OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. november 9.
» Hozzászólások (0)

Ketten egy filmről1

E héten kezdték játszani a mozik A lecke című filmet. A történet középpontjában egy tanárnő áll, de nem a szó szoros értelmében vett iskolafilmmel van dolgunk. Veszprémi Attila szerint a főhős foglalkozásának nincs különösebb jelentősége, hiszen az ábrázolt probléma messze túlmutat az iskola világán, a „reménytelenség körei” az egész társadalmat elborítják. Szabó Anna viszont éppen az iskola zárt világa által meghatározott pedagógusszerepben véli megtalálni a mondandó lényegét. Nézzétek meg a filmet, és döntsétek el, hogy számotokra mi a megfelelő olvasat!

Veszprémi Attila
A reménytelenség körei

Pár napja láttam egy narráció nélküli dokumentumfilmet egy belga kisváros black metal-klubjáról, a 90-es évek elejéről. Egy ott koncertező zenekar tagja nyilatkozta benne többek közt a következőket: Azt akarjuk, hogy mindenki meghaljon, az egész világ temető legyen, mert ezt a világot fenntartani nem érdemes.

A lecke c. film egy bolgár kisváros lakóit vonultatja fel, akik nagyon furcsák: még a fenti primér következtetésig sem jutnak el, ők nem akarják, hogy mindenki meghaljon, ehelyett megélni akarnak. Hogy az, amit megszokásból művelnek, élet-e, azt jobbnak érzik nem firtatni. Ezt a nemfirtatást látjuk a filmen, a keret pedig egy szükségképpen banális, helyenként esszenciálissá sarkított és tömörített szenvedéstörténet, amelyben egy nyomorult iskolai és családi hétköznapokat gyúró kisvárosi tanárnőből győztes bűnöző lesz. Ez a szerepeltolódás rávezeti őt, hogy amiért eddig megszokásból harcolt – a rend vagy mi a szösz –, az valójában maga a pokol. És ha már így, akkor azért vagyunk, hogy valahol otthon legyünk benne.

A tanárnő angolt tanít, a globális kommunikáció legfontosabb megélhetési nyelvét – minden megélt kommunikációs belelégzés nélkül, kitartóan mereven, a háttérben egy ambícióit vesztett férjjel, egy csöpp, hamarosan láthatóan zombivá érlelődő kislánnyal, kétségbeejtő anyagi körülményekkel. Ezek ismert, felismerhető körök, amelyekből az egyetlen kiugrási lehetőség a dráma megkezdése volna: az eltagadott szenvedések megvallása és ütköztetése. A tanárnőnek egy osztálybeli lopás kapcsán alkalma nyílna igazságot keresni és osztani, ami végre valami efféle funkcióval oltaná be tanári szerepét. Meg is próbálkozik vele, ám a fullasztó szokások kontextusában a dráma is azonnal befullad. A gyerekek nem mutatnak érzelmeket a lopással kapcsolatban. Ezzel párhuzamosan férj és feleség egyéni elszigeteltsége a tragédia felé löki a kis családot: a törlesztőrészleteket titokban ostobaságra költő férfi miatt (túl azon, hogy a banki mechanizmusok miatt) a kilakoltatás fenyegeti őket.

A nő nem vállalja a drámát: a legkisebb kommunikációs kudarc után mindig maga kezd megoldani mindent, eleget tenni mindennek, mindenkinek. Ehhez van csak muníciója; képzetei csupán elidegenedett erkölcsi törmelékek, minden bizonnyal olyan kevercs, ami őt is „életben” tartotta eddig. Ezért foggal-körömmel védi és a világért sem enged be oda mást. Nincs benne semmilyen bizalom, csak egy parancs: meg kell oldanod. A gyerekekhez is egy ügyész beszél belőle, felajánlott partnersége hamis, segítségért nem fordul kollégához – valószínűleg az iskola falai sem lehelnek másféle mentalitást. Közben a hivatalokkal harcol. Férjére nem számíthat. Egyszerűen nincs alkalma, ideje előttünk rokonszenvessé válni. Van egy nézése, egy olyan kerek szemű, hitetlenkedő, kamaszos – de ez mostanra funkcióját vesztette, feltételes reflex lett, manírrá merevült. Az otthon nem otthon, nincs igazi kommunikáció, pár éves kislányával nem értik egymást. Hálás mosolya idegeneknek jár. Ha a banki alkalmazott nem harapja ketté a torkát. Ha pénz kell. A sorozatos megaláztatások alárendelődnek a parancsnak. Amikor pedig apja új feleségének viselkedése és az apai cinkosság hiánya miatti rettentő elmagányosodása pillanatában egy ízben valódi, őszinte fájdalmak törnek elő belőle, azzal keresztül is húzza az anyagi csődből való menekülés egyetlen esélyét.

A film a reménytelenség köreit járja be. A figurák konfliktusai meg vannak fagyva, nincsenek intellektuális fellángolások, elvi viták, érvek, különböző felfogások összecsapása és harca. A belső világok titokban maradnak. Nincs kitárulkozó gyengeség. Nincsenek nyíló kapuk. Senki felnőtt nem sír. Itt mindenki vak, senki nem lát át a fátylakon. Apró, használhatatlan segítségek és parazita cserekereskedelmek sodornak előre körbe-körbe egy normálisnak mondott társadalom peremén. Legfeljebb még a hányaveti idiotizmust lehet fölhasználni némi megkönnyebbedésre – és persze hálásnak kell lenni érte. A szabad akarat nem szerepel a társadalmi hagyományok között. (Ezt az értelmetlen órai jeleneteken is látni, amelyekből még a tanári akarás és a tanulói megvetés elánja is hiányzik. Tulajdonképpen érthetetlen, minek van ott abban az épületben bárki. Még a kolléga sem kavar fel, aki hajszoltan, remegve ront be a terembe. „Kérsz egy pohár vizet”? Már meg sem kérdezem, hogy segíthetek-e, mert tudom, hogy körülbelül mi a baj, és az enyémet se oldja meg senki. A dráma nélküli közeg szereplői lényegében halottak, a megélhetés, a kibírás parancsa mozgatja őket, mint a bábokat, bár a gyerekek még néha nevetgélnek vagy kergetik egymást.

A család megjavíthatatlan és mégis állandóan megjavítani akart autója gyönyörű tükre a kisvárosban élők életének és tragédiájának. De az egész épített környezet az. A főszereplő lakása tipikus: félbehagyott berendezkedés (úgy is jó lesz!), kopár falak, önbüntető kialakítatlanságok. Vigyorog az elközömbösödés, az akarat kifulladása, a pénzhez kötöttség bénultsága, az élet vonszolásának félelmetesen értelmetlen motivációja. A bankfiók szűk, otromba bizalmatlanságot tükröző folyosója, a műanyagmatricás, salétromos üzletportálok, az iskola bornírt, befulladt szokásrendszert mutató berendezése, és még a pénzes apa és új feleségének szánalmasan urizáló lakása is menekülésre késztetne mindenféle szabadságot. Ilyen díszletek között szomorú színészek az emberek. Nem volna muszáj sem szomorúnak, sem színésznek lenniük, de nem ez jut az eszükbe, csak az, hogy valamiből meg kell élni. A film nem a pénzről szól, mert a pénzről nem lehet mondani semmit, ellenben erről a mondatról szól. Arról, hogy „meg kell élni”, mert arról nagyon is lehet mondani valamit, először is azt, hogy rendszerint egész életünk során önmagát mondja ki. Ezt mutatja fel a film. (Amikor már nem kell megélni, akkor attól nem, hogy nem kell. Ha a kell megszűnik, akkor élni kezdünk, és az meg egész más téma, mondásban is.)

Pedagógiai tanulság kifejtése hagyományos módon – összehasonlítások vagy mértékek kontextusában – szerintem hiba volna részünkről. A tanárnő első és egyetlen szabad akaratból tett pedagógiai gesztusa a film legvégén egyben az első és egyetlen olyan, amelyet tanári szerepén kívül tesz. A tolvaj végül nem lelepleződik le – a film záró történése ördögi feloldozás. A tanárnő családtörténetében is megoldás születik – a reménytelenség körein belül. A körökből nincs szabadulás, egyetlen esély van: helyet bérelni a győzők között. Ha pedig a kétes győzelemre vivő pokoli út bejárása után sikerült életben maradnom, felismerem, hogy az úton nem lehettem egyedül. Legalább többen vagyunk, együtt vagyunk, most épp mint tanár és diák. Még élünk.

A film a tanárnő első önálló döntésénél, az első kegyelmi pillanatnál hirtelen véget ér. Talán később fölmerül valami poklon túli, kötelezettségeken túli világ is, de a készítők ezzel nem foglalkoznak. A lecke dogmafilm: megmutatja, hogy hogyan prostituálódik föltétlenül az erő és akarat egy olyan társadalomban, amely alapvetően egymás sakkban tartására épül, kizárólag az ehhez kapcsolódó örökölt automatizmusaiban bízik – és mindezt nem tudja magáról. Azért készül film az ilyesféle nemtudásról, amiért megmutatja a kegyelmi pillanatot is. Hogy látva láss.

Szabó Anna
Nem adja, hanem kapja a leckét

A történet a norma képviselőjéről, a tanárról szól. Lehetne akár szlovák, lengyel, magyar, ukrán vagy román is. Ebben a filmben ő az, aki ismeri a normákat, és igyekszik betartani, betartatni az iskolában, nem adja, hanem kapja a leckét. A szabályokról azonban – az iskolán kívül is érvényesekről – kevés a tapasztalata. Kevesebb, mint tanítványai egy részének.

Mire megérti, hogy nincsenek piros pontok a hibátlan leckéért, sőt akár fizetés se az elvégzett munkáért; hogy a szerződések bármikor megváltoztathatóak, hogy érvényességükről nem a jog, hanem az erő dönt, addigra olyan helyzetbe kerül, ahonnan nincs normakövető kiút. Ez nem egyszerűen belemerevedés a szerepbe, az egyetlen ismert terepen. Ez az iskolába zártság maga. Amikor valaki annyira megszokja az ottani játszmákat, és annyira fogalma sincs más viszonyokról, más működési szabályokról, hogy egy tizenhat éves szegregátumi kislány naivitásával sétál bele önként a csapdába. „Mert az elvégzett munkáért fizetnek.” Aha. Vagy nem. Még utóbb se, nemhogy előbb. Ilyen szempontból csuda hasznos jószág ez a KLIK – alkalmazottai lassan elkezdhetik megtanulni, mi és milyen az élet az iskola falain túl.

A főszereplő anyagilag talpon marad, de erkölcsileg elbukik. Ismerős? Mondom én, hogy véletlenül bolgár.

1A lecke. Bolgár-görög játékfilm, 2014,Rendezte Petar Valchanov és Kristina Grozeva

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek