OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. november 27.
» Hozzászólások (8)

43. esélyegyenlőségi napló

Üzleti siker, vagy problémamegoldás?

Érdekes megközelítésben hallhattam egy OSI rendezvényen, Brüsszelben a problémamegoldás gátjairól. A Grassroots projekt keretében nyolc ország civiljei egyeztetették tapasztalataikat , ki-ki a saját, legnagyobb integrációs problémájával kapcsolódva a programhoz. Roma, bevándorló, vagy éppen más vallású csoportok integrációjáról volt tehát szó.

Azt már én is régóta érzem, többször írtam is már róla, hogy a problémák mélyére nem igazán akar lemenni senki, mindenki próbál gyorsan, kevés energia befektetéssel eredményt felmutatni, ezért leggyakrabban csak adminisztratív módon, vagy maximum a felszínt megkapargatva teljesülnek az elvárt célok, igazi megoldást sosem nyújtva, álságos eredményeket felmutatva, eljátszva a sikert, eltusolva a bajt.

Sokszor láttam, és látom, hogy a roma integráció, az oktatásban is, ezen a ponton áll, csúsztat, hamis képet fest. Az is gyakori jelenség, hogy túlhangosítja az iskola egy-egy gyerek sikerét, azt sugallva, nincs semmi probléma, sőt... miközben százakkal nem történik semmi. A hazugságokban sok dolog rejtve marad, aztán csak nézünk, hogyan lehetnek analfabéta fiatalok a 21.században!?

Nem térképeződik fel a baj, amiben sokak felelőssége van, leginkább az a jellemző, hogy a problémáról, a kudarcokról nem szívesen beszél senki. Ha valaki mégis feszegeti, akkor a szereplők másokat hibáztatnak mindig, a gyerek, a szülők az iskolát, óvodát, önkormányzatot, családsegítőt, ők pedig a szülőket, a családot, a kortárs csoportot, ha nincs más, akkor legalább egymást. A baj pedig marad, a problémák sokasodnak, egészen addig, amíg a helyzet már nem tartható tovább.

Mindenre képesek vagyunk a sikerért, és azoknak a gondoknak a szőnyeg alá söpréséért, amelyekkel szemben eszköztelenek vagyunk. Elnézzük a hiányzást, a kompetenciamérésen csúsztatunk, olyan is van, aki félévi jegyeket is hamisít. Csak az látszódjon, hogy minden rendben van. Az adminisztrációban nem érhető tetten a baj, és, ha látogatók jönnek, még mindig képesek vagyunk remek kirakat-órákat, műsorokat, bemutatókat csinálni. Akikkel nem boldogulunk, azok meg akkor szabad napot kapnak. A vezetők (politikusok) megnézik, ez remek, mondják, haladunk, fejlődünk, na ugye.

Nyilván van, amit átörökítettünk ebből, a történelem terhe nagy, de lassan már nem lehet erre fogni mindent. Valószínű más van a dologban. A pályázati szellem, amibe bele kellett tanulnunk, hiszen a működések, fejlesztések lehetősége ma nálunk is ezekben van. A pályázati rendszer azonban, ahogy egy OSI szakértő elmondta, olyan, mint az üzlet. Ugyanolyan működési mechanizmusai vannak. Az a sikeres szervezet, aki gyorsan, sok, látványos eredményt mutat fel. Biztonsággal teljesíti az indikátorokat, nem jelez változást a tervezetthez képest, hiszen jól tervezett, nem volt gond az elszámolással sem. Minél nagyobb projektet valósít meg sikeresen, annál nagyobb eséllyel pályázhat még nagyobbra. Hiszen szakmailag és pénzügyileg is igazoltan jól csinálta.

Ha így fogjuk fel, ki az az üzletember, aki nem gyors sikerre törekszik, kis befektetéssel, aki nem nagy haszonra szeretne szert tenni? Ki az, aki e helyett kudarcokat vállal, a legnehezebb, legproblémásabb helyeket keresi, és a nehezebb, lassabb utat választja? Aki bevállalja, hogy nem teljesültek az indikátorok, hogy nem a tervezettnek megfelelően haladt a munka, hogy előre nem látott gondok merültek fel?

Nagy kérdés persze, hogy jó-e ez így az integráció megoldására? Lehetne e másképp szervezni ezt az egészet? Még el sem tudtuk teljesen engedni a rendszerváltás előtti időkről átörökített hazugságok kényszeres beidegződéseit, és máris itt a másik, amit az üzleti szellem kényszerít ránk. Lehet e egyáltalán kivonni ebből a rendszerből azokat a területeket, ahol ez tovább nehezíti a helyzetet?

Nem tudom. Nyilván vannak, akiknek ez a szakmája, akik keresik a társadalmi hasznosulás lehetőségét a torzuló világban. Jó lenne ezeket is tisztán látni egyszer. És akkor a megoldások is jobban látszanának.

Azért az észak-írek elgondolkodtattak Brüsszelben. A protestáns-katolikus ellentéteket az oktatásban kezdték megszüntetni, közös iskolák szervezésével. A szülők kezdték, saját pénzből. Az államtól, és pályázatoktól függetlenül. Nekik nem kellett üzleti szellem. Nem volt értelme a csúsztatásnak, hazugságnak. Nem volt értelme kinek megjátszani magukat. A gyerekeikről volt szó. A jövőjükről. Megfizették a legjobb pedagógusokat, szerveztek jó, integrált iskolákat, és miután egyre több és több gyerek iratkozott a vegyes iskolákba, végül az állam is belátta, a megoldás ott van. És beszállt ő is, finanszírozással, hogy a korábban feloldhatatlan vallási ellentétek megszűnjenek. A helyzet pedig szépen alakul.

A tanulság számomra ebből az, hogy az integráció kulcsa az oktatásban van. És, hogy olyan rendszerben lehet hiteles megoldást kidolgozni, ahol nem kell csúsztatni. Aminek viszont gazdaságilag meg kell állnia, külső forrásból. Meg az is tanulság, hogy a sikeres modell lehet alulról jövő is. És utána állami. A központi ugyanis nem bír a hiteles problémafeltárással. Más erők mozognak benne.

Kár, hogy ezek a tanulságok nem vonatkoztathatók ránk. Sajnos. És nem nagyon látok lehetőséget a változásra.

L. Ritók Nóra

A fenti kép forrása: http://www.presseurop.eu/en/content/article/125701-forced-integration-roma

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Laura | 2013. november 30. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Nem, nem. A szülői kezdeményezést - gyerekekkel, tanárokkal összefogva - nagyon is fontosnak, szinte kizárólagos megoldásnak tartom. Az alulról jövő-nek van nálam pejoratív értelme... A hivatalok jól megvannak nélkülünk, nem csak elhiszik, hogy mi jövünk alulról, hanem úgy is viselkednek velünk. Egyszer olvastam, hogyan vették föl Soós Imrét (Körhinta, Ludas Matyi, stb.) a főiskolára. A nagyképű felvételiztetők azt a feladatot adták az egyszerű parasztgyereknek, hogy játsszon el a színpadon egy főurat. Soós nem szólt egy szót sem, leült és elkezdte nézni a beképzelt "urakat", akik egy idő után elkezdtek feszengeni, fordult a kocka, ők élték át a megalázás érzését. Változtassunk mi is a stíluson, ne a problémákkal árasszuk el a hivatalokat! Erősítsük meg, hogy az ország valóban jobban teljesít, 2 hónapja például még 18 gyerek érkezett koszos, mocskos ruhában a putrikból, ma csak 17. Ebben a rosszkedvű országban miért kell hírt adni arról, hogy holnap itt lesz ismét a 18. is mert a tetű elleni kezelés hatott, közösségbe mehet? Inkább arról adjunk hírt, hogy a kiemelkedő hivatástudattal rendelkező fizika tanár ma 3 gyerekkel osztotta meg a tízóraiját, pedig a bulvársajtó példaként éppen őt hozta le, hogy 25 év után minősítették vissza pedagógus I-be. Hozzuk helyzetbe az illetékeseket, bár egy nyelven beszélünk, nem járnak, jártak "terepgyakorlatra", ők nem is értik, tulajdonképpen mi is a probléma. Tessék időben meghívni őket évnyitóra, évzáróra, ne a szabadba, hanem zárt tornaterembe, miközben kint 35 fok van. Valamire való pedagógus nagyon is jól ismeri a szemléltetés lényegét, kiemelkedő fontosságát, tessék alkalmazni! Adjuk fel, mi dögöljünk bele, míg mások légkondis irodából, íróasztal mellől éreztetik velünk, hogy mi genetikailag is csak alulról kezdeményezhetünk? Amit én onnan kezdeményeznék, azt a végbél kúpnál is vastagabb eszközzel tenném... Kilátástalan??? Na, olyan nincs, feltéve, hogy nem mi maradunk szertartás után a rokonságból egyedül valóban alul, a sírban.
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Se felülről, se alulról nem jöhet megoldás? Hát akkor honnan fog? Így tényleg kilátástalan a helyzet.....és annyira jellemző ez ránk. Kijelentjük, hogy úgysem lehet semmit sem csinálni. És nem is teszünk semmit. Ebbe fogunk beledögleni.
Laura | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Azt hiszem, hiú ábránd bármit is felülről várni. Az ír példád is azt sugallja, hogy a szülőket kell valahogy megfogni, ösztönözni pl. az integrációra amely mindkét (vagy több) fél akaratán, elszántságán múlik. Az úgy biztosan nem megy, hogy én vagyok a felsőbbrendű, Te meg integrálódj, ha tudsz, én meg befogadlak, ha akarlak. Egy nemzetközi tanácskozáson nyilván csak a felszín kapirgálására van idő és lehetőség, ezért is érdekelnének az ír részletek, ahol a katolikusok, protestánsok gyakorlatilag véres háborúból jutottak el a felismerésig, majd az integrációig és az állam csak ezután volt hajlandó lépni. Az alulról jövő kezdeményezést én kerülni szoktam, egykori tanárom jut eszembe, aki ilyenkor hamiskás arccal felmutatott egy végbél kúpot a nagy arcú, alulról jövő kezdeményezést várónak...:)
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Laura, hidd el, mást sem teszek, csak folyamatosan kihangosítom azokat a problémákat, melyeket a nagy megfelelési kényszerben a szőnyeg alá söpörnek inkább. Tele vagyunk ilyennel, mind a mélyszegénység, mind a cigánykérdés, mind az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer, stb...területén is. És igen, több kormányon át is kiabálva szkeptikus vagyok azt illetően, hogy "fentről" mikor lesz változás...Több konferencián, workshopon akadtam már ki, hangot adva a valós problémáknak..de ezek nem hoznak változást. Maga a rendszer is tele van hézagokkal, nemrég kerültem én is padlóra lelkileg a prostituálódó gyerekek miatt, hogy egyszerűen nem bírtam megelőzni...Azt gondolom, a kihangosítás már nem elég... Sokkal inkább hiszek magunkban, a kisközösségekben, azokban az emberekben, akik még nem adták fel, akikkel össze lehet kapaszkodni, és bízni abban, hogy lehet változás. Persze tudom, ez sem elég. Hidd el, mindent megteszek én is, és még sokan mások is. Próbálom képviselni ezt a területet is, ahol csak lehet. És ha írsz nekem emailt, talán más csatornán is tudok segíteni...csak akkor a részletekbe jobban avass be.
Laurs | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Közismerten jó kapcsolatokat ápolsz több terület illusztris képviselőivel, nyilatkozni is jogosult vezetőjével. Nagyon sokat segítene, ha felelős személytől értesülnénk pl. ezen a fórumon, hogy az általam leírtak miként minősíthetők, akár az elkövető 15 éves fiatal, akár az iskola, akár az osztályfőnök, akár a szülő szemszögéből. Mit lépjen a szülő, akinek a gyereke folyamatosan attól retteg, ma nem ő lesz-e a következő áldozat?
Laura | 2013. november 29. | larvucska[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra!
Egyetértünk. Nagyon kíváncsi lennék a pozitív megoldásra, és nagyon sürgősen, mielőtt még valamelyik áldozat a Dunának megy, vagy a szégyenében kiveti magát valamelyik emeletről. Az eset valóban rémes, és n e m e g y e d i. Más iskolákból is hozzák a gyerekek a híreket, és inkább hagyják magukat a lányok, hogy előbb szabaduljanak. Gyerekcsínynek minősíti a szülő a zaklatást? Akkor döbben rá, hogy mit tesz a fia az osztályban, amikor hasonló élményekben részesül? Ha van megoldás, akkor nosza, vagy várjuk meg, amíg országos botránnyá alakul az ügy és akkor özönlenek majd hirtelen a jobbnál jobb ötletek? Miért az újságok bevételei emelkedjenek a példányszámok növekedésével, ha botrány nélkül is van megoldás, mert ugye biztos, hogy van??? Alapozzunk a pozitív hatásokra, de ne azokkal legyünk türelmesek, akik másokat önpusztító cselekedetbe taszítanak! Hagyjuk magára a pedagógust, aki a bűncselekményt elkövető fiatalkorú szemében csak egy szexuális kielégítésre alkalmas tárgy? Ebben az esetben mi a türelem határa? Éljük bele magunkat a lány, lányok helyébe, és válaszoljunk, türelemmel - magunknak.
L. Ritók Nóra | 2013. november 29. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Kedves Laura, amit írsz erről az iskoláról, az rémes...a megközelítéseid, kifejezéseid azonban azt jelzik számomra, így nem is körvonalazódhat megoldás. Ebben a helyzetben nem a fizikai erőnek kell működnie("ne 45 kilós tanárnéni figyelmeztesse a folyosón a kigyúrt túlkorost"), ahogy a szülői önbíráskodás sem megengedett. Ott alapjáig megromlott valami, a megoldáshoz is az alapokhoz kell visszamenni.Az integráció nehéz folyamat, de pozitív hatásokkal, a közösséggel együtt, türelemmel megoldható. Negatív hatások biztosan csak tovább rontanak a helyzeten.Erőszakra erőszak a válasz. A pedagógiai meg a pozitív hatásokra kell, hogy építkezzen. Hidd el, nehéz terepen dolgozunk mi is. De van megoldás. Ezt biztosan tudom.
Laura | 2013. november 28.
Az integrációra szerencsére van jó példa is, mi még sajnos nagyon a küzdelmes időszakot éljük át. Egészen megdöbbentő iskolai dolgok derülnek ki időnként, a szülői, tanári reagálás pedig enyhén szólva vegyes, de leginkább botrányos... A 8. osztályban megrekedt 15-16 évesek, miután pornót néztek mobiltelefonjaikon, körbefognak 3-4-en fejlett 8.-os lányokat és alaposan körbe "tapogatják", összevetvén a látottakat az élő hússal. Újabban, az integráció jegyében, csatlakoznak hozzájuk a már első ránézésre is abortusz maradéknak tűnő csenevészek, nagymenő vállalkozók gyerekei, akik fejét simán lerúgná bármelyik lány, de kiszolgáltatva, leszorítva esélye sincs rá. Az osztályfőnök első reakciója - miután nem bírta tovább az egyik lány, és legyűrve félelmét kitálalt -, az volt, hogy Karácsonyra inkább kérjenek guminőt, ne a lányokat piszkálják és majd folyt. köv. Apukák persze gyorsan összekapták magukat, elkészítettek egy feljelentést "Védekezésre képtelen kiskorú ellen csoportosan elkövetett szexuális zaklatás" ügyében. Megvárják az egyébként kiváló szakmai múlttal rendelkező ofő. pedagógia módszereinek eredményét, de ha ez záros határidőn belül nem vezet sikerre, borul a bili, a szőnyeg alól minden felszínre kerül. Fiús anyatigrisek persze egyből felháborodtak, amikor azonban 3 megtermett apuka hasonló kezelésbe vette anyukát, egyből átérezhetővé vált a lányok megalázott helyzete és elcsitultak az ellenérvek. Aligha hihető, hogy erős kontroll nélkül összeeresztették az ír katolikus, protestáns gyerekeket. Könyvtárnyi irodalma van a serdülőkori problémáknak, a védtelen, kamaszodó gyerekekről szóló pedagógiai kiadványoknak. Nem lehet kizárni a súlyosabb problémák bekövetkezését, de minden szülő jogosan várhatja el az iskolától, hogy amíg ő dolgozik, a gyerekét biztonságban tudja. Legyen integráció, de ne 45 kilós tanárnéni figyelmeztesse a folyosón a kigyúrt túlkorost, hogy "Joci, ne csináld már!" A bűncselekmény nem megbocsátandó diákcsíny, a szőnyeg alá söprés bűnpártolás. A serdülő lányokat ért testi, lelki sérülések életük végéig nem gyógyulnak be, feldolgozhatatlan élményeik rányomják bélyegüket családi életükre, párkapcsolataikra is. Szóval integrációt, de ne így!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.11.20.
Az Oktatási Hivatal válasza a tanulási problémás gyerekeknek: fogyatékos, vagy nem létezik
Az ország minden iskolájába megérkezett az Oktatási Hivatal várva-várt levele, amely iránymutatást ad, hogyan is értelmezendő a sok kérdést felvető “Taigetosz-törvény”, azaz a beilleszked...
(Forrás: B1 BLOGCSALÁD )
--
2017.11.20.
„Hiszek a vitában”
Mindenütt vannak szakmai viták, ahol munka folyik. A vita fogja elindítani azt a pezsgést, amiből eredmény lehet, ezért hiszek benne – jelentette ki lapunknak Solti Péter, a Klebelsberg Központ...
(Forrás: Magyar Hírlap)
--
2017.11.20.
Csak az volt a fura, hogy sok a gyerek
Az iskolát befejezték, dolgoznak, és azon vannak, hogy azt a szeretetet és biztonságot megadhassák gyerekeiknek, amit ők a saját családjuktól nem kaptak meg. Most publikáltak egy tanulmányt...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.11.20.
Sorban állás: a kisgyerekes anyuka előnyt élvez a társasjátékban
Van egy társasjáték, amely Lengyelországban óriási sikert aratott, Oroszországban a fogyasztóvédelem betiltotta, lefordították angol, német, spanyol, japán nyelvre, és most már Magyarorsz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.11.20.
Ingyen dolgoztatta a diákokat a polgármester
Saját éttermeiben ingyen dolgoztatta a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola diákjait Bóta József, a Heves megyei Szihalom függetlenként nyert, de utóbb a Fideszbe bel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.11.20.
Filmek, melyekben két lábbal tiporják a gyerekek jogait
Ma, azaz november 20-án tartjuk a gyerekjogi világnapot. Így az ismert és kevésbé ismert filmeken keresztül mutatjuk be a gyerekek legalapvetőbb jogait - természetesen a teljesség igénye né...
(Forrás: Index)
--
2017.11.17.
Tiltakozó nyilatkozat a középfokú oktatás átalakításával kapcsolatban
Pedagógushivatásukat gyakorló szakemberekként, sokan iskolás gyerekek szüleiként, és elsősorban tudatosan és felelősségteljesen gondolkozó állampolgárokként döbbenetünket és felháborod...
(Forrás: Hívatlanul.com)
--
2017.11.17.
Hiába költünk egyre többet az oktatásra, a magyar gyerekek mégis rosszabbul tanulnak
Egyre többet költünk oktatásra és a tanári pálya is vonzóbb lett, mégsem ezek az Európia Bizottság legfrissebb oktatási jelentésének legfontosabb megállapításai. A beszámoló szerint...
(Forrás: abcug)
--
2017.11.17.
Nagyüzem lesz a középiskolákban: 5800 szóbeli vizsgát tartanak öt nap alatt
A szóbelik az érettségi vizsgabizottságok előtt zajlanak. Ebben az időszakban 120 érettségi vizsgabizottságot működtető középiskolában, illetve kormányhivatalban 136 vizsgabizottság el...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek