OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. szeptember 30.
» Hozzászólások (2)

Ártalmas viselkedési sémák a pedagógusok között

Dinnyei Béla – Mák Szilvia: A mi osztályunk 1

A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig „a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom.” Dinnyei Béla és Mák Szilvia a jelenséget négy sztereotípia mentén írja le.

1. A nemzet napszámosa

Ezt a korábban részben helytálló kifejezést még ma is hajlamosak az érintettek az eredeti értelemben használni, pedig ez mára „elavulttá, ironikussá, már-már komikussá” vált. Még mindig számosan élik meg azt, hogy a pedagógus hagyományosan és menthetetlenül megalázott, az önállóságtól megfosztott, robotoló és magát másokért feláldozni kénytelen pária.

Igaz, hogy a mai pedagógusoknak általában nem kielégítő az egzisztenciális helyzete. Ha azonban előbbre akar jutni, képeznie kell magát, és ez gyakran anyagi megterhelést és komoly időráfordítást igényel. A képzések önfinanszírozását sokan kényszerként élik meg, és nem látják be, hogy ez olyan befektetés, ami később megtérül, és segít kiemelkedni a „napszámos” létből.

Drága a kultúra is, ezért a pedagógusok hajlamosak erről eleve lemondani, és egy részük még a pedagógus igazolvány révén járó kedvezményeket sem veszik igénybe, akad, aki „ad absurdum nem is tud az igazolvány létezéséről”.

A napszámos mítosz értelmében a pedagógus általában a közvélemény szemében alulértékeltnek látja saját presztízsét, pedig az utóbbi években végzett felmérések szerint a tanárok iránt érzett társadalmi bizalom jelentős.

A hibás önértékelés ekletáns példájaként említik a Pedagógusok Szakszervezetének a tiltakozását egy televíziós reklám kapcsán. A reklámfilmben egy használtcikkeket áruló diák kerékpárját éppen a tanára akarja megvásárolni. Az „ötös” jelentéseivel tréfálkozó gyerek szavait a közlemény szerzői komolyan vették, és a szakma becsületének megsértésével vádolták a hirdetés készítőit.

2. A tanár mint értelmiségi

Az értelmiségi az a diplomás, aki alkalmas az autonóm gondolkodásra, tájékozott a világ aktuális dolgaiban, napra kész a saját szakmájában.

Általános tapasztalat, hogy a pedagógusok nagy része elzárkózik a kulturális és közéleti problémáktól, gyakran a szakmai témáktól is. Érdemi kérdésekről a tantestületek nagy részében reménytelen beszélgetni. Ezért az erre késztetést érzők már magát a téma felvetését is feleslegesnek tartják, hiszen a dialógus eleve kudarcra ítélt a testületek többségében. Senki sem várja el a tanártól, hogy polihisztor legyen, de az „időhiányt, az anyagi és magánéleti nehézségeket nem lehet örökké kibúvóként alkalmazni”.

A diákokat igenis érdekli a tanár személyes véleménye, aki könnyen hitelét veszti, ha a felmerülő kérdéseiket folyamatosan elhárítja. Az ilyen tanár a tanuló szemében „nem több, mint a tankönyvet újrafogalmazó beszélőgép”, aki a többnyire sok mindenben informált, a világra nyitott fiatalok szemében könnyen hiteltelenné, külső erők által manipulálhatóvá válik.

3. A félelem megeszi a lelket

Az önálló állásfoglalástól történő idegenkedés nem csupán tájékozatlanságot, hanem félelmet is leplezhet. Nem csak manapság jellemző, hogy a hatalom a pedagógusoktól fokozott lojalitást vár el, de sajnos azt látjuk, hogy a pedagógus „már-már vazallusként viselkedik akkor is, amikor a hatalom nem is várja el tőle ezt a magatartást”.

Pedig a félelem nem mentség a megalkuvásra való nagyfokú hajlandóságra. Az iskola nem lehet apolitikus intézmény, nyilván pártpropaganda és hittérítés nem megengedett, de a tanárnak joga, sőt kötelessége, hogy véleményt nyilvánítson társadalmi kérdésekben a diákjai előtt. Egy felelős értelmiségitől igenis elvárható, hogy aktuális közéleti ügyekben véleményt nyilvánítson.

„A kollégák akkor tudnának megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek, ha tudással és érveléssel megalapozott véleményüket diákjaik előtt konzekvensen vállalnák.” Hogy erre van lehetőség, azt szemléletesen bizonyítja a budapesti Piarista Gimnázium tanárának története, aki egy online felületen fejtette ki álláspontját a pártválasztások apropóján (Bán Róbert: Tisztelt Jobbik-Szimptizáns egykori tanítványaim).

Nagy a pedagógusok felelőssége, hiszen a legújabb ifjúságkutatások adatai is bizonyítják, hogy a mai fiatalok közömbösek közügyeink iránt, tájékozatlanok a politikai kérdésekben. Többségük például képtelen megkülönböztetni egymástól a demokráciát és a diktatúrát.2

A tanári szobák falain belül általános elégedetlenség tapasztalható, ugyanakkor a pedagógus saját „problémáit mantraként ismétli, mindig mást okol a gondokért, saját felelősségét bagatellizálja”.

4. Kontraszelekció

A köznevelés személyi állományára jellemző kontraszelekció egyszerre ok és következmény. A szerzőknek benyomása szerint ennek egyik fontos oka, hogy az intézmények vezetői számára egy-egy kolléga alkalmazásánál nem meghatározó szempont a jelölt szakmai alkalmassága. Ennek következtében „hiányos felkészültségű és nevelésre alkalmatlan tanárok maradhatnak a pályán akár évtizedekig is”.

Az is általános tapasztalat, hogy a vezetők félnek a „túlzottan önálló” kollégáktól, mint lehetséges problémaforrásokra, és nem mint az intézmény hatékony működését segítő szakemberekre tekintenek rájuk.

Sajnálatos, de elterjedt jelenség, hogy „a középszer felülkerekedik a kritikus értelmiségin. Az iskolák sokaságát ma a kontraszelektált középszer uralja.”És éppen a középszer képes a közoktatásban a legakadálytalanabbul előre haladni, viszonylagos karriert csinálni, sőt vezetői kinevezéshez jutni.

„Mára odáig jutottunk, hogy a tanári karban fel sem tűnik, nem szégyen az alulinformáltság, a felkészületlenség és a kérkedő félműveltség.” Pedig az iskolának, ha megfelelően akarja tenni a dolgát, olyan szellemi műhellyé kellene válnia, ahol a „munkatársak innovatívan gondolkodnak, egymást ösztönözve alakítják ki intézményük profilját. Amennyiben ez a szükséges kritérium nem teljesül, akkor marad az ingerszegény környezet, a fejlődésre való képtelenség: a zsákutca”.

Összegzés

A hvg.hu megkérdezte, amit az Emmi nem akart, vagy nem mert: hogyan érzik magukat a tanárok ma Magyarországon, milyennek látják a pedagógusok megbecsültségét, és a legfontosabbat: ha újrakezdhetnék, ugyanezt a pályát választanák-e. Szomorú az eredmény.

A külső körülmények, persze nem jók, ezt a szerzők is tudják, és nem állítják, hogy a köznevelés aktuális helyzetének anomáliáiért minden felelősség kizárólag a pedagógusokat terheli. Sőt az oktatás látványos eredményei sem elhanyagolhatóak, bár ezeket főleg az elitiskolák produkálják. Ez a dolgozat azonban a tömegiskolákról szól.

„Az örökös másra mutogatás, az egy helyben topogás csak oda vezethet, hogy az iskola soha nem lesz képes másra, mint a végletekig leegyszerűsített panelek és vulgarizált ismeretek mechanikus átadására. A közhelyek tömegévé alacsonyított lexikális adatok betanítása nem ad fogódzót ahhoz, hogy intelligens munkaerő, és okos egyetemi hallgató váljék a tagjaiból. A szellemiekben hiányos iskola tisztességtelenül bánik a diákjaival, akik, munkaerőként csak nehezen lesznek képesek követni a piaci változásokat, rossz esetben társadalmi egyenlőtlenségeiket is újratermelik. Ha a pedagógus maga sem érez késztetést az értelmiségi létre, akkor az iskola csupán termelőüzem, amely tömegcikként bocsátja ki a differenciált gondolkodásra képtelen és könnyedén manipulálható embereket.”

1 Élet és Irodalom, 2014. szeptember 12. 8. oldal

2 Oross Dániel: Társadalmi közérezet, politikához való viszony. In: Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. Székely Levente (szerk.), 2013. 283-316.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. október 1. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Ezt ma reggel találtam a HVG Plázs rovatában. http://hvg.hu/plazs/20141001_zold_beka_tanarur_interju
Szorosan kapcsolódik ehhez a témához is, sok az "áthallás" benne, de hiszem, hogy van, lesz megoldás. Az igazi pedagógus sohasem adja fel. Előfordul, hogy felelősségteljes, sok energiát igénylő munkát végzők időnként elfáradnak, de ők azok, akik gyorsan regenerálódnak, feltöltődnek, megrázzák magukat és mennek tovább "Előre", miközben a jelszó esetleg éppen a "Légy résen!".
János | 2014. szeptember 30. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Nem tudom, hogy tömegiskolában szívesen lennék-e tanár? Tudnám-e tolerálni, hogy kitehetem a lelkemet, gyűjthetik a tanítványaim az OKTV-s eredményeket, akkor is az igazgató(nő) barátnője, barátja kapja az elismerést, jutalmat, lesz belőle osztályfőnök, munkacsoport vezetője...
Ugyanazt érezném-e a potenciális közmunkás, bár nagyon jó képességű tanítványom oktatásánál, mint a sebész, a gyógyíthatatlan beteg operálása közben? Hajtana-e a becsvágy, vagy föltenném a kezem én is, az "eszköztelen vagyok" pajzsa mögé bújva?
Minden pedagógus egyedi és érző lélek, az általánosítás ebben az esetben is csak túlzó lehet. Bizonyára sokan fel is kapják a fejüket, hogy már megint a pedagógusok szapulása folyik, ezeknek senki és semmi nem jó, csak siránkoznak, de üljenek be egy osztályba és próbálják ki... Még is azt gondolom, hogy kell egy tükröt tartani és legalább elgondolkodni azon, hogy nálunk (a tantestületben) ez miért van ugyanígy, esetleg mivel értük el, hogy a szülő partner, a gyerek igyekvő, egyenesen erősíti a pedagógus pályájába vetett hitét.
Úgy látom, hogy a tantestület is olyan, mint egy osztályközösség, bár a korosztály vegyes, de ugyanúgy alakítani kell a tantestületet is. Ugyanaz a törvény, (szinte)ugyanaz a gyerekanyag, a házaspár egyik tagja a város egyik iskolájában tanít, a másik a mellette lévőben, az egyik jól érzi magát, a másik tele van panasszal. Az egyik tanár a tízóraiját osztja meg a gyerekkel, a másik csempészcigit vesz egy másik kölyök apjától... Az egyik pedagógus tisztességesen felkészül minden órájára, közben azt látja, hogy a gyerekét alaposan elnáspágolják a kiégett, eszköztelen évfolyamtársa osztályában, ahova tulajdonképpen kár is járnia, mert ha otthon nem tanítgatná, talán meg is bukna...
A tanár meg tudja védeni a presztízsét saját tantestületében? Ott nincs kiközösítés, ott nem fontos, hogy ki az "osztály", a tantestület főnöke? De, nagyon is!
Az utóbbi néhány hét eseményei mindenképpen azt sugallják, hogy a "napszámos" dolgot nem kell komolyan venni... Tisztelet ide, pártállás oda, egyre többször állnak ki a szülők az arra érdemes pedagógus (igazgató) mellett.
Nagyon is komolyan veendő azonban, hogy iskola nélkül nincs versenyképes tudás (leánykori nevén: jövő), és képzett pedagógusok nélkül egyre több lesz a meg nem született gyermek, mert az iskolai történések egészen biztosan kihatnak a gyermekvállalási, nevelési kedvre is...
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Határidőt szabott Balognak a CKP az érettségi miatt
Annak ellenére, hogy a Civil Közoktatási Platform szakemberei már bő egy éve jelezték, hogy e területen súlyos problémák adódhatnak a kormányzat felelőtlen mulasztásai miatt, semmiféle...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek