OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. március 21.
» Hozzászólások (1)

A remény az egyetlen bizonyosság

Társadalomismeret volt. Szintézise lehetett volna a magyarból, történelemből korábban tanultaknak.

A késők folyamatosan érkeztek. A termen végigvonulva kólásüvegeket és üzeneteket közvetítettek:

– A Lali üzeni, hogy meg fogsz dögleni.

– Mivammá?

– Meg fog ölni, mert látott téged tegnap a Jocóval a plázában.

A címzett vállat vont. Néhányszor még elsziszegték neki, biztos, ami biztos.

Végül tizenkilencen voltak jelen, az óra valamely pontjától. Testben. Lélekben?

Ami nem érint meg, nem vonz magához, az nem ösztönöz jelenlétre – gondolhatnánk.

A tábla tetején, középen óraszám, alatta cím: A magyar romantika.

Semmi nem maradt az elmúlt nyolc évből. Nem abból, amely a mostani kampányban minden rossz magyarázataként visszaköszön. Abból a legalább nyolcból, amelyet a 9. előtt iskolapadban töltöttek. A témában nincs érvényes tudásuk. Kor, korszak, időszak, személyek, stílusok, párhuzamok: egy másik világ.

Világok harca? Még nem. Meg-megérinti őket ez-az, de a bevonódás elmaradt.

Használható könyv híján táblai vázlat készült. Mikor a tanárnő írt a táblára, felbolydult, zúgott a méhkas. Ha feléjük fordult, elhalkultak.

A tanárnő fiatal. A gyakornoki koron túl, a krisztusin innen. Időben talán kétszer annyit élhetett, mint a tanítványai. Tapasztalatban? Ki tudja… Mennyiség és minőség vélhetően az összehasonlíthatatlanságig eltér. A szakképzősök gyermekkori tapasztalatai ritkán teszik lehetővé az utat akár csak az érettségiig is, nemhogy a diplomáig.

A zsivajt unta-e meg, vagy eleve így tervezte, nem tudom. Leült az osztállyal szemben, s ahogy a Lamb testvérek Shakespeare színpadi műveit, mondani kezdte a Bánk bán történetét. Meseként: ami kínos, kimaradt vagy csak utalások hangoztak el. Talán ez is volt a cél. Ne kérdezzenek, zavarba ejtőt pedig különösen nem. A két kultúra, mint két simára olvadt peremű jégtábla, elúszott egymás mellett.

Rend volt. A tanárnő beszélt, a diákok viszonylagos csendben írtak. Ha elhisszük, hogy ez eredmény; hogy ennek az órának a füzeteken túl is maradt valami nyoma, akkor most örülhetünk. A sportújságírók nyelven írhatnánk, a tanárnő most nagyon elkapta a fonalat.

Bizonyos értelemben igaz. A történet fonalát és a kölkök grabancát ott tartotta a markában. Néha, egy-egy pillanatra annak a lehetőségét is, hogy felébredjen tanítványai érdeklődése.

– Bánk bán bejárta az országot, és elborzasztotta a nép nyomora.

– Na, körbejárhatná most is, hogy lássa, mi van – kotyogott bele az egyik.

Ha merte volna, elereszthette volna a semmitmondó kivonat fonalát, és beszélgethetett volna a gyerekekkel. Az út innen ezer irányba vezet. Politikai irányba is, de nem csak, nem feltétlenül. Választások előtt néhány héttel talán másikon kell elindulni, a maradék 999 valamelyikén.

Beszélni a tapasztalatszerzés akkori és mostani lehetőségeiről; távolságokról, az utazás módjairól, sebességéről; a közvetlen és közvetett megtapasztalás különbségeiről, az előemésztett tapasztalatokról, amelyekhez mi a tömegkommunikáció révén jutunk, Bánk bán pedig emberei révén. Tiborc kapcsán akár arról is, hogy érzelem és tapasztalat miként függenek össze.

Ehelyett annyi hangzott el:

– Hogy jön ez ide?

A jégtáblák széle tovább simult, csökkentve a mégoly rövid összekapaszkodás esélyét is. Csordogált tovább a lapos sztori, amivé a dráma, a nemzeti, züllött. Elhangzott a háború szó.

Az addig csöndesek közül az egyik belekérdezett:

– A tanárnő szerint is háború lesz?

– Hogy jön ez ide? – ismétlődött a kérdés. Válasz gyanánt, válasz helyett.

Remélem, sehogy nem jön ide – gondoltam magamban –, de tudjuk, te is, én is, a gyerekek is, hogy háború folyik a szomszédban. Húsz év elteltével, ismét.

– Hát a tévében mondták; én még sírva is fakadtam – tette hozzá egy másik.

Az egy bolyban ülő kevés fiú felnevetett.

Ismét útelágazáshoz értünk. Több úton is kellene menni egy keveset. Megtenni néhány lépést a fiúkkal. Elmondani nekik, milyen remény él a felnőttek szívében, hogy nekik egy-két év múlva is lesz okuk és módjuk nevetgélni, annak ellenére, hogy közben elérik a sorozhatóság korhatárát. Elmagyarázni a sorkötelesség – ami eltöröltetett – és a hadkötelesség – ami háború esetén véresen komoly valóság – közti húsbavágó különbséget. Azt is, hogy utóbbi esetben egy kiképzésnyi katonáskodás biztosan jut nekik, néhányuknak talán több is. Tapasztalatok a fogyatékosságról vagy az „életét áldozta” kifejezés mélyebb megértése barátokon, rokonokon vagy a saját sorsukon keresztül.

Nem azzal a céllal, hogy torkukra forrjon a szó vagy a nevetés, hanem hogy tanítson. Nincs tíz éve, hogy ezért lett tanár.

Odafordulhatott volna a lányokhoz is. Elmondhatta volna nekik, hogy benne miért kelt vagy nem kelt szorongást a hír. Tudást adhatott volna ahhoz, hogy értsék, amit látnak, hallanak. Itt és most erre éheztek. Lehet, hogy értő felnőttel személyesen most utoljára válthattak volna erről szót.

A kísérés és odafordulás kapcsán aztán kiderülhetett volna az is, hogy ezeknek a gyerekeknek a Bánk bán egyes részei eredetiben is értelmezhetők. Segítség kell, de ki ne fogadna el segítséget attól, aki a legfeszítőbb kérdéseire is tud választ. Nem a választ tudja. Az gyanús. Választ tud, egyet, sok szempontot figyelembe vevőt. Akár vitathatót.

Kiderülhetne – a remény az egyetlen bizonyosság.

Sajnálok ebben az osztályban mindenkit. A tanárt, aki bár már rég nem gyakornok, nem érti, hogy tanítania kellene. Abból az itt ülőkhöz képest végtelen tárházból, amely neki adatott, továbbadni azt, amire éppen vevők. Hozzákapcsolva a kötelezőből is azt és annyit, amennyit lehetséges. Ha már nyitottak az antennák, akkor akár a Bánk bánt is. Az igazit, amely gazdag és félelmetes. Akár az élet.

A gyerekeket is, akik ha néha kérdeznek, nem kapnak választ. Pedig tanárnak kell-e a diák kérdésénél jobb visszajelzés, hogy igen, sikerült felkeltenie az érdeklődést. Tizenkilenc fiatal várt volna választ egy égető kérdésre, amihez ott egyedül neki, a tanárnak volt széles körű tudása. Nem osztotta meg.

Többet akkor se mondhatnék neki, ha szaktanácsadó lennék. Nem értek a magyar, a történelem szakmódszertanához: sem a 25 évvel ezelőttihez, sem a mostanihoz.

Nem is baj. A gyengénlátó diák miatt jöttem. Hogy az ő mindenek fölött álló érdeke – a kifejezés kínos mosolyt csal arcomra, ahányszor csak felbukkan – ne sérüljön. Elképzelem ezt az érdeket, amint üvegbura alatt csillog, mint a Koh-i-Noor gyémánt. Őrség és biztonsági berendezések védelme alatt. Magányosan, sértetlenül.

A diáknak, aki a meghatározás szerint középfokú tanintézményben tanul, az érdeke csöppet sem magányos, s gyakran sérül. Összefonódik ezer más érdekkel, s hol egyik, hol másik marad alul. Nem ritkán éppen a diák sérti meg, mert fel sem ismeri. Éppúgy, ahogy ő, aki itt ül mellettem kelletlenül a kanapén. A pszichológus szobájában. A másik szakembertől tudom, nyolc tárgyból bukott. A kérdésre, hogy hány tárgyuk van, ha nyolcból bukott, azt válaszolja: kilenc biztosan, mert testnevelés órára nem jár, tehát abból nem bukhatott meg. Töpreng. Mintha lenne egy tizedik is, mert úgy emlékszik, valamiből kettest kapott. Testnevelésből pedig felmentést.

– Tudja, a szemem miatt... – néz rám egy boci ártatlan tekintetével.

– Tudom, hogy a szemed miatt nyugodtan tornázhatnál. A te esetedben nincs mitől tartanunk. Ha pedig nem mozogsz, a szíved, tüdőd, izomzatod...

– Sose féltsen engem. Járok kondizni és bokszolni.

Nem féltem. Ez lenne a tiltott mozgásformák közül kettő. Szégyellem magam. Nem helyette. Tizenhét évesen az ő dolga, hogy mit csinál. Még nem felnőtt, de már nem is gyerek. Szégyellem magam, hogy itt vagyok. Mit is mondhatnék ebben az iskolában, bármelyik felnőttnek... Nem arról, hogy hogyan alkalmazkodjon ennek a fiúnak a látásához; hanem arról, hogy miért. Nyolcból bukott, testnevelés alól kibújik, azt pedig nem tudja, tanítanak-e nekik még valamit.

– Menjél nyugodtan, becsöngettek.

Elballag.

Az egyetlen öröm, hogy a látása nem romlott az utolsó vizsgálat óta.

A lemorzsolódás gondolata ver tanyát a fejemben. Bár aggodalomra semmi ok. Ha ő nem aggódik, én miért tegyem. A nap süt. A vonat két óra múlva indul oda, ahonnan újabb két óra múlva majd a busz, ahonnan már csak fél óra séta egy idegen ágy. Tíz perc pedig az immáron légies határ.

Az iskolapszichológus – fiatal hölgy – mondja, hogy két induló harmincfős kilencedikből általában egy 30-40 fős tízedik lesz, ami lassan tovább apad a szakmai vizsgákig.

Nem ráz meg. Ez nem. Aztán hozzáteszi:

– Tudja az ilyeneket, akik ennyire nem akarnak tanulni, bezárnám...

A folytatást igyekszem kizárni, mert az ráz. Ezt már nem bírom. Nincs egy hete, hogy ötven pedagógus (a megszokott nemek szerinti arányban) hallgatta egy pszichológus úr szájából, hogy régebben is úgy volt az, hogy pszichológusnak csak a nagyon okosokat, a legokosabbakat...

Nem mondok semmit. Gyorsan búcsúzom. Tekintetemmel kerülöm a parafatáblát, amelyen bibliai idézetek sorjáznak.

IQ-EQ, IQ-EQ, IQ-EQ – nyöszörgi hátizsákomban a PET-palack.

Sétálok. Jó ez a tetemes távolság az iskola és a pályaudvar között. A fő utca csupa térkő. Közepén sínek. Kéttornyú nagy templom zárja le. A város büszkesége. Két tornyában két óra mutat két nagyon eltérő időt. Kár, hogy egyik sem igaz. Most éppen.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Péter | 2016. január 6.
Amikor a nagyon magabiztos nyilatkozók elmonják, hogy "a legrosszabb család is jobb, mint a nevelőotthon", akkor erre, és az ezernyi hasonlóra gondolnak?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.05.26.
Az ombudsman a demokratikus vitát félti a civilek elleni törvénytől
Véleményt nyilvánított a külföldről támogatott szervezeteket megbélyegző törvényről az alapvető jogok biztosa is. Álláspontját hivatalból küldte meg az Országgyűlés Törvényalkot...
(Forrás: TASZ)
--
2017.05.26.
Ezernél több pécsi gyerek jár ebbe a lassan szétrohadó iskolába
Elképesztő fotókat kaptunk a pécsi ÁNK-ból. A rozsdásan málladozó plafon és a vízgyűjtő vödrök szegélyezte folyosók jobb helyeken csak posztapokaliptikus sci-fik forgatási helyszínei...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2017.05.26.
A helyzet több, mint elkeserítő az SNI gyermekek képzésében
Néhány napja Önöknek küldött levelünkben leírtuk, hogy a Cseve csoport is tudja, hogy változás szükséges az SNI/BTMN területén. Leírtuk, hogy a javasolt törvénymódosítás nem jó ir...
(Forrás: Tabunyitogató)
--
2017.05.26.
Nem több az erőszak az iskolákban, csak már nem söprik a szőnyeg alá
Az iskolai légkört mérgező kortárs erőszakkal szemben semmit nem érnek az olyan hagyományos, fegyelmezésen alapuló pedagógiai módszerek, mint az intőosztogatás vagy egy fegyelmi eljárá...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.05.26.
Balog Zoltán: a Nemzeti Pedagógus Kar valódi szakmai fórum
A miniszter azt mondta, az NPK tagjai a szakma védelméről és a hivatás tekintélyének helyreállításáról gondoskodnak. Arra kérte őket, hogy a nemzeti köznevelési célokat képviseljék é...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
A tanítás módszertanán változtatnának az oktatók
Az Ideális iskola 2017 esszéíró-pályázatra – amelyet a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) hirdetett meg – 91 munka érkezett. Kis Sándor, az elbírálóbizottság vezetője lapunknak elmondta, a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Életszerűbbé tennék a hiányzások igazolását
A gyerekek harmadát-felét csupán igazolásért viszik el a házi gyermekorvosokhoz, különösen a novembertől márciusig tartó időszakban. A legtöbb iskolában jelenlegi ugyanis a szülők fé...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Már az óvodásoknak is segíthet Polgár Judit módszere
Elkészült a Polgár Judit olimpiai bajnok, nemzetközi sakknagymester által kifejlesztett iskolai Sakkpalota-program óvodások számára kidolgozott változata. A Sakkjátszótér programcsomag ő...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.05.26.
Kétmilliárdot fordítanak a drogozás megelőzésére
A jövő évi költségvetésben minden eddiginél többet, hetvenkilencmilliárd forintot fordítanak gyermekétkeztetésre, ez háromszor akkora összeg, mint 2010-ben – közölte az Emmi család...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zsófia! Ezt a kérdést helyben kellene tisztázni. A törvény szerint, ha nincs az érintettnek tanítói képesítése, a puszta konduktori végzettséggel nem taníthat az alsó tagozatban. Ha ez ellen szülőként kifogása van, akkor az iskolavezetőnél kellene érdeklődnie. Ha nem kap tőle megfelelő választ, a fenntartóhoz lehet fordulni a problémával. OFOE

--
  Zsofia

Kedves Osztályfönök,
A kövwtkezö problémában szeretném a véleményüket segitségüket kérni. Tanithat e egy általános iskola (hagyományos iskola) alsó tagozatosait olyan tanár akiknek Peto Intézetes konduktori végzetsége van. A Intézet honlapja szerint nem, akkor még is hogy alkalmazhatja az Iskola? Mit tehet ilyenkor a szülö ? Válaszát nagyon köszönöm

--
  OFOE

Kedves Béla! Törvény nem szabályozza azt, hogy a tanár mikor kérjen/kérhet számon. Ha szakórát tartott az órán, amikor helyettesített, legyen az akár testnevelés, akár osztályfőnöki, akkor joga volt a "leadott" tananyagot számon kérni. Ha Ti ezt sérelmesnek találtátok valamiért, azt vele kellene megbeszélni. Javasoljuk, hogy a gondotokkal keressétek meg az osztályfőnökötöket, aki segíthet közvetíteni az osztály és a szaktanár között. Nem tudom, van-e az iskolában működőképes diákönkormányzat, mert annak lenne a tiszte a diákok érdekképviseletének ellátása. Mivel nem ismerjük a pontos körülményeket, a tanár szempontjait, az iskola házirendjét, nem tudunk ennél konkrétabb választ adni.

--
  Béla

Jónapot!
Azzal a kérdéssel fordulnék magához (magukhoz), hogy tanár önkényesen megváltoztathatja e az órarendet majd pedig ezen az órán leadott tananyagot számon kérheti-e ?(testnevelés óra helyett osztályfőnökink lett volna de fizika volt tartva, majd pár nappal később az ezen az órán elhangzottakból feleltünk.)

--
  OFOE

Kedves Noémi! Először is meg kellene nyugodnia, a kisfiát is megnyugtatnia. Azután pontosan informálódni, hogy pontosan mi is történt. Elképzelhető, hogy a pedagógusok is feszültek, idegesek voltak, hiszen egy tanulójuk komolyan megsérült. Nyilván nem indokolt a kis elsős gyereket hibáztatni, kérdőre vonni, de nem csak ő, Önök szenvedtek el traumát. Ha az indulatok lecsillapodnak (mivel azóta eltelt néhány nap, ez remélhetően megtörtént), beszélje meg nyugodtan a tanítóval, igazgatóval a dolgot, mondja el, hogy mit tart sérelmesnek, és rendezzék a problémát. Azt gondolom, nem a jog vonalán kellene keresni az igazságot.

--
  Noémi

Kedves Osztályfőnök!
A segítségét szeretném kérni, mint aggódó szülő. A kisfiam most első osztályos és a tegnapi délutáni udvari focizásban történt egy baleset amit nem látott tanár, hogy a focizás hevében a kisfiam el akarván venni a labdát ellökött egy 6-os kisfiút aki rosszul esett az aszfaltos pályára és nyílt törése lett. Még tegnap délután az egyik tanárnő leordította a kisfiam fejét, aki amúgy is meg volt ijedve a vér látványától. Ma bementem az iskolába, azzal a szándékkal, hogy beszéljek az igazgatónővel amikor látom, hogy az igazgatónő helyettes kézen fogva hozza kisfiámat akinek potyognak a könnyei hogy ők majd kikérdezik a gyereket. Van joga a tanárnak szülői jelenlét nélkül ilyet tenni? Illetve ma még a rajz tanár is leordította a gyerek fejét, hogy miért lökte el a másik fiút. Milyen jogaim vannak mint szülő? Mit tudok tenni hogy a gyerekem minél kisebb traumát szenvedjen el? Köszönöm a válaszát

--
  OFOE

Kedves Géza, nem tudunk ilyen jogszabályról, megbízható a feladattal akár egy informatika tanár, akár a rendszergazda. Bárkit is bíznak meg vele, beleszámít a munkaidejébe, óraszámába. Úgy véljük, hogy ezt a helyi munkaszerződésben kell rögzíteni. Pontos és naprakész információért forduljon az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatához

--
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Mucus:] Nem lehet tenni valamit ezellen a nő ellen? Szakképzés nélkül osztja a rosszabbnál rosszab tanácsokat a szülőknek, akik közül sokan elhiszik amit mond, mert szintén nincs elég jó rálátásuk a témára. Nagyon nagy károkat okoz a gyerekeknek és a családoknak.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Kovács Judit:] Sajnos lemaradtam a konferenciáról! Van-e lehetőség megnézni, vagy elolvasni valahol az elhangzottakat? Előre is köszönöm...
Az atipikus fejlődésű tanuló - Konferencia-sorozat! »

--

[csilla:] Ábelt látjuk a rengetegben!őt megrajzolta nekünk Tamási Áron! de a mi, mai gyerekeinket nem tudjuk így körvonalazni! ez az elmúlt hetek dilemmája nálam! Köszönöm Lannert Judit! Én a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozom és látom a papír szerinti halmozottan hátrányos […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[gyönytyúk:] "Bizonyítsa be, hogy a megbuktatott magyar tanulók valóban jobban jártak, mintha nem buktak volna meg." Az a baj, hogy ez szinte senkit sem érdekel. A tanár szabadulna tőlük, a szülő szeparálná tőlük az ő csodaokosédibédi gyerekét. Pedig mi mindent tanulhatna […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Lannert Judit hozzászólása lényegével egyet is értek, ám azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a gyenge tanulmányi eredményt magam sem buktatásokkal gondolom leküzdeni. De fenn kell tartanom azt a tényekre alapozott negállapítást, hogy a továbbhaladásra hatalmi rendelettel […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek