OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. július 4.
» Hozzászólások (6)

Virtuális szülői értekezlet 5.

Kis iskolai kalandregény

Hallottam már a történetről, furcsálltam is. Egy jó kolléga mesélte, egykoron együtt kutattunk, fejlesztettünk és tanítottunk az egykoron neves pedagógiai műhelyben. Első osztályos kisfia intőt kapott. Ez felbolygatta a szülők életét, annál is inkább, mivel nehezen tudtak érdemben kommunikálni az érintett pedagógussal. Tűnődtem, mi lesz Alpárral (nevezzük így a kis főhőst). Kicsapják? Előbb az iskolából, majd a kerület összes iskolájából? A szülők nem mondtak le a tárgyalásos megoldásról. A történet izgalmas fordulatokat vett, a leghitelesebb szereplő, az édesapa (az iskolai kommunikációban: Apuka) leírásában követhetjük nyomon az eseményeket (közlésre felhatalmazva). Tavaly elhangzott egy jegyzetem Balázs Géza Tetten ért szavak rádióműsorában ezzel a címmel: Anyuka iskolába megy. (2012. október/10.) Az újabb epizódban változik a szereposztás: Apuka is iskolába megy.

Találkozásunk Elvira nénivel, avagy szomorú adalék a tehetetlenség pedagógiájához1

Elvira néni egy zöldövezeti általános iskolában dolgozott Budapesten amolyan ifjúságvédelmis mindenesként. Tanítói diplomáján évtizedekkel ezelőtt megszáradt a pecsét, a főiskolán elsajátított pedagógiai tudása kissé megkopott. Igen ám, de jött a nagy „klebersbergi” átszervezés, amely döntéskényszerbe hozta, megy vagy újra katedrára áll. Mivel az egzisztenciális kényszer tűnt erősebbnek, pechünkre az eredeti hivatását választotta, elvállalta a „válogatott” gyerekekből álló osztály főnökségét. Döntése nem kis bátorságra vall, ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy húsz éve nem operáló sebész, műtétre vállalkozna, nem szeretnék a kése alá feküdni, lehet, hogy Elvira néni sem.

A fiam, Alpár és jómagam, no meg az anyukája az őszt, a telet és a tavaszt is végig küzdöttük Elvira nénivel, aki váltótársával napi 4-8 órát töltött a gyerekkel és másik huszonkilenc gézengúzzal, akiket a szüleik (a sikeres felvételi elbeszélgetést követően) a magyar-német kéttannyelvű programba írattak be. Elvira néni minden nap elmondta, hogy aznap Alpár éppen milyen kihívás elé állította, amellyel nem tudott megbirkózni. Mi minden nap elmondtuk neki, hogy az osztályközösségben keletkező problémát, ott és akkor kellene megoldani, erre otthon nemigen van már lehetőség, persze lelki életet élhetünk és éltünk is a gyerekkel az edzés utáni fáradtságot leküzdve, de mindez nem vezetett, nem vezethetett eredményre. Elvira néni fekete pontokkal, szomorú arcokkal, igazgatóhoz felküldéssel igyekezett operálni, mondván: „neki más pedagógiai eszköz nincs a kezében”. Természetesen Alpár kihágásai egy fikarcnyival sem lépték túl egy átlagos nyolcéves kisiskolás „gaztetteit”, a legkülönbözőbb közösségekben (sport, énekkar, barátok gyerekei, játszótér stb.) helyt állt, onnan soha sem kaptunk vagy észleltünk negatív visszacsatolást.

Amikor Elvira néninek elfogyott a türelme, úgy döntött, beír egy intőt. Intőt egy első osztályosnak, akinek fogalma sincs az efféle fenyítés mibenlétéről.

Egyértelmű volt, hogy az intő nekünk, az „állandóan hárító”, „együttműködni nem hajlandó” szülőknek szólt, ezért a tehetetlenség pedagógiájának (Zsolnai Józsefnél pedagógiai műhiba, másoknál fekete pedagógia) folyamatos elszenvedéséből fakadó szomorúságtól vezérelve úgy gondoltam, ez magas labda, amit nem hagyhatok ki, válaszoltam (lehet, hogy egy kicsit indulatosan):

„Kedves Elvira!

Mint Alpár édesapja és húszéves pedagógusi pályafutással rendelkező kollégája megdöbbenéssel olvastam fiam osztályfőnöki intőjét. Egy első osztályos gyerek fegyelmezését a hétköznapi pedagógián kívüli eszköztárat alkalmazva megoldani enyhén szólva is megkérdőjelezendő eljárás. Mivel napi kapcsolatban állunk, folyamatosan informál minket az iskolában történtekről, érthetetlen, hogy miért, milyen megfontolásból alkalmazta ezt az „övön aluli ütést”. Alpárt – ahogyan Ön fogalmazott – egy válogatott gyerekekből álló osztályba írattuk be, feltételeztük, hogy válogatott pedagógus gárdára bíztuk a gyermekünket, akik képesek megbirkózni harminc nebuló közösséggé formálásával, hisz ez lenne az iskola szocializációs feladatának egyik pillére. Ön pontosan tisztában van azzal, hogy Alpárt a többiek piszkálják, cukkolják, és nem ennek az okát, hátterét tárja fel, majd kezeli, hanem az „agresszíven” reagáló gyermekemet bünteti meg. Megdöbbentő, hogy az Ön pedagógiai eszköztára eddig terjed! Hogy képzeli, hogy az iskola falai között generálódó, az osztály miliője által kiváltott reakciókat itthon orvosoljuk abban az 1-2 órában, amit hétköznap, a sportolás után a gyermekünkkel töltünk. Könyvtárnyi irodalma van a kisiskoláskori közösségteremtésnek és a korspecifikus konfliktuskezelésnek, és persze számos tanfolyamon tartanak erre vonatkozó továbbképzéseket. Egy nyolcéves gyermek a szeretet és nem a fenyítés nyelvén ért, kérem, ennek szellemében gyakorolja hivatását!” (Aláírás)

Természetesen Elvira néni nem hagyta annyiban, az igazgató elé citált minket, ahol kulturáltan egyeztettük nézeteinket, és elnézését kértem, ha félreérthetően fogalmaztam volna. Három hét totális nyugalom következett, fellélegeztünk, végre az estéink nem Alpár viselt dolgainak kezeléséről szóltak. Aztán beütött a krach. Alpár rájött, hogy Elvira néni „tehetetlen” vele szemben és sztrájkba kezdett, nem volt hajlandó dolgozni az órákon, egyszer kriksz-krakszokat írt a matek füzetébe, amikor Elvira néni érdeklődött, hogy ez mi, szemrebbenés nélkül azt válaszolta, kínai...

Elvira néninek egyetlen dolga lett volna, motiválni, ez nem sikerült. Alpár szeptembertől egy másik iskolában folytatja tanulmányait.

Konklúzió

Eddig a történet. De nincs vége. Zárásul némi konklúzió. Több is akad. Elvira néni tehetetlen. Elvira néni tanító. – Minden tanítónő tehetetlen. Hessentsük el nyomban ezt a rossz, sanda szillogizmust. Annyi jó és szép tanító/nője van a szakmának! És hasznos irodalma is akad a témának, csak egyet említünk meg itt: Segítés és pedagógia. Kísérlet a nevelés mibenlétének újraértelmezésére, Nagy József írta (lásd MAGYAR PEDAGÓGIA, 1995. 95. évf. 3-4. szám 157-200.) Hatalmas munka, és van jó néhány más hatékony példa a gyakorlatban.

Hírlik, születőben a pedagógusok etikai kódexe. Van előzménye, Pedagógus Szakmai Etikai Kódex (Független Pedagógus Fórum, 2001. Könyvben is megjelent: Szakmai etikai kódex pedagógusoknak, szerk., Hoffmann Rózsa, Nemzeti tankönyvkiadó, 2004.), kis idézet az első műből: „A szülőkkel való kapcsolat etikai normái (5. pont). A pedagógus és a szülő kapcsolata egyenrangú személyek partneri kapcsolata, amely csak egyetlen területen, a pedagógia kompetencia területén aszimmetrikus. Itt – szaktudása alapján – a nevelő vezető szerepe érvényesül. A kapcsolat alapja a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.”

Itt nem boncolgatjuk, mi a „pedagógiai kompetencia” és mikor, miért nem „aszimmetrikus”. Kár, hogy a kódex nem tartalmazza konkrétan a kommunikációs kultúrát, mely a kölcsönös tisztelet alapja. (Komoly munka vár a végső etikai kódex alkotóira! Jó és szép irodalmi háttér van hozzá.) Még tűnődve kicsit a tanulságokon: az is bizonyos, csak olyan iskolák hirdessenek „különleges” programot, amelyek meg is tudják valósítani, rendelkeznek a realizálás pedagógiai kompetenciájával. Annyi jó és szép példa van erre a hazai iskolai gyakorlatban!

A kisfiú tehát másik iskolában kezdi a következő tanévet. Alpár ugyanolyan örömmel megy új iskolájába, mint ahogyan ment az előzőbe. Ahonnét kivették. Éljen a gyermek! Akinek jogai vannak, és „szabadsága vezetésért kiált”, nem feledve Nyíri Tamás intelmét.

Sz. Tóth Gyula

1A történetben a neveket a személyiségi jogokra tekintettel megváltoztattam.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

anyai szív | 2013. szeptember 12.
Szívembe markolt a történet, mert nekünk egy szinte szó szerint ilyen „Elvira nénink” van. Annyi a különbség, hogy a második héttől kezdve azt hallgattuk, hogy „ennyi rossz gyerekkel én már nem tudok mit kezdeni”. Majd intőt adott – amelyről, mikor rákérdeztem pár nap múlva (hiszen az iskolába nem teheti csak úgy be lábát a szülő, akkor sem, ha az elsős gyereke intőt kap, hanem szépen időpontot kell kérni ennek megbeszélésére), közölte, hogy „ja, közben kiderült, hogy nem is neki kellett volna intőt adni, de hát annyi a rossz gyerek ebben az osztályban!”.
„Mitől rosszak, mit csinálnak?” – kérdem naív szülőként. „Szünetben rohangálnak a folyosón, és kiabálnak” – panaszolja ő. Erre nem tudok mit mondani.
Elsős gyerekek, pár héttel az iskolakezdés után. A szünetben. Szaladgálnak. Miután végig kellett ülniük 45 percet. Nem ez lenne az egészséges? De nem vagyok pedagógus. Megijeszt a tanítónő – hogyhogy nem tud mit kezdeni velük? Már most? Mi lesz később?

Később kiderül, hogy a napi szinten a magatartásra adott piros és feketepontokat sem tudom komolyan venni. Feketét kap, ha leesik a padról a tolltartója és felveszi. Akkor is, ha fütyül órán, majd a kérdésre, ki volt, jelentkezik, hogy ő volt.
Eljutok odáig, hogy közlöm a gyerekkel, nem érdekel, milyen színt kap aznap, de mindig vallja be becsülettel, amit csinált – mert bár nem vagyok pedagógus, azt gondolom, ha egy elsős fütyül egy órán, és bevallja, azt legalább egy jó szóval el kéne ismerni, mert ha csípőből büntetik, lehet, hogy legközelebb sunyítani fog.
Szerencsére nem sunyít… viszont más gyerekek igen, rákenik, ha ők rosszalkodnak. A tanító néni pedig annak hisz, aki előbb mondja. Nem gyanús neki, hogy érdekes módon egy másik gyerek,„Bécike” mindig ott van, ha valami rosszaság történik, és mindig elsőként kiabálja be, ki volt (természetesen nem ő maga).
Nyilván elfogult vagyok a gyerekkel, gondolom. Aztán az osztálytársak szüleitől is ugyanazokat a sztorikat hallom. Dicsérik, milyen becsületes a gyerek, mert a lányuk/fiuk mesélte, hogy a múltkor is… és már a gyerekeknek is feltűnik, hogy igazságtalan a „pontrendszer”.
„Elvira néni” pedig duzzog, pofákat vág, de ha szól, abban sincs köszönet, csak fröcsög belőle az elkeseredett szitok a gyerekre.

Még később rájöttem, hogy „Elvira néni” egy hihetetlenül korlátolt nőszemély. De hová meneküljön az ember? Van, ahol nincsenek „Elvira nénik”?
Dóri | 2013. július 24.
Nemrég beszélgettem leendő pedagógusokkal.
Miért mennek a pályára?
-nem vettek fel máshová
-a nyári szünet nagyon jó
-kell valamilyen diploma
-majd csak végzek valahogy
-mindenki furcsán néz rám, mikor azt mondom, hogy szeretem a gyerekeket.
Hát....
Komment nélkül.
Leiner Károly | 2013. július 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nem gondolom, hogy bármilyen etikei kódex segítene a problémákon, a megoldás egyedül a pedagógus személyiségében, alkalmasságában van - ezt pedig nem lehet szabályozni. És ezzel megint ott vagyok, ahol évtizedek óta: sokkal jobban meg kellene szűrni a leendő pedagógusokat, ez pedig azt jelenti, hogy a képzésükben alapvető reformokra lenne szükség.
László | 2013. július 4.
Claparede minden pedagógussal végeztetett volna állatkísérletet, mert akkor felismerték volna, hogy az eredmény elmaradásáért nem tehetnek felelőssé másokat. Ha a szülő is szakképzett, akkor vitás esetben a közös kompetencia alapján csak patthelyzet jöhet létre? A kompetenciát nem elég hangoztatnunk, hanem bizonyítanunk kell. Nem az oklevél kézhez vételével a diplomaosztón, hanem érvekkel és meggyőző gyakorlattal a mindennapokban. Dante szerint a rossz munkás utálja a szerszámait. Hozzátehetjük: a rossz pedagógus mellőzi a nevelés gazdag eszköztárát, csupán elvárásokat hangoztat, többnyire nem kellő tapintattal. S jó, ha csak a módszereket utálja, és nem a gyerekeket. (A legnagyobb baj, hogy ez utóbbira is van példa.)
Dóri | 2013. július 4.
Intő első osztályos gyereknek? Akik ezt megteszik azok a szakma szégyenei.
Ha adódik probléma (és miért ne adódna), természetesen meg kell oldani.
Hogyan???? Na, ez itt a kérdés. Mert: a problémát elemezni kell:
-ha a gyerek éretlen
-ha fogyatékos
-ha neveletlen
-ha egyszerűen besokallt stb…
Minden helyzetben másképpen kell reagálni, másképpen kell elindulni a megoldás felé.
Lényeg:
-gyerek ne sérüljön,
-kedves, elfogadó, előremutató legyen a tanári reakció!!!!!
Ne vegyük el a kedvét az iskolától, mi, tanárok!!!!!
(Sajnos, ezt csak kevesen értik, és kevesen tudják.)
És nagyon nehéz helyrehozni.

Hédi | 2013. július 4.
Igyekszem lehiggadni. Nem lesz könnyű, hiszen annyira ismerős ez a helyzet (http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1176)
Lassan már nem tudom, mennyi esetre van szükség ahhoz, hogy az ember általánosítson, és kivételnek (mely erősíti a szabályt) tekintse az ettől eltérőt: a JÓT.
Mi már ott tartunk, hogy Anyuka" egyenesben megkérte a tanító nénit: "mondja meg, ha a gyerek irritálja, valami miatt ellenszenves a számára, mert inkább más iskolában folytatja a 2. osztályt, minthogy naponta megélje a tanítója elutasítását". Tanító néni hevesen (túl hevesen) tiltakozott... keressük a másik iskolát.
Az ún. etikai kódexhez: hogy lehet egyenrangú az a kapcsolat, amelynek tartalma és célja ugyanaz (a gyermeknevelés), ám az egyik fél "kompetensebb", mint a másik? Mondanám, hogy ez vicc, de sajnos nem az.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek