OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2014. január 14.
» Hozzászólások (30)

Virtuális szülői értekezlet 6.

A megoldás a magántanulói jogviszony!?

A közelmúltban több hír is megjelent a médiában a tanulók közötti erőszakról. Egyetlen hét leforgása alatt olvashattunk a fiatalabb társát szemeteszsákkal fojtogató túlkoros (14 éves korára hatodikba járó) gyerekről, valamint az ablakból állítólag a társai zaklatása miatt kiugró középiskolás fiúról. Ugyancsak a média adott hírt arról is, hogy már szerveződik az a csoport, amelyik bosszút szándékozik állni a barátjukat az öngyilkosságba hajszoló, illetve őt erre kényszerítő társakon. (A tények még nem világosak, a Klik is vizsgálatot indított.)

Nem minden erőszakos eset kap ekkora nyilvánosságot, pedig van belőlük bőven.

Pénteken míg a fiamra vártam gyógyúszás után, a külső öltözőben, kijöttek a negyedikesek, és az egyik fiú elég ordenáré stílusban beszélt a másik gyerekkel, pontosabban az édesanyjáról. Egy ideig hallgattam, de aztán csak szóltam (én kis naív), hogy csak nem kellene ilyen stílusban beszélni a másik gyerek anyukájáról. Persze még neki állt feljebb, hogy mit pofázok bele. Elég stílustalan formában adta elő, eléggé le is döbbentem, hogy egy 10-11 éves gyerek így beszél. Aztán nagy dirrel-durral kivonultak, és az udvaron ördögpatronoztak. Majd egy idő után a két főkolompos visszasettenkedett, és rám célozva bedobtak két ördögpatront. Persze nem ijedtem meg, semmi nem történt, de mélységesen felháborodtam, hogy ha már ennyi idősen így viselkednek, akkor mi lesz pár év múlva. Jeleztem a gyógytesis tanárnőnek az esetet, aki a következő csoporttal már az uszodában van ilyenkor. Igazándiból, amikor kijönnek a medencéből, már akkor felügyelet nélkül vannak. Már a múltkor is tapasztaltam, illetve a gyerek jelezte, hogy a kisebbeket piszkálják is az öltözőben. Bennem felmerült, hogy amennyiben a gyerek nem tud emberi módon viselkedni, akkor esetleg nem kellene elvinni gyógyúszásra (egy másik iskolába viszik át őket). Én úgy gondoltam, hogy hétfőn azért jelzem az igazgatónak a problémát.

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

Nekem most pont az a problémám, hogy a kisebb gyerekemnél (2. o.) nagyon sok a baleset, verekedés. A dolog nagyon összetett. Karácsony előtt a kisfiamat vérző fejjel vitte mentő az iskolából. (ez egy véletlen esés), de tavaly már volt egy balesete, amit más okozott, foga kitört, stb... félévig orvoshoz jártunk. (és ő egy nyugis, visszafogott, nem túl eleven gyerek, az oviban egy karcolása sem volt). De visszatérve a decemberre, az osztályában 3 nap alatt 3 véletlen baleset volt. (és az udvaron sok verekedés, a nagyok verik a kicsiket) Már többször szóltam a tanító néninek, hogy szerintem több felügyelet kéne, az udvari esetekre, 2 tanár van kint 250 gyerekre. Meg a véletlen esetek magas száma is utal valamire (azon kívül, hogy az udvar életveszélyes a kiálló mozaikkövek miatt), pl túlterheltségre, kevés mozgásra, sok felhalmozódó feszültségre (nyílt napon is látom, hogy az órákat tovább tartják, a 15 perces szünetből sokszor 6-7 -et is elvesznek), a fiam azt mondja, máskor is így megy, hogy kicsöngetés után még percekig tanulnak, ami azért baj, mert nincs idő utána mozogni, enni.

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

A lányom eredeti személyisége, tanulmányi eredménye és egzisztenciális helyzetünk okán, állandó céltáblája volt osztálytársainak a kamaszévekben. Az enyhébbeknél az otthoni beszélgetés volt a stratégia, mikor durvulni kezdtek a dolgok, én is bementem az iskolába, segítséget kértem. Azt a választ kaptam, hogy a kamaszok ilyenek, kegyetlenek, de mindenkinek meg kell tanulnia megvédeni magát. Innentől kezdve a saját kezembe vettem a dolgokat. Először az illetékes szülőket kerestük fel férjemmel. Volt, ahol ez használt, volt, ahol érdekesen alakult a „kommunikáció”. (nem volt tettlegesség). A következő alkalom után, mikor a lányomat betemették a hóba, s estére belázasodott, másnap mi is elmentünk a férjemmel egy kis hócsatára. Tudom, erre sem kell büszkének lennem. Mégis, azt gondolom, hogy ahol az agyakban az „erősebb kutya él nemi életet” elv létezik, ott csak így lehet. Persze, ezt egy pedagógus nem teheti meg.

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

Mi tudjuk, kik a balek típusok, kikre kell fokozottan ügyelni. Ha egy ilyen gyerek van az osztályban, az is súlyos gond. Ha több, nincs idő mindre. nem lehet velük állandóan beszélgetni, tanítasz száz másikat is. Órára készülsz, ügyeletes vagy. Meghallgatod, de nincs kihez irányítani. Nem vihetsz haza minden nehéz sorsot. A közelmúltban megrázó élményben volt részem. Három napig a hatása alatt voltam. Bizony, ilyen fokú stressz kezelése, sokszor 6-8 óra a gyerekek között nem egyszerű. Esetleg nézzük az időtényezőt. Konfliktus, de közben órám is van. Pár éve ilyenkor elküldtem a gyermekvédelmishez, ha szerencsém volt, a pszichológus is kéznél volt. Most senki....a Nev. tan. leterhelt, a gyámügynél is kevesen vannak......az ellátó hálózatot kellene szélesíteni, nem leépíteni.

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

Én azok közé tartozom, akik nem tanárellenesek, sőt. Zsigerből igyekszem elkerülni az általánosítást is, magam sem örülnék, ha rólam alkotna valaki hasonló módon véleményt. Azt látom ugyanakkor, hogy nem egyedi, egyszeri, hanem sokadszorra ismétlődő kínos, felháborító, sőt, tragikus esetek történnek meg szinte naponta a szemünk előtt. Akár gondatlanságként is felfogható, hogy bárhol, bármikor megtörténő események elkerülésére nincs tudatos felkészülés az intézmények jelentős részénél. Még a bűnmegelőzési szakember (rendőr) is úgy véli (saját iskolánkban), hogy neki a kivizsgálás a fő feladata, szenvedélyesen magyarázza, hogy miért nem tetszik neki maga a „bűnmegelőzés” kifejezés sem. A szülő abban a hiszemben adja be a gyerekét, hogy ott folyamatos a szakszerű felügyelet, és okosabban kapja vissza a kölyköt, mint ahogy beadta. A törvény még bünteti is a szülőt, ha a gyerek ellóg, elmenekül az iskolából. Miért nincs felelős, ha a kiskorút az iskola, esetleg éppen az osztályfőnök vagy a többi odajáró tanuló veszélyezteti?

(Laura, OFOE, Üzenő)

A pedagógus-társadalom nagy része egzisztenciális és magánéleti problémákkal küzd. Sok az egyedülálló, ráadásul elnőiesedett a „szakma”. Nincs idő feltöltődésre, érzelmi telítődésre. Egy kamasz nehezen nyílik meg valakinek, aki hasonlóan és láthatóan ugyanolyan sérült. (bár vannak kivételek) Személyes környezetemben is azt tapasztalom, hogy a tizenévesek mélységesen megvetik a jelenlegi felnőtt-társadalmat. Nem bíznak bennünk. Így még, ha látod is a bajt, nagyon nehéz segíteni.

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

Érdemes lenne elemezni például azt is, hogy milyen következményekkel jár a kötelező óraszámok növelése. Marad vajon az ügyeletre elég idő és energia? Eltűntek a lyukasórák, de a WC-re valamikor el kellene jutni, ráadásul szükséges lenne a szünetben átfutni a következő óra anyagát... Közben már két osztály készül tesi órára az öltözőben, ahol szintén veszélyes dolgok alakulhatnak ki pillanatok alatt. Az igazgatók agyonterheltek adminisztrációs feladatokkal. Hatáskörük erőteljesen beszűkült, pozíciójuk, állásuk a tankerületi vezetőtől függ. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a felmerülő problémák esetében gyakran hárítják a felelősséget, és menteni próbálja a menthetőt.

(Laura, OFOE, Üzenő rovat)

Cry for help...mondja Bilkei Pál...és mi van, ha észreveszem, észrevesszük? Kihez fordulhatunk? Ki az, aki a tanárnak segít? Mi van, ha pl. nem iskolai erőszak miatt akarja a gyerek az életét eldobni? Nincs protokoll, ami mentén eljárhatunk. Nincs iskolapszichológus. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős a 22-26 kontakt órája mellett(!) a vállára veheti ezt a terhet (is), ha még bírja...Bírja? Mi van a tanárok lelki egészségével? Hogyan terhelhetjük le ennyire őket? Az iskolai erőszakot csak együtt fékezhetjük meg, együtt a szülőkkel, együtt a kollégákkal, együtt a diákokkal...

(Facebook bejegyzés, letöltve 2013.01.13-án)

Ha mindezt meg is értjük, gondoljunk arra, hogy akár a mi gyerekünk is feküdhetne ott véresen, leszakadt léppel, törött gerinccel. Hogyan küldjem a gyerekemet naponta olyan helyre, ahol a törvényben ugyan deklarálják a biztonságát, de az érte felelősséget vállalni köteles pedagógusok nem képesek ezt garantálni? A gyerek tehát folyamatosan veszélyben van.

A magunk részéről nem találtunk más megoldást, mint a magántanulói jogviszonyt. Az igazgató válaszul a gyereket gyakorlatilag teljesen kitiltotta az iskolából, a témazárókat sem írhatja meg helyben, év végén mehet csak be vizsgázni. Szerdáig adtam (és ez nem elírás!) határidőt az osztályfőnöknek, hogy segítse az igazgatót a számunkra is kedvező döntés meghozatalában.

Ezután a nyilvánosság következik, nem érdekel, hogy ebben melyik szenzációhajhász orgánum lesz a segítségemre. Másfél hónapja saját kútfő szerint haladunk, mert az iskola (6 osztályos gimnázium) speciális tantervéhez szülőkként nem férünk hozzá. Van olyan tantárgy, amelyből a szaktanár nem is engedett tankönyvet rendelni (mondván, azt a vázlatot kell tudni, amit órán diktál), egy másik esetben még az előző évi anyaggal sem végeztek.

Nem gyűlölködünk, csak várjuk a választ a kijelölt határidőig, azután továbblépünk.

SZJ

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2014. január 23.

Kedves Tibor!

Most jutottunk el arra a napsütötte fennsíkra, amikor tökéletesen egyetértünk. A köznevelési rendszer szemlélete alapjaiban elhibázott, és rontja annak az esélyeit, hogy a valóban hivatásszerető, felkészült pedagógusok kiteljesedjenek, pedig valóban ők lennének a kulcsszereplők A megfelelő módszerekkel is tele van a padlás.

Valóban meg kellene próbálni minél jobban kihangosítani a pozitív tapasztalatokat már csak azért is, hogy erőt és biztatást adjanak azoknak a kollégáknak, akik a nehéz körülmények között is teszik a dolgukat. Erre az erősen megtépázott presztízs miatt is nagy szükség lenne.

A témát folytatjuk. A következő virtuális szülői értekezletről is megjelent az írás a honlapunkon. Mint már korábban említettem: a sorozattal az a célunk, hogy szülők és pedagógusok végre kommunikáljanak, szót értsenek egymással.
Tibor | 2014. január 22. | franktb6c[kukac]gmail[pont]com
Kedves Juli!
Nem, nem. Én még akkor sem teszem föl a kezem, ha már mindenki megadta magát. A megoldás kulcsa pedig a tanár, az igazgató. Rengeteg a jó példa, csak tessék körülnézni itt, ezen a honlapon. Ha máshol meg tudják oldani, akkor igen is van eszköz, ami működik. Olyan eszköz nincs, ami mindenhol egyformán hat. De olyan sincs, ami ugyanazon a helyen örök érvényű lenne. A köznevelési törvénynek is az a hibája, hogy merev, ahol nem kéne, és ott rugalmas, ahol szintén nem kéne... A kulcs mindenképpen a pedagógus. Azt szinte mindenki azonnal belátja, hogy mentálhigiénés problémákkal nem viselhet valaki fegyvert, nem lehet pilóta, autóbusz vezető, stb, pedagógus viszont úgy tűnik, hogy igen. Vele osztozunk meg gyerekünk nevelésében, pedig a repülőt se közelítenénk meg, ha tapasztaljuk, milyen a pilóta. Tehát keressünk olyan embereket, akik a nevelésre alkalmasak, képezzük ki, fizessük meg őket, biztosítsunk számukra egészséges környezetet. A finnek valahogy megtalálták a bevált utat, és kialakítottak olyan technikákat, amelyek ma is működnek. Apró dolognak látszik, mégsem az. A tanteremben félkörben ülnek a gyerekek, a szemkontaktus eleve a tanárral a legerősebb. Nálunk a széles hátú padtárs mögött nyugodtan lehet bármit tenni. Én is átrendeztem néhány éve az osztályomban a padokat, és bevált... Mindenki átélte legalább egyszer, hogy amíg a táblára ír, háta mögött beindul a sustorgás. Tessék elhelyezni jobbról-balról egy (kis)tükröt, meg sem kell kérdezni, ki mutatott szamárfület... Nem vagyok naiv, vannak kezelhetetlen esetek, közösségek, főleg, ha "készen" sózzák az emberre. Akkor itt más módszert kell bevetni. Rendkívül nagyra becsülöm azokat a kollégákat, akik nagyon nehéz körülmények között dolgoznak, és általában előzetes felkészítés nélkül dobják őket a mély vízbe. A pozitív tapasztalat kevésbé hangos, nagy kár érte, hogy süket fülekre talál. Pedig képesek vagyunk szülők és pedagógusok együtt tenni, még ha közben mutogatunk is egymásra.
Juli | 2014. január 22.
Kedves Tibor! Átmentünk a teljes kétségbeesésbe, egyre feketébbre festjük a képet. Biztos, hogy a társadalmi közérzet nagyon rossz, ez áttevődik az iskolába is, de azért a kép ennél lényegesen differenciáltabb. Ha képesek lennének szülők és pedagógusok együtt tenni valamit a jobbítás érdekében ahelyett, hogy egymásra mutogatnak, előbbre tartanánk.
Tibor | 2014. január 21. | franktb6c[kukac]gmail[pont]com
Kedves Juli!
A következmény valóban az, hogy belebetegszünk. Tanár, szülő, gyerek egyaránt. Kezdjük a gyerekkel, ő az "anyag" (Laurával egyetértve), az "ismeretlen katona" aki tágra nyílt, csillogó szemmel indul az iskolába, a szent helyre, neki már iskolatáskája van... Kinek ilyen, kinek olyan, vagy egyáltalán semmilyen (sajnos). Angliában láttam reggelenként masírozó kisdiákokat, mindenkinek kék, mappa-szerű táskája volt. Ez a kisgyerek egy idő múlva csalódottan veszi tudomásul, hogy az új "óvónénije" nem olyan, amilyet elképzelt, akiről anya, vagy a nagyobb tesó beszélt. A társak is elviselhetetlenek, verekedősek időnként. Oviban csak be kellett jelenteni, hogy WC-re kell menni, és már futott is, bár néha - a játékban annyira elmerült, hogy - későn ért ki. Sorolni lehetne a mindenki által ismert (ám a felnőttek részéről gyorsan feledésbe merülni látszó) élményeket. Ha szerencséje van, mentálhigiénés szempontból rendezett állapotú tanárhoz, "tyúkanyóhoz" (ezen a honlapon találkoztam valahol a találó kifejezéssel) kerül, ha nem, akkor többesélyes a dolog. Később a helyzet csak fokozódik... A legrosszabb eset, ha a gyerek fél, megviseli a légkör, szorong a különböző okok miatt, belebetegszik a folyamatos feszültségbe. A másik véglet, hogy agresszív lesz, itt éli ki magát a többieken, a tanáron, mert az iskolának nincs eszköze. Miben jobbak a hálózatok? Ők nem feszültek? Ha nekik van megfelelő eszközük, akkor az iskolának miért nincs? A gyerek miért kénytelen tehetetlenül tűrni olyan dolgokat, amelyek kezelésében valójában neki nincsenek eszközei nagyobbacska korában sem? Ne csodálkozzunk, ha a tisztelet helyett gyűlölnek - bennünket, felnőtteket... (folyt. köv.)
Juli | 2014. január 21.
Kedves Tibor! Nagyon pontosan leírja a belső folyamatot. Az általános feszültség és bizalmatlanság meghatározza az iskolák nagy részének alaphangulatát, nő a feszültségi szint, a tűréshatár egyre alacsonyabb, és a tehetetlenség érzése fokozódik. A közismert "technikák" alkalmazása feltételezi a bizalomteli légkört, a kölcsönös tiszteletet, a hatékony kommunikációt, a nyugalmat, amit egyre nehezebb biztosítani az iskolákban is. Már csak azért is, mert a pedagógusok mentálhigiénéje iszonyatos állapotban van. A jó pedagógusoké is. És vajon hogy érzik magukat a gyerekek? Gyereke válogatja. Azokon a típusokon kívül, amelyeket Maga említett, léteznek olyanok is, akiket megvisel a légkör, szoronganak a különböző okok miatt, belebetegszenek a folyamatos feszültségbe. Akkor is, ha személyesen senki sem bántja őket. Hogy lehetne kiutat találni ebből az egészből? Azért számomra elképesztő, hogy egyre több szülő akarja kimenekíteni a gyerekét az iskolai közegből. Hová vezet ez? Lehet, hogy az lesz a megoldás, hogy megszünik az iskola? Van olyan opció, hogy majd a hálózatok átveszik a szerepet. Ha nincs jelen a személyesség, és a szereplők tönkremennek, akkor mi a haszna, van-e egyáltalán létjogosultsága? Tudom, ez szélsőséges véleménynek tűnik, de azért gondolkodjunk el rajta egy pillanatra, emberek!







Tibor | 2014. január 20.
Sajnos alapesetnek számít már, hogy órán, de dolgozatírás közben is megy a poénkodás, az idétlenkedés, és a tanár nem tud úrrá lenni rajta. Van eszköze, de nem jól él vele, nem meri jelezni a főnökének sem, hogy tehetetlen, attól tartva, hogy lapátra kerül. Az aprónak induló dolgok egy idő után kezelhetetlenné válnak, elfajulhatnak, a feszültségek robbannak. A közösségek alakulása sok esetben spontán folyamat, a falkavezér veszi át az irányítást a csoport felett. A pedagógus, a szülő nem veszi időben a jeleket, később pedig már csak sodródik az eseményekkel. Látszólag minden rendben van, kifelé az elfogadás, belülről azonban az elfojtás nyilvánul meg. Ilyen körülmények között felnőttek sem tűrnek sokáig, a magát tehetetlennek érző gyermek is fellázad. A nem túl agresszív kölkök lazák, jól érzik magukat, nekik nem kell beilleszkedni, érzik, meddig mehetnek el (sajnos egyre messzebb). A durvaság hamar kiderül, az alattomos játszmák lassan ölnek. Ha ezen az iskola nem akar, nem tud változtatni, marad a magántanulói jogviszony. Az iskola és a szülő (gyereke) között államilag ellenőrzött és szavatolt "szerződés" köttetett, alapja a kölcsönös bizalom. Az iskola előnyösebb helyzetben van, szakapparátus segíti a "jogászkodásban", ám ha ezen a síkon történnek az események, egyértelmű, hogy a nevelésben nélkülözhetetlen bizalom megszűnt. Nyolcadikos tananyagban oktatja az iskola a konfliktusok fajtáit és megoldási módszereit, ugyanakkor az itt említett példa szerint, az igazgató nem alkalmazza a technikákat, hanem jogaira hivatkozva elutasít, fenyeget. Nem ez az általános, de egyetlen helyen sem történhetne így. A tét sokkal komolyabb...
Tibor | 2014. január 17.
Régi témák is visszaköszönnek a hozzászólásokban, és emiatt is jogosnak tartom a címben egymás mellett a felkiáltó-, és a kérdőjelet is.
A magántanulói jogviszony - lássuk be - kényszer. Alapesetben mindenki iskolába jár, ez nem véletlenül tradicionális szokás Magyarországon is. Magántanuló a sportoló, vagy akár az egész csapat, a zenei tehetség, újabban - szinte már tömegével -, a külföldön dolgozó szülők gyereke is. A gond általában a közösségből(?) valamiért kilógó, vagy kirívóan fegyelmezetlen tanulókkal van. Túl késő van már, de holnap folytatom...:)
Laura | 2014. január 17. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Tavaly ezen a honlapon találtam egy hozzászólásban a linket, sajnos nem emlékszem melyik témában olvastam, de elmentettem magamnak. Kísérteties...
http://www.foti-peter.hu/gatto-hidden-history.html
János | 2014. január 17. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Laura! A friss hír:
"Néhány órával azután, hogy Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter péntek reggel rendkívüli fegyelmi eljárást rendelt el a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügy miatt, meg is találták a felelőst. Egy családgondozót azonnali hatállyal felmentettek, és fegyelmi eljárást indítottak a Szigetszentmiklós-Tököl Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetőjével szemben."
Ez egyrészt magyarázza, hogy jobb helyeken miért jár el alapos gondossággal a Családsegítő. Másrészt figyelmeztetés annak az igazgatónak (intézményvezetőnek) is, aki nem a zaklatást, molesztálást eltűrő, diákcsínyként elbagatellizáló osztályfőnöktől vonja meg a bizalmat, hanem a gyereket kimentő szülőkkel szemben basáskodik és gördít újabb és újabb akadályokat a semmiről sem tehető gyerek elé.
Laura | 2014. január 17.
Kedves Ágota!
Mi a köznevelési törvény azon paragrafusára hivatkozva kaptuk meg a státuszt, amelyben az szerepel, hogy a "szülő kérésére". A Családsegítőtől (ennél jóval hosszabb neve van) kijött valaki, még velünk élő édesanyám leánykori nevét is felírták és még rengeteg adatot, a helyiségek számától kezdve a falvastagságig mindent. Ezt nem rosszallásként írom, hiszen ez is alátámasztotta, hogy képesek vagyunk a felkészítést anyagilag is megoldani. Valóban igaz, hogy általában élsportolók, súlyos betegek, beilleszkedési zavarokkal küzdők kérik a magántanulói jogviszonyt, de ez önmagában nem indok az elutasításra. Mi kényszerhelyzetben választottuk a magántanulói státuszt, az igazgató nem járult hozzá, hogy egyetlen tanár órái alól mentse fel a gyereket (mélyen hívők vagyunk, erkölcsi felfogása olyan durva mértékben eltér a miénktől, hogy gyermekünk nevelésében nem kívánunk megosztozni vele). Miután panaszként nyújtottam be, hogy hetekig nem kapjuk meg a tematikát sem, amiből év végéig fel kell készülnünk, változott a hangnem:
"Tisztelt ........! (Megjegyzés: ez én volnék).

Iskolánk vezetése és tantestülete azon dolgozik, hogy gyermeke biztonságosan fel tudjon készülni a tanév követelményeinek teljesítésére. Ehhez minden segédanyagot és segítséget meg kívánunk adni neki.
A hét folyamán a gyermekét tanító tanároktól kértem, hogy a második félév, valamint az első félév végéig felvezető utolsó másfél hónap tananyagáról, haladási üteméről, és az egyéb vonatkozó tudnivalókról állítsanak össze segítő dokumentumokat a számára. A fenti dokumentumok segítségével gyermeke, nagy bizonnyal, minél előbb el tudja kezdeni hatékony felkészülését. Kollégáim a dokumentumokat hétfő reggelig a rendelkezésemre bocsátják és, az esetlegesen szükséges rendezés után, én Önnek ezeket továbbítom.
Bizonyára lesznek majd kérdései az anyag áttekintése után, így kollégáim a jövő hét során, fogadóóráikon (az iskola honlapján megtalálható) gyermeke rendelkezésére állnak konzultációs céllal.
A második félévre vonatkozóan, intézményünk igazgatója határozat formájában ki fog jelölni a tanulónak konzultációs időkeretet a személyes segítségadás érdekében. Ha mindemellett a tanuló szeretne bizonyos tanórákon is részt venni, az erre vonatkozó kérvényt továbbra is írásban az igazgatónak legyenek szívesek beadni. A kérvényben vázolják fel, hogy mely foglalkozásokon, milyen időkeretben (esetenként, rendszeresen) szeretne a tanuló megjelenni. Erről szintén határozat formájában keretmegállapodást fognak majd kapni."

A törvényben rögzített jogok nem automatikusan járnak és talán az is érthető, hogy olyan iskolában, ahol a magántanulói jogviszonynak nincsenek hagyományai, sok a porszem a gépezetben...
Juli | 2014. január 17.
Kedves Ágota! Mivel indokolták az elutasítást?
Agota | 2014. január 17. | ruzsa[pont]agota[kukac]gmail[pont]com
Sajnos, a lányom iskolájában nem kaptuk meg a magántanulói státust, mert ahhoz vagy kivíáló sportolónak vagy ágyban fekvő betegnek kell lennie... az iskola humanisztikus és demokratikus alapelveket vall !!!! Hát, nagyon megnehezitették a helyzetetünket...de nagyon nekünk csak 1-2 hónap kellett volna...
János | 2014. január 16. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Elolvastam a "Nagyon aggódom az unokámért" c. írást is. Ha törvényhozó, oktatáskutató lennék, támogatnám az is-is megoldásokat. Ha jól emlékszem Hollandiában van olyan példa, hogy akkor jöhet vissza a gyerkőc a közösségbe, ha előbb kieresztette a gőzt. Fél megoldás a magántanulói jogviszony de kiegészülve az iskola "jobbik" felével, még akár hasznos is lehet. Pl.: Kevesebb gyerek az osztályban, több idő jut egyre. Influenzás időszakban egymástól kapják el sorban a fertőzést, ahelyett, hogy a kölyök az első komolyabb orrfolyás, hőemelkedés után otthon maradna. Vagy - többek között ilyen gyógyszerárak mellett - én tartanám otthon a gyereket, mert megtudtam, hogy tegnap nyolcan hiányoztak az osztályból. Nálunk divat volt a szétültetés, izgága, verekedős gyerek leültetése jól tanuló, fegyelmezett lány mellé... A jó tanuló teljesítménye romlott...
János | 2014. január 16.
Én is fölháborodtam a világ jelenlegi rendje ellen. Ha a gyerek magántanulóként teljesíti a tankötelezettséget, miért kell (bocsánat a kifejezésért) szívatni azzal, hogy iskolán belül nem találkozhat kedvenc tanáraival? Én pedig szülőként (megosztozva az iskolával a gyermek nevelésén - lásd Köznevelési törvény) vagy megkapom a bekíséréséhez az engedélyt vagy nem (erkölcsi bizonyítványom rendben). A hatalom fitogtatása, a felsőbbrendűség éreztetése olajozottan működik protokoll nélkül is. Egyetértek az előzőekkel, ugyanazon törvény végrehajtása egyik helyen működik, a másikon nem. Már az maga bizalomerősítő gesztus, hogy szülői értekezletek előtt összetolják(!!!!) az asztalokat és körbeülik. A megbeszéléseken gyerekek is részt vehetnek (ide jövünk át). A másik helyről visszaküldik a cikket (mi ilyet nem kértünk címmel), amely a KLIK vizsgálatról megjelent valamelyik internetes oldalon. A Székesfehérváron bekövetkezett tragédia óta egyetlen rendkívüli osztályfőnöki, szülői értekezlet témája sem volt az esemény (mert itt ilyenre nincs szükség, nem fordulhat elő). Az élet megy tovább, a túlzott figyelem még vissza is üthet (rákészülnének a pl. a fotózásra). A baj az, hogy valójában kevesen tudják bevállalni a gyerek otthoni felkészítését, az általános iskolák felső tagozatos diákjai szüleinek esetenként komoly gondot jelent egy-egy matek példa megoldása is. Ha nincs segítő nagyszülő, még nehezebb a helyzet, az otthoni felügyelet nélkülözhetetlen. Az egyik helyen él a jogával az igazgató és hozzájárul az időnkénti bejáráshoz, a másik szintén él a jogával és nem járul hozzá (ott a Facebook, tessék megkérdezni az osztálytársakat, miből, hol tartanak). Ilyen vezetésű iskolában kellene megbíznom? Várjak a változásra, amikor már reng a föld is, de semmi nem változik? Bizonyára rendkívüli, megható érzés kis mécsesek elhelyezése valamilyen emlékfalnál. Ne legyen benne része senkinek, nekem volt. Öcsém sírján 5 évente megjelenik az érettségi találkozóra összegyűltek által elhelyezett koszorú...
Tőkés Hédi | 2014. január 16.
Az unokámnál (a kicsi) gondolkodtam erősen az ki tudja hányadik "megveretése" és az iskola és a tannéni balfácán hozzáállása után, hogy elég volt. Javasoltam a fiamnak, legyen magántanuló a gyerek. Mi ifjú nyugdíjasok vagyunk: én magyar-töri szakkal, ének-zene tagozatos érettségivel; a férjem fizikus (kutató), 3 nyelv közül választhat. A szabadidejét is megszervezzük (mi rendszeresen úszunk, kirándulunk), anyuka művelődési házban gyermekprogramokra írathatja... Miért ne?! Aztán maradt a suli... új ... jó (Nagyon aggódom az unokámért c írás az oldalon.)
Laura | 2014. január 16.
... és természetesen nem az a világ rendje, hogy a gonosz győz (bár igény, mintha lenne rá....)
Laura | 2014. január 16. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Hédi!
Ha a gyerekem az Ön osztályába járt volna, most nem lenne magántanuló. Nagyon jól látja, hogy a szülői és a pedagógusi oldalt is másként érinti egy-egy eset. A gyerekről nem is beszélve. Minden eset egyedi, bár sokszor kísértetiesen hasonlóak a körülmények. Nem tudom, hogy mennyi idő alatt került ki Laci a közösségből, de az biztos, hogy megsínylette minden tanár, szülő gyerek azt az időszakot, stressz alatt nem lehet jól teljesíteni. A törvény kötelezi a szülőt, hogy a gyerek iskolába járjon? Nem! Tankötelezettség van. Ha fordítva ülünk a lóra (eleve magántanulóként kezd, eleinte csak egy-két órára jár be), és nem Lacit dobjuk be az egyébként "tüchtig" mélyvízbe, akár fordítva is alakulhatott volna a dolog. Információ nélkül kiszolgáltatjuk a pedagógust is, nem írjuk rá az "anyagra", hogy "Vigyázz, gyúlékony"??? Nem a törvényeket hibáztatom és nem a pedagógust. Ugyanazon törvények azonban hihetetlenül eltérő módon és mértékben valósulnak meg a hasonló intézményekben is. Ezernyi jó példa van gyors, hatékony megoldásra, tehát egyáltalán nem igaz, hogy az iskolának nincs eszköze. Ön is megoldotta a problémát, pedig a felnőtt társadalom leképezése az ön tanulóira is hatott. Én azon szülők közé tartozom, akik nem várnak 5 napot sem, ha gyereke sorozatosan sírógörccsel érkezik haza a 6. óra után, miközben tudom, hogy kiegyensúlyozott, jó magaviseletű, kiemelkedően jól tanul. Inkább kivárom, amíg változik a helyzet. Jó pedagógus néhány év gyakorlat után már a rezdülésekből is érzi, hova, mikor, milyen módszerekkel nyúljon, ebben még segítségére is leszek. Talán túlságosan is óvatos vagyok? Lehet, de nem kockáztatok, a tragédiákat látva egyszerűen nincs értelme olyan mondatoknak, amelyeket magamba roskadva úgy kezdenék: ha... Szerintem egy oldalon állunk, a megközelítésben látok eltérést. Üdv: Laura
Tőkés Hédi | 2014. január 16.
Megtörtént eset a saját osztályomban: külszolgálatról érkeztek haza az USA-ból. Az anyuka súlyos személyiségzavarral küszködött, minden az apára maradt. Az akkor 13 éves fiú a Harlemben nevelkedett. (Az apa dolgozott, az anya többnyire pszichiátriai klinikák betege volt.) A környezet és a magára hagyatottság megtette a magáét: Laci belépett az én "tüchtig", igen jól nevelt (most elsősorban a szülőkről beszélek), több lány-kevés fiú osztályomba, és nagyjából egy hét alatt rémregénnyé változott az egész életünk. Leültem vele. Az apjával. A gimis - és nagyon rendes - lánytestvérével. Együtt a gyerekek kontra Laci... A direkt beszélgetések mellett indirekt módszerek ezrei: együttműködött velünk - és Laciért is!!! - az egész tantestületem... semmi: naponta megalázott és megvert gyerekek sírása, szülők - jogos - fölháborodása... tarthatatlanná vált minden. Egyetlen gyerek, akivel szemben ott állt egy egész osztály, a szülők, a pedagógusok... tökéletes kudarc.
Akkor a szülők levelet írtak a dirinek. A lényege: vagy Laci tűnik el az iskolából, vagy ők viszik el a gyerekeiket (mármint az egész osztályt). Egy hét alatt megoldódott minden: az apa elolvasta a szülők levelét, és kivette Lacit. Ő lett magántanuló. Amikor bejárt konzultációra, sokat beszélgettünk (ergo: a nevelése folytatódott), már járt pszichológushoz, elvégezte az általánost... a többit már nem tudom, én eddig kísértem az életét.
Tőkés Hédi | 2014. január 16.
Kedves Laura!
"Az lenne a dolgok rendje, hogy kockáztatom a gyerekem jövőjét, vagy az életét?" SZÓ SINCS RÓLA! Itt valamit félreértett! A (költői) kérdések, amelyeket föltettem, pont ennek ellenkezőjét kell, hogy jelentsék... Mert felelős szülőként nem tudok mást tenni, mint kimenekíteni a gyerekemet onnan, ahol a gyerekek agresszívak, a felnőttek pedig tehetetlenek. Ennek pont fordítva kéne történnie. Mert hiszen hogy nézne ki a világ, ha a bűnözők elől börtönbe csuknák a bűntelen, rendes embereket?!
Egy pedagógusnak igen sokszor - szinte csak benyomások alapján - kell döntést hoznia ahhoz, hogy egy "helyzet" (legalább ott és akkor) ne fajuljon tovább, megoldódjék. E még csak töredéke annak, amit NEVELÉSNEK hívunk (az ui. folyamat). Ám ha a "rosszak" megnevelése még el sem kezdődött, vagy eredménytelen... és ők simán randalíroznak tovább, félelemben tartják a társaikat, akkor ŐKET (és nem a Maga gyermekét!) kell a többiektől elkülöníteni. Ha kell ideiglenesen, ha kell, akkor végleg. Mert EZ A DOLGOK RENDJE... szerintem. (Ez nem azt jelenti, hogy ezeket a gyerekeket kiszórjuk a rendszerből. Nem! Őket is tovább neveljük, de másként és másutt.)
A felnőttek társadalmáról (és ebben jócskán benne vannak szülők is, pedagógusok is... mindenki, aki felnőtt) továbbra is fenntartom a véleményemet: a gyerektársadalom "mindössze" leképezi a felnőttet. És most felejtsük el okként a tévére meg a számítógépes dolgokra a mutogatást! Azokat tán nem felnőttek készítik a gyerekek számára? Nagyon nagy a felelőssége a felnőtt társadalomnak abban, hogy a gyerekekkel ilyen gondok vannak! Egyenként és külön-külön! Ezért írtam azt, hogy megint ideje van a dolgoknak: a felnőtt világ kezdje magával és magán a munkálkodást, mert ennyire mélyen régen volt minden olyan tekintetben, amelyben meg kellene felelnie a gyermeknevelésnek.
Kérem, Laura! Kérem, ne tegye azt, amit a tanítványaim szoktak: ha úgy általában mondtam valami elmarasztalót - mert a többségre jellemző volt - , akkor a jók szégyellték magukat :).
Nem. Akinek nem inge, az ne... ám akinek inge, az kezdjen el öltözködni, de villámgyorsan!
Laura | 2014. január 16.
Kedves Hédi!
Tökéletes a diagnózis. A gyors megoldásokat, hatékony módszereket kellene nagyon gyorsan beépíteni a köztudatba. Nem biztos, hogy az menekít, aki jól nevel, de ahonnan menekülni kell, ott biztosan nagyon rosszul nevelnek. Akinek a gyereke kiterítve fekszik, lehet, hogy pedagógiailag megbukott, de az az intézmény is, ahol egy ilyen eset előzményei csak utólag derülnek ki. A pedagógusok saját maguk bevallják, hogy eszköztelenek. Az lenne a dolgok rendje, hogy kockáztatom a gyerekem jövőjét, vagy az életét? Hogyan számolok el a lelkiismeretemmel, vagy élem túl, hogy kiszolgáltattam a gyerekemet, egy rosszul működő rendszernek, ahol az iskola rendőre is csak széttárja a kezét? Hogyan értessem meg a lebénult áldozattal, hogy diákcsínynek indult az egész, de éppen WC-n volt ügyeletes, ezért nem fog soha járni? Türje el a megaláztatást, mert a felnőttek világában is ez megy? Én bizony nem a saját tükörképemet látom az eldurvult gyerekekben, hanem magam előtt látom az összetört szülőket: hol rontottuk el? Az egyre agresszívabb, önzőbb, közönségesebb világba kellene beilleszkedni, aki erre képtelen, az nem életre való? Én nem kívánok őrjöngeni csak azért, mert olyanokra bíztam a gyerekemet, akik nem hajlandók elkezdeni a munkálkodást...
Tőkés Hédi | 2014. január 15.
Közhelyszámba megy már, hogy a gyerek a magatartási mintákat a felnőttektől veszi le. Nyilván elsősorban a hozzá legközelebb állóktól, de végső soron minden felnőttől. Tessék nekem megmondani: a felnőtt világ nem változott meg? Nem durvult el? Nem lett agresszívabb és gátlástalanabb? Önzőbb? Közönségesebb? Vajon nem a saját tükörképünket látjuk-e viszont a meg- és elvadult gyerekekben?
Az menekül és menekíti ki a gyermekét az iskolákból vagy más gyermekintézményből, aki neveli, ráadásul jól neveli? Mert másként megvédeni nem tudja? Biztos, hogy ez a dolgok rendje?
Mindenféle módon és módszerekkel igyekszünk a gyerekeinket megfegyelmezni, féken tartani. Egyre kevesebb sikerrel. Nem magunkon kéne elkezdeni - végre - a munkálkodást?
János | 2014. január 15. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Laura! Gondolom, a kérdés költői, a jelenlétetek nem kívánatos az iskolában, elvárják, hogy vegyétek észre, és húzzátok meg magatokat, nektek az iskola csak Alma és nem Mater...:).
Nálunk a stílus emberibb. Miután még előző héten bejelentettem írásban, osztályfőnöknek, igazgató helyettesnek, hogy bemegyek a gyerek tanteremben lévő, saját kulccsal zárható szekrényében lévő cuccaiért, és ehhez kérek kísérőt (a 7. óra után), 14.45 körüli időben meg is jelentem. A portásnéni tudhatott a dologról, felkísért, kivettük a holmit és távoztam. Érdekesség, hogy a szekrény nyitva volt, de csak a töri könyv tűnt el (kibírjuk).
A következő nap kaptam az emailt az igazgatótól:
"Uram!
Felhívom a figyelmét, hogy engedélyem nélkül Ön az iskola tantermeibe nem mehet be, onnan semmit el nem vihet. Ha ez még egyszer előfordul élni fogok a jogszabályokban rögzített jogaimmal."
Válaszoltam is azonnal:
"Asszonyom!
Nyomatékosan kérem, hogy engem ne fenyegessen. Tegye meg haladéktalanul a feljelentést, ha törvénytelenül jártam el, én vállalom érte a felelősséget. Én 34 éven keresztül, jogalkalmazóként is tiszteltem a törvényt, és még a gyanú árnyéka sem vetődött rám azért, hogy elvittem volna a másét. Ha én a ..... Középiskolába belépek, azt minden alkalommal engedéllyel, jóhiszeműen és szándékkal teszem. Nincs még egyszer, ahogy remélem, a fenyegetés is az utolsó volt."
A bűnöm annyi, hogy kimenekítettem a gyerekemet az igazgató barátnőjének (osztályfőnök) körmei közül. Az idén lejár az igazgató kinevezése, remélem örökre... A megyét nem árulom el a személyiségi jogokra tekintettel...
Laura | 2014. január 15.
Tessék kideríteni ebből az igazgatói üzenetből a választ arra a kérdésre, hogy bejárhat-e a gyerek megírni a témazárókat:
"Felhívom a figyelmét a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75& (2) bekezdésében foglaltakra.
Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel. A magántanuló magatartását és szorgalmát nem kell minősíteni. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót és a szülőt a magántanuló kötelességeiről és jogairól."
Ha lenne egy igazgató is a hozzászólók között, leírná-e, hogy az iskolájában a jogokról szóló tájékoztatás mit takar? Egy iskolarendőrt is megkérdeznék, nem jelenti-e kiskorú veszélyeztetését, hogy a gyerkőc utoljára december 02-án volt iskolában, de a sikeres záróvizsgához még résztematikát sem kapott január 15-ig? Aki a tudás megszerzéséért küzd, érti azt a kérdést, hogy miért nem vár türelemmel, ha a félévi osztályzatokat már megkapta (2 db 4-es, a többi 5-ös)? Ja, hogy már 1 hónap eltelt és sokat kell pótolni? Miért erőlködött a szülő a magántanulói jogviszonnyal... Ott az internet, meg a Facebook, be lehet menni a közösségi házba, és megkérdezni az osztálytársakat. Miért kell zaklatni a szaktanárt?
Ilyenkor eszembe jut a kérdés: lehet-e a kecskével? Lehet, persze, ha szeretik egymást... (Hofi)
János! Az ország melyik részéből vagy (ha nem titok)?
Juli | 2014. január 15.
Kedves János! Olyan sok témát vet fel, hogy nem feltétlenül fogok tudni mindegyikre reflektálni. Igen, a világ sokat változott, és a változás okai nem csupán az éppen hatalmon lévő kormányzatokhoz köthetők. Az iskolák többsége viszont nem igazán akar változni, a gyerekek sok szempontból átalakuló szükségleteihez igazodni, és ez is rengeteg konfliktust generál. Az erőszak terjedésének is egyik oka a pedagógusok emiatti frusztráltsága. Ehhez járul a közoktatás rendszerének rengeteg bizonytalansága, az egzisztenciális fenyegetettség stb. A pedagógus szakma erősen megosztott, a tudomány, az oktatásirányítás és az iskolában működő pedagógusok közötti kapcsolat is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyetértek azzal, hogy a szakmai fórumok alkossanak laza hálózatot. Ezzel próbálkozunk is, állandó kapcsolatban vagyunk, együttműködünk több más internetes orgánummal. Hogy csak a leglényesebbeket említsem: Taní-tani online (szakmai portál), Kölöknet (szülőknek szóló honlap), Modern Iskola, OktpolCafé (közoktatás-politikai blog). Naponta frissül a sajtófigyelő a honlapunkon (Új hírek), tehát aki érdeklődik, tud akár nálunk is tájékozódni. A Facebookon is jelen vagyunk, tudunk egymásról. Hogy miért nem vagyunk hatékonyabbak? Erre a kérdésre csak sejtjük a választ. Nem vagyunk elégedettek magunkkal, de nagyon igyekszünk. Minden javaslatot, megvalósításra érdemes és lehetséges ötletet örömmel fogadunk. Nagyon szeretnénk, ha legalább a virtuális térben lenne lehetőség konstruktív kommunikációra a pedagógusok és a szülők között (is).
János | 2014. január 15.
Kedves Juli!

Szerencsére az általam leírt élmények nem mind személyesek, és nem is nyúlnak vissza a gyerekkoromig. Akkor még egészen más szelek fújtak, a tanítónéni, a tanár úr megszólítás mély tiszteletet is jelentett (manapság vezérigazgatók nem tapasztalnak, érdemelnek ki ilyet). A képzetlen, írni, olvasni nem tudó ember kérvényeit a pedagógus körmölgette, a hivatalos iratok láttán is remegő parasztembernek érthetően, türelmesen elmagyarázta, mi a teendője. Rengeteg oka van annak, hogy ma ez nem így van, és én sem értek egyet azzal az általánosítással, amely mindent az "emútnyócévre", a soha meg nem valósuló "kommunizmusra" hárít át. Egy kézzel nem tudunk tapsolni, a közeledés óhaja önmagában kevés, az egymásra mutogatás valóban nem old meg semmit. Nézegetem ezt a honlapot már egy ideje, és azt látom, hogy elképesztő mennyiségű munka van benne. Belenéztem Laura által feltett link alapján Petróczi Gáboréba is. Egyszerűen nem értem, hogy ekkora szellemi kapacitás (ez a jéghegy csúcsán egy gombostű fej) mellett miért nem tartunk előbbre? A véleményem általánosítás lesz megint, de a saját bőrömön egyre inkább érzem. Jó elképzeléseket sem sikerül véghez vinni, olyan emberek kezében van hatalom, akiket nem a közös érdek vezérel, nem is lát a pályán igazán. Aki ért hozzá, segítene is, nincs pozícióban, és annyi ügy zúdul a nyakába, hogy felteszi a kezét, fizikai képtelenség minden megkereséssel érdemben foglalkozni. Megjegyzem, érdemes lenne elgondolkodni tematikus, egymással szövetségben lévő honlapok létrehozásán. Tudva egymásról, odaküldenék az érdeklődőt, ahova az "ügy" tartozik. Ez a honlapok számára is előnyös lenne, szerintem sokszor azért nem térnek vissza a látogatók, mert nem jutottak előbbre a kapott információval kapcsolatban. A másik véglet pedig az, hogy "időből is kifut", ha megvárja a választ. Az összefogásban az iskoláknak kellene élen járni. Azért, mert kevés szülő rendelkezik olyan saját tulajdonú térrel, ahol több ember is összegyűlhet. Ez lehet tanterem, tornaterem, könyvtár(!), aula, sportpálya, uszoda, fehér asztal, stb. Nincs rá igény? Mert először csak egy, vagy 2-3 ember jelenik meg az összejövetelen? Milyen hatása van annak a TV reklámnak, amit egyszer adnak le, és nem is a fő műsoridőben? Ha egy honlapba ekkora energiát érdemes belefektetni, akkor miért nem érdemes kezdeményezőként azzal (gyerekkel) foglalkozni egy kicsit többet, amely a megélhetési forrás alapja? Egyetértek Laurával, ne gyártsunk selejtet, van elég szakember, akivel érdemes összefogni, mert valóban ért a szakmájához...
Juli | 2014. január 14.
Kedves János! Őszintén sajnálom, hogy ilyen sok negatív élménye volt,és csupán arra kérem, hogy mindennek ellenére ne általánosítson. A pedagógusok is nagyon különbözők, mint ahogyan a szülők és a gyerekek is. Mégis meg kellene tanulnunk együtt létezni. Ezt a virtuális szülői értekezlet sorozatot is azért indítottuk, hogy legalább a honlapon és/vagy a Facebookon induljon meg szülők és pedagógusok között egy konstruktív kommunikáció. Sajnálatos tény, hogy inkább a szülők szólnak, a pedagógusok ritkán reflektálnak az itt leírtakra. Remélem, hogy ez idővel azért változni fog.
Juli | 2014. január 14.
Kedves Laura! Pontosan azért tettük fel ezt az írást és számos ide kapcsolódó véleményt, mert érzékeljük a feszültséget, a bizalmatlanságot szülők és pedagógusok között. Az iskolai agresszió egyformán riaszt szülőt és pedagógust, és biztosan többre mennének, ha nem egymást hibáztatnák, hanem megpróbálnának együttesen tenni valamit a negatív jelenség visszaszorítása érdekében. De ehhez előbb meg kellene bíznunk egymásban minden létező negatív tapasztalat ellenére. A szülőkben a saját gyerekükkel megélt rossz tapasztalatok nagyon heves indulatokat kelthetnek, ezt bizonyítják az idézett megszólalók.
Laura | 2014. január 14. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Íme: http://www.petroczigabor.hu/
Laura | 2014. január 14.
Kedves Juli!
Elnézést kérek, nem néztem meg az email-jeimet. Az alábbi zalai esetre emlékeztettem: http://www.stop.hu/belfold/262-orat-hianyzott-a-fiu-vadat-emeltek-az-anyja-ellen/1202747/
Azért hoztam elő, mert sokat kockáztat az a szülő, akinek a gyereke nem jár, vagy rendszeresen ellóg az iskolából. A magántanulói státusz intézése viszonylag hosszú folyamat, ügyelni kell rá, hogy az igazgató hamarabb adja meg az engedélyt, minthogy az ügyészség emeljen vádat. Az elkeseredett, gyanútlan szülő kimentheti a gyerekét, hogy megóvja, de veszélyezteti a kiskorút azzal, hogy nem járatja iskolába. Az iskolában bekövetkezett tragédiák után nem találkoztam olyan cikkel, hogy az intézmény felelős vezetőjét vádolták volna meg hasonló okból. A jelenlegi felfogás szerint a gyerek üljön bambán a padban, de legyen ott, ha nem tanul, rendetlenül viselkedik, akkor is. A veszélyeztetés inkább azt jelenti, hogy nincs felügyelet alatt, ránézve a csavargás jelenti a veszélyt. Ha az iskolából szökik meg, akkor is a szülőt kapják el érte, az iskola falain túlra az igazgató felelőssége nem terjed ki...
Pedagógus végzettségem is van, de már lassan 10 éve felhagytam az oktatással. Tudom milyen nehéz a pálya, de nem emiatt hagytam el. Mostanában saját gyerekem példája miatt bosszankodom (decemberben lettünk mi is magántanulók). Nehezen tudom néha megállni, hogy ne tegyek javaslatot pedagógus kollégáknak, amikor azt látom, hogy egyszerű problémák megoldása is milyen vergődéssel jár. A tekintély féltése megöli a kreativitást, marad az "így szoktuk elv", még akkor is, ha az korábban sem igazán vezetett eredményre. A köznevelési törvényt én összességében egyáltalán nem tartom rossznak. Azt látom azonban, hogy a megvalósítása nagyon is személy- és intelligenciafüggő. Több esetben szinte büntető törvényként használják, mintha eleve a szülők, gyerekek megregulázására készült volna, miközben mesteri a kibúvás a saját feladatkörök elvégzése alól. Sokan vannak szerencsére olyan igazgatók is, akik magabiztosak, emögött pedig nem a tekintélyelv dominál, hanem az irigylésre méltó tudás. Nincs titkuk, teszek majd ide példaként egy honlapot (napi 7000-es a látogatottsága), tessék kicsit elkalandozni rajta. A Ti honlapotokon is látom az ajánlásaitokat (Egyesületünk szakmai szolgáltatásai), gyanítom, hogy nem a magas költségek miatt kevés az érdeklődő... Miért szégyen, ha legalább megismerem, máshol hogyan művelik a pedagógiát? Ha ezernyi oldal elolvasása, értelmezése helyett könnyen hozzájutok feldolgozott, gyakorlatban is hasznosítható tapasztalatokhoz, miért nem veszem igénybe? Ma sikk a másik (szak)ember becsmérlése, kritizálása, lenézése, a saját módszer túldimenzionálása - az autonómia bűvöletében - sokszor a törvényeket is kijátszva. Csakhogy az ember, a gyerek nem olyan anyag, amit képzetlen, felkészületlen ember kezébe lehet adni "megmunkálásra". A selejt megbocsájthatatlan, ezért olyan iszonyúan nehéz a pedagógus pálya. Az én munkaköri leírásomban mindig szerepelt, hogy a jogszabályok alkalmazása mellett, időről-időre javaslatot kellett tennem azok fejlesztésére, jobbítására is. Tessék továbbra is árgus szemekkel figyelni a jogszabályokat, itt életekről, emberi sorsokról van szó..
János | 2014. január 14. | nmsjan[kukac]freemail[pont]hu
Tisztelt OFOE!
Nekem is jár még egy gyermekem iskolába - szintén magántanulói jogviszonyban. Nem vártuk meg súlyosabb események bekövetkezését, kivettük a gyereket, bár az osztályfőnök, az igazgató hihetetlen méretű ellenállásába ütköztünk. Meggyőződésem, ha ugyanezt az energiát fektetnék a a durva, sok esetben életveszélyes, megnyilvánulások megelőzésére, nem lenne ennyi probléma (és csak a jéghegy csúcsát látjuk). A cikk nagyon jól érzékelteti, hogy komoly konfliktusokról is lehet kulturáltan vitatkozni. Úgy tűnik azonban, hogy egyre jobban elfogadottá válik: az iskola eszköztelen. A hasonlat talán sántít, de életszerű: az a vállalkozó, akinek nincs eszköze, tönkre megy, mert nem kap további megrendeléseket, munka nélkül marad... A mérce sokszor kettős: ha az igazgató lányát fényképezik le mobil telefonnal a WC fülke tetején átnyúlva, akkor hatalmas a botrány (megtörtént!). Ha csak pólón keresztül tapizzák le az osztályteremben a lányokat és a szülő méltatlankodik felháborodva - az ügy felfújásáról van szó... Valóban nincs protokoll, pedig nagy szükség lenne rá. Ha törvény írja elő, hogy az iskolának kell a gyerek biztonságát garantálni a falakon belül, az történjen is meg, ez a felelősség egyértelműen az igazgatót terheli. Nálunk a felelősség vállalása tartalmilag azzal jellemezhető, hogy a legsúlyosabb esetekben a felelőst eltávolítják az intézmény éléről, az igazi következményeket azonban a gyerek és szülei viselik. A konfliktusok kezelése is visszás (aggályos). A pedagógiai módszerrel történő "megoldás" gyakorlatilag az elkövető megmentésére, az események tompítására (szőnyeg alá söprésére) irányul. Az iskola rendőre is azt vizsgálja, hogy az áldozat miért nem volt képes/hajlandó beilleszkedni a közösségbe (szintén megtörtént eset!). Egyetlen iskolában sem figyelmeztetik a szülőket: szerény, esetleg visszahúzódó, nyugodt tanulási környezetre vágyó gyerekeiket inkább más iskolába írassák, ráadásul erre az ország nagyon sok pontján lehetőség sincs... Ahova nem érdemes/lehet beilleszkedni, az nem közösség, ott a pedagógiai program csak papíron működik. Eszem ágában sem lenne olyan munkahelyen dolgozni, ahol folyamatos a stressz, az agresszió (a pedagógusok is emiatt panaszkodnak legtöbbször). A tragikus esetekben - természeténél fogva - a felháborodás az elementáris, szó sem esik a pozitív példákról. Az agresszív gyerek szülei - természetesen - mentik a menthetőt(?), valószínűleg én is ezt tenném. Mélyen egyetértek azonban azzal a szülővel, aki azt mondja: a nagy megértés mellett álljunk le egy pillanatra, és képzeljük magunkat a vérbe fagyott gyerek és szülei helyébe. Valahogy még is az az érzésem, a végén nem az lesz a felelős, akinek fel kellett volna figyelni a jelekre, hanem az, aki áldozata lett az eseményeknek. Nála sem működött a protokoll, nincs felkészítve arra, hogy "kihangosítsa" a megaláztatásit és tehetetlenségében ne önmaga ellen forduljon. Mert képtelen elviselni a kilátásnak tűnő helyzetet. Mert az árulkodás a legnagyobb bűn, ugye kedves (volt) osztályfőnökünk?
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.24.
Nagy baj van a szakképzésben, ott a legrosszabbak a PISA-eredmények
A hatosztályos gimnáziumokban matematikából átlagosan Szingapúr eredményeit hozták a diákok, a gond az általános iskolában és a szakképzésben kezdődik - mondta Palkovics László oktat...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.24.
Nem értjük, miért nem érti Palkovics László a statisztikákat
2015-ben Magyarország azon kevés európai ország közé tartozott, ahol mind a felső, mind pedig az alsó teljesítménysávban az eredmények romlása volt megfigyelhető. Mivel azonban a gyenge ...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.24.
Bréking: Hozzáértőt engedtek az oktatás közelébe!
Interjút adott az Indexnek Csépe Valéria pszichológus, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásáért felelős miniszteri biztos. Ahhoz képest, hogy az elmúlt hét évben milyen minőségű „szakemberek...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.03.24.
Fütyis színező: megszólal a szexedukátor
Dúl a kommentháború a fütyis színező miatt, ezerfelé kanyarodott a vita. Vannak, akik szerint felháborító a kis füzet, mások szerint pedig a legtöbb ember egyszerűen csak prűd - a szakember...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Á. Izabella:] Kedves Károly, Nagyon tetszett a videó és az ötletek is. Sajnos nem találtam meg sehol sem a feladatgyűjteményt. Esetleg ha lehetséges, akkor nekem is elküldené? Előre is köszönöm.
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zsuzsa, szívesen elküldöm privát üzenetben, ha email címed megírod nekem, így a legegyszerűbb. Igazából nekem is keresgélnem kellene, hogy hova került, mert TÁMOP pályázatba lett "leadva", én meg elengedtem, megváltam tőle, hiszen egyetlen kiadónak sem kellett...
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek