia is. Ezt általában toleráljuk, de amiről most szó esik, az nem játék!)

Anya sírva jön ki, pedig boldog lehet, hogy megúszta annyival, kitiltották a fiút a koleszból, minden nap ebéd után haza kell mennie. Köszönhetően a kislány anyukájának, aki nem tett feljelentést.

Tanszoba jön, lóhalálában készülés, mert holnap a Mikulás érkezését jelezték, egy órányi tanszobára lesz idő. De délelőtt még nyelvtan doga.

K. megérkezett. Két napra. Azonnal felbolydul az egész iskola. Mindenkihez van néhány keresetlen szava. Persze, bántó. Velem továbbra is megfelelő hangnemben, hangerővel beszél, de mindenki mást az őrületbe kerget.

Nyelvtan kész, egész jóra sikeredett. Kivéve K-t, mert ő még a nevét sem akarja felírni a dolgozatra, valamint L-t, akinek sikerül egy majdnem nullás dolgozatot írni. Nem ez az első, nem is az utolsó. Nem csak nyelvtanból. Nem baj, nyilván átengedjük. Mint ahogy augusztusban is. (A fanyalgók kedvéért: tudom, hogy ezt a szabadságjogot még nem vették el a kollégáktól. Azt engednek át, akit akarnak. És ehhez még tudnia sem kell a gyereknek, mert elég, ha a kolléga a „legjobb tudása és lelkiismerete” szerint hoz döntést. De továbbra is fenntartom, már a Pedagógusok Etikai Kódexe című rémálom elfogadása előtt is léteztek írott és íratlan etikai normák.)

Főnököt tájékoztatom a családgondozóval folytatott beszélgetésről. Sejtem, hogy lesz folytatás.

Fél háromig vannak óráink, háromra megebédelünk, négyig vadul tanulunk. Szusszanásnyi szünet, rendrakás, teremrendezés. Már meg is érkezett a testvérosztály (4.). Télapó dalok, ajándékok átadása. Idén sütike volt az ajándék, ennek elpusztítása kb. három percet vett igénybe. És akkor a kicsikék nagy kedvence, az újságpapír-tánc. (Párok az újságpapíron táncolnak. Aki lelép, kiesett. Zene leállásakor papír félbehajtása után folytatódik a dolog. Az a pár nyer, aki egyedüliként marad talpon. Vagy inkább fél lábon, és/de lábujjhegyen. Mert a végére már nagyon kicsike felület marad.) Ezt bármeddig hajlandóak lennének folytatni, de érkezik a Mikulás három krampusz kíséretében. Mire mindenki megkapja a csomagját, már fél 6 van. Kicsiknek vacsizni kéne menni, de ígértünk nekik még egy fordulót a játékból. Ha megígértük, akkor természetesen meg is csináljuk. Nagy a viháncolás, kacagás. Most van két nyolcadikos fiúból álló pár is. El lehet képzelni, amint egyik a másik nyakában ülve imbolyog, miközben a szegény súlyhordó fél lábujjhegyen billeg egy zsebkendőnyi papírfecnin. ☺ Édesek, mint mindig. Háromnegyedkor muszáj lefújni a bulit, mert a vacsi sokat nem csúszhat. Ők elmennek enni, mi megkezdjük a romok eltakarítását. Hatra végzünk.

Pénteken L. nagyiék akkor mennek el, amikor én érkezem. A Főnök persze azonnal behív. Nem túl jó jel, hogy az ajtó becsukódik, és a tárgyaló asztalhoz kell ülni.

És akkor, amire nagyjából számítottam is. L. marad. Nagyinak fogalma sem volt arról, mi az az iskola, ahová aláírta az átvételi kérelmet. Hogy nem mondtam el, nem tájékoztattam. Vagy ha mégis, nem megfelelően. És mi bajom van, ha apa ment? Az a cél, hogy visszagondozzák a gyereket a szülőnek, nem? És a Gyerekjóléti Szolgálattól is telefonáltak. És, és, és… Mondom, hogy a nagyinak többször is, részletesen elmondtam mindent. Hogy a nagyi mit mondott apának, és mit nem, arról fogalmam sincs. A családgondozót pedig még egy dolog érdekelte: betű szerint betartjuk-e, ami a szakvéleményben van. Ez kb. annyi, hogy semmit ne várjunk el a gyerektől, mert jobb úgysem lesz. Igaz, az is benne van, hogy tevékenyen kell részt vennie a tanítási órákon. Az meg nincs benne, hogy bátran zavarja a többieket. De ez nálunk úgy látszik, mit se számít. Ebben elvileg egyet is értünk. De csak elvileg, mert a gyakorlat egészen mást mutatott eddig. És valószínűleg ez sem változik. Annyit azért még meghallgathatok, hogy az én történeteim nem egyeznek a másik két szereplő által elmondottakkal, de az én, valamint a kollégáim tapasztalatai alapján nálunk ez napi rutin. Rosszul gondolom. Mert szemrehányásként hangzik, hogy nem egyeznek a történetek, tehát minden bizonnyal én vagyok az, aki nem mond igazat. Nem mondja, csak utal rá. Erre mit mondjak? Jobb híján annyit, hogy a családgondozóval folytatott beszélgetés idején a tanáriban voltam. Nem egyedül. Érdeklődjön a kollégáknál. De végül úgy döntök, ebből én biztosan nem jöhetek ki jól. Mert ha harcolok a csoportért, az gyakran generál konfliktust. Szülővel, gyerekkel, kollégával. És a konfliktusokat jobb elkerülni, abból baj nem lehet. Ezt sem mondja. Én gondolom.

Azt hiszem, végleg feladtam. Nincs értelme ennek az örökös szélmalomharcnak. Ezt a brigádot már hozzászoktattam ahhoz, hogy bárkinek, bármikor nekimegyek, ha úgy vélem, sérelem érte őket. Ezt az évet még végigküzdöm. Jövőre Hawaii. Az új csoport azt csinál, amit akar, úgy csinálok, mintha próbálnék valamit tenni, hogy ne kergessenek mindenkit az őrületbe. Majd próbálom magam fényezni, mindent konfliktust elkerülni. Lesz, ami lesz! Ettől majd megnyugszanak a kedélyek, elkönyvelik a gyerekeket elvetemülteknek, ilyennek, olyannak. Én meg majd széttárom a kezem. Ez van, mit tehetnék? És miért nem leszek meglepve, ha az se lesz jó?

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tr | 2015. december 13.
VAN értelme a szélmalomharcnak! Különben mitől lettek volt ilyenek a gyerekek (a többsége)? És ahol még nem látszik a hatás, majd később ott is fog. Ezek a dolgok nem múlnak el nyomtalanul a gyerekeknél. És szerintem a felnőtteknél sem, még ha nem is látszik rajtuk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek