OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. szeptember 30.
» Hozzászólások (2)

Ártalmas viselkedési sémák a pedagógusok között

Dinnyei Béla – Mák Szilvia: A mi osztályunk 1

A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig „a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom.” Dinnyei Béla és Mák Szilvia a jelenséget négy sztereotípia mentén írja le.

1. A nemzet napszámosa

Ezt a korábban részben helytálló kifejezést még ma is hajlamosak az érintettek az eredeti értelemben használni, pedig ez mára „elavulttá, ironikussá, már-már komikussá” vált. Még mindig számosan élik meg azt, hogy a pedagógus hagyományosan és menthetetlenül megalázott, az önállóságtól megfosztott, robotoló és magát másokért feláldozni kénytelen pária.

Igaz, hogy a mai pedagógusoknak általában nem kielégítő az egzisztenciális helyzete. Ha azonban előbbre akar jutni, képeznie kell magát, és ez gyakran anyagi megterhelést és komoly időráfordítást igényel. A képzések önfinanszírozását sokan kényszerként élik meg, és nem látják be, hogy ez olyan befektetés, ami később megtérül, és segít kiemelkedni a „napszámos” létből.

Drága a kultúra is, ezért a pedagógusok hajlamosak erről eleve lemondani, és egy részük még a pedagógus igazolvány révén járó kedvezményeket sem veszik igénybe, akad, aki „ad absurdum nem is tud az igazolvány létezéséről”.

A napszámos mítosz értelmében a pedagógus általában a közvélemény szemében alulértékeltnek látja saját presztízsét, pedig az utóbbi években végzett felmérések szerint a tanárok iránt érzett társadalmi bizalom jelentős.

A hibás önértékelés ekletáns példájaként említik a Pedagógusok Szakszervezetének a tiltakozását egy televíziós reklám kapcsán. A reklámfilmben egy használtcikkeket áruló diák kerékpárját éppen a tanára akarja megvásárolni. Az „ötös” jelentéseivel tréfálkozó gyerek szavait a közlemény szerzői komolyan vették, és a szakma becsületének megsértésével vádolták a hirdetés készítőit.

2. A tanár mint értelmiségi

Az értelmiségi az a diplomás, aki alkalmas az autonóm gondolkodásra, tájékozott a világ aktuális dolgaiban, napra kész a saját szakmájában.

Általános tapasztalat, hogy a pedagógusok nagy része elzárkózik a kulturális és közéleti problémáktól, gyakran a szakmai témáktól is. Érdemi kérdésekről a tantestületek nagy részében reménytelen beszélgetni. Ezért az erre késztetést érzők már magát a téma felvetését is feleslegesnek tartják, hiszen a dialógus eleve kudarcra ítélt a testületek többségében. Senki sem várja el a tanártól, hogy polihisztor legyen, de az „időhiányt, az anyagi és magánéleti nehézségeket nem lehet örökké kibúvóként alkalmazni”.

A diákokat igenis érdekli a tanár személyes véleménye, aki könnyen hitelét veszti, ha a felmerülő kérdéseiket folyamatosan elhárítja. Az ilyen tanár a tanuló szemében „nem több, mint a tankönyvet újrafogalmazó beszélőgép”, aki a többnyire sok mindenben informált, a világra nyitott fiatalok szemében könnyen hiteltelenné, külső erők által manipulálhatóvá válik.

3. A félelem megeszi a lelket

Az önálló állásfoglalástól történő idegenkedés nem csupán tájékozatlanságot, hanem félelmet is leplezhet. Nem csak manapság jellemző, hogy a hatalom a pedagógusoktól fokozott lojalitást vár el, de sajnos azt látjuk, hogy a pedagógus „már-már vazallusként viselkedik akkor is, amikor a hatalom nem is várja el tőle ezt a magatartást”.

Pedig a félelem nem mentség a megalkuvásra való nagyfokú hajlandóságra. Az iskola nem lehet apolitikus intézmény, nyilván pártpropaganda és hittérítés nem megengedett, de a tanárnak joga, sőt kötelessége, hogy véleményt nyilvánítson társadalmi kérdésekben a diákjai előtt. Egy felelős értelmiségitől igenis elvárható, hogy aktuális közéleti ügyekben véleményt nyilvánítson.

„A kollégák akkor tudnának megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek, ha tudással és érveléssel megalapozott véleményüket diákjaik előtt konzekvensen vállalnák.” Hogy erre van lehetőség, azt szemléletesen bizonyítja a budapesti Piarista Gimnázium tanárának története, aki egy online felületen fejtette ki álláspontját a pártválasztások apropóján (Bán Róbert: Tisztelt Jobbik-Szimptizáns egykori tanítványaim).

Nagy a pedagógusok felelőssége, hiszen a legújabb ifjúságkutatások adatai is bizonyítják, hogy a mai fiatalok közömbösek közügyeink iránt, tájékozatlanok a politikai kérdésekben. Többségük például képtelen megkülönböztetni egymástól a demokráciát és a diktatúrát.2

A tanári szobák falain belül általános elégedetlenség tapasztalható, ugyanakkor a pedagógus saját „problémáit mantraként ismétli, mindig mást okol a gondokért, saját felelősségét bagatellizálja”.

4. Kontraszelekció

A köznevelés személyi állományára jellemző kontraszelekció egyszerre ok és következmény. A szerzőknek benyomása szerint ennek egyik fontos oka, hogy az intézmények vezetői számára egy-egy kolléga alkalmazásánál nem meghatározó szempont a jelölt szakmai alkalmassága. Ennek következtében „hiányos felkészültségű és nevelésre alkalmatlan tanárok maradhatnak a pályán akár évtizedekig is”.

Az is általános tapasztalat, hogy a vezetők félnek a „túlzottan önálló” kollégáktól, mint lehetséges problémaforrásokra, és nem mint az intézmény hatékony működését segítő szakemberekre tekintenek rájuk.

Sajnálatos, de elterjedt jelenség, hogy „a középszer felülkerekedik a kritikus értelmiségin. Az iskolák sokaságát ma a kontraszelektált középszer uralja.”És éppen a középszer képes a közoktatásban a legakadálytalanabbul előre haladni, viszonylagos karriert csinálni, sőt vezetői kinevezéshez jutni.

„Mára odáig jutottunk, hogy a tanári karban fel sem tűnik, nem szégyen az alulinformáltság, a felkészületlenség és a kérkedő félműveltség.” Pedig az iskolának, ha megfelelően akarja tenni a dolgát, olyan szellemi műhellyé kellene válnia, ahol a „munkatársak innovatívan gondolkodnak, egymást ösztönözve alakítják ki intézményük profilját. Amennyiben ez a szükséges kritérium nem teljesül, akkor marad az ingerszegény környezet, a fejlődésre való képtelenség: a zsákutca”.

Összegzés

A hvg.hu megkérdezte, amit az Emmi nem akart, vagy nem mert: hogyan érzik magukat a tanárok ma Magyarországon, milyennek látják a pedagógusok megbecsültségét, és a legfontosabbat: ha újrakezdhetnék, ugyanezt a pályát választanák-e. Szomorú az eredmény.

A külső körülmények, persze nem jók, ezt a szerzők is tudják, és nem állítják, hogy a köznevelés aktuális helyzetének anomáliáiért minden felelősség kizárólag a pedagógusokat terheli. Sőt az oktatás látványos eredményei sem elhanyagolhatóak, bár ezeket főleg az elitiskolák produkálják. Ez a dolgozat azonban a tömegiskolákról szól.

„Az örökös másra mutogatás, az egy helyben topogás csak oda vezethet, hogy az iskola soha nem lesz képes másra, mint a végletekig leegyszerűsített panelek és vulgarizált ismeretek mechanikus átadására. A közhelyek tömegévé alacsonyított lexikális adatok betanítása nem ad fogódzót ahhoz, hogy intelligens munkaerő, és okos egyetemi hallgató váljék a tagjaiból. A szellemiekben hiányos iskola tisztességtelenül bánik a diákjaival, akik, munkaerőként csak nehezen lesznek képesek követni a piaci változásokat, rossz esetben társadalmi egyenlőtlenségeiket is újratermelik. Ha a pedagógus maga sem érez késztetést az értelmiségi létre, akkor az iskola csupán termelőüzem, amely tömegcikként bocsátja ki a differenciált gondolkodásra képtelen és könnyedén manipulálható embereket.”

1 Élet és Irodalom, 2014. szeptember 12. 8. oldal

2 Oross Dániel: Társadalmi közérezet, politikához való viszony. In: Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. Székely Levente (szerk.), 2013. 283-316.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. október 1. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Ezt ma reggel találtam a HVG Plázs rovatában. http://hvg.hu/plazs/20141001_zold_beka_tanarur_interju
Szorosan kapcsolódik ehhez a témához is, sok az "áthallás" benne, de hiszem, hogy van, lesz megoldás. Az igazi pedagógus sohasem adja fel. Előfordul, hogy felelősségteljes, sok energiát igénylő munkát végzők időnként elfáradnak, de ők azok, akik gyorsan regenerálódnak, feltöltődnek, megrázzák magukat és mennek tovább "Előre", miközben a jelszó esetleg éppen a "Légy résen!".
János | 2014. szeptember 30. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Nem tudom, hogy tömegiskolában szívesen lennék-e tanár? Tudnám-e tolerálni, hogy kitehetem a lelkemet, gyűjthetik a tanítványaim az OKTV-s eredményeket, akkor is az igazgató(nő) barátnője, barátja kapja az elismerést, jutalmat, lesz belőle osztályfőnök, munkacsoport vezetője...
Ugyanazt érezném-e a potenciális közmunkás, bár nagyon jó képességű tanítványom oktatásánál, mint a sebész, a gyógyíthatatlan beteg operálása közben? Hajtana-e a becsvágy, vagy föltenném a kezem én is, az "eszköztelen vagyok" pajzsa mögé bújva?
Minden pedagógus egyedi és érző lélek, az általánosítás ebben az esetben is csak túlzó lehet. Bizonyára sokan fel is kapják a fejüket, hogy már megint a pedagógusok szapulása folyik, ezeknek senki és semmi nem jó, csak siránkoznak, de üljenek be egy osztályba és próbálják ki... Még is azt gondolom, hogy kell egy tükröt tartani és legalább elgondolkodni azon, hogy nálunk (a tantestületben) ez miért van ugyanígy, esetleg mivel értük el, hogy a szülő partner, a gyerek igyekvő, egyenesen erősíti a pedagógus pályájába vetett hitét.
Úgy látom, hogy a tantestület is olyan, mint egy osztályközösség, bár a korosztály vegyes, de ugyanúgy alakítani kell a tantestületet is. Ugyanaz a törvény, (szinte)ugyanaz a gyerekanyag, a házaspár egyik tagja a város egyik iskolájában tanít, a másik a mellette lévőben, az egyik jól érzi magát, a másik tele van panasszal. Az egyik tanár a tízóraiját osztja meg a gyerekkel, a másik csempészcigit vesz egy másik kölyök apjától... Az egyik pedagógus tisztességesen felkészül minden órájára, közben azt látja, hogy a gyerekét alaposan elnáspágolják a kiégett, eszköztelen évfolyamtársa osztályában, ahova tulajdonképpen kár is járnia, mert ha otthon nem tanítgatná, talán meg is bukna...
A tanár meg tudja védeni a presztízsét saját tantestületében? Ott nincs kiközösítés, ott nem fontos, hogy ki az "osztály", a tantestület főnöke? De, nagyon is!
Az utóbbi néhány hét eseményei mindenképpen azt sugallják, hogy a "napszámos" dolgot nem kell komolyan venni... Tisztelet ide, pártállás oda, egyre többször állnak ki a szülők az arra érdemes pedagógus (igazgató) mellett.
Nagyon is komolyan veendő azonban, hogy iskola nélkül nincs versenyképes tudás (leánykori nevén: jövő), és képzett pedagógusok nélkül egyre több lesz a meg nem született gyermek, mert az iskolai történések egészen biztosan kihatnak a gyermekvállalási, nevelési kedvre is...
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek