OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. április 29.
» Hozzászólások (2)

Kötelező önkéntes munka középiskolásoknak - avagy hogyan utáltassunk meg ismét valami fontosat

2012 szeptemberében kezdte meg kilencedikes tanulmányait az első olyan évfolyam, melynek 50 óra kötelező közösségi szolgálatot kell teljesítenie ahhoz, hogy átvehesse majd az érettségi bizonyítványát. Mert hivatalosan ezt az elnevezést kapta a projekt, mely a tizenévesek – vitathatatlanul nagyon fontos - szociális érzékenyítését tűzte ki nemes célként. Eleinte még szó szerint „kötelező önkéntes munkaként” emlegették, nem akartam hinni a fülemnek – az elnevezésből a paradoxont végül kiiktatták, de a gyakorlat paradoxonán ez mit sem segít.

Eredetileg úgy volt, hogy lesz majd minden középiskolában egy ember, aki teljes állásban fogja a tanulók közösségi szolgálatát koordinálni. Szerencsére időben rájöttek, hogy ez felesleges pénzkidobás lenne, hiszen van ezeknek a diákoknak osztályfőnöke is. Kötelezze csak ő a diákjait a szolgálatra, keressen nekik helyet, és adminisztrálja, elvégre ő a főnök. (Mármint a gyerekek mindenható főnöke, és amúgy meg az Oktatási Hivatal alázatos szolgája, természetesen.)

2012-ben lettem életemben először osztályfőnök. A 9.a osztály 36 fiúval indult, „nehéz osztálynak” bizonyult (iskolánk viszonylatában), a tanulók egy része tanulási, és/vagy viselkedési zavarral küzdött. Épp ebben a tanévben nőtt meg a kötelező óraszám – nekem heti négy órával kellett többet tartani, ami elsőre nem tűnik soknak. Ám ez kb. plusz negyven tanulót jelent. Tegyük fel, hogy a tanítás nálam kimerül annyiban, hogy dolgozatokat javítok, és hiányzásokat meg jegyeket írok be. Még ha ilyen lelketlen „megélhetési” (na jó…) tanár is vagyok, aki a gyerekre puszta munkadarabként tekint, és esze ágában sincs velük beszélgetni, egyéni odafigyelés nulla, akinek nem fontos, hogy a bizalmukat elnyerje – nos, ez még akkor is rengeteg többletmunka. Jelenleg pontosan 116 tanítványom van – és, ami azt illeti, nem tudom őket szimpla statisztikának tekinteni, márpedig így elég húzós. (Persze, persze, a „fizetésemelés”. Ez volt az a tanév, amikor ott hagytam a nyelviskolát, mert már nem bírtam együtt a kettőt.)

De kicsit elkalandoztam. Szóval, némi praktikus fejtágítás után („érzékenyítés”? minek?) ki kellett osztani minden tanulónak egy szülői nyilatkozatot, egy munkanaplót és egy munkaszerződést. (Vagyis valami bonyolultabb neve van, nem tudom megjegyezni.) A naplóba maximum 3 órás(!!!) szakaszonként kell beírni a munkáltatónak, hogy mit csinált a gyermek, természetesen minden sort dátummal, pecséttel és aláírással kell ellátni. (Igen, három óránként. Egy fiatal nem dolgozhat többet törvényesen, csak napi három órát, akár nyári szünetben is. Ez egy jogállam, itt tiszteletben tartják és védik a fiatalokat. Szóval, aki mondjuk egy hétig segít egy gyerektáborban, és teljesít 50 órát, azt úgy kell beírni, mintha három hétig lett volna ott, nehogy megszívják a szervezők.) Van egy 1 cm x 2 cm-es, fakultatív rubrika is ebben a sorban, „élményeim, tapasztalataim” címmel. Valamiért ezt a tanulók nem szokták kitölteni.

Ezeket a 3 órás kis élet-periódusokat az ofőnek folyamatosan írni kell az e-naplóba is, úgysincs jobb dolga. A tanév végén össze kell gyűjteni a szerződéseket, a szülői nyilatkozatokat és a naplókat, melyeket a tanulók természetesen véletlenül sem veszítenek el, és mindegyiket aláírja az igazgató is, saját kezűleg. Aztán pedig már csak be kell írni az e-naplóba záradékként, na meg a bizonyítványba, ja, és természetesen még a kézzel írt anyakönyvbe is, hogy az adott tanévben hány órát teljesített a tanuló. Ha nulla órát, akkor azt kell lekönyvelni ennyiszer. Dátum. Aláírás. Pecsét. Harminchatszor. Aki elveszíti a naplóját, nos, bajban van, mert elég drága az a karton, amiből készül, nem biztos, hogy az iskola kap pénzt a pótlásra. És hogy az eddigi órái vajon nem vesztek-e el, az már azon múlik, hogy valami rendes osztályfőnökkel áldotta-e meg a felelőtlen tanulót a sors, akinek első az adminisztráció, és pontosan, szépen könyvelte a szociális érzékenyedés e bizonyítható állomásait. (Nem pedig valami link alakkal, aki még mindig azt hiszi, érdemes beszélgetni, külön programokat szervezni, és ettől persze folyamatos időzavarban van, meg mindig elfelejt valamit. És meg sem meri nyitni az e-naplót, mert az rögtön azzal szembesíti, hogy „Önnek 421 hiányzásról kell döntenie, megnézi?” Nem… Persze vannak kivételes osztályfőnökök, akik valami természetfeletti képesség birtokában ügyesen teljesítenek mindegyik területen. Kár, hogy nem tartozom közéjük.)

Tehát, ha nekem ma valaki azt mondja, hogy közösségi szolgálat, azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Lelki szemeim előtt megjelenik az e-napló, a munkanapló, a papírhegyek, hogy nem találom, hogy hova is írtam fel, meg hogy hol a fenében találok lehetőséget azoknak, akik még mindig „nulla óránál” tartanak, de azt legalább már háromszor beírtuk.

Pedig az önkéntes közösségi szolgálattal kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak. Tizennyolc évesen úgy döntöttem, hogy halasztok az egyetemen, és kipróbálom magam valamiben, amiben addig soha – egy Önkéntes Diakóniai Évet töltöttem Németországban, ahol halmozottan sérült emberekkel dolgoztam tizenkét hónapon át. Ez valódi önkéntes munka volt, hiszen saját, szabad döntés és belső motiváció vezetett hozzá. A kezdeti nehézségeken túljutva életem egyik legszebb éve volt, mely alapvetően meghatározta a későbbieket. Az egyetem mellett öt évet önkénteskedtem a Summa Vitae Otthonház értelmi sérült lakóinál. Életem első tanévében (a 2010/2011-esben), mikor még ifjúságvédelmi felelősként, jelentős órakedvezménnyel dolgozhattam, egy „uniós projektben” is részt vettünk velük. Az önkéntesen(!) jelentkező tanítványaimmal és a Summa lakóival, valamint egy zeneterapeuta barátom közreműködésével Feloldó Jelek néven együttest alapítottunk, koncerteket és kiállításokat szerveztünk. (Azóta már nincs „ifjúságvédelmi felelős”, mert az pénzkidobás. Sajnos a jelenlegi feltételek mellett már én is csak ritkán jutok ki a sérültekhez Piliscsabára. Az e-napló foglya vagyok.)

Emellett, szintén még az egyetem alatt, tagja lettem a Kárpát-Ifjúsági Egyesületnek, mely elsősorban a romániai magyar gyermekotthonokat igyekszik segíteni. Rendszeresen járunk ki az élesdi Kajántó Mária Gyermekotthonba, hogy szabadidős programokat szervezzünk a gyerekeknek. Elkísér ide néhány tanítvány is. Pedig még csak be sem lehet írni a munkanaplóba. Ugyanis „az iskola vagy a lakóhely 30 km-es körzetében teljesíthető a kötelező közösségi szolgálat.” Csak mi meg pont ezekhez a gyerekekhez kezdtünk el kötődni. Ja, és nem azért jövünk ide, mert annyira „jó fejek” vagyunk – hanem mert annyi szeretetet és emlékezetes élményt kapunk, hogy itt feltöltődünk annyira, hogy aztán valahogy túléljük pl. a kötelező közösségi szolgálat horror-adminisztrálását.

Mert nem attól lesz valaki jobb ember, hogy kényszerítik rá. Hogy szankciókkal fenyegetik: fiam, ha nem segítesz cipelni a néni szatyrát, és nem intézed el az igazolást az önkormányzatnál, akkor lesheted, hogy te itt érettségit kapsz…! A kötelező közösségi szolgálat pont olyan hülyeség, mint a kötelező olvasmány. Csak az egyik a szociális szférát teszi ismeretlenből elkerülendővé, a másik meg az olvasást utáltatja meg. (Félre értés ne essék, magyartanár is vagyok.)

Igen, talán soha nem volt még olyan fontos, mint most, hogy a tizenévesek odaforduljanak a rászorulókhoz. Hogy alázatot és szolidaritást tanuljanak. Hogy képesek legyenek a saját egójukon túllépni, hogy legyen annak a hamis, anyagias, énközpontú, felszínes, fogyasztói szemléletnek legalább konkurenciája, amit a média jelentős része teljes gátlástalansággal önt rájuk. (Mert a marketingmenedzserek meg a tömegkommunikációs szakemberek – ellentétben az oktatás irányíróival – nem restek figyelembe venni a pszichológiai kutatásokat. Ők pontosan tudják, hogyan lehet a fiatalokat hatékonyan befolyásolni.)

Igen, az érzékenyítés legjobb módja valószínűleg a közösségi szolgálat. Az önkéntes közösségi szolgálat lenne. Melyhez először is a megfelelő feltételekre lenne szükség. Például nem lenne szabad az amúgy is ezer sebből vérző iskolákra rálőcsölni, hanem valódi szakértők kellenének, akik egyrészt értenek az adott szociális területhez, másrészt pedig meg tudják szólítani a tizenéveseket. Először nekik kellene érzékenyítő foglalkozásokat tartani, hogy a fiatalok pontosan megértsék, miről is van szó. A legjobb az lenne, ha ezek a foglakozások nem az iskolában, hanem „terepen”, „élőben” zajlanának, hiszen az utazás és az új élmények önmagukban is vonzóak és valódi képet adnak. (A közoktatás egyik legnagyobb hátránya amúgy is az, hogy eseménytelen, életszerűtlen és unalmas, a diák pedig passzív „elszenvedő”, de szó szerint.)

Ha a fiatalok délutánjai nem lennének agyonterhelve sok felesleges „tanulnivalóval”, valószínűleg az is hozzájárulhatna a dolog sikeréhez. Persze, az is igaz, hogy ma már nagyon nehéz rávenni a tizenéveseket „külön programra”, mert annyi egyéb inger éri őket, és a napjuk szervezése sokszor teljesen esetleges. Aki előtt nincs közvetlen minta, kis eséllyel kezd el „jótékonykodni” csak azért, mert valami ismeretlen kívülálló szerint az zsír. Talán tényleg szükség van valami „mesterséges behatásra”, ha azt szeretnénk, hogy sok fiatal vegyen részt ilyen tevékenységben. De akkor sem szankciókhoz kellene kötni, hanem esetleg jutalmakhoz, engedményekhez – mondjuk bizonyos tantárgyak kiválthatóak lennének általa, többletpontot jelenthetne felvételinél, stb. Ha valaki egyszer „rákattan”, ráérez az ízére, már nem lesz szükség úgysem efféle „pozitív manipulációra”. (Pont, mint az olvasásnál.) De a kötelező dacot szül – ilyen az emberi természet, nem beszélve a kamaszokról. Ez valakinek még új?

Az önkéntes munkában nemcsak az a szép, hogy másoknak segíthetünk. Hogy mások szenvedését enyhíthetjük, hogy másoknak örömet szerezhetünk. Én személy szerint talán senkitől nem kaptam olyan őszinte, tiszta és önzetlen szeretetet, ragaszkodást és odafigyelést, mint azoktól a sérült emberektől, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni. A mai napig levelezem Nadine Loos-szal, a kerekes székes, értelmi sérült lánnyal Németországból – immár tizenegy éve. Hány barátomat elveszítettem ez alatt az idő alatt, mert valahogy nem volt idejük, energiájuk találkozni, miután közénk állt a távolság…

Az önkéntesség életforma, és valódi önbecsülést ad. Ha az én saját és szabad döntésem. Ha én akarom. Ha nem azért csinálom, hogy nehogy megbüntessenek, és hogy megkapjam már végre azt a rohadt pecsétet.

Sulyok Blanka

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

amira | 2015. május 10.
Wow, mintha csak én írtam volna, pedig már rég nem tanítok iskolában! (ÉN az iskolát hagytam ott a nyelviskola helyett:)Gratula, bárcsak több ilyen tanár lenne, mint te.nekem immár szülőként volt ez az első gondolatom, hogy ez az egész "kötelező" önkéntes munka egy elcseszett ötlet, természetesen valójában ingyenes gyermekmunkáról van szó. Ami ugyebár törvényellenes.A kötelező irodalomról ugyanez a véleményem, csak azt tudnám, hogy erre mikor jutnak el a tanmenet írók és maguk a tanárok is, akik ezeréve ugyanúgy tanítanak, mint a szocializmus idején???
Szilvi | 2015. május 1.
Fantasztikusan megfogalmazott írás, köszönjük!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.04.21.
Viselkedjen már normálisan az a fogyatékos gyerek!
Hiába van papírjuk a tanulási nehézséggel küzdő vagy éppen fogyatékkal élő gyerekeknek, sokszor csak a tanár jó indulatán múlik, hogy tényleg ad-e könnyítést a dolgozatnál vagy felel...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.04.21.
Buk(tat)ás
Azt mondják, a magyar iskolarendszer leggyengébben teljesítő területe a nyelvoktatás. Az egész EU-ban nálunk beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet – miközben az iskolában az előző rendszerben...
(Forrás: Népszava)
--
2018.04.21.
A kisdiák rendelte meg az iskolai menüt
A Békéscsabai Gyermekélelmezési Intézmény kezdeményezése alapján a megyeszékhely általános iskoláinak tanulói javaslatot tehetnek kedvenc ételükre. Ezeket azután beépítik az adott havi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.21.
A legnagyobb amerikai egyetemeket is legyőzték az ELTE hallgatói Washingtonban
A budapesti egyetemisták a döntőben több mint 120 csapatot utasítottak maguk mögé, köztük olyan egyetemek válogatottjait, mint a Yale, a Berkeley, az NYU, a King's College, a UCL, valamint a...
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
--
2018.04.21.
Zsidó iskola a Budai-hegyekben: itt nem tudod megvásárolni a helyedet (Interjú a Lauder Javne igazgatójával)
Ahogy pedig a diákok egyre közelebb kerülnek a pályaválasztáshoz, el kell érni, hogy valóban arra koncentrálhassanak. Azzal segítünk, ha egy ponton túl a továbbtanulást támogatjuk, a tö...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2018.04.21.
Új irány jön a gazdaságban Az átfogó javaslatcsomag már májusban napirendre kerülhet
Részletes, új és átfogó gazdaságstratégiai javaslatok kerülhetnek már májusi megalakulását követően az új kormány asztalára. A javaslatok kidolgozásában a Magyar Nemzeti Bank, valamint...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.04.21.
Megvannak a kompetenciamérés friss eredményei: nagy baj van a szakközépiskolákban
Hiába szabta át a kormány a tanterveket, változtatott az óraszámokon és alakította át a szakképzést, nem javult a hatodikos, nyolcadikos és tizedikes diákok matematikai és szövegértési...
(Forrás: Eduline)
--
2018.04.18.
Kötélmászás: mi a fenének erőltetik évtizedek óta?
Az történt, hogy mikor a Facebookon nyilvánosan felsóhajtottam – mit felsóhajtottam, dühöngtem egy sort a még mindig kötelező kötélmászás miatt –, az ismerőseim kommentözönben tudatt...
(Forrás: wmn.hu)
--
2018.04.18.
Felejtsük már el a stigmákat! – Nem igaz, hogy az Y generáció lusta és önimádó
És a lustaság meg az önimádat csak a jéghegy csúcsa. A digitális bennszülöttek első hullámát, az Y generációt övező előítéletek már vagy egy évtizedesek. Tíz év alatt azért elé...
(Forrás: wmn.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[H.M.:] Kedves Jázmin! Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[Anna:] Bár olyan eccerű lenne, hogy vasszigor, oszt' kész... Az egyén vagy csoport, amely a problémákat nem hajlandó tudomásul venni, hanem saját tudattalanjába száműzi, vagy a fegyelem válaszát adja rá, azaz elfojtja, s ez lényegileg ugyanaz, a robbanás felé halad. Lehet […]
Szegregáció »

--

[Szekszárdi Júlia:] Kedves KGY! Nem kétséges, hogy a szülők felelőssége óriási, de az Ön által ajánlott „vasszigorral” itt semmire sem mennénk. A szegregáció következményeiről lehet olvasni a bejegyzésben, és ugyanerről van szó a Gettórenoválás és iskolai szegregáció egyházi […]
Szegregáció »

--

[KGY:] Kedves Nóra! Ön hatalmasat téved a felelősség magállapításában! A gyermekért elsősorban 95% a szülők a felelősek a társadalmi felelősség csak a maradék 5%-ban kérhető számon, miután a szülő teljesítette a tőle elvárható részt. Nevelni a családban lehet a többi gyenge […]
Szegregáció »

--

[Varga Zsolt:] Az állam társadalmi igényt elégít ki, lásd: https://www.es.hu/cikk/2018-03-09/rado-peter/2018-az-oktataspolitikai-remenytelenseg-eve.html
Szegregáció »

--

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek