OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. december 6.
» Hozzászólások (1)

Mi lesz veled, Kata?

Már Már több éve annak, hogy az Elveszett gyerekek országa megjelent. Nem vagyok büszke rá. Dühből írtam, keserűségből, indulatból, nem sokat gondolkodtam azon, hogy valami több legyen egy egyszerű beszámolónál, kordokumentumnál. Ennek ellenére az enyém, felvállalom ma is minden gondolatát, megjegyzését, kritikáját. Meg kellett írnom, mert már akkor nagyon világosan látszott, hogy mi folyik a közoktatásban, az iskolák zárt kapuja mögött.

Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon, a rágófoltokkal tarkított retkes betonlapokon. Aki meg nem, az tolakodó módon zaklatja a járókelőket, kéregetnek, de erőszakosak, alig lehet elmenni mellettük. Az emberek kisebbik része megvetéssel kezeli ezeket a szerencsétlen embereket, a zöme rájuk sem nézve siet el mellettük. Kata is piszkos és érezhetően büdös, ruhája koszos, színe alig felismerhető. Ül a földön. Egykor dundi teste lefogyott, vonásai megszigorodtak, valójában csak szemüvege változatlan a lányban. Arca keserűséget áraszt, a szája sarkában már megjelentek idősebb korának jövőbeni, szigorú, lebiggyedő vonásai.

- Hogy vagy? – kérdezem. Arról nem kell érdeklődnöm, hogy hogyan került ide, hiszen folyamatosan kísérem sorsát mióta elhagyta iskolánkat – úgy, mint a többiekét, akik valaha hozzánk jártak, majd a Baráti Körben maradtak is köztünk. Most már majd 20 éve tudok ezekről a fiatalokról, követem életüket, sorsukat. Azt hiszem, hogy soha nem történt kutatás arról, hogy mi lesz a fogyatékkal, elsősorban értelmi fogyatékkal élő gyerekekkel, miután elhagyták az iskola biztonságos falait, ilyesfajta utánkövetésről nem tudok.

- Megvagyok – mondja.

- Kimegyünk?

- Á, jó itt.

Lecsusszanok mellé a földre. Igyekszem nem törődni a pillantásokkal, mik azonnal rám szegeződnek, de nem tudok nem foglalkozni vele. Persze csak egy pillanat az egész, aztán mindenki elkapja a tekintetét, nem akar látni semmit, nem akar tudni semmiről. Akár meztelenül is sétálgathatnánk Budapest zsúfolt belvárosában, csak egy pillanatig lennénk szenzáció, aztán nem foglalkozna velünk a kutya sem.

Le nem ülök, amolyan guggoló testhelyzetet veszek fel, úgy, mint a kovácsműhelyben a kemence előtt még gimnazista koromban, mikor Édes betegsége miatt el kellett tartani testvéreimet és ezért éjszakánként a gimi mellett egy kovácsműhelyben lettem segédmunkás. Bedobtuk a kemencébe a vasat, 2-3 óra alatt izzott fel arra a hőmérsékletre, amivel már meg lehetett munkálni a kalapács alatt. Addig beszélgettünk, pihentünk, mert bár gyönyörűen szépséges munka a kovácsmesterség, de pokolian fárasztó is.

Guggoltam mellette és közben imádkoztam magamban, hogy „Csak poloskát ne!”. Poloskát ne, mert azt pokolian nehéz kiirtani. Vittem már haza tetűt, bolhát, egyszer sikerült ótvart is, de ezek mindennaposak az iskolákban. De poloskát nem akarok!

- Kérsz? – nyújtottam feléje a pogácsás zacskót. Belenyúlt, kivett egyet és lassan elkezdte majszolni. – Mi újság?

- Mostanában itt vagyok. Jól vagyok. Nem bántanak itt, van egy ember, aki vigyáz rám. Most nincs itt, elment dohányért.

- Dohányzol?

- Á, nem. Ő bagózik.

- Honnan van pénzetek rá?

- Dohányra? Arra nincs. Csikkeket szed.

- Anyádékkal találkoztál?

- Nem, de kerülöm is azt a környéket. Vagy itt vagyok, vagy a ---- ( egyik plázánk) ban.

Odaadtam neki a zacskót, s miközben lassan rágcsált, addig mesélt is.

Mikor nem bírta tovább alkoholista apja és anyja viselt otthoni dolgait, akkor lenyúlta anyja bankkártyáját – azt mondta, hogy úgyis az ő pénze volt rajta: fogyatékossági járadéka, keresete, mert anyja helyett valójában ő dolgozott, amikor bírta. Anyja lépcsőházak takarítását vállalta el, de rendre Katát küldte maga helyett dolgozni. Kata nagyon gyenge fizikumú volt mindig is, a testnevelés órákon már a bemelegítő kocogásnál is meg kellett állnia, hétvégi kirándulásainkon állandóan megálltunk „pihenni” miatta. Ráadásul nem csak a fizikuma volt gyenge, de mozgáskoordinációja is, így bizonyára nagyon nehéz lehetett a munka.

(Néztem a karját, még mindig tele a poloskák csípésével és apróbb-nagyobb sebekkel. Míg otthon élt, akkor is így volt. Kicsit tartottam is attól, hogy megfertőzi a Baráti Kör tagjait, de szerencsére erre nem került sor.) Mikor elege lett, akkor egy nap szó nélkül elment otthonról. Éjjel arra riadtam, hogy csörög a telefonom. Mindig be vagyok kapcsolva, éppen ilyen esetek miatt – kerestem már éjszaka eltűnt lányt szerte a városban. Az anyja volt. Ránéztem az órámra, olyan fél három felé járhatott. Katát kereste. Nem rajtam, csak érdeklődött, hogy tudok-e valamit a lányról. Már korábban is próbálkozott Kata a szökéssel, de akkor nagyon hamar megtaláltuk és bármilyen rettenetes körülmények között is élt, még mindig jobb volt neki otthon, mint az utcán lett volna. Most nem tudtam semmit róla. Azért még éjjel riasztottam a srácokat, a Baráti Kör tagjait, de senki nem tudott róla semmit. Aztán eltelt nagyjából egy hét, mire jelentkezett az egyik közösségi oldalon, ám nem volt hajlandó megmondani nekem sem, hogy hol van. Sok időnek kellett eltelnie, míg egyrészt megbízott bennem annyira a legutóbbi „árulásom” után, másrészt elfogyhatott az a kis pénz is a kártyáról, amit elvitt magával, míg személyesen is találkozhattunk. Vittem neki pénzt, ennivalót s mivel ősz volt, egy-két melegebb ruhát a lányomtól.

Elfogyott a pogácsa.

- Veszünk szendvicseket, jó? – feltápászkodtunk és odasétáltunk a bódékhoz. Vettem neki egy csomót, aztán kezébe nyomtam némi pénzt.

- Hívsz, ha szükséged lesz valamire? Vagy bajban vagy?

- Persze. Hívom majd Karcsi bácsit.

- Nem akarsz hazamenni?

- Eszemben sincs. Itt megvagyok. Éjszakára a menedékre megyünk, ott le tudok fürdeni és meleg is van. Kár, hogy nem tudok már kirándulni menni, de a párom nem enged. Egyébként jól megvagyunk.

Megsimogattam a vállát.

- Vigyáz magadra. Kata!

- Persze és köszönöm. Viszlát, Karcsi bácsi!

Míg sétáltam kifelé a metrótól, azon gondolkodtam, hogy mennyire tehetetlen vagyok, de a magyar ellátórendszer is az. A lány nagykorú, tehát a gyermekvédelem nem foglalkozik vele. Nem foglalkoztak vele addig sem, míg kiskorú volt, nem emelték ki az alkoholista szülők mellől. Most inkább él az utcán, mint alkoholista szüleivel.

Mi lesz veled, Kata?

Leiner Károly

Leiner Károly fotói illusztrációk, nem a történet szereplőjét ábrázolják.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2014. december 8.
Amikor egy közös út végén elengedsz az útra, egy gyermeket! a közös útban ott vagyunk, mint útjelzők, tapadás erősítők! frissítőt adók! szeretnénk a horizonton túl is látni őket, nyomkövetővel? nem: egy másik szereplővel, akiről szeretnénk, vagy amiről szeretnénk feltételezni, hogy legalább annyi funkcióban igyekszik, törekszik terelni a gyermeket, mint mi! de: nincs, sem nyomkövető, sem szerepek garmada! Így azután tényleg azt hisszük, hogy legyünk mi minden, de nem bírjuk, nem bírjuk! köszönöm ezt az írást!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek