OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. június 24.
» Hozzászólások (0)

Műveltség és tudásépítés a digitális korban

3. A digitális pedagógia esélye a motiválásra

Bizonyára mindenki ismeri azt az eredményt, hogy az első osztályba érkező kisgyerek elsajátítási motivációja körülbelül. az első osztály első félévének végére majdnem a felére esik vissza. Tehát félév alatt sikerül az egyébként nagyon magas szintű elsajátítási motivációt a felére csökkenteni, a másik felét meg kiszórjuk az ablakon. Ezt követően a többi pedagógus hozott anyagból dolgozik, de elég nehéz visszapakolni az ötven százalékot.

Van-e esélye a digitális pedagógiának arra, hogy ezt a súlyos problémát: a motiváció zuhanását megoldja?

Knausz Imre:

Nyilván van esélye. Meg kellene nézni, hogy mik ennek a feltételei. Egyszer ki kell mondani ennek a beszélgetésnek a keretében, hogy a digitális pedagógiának bizonyos szempontból nézve a kutatás a lényege. Az a fontos tehát, hogy önmaga szerezzen ismereteket a tanuló. Amikor azt mondjuk, hogy 8 óra van Jókaira és 10 óra Kosztolányira kerettantervileg meghatározva, akkor már nem az az érdekes, hogy hány óra, hanem, hogy egyáltalán meg van határozva, hogy hány óra, és éppen ez a két író. Egy olyan tantervi tananyag szabályozás közepette, ami pontosan megmondja, hogy mire és mennyi órát kell szánni, lehetetlen motiválni a gyerekeket arra, hogy érdeklődjenek valami iránt, és saját érdeklődésüktől vezetve törekedjenek ismereteket szerezni. Ez a két dolog nem fér össze.

Bácsi János:

Annyival egészítem ki, hogy a motivációval kapcsolatban éppen olyan fogalmi háború van jelenleg a pedagógiában és a szaktudományokban, mint például a tudással. Korábban is megbuktak az előíró tantervek. Hiszen ha olyan dolgot akarunk megtanítani, amiben a gyerekeknek semmi előismeretük sincs, akkor az dögunalommá fog válni. Akkor is ha az anyagot digitális táblán vetítjük ki.

Gyarmathy Éva:

Tele vagyunk azzal a problémával, hogy hogyan lehet motiválni a gyerekeket. Pszichológusként tudom, hogy a gyerekeket nem motiválni kell, hanem nem elvenni a motivációjukat. Beépítetten ott van, 8 éves korig automatikusan, hogy tenni akar a gyerek. Hogyan lehet a motivációt lohasztani? Úgy hogy értékeljük. A gyerek automatikusan tevékenykedni akar. Egyébként ez a jövő útja, és szerintem erre ad lehetőséget a digitális technika. Tevékenykedni akar, persze nem egyformán, mert nem vagyunk egyformák. Most meg végképp nem egyformák a gyerekek, mivel a felkészülési idő alatt is, mire bejutnak az iskolába, iszonyú sokféle tapasztalathoz juthatnak, ahhoz képest, ami korábban volt. Végtelen most az ingergazdagság, persze annak, aki ehhez hozzájut. Iskolán kívül, ez nagyon fontos, már addig is, amíg iskolába jut, és utána is. Ezért a gyerekek különbözőképpen fejlődnek.

Amit sokat csinálunk, abban jók leszünk. Nagyon sokféle lehet, amivel foglalkozik, hiszen az egyiküket a baktériumok érdeklik, a másikukat meg a zenék. Az egyik területen lesz tudása, a másik területen nem lesz tudása. A lehetőség jelenleg sokkal szélesebb. Régen egy bizonyos ingermennyiség állt rendelkezésre, ami nagyjából homogenizálta a gyerekeket, még akkor is nagyon különbözőek voltak. A motiváció úgy tartható fenn, ha a gyerek tevékenykedhet.

Az első feladat az értékelés átalakítása. Rendkívül sokra tartom, hogy Prievera Tibor bemutatta a módszereit. Ezeket kell átgondolnunk. Mi az, amivel nem vesszük el a kedvét, hanem tevékenységben tartjuk a gyerekeket?

A gyerekek tevékenykedni akarnak, és azért izegnek-mozognak, mert ebben a világban ők már megtapasztalták azt, hogy akkor leszek több, ha valamit sokat csinálok. Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, de ha azt sokat csinálom, abban jobb leszek. Itt jön a pedagógus: olyasmi felé irányítsa, hogy abban legyen jó, amit mi is szeretnénk az értékrendünk szerint. Mert ha sokat hazudozok, akkor jó hazudozó leszek. Ez mindenre igaz. De nem biztos, hogy pont ezeket az oldalakat akarjuk erősíteni.

Gergelyi Katalin:

Ehhez nem tudok már sokat hozzátenni. Aminek az IKT eszközök nagy segítségére lehetnek, az a projektalapú tanulás. Ez valóban a tevékenykedtetésen alapul, és megtalálja azt az utat, ami a diák személyes érdeklődése és az iskolai tananyag között van. Az azonban óhatatlanul a diákról fog szólni, és ez így helyes. Viszont a tudás, a vágyott, az elérni való tudás esetlegessé válik. Ebből annyit szerez meg a diák, ami valóban belsővé tud tenni, ami szerintem ugyan érték, de szembemegy a központi elvárásokkal, és nem csak a mostanival. Ezen muszáj lenne változtatni, mert a projektpedagógia nem fér bele a rendszerbe, és ez nagyon nagy baj.

Gyarmathy Éva:

Azokat a módszereket tartom a jövő igazi hatékony módszereinek. ahol háttérbe szorul a pedagógus. Én csak szürke eminenciásnak nevezem, és ez nagy rang. Ilyenkor az órán a pedagógus már semmit sem csinál, háttérből mozgatja a dolgokat, és a gyerekek önállóan tevékenykednek. Hiszen nekik kell fejlődniük, nem a pedagógusnak. Persze a pedagógus is tevékenykedik, de nem az órán, mert az óra a gyerekekről szól, és nem arról, hogy a pedagógus előadja magát.

A hejőkeresztúri modell átadásához szervezett módszertani fejlesztésnél, amikor különböző módon tevékenykedtek a gyerekek, az egyik iskolában arról panaszkodott egy pedagógus, hogy ez nagyon jó, de így nincs rám szükségük a gyerekeknek. Látszólag az órán nincs rá szükség, de ő adta meg azt a keretet, amelyben a gyerekek dolgozhattak, és ez hatalmas ajándék a tanítványoknak. A pedagógus sikerességét azzal mérik, hogy mennyit verbalizál a gyerekekhez viszonyítva Ha a tanár verbális tevékenysége alatta marad a gyerekekének, akkor jól csinálta, mert akkor a gyerekek fejlődtek, és nem ő.

Így gondolom én is. Valószínűleg ennek a „dögunalomnak” nem csak az az oka, hogy kevéssé ingergazdag és nem színes tevékenységgel telik a tanóra, hanem az is, hogy kevéssé interaktív. Pedig ezek a gyerekek nagyon jól tudják alkalmazni az interaktivitás bizonyos formáit.

A beszélgetés végén arra lennék még kíváncsi, hogy milyen témát tartotok különösen fontosnak a digitális pedagógus szerepét illetően. Milyen kérdést tennétek fel, amellyel elindítható, illetve folytatható a problémakörről szóló közös gondolkodás?

Gyarmathy Éva:

Különösen fontosnak tartom a bátorságot. Hatalmas nagy önbizalmat kíván ma pedagógusnak lenni. Jó pedagógusnak lenni azt jelenti, hogy bátornak lenni. Azt a bátorságot venni, hogy elismeremk: nem tudok többet, mint a diákjaim. Szerencsés helyzetben vagyok, mert ezt nap mint nap megélem. Az egyetemen tanítok, ráadásul posztgraduális képzésben, ahol elég egyértelmű, hogy akiket tanítok, elvben sok mindenben többet tudnak, mint én. Nekem ezt meg kellett tanulnom. Ráadásul főleg olyan tanárokat tanítok, akik majd tehetséges gyerekekkel akarnak foglalkozni. Nekik szintén meg kell tanulniuk, rá kell érezniük arra, hogy ez egyfajta együttműködés. Nem attól vagyok nagy tanár, hogy én osztom a tudást, hanem attól vagyok nagy tanár, hogy én tudom, hogy te mitől fogsz többet tudni, mitől leszel verseny-győztes. Mint az edző. Az edzőnek nem kell lefutnia a távot, neki azt kell tudnia, hogy a sportolója hogyan tudja gyorsabban lefutni azt a távot, mint bárki más. Az edzőnél biztosan gyorsabban kell futnia.

Aki fel meri vállalni ezt a szemléletet, az biztos magában. Ez valóban önbizalmat és bátorságot feltételez. Ne szórjunk hamut a fejünkre, ha ezt eddig nem tettük meg! Gondoljuk meg, hogy egy hatalmas kultúraváltás gyönyöreit és bizonytalanságát éljük meg. Mert az írásbeliség évszázadokig ment át, míg egy új kultúra kialakult, mi meg magunk éljük meg, hogy az egyik kultúrából átlépünk a másikba. Egyik lábunk itt, a másik ott. Lehidalnak sokan, de nekünk hidat kell képezni. Legyünk türelemmel magunkkal legalább annyira. Azt tanítom a tanároknak, hogy gyerekek úgy tanulnak legjobban, ha azon a módon és azt tanulhatják, amit szeretnek. Ehhez azt is hozzá teszem: a tanár azt tanítja és azon a módon a legjobban, amit a legjobban tud. Onnan induljak el! De mozgásban kell lenni! Előre menni, különben sajátmagamnak is unalmas lesz a tanulás.

Gergelyi Katalin:

Ha egy kérdést kellene megfogalmazni, akkor én azt a kérdést tenném fel magamnak, hogy valóban fontos-e az, amit tanítok. Hiszek-e a tanításom tartalmában? Ha nem fontos, amit tanítok, akkor ne tanítsam, ha fontos, akkor annak a fontosságát el tudjam hitetni a diákjaimmal.

Knausz Imre:

Én ahhoz a dilemmához kanyarodnék vissza, amiről egy évvel ezelőtt az előző Digitális pedagógus konferencián, konkrétan a Facebook kapcsán beszéltem. Azt hiszem, hogy ez egy olyan dilemma, amivel minden mai pedagógusnak szembe kell néznie. A pedagógus valami olyan tudásnak az átadására vállalkozik, aminek stabilitása van, ami az örök értékek felé mutat, ami egy hagyománynak a közvetítése. Még akkor is, ha a természettudományos tanár, hiszen a természettudományokban is olyan gondolkodási struktúrákat tanítunk, amelyek jó régen alakultak ki, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy megértsük a világunkat.

A tanulók pedig egy olyan világban élnek, ahol nem ez az orientációs pont, hanem az, hogy a többiek mit mondanak. Igazából az, hogy éppen mi a trend. És ez azért a pedagógus számára is egyfajta dilemma például olyan szempontból, hogy mennyire ereszkedjen bele a tanulók kultúrájába, abba a világba, amelyben a tanulók élnek. Mert egyfelől ez létszükséglet, különben nem érti meg őket, és nem tud hidat verni a tananyag és a tanulók kultúrája között, másfelől viszont, ha nagyon belefeledkezik, akkor ő maga is elveszti a pedagógusi identitását. Mert csak úgy lehet megismerni a tanulók kultúráját, ha valamennyire meg is szeretjük, és igazából átéljük, hogy az miért jó nekik. Tehát ha valaki mondjuk a Facebookon jelen van pedagógusként, akkor érzékelheti, hogy mennyire hagyja magát beszippantani azáltal a világ által. Ha meg nem nagyon hagyja, akkor az is baj, mert akkor igazából nem tudja mire használni pedagógusként.

Bácsi János:

Abban reménykedem, hogy illetékesek is hallgatják ezt a kerekasztalt, mert úgy tűnik hogy az új tanári kompetenciákat itt nagyon gyorsan összeraktuk. Én azt kérdezném magunktól, magamtól, hogy tudunk-e elég optimisták lenni. Mert feltétlenül kell egyfajta optimizmus ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek mi vagyunk, de a következő generációt is elfogadjuk olyannak, amilyenek ők. Ne akarjuk minden áron megváltoztatni őket. Mert ez egy örök generációs probléma! Mindig azt mondjuk, hogy oh, ezek már nem tudnak annyit, mint amennyit az előző generáció tudott, azután csodálkozunk azon, hogy mégis valahogy többre viszik, mint az előző nemzedék.

Ha szabad, felteszek egy félig-meddig poénnak tűnő kérdést: Ki az igazán optimista ember? Az igazán optimista ember az, aki fél a jövőtől, mert azt gondolja, hogy van.

Ez zárszóként így szerencsés. Nagyon köszönöm. Remélem arra alkalmas volt ez a zárás, hogy a hallgatók (olvasók) is megfogalmazzanak legalább egy fontos kérdést a digitális pedagógia témájához kapcsolódva.

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.10.19.
Az Oktatási Hivatal nem vizsgálja a CEU ügyét, pedig az egyetem már rég teljesítette a Lex CEU feltételeit
Szél Bernadett szerint itt „egy tisztességes intézménnyel szórakoznak, benne több száz diákkal, tanárral és dolgozóval. Az oktatással szórakoznak, ami mindannyiunknak létkérdés: az é...
(Forrás: mérce)
--
2018.10.19.
Tanár leszek, vagy mégsem?
Nincs már sok hátra, hogy kézhez kapjam a tanári diplomámat. Hamarosan hivatalosan is középiskolai pedagógussá avatnak, végre értelmet nyer hatéves egyetemi kínszenvedésem. Vagy mégsem....
(Forrás: 20on)
--
2018.10.19.
Időben szállítják ki a tankönyveket
Nem igaz, hogy nőttek a terjesztési költségek, sőt ugyanannyi pénzért több szolgáltatást kapnak az iskolák – mondta lapunknak a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
A tehetséges középiskolások támogatására fókuszál az 5. TDK-fórum
Szabó István, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökhelyettese arról beszélt, hogy a vállalkozások keveset fektetnek a felsőoktatásba, még mindig inkább „embersz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.10.19.
Hol csúszott félre a PISA-toleranciamérés, és miért maradt ki belőle Magyarország?
2018-ban újfajta készségek mérésével bővült a PISA-teszt: a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) úgy döntött, hogy mostantól a term...
(Forrás: Qubit)
--
2018.10.19.
A közoktatás hátsó udvara – a legrosszabb középiskolák
- Az érdektelenség mellett a másik nagy probléma, hogy rengeteg a funkcionális analfabéta, a sajátos nevelési igényű, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, akik komoly lemaradással, tud...
(Forrás: Népszava)
--
2018.10.19.
Személyes motivációja lehetett a kercsi ámokfutó diáknak
A lőfegyverhez - egy Bekasz típusú, csőtáras vadászpuskához - amelyet a támadás előtt mintegy egy hónappal szerzett be, törvényesen jutott hozzá. A történtek miatt az orosz parlament als...
(Forrás: Infostart)
--
2018.10.19.
Ez vár a cukorbeteg diákokra az iskolában?
Elmondható, hogy a diabéteszes gyerekek óvodai és iskolai ellátásának szabályai, valamint a képzéshez szükséges jogszabályi feltételek adottak.- írja Rétvári Bence államtitkár, Mesterh...
(Forrás: Eduline)
--
2018.10.19.
Újra kinevezték a korábbi igazgatót, még a portás is felmondott a gimnáziumban
Viszonylag gyakori forgatókönyv, hogy egy iskola élére kineveznek egy arra alkalmatlannak tűnő embert, amire a korábban összeszokott és összezáró tanári kar felháborodik és tiltakozik,...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
  Vajda Szilárd

Tisztelt szerkesztőség! Két iskolában tanítok. Az egyik klikes, a másik alapítványi. Az elmúlt tanévben a két iskolában nem volt egész állásnak megfelelő óraszámom, heti 10-10 órában tanítottam. A klikes iskolában határozatlan időre vagyok kinevezve, míg az alapítványiban az elmúlt tanévben is határozott időre neveztek ki, valamint most is. A gondjaim az alapítványi iskolával vannak. Ezek a következők: 1.) 2017. szeptemberében csak a hónap 15. napjától neveztek ki, annak ellenére, hogy az állásra augusztusban jelentkeztem, és fel is vettek. Tudni kell, hogy művészeti iskoláról van szó, de hát akkor is, én kész voltam a tanításra már szeptember elején. A klikes iskolában is a hó közepén kezdjük a tanítást, mégis, az első alkalommal, mikor odakerültem, szept. 1-jétől szólt a szerződésem. 2.) 2018. jún. 15-én kötöttünk ugyan egy határozatlan idejű szerződést teljes munkaidőre, ám az csak augusztus 15-én lépett volna hatályba. Augusztus 14-én szóltam a munkáltatónak, hogy az egész állást nem tudom vállalni, csak heti 3 napban kb. 15 órát, tehát 3/4 állást. Ám nemcsak az óráimat módosították 22-ről 15 re (ami természetes, ez is volt a kérésem), hanem a szerződés hatályba lépésének időpontját is szept. 1-jére! 3.) 27-én voltam már bent az iskolában, értekezleten (miközben nem is volt munkaviszonyom...), senki nem szólt egy szót sem, hogy csináljuk meg a szerződést. Csupán 3-ára hívtak be szerződést aláírni. Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy visszamenőleg már nem tudnak lejelenteni, ezért az ígért 1-je helyett 4-én indul a szerződésem. Kérdés: Elképzelhető, hogy ebben az alapítványi iskolában szórakoznak velem?

--
  Somogyi Györgyi Ilona

Kedves János!
A fiam ebben az évben ment tovább tanulni az iskolájába(pápai szakképzési centrum-Várpalota)Ő eddig is itt tanult sikeresen elvégezte a számítógép szerelői szakképzőt,most le akar érettségizni-számítás technika érdekli ebben képzeli el a jövőjét,angol nyelvből is jó,jelenleg franciát is elkezdte tanulni önszorgalomból-Ő SNI-is erről kaptunk szakértői véleményt 2012-ben akkor töltötte be a 16.évét.Így véglegesítették a szakértői véleményt.Hétfőn az osztályfőnöke mondta,hogy vigyen frissebb papírt,mert ez már régi.Már legalább 4 db fénymásolat ott van ebből az iskolában,mert tankönyv igénylésnél is kellett.Matematikai problémái vannak segédeszközzel jól elboldogul,van motorikus gondja is már kevésbé-kézzel való írásnál lassú géppel gyorsan ír,gyógytornára jár kicsit koordinálni kell a gerincén gyógytornára kapott javaslatot.Gyógytorna van az iskolában is.Amúgy néha kell szólni neki ,hogy ne felejtsen el dolgokat- figyelem zavaros néha.Kérdésem az lenne,hogy kell-e valamit tenni az ügyben,hogy 2012-es a határozat.Vastagon szedett betűkkel le van írva,hogy a szakértői vélemény és a benne foglaltak a tanulmányai befejezéséig érvényes. Vagyis használhat segédeszközöket a matematikai feladatok megoldásához, számológépet,laptopot jegyzetek leírásához,kézírás amennyiben nem kell akkor felelhet szóban.Kell mennünk "frissebb" igazolást kérni a Pedagógiai Szakszolgálathoz?
Köszönettel:Szülő

--
  ofoe

Kedves Orsolya! Ha nincs pedagógiai végzettsége, elvileg nem bízható meg osztályfőnökséggel. Üdvözlettel a Szerkesztőség

--
  ofoe

Kedves H. Róbert! Az osztályokba sorolásnál nyilván pedagógiai szempontok a legfontosabbak. Nem igazán érthető, hogy a gyerek miért nem kerülhetett az óvodástársaival közös csoportba. Javaslom, hogy beszéljen személyesen az beosztást készítő igazgatóval, hátha ennyi is elegendő ahhoz, hogy a döntés megváltozzon. Persze, ha nem sikerül, tovább lehet menni a fenntartóhoz, de reméljük, erre nem lesz szükség.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek