OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. június 5.
» Hozzászólások (1)

Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért1

A TEMPUS Közalapítvány Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötete célkitűzéseiben az eddigi Alma a fán kiadványokhoz kapcsolódva, az európai oktatás értékeit hangsúlyozva ezúttal a méltányosság fontosságára hívja fel a figyelmet. A gyermek „megérik az iskolára, mint alma a fán” – a Tempus Közalapítvány 2010-ben elindított interjúkötet-sorozatának címadó hasonlata Vekerdy Tamástól származik, aki a sorozat korábbi köteteinek beszélgetőtársa volt.

A Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről (2010), a Fókuszban a tanulás támogatása (2012), és A tanulás jövője (2014) címmel megjelent kötetek sorába a szerkesztő és a kiadvány készítői örömmel emelték be az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötetet, mely nemcsak kiváló iskolavezetőkkel készített interjúkat, hanem a méltányosság fogalmát, új felfogását, nemzetközi dimenzióit értelmező tanulmányt, és az interjúkat felvezető, a méltányosság és az iskolavezetés kapcsolatára reflektáló írást is tartalmaz.

Honlapunkon a kötet egyes fejezeteiből közlünk részleteket annak reményében, hogy minél többen kapnak kedvet a teljes szövegek megismeréséhez. A sorozat Révai Nóra, a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportjának munkatársa, az iskolavezetés témájú tevékenységek szakmai koordinátora tanulmányának egy részletével indul.

Részlet Révai Nóra Méltányosság az oktatásban – Miről beszélünk? című tanulmányából2

A méltányossággal, társadalmi igazságossággal összefüggő diskurzus az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott az egyes nemzeti és a nemzetközi szakmai, kutatói és oktatáspolitikai párbeszédekben. A párbeszéd leggyakrabban a kihívásokról szól, arról, hogy miért van szükség méltányos oktatásra, illetve, hogy mi segíthetné ezt elő. Ahhoz azonban, hogy bármit is elérjünk ezen a téren, nem kerülhetjük meg, hogy a fogalom alapjairól beszéljünk. A következőkben áttekintünk néhány domináns szemléletet, és megvizsgáljuk, hogy ezek milyen következményekkel járnak, hogyan hatnak egymásra.

Esélyegyenlőség és eredményközpontú méltányosság

Az egyik domináns fogalom, ami a méltányossággal, társadalmi igazságossággal kapcsolatos diskurzusokat meghatározza, az esélyegyenlőség. Történetileg az esélyegyenlőség eredetileg az oktatáshoz való egyenlő hozzáférést jelentette. A hangsúly itt azon volt, hogy a hozzáférés lehetősége mindenki számára biztosítva legyen, annak azonban már nem tulajdonítottak különösebb figyelmet, hogy ki és hogyan használja ki ezeket a lehetőségeket, ki mennyire tud belőlük profitálni. (Levin, 2003) Az egyenlő hozzáférés elvét sok esetben értelmezték egyenlő bánásmódként, azaz minden gyereknek ugyanazt kell nyújtani. Egy kanadai kutatás szerint (Goddard and Hart, 2007 In: Ward et al, 2013) például sok kanadai iskolavezető aktívan ellenállt a sokféleség, a különbözőség elismerésének, mert a társadalmi igazságosságot egyenlő bánásmódként értelmezték, ez pedig hátrányosan hatott pl. a migráns és szociálisan hátrányos helyzetű tanulókra, akik a nemzeti tantervekkel nehezen birkóztak meg. Ezt a helyzetet illusztrálja az 1. kép. A nagymértékű tanulói diverzitás – különböző családi háttér, nyelvi, etnikai hovatartozás, gazdasági-társadalmi státusz, stb. – miatt, komoly egyenlőtlenségekhez vezet, ha minden gyerek pontosan ugyanazt kapja az oktatástól.

Az egyenlő hozzáférést felváltó szemlélet a méltányosságot az oktatási eredmények szempontjából közelíti meg, azaz az egyenlő esélyeket például a végzettség megszerzésére és a foglalkoztathatóságra vonatkoztatja. Ebből a szempontból nyilván nem elég, ha mindenkinek ugyanazokat a lehetőségeket biztosítjuk, hiszen különböző embereknek más-más lehetőségekre van szükségük, van, akinek több támogatás kell ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt elérje. A második kép az eredményközpontú méltányosság ideális kimenetét illusztrálja a meccsnézés hasonlatával: mindenki a számára megfelelő támogatást kapja meg egy adott eredmény eléréséhez, ezt a támogatást kihasználva pedig minden tanuló eléri az eredményt. Ez az irányzat a mai napig számos ország törekvéseit meghatározza.

Ma Magyarországon is általában ez a szemlélet dominál a méltányosságra való törekvésben, amit számos kutatás, oktatáspolitikai és szakmai diskurzus alátámaszt.

„Esélyegyenlőség (equal chances) alatt az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében kimutatható hátrányok felszámolását, méltányosság (equity) alatt pedig a különböző oktatási eredményekben kimutatható egyenlőtlenségek csökkentését értjük.” (Magyar Pedagógia Társaság, 2013)

Az esélyegyenlőség itt már nem az egyenlő bánásmódot jelenti, hanem az oktatás hátránykompenzációs képességét, míg a méltányos oktatás abban mutatkozik meg, hogy kisebb a különbség a tanulói eredmények között. Hasonló gondolatra épül a Jelentés a magyar közoktatásról 2006-os kötetéből származó idézet, amely az iskolai eredményességet határozza meg az eredményközpontú méltányosság szemszögéből:

„A ma legelfogadottabb felfogást követve azt az iskolát tekintjük eredményesnek, amelyik azonos kiindulópontból magasabb oktatási kimenetet (educational outcome) tud elérni, azaz adottságait, erőforrásait figyelembe véve ér el relatíve magas teljesítményt.” (Sinka, Horn, 2006)

Egyre erősebbek azonban azok a hangok, melyek ezt a haladóbb méltányosságfelfogást is megkérdőjelezik, rámutatnak a hátulütőire, és új irányokat próbálnak vázolni. Az egyik kritika arra vonatkozik, hogy a fent leírtak alapján hogyan mérjük az eredményeket. Az oktatás globális sztenderizációja (pl. méréseken keresztül) ugyanis szintén a különbözőség elismerése és figyelembe vétele ellen hathat, ha az egyenlő bánásmód felől közelítjük. A tanulók teljesítménymérésére használt sztenderdizált vizsgafeladatok nem csak a tanulók képességbeli különbözőségét tudják nehezen figyelembe venni, hanem – ami talán még ennél is fontosabb – csak bizonyos képességeket mérnek, melyekre talán a tanulók csak egy részének van szüksége ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessen. Ezt a jelenséget karikírozza a 3. kép, melyen a „vizsgázók” csupán elenyésző kisebbségének van szüksége a mért képességre: a fáramászásra. Magyarországon sztenderdizált mérésre példa az országos kompetenciamérés, más országokban, pl. Angliában azonban a sztenderdek sokkal erőteljesebben határozzák meg az oktatási rendszert. (Az említett képet lásd a kiadvány 12. oldalán. A szerk.) A PISA nemzetközi tanulói teljesítménymérő eszközt az ebben részt vevő országok szakértőinek bevonásával úgy hozzák létre, hogy lehetőleg minden ország kontextusában releváns legyen (itt elsősorban fejlett országokról van szó). A méréssel szemben megfogalmazott kritikák jelentős része tulajdonképpen az eredmények értelmezésére és felhasználására vonatkozik: hova vezet a méltányosság szempontjából, ha az oktatási rendszerek fő céljává az válik, hogy jól teljesítsen a sztenderd méréseken? Tényleg akkor a legmegfelelőbb-e az iskola minden tanuló számára, ha azokat a képességeket fejleszti, és éppen abban az életkorban, melyeket a PISA (vagy más sztenderd mérés) mér?[…]

Jacky Lumby (2013a) szerint a méltányos oktatás egyik legfontosabb eleme, hogy azt nyújtsa a gyereknek, amire az ő (a gyerek) szempontjából szüksége van. Az esélyegyenlőség ebben a kontextusban azt jelenti, hogy minden gyerek ugyanolyan esélyeket kap arra, hogy olyan életet élhessen, amit ő maga értékesnek tart. A gyereket ne határolja le a családi és kulturális közössége, ha ő másfajta életre vágyik, kapjon meg minden lehetőséget ahhoz, hogy ezt valóra válthassa. Az oktatás segítse tehát elő a társadalmi mobilitást. Ugyanakkor ne vessük meg vagy utasítsuk el a tanuló közösségének értékeit. A méltányos oktatás tehát biztosítja, hogy minden tanuló megszerezhesse azt a tudást, azokat a képességeket és attitűdöket, melyek szükségesek ahhoz, hogy önmaga és a társadalom számára is értékes életet élhessen.

A Méltányosság az oktatásban – Miről beszélünk c. tanulmány teljes terjedelmében, illetve az Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kiadvány lapozható formában elérhető itt.

1Kiadja a Tempus Közalapítvány, szerk.: B. Tier Noémi, Budapest, 2015

2A fejezet a kötet 10-29. oldalán található

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Péter | 2015. augusztus 13.
"...méltányosság (equity) alatt pedig a különböző oktatási eredményekben kimutatható egyenlőtlenségek csökkentését értjük.” (Magyar Pedagógia Társaság, 2013)"

Ez az a nemnes gondolat, ami a magyar közoktatásban a ma tapasztalható legelterjedtebb probléma. Ugyanis ennek az egyébként nemes célnak, az egyenlőtlenségek megszüntetésének az elérését nem a hátrányok leküzdésével, hanem az "előnyök eltüntetésével" igyekszik megodani. És erre a lehető legrosszabb módszert, a kritikátlan "integrációt" alkalmazza.

Amikor a magatartászavaros, tanulásban vagy értemileg akadályozott tanulókat (2-4 tanulót) egyszerűen csak beültetnek egy átlagos (normál) osztályközösségbe, akkor vagy
- a hátrányos helyzetben lévő nem kapja meg a szükséges figyelmet és speciális fejlesztést,
- vagy a többiekre jut kevesebb idő, és a többség fejlesztése szenved helyrehozhatatlan csorbát,
- vagy a kialakult helyzet teljesen felrúgja a tanításhoz minimálisan szükséges fegyelmezett légkört, és sok-sok tanóra elveszti eredeti célját, fejlesztő szerepét.

Mindez nem közelebb hozza egymáshoz a többséget és a hozzájuk "integráltakat", hanem még jobban kiélezi az ellentéteket, és sokat árt a befogadó csoportban nevelteknek.

Az integráció elve értelmes, jó dolog. De mint minden jó elgondolást, ezt is tönkre teszi, hatástalanná rontja a kritikátlan, fűnyíró szerű megoldási mód.

Azokban az iskolákban, ahol az eltérő fejlődésmenetű gyermekeket egy iskolában nevelik, közös folyosókon vannak a tantermeik, az iskola számos közös programot szervez számukra, felkészíti a gyermekeket a kölcsönös elfogadásra, egymás tiszteletére és segítésére, ott valóban eredményes a kölcsönös elfogadás és a különbségekből eredő hátrányok csökkentése. Mégpedig anélkül, hogy ennek a csökkensének a jobb helyzetben lévők, vagy mindannyian károsultjai lennének.

Ezen érdemes lenne elgondolkozni.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.19.
"Elég nagy baj, ha valaki az MTA elnökével kerül vitába"
Ezt üzente Szél Bernadett az MTA és a Corvinus átalakításán dolgozó Palkovicsnak, aki a parlamentben vázolta fel, miért jó, ha a Corvinus alapítványi tulajdonba kerül, de az ülés felé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek