OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. szeptember 14.
» Hozzászólások (8)

Gondolatok a (gyógy)pedagógiáról

LESÜTÖTT SZEMMEL?

Nem akartam nyüzsögni, de ez most nagyon kibukik belőlem.

Ma sok olyan írást láttam, ahol a sommás végkövetkeztetés az volt kb., hogy úgy rossz az iskola, ahogy van. Sőt, nem is kell iskola (ez a legutóbb olvasott cikk lényege), mert megnyomorítja a gyermek lelkét. Szabadon, mint a madár, illatos virágok között is megtanulhatja, amire szüksége van. Pont.

Hát, kérem tisztelettel, van egy olyan sanda gyanúm, hogy kezdünk átesni ama bizonyos ló másik oldalára.

1. Nem ártana már tudomásul venni, hogy a tanítás a hivatáson kívül egy szakma is. Szaktudáshoz kötött. Mint pl. a lakatosé , vagy CNC-esztergályosé, péké vagy a cipőfelsőrész készítőé. Mégis, a tanításhoz mindenki ért.

2. Köszönöm szépen, hogy gyakran emlékeztetnek a kötelességeimre. Néha nem ártana, ha a jogaimról is hallanék.

3. A gyermek lelke... Na és az enyém? Amikor a szemembe röhög, provokál, esetleg elküld melegebb éghajlatra, és tönkrevágja az egész órámat, amire tisztességgel fölkészültem?

4. A gyermek lelke... Néhányszor elmondtam már egy-egy szakképzős tanítványomnak: Engem többek között azért is fizetnek, hogy elviseljem a hülyeségedet. A leendő főnöködet meg nem azért fogják fizetni, hogy elviselje a hülyeségedet. Ha az a szülő igénye, hogy körtáncot járjak a gyerek körül, mert csak akkor érzi jól magát magát az iskolában, megtehetem. És mi lesz utána?

Hogy ez az oktatási rendszer száz sebből vérzik, tudjuk. De legalább magunk alatt ne vágjuk a fát. Aki tisztességgel elvégzi a munkáját, az legyen büszke a hivatására. Nem vagyok hajlandó lesütött szemmel járni.

PÁLYÁT TÉVESZTETTEM?

Most egy kicsit magam alá kerültem. Mert kezdek bizonytalan lenni a pályára való alkalmasságomban.

Pedig nekem szerencsém volt, amikor a pályaválasztás előtt álltam, ott volt előttem a családi példa. Már öregapám is kántortanító volt, anyám óvoda híján beültetett néha a hátsó padba és kezembe nyomott egy színes ceruzát, apám meg néha bekukkantott hozzám a szünetekben.

Hogy mi bizonytalanított el? Valahogy más elképzeléseim/elvárásaim vannak egy pedagógussal szemben, mint sokaknak. Állítólag. Konkrétan: nem tudom milyennek kellene lennie egy jó pedagógusnak. Pedig tanították. Vizsgáztam is belőle. Pályakezdő sem vagyok - sőt. Mégis Ma elég sok kritikát kaptam, ami elgondolkodtatott.

Tavaly egy pályakezdő kis kolléganőtől hallottam: azért lettem gyógypedagógus, mert sajnálom ezeket a szegény kis gyermekeket. Aztán pár hét múlva távozott a pályáról. Mert nehéz. Mert nem ezt várta. Mert néha pisi-szaga van a gyereknek. Mert a cukormáz elolvadt és maradt a rideg valóság. Mert a kis kolléganőnek nem magyarázták el a kezdet kezdetén, hogy a „szegény kisgyermekeket” nem sajnálni kell, hanem megtanítani arra, amire szükségük lesz. Ehhez pedig sokszor nem elég a buksisimogatás és a jajdeszeretlek mosoly.

Nem szeretnék (újfent) senkit megsérteni. De próbáljunk már szólamok helyett két lábon járni. Mert lehet fennkölten is, meg reálisan is beszélni a dolgainkról. Attól pedig, hogy cukormázzal öntünk le valamit, még maradhat gusztustalan.

Sokféle pedagógus-attitűddel találkoztam már.

  • Van, aki átjárónak tekinti az iskolát. Soha semmiféle afférja nincs diákkal, kollégával, szülővel. Csak éppen elhúz, amint kicsengetnek.
  • Vannak a rózsaszínűek. Mindenki imádja őket, gyerek is, szülő is. Mert „rendesek”
  • A güzülők mindig precízek. Minden statisztika naprakész. Óravázlaton órákig dolgoznak. Utálatos típus a diákok szemében.
  • Aztán ott vannak a renitensek. Akik soha nem írnak be időben a naplóba, mert utálják az adminisztrációt. Viszont jókat beszélgetnek a gyerekekkel.
  • A legrosszabb fajta, aki állandóan morog. Hol a kölyköt szidja, hol a felmenőit, hol az egész rendszert. De tudja, hogy melyik kölyök éhezik, és titokban szendvicset visz neki „edd már meg, nem akarom hazavinni” jelszóval.

Én az utálatos, morgós kategóriába tartozom. Rászólok, elvárok , követelek. Mert tisztelem annyira a gyereket, hogy elvárok és követelek tőle. Ami nem zárja ki, hogy dicsérjem, biztassam, elismerjem. És ami nem zárja ki, hogy a gyerek az utálatos morgós természetem ellenére szeressen. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Ma egyik írásomra kapott néhány hozzászólás után kezdtem úgy érezni, mint aki lila ködben jár, mindenki más látja az utat, csak én nem. Hát felmerült bennem a kérdés: alkalmas vagyok-é a pedagógus pályára?

FEKETE-FEHÉR, IGEN-NEM...

Egyszer megfogadtam, hogy nem beszélek a munkámról. Amolyan önvédelmi mechanizmus.

Valahányszor idegenek előtt kiderült rólam, hogy gyógypedagógus vagyok, mindig mindenki kötelességének érezte, hogy elmondja, mit gondol a fogyatékosokról.

Általában két alapeset létezik:

1. Az ilyeneknek jobb lenne, ha meg sem születnének.

2. Jaj, hát ők sokkal hálásabbak, mint az épek, sokkal több szeretetet adnak.

Na ilyenkor szoktam nyelni kettőt és megköszörülni a torkom, mielőtt bármit is válaszolnék. Mert: hogy bólinthatnék arra, hogy egy kosárnyi cseresznye mindegyike férges, vagy mindegyike ugyanolyan édes, ízletes. Kívülről egyiken sem látszik. Csak akkor tudunk véleményt mondani, ha minden egyes szemet külön-külön szétnyitunk és megízlelünk. Sok kosarunk van. Most divat ránézés alapján dönteni. Kóstolás helyett. Na de mi alapján döntünk? Színárnyalat, fajtanemesítés vagy őshonosság? Netán „csak” alapon?

Visszatérve a a gyógypedagógiára.

1. Ha a fogyatékos gyerek megszületett, akkor már nincs „ha”. Ettől még lehet nehéz és fájó. De lehet örömteli is. Mindig a konkrét esettől függ. Kívülálló pedig hogy meri azt mondani, hogy jobb lett volna, ha...?

2. Nem a fogyatékos gyerekek hálásabbak és szeretni valóbbak. Hanem Józsika, Katika...., miért lennének ők egyformák? Valahogy kezdjük elveszíteni a realitás-érzékünket. Csak végletekben gondolkodunk. Fekete-fehér. Igen-nem. Jó-rossz. Pedig a színek és fogalmak között számtalan árnyalat, átmenet létezik.

Pfeifer Erzsébet

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Erzsébet Peifer | 2016. május 25. | potmeter[kukac]vipmail[pont]hu
Kedves Kocsis János!

Önnek teljesen igaza van, amikor azt mondja, én csupán magamról beszélek, pedagógusként, nem a gyerekekkel való kapcsolataimról, rezdülésekről, stb. A kettő külön világ. Tudom, meghatóbb lenne arról írni, hogy honnan hova jutottunk, s hogy az mekkora siker. Rendben, mesélek. Kezdjük egy agydaganatos kislánynál. Hét évesen került hozzám, majd 9 évesen meghalt. Folytassuk Zsoltival, aki 15 évesen egy bálakötöző madzaggal öngyilkos lett a tornateremben, alatta egy József Attila kötet hevert szétnyílva. Folytassuk? Van még miről mesélnem.


Most a konkrét problémám viszont az, hogyan segítsek annak az édesanyának, aki időt akar nyerni. A 16 éves kislányát én fejlesztem. Nem ír, nem olvas, nem számol, alig kommunikál. A cipőjét sem képes egyedül felhúzni, menstruációs napjain én cserélem nála a tisztasági betétet. IQ-ja állítólag 35-ös. Állítólag. Egy éve foglalkozom vele.

No szóval a problémám: ez a gyerek egy speciális szakképző iskola magántanulója. TANAKOS-elvárásokkal. Ő viszont ÉRTAKOS-szakértői besorolás alá esik. Minthogy a tankötelezettség 16 év, ezért csak akkor maradhat, ha megbuktatom 4 tantárgyból. Csakhogy a jogszabályok szerint, meg a szakértői vélemény szerint ő nem tanulhatna olyan tantárgyakat, amiből én meg tudnám buktatni... (remélem érti, amiről beszélek). Ha nem jön össze a mutatvány, akkor bukik a dolog, mert a város egyetlen fogyatékos napközijébe meg csak 18 év után veszik fel.

Kedves Kocsis János! Sajnálom, hogy semmi meghatót nem tudtam írni. De minden ötletet szívesen fogadok a konkrét ügyben.
Leiner Károly | 2016. május 20.
Ebben a gyönyörű írásban a pedagógus éppen azért kerül a középpontba, mert odahelyeződik a gyerekekért érzett vívódásai miatt. Ha nem elhivatott pedagógus "morgolódását" olvasnánk, akkor meg sem született volna ez az írás. Másrészről a nevelés-oktatás oda-visszaható folyamat, amely az utóbbi évtizedekben elbillent a gyerekek irányába: nem is lenne azzal semmi baj, hogy a gyerek egyre nagyobb figyelmet kap, egyre több törődést, megsegítést, ez így természetes. A baj azzal van, hogy közben a pedagógusi munka a társadalom szemében még jobban leértékelődött: nem, a törvény nem kötelez a pedagógus tiszteletére és Pedagógus-nap sincs évtizedek óta. De megmaradt az elhivatott pedagógus hatalmas munkája, önmagával való vívódása - másokért.
Juli | 2016. május 14.
Kedves János! Ha egy ember, legyen akár pedagógus, belső gondokkal küzd, labilis, akkor első sorban magára figyel, minden egyéb a háttérbe szorul. A gyerekekkel való hatékony foglalkozás alapfeltétele, hogy mi magunk álljunk a lábunkon. Ez az szépirodalmi értékű írás pedig arról szól, amit a szerző megél. Erről is jó tudni.
kocsis jános | 2016. május 14.
mind a három szöveg-ben csak magáról beszél...
holott a gyerekekkel való kapcsolatokban a gyerekeről van szó...
egy "szakember" nek tudni kéne, hogy a gyerekeket nem arra kell megtanítani, amit mi már tudunk... hanem arra, hogy azt tanulják meg önállóan, amit még ők nem tudnak...!!!
Péter | 2015. december 22.
Szép és okos írás, csak elismerés illeti ezért a Szerzőt. A gyermekre figyelő, érzékeny pedagógus képe rajzolódik ki a mondatok mögül.

Olyan nevelői magatartást állít elénk pédának, amit érdemes felmutatni az utánunk érkezőknek.
János | 2014. szeptember 17. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
És az alábbi cikk is nagyon ide kívánkozik (Júlia kiemeléséből vettem át). A "minden OK" mögött ugyanis olyan dolgok rejtőzködhetnek, amelyek miatt a pedagógus "kibeszélheti a lelkét", még sincs eredmény. Több alkalommal olvastam már olyan véleményeket, amelyek vitatják az osztályfőnök szerepét a csoport alakításában, irányításában. Én azzal a közeli ismerősömmel, egy gimnázium igazgatójával értek egyet, aki nagy alapossággal válogatja ki minden évben az új évfolyamok osztályfőnökeit.

http://www.koloknet.hu/iskola/en-voltam-az-osztaly-kirekesztettje-a-oszinte-vallomas-csaladrol-iskolarol-kegyetlensegerol/
János | 2014. szeptember 15. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Érdekes írás... Az utolsó 4 sora ragadott meg leginkább, mert valahol itt a lényeg. Tegyük fel, nem is szülő vagyok, hanem például egy 10 éves gyerek.

1. Én sem egyforma pedagógust látok, hanem Ági nénit, aki megszerettette velem az angolt. Erika nénit, aki úgy készített fel a versmondóversenyre, hogy 2. helyet értem el a kerületi döntőn. Dénes bá'-t, akinél a töri óra is élmény, Gábor bá'-t, aki Öveges professzor humorával megáldva - "Csodábbnál is Csodább Palotát" teremt a fizika laborban...

2. Hogyan szeressem Magdi nénit, aki testnevelés-könyvtár szak mellé 3 éve angoltanári diplomát szerzett, de naponta legalább 3 újabb szót mond hibásan? Hogyan említsem meg neki, hogy Ági néni ezeket egész biztosan nem így ejtené??? Miért nem érti Laci bácsi, hogy csak azok tudják otthon megoldani a matek házi feladatokat hibátlanul, akik nem csupán az órai magyarázatra kényszerülnek támaszkodni a szülői segítség hiányában? Miért kell pironkodnom a dolgozat után (fiam, tőled azért sokkal jobbat vártam), amire nagyon készültem, de a demens nagyapa csak hajnali 3-kor feküdt le végre és a 2. óráig még fel sem ébredtem??? Miért nem lehet megérteni, hogy engem a kismacskánk halála 2 napig is letaglóz, semmihez, a tanuláshoz sincs kedvem? Az 5. óra volt a tesi, utána az 5 perces szünet arra sem volt elegendő, hogy utolsó órára fölérjek a 2. emeleti tanterembe, ahol azonnal érzem, hogy a padtársam reggel sem zuhanyozott (sőt, valószínűleg este sem)...

A törvény szerint is tisztelnem kell a pedagógust, mert közfeladatot ellátó személy. Akkor én is követelhetem, hogy tessék hozzám emberi hangon szólni akkor is, ha náluk, otthon nem mennek jól a dolgok? A kémia tanár (vagy a városi elitbe tartozó valaki) gyereke miért röhögheti szét az órát? Honnan vette az infót a szomszédom, hogy a puskáján a sorrend "véletlenül" megegyezik a dolgozatéval??? Biztosan semmi köze nincs hozzá annak, hogy az én szüleim csak 1500,- Ft-os ajándékot vettek Pedagógus Nap alkalmából?

Apa 5 év alatt kétszer váltott munkahelyet, mire olyan helyre került, ahol megbecsülik a tudását, szakértelmét. Nekem miért kell ebben a nyomorult intézményben sínylődnöm (jó, tudom, hogy a másik iskola messze van, stb., stb.)?

Pfeifer Erzsébet tanár néni írása nagyon jó, sok ilyen pedagógus kellene az iskolákba. Ők tudnak tenni azért a legtöbbet, hogy a munkatársaik is végezzék el becsülettel a dolgukat... (Őket is tisztelik annyira, hogy megköveteljék tőlük a színvonalas hozzáállást?)

Gyerekként talán én is az utálatos, morgós kategóriába tartozom, de elvárok, minimum annyit, hogy vigyázzanak rám, legalább az iskolában. Mert tisztelem a tanáraimat és a magam módján elismerem áldozatos munkájukat. És remélem, hogy a tanár, az utálatos morgós természetem ellenére szeret. Mert érzi, hogy fontos számomra.

Talán egy kicsit túl karakíroztam a mondanivalómat azzal, hogy a cikkíró gondolatait "fordítottam vissza". A példák azonban személyes élmények. Jogos a háborgás, és sajnos legtöbbször azok érzik úgy, hogy lesütött szemmel kellene (?) járniuk, akiknek éppen az emelt fő lenne a természetes testtartás...

Hogy ki a jó pedagógus, gyógypedagógus? Talán nincs is olyan, de Ági néni, Dénes bá' még sok van szerencsére. Mert szeretik a szakmájukat és szakszerűen adják át a tudásukat. Szeretjük őket, és reméljük, hogy érzik mennyire fontosak számunkra. Még akkor is, ha sokszor morgunk, és nincs kedvünk mindig mosolyogni.

Nem biztos, hogy értünk a pedagógiához, de van viszonyítási alapunk! Gyerekként főleg nem biztos, hogy a fekete-fehér között minden színárnyalatot felfogunk. Lehet, hogy csak felnőttként jut eszünkbe: "Köszönjük, Pfeifer TANÁR NÉNI"! De tessék elhinni, nagyon jók a kis antennáink, megérezzük, hogy aki tanít bennünket, az melyik pedagógus attitűd szellemében foglalkozik velünk...
Fekete Hajni | 2014. szeptember 15.
Ugye lesz folytatás? Fontos lenne, ha többen is megértenék, a fene ette, ha dobozolunk.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.16.
A 15-24 éves diákok fele dolgozik tanulás mellett
Minden második 15-24 éves diák dolgozik a tanulás mellett a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) adatai szerint – közölte a szervezet eln...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.16.

Az uralkodó osztály nem csak elképzelhetetlen mértékű materiális javakat halmoz fel, hanem az oktatási és egyéb kulturális berendezkedések eszközeit is irányítja. Az oktatási rendszerekben...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.16.
Azt ígérik, marad az ingyenes oktatás a Corvinuson
A jelenlegihez hasonló mértékben, évfolyamonként ezres nagyságrendben megmarad az ingyenes tanulás lehetősége a Budapesti Corvinus Egyetemen azt követően is, hogy alapítványi fenntartású...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.16.
Pert nyertek a Gyöngyöspatán szegregáltan oktatott romák
Az állam köteles kártérítést fizetni azoknak a roma gyerekeknek, akiket éveken keresztül szegregáltan oktatott a gyögyöspatai Nekcsei Demeter Általános iskola – mondta ki hosszú évek ó...
(Forrás: abcug)
--
2018.10.16.
Az államtitkár szerint nem használhatatlan a KRÉTA, nem telik percekbe egyetlen jegy beírása
Védelmébe vette a KRÉTA-rendszert Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, szerinte a KRÉTA az állami, egyházi és magániskolák elvárásainak is képes megfelelni...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.16.
A strasbourgi bíróság elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac államosítása miatt
A felperesek – a Könyv-Tár Kft., a Suli-Könyv Kft. és a Tankönyv-Ker Bt. – a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt fordultak a törv...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.10.14.
Sztrájk lehet az iskolákban? Akciósorozatba kezd az egyik pedagógus szakszervezet
A PDSZ akciósorozatának célja, hogy felhívja a figyelmet arra, „a pedagógusok munkaterhelése a 2011-es köznevelési törvény bevezetését követően átlépte azt a határt, amelyen túl má...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.14.
Palkovics László: „szintet lépünk” a szakképzési intézmények fejlesztésében is MTI
Palkovics László szerint az iskolákból kikerülő fiatalok az alapkompetenciákon túl olyan tudással és készségekkel kell rendelkezzenek, amelyek segítségével megállják a helyüket a 4....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.14.
Janisch Attila: A gender szak megszüntetése az ELTE-n nem más, mint politikai erődemonstráció
A hallgatóknak kellene közösen tiltakozniuk az egyetem autonómiájának megsértése miatt, hiszen elsősorban az ő érdekük, hogy egy olyan intézményben tanuljanak, amely képes megőrizni a...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek