OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. június 19.
» Hozzászólások (2)

Beszélgetés egy tizenévessel. 1. rész

„A tanárok totál kikészültek tőlem”

Úgy tudom, neked ez sokadik iskolád. Beszélgessünk erről kicsit.

– Hát igen. Már általános iskolában három iskolába jártam.

Mi volt ennek az oka?

– Alsóban abban a faluban jártunk iskolába, ahol laktunk. A két nővérem közül az idősebbik ötödikben, a kisebbik hetedikben ment át kisgimnáziumba, az Angolkisasszonyokhoz.

Kollégisták lettek, ha jól sejtem...

– Igen. Aztán, mikor befejeztem a negyediket, anyáék úgy gondolták, én is menjek katolikus iskolába.

A szüleid ezek szerint vallásosak?

– Nem mondanám, inkább a keményebb nevelés hívei. Anya elég komolyan vette a határokat, apa meg nem, úgyhogy sok volt a vita miattunk. Persze anya győzött, mentem a katolikus iskolába a városba, ahol persze kollégiumba kerültem.

Hány éves voltál akkor?

11-12 körül.

Jól érezted magad ott?

– Hát nem. Utáltam ott lenni, utáltam a kollégiumot, nem csak az volt a baj, hogy nagyon sokat kellett tanulni, hanem borzasztóan egyedül voltam. Hiányzott anya, apa, a tesóim… persze, a nővéreimmel találkoztunk néha kimenőkor, de az nem ugyanaz, mintha délután hazamegyek, és otthon együtt vagyunk, ha érted, mit akarok mondani.

Értem. Nem voltál még felkészülve a családtól való elszakadásra.

– Hát nem. Utólag már, mikor anyával beszélgetünk erről, ő is bánja, azt mondja, én nem voltam még elég érett, mint a lányok, és nem vette figyelembe, hogy én fiú vagyok, és más típus.

Ez a beszélgetés akkor történt, mikor még oda jártál?

– Nem, sokkal később. Egyébként három hónapig jártam oda.

Mi történt?

– Nagy volt a szigorúság, sok dolgot nem tűrtek el, amit egy normál suliban természetes.

Mint például?

– Például a lányok nem hordhattak spagetti pántos topot, meg nem sminkelhettek, a fiúk nem vehettek fel Bermudát, minden héten kétszer reggel hétkor osztálymise volt, amiről nem lehetett késni, a stúdiumokon egy hangot sem lehetett szólni, tv-t csak akkor nézhettünk, ha a csoport elért egy jó átlagot a héten, persze meg volt szabva, milyen műsorokat, ilyesmi. Én meg nem nagyon bírtam ezt.

Nem tetszett a fegyelem?

– Hát, nem. Úgyhogy tudtam, ha eltanácsolnak, hazamehetek. Vettem egy sokkolót a piacon, és bevittem órára. Nem csináltam vele semmit, csak megmutattam a többieknek. Persze, a stréberek rögtön leadták a drótot az ofőnek, az meg az igazgatónőnek. Előbb volt egy meghallgatás, amire elhívták a szüleimet is, aztán azonnali hatállyal kirúgtak.

Nem kaptál újabb esélyt?

– Nem, mert előtte is volt sok apró kis stiklim. Úgyhogy november végén anyáék keresni kezdtek egy új sulit, de most már közelebb. Fel is vettek egy közeli iskolába, az ott jártam ki a nyolc osztályt.

Ott már minden rendben volt?

– Nem mondhatnám. Az volt a baj, hogy sokan nem fogadtak be, mert ők első óta együtt jártak, én meg ötödikben kerültem oda, ráadásul év közben, akik meg elfogadtak, a rosszabbik feléhez tartoztak. Úgyhogy sikerült elég hamar az osztály rémévé válnom, ahogy a matektanárom mondta.

Szerinted jogos volt ez a megnevezés?

– Nem igazán, mert általában nem én csináltam a bajt, csak valahogy mindig ott voltam a közelében. Én inkább szórakoztattam a többieket, óra alatt is beszóltam, ők meg nevettek, de a tanárok totál kikészültek tőlem.

Te lettél az osztály bohóca?

– Na ja. Párszor a kirúgás szélén voltam, még az a szerencse, hogy az osztályfőnökök nagyon bírt engem, sokszor megvédett az igazgatónőnél. A szüleim persze rendszeresen bejártak, győzködték a dirinőt, hogy majd jól segítenek a tanulásban és a magaviseletben is.

Sikerült nekik?

– Egy darabig. Aztán megint kezdődött minden elölről. Nem szerettem tanulni, csak ami érdekelt, azokra az órákra készültem, annál a tanárnál, akit szerettem, jó voltam. De általában hoztam a formám, én voltam a Jani!

Úgy érezted, elvárják tőled ezt a fajta viselkedést?

– Hát a gyerekek biztosan. A tanárok már csak sóhajtottak, ha megláttak, az egyik azt mondta a ballagás után, hogy én nagyon fárasztó voltam az ő megviselt agyának. Pedig ő még kedvelt is.

Tehát vége lett a nyolc évnek. Jött a továbbtanulás.

– Az jött. Nem igazán tudtam, mit is akarok, amit nagyon szerettem, az a D.J. karrier volt, apa már 13 éves koromban vett nekem egy lejátszót, meg komplett felszerelést, mikrofont, hangszórókat, lézert, szóval, amivel diszkózni lehet. Ő D.J. volt fiatalabb korában, tanítgatott, aztán szervezett egy osztálybulit, ahol én voltam a lemezlovas. Tök jól sikerült, beíratott egy tanfolyamra, én meg élveztem, hogy versenyre jártunk, ahol én voltam a legfiatalabb, persze nem nyertem, de beraktam a nevem a közéletbe. Sok híres D. J-t ismertem meg, hát persze, hogy ez a világ marhára tetszett nekem. Egy kiskölyök, akivel lekezel Majka, vagy messziről rám köszön és utána körbecsókol Voksán Virág. Nagy élet az. Hát én ezt akartam csinálni. Végül is az egyik jó haverom bedobta a kéttannyelvűt, ahol van szakközép is, postaforgalmi. Nem akartam én postás lenni, de a gími nem érdekelt. Hát bejelöltük ezt meg még két gyöngyösi középsulit. Aztán kiderült, hogy nem vettek fel, de volt fellebbezési lehetőség, anyáék be is adták, így végül csak bekerültem nulladik nyelvi előkészítős osztályba.

Milyen nyelvet tanultál itt?

Angolt. Ez volt a főtárgy, meg az info, Még ének volt, sajnos, meg tesi, meg tanulásmódszertan, amit osztályoztak, a matekra, magyarra nem kaptunk jegyet.

Azt mondod az énekre, hogy sajnos. Nem szeretted az éneket?

– Dehogynem. Alsóban énekkaros voltam, jártam zeneiskolába, szolfézsra meg trombitára, otthon kis koncerteket adtunk a nővéreimmel, ők fuvoláztak. Előadásokon játszottunk,meg hát a lemezlovasság, naná, hogy szeretem a zenét.

Akkor mi volt a gond?

– A tanárnő azt akarta, hogy mindenképpen népdalt énekeljek a feleléskor, én meg beszóltam, hogy bármilyen jelenlegi slágerlistás dalt előadok, de nem fogok népdalokat énekelni. Erre persze bepöccent, és attól kezdve szívatott. Félévben meg is buktatott, aztán év végén is.

Megbuktál énekből...

– Hát, meg. Röhejes volt, anyám kiakadt, apám csóválta a fejét, szép volt. De az osztálytársaimnak nagyon bejött.

Jól sejtem, hogy itt is iskola bohóca lettél?

– Igen. Azt biztos, hogy elértem, hogy a nevemet mindenki ismerte, a tanárok vagy utáltak vagy szerettek a vagányságomért.

Valamilyen érzelmet mindenképpen kiváltottál...

– Hát, ki. Az osztályfőnököm kilobbizta a pótvizsgán, hogy ott se menjek át, úgyhogy újra nulladikos lettem.

Honnan gondolod, hogy ő is benne volt?

– Dicsekedett vele, és egy olyan tanár, aki kedvelt, elmondta. Megmondta, hogy nem nyugszik, míg az iskolából ki nem rúgat.

De nem sikerült neki...

– Dehogynem. Az új osztályom elég béna volt, mindig a volt társaimmal lógtam, nem tetszett neki. Aztán december elejére már annyi figyelmeztetést szedtem össze, hogy behívtak az igazgatónőhöz, és közölték, hogy nem vagyok ebbe az iskolába való, rontom a légkört, meg rossz példákat mutatok, hát keressünk új sulit.

Miket csináltál, amik ennyi gondot okozott nekik?

– Hát, többször rajtakaptak, hogy cigiztünk a kazánház mögött, sokat késtem, általában az első órákra nem értem be, aztán szerintem az volt a teteje, hogy beültem a volt osztályom órájára, és úgy csináltam, mintha még oda járnék. Az ofő majdnem infarktust kapott, az biztos, hogy percekig nem kapott levegőt, mikor én is beszóltam az órán.

Miért csináltad ezt?

– Nem is tudom. Jó mókának tűnt. Meg nagyon gáz volt, hogy aki nem csendes, alázatos volt, előbb-utóbb kirúgták.

Úgy hiszed, akit nem tudtak uniformizálni, azt eltávolították?

– Igen, valami ilyesmit mondott anya egyik kolléganője is. Aki nem úgy viselkedett, ahogy az elit iskolához méltó, aki nem illeszkedett be, vagy valamilyen szinten más volt, azt valamilyen indokkal eltávolították.

Tehát kirúgtak. Mi történt ezután?

– Anya teljesen padlón volt, mert a jegyeim miatt nem volt esély a környékbeli sulikban. Végül is beszélt pár kolléganőjével, és szerzett pár alternatív iskola címet, mert szerinte normál iskolában nem találtam volna a helyem. Azt mondta, az én egyéniségem nem fér össze az átlagost akaró iskolákkal. Nem pont így mondta, de ez az értelme. A sulitól kaptam másfél hónap haladékot, hogy találjunk újat, és anya maga elé kapta a telefont, és végighívogatta az alternatívokat. Végül is így jutottunk el az egyik fővárosi alternatív iskolába.

Tehát Budapesten folytattad?

– Ühüm. Nem volt más lehetőség. A mamámék Pesten laknak, gondoltuk, majd hét közben náluk leszek, hétvégén meg otthon, ha felvesznek.

És felvettek?

– Fel, szerencsére. Szuper suli, nagyon bejött első perctől.

Ez izgalmas, mesélj kicsit róla. Miben különbözik az eddigiektől?

– Hát először is, mikor találkoztunk az osztályfőnöknőmmel, ő elmondta, hogy ide olyan tanulók járnak, akik nem azért buktak ki más sulikból, mert buták, sőt nagyon is tehetségesek, csak az átlag suli elnyomja az egyéniségeket, meg ilyesmi. Ők meg igyekeznek segíteni még inkább meg találni az egyéniségünket. Mondta, hogy két hónap a próbaidő, és csak akkor vesznek fel, ha az osztálytársak is rábólintanak. Merthogy demokrácia van, és végül is ők töltik velem a napjukat. Meg, hogy nem anyámat hívogatják, ha gond van, mert én már szinte felnőtt vagyok, tehát vállalnom kell a felelősséget a tetteimért. Ha rosszat teszek, büntetőcédula van, ami azt jelenti, hogy én aláírok egy kötelezvényt, hogy helyrehozom a hibámat. Pl. ha kések háromszor, vállalnom kell valamilyen pozitív tevékenységet, hogy kiváltsam ezt a kötelezvényt, és természetesen nem késhetek többet. Ezen kívül mentor rendszer van, ez főleg anyának tetszett nagyon, én akkor még nem tudtam, mi is az konkrétan. Úgyhogy a második félévtől oda is jártam. Igaz, hogy mivel alapítványi suli, fizetni kell tandíjat, de a szüleim bevállalták, csak tanuljak. Egyébként szuper suli, én nagyon örülök neki, hogy ide járhatok. Persze különbözetit kellett tenni, hogy kilencedikes lehessek, de összejött.

Miben más, mint a többi?

– Például nincsenek osztályzatok. Szöveges értékelést kapunk, de a tanárok jópofák, ha gond is van, sokszor vicces formában írják. Például földrajzból 6 hétig tanulunk intenzíven, aztán vizsga, és utána nincs több földrajzóránk.

Epochális rendszer.

– Biztos. Mondták, valami ilyen. Meg nem nyolckor kezdődik a suli, hanem kilenckor. Nem kések legalább. Projektmunkák vannak, csoportban rengeteget dolgozunk. Mindenkinek van mentora, aki figyel rá, és kéthetente leül velünk megbeszélni, mi történt azóta, vagy hogyan tudnánk könnyebben venni egy akadályt. Nincs hagyományos tornaóra, helyette van Capuera, jóga, dogstep (kutyás terápia), éjszakai bowling, billiárd. Ha nem tudjuk fizetni a tandíjat, le lehet dolgozni valamilyen vállalással, pl. kisebbeket táboroztatni, meg ilyesmi.

Úgy érzem, itt jól érzed magad.

– Az biztos. Nincs annyi kötöttség, mégis jobban teljesítünk, mert hisznek bennünk. Anya mindig mondja is, hogy nincs több lehetőség, becsüljem meg magam, de én igyekszem is. Nagyon tetszik ez a suli, és le akarok érettségizni.

Szabó Andrea négy gyermek anyukája, 46 éves, szociálpedagógus diplomája van, és végzős a Babes Bólyai Tudományegyetem pszichológia karán. Az iskolapszichológia a választott szakja. Pesterzsébeten dolgozik, a Benedek Elek EGYMI-ben, autista gyerekekkel foglalkozik. Emellett tinédzsereknek tart önismereti, személyiségfejlesztő tréningeket, s szabadidejében sokat beszélget velük.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

János | 2014. június 22.
Akkor most ki is a jó tanár? Aki sikeresen kezel egy ilyen gyereket (is), vagy akinek elborul az (osztályfőnöki) agya, és élve hatalmával elüldözi őt a környékről is? Aki kedvel, szeret, annál alapból jól viselkedem, ott a többi osztálytársamat sem zavarom a bohóckodásommal, a másikat, akiből árad a gyűlölet, akkor sem tisztelem, ha ezt törvény írja elő? Valamiért Bendegúz jutott eszembe... Ha a portfóliónak lenne egy erre vonatkozó kérdése is (hogyan valósul meg mindez a pedagógus nevelési gyakorlatában), nagyon tudnám támogatni...
Zsuzsi | 2014. június 20.
A legjobban az tetszett, hogy "túl fárasztó voltál a megfáradt agyamnak". Biztos, hogy nem én voltam? :-)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek