OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. április 29.
» Hozzászólások (2)

Kötelező önkéntes munka középiskolásoknak - avagy hogyan utáltassunk meg ismét valami fontosat

2012 szeptemberében kezdte meg kilencedikes tanulmányait az első olyan évfolyam, melynek 50 óra kötelező közösségi szolgálatot kell teljesítenie ahhoz, hogy átvehesse majd az érettségi bizonyítványát. Mert hivatalosan ezt az elnevezést kapta a projekt, mely a tizenévesek – vitathatatlanul nagyon fontos - szociális érzékenyítését tűzte ki nemes célként. Eleinte még szó szerint „kötelező önkéntes munkaként” emlegették, nem akartam hinni a fülemnek – az elnevezésből a paradoxont végül kiiktatták, de a gyakorlat paradoxonán ez mit sem segít.

Eredetileg úgy volt, hogy lesz majd minden középiskolában egy ember, aki teljes állásban fogja a tanulók közösségi szolgálatát koordinálni. Szerencsére időben rájöttek, hogy ez felesleges pénzkidobás lenne, hiszen van ezeknek a diákoknak osztályfőnöke is. Kötelezze csak ő a diákjait a szolgálatra, keressen nekik helyet, és adminisztrálja, elvégre ő a főnök. (Mármint a gyerekek mindenható főnöke, és amúgy meg az Oktatási Hivatal alázatos szolgája, természetesen.)

2012-ben lettem életemben először osztályfőnök. A 9.a osztály 36 fiúval indult, „nehéz osztálynak” bizonyult (iskolánk viszonylatában), a tanulók egy része tanulási, és/vagy viselkedési zavarral küzdött. Épp ebben a tanévben nőtt meg a kötelező óraszám – nekem heti négy órával kellett többet tartani, ami elsőre nem tűnik soknak. Ám ez kb. plusz negyven tanulót jelent. Tegyük fel, hogy a tanítás nálam kimerül annyiban, hogy dolgozatokat javítok, és hiányzásokat meg jegyeket írok be. Még ha ilyen lelketlen „megélhetési” (na jó…) tanár is vagyok, aki a gyerekre puszta munkadarabként tekint, és esze ágában sincs velük beszélgetni, egyéni odafigyelés nulla, akinek nem fontos, hogy a bizalmukat elnyerje – nos, ez még akkor is rengeteg többletmunka. Jelenleg pontosan 116 tanítványom van – és, ami azt illeti, nem tudom őket szimpla statisztikának tekinteni, márpedig így elég húzós. (Persze, persze, a „fizetésemelés”. Ez volt az a tanév, amikor ott hagytam a nyelviskolát, mert már nem bírtam együtt a kettőt.)

De kicsit elkalandoztam. Szóval, némi praktikus fejtágítás után („érzékenyítés”? minek?) ki kellett osztani minden tanulónak egy szülői nyilatkozatot, egy munkanaplót és egy munkaszerződést. (Vagyis valami bonyolultabb neve van, nem tudom megjegyezni.) A naplóba maximum 3 órás(!!!) szakaszonként kell beírni a munkáltatónak, hogy mit csinált a gyermek, természetesen minden sort dátummal, pecséttel és aláírással kell ellátni. (Igen, három óránként. Egy fiatal nem dolgozhat többet törvényesen, csak napi három órát, akár nyári szünetben is. Ez egy jogállam, itt tiszteletben tartják és védik a fiatalokat. Szóval, aki mondjuk egy hétig segít egy gyerektáborban, és teljesít 50 órát, azt úgy kell beírni, mintha három hétig lett volna ott, nehogy megszívják a szervezők.) Van egy 1 cm x 2 cm-es, fakultatív rubrika is ebben a sorban, „élményeim, tapasztalataim” címmel. Valamiért ezt a tanulók nem szokták kitölteni.

Ezeket a 3 órás kis élet-periódusokat az ofőnek folyamatosan írni kell az e-naplóba is, úgysincs jobb dolga. A tanév végén össze kell gyűjteni a szerződéseket, a szülői nyilatkozatokat és a naplókat, melyeket a tanulók természetesen véletlenül sem veszítenek el, és mindegyiket aláírja az igazgató is, saját kezűleg. Aztán pedig már csak be kell írni az e-naplóba záradékként, na meg a bizonyítványba, ja, és természetesen még a kézzel írt anyakönyvbe is, hogy az adott tanévben hány órát teljesített a tanuló. Ha nulla órát, akkor azt kell lekönyvelni ennyiszer. Dátum. Aláírás. Pecsét. Harminchatszor. Aki elveszíti a naplóját, nos, bajban van, mert elég drága az a karton, amiből készül, nem biztos, hogy az iskola kap pénzt a pótlásra. És hogy az eddigi órái vajon nem vesztek-e el, az már azon múlik, hogy valami rendes osztályfőnökkel áldotta-e meg a felelőtlen tanulót a sors, akinek első az adminisztráció, és pontosan, szépen könyvelte a szociális érzékenyedés e bizonyítható állomásait. (Nem pedig valami link alakkal, aki még mindig azt hiszi, érdemes beszélgetni, külön programokat szervezni, és ettől persze folyamatos időzavarban van, meg mindig elfelejt valamit. És meg sem meri nyitni az e-naplót, mert az rögtön azzal szembesíti, hogy „Önnek 421 hiányzásról kell döntenie, megnézi?” Nem… Persze vannak kivételes osztályfőnökök, akik valami természetfeletti képesség birtokában ügyesen teljesítenek mindegyik területen. Kár, hogy nem tartozom közéjük.)

Tehát, ha nekem ma valaki azt mondja, hogy közösségi szolgálat, azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Lelki szemeim előtt megjelenik az e-napló, a munkanapló, a papírhegyek, hogy nem találom, hogy hova is írtam fel, meg hogy hol a fenében találok lehetőséget azoknak, akik még mindig „nulla óránál” tartanak, de azt legalább már háromszor beírtuk.

Pedig az önkéntes közösségi szolgálattal kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak. Tizennyolc évesen úgy döntöttem, hogy halasztok az egyetemen, és kipróbálom magam valamiben, amiben addig soha – egy Önkéntes Diakóniai Évet töltöttem Németországban, ahol halmozottan sérült emberekkel dolgoztam tizenkét hónapon át. Ez valódi önkéntes munka volt, hiszen saját, szabad döntés és belső motiváció vezetett hozzá. A kezdeti nehézségeken túljutva életem egyik legszebb éve volt, mely alapvetően meghatározta a későbbieket. Az egyetem mellett öt évet önkénteskedtem a Summa Vitae Otthonház értelmi sérült lakóinál. Életem első tanévében (a 2010/2011-esben), mikor még ifjúságvédelmi felelősként, jelentős órakedvezménnyel dolgozhattam, egy „uniós projektben” is részt vettünk velük. Az önkéntesen(!) jelentkező tanítványaimmal és a Summa lakóival, valamint egy zeneterapeuta barátom közreműködésével Feloldó Jelek néven együttest alapítottunk, koncerteket és kiállításokat szerveztünk. (Azóta már nincs „ifjúságvédelmi felelős”, mert az pénzkidobás. Sajnos a jelenlegi feltételek mellett már én is csak ritkán jutok ki a sérültekhez Piliscsabára. Az e-napló foglya vagyok.)

Emellett, szintén még az egyetem alatt, tagja lettem a Kárpát-Ifjúsági Egyesületnek, mely elsősorban a romániai magyar gyermekotthonokat igyekszik segíteni. Rendszeresen járunk ki az élesdi Kajántó Mária Gyermekotthonba, hogy szabadidős programokat szervezzünk a gyerekeknek. Elkísér ide néhány tanítvány is. Pedig még csak be sem lehet írni a munkanaplóba. Ugyanis „az iskola vagy a lakóhely 30 km-es körzetében teljesíthető a kötelező közösségi szolgálat.” Csak mi meg pont ezekhez a gyerekekhez kezdtünk el kötődni. Ja, és nem azért jövünk ide, mert annyira „jó fejek” vagyunk – hanem mert annyi szeretetet és emlékezetes élményt kapunk, hogy itt feltöltődünk annyira, hogy aztán valahogy túléljük pl. a kötelező közösségi szolgálat horror-adminisztrálását.

Mert nem attól lesz valaki jobb ember, hogy kényszerítik rá. Hogy szankciókkal fenyegetik: fiam, ha nem segítesz cipelni a néni szatyrát, és nem intézed el az igazolást az önkormányzatnál, akkor lesheted, hogy te itt érettségit kapsz…! A kötelező közösségi szolgálat pont olyan hülyeség, mint a kötelező olvasmány. Csak az egyik a szociális szférát teszi ismeretlenből elkerülendővé, a másik meg az olvasást utáltatja meg. (Félre értés ne essék, magyartanár is vagyok.)

Igen, talán soha nem volt még olyan fontos, mint most, hogy a tizenévesek odaforduljanak a rászorulókhoz. Hogy alázatot és szolidaritást tanuljanak. Hogy képesek legyenek a saját egójukon túllépni, hogy legyen annak a hamis, anyagias, énközpontú, felszínes, fogyasztói szemléletnek legalább konkurenciája, amit a média jelentős része teljes gátlástalansággal önt rájuk. (Mert a marketingmenedzserek meg a tömegkommunikációs szakemberek – ellentétben az oktatás irányíróival – nem restek figyelembe venni a pszichológiai kutatásokat. Ők pontosan tudják, hogyan lehet a fiatalokat hatékonyan befolyásolni.)

Igen, az érzékenyítés legjobb módja valószínűleg a közösségi szolgálat. Az önkéntes közösségi szolgálat lenne. Melyhez először is a megfelelő feltételekre lenne szükség. Például nem lenne szabad az amúgy is ezer sebből vérző iskolákra rálőcsölni, hanem valódi szakértők kellenének, akik egyrészt értenek az adott szociális területhez, másrészt pedig meg tudják szólítani a tizenéveseket. Először nekik kellene érzékenyítő foglalkozásokat tartani, hogy a fiatalok pontosan megértsék, miről is van szó. A legjobb az lenne, ha ezek a foglakozások nem az iskolában, hanem „terepen”, „élőben” zajlanának, hiszen az utazás és az új élmények önmagukban is vonzóak és valódi képet adnak. (A közoktatás egyik legnagyobb hátránya amúgy is az, hogy eseménytelen, életszerűtlen és unalmas, a diák pedig passzív „elszenvedő”, de szó szerint.)

Ha a fiatalok délutánjai nem lennének agyonterhelve sok felesleges „tanulnivalóval”, valószínűleg az is hozzájárulhatna a dolog sikeréhez. Persze, az is igaz, hogy ma már nagyon nehéz rávenni a tizenéveseket „külön programra”, mert annyi egyéb inger éri őket, és a napjuk szervezése sokszor teljesen esetleges. Aki előtt nincs közvetlen minta, kis eséllyel kezd el „jótékonykodni” csak azért, mert valami ismeretlen kívülálló szerint az zsír. Talán tényleg szükség van valami „mesterséges behatásra”, ha azt szeretnénk, hogy sok fiatal vegyen részt ilyen tevékenységben. De akkor sem szankciókhoz kellene kötni, hanem esetleg jutalmakhoz, engedményekhez – mondjuk bizonyos tantárgyak kiválthatóak lennének általa, többletpontot jelenthetne felvételinél, stb. Ha valaki egyszer „rákattan”, ráérez az ízére, már nem lesz szükség úgysem efféle „pozitív manipulációra”. (Pont, mint az olvasásnál.) De a kötelező dacot szül – ilyen az emberi természet, nem beszélve a kamaszokról. Ez valakinek még új?

Az önkéntes munkában nemcsak az a szép, hogy másoknak segíthetünk. Hogy mások szenvedését enyhíthetjük, hogy másoknak örömet szerezhetünk. Én személy szerint talán senkitől nem kaptam olyan őszinte, tiszta és önzetlen szeretetet, ragaszkodást és odafigyelést, mint azoktól a sérült emberektől, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni. A mai napig levelezem Nadine Loos-szal, a kerekes székes, értelmi sérült lánnyal Németországból – immár tizenegy éve. Hány barátomat elveszítettem ez alatt az idő alatt, mert valahogy nem volt idejük, energiájuk találkozni, miután közénk állt a távolság…

Az önkéntesség életforma, és valódi önbecsülést ad. Ha az én saját és szabad döntésem. Ha én akarom. Ha nem azért csinálom, hogy nehogy megbüntessenek, és hogy megkapjam már végre azt a rohadt pecsétet.

Sulyok Blanka

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

amira | 2015. május 10.
Wow, mintha csak én írtam volna, pedig már rég nem tanítok iskolában! (ÉN az iskolát hagytam ott a nyelviskola helyett:)Gratula, bárcsak több ilyen tanár lenne, mint te.nekem immár szülőként volt ez az első gondolatom, hogy ez az egész "kötelező" önkéntes munka egy elcseszett ötlet, természetesen valójában ingyenes gyermekmunkáról van szó. Ami ugyebár törvényellenes.A kötelező irodalomról ugyanez a véleményem, csak azt tudnám, hogy erre mikor jutnak el a tanmenet írók és maguk a tanárok is, akik ezeréve ugyanúgy tanítanak, mint a szocializmus idején???
Szilvi | 2015. május 1.
Fantasztikusan megfogalmazott írás, köszönjük!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek