OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. szeptember 14.
» Hozzászólások (8)

Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról

LESÜTÖTT SZEMMEL?

Nem akartam nyüzsögni, de ez most nagyon kibukik belőlem.

Ma sok olyan írást láttam, ahol a sommás végkövetkeztetés az volt kb., hogy úgy rossz az iskola, ahogy van. Sőt, nem is kell iskola (ez a legutóbb olvasott cikk lényege), mert megnyomorítja a gyermek lelkét. Szabadon, mint a madár, illatos virágok között is megtanulhatja, amire szüksége van. Pont.

Hát, kérem tisztelettel, van egy olyan sanda gyanúm, hogy kezdünk átesni ama bizonyos ló másik oldalára.

1. Nem ártana már tudomásul venni, hogy a tanítás a hivatáson kívül egy szakma is. Szaktudáshoz kötött. Mint pl. a lakatosé , vagy CNC-esztergályosé, péké vagy a cipőfelsőrész készítőé. Mégis, a tanításhoz mindenki ért.

2. Köszönöm szépen, hogy gyakran emlékeztetnek a kötelességeimre. Néha nem ártana, ha a jogaimról is hallanék.

3. A gyermek lelke... Na és az enyém? Amikor a szemembe röhög, provokál, esetleg elküld melegebb éghajlatra, és tönkrevágja az egész órámat, amire tisztességgel fölkészültem?

4. A gyermek lelke... Néhányszor elmondtam már egy-egy szakképzős tanítványomnak: Engem többek között azért is fizetnek, hogy elviseljem a hülyeségedet. A leendő főnöködet meg nem azért fogják fizetni, hogy elviselje a hülyeségedet. Ha az a szülő igénye, hogy körtáncot járjak a gyerek körül, mert csak akkor érzi jól magát magát az iskolában, megtehetem. És mi lesz utána?

Hogy ez az oktatási rendszer száz sebből vérzik, tudjuk. De legalább magunk alatt ne vágjuk a fát. Aki tisztességgel elvégzi a munkáját, az legyen büszke a hivatására. Nem vagyok hajlandó lesütött szemmel járni.

PÁLYÁT TÉVESZTETTEM?

Most egy kicsit magam alá kerültem. Mert kezdek bizonytalan lenni a pályára való alkalmasságomban.

Pedig nekem szerencsém volt, amikor a pályaválasztás előtt álltam, ott volt előttem a családi példa. Már öregapám is kántortanító volt, anyám óvoda híján beültetett néha a hátsó padba és kezembe nyomott egy színes ceruzát, apám meg néha bekukkantott hozzám a szünetekben.

Hogy mi bizonytalanított el? Valahogy más elképzeléseim/elvárásaim vannak egy pedagógussal szemben, mint sokaknak. Állítólag. Konkrétan: nem tudom milyennek kellene lennie egy jó pedagógusnak. Pedig tanították. Vizsgáztam is belőle. Pályakezdő sem vagyok - sőt. Mégis Ma elég sok kritikát kaptam, ami elgondolkodtatott.

Tavaly egy pályakezdő kis kolléganőtől hallottam: azért lettem gyógypedagógus, mert sajnálom ezeket a szegény kis gyermekeket. Aztán pár hét múlva távozott a pályáról. Mert nehéz. Mert nem ezt várta. Mert néha pisi-szaga van a gyereknek. Mert a cukormáz elolvadt és maradt a rideg valóság. Mert a kis kolléganőnek nem magyarázták el a kezdet kezdetén, hogy a „szegény kisgyermekeket” nem sajnálni kell, hanem megtanítani arra, amire szükségük lesz. Ehhez pedig sokszor nem elég a buksisimogatás és a jajdeszeretlek mosoly.

Nem szeretnék (újfent) senkit megsérteni. De próbáljunk már szólamok helyett két lábon járni. Mert lehet fennkölten is, meg reálisan is beszélni a dolgainkról. Attól pedig, hogy cukormázzal öntünk le valamit, még maradhat gusztustalan.

Sokféle pedagógus-attitűddel találkoztam már.

  • Van, aki átjárónak tekinti az iskolát. Soha semmiféle afférja nincs diákkal, kollégával, szülővel. Csak éppen elhúz, amint kicsengetnek.
  • Vannak a rózsaszínűek. Mindenki imádja őket, gyerek is, szülő is. Mert „rendesek”
  • A güzülők mindig precízek. Minden statisztika naprakész. Óravázlaton órákig dolgoznak. Utálatos típus a diákok szemében.
  • Aztán ott vannak a renitensek. Akik soha nem írnak be időben a naplóba, mert utálják az adminisztrációt. Viszont jókat beszélgetnek a gyerekekkel.
  • A legrosszabb fajta, aki állandóan morog. Hol a kölyköt szidja, hol a felmenőit, hol az egész rendszert. De tudja, hogy melyik kölyök éhezik, és titokban szendvicset visz neki „edd már meg, nem akarom hazavinni” jelszóval.

Én az utálatos, morgós kategóriába tartozom. Rászólok, elvárok , követelek. Mert tisztelem annyira a gyereket, hogy elvárok és követelek tőle. Ami nem zárja ki, hogy dicsérjem, biztassam, elismerjem. És ami nem zárja ki, hogy a gyerek az utálatos morgós természetem ellenére szeressen. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Ma egyik írásomra kapott néhány hozzászólás után kezdtem úgy érezni, mint aki lila ködben jár, mindenki más látja az utat, csak én nem. Hát felmerült bennem a kérdés: alkalmas vagyok-é a pedagógus pályára?

FEKETE-FEHÉR, IGEN-NEM...

Egyszer megfogadtam, hogy nem beszélek a munkámról. Amolyan önvédelmi mechanizmus.

Valahányszor idegenek előtt kiderült rólam, hogy gyógypedagógus vagyok, mindig mindenki kötelességének érezte, hogy elmondja, mit gondol a fogyatékosokról.

Általában két alapeset létezik:

1. Az ilyeneknek jobb lenne, ha meg sem születnének.

2. Jaj, hát ők sokkal hálásabbak, mint az épek, sokkal több szeretetet adnak.

Na ilyenkor szoktam nyelni kettőt és megköszörülni a torkom, mielőtt bármit is válaszolnék. Mert: hogy bólinthatnék arra, hogy egy kosárnyi cseresznye mindegyike férges, vagy mindegyike ugyanolyan édes, ízletes. Kívülről egyiken sem látszik. Csak akkor tudunk véleményt mondani, ha minden egyes szemet külön-külön szétnyitunk és megízlelünk. Sok kosarunk van. Most divat ránézés alapján dönteni. Kóstolás helyett. Na de mi alapján döntünk? Színárnyalat, fajtanemesítés vagy őshonosság? Netán „csak” alapon?

Visszatérve a a gyógypedagógiára.

1. Ha a fogyatékos gyerek megszületett, akkor már nincs „ha”. Ettől még lehet nehéz és fájó. De lehet örömteli is. Mindig a konkrét esettől függ. Kívülálló pedig hogy meri azt mondani, hogy jobb lett volna, ha...?

2. Nem a fogyatékos gyerekek hálásabbak és szeretni valóbbak. Hanem Józsika, Katika...., miért lennének ők egyformák? Valahogy kezdjük elveszíteni a realitás-érzékünket. Csak végletekben gondolkodunk. Fekete-fehér. Igen-nem. Jó-rossz. Pedig a színek és fogalmak között számtalan árnyalat, átmenet létezik.

Pfeifer Erzsébet

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Erzsébet Peifer | 2016. május 25. | potmeter[kukac]vipmail[pont]hu
Kedves Kocsis János!

Önnek teljesen igaza van, amikor azt mondja, én csupán magamról beszélek, pedagógusként, nem a gyerekekkel való kapcsolataimról, rezdülésekről, stb. A kettő külön világ. Tudom, meghatóbb lenne arról írni, hogy honnan hova jutottunk, s hogy az mekkora siker. Rendben, mesélek. Kezdjük egy agydaganatos kislánynál. Hét évesen került hozzám, majd 9 évesen meghalt. Folytassuk Zsoltival, aki 15 évesen egy bálakötöző madzaggal öngyilkos lett a tornateremben, alatta egy József Attila kötet hevert szétnyílva. Folytassuk? Van még miről mesélnem.


Most a konkrét problémám viszont az, hogyan segítsek annak az édesanyának, aki időt akar nyerni. A 16 éves kislányát én fejlesztem. Nem ír, nem olvas, nem számol, alig kommunikál. A cipőjét sem képes egyedül felhúzni, menstruációs napjain én cserélem nála a tisztasági betétet. IQ-ja állítólag 35-ös. Állítólag. Egy éve foglalkozom vele.

No szóval a problémám: ez a gyerek egy speciális szakképző iskola magántanulója. TANAKOS-elvárásokkal. Ő viszont ÉRTAKOS-szakértői besorolás alá esik. Minthogy a tankötelezettség 16 év, ezért csak akkor maradhat, ha megbuktatom 4 tantárgyból. Csakhogy a jogszabályok szerint, meg a szakértői vélemény szerint ő nem tanulhatna olyan tantárgyakat, amiből én meg tudnám buktatni... (remélem érti, amiről beszélek). Ha nem jön össze a mutatvány, akkor bukik a dolog, mert a város egyetlen fogyatékos napközijébe meg csak 18 év után veszik fel.

Kedves Kocsis János! Sajnálom, hogy semmi meghatót nem tudtam írni. De minden ötletet szívesen fogadok a konkrét ügyben.
Leiner Károly | 2016. május 20.
Ebben a gyönyörű írásban a pedagógus éppen azért kerül a középpontba, mert odahelyeződik a gyerekekért érzett vívódásai miatt. Ha nem elhivatott pedagógus "morgolódását" olvasnánk, akkor meg sem született volna ez az írás. Másrészről a nevelés-oktatás oda-visszaható folyamat, amely az utóbbi évtizedekben elbillent a gyerekek irányába: nem is lenne azzal semmi baj, hogy a gyerek egyre nagyobb figyelmet kap, egyre több törődést, megsegítést, ez így természetes. A baj azzal van, hogy közben a pedagógusi munka a társadalom szemében még jobban leértékelődött: nem, a törvény nem kötelez a pedagógus tiszteletére és Pedagógus-nap sincs évtizedek óta. De megmaradt az elhivatott pedagógus hatalmas munkája, önmagával való vívódása - másokért.
Juli | 2016. május 14.
Kedves János! Ha egy ember, legyen akár pedagógus, belső gondokkal küzd, labilis, akkor első sorban magára figyel, minden egyéb a háttérbe szorul. A gyerekekkel való hatékony foglalkozás alapfeltétele, hogy mi magunk álljunk a lábunkon. Ez az szépirodalmi értékű írás pedig arról szól, amit a szerző megél. Erről is jó tudni.
kocsis jános | 2016. május 14.
mind a három szöveg-ben csak magáról beszél...
holott a gyerekekkel való kapcsolatokban a gyerekeről van szó...
egy "szakember" nek tudni kéne, hogy a gyerekeket nem arra kell megtanítani, amit mi már tudunk... hanem arra, hogy azt tanulják meg önállóan, amit még ők nem tudnak...!!!
Péter | 2015. december 22.
Szép és okos írás, csak elismerés illeti ezért a Szerzőt. A gyermekre figyelő, érzékeny pedagógus képe rajzolódik ki a mondatok mögül.

Olyan nevelői magatartást állít elénk pédának, amit érdemes felmutatni az utánunk érkezőknek.
János | 2014. szeptember 17. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
És az alábbi cikk is nagyon ide kívánkozik (Júlia kiemeléséből vettem át). A "minden OK" mögött ugyanis olyan dolgok rejtőzködhetnek, amelyek miatt a pedagógus "kibeszélheti a lelkét", még sincs eredmény. Több alkalommal olvastam már olyan véleményeket, amelyek vitatják az osztályfőnök szerepét a csoport alakításában, irányításában. Én azzal a közeli ismerősömmel, egy gimnázium igazgatójával értek egyet, aki nagy alapossággal válogatja ki minden évben az új évfolyamok osztályfőnökeit.

http://www.koloknet.hu/iskola/en-voltam-az-osztaly-kirekesztettje-a-oszinte-vallomas-csaladrol-iskolarol-kegyetlensegerol/
János | 2014. szeptember 15. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Érdekes írás... Az utolsó 4 sora ragadott meg leginkább, mert valahol itt a lényeg. Tegyük fel, nem is szülő vagyok, hanem például egy 10 éves gyerek.

1. Én sem egyforma pedagógust látok, hanem Ági nénit, aki megszerettette velem az angolt. Erika nénit, aki úgy készített fel a versmondóversenyre, hogy 2. helyet értem el a kerületi döntőn. Dénes bá'-t, akinél a töri óra is élmény, Gábor bá'-t, aki Öveges professzor humorával megáldva - "Csodábbnál is Csodább Palotát" teremt a fizika laborban...

2. Hogyan szeressem Magdi nénit, aki testnevelés-könyvtár szak mellé 3 éve angoltanári diplomát szerzett, de naponta legalább 3 újabb szót mond hibásan? Hogyan említsem meg neki, hogy Ági néni ezeket egész biztosan nem így ejtené??? Miért nem érti Laci bácsi, hogy csak azok tudják otthon megoldani a matek házi feladatokat hibátlanul, akik nem csupán az órai magyarázatra kényszerülnek támaszkodni a szülői segítség hiányában? Miért kell pironkodnom a dolgozat után (fiam, tőled azért sokkal jobbat vártam), amire nagyon készültem, de a demens nagyapa csak hajnali 3-kor feküdt le végre és a 2. óráig még fel sem ébredtem??? Miért nem lehet megérteni, hogy engem a kismacskánk halála 2 napig is letaglóz, semmihez, a tanuláshoz sincs kedvem? Az 5. óra volt a tesi, utána az 5 perces szünet arra sem volt elegendő, hogy utolsó órára fölérjek a 2. emeleti tanterembe, ahol azonnal érzem, hogy a padtársam reggel sem zuhanyozott (sőt, valószínűleg este sem)...

A törvény szerint is tisztelnem kell a pedagógust, mert közfeladatot ellátó személy. Akkor én is követelhetem, hogy tessék hozzám emberi hangon szólni akkor is, ha náluk, otthon nem mennek jól a dolgok? A kémia tanár (vagy a városi elitbe tartozó valaki) gyereke miért röhögheti szét az órát? Honnan vette az infót a szomszédom, hogy a puskáján a sorrend "véletlenül" megegyezik a dolgozatéval??? Biztosan semmi köze nincs hozzá annak, hogy az én szüleim csak 1500,- Ft-os ajándékot vettek Pedagógus Nap alkalmából?

Apa 5 év alatt kétszer váltott munkahelyet, mire olyan helyre került, ahol megbecsülik a tudását, szakértelmét. Nekem miért kell ebben a nyomorult intézményben sínylődnöm (jó, tudom, hogy a másik iskola messze van, stb., stb.)?

Pfeifer Erzsébet tanár néni írása nagyon jó, sok ilyen pedagógus kellene az iskolákba. Ők tudnak tenni azért a legtöbbet, hogy a munkatársaik is végezzék el becsülettel a dolgukat... (Őket is tisztelik annyira, hogy megköveteljék tőlük a színvonalas hozzáállást?)

Gyerekként talán én is az utálatos, morgós kategóriába tartozom, de elvárok, minimum annyit, hogy vigyázzanak rám, legalább az iskolában. Mert tisztelem a tanáraimat és a magam módján elismerem áldozatos munkájukat. És remélem, hogy a tanár, az utálatos morgós természetem ellenére szeret. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Talán egy kicsit túl karakíroztam a mondanivalómat azzal, hogy a cikkíró gondolatait "fordítottam vissza". A példák azonban személyes élmények. Jogos a háborgás, és sajnos legtöbbször azok érzik úgy, hogy lesütött szemmel kellene (?) járniuk, akiknek éppen az emelt fő lenne a természetes testtartás...

Hogy ki a jó pedagógus, gyógypedagógus? Talán nincs is olyan, de Ági néni, Dénes bá' még sok van szerencsére. Mert szeretik a szakmájukat és szakszerűen adják át a tudásukat. Szeretjük őket, és reméljük, hogy érzik mennyire fontosak számunkra. Még akkor is, ha sokszor morgunk, és nincs kedvünk mindig mosolyogni.

Nem biztos, hogy értünk a pedagógiához, de van viszonyítási alapunk! Gyerekként főleg nem biztos, hogy a fekete-fehér között minden színárnyalatot felfogunk. Lehet, hogy csak felnőttként jut eszünkbe: "Köszönjük, Pfeifer TANÁR NÉNI"! De tessék elhinni, nagyon jók a kis antennáink, megérezzük, hogy aki tanít bennünket, az melyik pedagógus attitűd szellemében foglalkozik velünk...
Fekete Hajni | 2014. szeptember 15.
Ugye lesz folytatás? Fontos lenne, ha többen is megértenék, a fene ette, ha dobozolunk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.11.20.
Az Oktatási Hivatal válasza a tanulási problémás gyerekeknek: fogyatékos, vagy nem létezik
Az ország minden iskolájába megérkezett az Oktatási Hivatal várva-várt levele, amely iránymutatást ad, hogyan is értelmezendő a sok kérdést felvető “Taigetosz-törvény”, azaz a beilleszked...
(Forrás: B1 BLOGCSALÁD )
--
2017.11.20.
„Hiszek a vitában”
Mindenütt vannak szakmai viták, ahol munka folyik. A vita fogja elindítani azt a pezsgést, amiből eredmény lehet, ezért hiszek benne – jelentette ki lapunknak Solti Péter, a Klebelsberg Központ...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2017.11.20.
Csak az volt a fura, hogy sok a gyerek
Az iskolát befejezték, dolgoznak, és azon vannak, hogy azt a szeretetet és biztonságot megadhassák gyerekeiknek, amit ők a saját családjuktól nem kaptak meg. Most publikáltak egy tanulmányt...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.11.20.
Sorban állás: a kisgyerekes anyuka előnyt élvez a társasjátékban
Van egy társasjáték, amely Lengyelországban óriási sikert aratott, Oroszországban a fogyasztóvédelem betiltotta, lefordították angol, német, spanyol, japán nyelvre, és most már Magyarorsz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.11.20.
Ingyen dolgoztatta a diákokat a polgármester
Saját éttermeiben ingyen dolgoztatta a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola diákjait Bóta József, a Heves megyei Szihalom függetlenként nyert, de utóbb a Fideszbe bel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.11.20.
Filmek, melyekben két lábbal tiporják a gyerekek jogait
Ma, azaz november 20-án tartjuk a gyerekjogi világnapot. Így az ismert és kevésbé ismert filmeken keresztül mutatjuk be a gyerekek legalapvetőbb jogait - természetesen a teljesség igénye né...
(Forrás: Index)
--
2017.11.17.
Tiltakozó nyilatkozat a középfokú oktatás átalakításával kapcsolatban
Pedagógushivatásukat gyakorló szakemberekként, sokan iskolás gyerekek szüleiként, és elsősorban tudatosan és felelősségteljesen gondolkozó állampolgárokként döbbenetünket és felháborod...
(Forrás: Hívatlanul.com)
--
2017.11.17.
Hiába költünk egyre többet az oktatásra, a magyar gyerekek mégis rosszabbul tanulnak
Egyre többet költünk oktatásra és a tanári pálya is vonzóbb lett, mégsem ezek az Európia Bizottság legfrissebb oktatási jelentésének legfontosabb megállapításai. A beszámoló szerint...
(Forrás: abcug)
--
2017.11.17.
Nagyüzem lesz a középiskolákban: 5800 szóbeli vizsgát tartanak öt nap alatt
A szóbelik az érettségi vizsgabizottságok előtt zajlanak. Ebben az időszakban 120 érettségi vizsgabizottságot működtető középiskolában, illetve kormányhivatalban 136 vizsgabizottság el...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek