OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2015. február 26.
» Hozzászólások (7)

Gondolatok az iskolából (iskoláról)

2. Integráció

Érdekes kérdés és hatalmas erkölcsi dilemma rejlik benne. A többség annyit ért belőle, hogy együtt nevelkedik, együtt tanul az ép és a fogyatékkal élő emberke az osztályban. Csakúgy, ahogy együtt élnek a mindennapokban. Például ugyanabban a tömbházban. Igaz, ott is bosszantó kissé, amikor az italosan hazatérő szomszéd szétüvölti az éjszakai pihenést. Ott nem tesszük szóvá? Ott tényleg minden rendben és együtt élünk - a szó legszorosabb értelmében? Nos, most képzeljük el, hogy az ordítozó szomszéd egy lakásban él velünk...

Ma az iskolák többsége egy álszent, ugyanakkor nem alap nélküli, demagóg szöveg csapdájában él: fogyatékkal élőket csak integráltan lehet nevelni, mert úgy hatékonyabb. Hazug az állítás. Milyen fogyatékkal él? Mert ha érzékszervi vagy testi fogyatékos, akkor legalább az intellektusa ép, és az osztály tud együtt haladni még akkor is, ha nincsenek speciális eszközök, nincs a pedagógusnak segítsége, szakmai tudása hozzá stb. Azért hazug, mert ez az erőltetett, integrációnak nevezett folyamat Magyarországon a szükséges feltételek nélkül, csak papíron zajlik.

De mi van akkor, ha a gyerek értelmi fogyatékkal él – márpedig ők a többség, arányuk az összes fogyatékos tanulónak döntő többsége, az Oktatási Minisztérium 2005-ös adata alapján 57 ezer ilyen gyerek él köztünk.

– Van-e joga együttnevelődni egy értelmi fogyatékos gyereknek az épekkel?

– Természetesen igen.

– Megvannak-e ennek a feltételei?

– Nem, nincsenek.

– Szabad-e hat-nyolc ilyen gyereket integrálni egy osztályba?

– Nem.

– Van-e joguk a többségi iskolákban nevelődő ép tanulóknak tanulmányaik nyugodt folytatásához?

– Természetesen igen.

– Vajon van-e joga a fogyatékkal élőnek ahhoz, hogy megkapja a speciális segítséget a fejlesztéséhez?

– Igen.

– Ezt a speciális segítséget képesek-e nyújtani a többségi iskola pedagógusai?

– Nem.

– Egyenértékű-e heti egy vagy két, utazó pedagógus által biztosított, fejlesztő foglalkozás a szegregált tanulócsoportok heti 30-40 órás speciális oktatásával, fejlesztésével?

– Nem.

Akkor miről is beszélünk?

Elveszettek

Az előző könyvemhez1 íródott kritika megjegyzése volt, hogy ugyan már, kik ezek az elveszettnek nevezett gyerekek? Nincsenek is, túlzás...

Nem tudom. Nem tudom, hogyan lehet nevezni azokat a generációkat, akiknek jelentős része (ők az elveszettek) kimaradt az iskolából, nem szerzett szakmát, végzettséget. Most már munkanélküli szülő, többnyire legalább kettő, de inkább több gyerekkel, teljes kilátástalanságban. Közmunkás bér, munkanélküli segély, ahogy valamikor nevezték.

Kinek a bűne mindez?

Egyrészt a rendszerváltásnak nevezett folyamatnak, amikor a legtöbb munkahely megszűnt és sok százezren kerültek szép alattomban az utcára.

Másrészt a széteső családoknak. Ez a folyamat negyvenöt után kezdődött, amikor szétestek a nagycsaládok: az anyuka bányásznak meg traktorosnak ment. A fiatalok a városokba költöztek, amik rohamtempóban nőttek, épültek. A gyerek meg a bölcsödébe, óvodába került, hiszen a nagyszülők a lassan-lassan kiürülő vidéken maradtak, vagy a szülővárosban. Már nem tudták segíteni bölcsességükkel, mintájukkal a gyerekeiket, unokáikat (ma meg külföldön születnek a gyerekeink, kis túlzással ennek a könyvnek az Elveszett ország gyermekei címet is adhattam volna.).

Ezek a gyerekek és ma már iskolákban, óvodákban megjelent gyerekeik, nem elveszettek? Ugyan milyen esélyük van kitörni a szegénységből, a mélyszegénységből? Különösen akkor, ha ki merjük mondani, hogy a mai iskolarendszer, sokszor önhibáján kívül, de tovább mélyíti az árkokat!

Mi lehetne a megoldás?

Pénz, pénz, pénz, a gyűlöletes pénz. Csak egyszer végre, történelmünkben először, történjen már meg az oktatás normális finanszírozása, a jövő építése! Eötvös írja: „Egész jövőnk nevelésünk által többnyire meghatároztatott.” – valahogy ezt is elfelejtettük.

Ugyanakkor elvitathatatlan a pedagógusok munkájának felelőssége. Erről erős kritikáim vannak, írtam, mondtam, bíráltam – magam is. Ráadásul a baj az, hogy ezt a problémát a pénz sem oldhatja meg! A Pedagógus művész, ahogy a festő a festékkel, ecsettel, a szobrász a vésővel, a Pedagógus a személyiségével, a szaktudásával alkot vagy nyomorít. Anyaga az élő anyag, a szellem, a lélek. Ezzel játszani nem vétek, hanem bűn.

Leiner Károly

1Elveszett gyerekek országa. Underground Kiadó, 2011.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Leiner Károly | 2015. március 31. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Marcsi, azért ez pedagógus hozzáállás, társadalmi gondolkodásmód kérdése is. Igen, fontosak a feltételek, de az iskolákban végül is mi vagyunk ott.
Marcsi | 2015. március 30.
Mikor lehet végre ebben az országban egyenesen beszélni? Kedves Károly, gratulálok a bátorságáért! Persze, hogy nem működik az integráció (sem) források nélkül! Mikor bekerült fiam osztályába a hetedik ilyen gyerek, akkor döntöttünk úgy, hogy átíratjuk egy másik iskolába, mert nem lehetett tőlük tanítani. Legalábbis ezt mondta a tanító néni. pedig szerettük azt az iskolát! Szerencsénk volt, mert nagyobb vidéki városban élünk és választhattunk másikat, de mi lett volna egy kisebb helyen? El sem tudom képzelni!
s | 2015. március 8.
Kedves Leiner Károly! Szeretettel gratulálok, nagy bátorság kell ma megírni a valóságot! Minden tiszteletem az Öné!
tanitoneni | 2015. február 27.
Harmadikos osztályomban négy sni-s gyerek van, közülük kettő értelmi fogyatékos. Van egy kis autistám és a negyedik tanulóm mozgássérült. Bár csak 27 gyerek van az osztályban, mégis teljesen tehetetlen vagyok. Persze, differenciáljak! És hogyan? Azonosak a tankönyveink és az sni-sek képtelenek egy bekezdést is elolvasni, értelmezni. Persze fénymásolnék én, dolgoznék ki nekik egyszerűbb szöveget, de erre nincs lehetőség (klikkesek vagyunk, örülünk, ha kicserélik a kiégett körtét). Ráadásul a többiek sem homogén csapat, nagyon eltérő képességekkel rendelkeznek és akkor még a btm-es gyerekekről nem is beszéltem. Hogyan tanítsak matematikát annak az sni-snek, akinek még számfogalma sincs??? Teljesen egyedül vagyok, a gyógypedagógus heti egy órában jön, de már ez is megváltás a többieknek, akik már sokadszor hallják ugyanazt az anyagot, mert nem tudunk haladni. Vagy hagyjam el az sni-seket? Leiner úr, Önnek teljesen igaza van. Mikor beleíratták az alapító okiratunkba az integrációt, akkor megkérdeztem az igazgatómat, hogy hogy fogjuk csinálni, mert mi nem értünk a fogyatékosokhoz. Nem volt válasz. Végre valaki ki merte mondani az igazságot! Köszönöm! Lassan megőrülünk és nem egy kolléganőm már elment a pályáról, mert azt mondta, hogy nem fog beleőrülni, nem ér annyit az egész. Pedig az enyimék még viszonylag problémamentesek, nem üvöltenek, mint a párhuzamos osztályban. Hát normális ez? Már elvittek két nagyon jó képességű gyereket egy másik iskolába. Nem velem voltak a szülők elégedetlenek, hanem a helyzettel, amit én nem tudok megoldani. Nincs segítségem, nincsenek eszközeim, nincsen hozzájuk tudásom, pedig olvastam könyveket, jártam önképzésre ebben a témában. A mozgássérült fiút most még tudjuk cipelgetni, de ha nagyobb lesz? mert természetesen nem akadálymentes az iskola! Még az a szerencse, hogy az alsósok a földszinten vannak és így csak néhány lépcső az akadály, de mi lesz felsőben? Elnézést a kiborulásért! Én is tisztelem az integrációt, de nem ezt, mert ezt mindannyian megszenvedjük!
Leiner Károly | 2015. február 26.
Teljesen igazad van Hajni, egy normális országban ez nem történhetne meg. És valóban: nem csak pénzkérdés, de ha már bepakolunk egy osztályba 3-4 ilyen gyerkőcöt, akkor nem ártana, ha lenne pénz asszisztensre, eszközre, rengeteg fénymásolásra, stb. És persze kellene egy szemléletváltás, meg az, hogy a tanító néni vagy a felsős szaktanár legalább részben rendelkezzen azokkal a speciális tudásokkal, amikkel egy gyógypedagógus rendelkezik, ha már az osztályában ilyen gyerekek vannak és ő ott áll egyedül. És tényleg nem fekete vagy fehér a helyzet, de legjobb esetben is csak szürkének mondanám.
Fekete Hajni | 2015. február 26.
Nincsenek fekete-fehér történetek. Természetesen nem lehet 25 fős osztályba 8 fogyatékost integrálni. De normális esetben nem is tesszük. (Tudom Karcsi, ez egy nemnormális ország)Mint ahogy nem lehetett volna évtizedeken át a vidéki Magyarország ezer általános iskolájában nyolcszáz társult EÁI osztály, amit nem gyógypedagógusok, hanem sehová sem jó kiégett , jórészt képesítés nélküli kollégák vezettek, s ahová egyenes útja volt a nem fogyatékos, de problémás gyereknek -s onnan aztán a zsákutca. S közben a fővárosban és néhány megyei jogú városban valóban kiváló speciális iskolák működtek - megfelelő szakmai feltételekkel.Van jó és van sikertelen integráció, s a baj nem a rendszerváltáskor kezdődött. S bár a pénz szükséges, de nem elégséges feltétel.
Dr. Borján József | 2015. február 26.
Kedves Leiner Úr!
Maximálisan egytértek Önnel. A XIX., XX. század nagy teljesítménye volt a sérölt emberek speciális gondozásának megszervezése. (Vakok intézete, hallássérültek intézete, mozgáskorlátozottak intézményei.)Ott speciálisan képzett szakemberek működtek. Láttam a vakok intézetében, milyen szeretettel foglalkoztak a gyerekekkel. Láttam a hallássérültek intézetében ugyanezt. És volt egy csoportom, ahol együtt tanultak legalább 5 különféle fogyatékossággal élő személyek. Iszonyűan nehéz volt ECDL vizsgára felkészíteni őket. Az "integráció" jelszavával ezt intézményesen igyekeztek felszámolni. A mozgássérülteket pedig ellehetetlenítették. Egy tollvinással elvonták a képzés fedezetét, pedig fejleszteni kellett volna. Az integrációval leteszi a felelősségét a társadalom, jobban mondva a társadalmat "képviselő" állam. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása pedig átcsapott üzleti vállalkozásba. Az állami hozzájárulás töredékét kapja a jogosult, a többi a vállalkozó haszna. Erre is konkrét példát ismerek. Szóval a világ, a társadalmunk teljesen rossz irányba indult és halad tovább. Ezen kellene fordítani.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.02.19.
"Elég nagy baj, ha valaki az MTA elnökével kerül vitába"
Ezt üzente Szél Bernadett az MTA és a Corvinus átalakításán dolgozó Palkovicsnak, aki a parlamentben vázolta fel, miért jó, ha a Corvinus alapítványi tulajdonba kerül, de az ülés felé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
Nincs jobb mérés a felvételinél
Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorl...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Szódolgozat
Öveges Enikő és Csizér Kata tavaly tette le Vizsgálat a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kereteiről és hatékonyságáról című kutatási jelentését az Oktatási Hivatal asztalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.02.17.
Radó esete a brit tudósokkal. Nahalka István írása
A tanulási elmaradást az a látens diszkrimináció hozza létre, amelyet az iskolák működtetnek egyoldalúságukkal, sajátos értékorientációikkal, bizonyos kultúrák kirekesztésével. Lá...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.02.17.
Diákolimpikonoktól határon túli doktoranduszokig egyre többen állnak ki az MTA mellett
Kedden Budapesten mintegy 1000-1500 fő tiltakozott az MTA épülete előtt a tervezett ellehetetlenítés ellen (a demonstrációtól percről percre tudósítottunk), emellett Szegeden, Kolozsváron...
(Forrás: mérce)
--
2019.02.17.
Mennyibe kerül a nyelvvizsga: akár több százezer forintos kiadással is kell számolni
A továbbtanulás nemcsak izgalommal, hanem anyagi terhekkel is jár, amit az OTP Öngondoskodási Index szerint a szülők 81 százaléka akár lemondások árán is vállalna. Sok családnak azonban...
(Forrás: eduline)
--
2019.02.17.
Utópiának tűnik, hogy bárki is megállítsa a Facebook pénzcsináló adatporszívóját
Ahogy a tavalyi, az idei évindító üzenetében is azt ígérte Zuckerberg – akinek a szavazati jogok 60 százalékát birtokolva teljes az ellenőrzése a cég fölött –, hogy rendet tesz a Facebook...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.17.
"Ha ma lennék 16, valószínűleg nagyon be lennék szarva" (Hercsel Adél intejúja Simon Mártonnal)
Ha összeszedném tíz barátomat, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, száz dologban nem értenénk egyet. Ezért kellene beszélnünk róla, a dolgok ott kezdődnek el. Az a baj, hogy leszoktunk...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.02.15.
Az óvszernek van értelme az iskolákban az ENSZ szerint
Az ENSZ Népesedési Alapja adott ki egy jelentést, amelyből kiderül, hogy ha óvszereket osztanak az iskolákban, azzal egyrészt megelőzhetők különböző nemi úton terjedő betegségek, másr...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek