OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. szeptember 14.
» Hozzászólások (8)

Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról

LESÜTÖTT SZEMMEL?

Nem akartam nyüzsögni, de ez most nagyon kibukik belőlem.

Ma sok olyan írást láttam, ahol a sommás végkövetkeztetés az volt kb., hogy úgy rossz az iskola, ahogy van. Sőt, nem is kell iskola (ez a legutóbb olvasott cikk lényege), mert megnyomorítja a gyermek lelkét. Szabadon, mint a madár, illatos virágok között is megtanulhatja, amire szüksége van. Pont.

Hát, kérem tisztelettel, van egy olyan sanda gyanúm, hogy kezdünk átesni ama bizonyos ló másik oldalára.

1. Nem ártana már tudomásul venni, hogy a tanítás a hivatáson kívül egy szakma is. Szaktudáshoz kötött. Mint pl. a lakatosé , vagy CNC-esztergályosé, péké vagy a cipőfelsőrész készítőé. Mégis, a tanításhoz mindenki ért.

2. Köszönöm szépen, hogy gyakran emlékeztetnek a kötelességeimre. Néha nem ártana, ha a jogaimról is hallanék.

3. A gyermek lelke... Na és az enyém? Amikor a szemembe röhög, provokál, esetleg elküld melegebb éghajlatra, és tönkrevágja az egész órámat, amire tisztességgel fölkészültem?

4. A gyermek lelke... Néhányszor elmondtam már egy-egy szakképzős tanítványomnak: Engem többek között azért is fizetnek, hogy elviseljem a hülyeségedet. A leendő főnöködet meg nem azért fogják fizetni, hogy elviselje a hülyeségedet. Ha az a szülő igénye, hogy körtáncot járjak a gyerek körül, mert csak akkor érzi jól magát magát az iskolában, megtehetem. És mi lesz utána?

Hogy ez az oktatási rendszer száz sebből vérzik, tudjuk. De legalább magunk alatt ne vágjuk a fát. Aki tisztességgel elvégzi a munkáját, az legyen büszke a hivatására. Nem vagyok hajlandó lesütött szemmel járni.

PÁLYÁT TÉVESZTETTEM?

Most egy kicsit magam alá kerültem. Mert kezdek bizonytalan lenni a pályára való alkalmasságomban.

Pedig nekem szerencsém volt, amikor a pályaválasztás előtt álltam, ott volt előttem a családi példa. Már öregapám is kántortanító volt, anyám óvoda híján beültetett néha a hátsó padba és kezembe nyomott egy színes ceruzát, apám meg néha bekukkantott hozzám a szünetekben.

Hogy mi bizonytalanított el? Valahogy más elképzeléseim/elvárásaim vannak egy pedagógussal szemben, mint sokaknak. Állítólag. Konkrétan: nem tudom milyennek kellene lennie egy jó pedagógusnak. Pedig tanították. Vizsgáztam is belőle. Pályakezdő sem vagyok - sőt. Mégis Ma elég sok kritikát kaptam, ami elgondolkodtatott.

Tavaly egy pályakezdő kis kolléganőtől hallottam: azért lettem gyógypedagógus, mert sajnálom ezeket a szegény kis gyermekeket. Aztán pár hét múlva távozott a pályáról. Mert nehéz. Mert nem ezt várta. Mert néha pisi-szaga van a gyereknek. Mert a cukormáz elolvadt és maradt a rideg valóság. Mert a kis kolléganőnek nem magyarázták el a kezdet kezdetén, hogy a „szegény kisgyermekeket” nem sajnálni kell, hanem megtanítani arra, amire szükségük lesz. Ehhez pedig sokszor nem elég a buksisimogatás és a jajdeszeretlek mosoly.

Nem szeretnék (újfent) senkit megsérteni. De próbáljunk már szólamok helyett két lábon járni. Mert lehet fennkölten is, meg reálisan is beszélni a dolgainkról. Attól pedig, hogy cukormázzal öntünk le valamit, még maradhat gusztustalan.

Sokféle pedagógus-attitűddel találkoztam már.

  • Van, aki átjárónak tekinti az iskolát. Soha semmiféle afférja nincs diákkal, kollégával, szülővel. Csak éppen elhúz, amint kicsengetnek.
  • Vannak a rózsaszínűek. Mindenki imádja őket, gyerek is, szülő is. Mert „rendesek”
  • A güzülők mindig precízek. Minden statisztika naprakész. Óravázlaton órákig dolgoznak. Utálatos típus a diákok szemében.
  • Aztán ott vannak a renitensek. Akik soha nem írnak be időben a naplóba, mert utálják az adminisztrációt. Viszont jókat beszélgetnek a gyerekekkel.
  • A legrosszabb fajta, aki állandóan morog. Hol a kölyköt szidja, hol a felmenőit, hol az egész rendszert. De tudja, hogy melyik kölyök éhezik, és titokban szendvicset visz neki „edd már meg, nem akarom hazavinni” jelszóval.

Én az utálatos, morgós kategóriába tartozom. Rászólok, elvárok , követelek. Mert tisztelem annyira a gyereket, hogy elvárok és követelek tőle. Ami nem zárja ki, hogy dicsérjem, biztassam, elismerjem. És ami nem zárja ki, hogy a gyerek az utálatos morgós természetem ellenére szeressen. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Ma egyik írásomra kapott néhány hozzászólás után kezdtem úgy érezni, mint aki lila ködben jár, mindenki más látja az utat, csak én nem. Hát felmerült bennem a kérdés: alkalmas vagyok-é a pedagógus pályára?

FEKETE-FEHÉR, IGEN-NEM...

Egyszer megfogadtam, hogy nem beszélek a munkámról. Amolyan önvédelmi mechanizmus.

Valahányszor idegenek előtt kiderült rólam, hogy gyógypedagógus vagyok, mindig mindenki kötelességének érezte, hogy elmondja, mit gondol a fogyatékosokról.

Általában két alapeset létezik:

1. Az ilyeneknek jobb lenne, ha meg sem születnének.

2. Jaj, hát ők sokkal hálásabbak, mint az épek, sokkal több szeretetet adnak.

Na ilyenkor szoktam nyelni kettőt és megköszörülni a torkom, mielőtt bármit is válaszolnék. Mert: hogy bólinthatnék arra, hogy egy kosárnyi cseresznye mindegyike férges, vagy mindegyike ugyanolyan édes, ízletes. Kívülről egyiken sem látszik. Csak akkor tudunk véleményt mondani, ha minden egyes szemet külön-külön szétnyitunk és megízlelünk. Sok kosarunk van. Most divat ránézés alapján dönteni. Kóstolás helyett. Na de mi alapján döntünk? Színárnyalat, fajtanemesítés vagy őshonosság? Netán „csak” alapon?

Visszatérve a a gyógypedagógiára.

1. Ha a fogyatékos gyerek megszületett, akkor már nincs „ha”. Ettől még lehet nehéz és fájó. De lehet örömteli is. Mindig a konkrét esettől függ. Kívülálló pedig hogy meri azt mondani, hogy jobb lett volna, ha...?

2. Nem a fogyatékos gyerekek hálásabbak és szeretni valóbbak. Hanem Józsika, Katika...., miért lennének ők egyformák? Valahogy kezdjük elveszíteni a realitás-érzékünket. Csak végletekben gondolkodunk. Fekete-fehér. Igen-nem. Jó-rossz. Pedig a színek és fogalmak között számtalan árnyalat, átmenet létezik.

Pfeifer Erzsébet

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Erzsébet Peifer | 2016. május 25. | potmeter[kukac]vipmail[pont]hu
Kedves Kocsis János!

Önnek teljesen igaza van, amikor azt mondja, én csupán magamról beszélek, pedagógusként, nem a gyerekekkel való kapcsolataimról, rezdülésekről, stb. A kettő külön világ. Tudom, meghatóbb lenne arról írni, hogy honnan hova jutottunk, s hogy az mekkora siker. Rendben, mesélek. Kezdjük egy agydaganatos kislánynál. Hét évesen került hozzám, majd 9 évesen meghalt. Folytassuk Zsoltival, aki 15 évesen egy bálakötöző madzaggal öngyilkos lett a tornateremben, alatta egy József Attila kötet hevert szétnyílva. Folytassuk? Van még miről mesélnem.


Most a konkrét problémám viszont az, hogyan segítsek annak az édesanyának, aki időt akar nyerni. A 16 éves kislányát én fejlesztem. Nem ír, nem olvas, nem számol, alig kommunikál. A cipőjét sem képes egyedül felhúzni, menstruációs napjain én cserélem nála a tisztasági betétet. IQ-ja állítólag 35-ös. Állítólag. Egy éve foglalkozom vele.

No szóval a problémám: ez a gyerek egy speciális szakképző iskola magántanulója. TANAKOS-elvárásokkal. Ő viszont ÉRTAKOS-szakértői besorolás alá esik. Minthogy a tankötelezettség 16 év, ezért csak akkor maradhat, ha megbuktatom 4 tantárgyból. Csakhogy a jogszabályok szerint, meg a szakértői vélemény szerint ő nem tanulhatna olyan tantárgyakat, amiből én meg tudnám buktatni... (remélem érti, amiről beszélek). Ha nem jön össze a mutatvány, akkor bukik a dolog, mert a város egyetlen fogyatékos napközijébe meg csak 18 év után veszik fel.

Kedves Kocsis János! Sajnálom, hogy semmi meghatót nem tudtam írni. De minden ötletet szívesen fogadok a konkrét ügyben.
Leiner Károly | 2016. május 20.
Ebben a gyönyörű írásban a pedagógus éppen azért kerül a középpontba, mert odahelyeződik a gyerekekért érzett vívódásai miatt. Ha nem elhivatott pedagógus "morgolódását" olvasnánk, akkor meg sem született volna ez az írás. Másrészről a nevelés-oktatás oda-visszaható folyamat, amely az utóbbi évtizedekben elbillent a gyerekek irányába: nem is lenne azzal semmi baj, hogy a gyerek egyre nagyobb figyelmet kap, egyre több törődést, megsegítést, ez így természetes. A baj azzal van, hogy közben a pedagógusi munka a társadalom szemében még jobban leértékelődött: nem, a törvény nem kötelez a pedagógus tiszteletére és Pedagógus-nap sincs évtizedek óta. De megmaradt az elhivatott pedagógus hatalmas munkája, önmagával való vívódása - másokért.
Juli | 2016. május 14.
Kedves János! Ha egy ember, legyen akár pedagógus, belső gondokkal küzd, labilis, akkor első sorban magára figyel, minden egyéb a háttérbe szorul. A gyerekekkel való hatékony foglalkozás alapfeltétele, hogy mi magunk álljunk a lábunkon. Ez az szépirodalmi értékű írás pedig arról szól, amit a szerző megél. Erről is jó tudni.
kocsis jános | 2016. május 14.
mind a három szöveg-ben csak magáról beszél...
holott a gyerekekkel való kapcsolatokban a gyerekeről van szó...
egy "szakember" nek tudni kéne, hogy a gyerekeket nem arra kell megtanítani, amit mi már tudunk... hanem arra, hogy azt tanulják meg önállóan, amit még ők nem tudnak...!!!
Péter | 2015. december 22.
Szép és okos írás, csak elismerés illeti ezért a Szerzőt. A gyermekre figyelő, érzékeny pedagógus képe rajzolódik ki a mondatok mögül.

Olyan nevelői magatartást állít elénk pédának, amit érdemes felmutatni az utánunk érkezőknek.
János | 2014. szeptember 17. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
És az alábbi cikk is nagyon ide kívánkozik (Júlia kiemeléséből vettem át). A "minden OK" mögött ugyanis olyan dolgok rejtőzködhetnek, amelyek miatt a pedagógus "kibeszélheti a lelkét", még sincs eredmény. Több alkalommal olvastam már olyan véleményeket, amelyek vitatják az osztályfőnök szerepét a csoport alakításában, irányításában. Én azzal a közeli ismerősömmel, egy gimnázium igazgatójával értek egyet, aki nagy alapossággal válogatja ki minden évben az új évfolyamok osztályfőnökeit.

http://www.koloknet.hu/iskola/en-voltam-az-osztaly-kirekesztettje-a-oszinte-vallomas-csaladrol-iskolarol-kegyetlensegerol/
János | 2014. szeptember 15. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Érdekes írás... Az utolsó 4 sora ragadott meg leginkább, mert valahol itt a lényeg. Tegyük fel, nem is szülő vagyok, hanem például egy 10 éves gyerek.

1. Én sem egyforma pedagógust látok, hanem Ági nénit, aki megszerettette velem az angolt. Erika nénit, aki úgy készített fel a versmondóversenyre, hogy 2. helyet értem el a kerületi döntőn. Dénes bá'-t, akinél a töri óra is élmény, Gábor bá'-t, aki Öveges professzor humorával megáldva - "Csodábbnál is Csodább Palotát" teremt a fizika laborban...

2. Hogyan szeressem Magdi nénit, aki testnevelés-könyvtár szak mellé 3 éve angoltanári diplomát szerzett, de naponta legalább 3 újabb szót mond hibásan? Hogyan említsem meg neki, hogy Ági néni ezeket egész biztosan nem így ejtené??? Miért nem érti Laci bácsi, hogy csak azok tudják otthon megoldani a matek házi feladatokat hibátlanul, akik nem csupán az órai magyarázatra kényszerülnek támaszkodni a szülői segítség hiányában? Miért kell pironkodnom a dolgozat után (fiam, tőled azért sokkal jobbat vártam), amire nagyon készültem, de a demens nagyapa csak hajnali 3-kor feküdt le végre és a 2. óráig még fel sem ébredtem??? Miért nem lehet megérteni, hogy engem a kismacskánk halála 2 napig is letaglóz, semmihez, a tanuláshoz sincs kedvem? Az 5. óra volt a tesi, utána az 5 perces szünet arra sem volt elegendő, hogy utolsó órára fölérjek a 2. emeleti tanterembe, ahol azonnal érzem, hogy a padtársam reggel sem zuhanyozott (sőt, valószínűleg este sem)...

A törvény szerint is tisztelnem kell a pedagógust, mert közfeladatot ellátó személy. Akkor én is követelhetem, hogy tessék hozzám emberi hangon szólni akkor is, ha náluk, otthon nem mennek jól a dolgok? A kémia tanár (vagy a városi elitbe tartozó valaki) gyereke miért röhögheti szét az órát? Honnan vette az infót a szomszédom, hogy a puskáján a sorrend "véletlenül" megegyezik a dolgozatéval??? Biztosan semmi köze nincs hozzá annak, hogy az én szüleim csak 1500,- Ft-os ajándékot vettek Pedagógus Nap alkalmából?

Apa 5 év alatt kétszer váltott munkahelyet, mire olyan helyre került, ahol megbecsülik a tudását, szakértelmét. Nekem miért kell ebben a nyomorult intézményben sínylődnöm (jó, tudom, hogy a másik iskola messze van, stb., stb.)?

Pfeifer Erzsébet tanár néni írása nagyon jó, sok ilyen pedagógus kellene az iskolákba. Ők tudnak tenni azért a legtöbbet, hogy a munkatársaik is végezzék el becsülettel a dolgukat... (Őket is tisztelik annyira, hogy megköveteljék tőlük a színvonalas hozzáállást?)

Gyerekként talán én is az utálatos, morgós kategóriába tartozom, de elvárok, minimum annyit, hogy vigyázzanak rám, legalább az iskolában. Mert tisztelem a tanáraimat és a magam módján elismerem áldozatos munkájukat. És remélem, hogy a tanár, az utálatos morgós természetem ellenére szeret. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Talán egy kicsit túl karakíroztam a mondanivalómat azzal, hogy a cikkíró gondolatait "fordítottam vissza". A példák azonban személyes élmények. Jogos a háborgás, és sajnos legtöbbször azok érzik úgy, hogy lesütött szemmel kellene (?) járniuk, akiknek éppen az emelt fő lenne a természetes testtartás...

Hogy ki a jó pedagógus, gyógypedagógus? Talán nincs is olyan, de Ági néni, Dénes bá' még sok van szerencsére. Mert szeretik a szakmájukat és szakszerűen adják át a tudásukat. Szeretjük őket, és reméljük, hogy érzik mennyire fontosak számunkra. Még akkor is, ha sokszor morgunk, és nincs kedvünk mindig mosolyogni.

Nem biztos, hogy értünk a pedagógiához, de van viszonyítási alapunk! Gyerekként főleg nem biztos, hogy a fekete-fehér között minden színárnyalatot felfogunk. Lehet, hogy csak felnőttként jut eszünkbe: "Köszönjük, Pfeifer TANÁR NÉNI"! De tessék elhinni, nagyon jók a kis antennáink, megérezzük, hogy aki tanít bennünket, az melyik pedagógus attitűd szellemében foglalkozik velünk...
Fekete Hajni | 2014. szeptember 15.
Ugye lesz folytatás? Fontos lenne, ha többen is megértenék, a fene ette, ha dobozolunk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek