OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. augusztus 24.
» Hozzászólások (25)
Címkék:
         

Beszélj róla!

(Könyv és honlap a gyerekkori abuzusról)

Anoni Mara Bűn vagy bűnhődés című könyve egy megrázó trauma és egy egész életet megváltoztató terápia története Egy negyvenkét éves nő kíméletlenül őszinte vallomása, amelyben elmeséli, hogyan lett hatéves korában szexuális abúzus áldozata. A viszony – amely közte és az unokatestvére között éveken át tartott – titokban maradt a család előtt, a lány – később asszony – senkinek sem beszélt a traumáról. Véletlenül jutott el pszichológushoz, ahová az ötéves lányát vitte, aki szorongani kezdett, és nem akart óvodába menni. Ám a pszichológusnő néhány beszélgetés után az anyának javasolt terápiát, amely négy és fél évig tartott. A terápiás folyamat egyben Anoni Mara életének, a feloldozás keresésének a története. Hosszú és fájdalmas út vezetett el odáig, hogy újra tudja építeni mindazt, amit a gyermekkori abúzus az életében lerombolt (Forrás: moly.hu)

Anoni Mara könyve volt az első, amely felhívta a figyelmet egy a magyar társadalomban máig tabunak számító témára. A Bűn vagy bűnhődés a sok elismerés mellett sok elutasítást is kapott, több helyen elzárkóztak a kérdés megvitatása elől. Ekkor határozta el a szerző, hogy addig küzd, amíg a közvélemény meg nem érti: a gyermekkori szexuális abúzus gyakori jelenség – sokkal gyakoribb, mint gondolnánk –, és hatással van az áldozatok egész életére. Kezdeményezésére létrejött az ún. Anoni Mara Társaság: különféle foglalkozású, életkorú önkéntesekből, akik csatlakoztak a szexuális abúzus elleni küzdelemhez.

A társaság által létrehozott beszeljrola.hu című honlap lehetőséget nyújt, hogy mindenki szabadon és név nélkül elmesélhesse azt a nyomasztó történetet, ami vele esett meg, és amiről évtizedeken át senkivel nem tudott beszélni. „Mert nincs borzasztóbb a hallgatásnál: magányra ítél, és megbetegít. Nem könnyű beszélni róla, sokaknak hosszú időre van szükségük. Itt mindenki a saját tempójában haladhat előre. Reményeink szerint kialakul egy támogató-bátorító közösség, ahol könnyebb lesz kiönteni a lelkünket.” – olvasható a főoldalon.

A saját családja iránti tapintatból névtelenségét őrző szerző (középiskolai tanárnő) interjút adott Rádai Eszternek, az Élet és Irodalom újságírójának. Arra a kérdésre, hogy mi volt a célja a projekttel, Anoni Mara a következőképpen válaszolt.

„Reményeink szerint sok mindenre jó lehet. Egyrészt, amikor beszélünk róla, a társadalom elé tárunk egy olyan problémát, amiről eddig nem nagyon akart senki tudomást venni. A családon belüli erőszakról való diskurzus már valamennyire utat tört magának, de a gyerekkori abúzus még mindig tabutémának számít, és ez nagyon nagy baj. Tehát egyrészt behoztuk a témát a köztudatba, hogy ilyen van, ráadásul gyakori jelenség, másrészt lehetőség az áldozatoknak arra, hogy anonim módon elmondják, ami velük történt, kicsit felszabaduljanak a titok alól. Harmadrészt az áldozatok látják, tapasztalják, hogy nincsenek egyedül. Ez nekik nagyon fontos. Amikor ez megtörténik az emberrel, különösen, ha kicsi gyermek, akkor azt hiszi, hogy ő az egyetlen ember a világon, akivel ez megtörtént. És látni azt, hogy mennyire párhuzamos történetek ezek, hogy ugyanolyan reakciókat váltanak ki, ugyanolyan érzéseket váltanak ki, az abúzus áldozatainak ez nagy segítség.” (…)

Az interjúban szó esik a honlapot működtető ötfős csapatról is. „Rajtam kívül egy jogász, egy pszichológus, egy újságíró, és van egy informatikusunk is. (…) Áprilisban indultunk, és azt gondoltuk, hogy évek múlva fogunk ott tartani, ahova már most eljutottunk. (…) Nagyon jó érzés, mert nagyon sok embernek segítünk. Akár saját sikerünkként könyvelhetnénk el, hogy a Sipos Pál-ügy kapcsán mindenki hozzánk jött, mindenki a mi pszichológusunkkal akart beszélni, annyi megkeresés volt, hogy alig bírtuk a tempót. Persze, ez sem egyértelműen pozitív dolog, hiszen ezzel azt a százötven embert, aki megírta nekünk a történetét, egyszerűen átlépték, mert ők nem híres emberek. Pedig nem csak Sipos Pál-ügy van, hanem nagyon sok más eset is, amelyről beszélni kellene. (Áldozatok és elkövetők. Rádai Eszter interjúja, Élet és Irodalom, 2014. augusztus 8. 7. oldal)

Hogy mennyire igaza van Anoni Marának, azt a honlapon megjelent történetek igazolják. Rengetegen hordoznak mély traumákat még a gyerekkorukból, és nem kapnak lehetőséget ezek kibeszélésére, a feloldásra. Éppen a könyv szerzőjének, a honlap létrehozójának a története igazolja, hogy milyen nagy szükség van az élmények feldolgozására, a mélyen eltemetett „bűnök” alól való feloldozásra, az ezekhez tapadó, sokakat egy életen át megbénító szégyenérzet megszűntetésére. A megoldáshoz az első lépés, hogy – ha név nélkül is – de legyen lehetőség elmondani ezeket a történeteket.

Az első lépést tehát megtették. Valamennyiünk feladata és felelőssége a folytatás.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. szeptember 14. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Elolvastam Ónody-Molnár Dóra cikkét. Többek között ezért is gondolom, hogy több szakterület képviselőjét kell "összehozni".
Juli | 2014. szeptember 13.
Igaza van, János. Nagyon nagy baj, hogy minden átpolitizálódik. A gólyatábor ügy alkalom volt arra, hogy aki akart, belekössön az ELTÉ-be, és a hallgatói önkormányzatokba. A dologban ki-ki ízlése, politikai elkötelezettsége alapján foglalt állást. S közben magát az ügyet hol túl-, hogy meg alul-, de mindenképpen differenciálatlanul értékelik. Igaz, hogy a gólyatáborok avatási szertartásai sok esetben átlépik a határt, és bizony erőszakba, megalázásba torkollanak, de a megerőszakolt lány ügye nem feltétlenül sorolható ide. A visszhang a Westbalkán tragédia fogadtatására emlékeztet, amikor egy megrendítő eset ürügyén ki-ki állást foglal függetlenül a valós eseménytől. Nem tudom persze azt sem, hogy a gólyatáborok ügyében mi lenne a megoldás, de az biztos, hogy míg a két vagy több tábor nyilvánosan tépi egymást, az erőszak minden téren egyre jobban érvényesül, s mindebből első sorban az elbulvárosodott média húz hasznot, hiszen egyre több a sok klikket vonzó, a nézőszámot gyarapító szenzáció, amit hosszan rágcsálni lehet. Ahelyett, hogy az okok feltárásával, elemzésével, a megoldás lehetőségével foglalkoznának. Az oknyomozó újságírás szinte teljesen eltűnt, a média manipulált, és közben a felszín alatt egyre szörnyűbb tendenciák érvényesülnek. Ami a szakmai összefogást illeti, nem igazán könnyű megoldani. De nagyon igyekszem/igyekszünk.
János | 2014. szeptember 11.
Kedves Júlia!
Ha valaki, akkor én igazán feminista vagyok (2 lányom és a feleségem messze elmaradnak tőlem) :), inkább azok - csípőből odavetett - alpári kritikájára gondoltam, akik meglátva a "szaknévsort", már acsarkodnak is... Pedig, ha vennének egy nagy levegőt, észrevennék, hogy az áldozatok jelentős része FIÚ! Ennek belátását sajnos nem lehet rájuk bízni, mert ehhez kevés az 1 Bites IQ. Nincs egyetlen megközelítési mód, magam is támogatok mindenféle megoldást, kezdeményezést. A különböző szakterületek összehangolt munkájára azonban mindenképpen szükség van, jó bizonyíték erre a legutóbbi példa, a "gólyatáboros törvény"-t óriási ellenszél fogadta (szerintem sem volt túl szerencsés a politikai kinyilatkoztatás).
Juli | 2014. szeptember 10.
Kedves János! Felhívtam a munkacsoport figyelmét a honlapon zajló diskurzusra. Remélem, nyitni fognak Érlelődik közöttünk az együttműködés, de kicsit másképp gondoljuk a megoldást. Mindenképpen visszatérünk rá. Igaz, nőkből áll a munkacsoport, de nem mondanám őket feministáknak. Engem az Anoni Mara projekt foglalkoztat erősen, próbálok is hozzájuk valami utat találni, esetleg összekötni őket azokkal a szakemberekkel, akik, már jó ideje foglalkoznak a gyermekbántalmazással. (Pl. az Eszter Alapítvány).Igaz, mindig összekapcsolva a nők bántalmazásával, talán Maga is azért gondolja, hogy a feminizmus irányába visz a dolog. Valóban érdemes lenne ezt a két témát szétválasztani.
János | 2014. szeptember 3.
Kedves Júlia!

Köszönöm a linket:
http://hivatlanul.com/munkacsoport-cselekvesi-felhivas-gyermekbantalmazas-gyermekjogok/

Szívesen venném, ha az itt megjelent "párbeszédünk" (Csillát nagyon is beleértve) megjelenne náluk és az OFOE "hivatalosan" is ott lenne valamilyen módon a csoportban. A csoport tagjai elismert szakemberek, nők, ezért a reakciók sajnos várhatóan nem elhanyagolható része - bár egyértelműen gyermekbántalmazásról van szó - feministák hisztijéről fog alpári módon harsogni...
János | 2014. szeptember 3.
Még egy apró, technikai észrevétel. Én is szoktam javítgatni a kommentjeimben az elírásokat (ha még elküldés előtt észreveszem...). Az előnézetet ilyenkor is le kell nyomni, különben nem változik a kimenő üzenet. Ha elküldöm, utána az F5-tel kell frissíteni az oldalt, mert anélkül csak mások látják. Ha pedig a "biztonság kedvéért" még egyszer elküldöm, másodszor is megjelenik.
János | 2014. szeptember 3. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Csilla!
Én is azt javaslom, hogy több szakember (több szakterületről) adja össze a tudását. Legyen benne sajtós is. A napokban megjelent cikk az angol esetről (pár év alatt 1400 gyerek vált áldozattá) a normálisan gondolkodó embereket elborzasztotta. A másik oldalról viszont olyan módszertani útmutatót adhatott valakiknek (benzinnel leönteni, majd égő gyufával a kézben megerőszakolni az áldozatot), akiknek semmiképpen nem kellett volna ezt is a tudomásukra hozni. Igen, legyen komoly felelőssége a laptulajdonosnak, főszerkesztőnek akkor is, ha nincs felesége, leánya... Írtam filmrendezőről is, ne büntessék a filmet bújtatott reklám miatt (mint pl. a "véletlenül" asztalon maradt, valamelyik szponzor logójával ellátott üdítős pohár esetében). A direkt, megelőzés céljából készített filmek is jók, kiváló példa erre az a rajzfilm, amelyben egy új cirógat, csiklandoz, simogat egy kislányt, de ő abban a pillanatban ordítozni kezd, amikor a bugyijához érnek. Írtam főhelyre, azonnal szembetűnő asztalra kihelyezendő kiadványokról. A családsegítő már azzal komoly veszélyt előz meg, ha megnézi, milyen korú gyerekek érkeznek, vagy távoznak egyedül az iskolából, és azonnal intézkedéseket kezdeményez. Ráérő nagyszülők ugyanezt megtehetnék... Ezernyi példa - akár elvetendő is - lehet még, ezek közül a szájhagyomány útján terjedők különösen hasznosak lehetnek. Az erőszak rendszerint nem benzines fenyegetéssel, vagy azonnal szembetűnő súlyos sérülésekkel kezdődik (mint pl. a gólyatábori eset). Ha valamelyik kislánynak viszket "lent", naponta többször simogatja is a környékét, lehet, hogy egyetlen óvónői rákérdezésből kiderül, hogy két napja már éppen a makulátlan hírű nagyapa segít neki, de erről nem szabad tudnia senkinek (de ennél több még szerencsére nem történt). A legveszélyeztetettebb korosztály szüleit igenis engedjék el időben a munkahelyükről, hogy a gyerek ne kényszerüljön segítő rokon "felügyeletére" a napközi után. Nem lehetünk pesszimisták, gondoljunk a saját gyerekünkre, megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy ne pszichológus kísérelje meg a lehetetlent... A fenti néhány példával azt is igyekeztem szemléltetni, hogy miért gondolom azt, hogy nem minden indok, módszer tartozik, tartozhat a közvéleményre, legyen olyan műhelymunka, amely a "belső használatra" jelzés mellett folyik. Elnézést, hogy megelőztem Julit a válasszal, de ezt nem is annak szántam, hanem a saját gondolataimból emeltem ki néhányat. Közben látom, hogy Juli is ontja a linkeket, azokat is olvasgatom, remélem, hogy a szerzőik ide is benéznek, és látják, hogy nekik is szól, ami itt megjelenik.
csilla | 2014. szeptember 2.
Kedves Juli!
Borzasztó pesszimista vagyok ebben a témában.
Azt gondolom, hogy mi emberek, az összerakott személyiség-struktúránkkal, családszerkezetünkkel, örökölt és szerzett szocializációnkkal, társadalmi státusz-szerep betöltésünkkel, totál alkalmatlanok vagyunk a probléma keletkezésének helyének megelőzésében. Én a néphagyományban hiszek: vagyis hallja a gyermek mindig is a szülői szerepeket. a családtagok szerepeit, de ezt megelőzni nem lehet. azért, mert nincs ma a honban olyan törvény, erkölcsi szabály, hogy ha feltételezed és ezt bűntetlenül,hogy az általad gyanúsnak vélt személy kiskorút bánt anoním maradhatsz. a média felkapja és mindketten, sőt a vélt áldozattal együtt azonnal stigmatizált leszel egy életre. a bemásolt linkem egy minisztériumi anyag, de a felelősséget már ha nincs jelzés, nem meri senki sem felvállalni: kockázati tényezőként krízis és minden egyes alkalommal a gyermekvédelmi alapellátást vonják felelősségre. Azt gondolom, hogy ez a nevelés része. Sajnos ma ez az oktatásra hárul, de nem tananyag, hanem pedagógus függő: beszélget, lát, jelez. Nem hiszek a prevencióban, csak a mielőbbi felismerésben és a pszichológusi megsegítésben. Már, ha ez magyarhonban létezne: minden településen pszichológus, elérhetően. Győzzetek meg az ellenkezőjéről, mert lehet, hogy nem látom a fától az erdőt.
csilla | 2014. szeptember 2.
Kedves Juli!
Borzasztó pesszimista vagyok ebben a témában.
Azt gondolom, hogy mi emberek, az összerakott személyiség-struktúránkkal, családszerkezetünkkel, örökölt és szerzett szocializációnkkal, társadalmi státusz-szerep betöltésünkkel, totál alkalmatlanok vagyunk a probléma keletkezésének helyének megelőzésében. Én a néphagyományban hiszek: vagyis hallja a gyermek mindig is a szülői szerepeket. a családtagok szerepeit, de ezt megelőzni nem lehet. azért, mert nincs ma a honban olyan törvény, erkölcsi szabály, hogy ha feltételezed és ezt bűntetlenül,hogy az általad gyanúsnak vélt személy kiskorút bánt anoním maradhatsz. a média felkapja és mindketten, sőt a vélt áldozattal együtt azonnal stigmatizált leszel egy életre. a bemásolt linkem egy minisztériumi anyag, de a felelősséget már ha nincs jelzés, nem meri senki sem felvállalni: kockázati tényezőként krízis és minden egyes alkalommal a gyermekvédelmi alapellátást vonják felelősségre. Azt gondolom, hogy ez a nevelés része. Sajnos ma ez az oktatásra hárul, de nem tananyag, hanem pedagógus függő: beszélget, lát, jelez. Nem hiszek a prevencióban, csak a mielőbbi felismerésben és a pszichológusi megsegítésben. Már, ha ez magyarhonban létezne: minden településen pszichológus, elérhetően. Győzzetek meg az ellenkezőjéről, mert lehet, hogy nem látom a fától az erdőt.
Juli | 2014. szeptember 1.
Kedves Csilla! Nem gondolok én sem zártkörű tanácskozásra, hanem valamilyen fórumra, ahol a megoldás irányáról sikerül valami konkrétumot elhatározni. Ez borzasztóan nehéz ebben a témában is. Ha van Neked konkrét ötleted a megvalósítás módjára, nagyon szépen megköszönöm. A zártkörű szakmai tanácskozás most nem segít, viszont a kapcsolódó szakmai eredményeket valahogyan kommunikálni kellene a nyilvánosság felé. Nagyon örülök, hogy Te megint ilyen aktívan velünk vagy.
csilla | 2014. augusztus 31.
Kedves János!
Kell,hogy lássuk a folyamatot mindkét végén! Örülök, hogy foglakozik a témával! Már egy ideje olvasom az említett honlapot, mert a munkám révén is érdekelt voltam a téma iránt! A felvilágosítás számomra olyan, mint a népmese, ha nem hallod szájról szájra,minden este, lefekvés előtt, nincs az a hagyomány, ami átülteti! Én ugyan nem vagyok híve a zártkörű tanácskozásoknak, túl hosszú és kevés érdekeltet ér el, de sok sikert és tartalmas ötletbörzét kívánok! Az ami most van, az sem tökéletes, de legalább a kompetencia határokat taglalja. Az hogy hogyan bírkóztunk meg eddig a rágalmazással? Nincs rá statisztika! Nehéz volt, érje be ennyivel! Hogy ez az anyag is megszületett, egy országra szóló tragédiának kellett megszületnie. Mert valaki azt csinált belőle! Örülök, hogy ha segíthetek majd a terepről valamivel, ha megkeresnek!
János | 2014. augusztus 30.
Kedves Csilla!
Júliával már levelezünk, és jelezte is, hogy régóta foglalkozik egy olyan fórum létrehozásával, amely összeadja a szürkeállományát és nem csak országos ötletekkel áll elő, hanem szakmai tudásával a kivitelezéshez is utat mutat. Nem pont így fejezte ki, én fordítottam le így magamnak. Én az egész pályás letámadást javaslom, pontosabban egy olyan kör kialakítását, amelyben olyan szakemberek vannak, akik nem azt vizsgálják, hogy miért nem lehet, vagy bizonygatják statisztikai adatokkal, hogy ők már mit meg nem tettek... A csapatba beleférnek azok is, akik az EMMI anyagát összeállították, de kellenek a más megközelítések is. Gyanítom, hogy pl. egy jogász azonnal felhördülne, ha kezébe kerülne ez az anyag, egyből belekötne a "gyanús jelek"-be, a bíróságnak ugyanis egyértelmű bizonyítékok kellenek, nem feltételezések, következtetések... Tehát a szerzők - vitathatatlan jó - szándéka már az első bírósági tárgyaláson csődöt mondana, egy félig felkészült nyeretlen 2 éves ügyvéd is halomra cáfolna minden szakmai érvet. Egyedül tehát nem megy, a családsegítő pedig vergődhet tovább, mert ő a bűnbak, majd jön helyette más, ha nem túl szerencsés környéken igyekezett elvégezni a munkát (az áldozatok közben megállíthatatlanul szaporodnak). Ezért kell a fejéről a talpára állítani a dolgokat és a gyermek oldaláról szemlélni bármilyen megközelítést. Azt nézzük meg, hogy a gyereket hogyan készítsük fel arra az esetre, amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerül esetleg éppen egy olyan személlyel szemben, akire a felügyeletét rábízták. Én olyan személyek bevonását javaslom, akiknek gyerekük van, nem azonosulnak pl. az iskola szőnyeg alá söprő módszerével, mert szülőként ők sem fogadják el más iskolától a "zárjunk össze" módszert. Ha nekem kötelező beadni a gyereket valahova, akkor ott legyen kötelező megóvni is! Az EMMI anyaga is jelzi, hogy a jelzőrendszer nem minden résztvevője találkozik egyforma mértékben a gyerekkel. Megy az egymásra mutogatás, pedig csak számolni kellene. Hány órát tölt a gyerek az iskolában, óvodában - ébren, és mennyit otthon... A régi családmodell sem működik már, gondoljunk csak a 65 éves nagyszülőkre, akik csak akkor mennek majd nyugdíjba, mire igazán vigyázhatnának az uncsira, az már 20-25 éves! Ki fog vigyázni az unokára? A 17 éves molesztáló... Ez egy baromság, bolhából elefánt? Tessék elolvasni beszeljrola.hu honlapot! A megelőzésre mondok egy más példát. A tanárnéni megsimogatja a gyerek buksiját mert szépen ír, ügyesen olvas. A gyerek repes az örömtől, és nem érzi a veszélyt, ha ugyanilyen módon közelednek hozzá leendő bántalmazói. A magától értetődő emberi gesztus más helyzetben a kínzások kezdete... Mi legyen? Térjen át a tanárnéni más jutalmazási módra, vele kell megértetni, hogy a gyerek érdeke inkább az, hogy a pedagógus tartózkodjon az egyébként nem kifogásolható gesztustól? Vagy annak van igaza, aki fölháborodik egy ilyen felvetésen, mondván, hogy azért túlzásokba ne essünk már... Ehhez kellenek szerintem a szakemberek, és nem is lenne jó, ha mindjárt az elején a nagy nyilvánosság előtt folyna a fórum tevékenysége...
csilla | 2014. augusztus 30.
Sőt: megy egy olyan TÁMOP-os pályázat a megyei rendőrkapitányságok területén, amely a bűnmegelőzéssel és a jelzőrendszer továbberősítésével foglalkozik!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Társadalmi_Megújulás_Operatív_Program
csilla | 2014. augusztus 30.
Kedves János!
Ez az az anyag, amely kötelező minden gyermekjóléti szolgálat, családsegítő központ, óvoda, iskola és védőnő,rendőrség, valamint a gyermekvédelmi szakellátás,gyámhivatalok minden egyes elemére.A megelőzés nincs benne, csak a szankció. Minden egyes fent említett szerv megkapta a minisztériumtól tanév végén! Innen indul a valószínűség számítás: mi esélye van? bárkinek és bárminek is a rendszerben? milyen fontosságot szerepeltetünk a feladatnak? egy biztos: a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának feje hull minden egyes felelős szerepló helyett: prevenció itt nincs: szívesen venné bárki, ha az országra szóló ötlettel, ötletbörzével segíteni tudná munkájukat: Várják, higyje el! köszönöm,hogy foglalkozik a gondolattal!
János | 2014. augusztus 30. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Júlia és Csilla!

Hasznos összeállítás lapul a link mögött, biztos voltam benne, hogy már készültek a kérdéskörrel kapcsolatos szakmai anyagok. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy az iskolák ismerik egyáltalán ezt a dokumentumot, feldolgozták-e értő módon tanulmányi és szülő értekezleten, osztályfőnöki órán (pedig nem ártana többször is elővenni). A kiadvány a családon belüli és jellemzően már megtörtént, súlyosabb esetekre fókuszál, az előjelek felismerésében is erre helyeződik a hangsúly. Sok kiskaput, hárítási lehetőséget látok a folyamatban, "nem láttam, nem hallottam semmit", "nem voltak egyértelmű, de ráutaló jelek sem". Ha mondjuk a pedagógus saját hatáskörében úgy dönt, hogy "zárjunk össze" a veszélyeztetettség nem nagy, szőnyeg alá söpörheti az ügyet, jelentenie sem kell a jelzőrendszeren belül. Sőt, a szülő kerülhet kellemetlen helyzetbe a pedagógussal szemben (miért fújja fel az ügyet). Nem nagyon foglalkozik az anyag az iskolai eseményekkel, a dokumentum a köznevelési intézményeket tulajdonképpen a jelzőrendszer részének tekinti és nem tekinti a veszélyeztetés kialakulása lehetséges helyszínének, pedig erre csak az utóbbi egy évben is akadt jó néhány példa. Gyakorló szülőként a gyermekem elvitathatatlan jogának tartom, hogy biztonságban legyen ott, ahol tankötelezettségét teljesítenie kell. Nem fogadható el, hogy a pedagógus "eszköztelen" és nem állhat minden gyerek mellett állandóan egy ügyeletes. Az iskola falain belüli felelősségvállalásnak alig megfogható tartalma van, a következmények szinte kizárólag a szülőre hárulnak (és természetesen a gyerekre). Én olyan jogszabályokra gondolok, amelyek a megelőzést szolgálják és olyan módszertani segédletekre, amelyek szülőket, pedagógusokat, gyerekeket segítenek az eligazodásban és a mindennapi gyakorlatban. Ebből a szempontból a "pizsama szabály"-os linket hasznosabbnak tartom. Nem tudom, hogy az ilyen témakörökkel kapcsolatos kiadványokat és hirdetéseiket terheli-e ÁFA, vagy egyéb adó. Ha igen, nagyon gyorsan meg kellene szüntetni. Vannak-e könyvtárakban, könyvesboltokban olyan kiemelt helyek, ahol a szülők, gyerekek kézbe vehetik a kiadványokat? Én a megelőzést tartom fontosnak, inkább ez folyjon a csapból is, mint a már bekövetkezett események emeljék a napilapok olvasóinak a számát, vagy a nézettséget.
OFOE | 2014. augusztus 30.
Kszönjük, Csilla! Itt érhető el az említett útmutató:

http://www.kormany.hu/download/b/52/00000/gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló egységes elvek és módszertan.pdf
csilla | 2014. augusztus 29.
A gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló egységes elvek és módszertan.pdf (1.3 MB)
János | 2014. augusztus 29.
Kedves Júlia!

Ilyen és ehhez hasonló, már kész anyagokra gondoltam, mint a fehérnemű szabály. Ezeket kellene a hozzáértőknek, készítőinek "leporolni" és gyakorlatiasabbá tenni a megelőzés érdekében. A gyakorlatiasság alatt azt értem, hogy a szülők és a gyerekek értsék is a szavak mögött lévő tartalmat és tudatosan, rutinszerűen tartsák, illetve tartassák be a szabályokat. Legyenek kidolgozott rutinkérdések is a jelek felderítésére, hogyan lehet egy kisgyerektől ügyesen, tapintatosan információt szerezni arról, hogy aki vigyázott rá, betartotta-e a megbeszélt szabályokat. A legtöbb esetben, ha jól értelmeztem, kifejezetten kedveskedéssel indul a később durva erőszakká fajuló abúzus. A foltos/koszos bugyi már egy következő/későbbi fokozat, ha a gyerek erről sem beszél, itt már a megfélemlítés is működhet...
OFOE | 2014. augusztus 29.
Azt hiszem, János, hogy senki sem kételkedik, csak a tennivalók nem világosak. A Család gyermek ifjúság témához kapcsolódó írása a megelőzésről szól: A „fehérnemű szabály”- tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat a szexuális visszaélésektől (http://www.csagyi.hu/jo-gyakorlatok/nemzetkozi/item/1023-a--fehernemu-szabaly--tanitsuk-meg-a-gyerekeknek-hogyan-vedhetik-meg-magukat-a-szexualis-visszaelesektol)
János | 2014. augusztus 28. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Ha valakinek még kétségei lennének:
http://hvg.hu/itthon/20140828_9_eves_kisfiut_eroszakoltak_meg_Szekszard
János | 2014. augusztus 28. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Júlia!
A tett halála a gondolat... :) Félre téve inden pikírt megjegyzést, gondoljunk azokra, akik esetleg éppen tegnap este sem aludhattak nyugodtan. Szerintem is jó, ha van egy szakmai kör, és nem feltétlenül ugyanarról a szakterületről. Azért írtam email-ben, hogy keressünk több területről olyan szakembereket, akik a tevékenységük során hasonló feladatokat végeznek, vagy folytatnak kutatómunkát és már vannak szinte azonnal hasznosítható anyagaik, javaslataik. A feladat szerintem ökomenikus és pártsemleges, kifejezetten káros lenne, ha a kérdés politikai csatározásokká silányulna. Nem kellene az ötleteket azonnal rázúdítani az oktatásügy irányítóira, egyelőre annyi is elegendő, ha tudnak róla, hogy az elmúlt hetekben történt eseményekre rámozdult néhány értő-érző szakember annak érdekében, hogy kimenekítsünk védtelen, kiszolgáltatott emberkéket megbízhatatlan (gaz)emberek karmaiból. Én 10-12 szakember szakmai fórumára gondolnék, a nagyobb létszám - természeténél fogva - lassabb munkatempót feltételez, de ha minden szakterület létrehozza a saját, 5-6 főből álló csoportját az már 50-60 ember, tehát Anoni Mara hirtelen nagyon kooly szövetségeseket tudhat maga mellett... Azt is nagyon jónak tartanám, ha továbbra is ők maradnának a középpontban és elfogadnák a segítséget és nem azt éreznék, hogy őket félrenyomva, kutatásaik, kezdeményezésük eredményeit mások fölözik le (ez a tudományos életben sajnos nem ritka, bár itt szó nincs ilyenről). Ők nagyot alkottak a honlapjukkal, ami talán kis lépés a kérdéskörrel kapcsolatban, de nagy lépés (az idézet folytatását mindenki ismeri)... Én messze lakom Budapesttől, de ígérem, megtalálom az alkalmat és formát, hogy ne csak "fiók-anarchistaként" vegyek részt a fórum munkájában. Nem vagyok szakember, de aktív szülőként bizonyára lesznek hasznosítható javaslataim.
Juli | 2014. augusztus 27.
Kedves János! Már egy szakmai körrel gondolkodunk egy ideje valami nyilvános fórumról a témában. Ha össze tudjuk hozni, számítunk majd Magára is. Köszönöm a válaszát.
János | 2014. augusztus 27. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Júlia!
Természetesen van ötletem, és így utólag is hálás vagyok a szüleimnek, volt tanáraimnak, rokonaimnak, ismerőseimnek, hogy személyes érintettség nélkül, objektíven vagyok képes a kérdéskörrel foglalkozni. Nem gondolom, hogy drasztikus lépésekkel, már az idei tanévnyitón, igazgatói beszédben kellene nekirontani a szülőknek, gyerekeknek, vagy az első dolgozatnak arról kellene szólnia, hogy kit, és ki simogatott meg "ott lent" a nyári szünetben. Megítélésem szerint azonban az elmúlt néhány hét eseményei olyan helyzetet teremtettek, amelyre építve - nagyobb társadalmi hiszti nélkül - komolyabb eredmények reményében lehet és kell továbblépni. A cél mindenképpen az, hogy egyetlen kisgyermek se vergődjön élete végéig a sérelmére elkövetett bűnök miatt, de éppen erre tekintettel a szakszerű megközelítést is rendkívül fontosnak tartom. Beláthatatlan következményei lennének, ha a molesztáló figyelmét hívnánk fel arra, hogy szorul körülötte a hurok, ő pedig a "bizonyítékok eltüntetésére" fókuszálna... Enyhébb esetben is családok zárnának össze azonnal, mondván, hogy a gyerek majd kinövi, mint a többiek (nem növi ki!). A gazdasági érdek mindent felülír, hiszen börtönből annyi bevétel, megélhetéshez szükséges jövedelem sem érkezik, mint az igen kevéske közmunkából. Nincs kidolgozott "projektem" a témával kapcsolatban, de szívesen megosztom a gondolataimat bárkivel. Az ötlethalmaz mellé megoldási javaslataim is vannak, bár nem vagyok bűnmegelőzési, ifjúság-, vagy családvédelmi szakember. Megjegyzem, nem is lesz komolyabb eredmény, ha az előbb említett szakmai körön belül folyik csak - bármilyen magas szintű - eszmecsere, konkrét lépések nélkül. Szakszerű előkészítés nélkül az óvodák, iskolák is úgy érezhetnék, hogy már ez is az ő nyakukba zúdul, nem elég gondjuk-bajuk van? Pedig éppenséggel az is előfordulhat, hogy pont az ezen a területen végzett tevékenységük eredményeként lenne lényegesen kevesebb problémájuk. Bevezetőként ennyit gondoltam, és természetesen küldöm az email címemet is.
OFOE | 2014. augusztus 26.
Kedves János! Nagyon súlyos és lényeges gondolatokat tartalmaz a hozzászólása, továbbítani is szeretnénk a honlap működtetőihez, akiket személyesen nem ismerünk. De úgy véljük, feltétlenül lépni kellene az ügyben azon túl, hogy időnként szó esik a dologról. Ha van valami ötlete a továbblépés hogyanjára, kérjük írja meg. De a legjobb az lenne, ha személyesen is tudnánk véleményt cserélni legalább elektronikusan. Tegye meg, hogy felveszi a kapcsolatot velünk az osztalyfonokok@gmail.com e-mail címen. Köszönettel Szekszárdi Júlia az OFOE elnöke
János | 2014. augusztus 26.
A beszeljrola.hu honlapon elképesztően borzalmas történetek olvashatóak. Kétség nem fér hozzá, hogy igazak és talán még borzalmasabbak lennének, ha a természet nem gondoskodik az elfojtás technikai lehetőségeiről. A fizikai, lelki megpróbáltatások láthatóan feldogozhatatlanok, legenyhébb esetben is migrénes fejfájások velejárói évtizedek múltán is. Megdöbbentő, hogy gyakorlatilag nincs kivételezett társadalmi réteg, az alkoholista munkanélkülitől a nőgyógyászig mindenféle elkövető megtalálható a gyomorforgató történetekben. Komoly kockázatot vállal az, aki gyermeke felügyeletét - akár rövid időre is - másra bízza, legyen az serdületlen unokatestvér, nagybácsi, nagyapa, edző, táborvezető pedagógus, mostohaapa vagy sok esetben éppen a vér szerinti apa (!????). Nem kell felfújni a dolgokat és mindenkiben a potenciális elkövetőt látni? De igen, a történeteket olvasva nem lehetnek holt időszakok, a bántalmazások naponta újratermelődnek, nem elég 5-10 évenként kampányszerűen foglalkozni a témával és legyinteni, hogy már megint, a vízcsapból is az abúzus folyik. A pedagógus súlyos következményektől mentheti meg a tanítványait, ha a legkisebb jelre is felfigyel és már a fenék simogatás miatt is zeng az egész intézmény. Ha szőnyeg alá söpri a történteket, a pubertás kor velejárójának tekinti pl. a "tapizást", azokban a lányokban kelt bűntudatot, akik ezt nem hajlandóak eltűrni. A fiúkat ugyanakkor megerősíti abban, hogy nekik ehhez természet adta joguk van, nincs abban sem kivetnivaló, ha a rájuk bízott kistestvéren, unokahúgon, osztálytárson gyakorolnak. Felnőtt korban, esetleg mostohaapaként pedig már nincs is lelkiismeretfurdalásuk, bár a fenyegetés - arra az esetre, ha a bántalmazott kikotyogná a megaláztatását - rendszerint nem marad el. Ne csináljunk bolhából elefántot? Hát elefántból se csináljunk bolhát! Jussunk csak el nagyon gyorsan a társadalom elé tárástól a büntethetőségig, nevezzük át a szőnyeg alá söprést bűnpártolásnak, tiltsák el az igazgatót örökre a pályától, ha nem lép azonnal akár a hittan tanárral szemben is! Mi jogon segédkezik bárki olyan ügyek eltussolásában, amelyek testileg, lelkileg örökre megnyomorítanak kiszolgáltatott helyzetben lévő emberkéket??? Nem vagyok abban biztos, hogy sokat segít bárkin is, ha beszél a vele történtekről, sőt, inkább azt érzékelem, hogy inkább felzaklatják a visszaemlékezőket az átélt borzalmak. Mindenképpen a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, az erre szakosodott szervezetek nem intézhetik el kézlegyintéssel a dolgot, hogy nem állhatnak állandóan a védelemre szoruló gyermek mellett. Az iskolának kiemelt feladata kell, hogy legyen - az igazgató megkerülhetetlen felelőssége mellett - a megelőzésben való részvétel. Több időt töltenek el naponta a gyerekek a pedagógusokkal, mint saját szüleikkel, akik nem is rendelkeznek azon pedagógiai ismeretekkel, módszerekkel amelyekkel ezeket a problémákat kezelni lehet. Véleményem szerint hasznos lenne, ha a honlap üzemeltetői létrehoznának egy olyan - szülőknek, pedagógusoknak szóló - alfejezetet is, amelyben szakértők tennének ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy a történeteket miként tudják hasznosítani saját gyermekeik, tanítványaik körében. Én biztosan nem ültetném még a nagyobb gyerekeimet sem a számítógép elé, hogy olvassák el a honlapon szereplő borzalmas történetek. Elsőre nem kaparnám ki a szemét, vagy tépném le a nemi szervét a buksit simogató pedagógusnak, de másodjára már arra gondolnék, hogy az abúzusok többsége tulajdonképpen kitüntetett figyelmességgel, kedvességgel indul, és nem fojtanám borba a felháborodásomat, elkeseredésemet... Jól érzékelhetően két nagyobb csoport a legveszélyeztetettebb, a kicsi, az óvódás, kisiskolás, aki még fel sem fogja, hogy mi történik vele, sőt még jól is esik neki a dédelgetés, simogatás, különösen szeretethiányos környezetben. A másik nagyobb csoport a nőiesedő, nagyobbacska lányoké, akikre már egyértelműen prédaként tekintenek a tesztoszteron túltengésben "szenvedők". Ezekre tessék nagyon figyelni az iskolában is, ők akkor sem maradhatnak felügyelet nélkül, ha kevés a tanár! Tűrhetetlen és megbocsájthatatlan, hogy embereket, amíg élnek rémálmok gyötörnek, ugyanakkor a bántalmazók háborítatlanul élnek, járnak ma is közöttünk, mert sem az ügyész, sem a rendőr, sem a pedagógus nem érzi a felelősségét a bűnmegelőzésben.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.11.12.
Szülők a tanárhiányról: bölcsész tanít matematikát, tesitanár magyart
Az utóbbi időben rengeteg adat látott napvilágot arról, mekkora a pedagógushiány az országban, a kormány azonban hárított. A reakció szerint természetes a fluktuáció, nem beszélhetünk...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.12.
Pálinkás József: "Igen, a piacgazdaságot meg kell védeni"
Én úgy látom, hogy a digitális fejlesztések inkább az eddigi folyamatok továbbvitelét jelentik majd, semmint alapvető fordulatot a gazdaságban. Olyan folyamatokat és tevékenységeket is gé...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.12.
Leszakadás fenyegeti Magyarországot – figyelmeztet az MNB
Átfogó reformokat sürget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak érdekében, hogy a gazdaság érdemben folytatni tudja felzárkózását Ausztriához képest – ez derül ki a most publikált Növeked...
(Forrás: zoom.hu)
--
2018.11.11.
Igyekeznek csökkenteni a pedagógusok terheit
A köznevelésért felelős helyettes államtitkár szólt arról is, ösztönzik, hogy minél többen válasszák a pedagógusi hivatást, illetve a pályaelhagyók visszavonzásának fontosságáró...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.11.11.
Egyre többen csatlakoznak az ELTE TÁTK-on szerveződő "sztrájknaphoz"
Az ELTE kommunikáció, filmtudomány és esztétika tanszékének oktatói is csatlakoznak az ELTE Hallgatói fórum is lesz az ELTE TÁTK-on. A társadalomtudományi karon november 14-én délelőtt...
(Forrás: Eduline)
--
2018.11.11.
Mészáros Lőrinc: Mi nemcsak labdarúgókat képzünk, hanem embereket nevelünk
„Nemcsak a testet, de a szellemet is építeni akarjuk” – írta a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia oldaAkadémistáink immár nemcsak iskolai műveltséget és labdarúgótudást kapnak, hanem...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.11.11.
Megint átalakítaná a kormány a szakképzést
Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár szerint az átalakítás célja, hogy a szakképzés vonzó karriert nyújtson a fiatalok számára. Új...
(Forrás: 24.hu)
--
2018.11.10.
Nagyon ideges mindenki – Lovász László: Többször felmerült bennem a lemondás gondolata
Ön tudja értelmezni, hogy mi az a határ, amit a kormány szerint az MTA egyes munkatársai átlépnek? Van ilyen határ egyáltalán?– Elsőre a társadalomtudományok jutnak eszünkbe, pedig a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.11.10.
Információs sztrájk lesz az ELTE-n
"Az ELTE Társadalomtudományi Kar oktatói és diákjai figyelemfelhívó szolidaritási és információs sztrájk napot szerveznek tiltakozásul a felsőoktatás autonómiáját és az akadémiai tanszabads...
(Forrás: Magyar Narancs)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek