OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. december 13.
» Hozzászólások (1)

Mi – Egy osztályfőnök feljegyzései

46. Az édes semmittevésre még várni kell

2015. december 4.

Hétfő. E. van, K. nincs. Viszont van R. És jól van, nagyon jól! Láthatóan, érezhetően megkönnyebbült, mosolyog. És igen, még mindig azt gondolja, hogy jól döntött. Az otthonban kedvesek, nem szekálják, odafigyelnek rá. Milyen kevés is elég egy ilyen kislánynak!

Vajon ma milyen „halálos kór” miatt kell majd E-nek orvoshoz menni? Mert hogy lesz valami, abban biztos vagyok. Este fogadó óra is lesz, időben jeleztem a szülőknek a fészen, de valami azt súgja, hogy nem kell az egymást taposó tömegtől tartanom. Ezen kívül egy föci témazáró is vár ma a kis drágákra, mert a múlt héten sikerült elugrani előle. Az eredeti tervek szerint fogászat után, a hatodik órában írták volna, de az utóbbi néhány hétben nagyon kiegyensúlyozott a viszony E. néni és a csoport között, tehát megalkudtunk az új időpontról. Csak remélni merem, hogy ez a tanfelügyeleti látogatást követően is így marad. Így marad?

Délben jelzik nekem, hogy E. komoly húgyúti problémával küzd, menne haza, de izibe! Hozzám irányítják, ha én beszéltem a nagyival, ha én is úgy látom, hogy a probléma nem tűr halasztást, akkor mehet. Öt perc alatt van labor beutaló, megszervezve, hogy reggel meglegyen a megfelelő minta is, így szegény E. nem megy sehova. Az élet már megint a legkegyetlenebb arcát mutatja neki. Jajjaj!!!!

Tehát kettőre megebédelünk, röplabdázni nem mehetnek, mert a fogadó óra miatt 3-5-ig van tanszoba, de az elsőn föci doga. A másodikon megkezdjük a felkészülést a csütörtökön esedékes nyelvtan számonkérésre. Igyekeznünk kell, mert pénteken a kémia kerül sorra. Derekasan küzdenek a tündérkék, remélem, eredményesen is.

A szülők közül egy jelezte, hogy hétfő este dolgozik, de szerdán szívesen jönne, egy másik most jött ki a kórházból, ő csak maradjon nyugton, pihenjen, gyógyuljon, mert most ez a legfontosabb. L. nagyija menetrendszerűen érkezik, tördeli a kezeit, panaszkodik a fiára. Mert milyen rossz hatással van az ő kisunokájára. Mióta a friss levegőt élvezi, R. egyre elviselhetetlenebb. Nincs ez másként az iskolában sem, sajnos. Mondom, intézzük már a HÍD programot, hamarosan kapunk választ, addig meg legyünk türelemmel.

A többi szülő nem jelez, nem menti ki magát, nem is jön. Minek is? Ott vagyunk mi éjjel-nappal, oldjuk meg! Borzasztó, hogy ez a természetes számukra. Ha rákérdezek, merre jártak, akkor a következő válaszok érkeznek: dolgoztam, beteg vagyok, ügyet intéztem, stb. De volt olyan is, hogy kértem az egyiküket, jöjjön, mert volna miről beszélni, mire azt mondta: - „Jaj, ne haragudjon, Zs. néni! Egész nap dolgoztam, most vacsorát főzök! - Jó, és mikor tudunk beszélni? – Hát azt nem tudom, majd a jövő héten valamikor. ” Ha véletlenül valamire most pénzt kérnék, akkor persze a zöme hirtelen munkanélkülivé válna, mert azt mondaná, hogy nem dolgozik, egy vasa sincs. Tehát, inkább a dolgozatokra készültünk volna, de azt nem lehetett. Vártuk az érdeklődő szülőket, pedig pontosan tudtuk, hogy esélytelen a dolog. Már ami a szülői érdeklődést illeti.

Kedden a szokásos matek felkészítő. B. szerint már néha gondolkodni is hajlandók. Ez nagy eredmény, reméljük ezen az úton haladnak a továbbiakban is. Megérkezett az engedély, R. mehet a HÍD programba. Hívom a nagyit, újra elmondom neki nagyon részletesen, hogy mire számíthat, mit kell tudni. Újat nem hall tőlem, hiszen már többször megbeszéltük ezt a dolgot, de hogy minden tiszta legyen, nem árt az ismétlés. Megbeszéljük, szerdán viszi a gyereket beiratkozni. Kiadjuk a bizonyítványt, a távozásit, a napló aktuális oldalának fénymásolatát. Elengedem a tanszobáról is. Úgyse csinálna semmit a többiek zavarásán túl, hadd menjen! A tanszoba a dolgozatokra való felkészülés jegyében zajlana, de M. bezavar. Minden előzmény nélkül megtámadja az egyik hetedikes kislányt. Nekilöki a falnak, az egyik kezével befogja a száját, a másikkal a női test anatómiáját próbálja tanulmányozni. Felnőtt van a folyosón, nem is egy, de M-nek elég annyi, hogy épp nincs a látóterükben. M. elviharzik (négykor mehetett haza minden nap, a Főnök engedélyével nem kellett bent aludnia). A sokkos kislány marad. A tanszoba elejének annyi, erről muszáj beszélni, ez megengedhetetlen! Úgy egyezünk meg az ügyeletes igh-val, hogy nem hívjuk fel anyukát, majd másnap igazgató bácsi, aki rögtön be is hívja. És még csak kedd van!

Ma kell mennie L-éknak az új suliba. 9-kor már bent a kölyök. Apa vitte, nem tetszett neki a dolog, kész, vége, marad. Nagyi péntekre ígéri magát, megy a Főnökhöz. Hívom a családgondozót, mondom, segítség kéne, mert apa átvette a hatalmat, mindenben ő dönt, nagyi végrehajt. Ha egyet ért, ha nem, akkor is. Családgondozó nem hajlandó érteni a kérésemet. Ilyen párbeszédek zajlanak köztünk:

„Szeretném a segítségét kérni, mert úgy látom, rossz irányba mennek a dolgok. Mérhetően azóta, hogy apa újra képbe került.”

„Mi a probléma?”

„Sokat romlott L. magaviselete, hozzáállása, segíteni kéne a nagyinak is. Ez nekünk is jól jönne.”

„De konkrétan mi a baj? Van információjuk arról, hogy például együtt járnak lopni?” (Itt azért dobtam egy négyfordulatost. ☹ )

„Nem, ezeket a dolgokat valószínűleg nem velem egyeztetnék. És csak akkor van probléma, ha kiderül, hogy lopni járnak?”

„Nem, de mi a konkrét probléma?”

Na, ezzel még elszórakoztattuk egymást egy darabig, mert nem volt képes megérteni, hogy a szolgálatot keresem, hogy szolgáltasson, segítsen, mert a hatóság utasít és szankcionál. Hiába minden. Még próbálkozom azzal, hogy van ügye a gyereknek, az is azért, mert apuka átvette az irányítást. Nem kéne tovább feszíteni a húrt. L. nagyon befolyásolható, és mindig a könnyebb ellenállás irányába megy. Apa mindent elnéz neki, a nagyi meg „beledöglik” ebbe az egészbe. Idős is, fáradt is, elege is van. Inkább enged. Apának. A békességért, a relatív nyugalomért. És akkor még egy gyöngyszem:

„Tudom, hogy van egy ügye? Vagy van más is?”

„Miért? Egy nem elég?”

„Arról tudok. És a gyerek nem bűnös.”

„Van eredmény? Rendőrség tájékoztatta Önöket bármiről is?”

„Nem. A gyerek mondta.”

„Ja, az mindjárt más. És ez is elkerülhető lett volna, ha apuka nem akar mindenkinél okosabb, jobban tájékozott lenni. Szerintem kell a segítség.”

„Ha nincs semmi konkrét mondanivalója, akkor én most leteszem a telefont.”

Ezzel párhuzamosan érkezik a Főnökhöz M. anyuja. Ketten is bent vannak vele, hogy a nyelvi nehézséget segítsenek áthidalni. (Nagyon rosszul beszél magyarul. Él és visszaél azzal, hogy a magyar nem az anyanyelve. Csak úgy, mint a fia is. Ezt általában toleráljuk, de amiről most szó esik, az nem játék!)

Anya sírva jön ki, pedig boldog lehet, hogy megúszta annyival, kitiltották a fiút a koleszból, minden nap ebéd után haza kell mennie. Köszönhetően a kislány anyukájának, aki nem tett feljelentést.

Tanszoba jön, lóhalálában készülés, mert holnap a Mikulás érkezését jelezték, egy órányi tanszobára lesz idő. De délelőtt még nyelvtan doga.

K. megérkezett. Két napra. Azonnal felbolydul az egész iskola. Mindenkihez van néhány keresetlen szava. Persze, bántó. Velem továbbra is megfelelő hangnemben, hangerővel beszél, de mindenki mást az őrületbe kerget.

Nyelvtan kész, egész jóra sikeredett. Kivéve K-t, mert ő még a nevét sem akarja felírni a dolgozatra, valamint L-t, akinek sikerül egy majdnem nullás dolgozatot írni. Nem ez az első, nem is az utolsó. Nem csak nyelvtanból. Nem baj, nyilván átengedjük. Mint ahogy augusztusban is. (A fanyalgók kedvéért: tudom, hogy ezt a szabadságjogot még nem vették el a kollégáktól. Azt engednek át, akit akarnak. És ehhez még tudnia sem kell a gyereknek, mert elég, ha a kolléga a „legjobb tudása és lelkiismerete” szerint hoz döntést. De továbbra is fenntartom, már a Pedagógusok Etikai Kódexe című rémálom elfogadása előtt is léteztek írott és íratlan etikai normák.)

Főnököt tájékoztatom a családgondozóval folytatott beszélgetésről. Sejtem, hogy lesz folytatás.

Fél háromig vannak óráink, háromra megebédelünk, négyig vadul tanulunk. Szusszanásnyi szünet, rendrakás, teremrendezés. Már meg is érkezett a testvérosztály (4.). Télapó dalok, ajándékok átadása. Idén sütike volt az ajándék, ennek elpusztítása kb. három percet vett igénybe. És akkor a kicsikék nagy kedvence, az újságpapír-tánc. (Párok az újságpapíron táncolnak. Aki lelép, kiesett. Zene leállásakor papír félbehajtása után folytatódik a dolog. Az a pár nyer, aki egyedüliként marad talpon. Vagy inkább fél lábon, és/de lábujjhegyen. Mert a végére már nagyon kicsike felület marad.) Ezt bármeddig hajlandóak lennének folytatni, de érkezik a Mikulás három krampusz kíséretében. Mire mindenki megkapja a csomagját, már fél 6 van. Kicsiknek vacsizni kéne menni, de ígértünk nekik még egy fordulót a játékból. Ha megígértük, akkor természetesen meg is csináljuk. Nagy a viháncolás, kacagás. Most van két nyolcadikos fiúból álló pár is. El lehet képzelni, amint egyik a másik nyakában ülve imbolyog, miközben a szegény súlyhordó fél lábujjhegyen billeg egy zsebkendőnyi papírfecnin. ☺ Édesek, mint mindig. Háromnegyedkor muszáj lefújni a bulit, mert a vacsi sokat nem csúszhat. Ők elmennek enni, mi megkezdjük a romok eltakarítását. Hatra végzünk.

Pénteken L. nagyiék akkor mennek el, amikor én érkezem. A Főnök persze azonnal behív. Nem túl jó jel, hogy az ajtó becsukódik, és a tárgyaló asztalhoz kell ülni.

És akkor, amire nagyjából számítottam is. L. marad. Nagyinak fogalma sem volt arról, mi az az iskola, ahová aláírta az átvételi kérelmet. Hogy nem mondtam el, nem tájékoztattam. Vagy ha mégis, nem megfelelően. És mi bajom van, ha apa ment? Az a cél, hogy visszagondozzák a gyereket a szülőnek, nem? És a Gyerekjóléti Szolgálattól is telefonáltak. És, és, és… Mondom, hogy a nagyinak többször is, részletesen elmondtam mindent. Hogy a nagyi mit mondott apának, és mit nem, arról fogalmam sincs. A családgondozót pedig még egy dolog érdekelte: betű szerint betartjuk-e, ami a szakvéleményben van. Ez kb. annyi, hogy semmit ne várjunk el a gyerektől, mert jobb úgysem lesz. Igaz, az is benne van, hogy tevékenyen kell részt vennie a tanítási órákon. Az meg nincs benne, hogy bátran zavarja a többieket. De ez nálunk úgy látszik, mit se számít. Ebben elvileg egyet is értünk. De csak elvileg, mert a gyakorlat egészen mást mutatott eddig. És valószínűleg ez sem változik. Annyit azért még meghallgathatok, hogy az én történeteim nem egyeznek a másik két szereplő által elmondottakkal, de az én, valamint a kollégáim tapasztalatai alapján nálunk ez napi rutin. Rosszul gondolom. Mert szemrehányásként hangzik, hogy nem egyeznek a történetek, tehát minden bizonnyal én vagyok az, aki nem mond igazat. Nem mondja, csak utal rá. Erre mit mondjak? Jobb híján annyit, hogy a családgondozóval folytatott beszélgetés idején a tanáriban voltam. Nem egyedül. Érdeklődjön a kollégáknál. De végül úgy döntök, ebből én biztosan nem jöhetek ki jól. Mert ha harcolok a csoportért, az gyakran generál konfliktust. Szülővel, gyerekkel, kollégával. És a konfliktusokat jobb elkerülni, abból baj nem lehet. Ezt sem mondja. Én gondolom.

Azt hiszem, végleg feladtam. Nincs értelme ennek az örökös szélmalomharcnak. Ezt a brigádot már hozzászoktattam ahhoz, hogy bárkinek, bármikor nekimegyek, ha úgy vélem, sérelem érte őket. Ezt az évet még végigküzdöm. Jövőre Hawaii. Az új csoport azt csinál, amit akar, úgy csinálok, mintha próbálnék valamit tenni, hogy ne kergessenek mindenkit az őrületbe. Majd próbálom magam fényezni, mindent konfliktust elkerülni. Lesz, ami lesz! Ettől majd megnyugszanak a kedélyek, elkönyvelik a gyerekeket elvetemülteknek, ilyennek, olyannak. Én meg majd széttárom a kezem. Ez van, mit tehetnék? És miért nem leszek meglepve, ha az se lesz jó?

DZS

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

tr | 2015. december 13.
VAN értelme a szélmalomharcnak! Különben mitől lettek volt ilyenek a gyerekek (a többsége)? És ahol még nem látszik a hatás, majd később ott is fog. Ezek a dolgok nem múlnak el nyomtalanul a gyerekeknél. És szerintem a felnőtteknél sem, még ha nem is látszik rajtuk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.11.23.
"Mindenki egyformán ember"
Hat éve már, hogy Csordás Anett néhány szülőtársával együtt megalapította a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesületet. Ez jelenleg az egyetlen civil szervezet az országban, amely...
(Forrás: Házi Patika)
--
2017.11.23.
Holisztikus megközelítés a pedagógiában
A pedagógusok világképének eltérősége miatt a holisztikus nézőpont érvényesülési lehetősége is meglehetősen széles sávban mozog. Ez így is van rendjén. Amit viszont fontos kiemelni...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2017.11.23.
Ónody-Molnár Dóra: Balog Zoltán: A rövid ideig tartó szegregáció felkészíthet az integrációra
Az emberi erőforrások minisztere 107 percet töltött a kulturális bizottságban – ennyi ideje jutott arra, hogy tájékoztassa a képviselőket tárcája munkájáról. Amelyet természetesen sikeresnek...
(Forrás: 168 óra)
--
2017.11.22.
Olvasni kötelező, de mit? Magyarul Balóval - videó
A magyartanítás problémáiról, a műveltségeszmény változásairól beszélget Arató Lászlóval Magyartanárok Egyesülete vezetőjével, Fenyő D. Györggyel, a Radnóti Gimnázium magyartan...
(Forrás: rtl.hu)
--
2017.11.22.
Ónody-Molnár Dóra: Valaki megint hatalmasat hazudik a magyar oktatásról, és nem valószínű, hogy a KSH az
A Klebelsberg Központ vezetője teljesen mást állít a pedagóguslétszám és a gyerekszám alakulásáról, mint a hivatalos statisztikai adatok. És ez a kisebbik baj. A szavaiból arra lehet kö...
(Forrás: 168 óra)
--
2017.11.22.
Pedagógusi bérek: Balog „viccesnek” találta a kritikát
A kialakult helyzeten a pedagógusok feltehetően nem nevetnek. Bár a kormány évek óta a pedagógusbérek emelését ismételgeti – ami valóban megtörtént –, arról nem tesznek említést...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.11.22.
Megnyílt a 2018. évi pedagógusminősítési eljárásokhoz kapcsolódó portfólió- és pályázati felület
2017. június 28-án megnyílt a 2018. évi Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatok pedagógusminősítési eljárásaihoz kapcsolódó portfóliófelület, valamint a mesterpedagógus és kutatótan...
(Forrás: Oktatási Hivatal)
--
2017.11.22.
Ebben a leggyengébbek a magyar diákok
A háromévente végzett világszintű kompetenciafelmérésben szinte mindig az OECD-átlag alatt teljesítettünk, ez a most publikált, kollaboratív problémamegoldást vizsgáló modult illetően...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.11.22.
Kevés a rajzóra, ezért nem értjük a modern festészetet
Ember legyen a talpán, aki megoldást tud kínálni, hiszen a gyerekek óraszáma így is nagyon magas,  a diákok túlterheltek. De miért kellene érteni a kortárs festészetet? Hát, a legkevésb...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek