OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. május 21.
» Hozzászólások (2)

Digitális de_generáció 2.0

A május 25-i Digitális pedagógus konferenciára megjelenik A Digitális_de_generáció című kötet bővített és átdolgozott kiadása.

A kötet címének ötlete Gyarmathy Évától származik. Az ő fejezetének az egyik alcíme ugyanis így hangzik: Digitális generáció vagy degeneráció. Így összevonva ez a jelzős szerkezet egyszerre fejezi ki a jelenlegi, digitális jelzővel illetett nemzedék létét, a róla alkotott vélemények ellentmondásosságát. Természetesen tudjuk, hogy nem a generáció digitális, hanem maga a kor, hogy a technikai forradalom következtében alapjaiban alakult át az a szocializációs környezet, amelyben a fiatalok nevelődnek, illetve amelyben az idősebbek élnek, dolgoznak.

A kötet részben az eddigi digitális konferenciákon elhangzott előadások anyagát tartalmazza, részben a másutt megjelent, de a témához szorosan kapcsolódó írásokat közöl. A szerzők között van tudományos kutató, egyetemi oktató, közoktatási szakértő, gyakorló pedagógus és egyetemi hallgató is. A téma megközelítése különböző diszciplínák nézőpontjából történik:a pedagógia, az irodalomtudomány, az informatika, a pszichológia,a szociálpszichológia, a szociológia oldaláról, s ez adhat némi garanciát arra, hogy sikerül viszonylag árnyalt képet mutatni erről a valamennyiünket érintő és foglalkoztató, rendkívül aktuális problematikáról.

A 2012-ben az első Digitális nemzedék konferenciával elindult közös gondolkodás még csak a kezdetén tart, a problémák nagy része körvonalazódott, miközben újabb és újabb megvitatásra érdemes témák bukkannak felszínre, s teszik szükségessé a diskurzus folytatását online és offline formában is.

A digitális világ, illetve annak az iskolára, a pedagógia elméletére és gyakorlatára kifejtett hatása még hosszú ideig napirenden marad. A kötet készítői nem vállalkoznak, és nem is vállalkozhatnak arra, hogy lezárt gondolati íveket adjanak közre. Az összegyűjtött tanulmányok mindegyike első sorban kérdez, válaszadással próbálkozik, de e válaszok elfogadása és cáfolata, illetve kiegészítésük, valamint újabb kérdések megfogalmazása további feladatokat ró a szakmai közvéleményre, nem csupán a tudományos kutatókra, hanem a közoktatás és a felsőoktatás mindennapjaiban működő szakembereke is.

A könyv gondolatmenetét szeretném szemléltetni az egyes fejezetekből idézett részletekkel azzal a nem titkolt szándékkal, hogy sikerül felkelteni az érdeklődést a könyvben szereplő gondolatok iránt, és kedvet csinálni a szakmai diskurzusba való bekapcsolódáshoz. (A részletek sorrendje megfelel az írások kötetbeli sorrendjének.)

1. Egymást váltó generációk

„A digitális generációk színre lépését sokan nem a szokványos nemzedéki váltással magyarázzák. Úgy tartják, az info-kommunikációs technológia, a hálózat alapú kommunikáció, a mobilkommunikáció olyan minőségi változások lehetőségét hordozza, amelyek példa nélküliek az emberiség történetében, és épp ezért a történelem tanulmányozásából fakadó analógiák már nem használhatók. A generációk közötti konfliktus és együttműködés eddigi megnyilvánulási formái helyett gyökeresen fog megváltozni az emberiség története, emberi csoportok kapcsolatrendszere és napjaink információtechnológiai lehetőségei még csak a kezdetét jelentik ennek a posztmodern tömegtársadalmakban – vélelmezi sok kutató.” (Szabolcs Éva)

„Elkészült az ún. Európai Digitális Menetrend, ami az Európa 2020 Stratégia részeként jelent meg. Ebben a menetrendben a digitális készségek, a digitális társadalomban, való jártassághoz szükséges készségek és tudások fejlesztése áll a középpontban . Az e-skills (e-készségek, e-szakértelem) körvonalazása kapcsán a „hogyan tanuljak tanulni” és „az élethosszig tartó tanulásra való felkészülés képessége” kerültek fókuszba.” (Szirbik Gabriella)

„Sajnos nem csak szöveges üzenetek küldésére alkalmas a papír. Előfordul, hogy képeket, karikatúrákat juttatnak el a diákok egymáshoz. Ami akár a tanárt is goromba módon ábrázolja. Ezekkel a képekkel aztán nagyon sok baj tud lenni. Van, hogy a fiúvécébe kiposztolják, kommentelik, lájkolják.” (Hanczár Gergely)

„A tanító, fejlesztő szerep megváltozik. Afféle szürke eminenciásként, háttérből irányító, tanulásszervezővé lesz, messze nagyobb hatékonysággal, mint valaha is lehetett. Ha azonban az oktatás továbbra is ragaszkodik a korábbi patriarchális rendszeréhez és szemléletéhez, a következő generációk lerázzák magukról, és így irányítatlanul fejlődnek, ami senkinek nem jelent sok jót. Az ellenállás már megindult, de egyelőre a diákok kapják a diagnózist, nem az oktatási rendszer.” (Gyarmathy Éva)

„Ebben a pillanatban egyértelművé válik, miért ülünk fordítva a digitális kultúra lován. Egy olyan, cselekvés-és beavatkozás-központú társadalom-és gyermekképnek kellene megelőznie a technológia-és szolgáltatástervezést, amelynek „logosza”, vagyis határozott, normatív, belső késztetettségből származó elképzelése van arról, miért és milyen irányba kívánja formálni a meghatározó viszonyokat. Ehhez már könnyűszerrel hozzáigazíthatóvá válnak a digitális kultúra rendszerszintjei és intézményei, s befolyásolhatóvá a szereplői, hogy azok a leginkább megfelelő módon szolgálják a közössé tett célokat.” (Z. Karvalics László)

2. Digitális generáció

„A korosztályról szóló elméletek közkeletű vélekedése szerint nagyjából az 1980 után születettek egy többé-kevésbé homogén generációt alkotnak. Ezek a fiatalok „már beleszülettek a digitális technológiák világába”, „digitális bevándorló” szüleikhez képest már egy másfajta világban élnek, mások az elvárásaik és a szokásaik a tanulásban, a munka világában és a szabadidő eltöltésében. De vajon részese-e minden fiatal ennek a kultúrának? Mennyire homogén ez a korosztály, mi jellemző a belső struktúrájára, vagy másképpen fogalmazva, milyen jellemzők alapján különülnek el a fiatalok különböző csoportjai az informatikai eszközökhöz való hozzáférés és használat szempontjából Magyarországon?” (Ságvári Bence)

„Ahogy minden társadalmi változás esetében, úgy egy új médium megjelenésekor is félelmek dominálnak kezdetben. Az új jelenséggel kapcsolatos diskurzus főként a veszélyekre, a negatívumokra koncentrál. Ahogy az internet esetében, ugyanúgy a film, a rádió és a televízió megjelenésekor is ugyanaz a mintázat volt leírható. Kezdetben szélsőséges álláspontok: egyik oldalon az optimisták, akik azt vizionálták, hogy a gyerekek számára egy teljesen új világ nyílik meg, a másik oldalon pedig a pesszimisták, akik a gyerekkor eltűnését és a moralitás megszűnését jósolják, illetve féltik a gyerekeket a szexuális és kriminális hatásoktól. Aztán heves társadalmi vita, egyre racionálisabb hangok, majd a középutas, gyakorlati problémákra fókuszáló megközelítés kerül előtérbe.” (Ujhelyi Adrienn)

„Amikor az internetet szabad piactérként értelmezzük, akkor azzal a ténnyel is számolnunk kell, hogy különböző iskolázottságú, intelligenciájú, és karakterjellemzőiben jelentősen eltérő emberek között alakulhat ki spontán interakció. Ezen helyzetek egy része kiábrándítóan hathat, mert a résztvevők között olyannyira különbözik a társalgási stílus, a szóhasználat, a nyelvi jellemzők, a vitakultúra vagy egy-egy konfliktus megoldóképlete.” (Tari Annamária)

„2000. óta felnövőben van egy új generáció: a mostani óvodások vagy alsós kisiskolások, akik a tényleges írás-olvasástudás előtt tesznek szert IKT kompetenciára és „információs írástudásra”. A számítógépes ellátás és a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével ugyanis ebből a korosztályból sokan 3-4 évesen elkezdik aktívan használni a számítógépet, hogy a legújabb játékokkal játsszanak, állatos „cuki” képeket, videókat nézegessenek a Flickr-en, vagy a YouTube-on. A rutin észrevétlenül alakul ki: keresés a Google-al, menühasználat az egyszervolt.hu oldalain, transzferábilis játékrutin a startlapjatekok.hu játékainak használatával, filekezelés a digitális fényképezőgépekkel, vagy éppen mobilokkal készített képek mentésével. De ennek a korosztálynak nemcsak az IKT kompetenciája, hanem a web2-es rutinja is szinte automatikusan alakul ki.”(Héder Klára)

„Nemcsak a képek, de mindenfajta információ állandósága is csökken. Nagyon gyorsan értesülünk a hírekről, szinte online követhetjük egy-egy háború vagy forradalom, egy utcai összecsapás vagy bombázás eseményeit. De attól, hogy az eseményekkel szinte egyidejű kapcsolatban állunk, a hírek sokkal gyorsabban el is avulnak. Ma már nem a napilapokból értesülünk arról, mi történt fél nappal korábban – és ettől teljesen átalakult a nyomtatott újságok feladata, és ezzel szövegük, felépítésük, gondolkodásmódjuk is. Ha azonban egy online kiadást nézünk meg, azt látjuk, hogy nem tudjuk megmondani, milyen volt a tegnapi vagy a múlt heti újság: ezek a portálok folyamatos mozgásban vannak. És miközben különféle cikkek, írások, bejegyzések egyrészt elképesztő mennyiségben keletkeznek és őrződnek meg, másrészt viszont nem lehetünk biztosak abban, hogy amit ma egy portálon látunk, az tegnap is így nézett-e ki, és holnap megtalálható lesz-e.” (Fenyő D. György)

3. Digitális pedagógus

„Véleményem szerint az idősebb generáció arra alkalmas és hajlandó tagjainak, ha megkésve is, de valamilyen tájékoztatási, tanítási, útmutatási kötelezettsége azért van. Nem kétséges, hogy (a nevelési kérdésekben is meglehetősen tehetetlen) társadalmunk, ezt (a szintén meglehetősen tehetetlen intézményétől) az iskolától várja el. Az iskola azonban még a társadalomnál is felkészületlenebb e témában, Nagy részük nem igazodik el az új digitális világban, nem igazán ismeri az internetes közösségi hálózatokat, nagyon nehezen találja meg a helyét, és nem tud részt venni a körülötte levő internetes világ történéseiben. A legnépszerűbbnek mondott általános közösségi és a legismertebb médiamegosztó oldalt a kollégák jó része negatív aspektusban emlegeti a tanári szobában, sok esetben ördögtől megszállott dolognak, jobb esetben az iskola számára kényelmetlen és veszélyes helynek tartják. Ugyanakkor többnyire járatlanok az említett, a diákok körében rendkívül népszerű oldalak használatában.” (Bedő Ferenc)

„A digitális tanulási környezet ideális tanulója egyre növekvő autonómiával munkálkodik saját, személyes tudásrendszerének kialakításán, továbbfejlesztésén, a felelősség egyre nagyobb részét veszi át saját tanulásának eredményességéért. Ehhez képesnek kell lennie arra, hogy felfedezze saját tanulási preferenciáit, tudatosan fejlesztenie kell tanulási módszereit. Meg kell tanulnia saját tanulásának irányítását és szervezését, ami magában foglalja az egyes témák feldolgozásának „útvonalválasztását” és a tanulás ütemezését is. A digitális tanulási környezetek folyamatosan gazdagodó eszköztára azt szolgálja, hogy a tanuló érdeklődésének, kognitív stílusának és tanulási preferenciáinak megfelelően a lehető legmesszebb jusson el ismeretei bővítésében, képességei kifejlesztésében, képes legyen személyes tanulási hálózatának folyamatos építésére és megújítására.” (Komenczi Bertalan)

„Az oktatáscentrikus szemlélet egyszerre előny és egyszerre hátrány. Előnyként mutatkozik, hogy a kompetenciarendszer képes összekapcsolni az online és a hagyományos offline környezetben végzett tevékenységeket. Szintén előny, hogy az oktatás zárt világa számára olyan intézményi kereteken túlmutató célokat fogalmaz meg, olyan módszereket és megoldásokat javasol, amelyek az intézményesült oktatás zárt kereteit is könnyedén lépik át. A domináns oktatáscentrikusság ugyanakkor hátrány is, mivel a fejlesztést strukturális és koncepcionális szinten is egyértelműen az iskola keretei között tartja, pedig semmi akadálya nem lenne az iskolai környezet felé történő kiterjesztésnek.” (Ollé János)

„Röviden tehát az a véleményem, hogy az iskolai plágiumok mai elszaporodása egy olyan kulturális átalakulás mint háttér előtt rajzolódik ki, amelynek keretében egyre inkább megszűnik a hagyományhoz való kapcsolódás identitásalakító ereje. A tanuló persze tudja, hogy vétséget követ el, de egyre kevésbé tudja, hogy ez miért vétség, vagy legalábbis, hogy miért főbenjáró vétség. A szerző megjelölése ugyanis az ő szemében alaki követelmény, és nem a mondandó része.” (Knausz Imre)

„Felvetődik a kérdés, hogy van-e, és mi lehet a szerepe az iskolának a leszakadó fiatalok és a digitális kultúra találkozásának elősegítésében. Két szempontból is izgalmas a felvetés: egyrészt, mert megkerülhetetlen a társadalmi felelősség kérdése akkor, amikor azt látjuk, hogy a gazdasági-, kulturális- és digitális leszakadás egymással összefüggésben, egymást erősítve jelenik meg a szóban forgó fiatalok életében, tovább szűkítve a társadalmi mobilitás amúgy is szinte átjárhatatlan csatornáit. Másrészt azért, mert a digitális eszközök alkalmazása, avatott mesterek segítségével, messze a saját használatukon túlmutató kompetenciafejlesztő hatással bír(hat), ezzel javítva a tanulók önértékelését és iskolai esélyeit.” (Földes Petra)

4. A digitális világ kihívásai

„Ma Magyarországon sajnos azonban még annyi egzisztenciális és szakmai érdek kötődik a status quo fenntartásához, hogy az iskola világa a legmerevebb rendszer, melyet elképzelni tudunk. Hiába vannak osztályok, amelyekben a roma gyerekek megszólalni ugyan nem tudnak fogalmi nyelven, de a digitális tábla segítségével szóban (formailag írásban, gyakorlatilag azonban ez afféle „másodlagos szóbeliség”-et jelent, Balázs Géza szavával szólva) és képek segítségével egészen jól elboldogulnak egy számukra tulajdonképpen „idegen” kultúrában. Mi mégsem vesszük tudomásul a tényt, hogy tanítani, tanulni, élni, boldognak lenni másképpen is lehetséges, nem csupán az európai civilizáció mércéi szerint. S ezért nem az ebbe való belegyömöszölés kellene, hogy legyen a feladatunk az iskolában, hanem az érzelmi és értelmi intelligencia fejlesztése. A szabadságérzés megteremtése. Az önmegismerés lehetőségeinek megmutatása.” (Fűzfa Balázs)

„A tanár a Facebookon is tanár. Vagy mégsem? Aki az iskolában normák és értékek képviselője, mit tegyen, ha a neten a normák folyamatos megszegését és az értékek megtagadását tapasztalja? Ha kifogásolja pl. a tanulók trágár beszédét vagy a beszélgetések során előkerülő kisebb-nagyobb stikliket, könnyen elveszítheti a hitelét, sőt előbb-utóbb letiltják, kizárják a kommunikációból. Ha viszont nem teszi szóvá a normaszegést, cinkossá válik, hallgatólagosan elfogadja mindezt. És fordítva: ha a tanulók elolvashatják a tanár nem nekik szóló bejegyzéseit, magánjellegű képeit vagy éppen mások róla szóló posztjait, ez mennyiben kezdi ki a tanári imázst? Ezeken a problémákon persze segíthetünk azzal, ha ügyesen adagoljuk a jogosultságokat, és nem mindenkinek mutatunk meg mindent magunkból. De vajon nem azért vagyunk-e a Facebookon – egyebek mellett –, hogy megmutassuk magunkat tanítványainknak?” (Knausz Imre)

„Interjúalanyaim nagy többsége szerint a modern kommunikációs eszközök használata nem csökkenti a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások mennyiségét. Voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a modern kapcsolattartási módok inkább elősegítik, intenzívebbé és naprakészebbé teszik ezeket a találkozásokat. Ha baj van, úgyis bejön a szülő az iskolába, mondták többen. Néhány kolléga ezzel szemben úgy gondolta, hogy az új kommunikációs lehetőségek használata magával hozta a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások számának csökkenését, mert például elhaltak a tanárok délelőtti személyes fogadóórái. Egy másik interjúalanyom szerint csak a felesleges találkozások épültek le. Ismét más szerint azok a személyes találkozások szűntek meg, amelyeket a szülő csak nehézségek árán tudott kiszorítani az idejéből. A mobiltelefon vagy az internet használatának időtakarékosabb volta nagy segítség ezekben a helyzetekben.” (Tobisch Márta)

„Az Ipsos legújabb kutatása szerint a magyar mobilhasználók kétharmada 2011-12-re okostelefonra váltott; 2012-ben 2,3 millióan használtak ilyen készüléket Magyarországon. Ezeknek a felhasználóknak több mint a fele úgy érzi, nehezen bírna ki egyetlen napot is telefonja nélkül, mert az a szórakozás, a kapcsolattartás és az informálódás nélkülözhetetlen eszköze. Az okostelefon-használó átlagosan 75 percet mobilozik, ebből azonban mindössze 7 perc 25 másodpercet telefonál: a többi időt facebookozással, twitterezéssel, zenehallgatással, hírolvasással és játékkal tölti. Sms-ezés helyett pedig e-maileket ír, méghozzá a nap bármely szakában, a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Az okostelefonnal rendelkezők 24%-a kevésbé érzi magányosnak magát, mióta ilyen mobilkészüléket használ.” (Szatmáry Nóra)

„Az már evidenciának számít, hogy a fiatalok napi használói az internetnek, idejük nagy részét a közösségi oldalakon, online játékok használatával töltik. Az e-zaklatásban érintett és nem érintett csoportra egyaránt jellemző, hogy maguktól, egyedül tanultak internetezni. A tanulók és szüleik, pedagógusaik közötti technikai jártasságbeli különbségek érezhetőek voltak az interjúk során. Az internetező szülők kisebb része munkához, nagyobb része azonban éppúgy játékkal, közösségi oldalak látogatásával, cseteléssel tölti szabadidejét, mint gyerekeik. Saját tapasztalatból tudom azonban azt is, milyen nehéz bevezetni a szabadidőben oly kedvelt alkalmazásokat az oktatási folyamatba: „Jaj Tanárnő! Legalább a Facebookot hagyja meg nekünk az iskola!”. Pedig a jelenlétünk, példamutató kommunikációnk, tevékenységünk, online-konfliktusmegoldási módszereink is lényegesek. A pedagógusok körében újra és újra jogos kérdésként merül fel, mit tehetnének az elektronikus zaklatás megelőzéséért, minimális szintre szorításáért. A rövid válasz a kérdésre egyrészről az, hogy elsőként a pedagógusoknak kell megismerniük az internethasználat előnyeit és hátrányait, továbbá fokozatosan aktív és produktív internethasználóvá kell válniuk.” (Domonkos Katalin.)

Kiadja az Underground Kiadó.
Alkotó szerkesztő: Szekszárdi Júlia
Szerkesztők: Lévai Dóra és Tóth-Mózer Szilvia

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2013. május 26.
Kedves Márta, nagyon szépen köszönjük az ajánlást.
Betlehem Márta | 2013. május 26.
Én megvettem és elolvastam. Mindenkinek sok szeretettel ajánlom. :)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek