OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. április 29.
» Hozzászólások (2)

Kötelező önkéntes munka középiskolásoknak - avagy hogyan utáltassunk meg ismét valami fontosat

2012 szeptemberében kezdte meg kilencedikes tanulmányait az első olyan évfolyam, melynek 50 óra kötelező közösségi szolgálatot kell teljesítenie ahhoz, hogy átvehesse majd az érettségi bizonyítványát. Mert hivatalosan ezt az elnevezést kapta a projekt, mely a tizenévesek – vitathatatlanul nagyon fontos - szociális érzékenyítését tűzte ki nemes célként. Eleinte még szó szerint „kötelező önkéntes munkaként” emlegették, nem akartam hinni a fülemnek – az elnevezésből a paradoxont végül kiiktatták, de a gyakorlat paradoxonán ez mit sem segít.

Eredetileg úgy volt, hogy lesz majd minden középiskolában egy ember, aki teljes állásban fogja a tanulók közösségi szolgálatát koordinálni. Szerencsére időben rájöttek, hogy ez felesleges pénzkidobás lenne, hiszen van ezeknek a diákoknak osztályfőnöke is. Kötelezze csak ő a diákjait a szolgálatra, keressen nekik helyet, és adminisztrálja, elvégre ő a főnök. (Mármint a gyerekek mindenható főnöke, és amúgy meg az Oktatási Hivatal alázatos szolgája, természetesen.)

2012-ben lettem életemben először osztályfőnök. A 9.a osztály 36 fiúval indult, „nehéz osztálynak” bizonyult (iskolánk viszonylatában), a tanulók egy része tanulási, és/vagy viselkedési zavarral küzdött. Épp ebben a tanévben nőtt meg a kötelező óraszám – nekem heti négy órával kellett többet tartani, ami elsőre nem tűnik soknak. Ám ez kb. plusz negyven tanulót jelent. Tegyük fel, hogy a tanítás nálam kimerül annyiban, hogy dolgozatokat javítok, és hiányzásokat meg jegyeket írok be. Még ha ilyen lelketlen „megélhetési” (na jó…) tanár is vagyok, aki a gyerekre puszta munkadarabként tekint, és esze ágában sincs velük beszélgetni, egyéni odafigyelés nulla, akinek nem fontos, hogy a bizalmukat elnyerje – nos, ez még akkor is rengeteg többletmunka. Jelenleg pontosan 116 tanítványom van – és, ami azt illeti, nem tudom őket szimpla statisztikának tekinteni, márpedig így elég húzós. (Persze, persze, a „fizetésemelés”. Ez volt az a tanév, amikor ott hagytam a nyelviskolát, mert már nem bírtam együtt a kettőt.)

De kicsit elkalandoztam. Szóval, némi praktikus fejtágítás után („érzékenyítés”? minek?) ki kellett osztani minden tanulónak egy szülői nyilatkozatot, egy munkanaplót és egy munkaszerződést. (Vagyis valami bonyolultabb neve van, nem tudom megjegyezni.) A naplóba maximum 3 órás(!!!) szakaszonként kell beírni a munkáltatónak, hogy mit csinált a gyermek, természetesen minden sort dátummal, pecséttel és aláírással kell ellátni. (Igen, három óránként. Egy fiatal nem dolgozhat többet törvényesen, csak napi három órát, akár nyári szünetben is. Ez egy jogállam, itt tiszteletben tartják és védik a fiatalokat. Szóval, aki mondjuk egy hétig segít egy gyerektáborban, és teljesít 50 órát, azt úgy kell beírni, mintha három hétig lett volna ott, nehogy megszívják a szervezők.) Van egy 1 cm x 2 cm-es, fakultatív rubrika is ebben a sorban, „élményeim, tapasztalataim” címmel. Valamiért ezt a tanulók nem szokták kitölteni.

Ezeket a 3 órás kis élet-periódusokat az ofőnek folyamatosan írni kell az e-naplóba is, úgysincs jobb dolga. A tanév végén össze kell gyűjteni a szerződéseket, a szülői nyilatkozatokat és a naplókat, melyeket a tanulók természetesen véletlenül sem veszítenek el, és mindegyiket aláírja az igazgató is, saját kezűleg. Aztán pedig már csak be kell írni az e-naplóba záradékként, na meg a bizonyítványba, ja, és természetesen még a kézzel írt anyakönyvbe is, hogy az adott tanévben hány órát teljesített a tanuló. Ha nulla órát, akkor azt kell lekönyvelni ennyiszer. Dátum. Aláírás. Pecsét. Harminchatszor. Aki elveszíti a naplóját, nos, bajban van, mert elég drága az a karton, amiből készül, nem biztos, hogy az iskola kap pénzt a pótlásra. És hogy az eddigi órái vajon nem vesztek-e el, az már azon múlik, hogy valami rendes osztályfőnökkel áldotta-e meg a felelőtlen tanulót a sors, akinek első az adminisztráció, és pontosan, szépen könyvelte a szociális érzékenyedés e bizonyítható állomásait. (Nem pedig valami link alakkal, aki még mindig azt hiszi, érdemes beszélgetni, külön programokat szervezni, és ettől persze folyamatos időzavarban van, meg mindig elfelejt valamit. És meg sem meri nyitni az e-naplót, mert az rögtön azzal szembesíti, hogy „Önnek 421 hiányzásról kell döntenie, megnézi?” Nem… Persze vannak kivételes osztályfőnökök, akik valami természetfeletti képesség birtokában ügyesen teljesítenek mindegyik területen. Kár, hogy nem tartozom közéjük.)

Tehát, ha nekem ma valaki azt mondja, hogy közösségi szolgálat, azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Lelki szemeim előtt megjelenik az e-napló, a munkanapló, a papírhegyek, hogy nem találom, hogy hova is írtam fel, meg hogy hol a fenében találok lehetőséget azoknak, akik még mindig „nulla óránál” tartanak, de azt legalább már háromszor beírtuk.

Pedig az önkéntes közösségi szolgálattal kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak. Tizennyolc évesen úgy döntöttem, hogy halasztok az egyetemen, és kipróbálom magam valamiben, amiben addig soha – egy Önkéntes Diakóniai Évet töltöttem Németországban, ahol halmozottan sérült emberekkel dolgoztam tizenkét hónapon át. Ez valódi önkéntes munka volt, hiszen saját, szabad döntés és belső motiváció vezetett hozzá. A kezdeti nehézségeken túljutva életem egyik legszebb éve volt, mely alapvetően meghatározta a későbbieket. Az egyetem mellett öt évet önkénteskedtem a Summa Vitae Otthonház értelmi sérült lakóinál. Életem első tanévében (a 2010/2011-esben), mikor még ifjúságvédelmi felelősként, jelentős órakedvezménnyel dolgozhattam, egy „uniós projektben” is részt vettünk velük. Az önkéntesen(!) jelentkező tanítványaimmal és a Summa lakóival, valamint egy zeneterapeuta barátom közreműködésével Feloldó Jelek néven együttest alapítottunk, koncerteket és kiállításokat szerveztünk. (Azóta már nincs „ifjúságvédelmi felelős”, mert az pénzkidobás. Sajnos a jelenlegi feltételek mellett már én is csak ritkán jutok ki a sérültekhez Piliscsabára. Az e-napló foglya vagyok.)

Emellett, szintén még az egyetem alatt, tagja lettem a Kárpát-Ifjúsági Egyesületnek, mely elsősorban a romániai magyar gyermekotthonokat igyekszik segíteni. Rendszeresen járunk ki az élesdi Kajántó Mária Gyermekotthonba, hogy szabadidős programokat szervezzünk a gyerekeknek. Elkísér ide néhány tanítvány is. Pedig még csak be sem lehet írni a munkanaplóba. Ugyanis „az iskola vagy a lakóhely 30 km-es körzetében teljesíthető a kötelező közösségi szolgálat.” Csak mi meg pont ezekhez a gyerekekhez kezdtünk el kötődni. Ja, és nem azért jövünk ide, mert annyira „jó fejek” vagyunk – hanem mert annyi szeretetet és emlékezetes élményt kapunk, hogy itt feltöltődünk annyira, hogy aztán valahogy túléljük pl. a kötelező közösségi szolgálat horror-adminisztrálását.

Mert nem attól lesz valaki jobb ember, hogy kényszerítik rá. Hogy szankciókkal fenyegetik: fiam, ha nem segítesz cipelni a néni szatyrát, és nem intézed el az igazolást az önkormányzatnál, akkor lesheted, hogy te itt érettségit kapsz…! A kötelező közösségi szolgálat pont olyan hülyeség, mint a kötelező olvasmány. Csak az egyik a szociális szférát teszi ismeretlenből elkerülendővé, a másik meg az olvasást utáltatja meg. (Félre értés ne essék, magyartanár is vagyok.)

Igen, talán soha nem volt még olyan fontos, mint most, hogy a tizenévesek odaforduljanak a rászorulókhoz. Hogy alázatot és szolidaritást tanuljanak. Hogy képesek legyenek a saját egójukon túllépni, hogy legyen annak a hamis, anyagias, énközpontú, felszínes, fogyasztói szemléletnek legalább konkurenciája, amit a média jelentős része teljes gátlástalansággal önt rájuk. (Mert a marketingmenedzserek meg a tömegkommunikációs szakemberek – ellentétben az oktatás irányíróival – nem restek figyelembe venni a pszichológiai kutatásokat. Ők pontosan tudják, hogyan lehet a fiatalokat hatékonyan befolyásolni.)

Igen, az érzékenyítés legjobb módja valószínűleg a közösségi szolgálat. Az önkéntes közösségi szolgálat lenne. Melyhez először is a megfelelő feltételekre lenne szükség. Például nem lenne szabad az amúgy is ezer sebből vérző iskolákra rálőcsölni, hanem valódi szakértők kellenének, akik egyrészt értenek az adott szociális területhez, másrészt pedig meg tudják szólítani a tizenéveseket. Először nekik kellene érzékenyítő foglalkozásokat tartani, hogy a fiatalok pontosan megértsék, miről is van szó. A legjobb az lenne, ha ezek a foglakozások nem az iskolában, hanem „terepen”, „élőben” zajlanának, hiszen az utazás és az új élmények önmagukban is vonzóak és valódi képet adnak. (A közoktatás egyik legnagyobb hátránya amúgy is az, hogy eseménytelen, életszerűtlen és unalmas, a diák pedig passzív „elszenvedő”, de szó szerint.)

Ha a fiatalok délutánjai nem lennének agyonterhelve sok felesleges „tanulnivalóval”, valószínűleg az is hozzájárulhatna a dolog sikeréhez. Persze, az is igaz, hogy ma már nagyon nehéz rávenni a tizenéveseket „külön programra”, mert annyi egyéb inger éri őket, és a napjuk szervezése sokszor teljesen esetleges. Aki előtt nincs közvetlen minta, kis eséllyel kezd el „jótékonykodni” csak azért, mert valami ismeretlen kívülálló szerint az zsír. Talán tényleg szükség van valami „mesterséges behatásra”, ha azt szeretnénk, hogy sok fiatal vegyen részt ilyen tevékenységben. De akkor sem szankciókhoz kellene kötni, hanem esetleg jutalmakhoz, engedményekhez – mondjuk bizonyos tantárgyak kiválthatóak lennének általa, többletpontot jelenthetne felvételinél, stb. Ha valaki egyszer „rákattan”, ráérez az ízére, már nem lesz szükség úgysem efféle „pozitív manipulációra”. (Pont, mint az olvasásnál.) De a kötelező dacot szül – ilyen az emberi természet, nem beszélve a kamaszokról. Ez valakinek még új?

Az önkéntes munkában nemcsak az a szép, hogy másoknak segíthetünk. Hogy mások szenvedését enyhíthetjük, hogy másoknak örömet szerezhetünk. Én személy szerint talán senkitől nem kaptam olyan őszinte, tiszta és önzetlen szeretetet, ragaszkodást és odafigyelést, mint azoktól a sérült emberektől, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni. A mai napig levelezem Nadine Loos-szal, a kerekes székes, értelmi sérült lánnyal Németországból – immár tizenegy éve. Hány barátomat elveszítettem ez alatt az idő alatt, mert valahogy nem volt idejük, energiájuk találkozni, miután közénk állt a távolság…

Az önkéntesség életforma, és valódi önbecsülést ad. Ha az én saját és szabad döntésem. Ha én akarom. Ha nem azért csinálom, hogy nehogy megbüntessenek, és hogy megkapjam már végre azt a rohadt pecsétet.

Sulyok Blanka

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

amira | 2015. május 10.
Wow, mintha csak én írtam volna, pedig már rég nem tanítok iskolában! (ÉN az iskolát hagytam ott a nyelviskola helyett:)Gratula, bárcsak több ilyen tanár lenne, mint te.nekem immár szülőként volt ez az első gondolatom, hogy ez az egész "kötelező" önkéntes munka egy elcseszett ötlet, természetesen valójában ingyenes gyermekmunkáról van szó. Ami ugyebár törvényellenes.A kötelező irodalomról ugyanez a véleményem, csak azt tudnám, hogy erre mikor jutnak el a tanmenet írók és maguk a tanárok is, akik ezeréve ugyanúgy tanítanak, mint a szocializmus idején???
Szilvi | 2015. május 1.
Fantasztikusan megfogalmazott írás, köszönjük!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.05.26.
Az ombudsman a demokratikus vitát félti a civilek elleni törvénytől
Véleményt nyilvánított a külföldről támogatott szervezeteket megbélyegző törvényről az alapvető jogok biztosa is. Álláspontját hivatalból küldte meg az Országgyűlés Törvényalkot...
(Forrás: TASZ)
--
2017.05.26.
Ezernél több pécsi gyerek jár ebbe a lassan szétrohadó iskolába
Elképesztő fotókat kaptunk a pécsi ÁNK-ból. A rozsdásan málladozó plafon és a vízgyűjtő vödrök szegélyezte folyosók jobb helyeken csak posztapokaliptikus sci-fik forgatási helyszínei...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2017.05.26.
A helyzet több, mint elkeserítő az SNI gyermekek képzésében
Néhány napja Önöknek küldött levelünkben leírtuk, hogy a Cseve csoport is tudja, hogy változás szükséges az SNI/BTMN területén. Leírtuk, hogy a javasolt törvénymódosítás nem jó ir...
(Forrás: Tabunyitogató)
--
2017.05.26.
Nem több az erőszak az iskolákban, csak már nem söprik a szőnyeg alá
Az iskolai légkört mérgező kortárs erőszakkal szemben semmit nem érnek az olyan hagyományos, fegyelmezésen alapuló pedagógiai módszerek, mint az intőosztogatás vagy egy fegyelmi eljárá...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.05.26.
Balog Zoltán: a Nemzeti Pedagógus Kar valódi szakmai fórum
A miniszter azt mondta, az NPK tagjai a szakma védelméről és a hivatás tekintélyének helyreállításáról gondoskodnak. Arra kérte őket, hogy a nemzeti köznevelési célokat képviseljék é...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
A tanítás módszertanán változtatnának az oktatók
Az Ideális iskola 2017 esszéíró-pályázatra – amelyet a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) hirdetett meg – 91 munka érkezett. Kis Sándor, az elbírálóbizottság vezetője lapunknak elmondta, a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Életszerűbbé tennék a hiányzások igazolását
A gyerekek harmadát-felét csupán igazolásért viszik el a házi gyermekorvosokhoz, különösen a novembertől márciusig tartó időszakban. A legtöbb iskolában jelenlegi ugyanis a szülők fé...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Már az óvodásoknak is segíthet Polgár Judit módszere
Elkészült a Polgár Judit olimpiai bajnok, nemzetközi sakknagymester által kifejlesztett iskolai Sakkpalota-program óvodások számára kidolgozott változata. A Sakkjátszótér programcsomag ő...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.05.26.
Kétmilliárdot fordítanak a drogozás megelőzésére
A jövő évi költségvetésben minden eddiginél többet, hetvenkilencmilliárd forintot fordítanak gyermekétkeztetésre, ez háromszor akkora összeg, mint 2010-ben – közölte az Emmi család...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zsófia! Ezt a kérdést helyben kellene tisztázni. A törvény szerint, ha nincs az érintettnek tanítói képesítése, a puszta konduktori végzettséggel nem taníthat az alsó tagozatban. Ha ez ellen szülőként kifogása van, akkor az iskolavezetőnél kellene érdeklődnie. Ha nem kap tőle megfelelő választ, a fenntartóhoz lehet fordulni a problémával. OFOE

--
  Zsofia

Kedves Osztályfönök,
A kövwtkezö problémában szeretném a véleményüket segitségüket kérni. Tanithat e egy általános iskola (hagyományos iskola) alsó tagozatosait olyan tanár akiknek Peto Intézetes konduktori végzetsége van. A Intézet honlapja szerint nem, akkor még is hogy alkalmazhatja az Iskola? Mit tehet ilyenkor a szülö ? Válaszát nagyon köszönöm

--
  OFOE

Kedves Béla! Törvény nem szabályozza azt, hogy a tanár mikor kérjen/kérhet számon. Ha szakórát tartott az órán, amikor helyettesített, legyen az akár testnevelés, akár osztályfőnöki, akkor joga volt a "leadott" tananyagot számon kérni. Ha Ti ezt sérelmesnek találtátok valamiért, azt vele kellene megbeszélni. Javasoljuk, hogy a gondotokkal keressétek meg az osztályfőnökötöket, aki segíthet közvetíteni az osztály és a szaktanár között. Nem tudom, van-e az iskolában működőképes diákönkormányzat, mert annak lenne a tiszte a diákok érdekképviseletének ellátása. Mivel nem ismerjük a pontos körülményeket, a tanár szempontjait, az iskola házirendjét, nem tudunk ennél konkrétabb választ adni.

--
  Béla

Jónapot!
Azzal a kérdéssel fordulnék magához (magukhoz), hogy tanár önkényesen megváltoztathatja e az órarendet majd pedig ezen az órán leadott tananyagot számon kérheti-e ?(testnevelés óra helyett osztályfőnökink lett volna de fizika volt tartva, majd pár nappal később az ezen az órán elhangzottakból feleltünk.)

--
  OFOE

Kedves Noémi! Először is meg kellene nyugodnia, a kisfiát is megnyugtatnia. Azután pontosan informálódni, hogy pontosan mi is történt. Elképzelhető, hogy a pedagógusok is feszültek, idegesek voltak, hiszen egy tanulójuk komolyan megsérült. Nyilván nem indokolt a kis elsős gyereket hibáztatni, kérdőre vonni, de nem csak ő, Önök szenvedtek el traumát. Ha az indulatok lecsillapodnak (mivel azóta eltelt néhány nap, ez remélhetően megtörtént), beszélje meg nyugodtan a tanítóval, igazgatóval a dolgot, mondja el, hogy mit tart sérelmesnek, és rendezzék a problémát. Azt gondolom, nem a jog vonalán kellene keresni az igazságot.

--
  Noémi

Kedves Osztályfőnök!
A segítségét szeretném kérni, mint aggódó szülő. A kisfiam most első osztályos és a tegnapi délutáni udvari focizásban történt egy baleset amit nem látott tanár, hogy a focizás hevében a kisfiam el akarván venni a labdát ellökött egy 6-os kisfiút aki rosszul esett az aszfaltos pályára és nyílt törése lett. Még tegnap délután az egyik tanárnő leordította a kisfiam fejét, aki amúgy is meg volt ijedve a vér látványától. Ma bementem az iskolába, azzal a szándékkal, hogy beszéljek az igazgatónővel amikor látom, hogy az igazgatónő helyettes kézen fogva hozza kisfiámat akinek potyognak a könnyei hogy ők majd kikérdezik a gyereket. Van joga a tanárnak szülői jelenlét nélkül ilyet tenni? Illetve ma még a rajz tanár is leordította a gyerek fejét, hogy miért lökte el a másik fiút. Milyen jogaim vannak mint szülő? Mit tudok tenni hogy a gyerekem minél kisebb traumát szenvedjen el? Köszönöm a válaszát

--
  OFOE

Kedves Géza, nem tudunk ilyen jogszabályról, megbízható a feladattal akár egy informatika tanár, akár a rendszergazda. Bárkit is bíznak meg vele, beleszámít a munkaidejébe, óraszámába. Úgy véljük, hogy ezt a helyi munkaszerződésben kell rögzíteni. Pontos és naprakész információért forduljon az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatához

--
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Mucus:] Nem lehet tenni valamit ezellen a nő ellen? Szakképzés nélkül osztja a rosszabbnál rosszab tanácsokat a szülőknek, akik közül sokan elhiszik amit mond, mert szintén nincs elég jó rálátásuk a témára. Nagyon nagy károkat okoz a gyerekeknek és a családoknak.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Kovács Judit:] Sajnos lemaradtam a konferenciáról! Van-e lehetőség megnézni, vagy elolvasni valahol az elhangzottakat? Előre is köszönöm...
Az atipikus fejlődésű tanuló - Konferencia-sorozat! »

--

[csilla:] Ábelt látjuk a rengetegben!őt megrajzolta nekünk Tamási Áron! de a mi, mai gyerekeinket nem tudjuk így körvonalazni! ez az elmúlt hetek dilemmája nálam! Köszönöm Lannert Judit! Én a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozom és látom a papír szerinti halmozottan hátrányos […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[gyönytyúk:] "Bizonyítsa be, hogy a megbuktatott magyar tanulók valóban jobban jártak, mintha nem buktak volna meg." Az a baj, hogy ez szinte senkit sem érdekel. A tanár szabadulna tőlük, a szülő szeparálná tőlük az ő csodaokosédibédi gyerekét. Pedig mi mindent tanulhatna […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Lannert Judit hozzászólása lényegével egyet is értek, ám azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a gyenge tanulmányi eredményt magam sem buktatásokkal gondolom leküzdeni. De fenn kell tartanom azt a tényekre alapozott negállapítást, hogy a továbbhaladásra hatalmi rendelettel […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek