OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. október 6.
» Hozzászólások (0)

Meddig mehet a tanár az intimitásban?

Egy jó iskolarendszerben, normálisan működő polgári társadalomban a középosztályból érkező tanulók döntő többsége számára természetes, hogy az iskola a tanulás helye. A matektanártól matematikai logikát és persze készségeket, a testnevelőtől mindenféle sportmozgásokat, a képzőművészet tanárától művészeti technikákat, módszereket, művészettörténetet, a jelenkor képzőművészetét. Nincs szükség arra, hogy a tanár karizmatikus személyiségével győzze le a tanuló ellenállását. Ha belép a terembe, vele jön mesterségbeli tudása, az a kultúra szelet, amit aznap készülnek megismerni, vagy használni. Ott van a háta mögött egy gazdag szellemi-technikai eszköztár.

Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint amikor a családi vacsoránál beszélgetnek valamiről, csak itt valahogy szélesebbre nyílik a világ, és a beszélgetést vezető mentornak sokkal nagyobb a gyakorlata, gazdagabb a kultúrája az ilyesféle helyzetek kezelésére, mint a szülőknek.

Tőle időnként jönnek olyan apró, finom jelzések, amik máshonnét nem. Néhány gyerek persze itt is küzd motivációs vagy szocializációs problémákkal, jelzéseket adnak, amiket a tanárok fognak, reagálnak. Azt mondják: „Te most tényleg nehéz helyzetben vagy, de ha kitartasz, előbb-utóbb rendbe jönnek a dolgok, mi most így és így, ennyit és ennyit tudunk segíteni.”

Ha egy iskolarendszerben hiányos a szellemi-technikai eszköztár, ha a gyerekek nem látnak világosan maguk előtt egy eljövendő, értékekkel, élményekkel teli életet, és nem érzik úgy, hogy napi tudásgyarapodásuk mindig egy újabb lépés e felé az élet felé, egyre nagyobb szerepe lesz a tanár személyiség-sugárzásának. Jön a folyosón, és jön vele valami „életerő”.

Zsolt. Első rajzórája a kisváros egyik általános iskolájában. Zs. jó kiállású, küzdősportot is űző, színész, zenész, stb jártasságú fiatalember. A gyerekekkel jóindulatú „tanárbácsisan” beszél a játszóházi foglalkozásokon. Itt is nyilván így kezdi az órát.

Az egyik nagydarab cigány fiú kiballag az asztalhoz. „Aztán a tanár úrnak van barátnője?”

– Van. – bólint Zs. (Szinte látom magam előtt a csodálkozó, várakozó arcát. „Van, de miért kérded?” ) – Aztán dugja, nyalja?

– Persze! (Az arc hüledező értetlenbe vált! „Hát hogyne dugnám, nyalnám, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni?”) Fiú bólint, megfordul, helyreballag. Zs.-nek a későbbiekben sem vele, sem mással nem volt gondja. A fiú felkínált neki egy felnőtt kapcsolatot, nem egy kocsmai haverkodó, hanem egy komoly, az élet nagy dolgait megbeszélő mintát, és Zs. elfogadta.

Zsolt reakcióját, vagy az otthonról menekülő gyereknek egy éjszakára szállást adó tanárnő példáját nagyon normálisnak, emberinek, helyénvalónak tartom, ahogy számomra az is normális, hogy bicajozás közben elengedem a kormányt, amikor a kulacsból iszom, húsz centire teszem a kereket az előttem menőre, és ha úgy jön ki a lépés, 250 km fölé is feltolom a napi hajtásadagot. Egy átlagbiciklisnek ez ijesztő. Nem normális. Átlagembernek ugyanilyen ijesztő lehet Zsolt válasza, a tanárnő cselekedete. A Nagy Tanáregyéniségekben bizony időnként van valami ijesztő.

Amikor egy osztályban elindul a munka, „tigrisre ülünk”, beindulnak a gyerekek, valami varázsműhely hangulata támad a helynek, akol-meleg, stb. időnként egy egyszerű szemlélő számára bizony – hasonlóan ijesztő, nem normális helyzetek adódhatnak.

L. gyönyörű nyolcadikos lány, jó aerobikos, nem fecseg, nem rosszalkodik, elvan az órákon. Kedves, aranyos, nem lehet nem szeretni, de mindenből kettes-hármas. Minek tanulna? Rajz órán sem veszi komolyan a feladatokat. Minek festékezné össze a kezét. Inkább nem érti a feladatot. Már visszahátráltam a lehető legelemibb lépésekig, de minden lepereg róla. „Nem jó ez így, hogy mindig a buta kislány szerepébe menekülsz! Hova vezet ez?” Aztán egyszer: Maradj már itt egy kicsit! Valamit meg kellene beszélnünk. Osztály ki. „Te L. Szerintem, ha így folytatod, te leszel az a tipikus hülye szőke picsa, aki összejön egy jól kinéző hülye pöccsel, aztán ott marad egy gyerekkel. Ne csináld már! Na, gondolkodj el ezen!” – mondom neki olyan „kissé kétségbeesett” szeretettel. Most nem a tanára beszél vele, hanem egy nagyfiú az utcából. Nyolcadik végére az egyik legjobb lett az osztályban.

Képzőművészeti tábort vezetek a Sződligeti Motelban. Ingyen van minden, cserébe képeket kell majd otthagynunk. Fizetést kapok. Én szedhetem össze a résztvevőket. Álomhelyzet. Viszem tehát a szakkör gimnazistáit, két komoly nagylányt a meghirdető KISZ szervezet küld (Később mindkettő elvégzi a Képzőművészeti Egyetemet), de még mindig van három hely. Akkor jöjjön a három lány a helyi Fekete Lyukból. Első nap egyikük félrevon. „Zita eléggé maga alatt van. Az anyja kezébe nyomott egy bőröndöt a cuccaival, és mondta neki, hogy a tábor után a ceglédi mamához menjen, mert a nevelőapjának már elege van belőle, ezután a mamánál fog élni.” A lányok vacsora után eltűnnek, éjfél előtt érkeznek vissza nagyon részegen. Egyikük elesik a folyosón, másik kettő nevetve négykézlábra ereszkedik, úgy másznak el a szobájukig. Zita már hányt is valahol. Részegeket nem kezdek leszidni, az a lényeg, minél gyorsabban elaludjanak, ne verjék fel a hangoskodással a folyosó vendégeit. Egyikük kissé jobb állapotban van, beviszi Zitát a zuhany alá, ráadja a hálóingét, ágyba fekteti. Zita azonban folyton felül, és hangosan mondogatja, hogy ő nem kell senkinek. Átölelem, befekszem mellé. Okosan fekszem, én vagyok kívül, hogy majd észrevétlen tudjak kiszállni. „Dehogy nem kellesz! Majd… már ne emlékszem mivel vigasztalom, csak az maradt meg bennem, hogy az ölembe fészkeli a fenekét. „De jó így, utoljára anyával aludtam így”! – és elalszik. Kicsit még úgy maradok, aztán óvatosan kihúzom a karom a feje alól, kiszállok az ágyból. És csak ekkor jut eszembe, milyen kínos lett volna, ha ránk nyit valaki. Másnap megbeszélem velük, hogy OK. Egyszer elmegy, de ha még egyszer így berúgnak, haza kell menniük. Nem rúgtak be többet.

P valamikor október közepén került állami gondozásba. Szülei a lakótelepen laknak, a változás lényegében csak egy iskolaváltást, és egy beköltözést jelentett a Gyermekvárosba. Előző iskolájában kezelhetetlennek bizonyult. Nálunk is, rögtön érkezésekor elkezdte alakítani a győztes kemény fiú szerepét. Óráról órára kellett leszerelnem, munkára fognom. Elég jól rajzolt, el is tudott mélyülni benne, de eleinte mindig megpróbált kilógni. Amikor ez értelmes volt, mondjuk marokra fogott színes ceruzákkal rajzolgatott nonfiguratív kompozíciót a csendélet rajz helyett, elfogadtam. Azonban újabban felvette azt a szokást, hogy kimegy az órákról, benyitogat más termekbe, gyerekeket próbál kihívni, zavarja az órákat. Keményebb emberek óráira /pl hozzám/ pedig 5-10 perc késéssel jön be, előtte persze akciózik valahol. „Legfeljebb börtönbe csuknak, akkor mi van?” – játssza a nehéz fiút az átlagos alkatú szép szőke fiú. Próbálom elmagyarázni neki, mi lesz akkor, de lepereg róla. Következő órán kezébe nyomom Svobota Kurvapecérét, a zárkabeli megerőszakolás utáni öngyilkosság résznél kinyitva. Elolvassa, és abbahagyja a játékot. Felrántottak előtte egy ajtót, és amit mögötte látott, elrettentette.

Á. Új lány, nyolcadik év elején első órán helyettesítek. Impresszionista művészettörténet óra, vetítek, magyarázok, néha vitatkozunk valamin. (Már Leonardo is kínál néhány vitatémát, Trattatojában ő foglalkozik először a látvány színmódosulásaival. A reflexeken túl a kiegészítő színek megjelenését is észreveszi az árnyékokban. De akkor miért nem festett impresszionista képeket? Aztán meg miért fogadta olyan nagy ellenállás az első impresszionistákat? Ne a megcsontosodott akadémistákkal állítsuk szembe, hanem mondjuk Alma-Tademával. A kor egyik legsikeresebb festőjével.) Festeni is kellene, de várok vele. Majd ha már unják a képeket, szövegeket, belekezdünk, ha nem unják, hagyom Gábornak a következő órára. Á. Felrakja a lábát a padra, hátradől a székével. Tüntetően laza. Csak mosolygok rajta. „Ha neked így kényelmesebb!” Óra után beszélgetünk kicsit, már a sokadik iskolája. Nehezen viselte az előzőeket, azok is őt. „Itt is van néhány érzékenyebb tanár, náluk azért ne tedd fel a lábad az asztalra, de amikről meséltél az ránk nem jellemző. Ide szeretnek járni a gyerekek is, meg a tanárok is, szerintem te is meg fogod szeretni ezt a helyet!”

Néhány nagy pedagógus személyiséggel való találkozásom erősített meg abban, hogy ilyen mélységekig is vállalhatom a kapcsolatot a tanítványokkal.

Gabnai Katalin tartott lelkesítő drámapedagógiai felkészítőt egy tanárcsoportnak. Elbűvölten néztem ezt az energiákkal teli, érett asszonyt. Színpadon van, hozza legjobbik énjét, nincs semmiféle fal közte és tanítványai közt, már ha a tanítvány is belemegy a játékba. Én belemegyek, egyik kolléganőm kívül marad: „Ha én így tartanék órát, a gyerekek azt mondanák: Boszorkány vagyok!”

– Nem baj! („Inkább ezt mondják, mint azt, hogy szikkadt, sótlan oktatógép!” – mondta az arca.)

Első találkozásom Trencsényi Lászlóval egy ifjúsági táborban esett. Egy nyugodt, derűs polgárember állt velem szemben, akinek láthatóan tele a zsákja mindenféle csodákkal, de ezeket a megfelelő alkalmakra tartogatja. Kíváncsian figyel, de ez a figyelem megosztott, nem szakad ki teljesen a tábor világából. Ha felnőttoktatás órát tartana nekem, nem tűnne el minden fal közülünk, mindig ott lenne a dolgot kívülről is figyelő „mesterpedagógus” alakja, amitől nyilván én is ébren tartanám ezt az énemet.

Más példákat is hozhatnék, volt szerencsém jó néhány nagy pedagógusegyéniséghez. (Józsa tanár úrral kezdve (Gyakorló iskola) és mondjuk Geisbühl Tündénél abbahagyva. Néhányuk reveláció erejével hatott, többségüket egyszerűen csak jó volt látni.

Néha azonban sajnos kilógott a lóláb, rendben volt a gazdag szakterem, a szenvedéllyel, alaposan gazdagított didaktikai eszköztár ( ha kissé avíttas is), de a kolléga megcsontosodott értékvilága ott sötétlett minden gesztusa, mozdulata mögött, varázsműhelye nem az életbe indította a tanítványokat, hanem megpróbálta őket egy olyan zártkertben tartani, amit a modern élet elleni védekezésül építgetett maga köré. Ez ideig-óráig sikeres volt, de aztán a többség menekülőre fogta. Az órákon egyre több időt vesz el a konkrét feladatokon túlmutató „lelki ráhatás” a tanár egyre görcsösebben próbál hatni a tanulók értékvilágára. Elveszítette tisztánlátását konkrét didaktikai-pedagógiai lehetőségei fölött ( már, ha volt egyáltalán).

Kriminalizált helyzetekig is eljutott már néhány, nyilván súlyosan sérült személyiségű kolléga ezen a furcsa úton. Az Anna és a farkasok aszkétája elfojtott haj fétis vágyaiból akkora erőt nyer, hogy képes a levegőbe emelkedni, de ez az egész aszkétásdi közönséges pótcselekvés.

Tapasztalataim szerint az a tanár engedheti meg magának, hogy a fentebbi példák intim helyzeteit is vállalja, aki óráin valóban „tigrisre tudja ültetni tanulóit”, naprakész az adott tantárgypedagógiában. A gyerekek nagyon érzékenyek arra a tanárra, aki a lelkét önti az órákba, ez azonban didakszisa szürkeségét kompenzáló narcisztikus magamutogatás, vagy valamiféle erkölcsi terror. Egy művészeti tantárgytanításakor persze mindig vannak kétségei az embernek, mind didaktikai vagyonát, mind pedagógiai kultúráját illetően. Legegyszerűbb, ha ilyenkor megkérdezzük a gyerekeket, kollégákat, szülőket, miket is gondolnak mindezekről.

(Pl: http://szavaiistvan.freeweb.hu/irasok/a%20tanar%20a%20gyermek%20szemevel.htm)

Szávai István

SZÁVAI ISTVÁN a szolnoki Széchenyi Körúti Sportiskolai Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény művészetoktatásért felelős igazgatóhelyettese, valamint az iskolában bevezetett arizona program vezetője. Bővebben: szavaiistvan.x3.hu

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.24.
Nyílt levél Aáry-Tamás Lajoshoz, az oktatási jogok biztosához
Ön a szemünkbe nézett, és megígérte, hogy azonnali hatállyal, még a munkaidő vége előtt továbbítja a diákok beadványát Palkovics László államtitkárnak és Balog Zoltán miniszternek...
(Forrás: Tanitanék)
--
2017.02.24.
Prókai Eszter: Évek óta volt tetű az osztályban, mégsem szólt senki
Sokan még mindig szégyellik, ha a gyerek fején tetvek jelennek meg, pedig a probléma ugyanúgy érinti a második kerületi elitiskolát, mint a cigány szegregátumot. Az állandó mosás és tet...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.24.
Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán - Interjú Lovász Lászlóval
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor...
(Forrás: Index)
--
2017.02.24.
Budapest legjobb általános iskolái - itt a teljes lista
A legjobbiskola.hu oldalon kilistázták az összes budapesti általános iskolát, közzétéve a 2015-ben elért országos kompetenciamérés eredményeit. Az eredmények alapján sorba rendezték az...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.02.24.
Márciusra elkészül az új alaptanterv
az új NAT egyik legfontosabb feladata, hogy korszerűsítse a korábbi elképzeléseket, irányokat, és megfelelő kereteket biztosítson a versenyképes oktatáshoz. – Újra kell gondolni a kompetenciafejleszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.24.
Milyen az álommunka a magyarok számára?
A pályakezdők a tapasztalatlanságuk miatt, az idősebb dolgozók pedig a korukat érintő megkülönböztetés miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Vannak azonban olyan területek, ahol mindkét...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Minden eddiginél többen fociznak az iskolákban
A 2016/17-es tanévben 1445 alapfokú oktatási intézményben 71 707 gyermek kapcsolódott be a Magyar Labdarúgó Szövetség grassroots igazgatósága által szervezett és felügyelt OTP Bank Bozsik...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Foglalkozzon a szakgimnáziumi érettségivel az ombudsman!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közös szakmai állásfoglalásában hívja fel az ombudsman figyelmét a szakgimnáziumi érettségi...
(Forrás: EKINT)
--
2017.02.24.
Palkovics: a szülők kérésére vezetik ki a tartós tankönyveket
Tavaly tavasszal "szülői oldalról" vetették fel, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek