OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. május 21.
» Hozzászólások (2)

Digitális de_generáció 2.0

A május 25-i Digitális pedagógus konferenciára megjelenik A Digitális_de_generáció című kötet bővített és átdolgozott kiadása.

A kötet címének ötlete Gyarmathy Évától származik. Az ő fejezetének az egyik alcíme ugyanis így hangzik: Digitális generáció vagy degeneráció. Így összevonva ez a jelzős szerkezet egyszerre fejezi ki a jelenlegi, digitális jelzővel illetett nemzedék létét, a róla alkotott vélemények ellentmondásosságát. Természetesen tudjuk, hogy nem a generáció digitális, hanem maga a kor, hogy a technikai forradalom következtében alapjaiban alakult át az a szocializációs környezet, amelyben a fiatalok nevelődnek, illetve amelyben az idősebbek élnek, dolgoznak.

A kötet részben az eddigi digitális konferenciákon elhangzott előadások anyagát tartalmazza, részben a másutt megjelent, de a témához szorosan kapcsolódó írásokat közöl. A szerzők között van tudományos kutató, egyetemi oktató, közoktatási szakértő, gyakorló pedagógus és egyetemi hallgató is. A téma megközelítése különböző diszciplínák nézőpontjából történik:a pedagógia, az irodalomtudomány, az informatika, a pszichológia,a szociálpszichológia, a szociológia oldaláról, s ez adhat némi garanciát arra, hogy sikerül viszonylag árnyalt képet mutatni erről a valamennyiünket érintő és foglalkoztató, rendkívül aktuális problematikáról.

A 2012-ben az első Digitális nemzedék konferenciával elindult közös gondolkodás még csak a kezdetén tart, a problémák nagy része körvonalazódott, miközben újabb és újabb megvitatásra érdemes témák bukkannak felszínre, s teszik szükségessé a diskurzus folytatását online és offline formában is.

A digitális világ, illetve annak az iskolára, a pedagógia elméletére és gyakorlatára kifejtett hatása még hosszú ideig napirenden marad. A kötet készítői nem vállalkoznak, és nem is vállalkozhatnak arra, hogy lezárt gondolati íveket adjanak közre. Az összegyűjtött tanulmányok mindegyike első sorban kérdez, válaszadással próbálkozik, de e válaszok elfogadása és cáfolata, illetve kiegészítésük, valamint újabb kérdések megfogalmazása további feladatokat ró a szakmai közvéleményre, nem csupán a tudományos kutatókra, hanem a közoktatás és a felsőoktatás mindennapjaiban működő szakembereke is.

A könyv gondolatmenetét szeretném szemléltetni az egyes fejezetekből idézett részletekkel azzal a nem titkolt szándékkal, hogy sikerül felkelteni az érdeklődést a könyvben szereplő gondolatok iránt, és kedvet csinálni a szakmai diskurzusba való bekapcsolódáshoz. (A részletek sorrendje megfelel az írások kötetbeli sorrendjének.)

1. Egymást váltó generációk

„A digitális generációk színre lépését sokan nem a szokványos nemzedéki váltással magyarázzák. Úgy tartják, az info-kommunikációs technológia, a hálózat alapú kommunikáció, a mobilkommunikáció olyan minőségi változások lehetőségét hordozza, amelyek példa nélküliek az emberiség történetében, és épp ezért a történelem tanulmányozásából fakadó analógiák már nem használhatók. A generációk közötti konfliktus és együttműködés eddigi megnyilvánulási formái helyett gyökeresen fog megváltozni az emberiség története, emberi csoportok kapcsolatrendszere és napjaink információtechnológiai lehetőségei még csak a kezdetét jelentik ennek a posztmodern tömegtársadalmakban – vélelmezi sok kutató.” (Szabolcs Éva)

„Elkészült az ún. Európai Digitális Menetrend, ami az Európa 2020 Stratégia részeként jelent meg. Ebben a menetrendben a digitális készségek, a digitális társadalomban, való jártassághoz szükséges készségek és tudások fejlesztése áll a középpontban . Az e-skills (e-készségek, e-szakértelem) körvonalazása kapcsán a „hogyan tanuljak tanulni” és „az élethosszig tartó tanulásra való felkészülés képessége” kerültek fókuszba.” (Szirbik Gabriella)

„Sajnos nem csak szöveges üzenetek küldésére alkalmas a papír. Előfordul, hogy képeket, karikatúrákat juttatnak el a diákok egymáshoz. Ami akár a tanárt is goromba módon ábrázolja. Ezekkel a képekkel aztán nagyon sok baj tud lenni. Van, hogy a fiúvécébe kiposztolják, kommentelik, lájkolják.” (Hanczár Gergely)

„A tanító, fejlesztő szerep megváltozik. Afféle szürke eminenciásként, háttérből irányító, tanulásszervezővé lesz, messze nagyobb hatékonysággal, mint valaha is lehetett. Ha azonban az oktatás továbbra is ragaszkodik a korábbi patriarchális rendszeréhez és szemléletéhez, a következő generációk lerázzák magukról, és így irányítatlanul fejlődnek, ami senkinek nem jelent sok jót. Az ellenállás már megindult, de egyelőre a diákok kapják a diagnózist, nem az oktatási rendszer.” (Gyarmathy Éva)

„Ebben a pillanatban egyértelművé válik, miért ülünk fordítva a digitális kultúra lován. Egy olyan, cselekvés-és beavatkozás-központú társadalom-és gyermekképnek kellene megelőznie a technológia-és szolgáltatástervezést, amelynek „logosza”, vagyis határozott, normatív, belső késztetettségből származó elképzelése van arról, miért és milyen irányba kívánja formálni a meghatározó viszonyokat. Ehhez már könnyűszerrel hozzáigazíthatóvá válnak a digitális kultúra rendszerszintjei és intézményei, s befolyásolhatóvá a szereplői, hogy azok a leginkább megfelelő módon szolgálják a közössé tett célokat.” (Z. Karvalics László)

2. Digitális generáció

„A korosztályról szóló elméletek közkeletű vélekedése szerint nagyjából az 1980 után születettek egy többé-kevésbé homogén generációt alkotnak. Ezek a fiatalok „már beleszülettek a digitális technológiák világába”, „digitális bevándorló” szüleikhez képest már egy másfajta világban élnek, mások az elvárásaik és a szokásaik a tanulásban, a munka világában és a szabadidő eltöltésében. De vajon részese-e minden fiatal ennek a kultúrának? Mennyire homogén ez a korosztály, mi jellemző a belső struktúrájára, vagy másképpen fogalmazva, milyen jellemzők alapján különülnek el a fiatalok különböző csoportjai az informatikai eszközökhöz való hozzáférés és használat szempontjából Magyarországon?” (Ságvári Bence)

„Ahogy minden társadalmi változás esetében, úgy egy új médium megjelenésekor is félelmek dominálnak kezdetben. Az új jelenséggel kapcsolatos diskurzus főként a veszélyekre, a negatívumokra koncentrál. Ahogy az internet esetében, ugyanúgy a film, a rádió és a televízió megjelenésekor is ugyanaz a mintázat volt leírható. Kezdetben szélsőséges álláspontok: egyik oldalon az optimisták, akik azt vizionálták, hogy a gyerekek számára egy teljesen új világ nyílik meg, a másik oldalon pedig a pesszimisták, akik a gyerekkor eltűnését és a moralitás megszűnését jósolják, illetve féltik a gyerekeket a szexuális és kriminális hatásoktól. Aztán heves társadalmi vita, egyre racionálisabb hangok, majd a középutas, gyakorlati problémákra fókuszáló megközelítés kerül előtérbe.” (Ujhelyi Adrienn)

„Amikor az internetet szabad piactérként értelmezzük, akkor azzal a ténnyel is számolnunk kell, hogy különböző iskolázottságú, intelligenciájú, és karakterjellemzőiben jelentősen eltérő emberek között alakulhat ki spontán interakció. Ezen helyzetek egy része kiábrándítóan hathat, mert a résztvevők között olyannyira különbözik a társalgási stílus, a szóhasználat, a nyelvi jellemzők, a vitakultúra vagy egy-egy konfliktus megoldóképlete.” (Tari Annamária)

„2000. óta felnövőben van egy új generáció: a mostani óvodások vagy alsós kisiskolások, akik a tényleges írás-olvasástudás előtt tesznek szert IKT kompetenciára és „információs írástudásra”. A számítógépes ellátás és a szélessávú internet-hozzáférés elterjedésével ugyanis ebből a korosztályból sokan 3-4 évesen elkezdik aktívan használni a számítógépet, hogy a legújabb játékokkal játsszanak, állatos „cuki” képeket, videókat nézegessenek a Flickr-en, vagy a YouTube-on. A rutin észrevétlenül alakul ki: keresés a Google-al, menühasználat az egyszervolt.hu oldalain, transzferábilis játékrutin a startlapjatekok.hu játékainak használatával, filekezelés a digitális fényképezőgépekkel, vagy éppen mobilokkal készített képek mentésével. De ennek a korosztálynak nemcsak az IKT kompetenciája, hanem a web2-es rutinja is szinte automatikusan alakul ki.”(Héder Klára)

„Nemcsak a képek, de mindenfajta információ állandósága is csökken. Nagyon gyorsan értesülünk a hírekről, szinte online követhetjük egy-egy háború vagy forradalom, egy utcai összecsapás vagy bombázás eseményeit. De attól, hogy az eseményekkel szinte egyidejű kapcsolatban állunk, a hírek sokkal gyorsabban el is avulnak. Ma már nem a napilapokból értesülünk arról, mi történt fél nappal korábban – és ettől teljesen átalakult a nyomtatott újságok feladata, és ezzel szövegük, felépítésük, gondolkodásmódjuk is. Ha azonban egy online kiadást nézünk meg, azt látjuk, hogy nem tudjuk megmondani, milyen volt a tegnapi vagy a múlt heti újság: ezek a portálok folyamatos mozgásban vannak. És miközben különféle cikkek, írások, bejegyzések egyrészt elképesztő mennyiségben keletkeznek és őrződnek meg, másrészt viszont nem lehetünk biztosak abban, hogy amit ma egy portálon látunk, az tegnap is így nézett-e ki, és holnap megtalálható lesz-e.” (Fenyő D. György)

3. Digitális pedagógus

„Véleményem szerint az idősebb generáció arra alkalmas és hajlandó tagjainak, ha megkésve is, de valamilyen tájékoztatási, tanítási, útmutatási kötelezettsége azért van. Nem kétséges, hogy (a nevelési kérdésekben is meglehetősen tehetetlen) társadalmunk, ezt (a szintén meglehetősen tehetetlen intézményétől) az iskolától várja el. Az iskola azonban még a társadalomnál is felkészületlenebb e témában, Nagy részük nem igazodik el az új digitális világban, nem igazán ismeri az internetes közösségi hálózatokat, nagyon nehezen találja meg a helyét, és nem tud részt venni a körülötte levő internetes világ történéseiben. A legnépszerűbbnek mondott általános közösségi és a legismertebb médiamegosztó oldalt a kollégák jó része negatív aspektusban emlegeti a tanári szobában, sok esetben ördögtől megszállott dolognak, jobb esetben az iskola számára kényelmetlen és veszélyes helynek tartják. Ugyanakkor többnyire járatlanok az említett, a diákok körében rendkívül népszerű oldalak használatában.” (Bedő Ferenc)

„A digitális tanulási környezet ideális tanulója egyre növekvő autonómiával munkálkodik saját, személyes tudásrendszerének kialakításán, továbbfejlesztésén, a felelősség egyre nagyobb részét veszi át saját tanulásának eredményességéért. Ehhez képesnek kell lennie arra, hogy felfedezze saját tanulási preferenciáit, tudatosan fejlesztenie kell tanulási módszereit. Meg kell tanulnia saját tanulásának irányítását és szervezését, ami magában foglalja az egyes témák feldolgozásának „útvonalválasztását” és a tanulás ütemezését is. A digitális tanulási környezetek folyamatosan gazdagodó eszköztára azt szolgálja, hogy a tanuló érdeklődésének, kognitív stílusának és tanulási preferenciáinak megfelelően a lehető legmesszebb jusson el ismeretei bővítésében, képességei kifejlesztésében, képes legyen személyes tanulási hálózatának folyamatos építésére és megújítására.” (Komenczi Bertalan)

„Az oktatáscentrikus szemlélet egyszerre előny és egyszerre hátrány. Előnyként mutatkozik, hogy a kompetenciarendszer képes összekapcsolni az online és a hagyományos offline környezetben végzett tevékenységeket. Szintén előny, hogy az oktatás zárt világa számára olyan intézményi kereteken túlmutató célokat fogalmaz meg, olyan módszereket és megoldásokat javasol, amelyek az intézményesült oktatás zárt kereteit is könnyedén lépik át. A domináns oktatáscentrikusság ugyanakkor hátrány is, mivel a fejlesztést strukturális és koncepcionális szinten is egyértelműen az iskola keretei között tartja, pedig semmi akadálya nem lenne az iskolai környezet felé történő kiterjesztésnek.” (Ollé János)

„Röviden tehát az a véleményem, hogy az iskolai plágiumok mai elszaporodása egy olyan kulturális átalakulás mint háttér előtt rajzolódik ki, amelynek keretében egyre inkább megszűnik a hagyományhoz való kapcsolódás identitásalakító ereje. A tanuló persze tudja, hogy vétséget követ el, de egyre kevésbé tudja, hogy ez miért vétség, vagy legalábbis, hogy miért főbenjáró vétség. A szerző megjelölése ugyanis az ő szemében alaki követelmény, és nem a mondandó része.” (Knausz Imre)

„Felvetődik a kérdés, hogy van-e, és mi lehet a szerepe az iskolának a leszakadó fiatalok és a digitális kultúra találkozásának elősegítésében. Két szempontból is izgalmas a felvetés: egyrészt, mert megkerülhetetlen a társadalmi felelősség kérdése akkor, amikor azt látjuk, hogy a gazdasági-, kulturális- és digitális leszakadás egymással összefüggésben, egymást erősítve jelenik meg a szóban forgó fiatalok életében, tovább szűkítve a társadalmi mobilitás amúgy is szinte átjárhatatlan csatornáit. Másrészt azért, mert a digitális eszközök alkalmazása, avatott mesterek segítségével, messze a saját használatukon túlmutató kompetenciafejlesztő hatással bír(hat), ezzel javítva a tanulók önértékelését és iskolai esélyeit.” (Földes Petra)

4. A digitális világ kihívásai

„Ma Magyarországon sajnos azonban még annyi egzisztenciális és szakmai érdek kötődik a status quo fenntartásához, hogy az iskola világa a legmerevebb rendszer, melyet elképzelni tudunk. Hiába vannak osztályok, amelyekben a roma gyerekek megszólalni ugyan nem tudnak fogalmi nyelven, de a digitális tábla segítségével szóban (formailag írásban, gyakorlatilag azonban ez afféle „másodlagos szóbeliség”-et jelent, Balázs Géza szavával szólva) és képek segítségével egészen jól elboldogulnak egy számukra tulajdonképpen „idegen” kultúrában. Mi mégsem vesszük tudomásul a tényt, hogy tanítani, tanulni, élni, boldognak lenni másképpen is lehetséges, nem csupán az európai civilizáció mércéi szerint. S ezért nem az ebbe való belegyömöszölés kellene, hogy legyen a feladatunk az iskolában, hanem az érzelmi és értelmi intelligencia fejlesztése. A szabadságérzés megteremtése. Az önmegismerés lehetőségeinek megmutatása.” (Fűzfa Balázs)

„A tanár a Facebookon is tanár. Vagy mégsem? Aki az iskolában normák és értékek képviselője, mit tegyen, ha a neten a normák folyamatos megszegését és az értékek megtagadását tapasztalja? Ha kifogásolja pl. a tanulók trágár beszédét vagy a beszélgetések során előkerülő kisebb-nagyobb stikliket, könnyen elveszítheti a hitelét, sőt előbb-utóbb letiltják, kizárják a kommunikációból. Ha viszont nem teszi szóvá a normaszegést, cinkossá válik, hallgatólagosan elfogadja mindezt. És fordítva: ha a tanulók elolvashatják a tanár nem nekik szóló bejegyzéseit, magánjellegű képeit vagy éppen mások róla szóló posztjait, ez mennyiben kezdi ki a tanári imázst? Ezeken a problémákon persze segíthetünk azzal, ha ügyesen adagoljuk a jogosultságokat, és nem mindenkinek mutatunk meg mindent magunkból. De vajon nem azért vagyunk-e a Facebookon – egyebek mellett –, hogy megmutassuk magunkat tanítványainknak?” (Knausz Imre)

„Interjúalanyaim nagy többsége szerint a modern kommunikációs eszközök használata nem csökkenti a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások mennyiségét. Voltak, akik egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a modern kapcsolattartási módok inkább elősegítik, intenzívebbé és naprakészebbé teszik ezeket a találkozásokat. Ha baj van, úgyis bejön a szülő az iskolába, mondták többen. Néhány kolléga ezzel szemben úgy gondolta, hogy az új kommunikációs lehetőségek használata magával hozta a pedagógusok és szülők közti személyes találkozások számának csökkenését, mert például elhaltak a tanárok délelőtti személyes fogadóórái. Egy másik interjúalanyom szerint csak a felesleges találkozások épültek le. Ismét más szerint azok a személyes találkozások szűntek meg, amelyeket a szülő csak nehézségek árán tudott kiszorítani az idejéből. A mobiltelefon vagy az internet használatának időtakarékosabb volta nagy segítség ezekben a helyzetekben.” (Tobisch Márta)

„Az Ipsos legújabb kutatása szerint a magyar mobilhasználók kétharmada 2011-12-re okostelefonra váltott; 2012-ben 2,3 millióan használtak ilyen készüléket Magyarországon. Ezeknek a felhasználóknak több mint a fele úgy érzi, nehezen bírna ki egyetlen napot is telefonja nélkül, mert az a szórakozás, a kapcsolattartás és az informálódás nélkülözhetetlen eszköze. Az okostelefon-használó átlagosan 75 percet mobilozik, ebből azonban mindössze 7 perc 25 másodpercet telefonál: a többi időt facebookozással, twitterezéssel, zenehallgatással, hírolvasással és játékkal tölti. Sms-ezés helyett pedig e-maileket ír, méghozzá a nap bármely szakában, a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Az okostelefonnal rendelkezők 24%-a kevésbé érzi magányosnak magát, mióta ilyen mobilkészüléket használ.” (Szatmáry Nóra)

„Az már evidenciának számít, hogy a fiatalok napi használói az internetnek, idejük nagy részét a közösségi oldalakon, online játékok használatával töltik. Az e-zaklatásban érintett és nem érintett csoportra egyaránt jellemző, hogy maguktól, egyedül tanultak internetezni. A tanulók és szüleik, pedagógusaik közötti technikai jártasságbeli különbségek érezhetőek voltak az interjúk során. Az internetező szülők kisebb része munkához, nagyobb része azonban éppúgy játékkal, közösségi oldalak látogatásával, cseteléssel tölti szabadidejét, mint gyerekeik. Saját tapasztalatból tudom azonban azt is, milyen nehéz bevezetni a szabadidőben oly kedvelt alkalmazásokat az oktatási folyamatba: „Jaj Tanárnő! Legalább a Facebookot hagyja meg nekünk az iskola!”. Pedig a jelenlétünk, példamutató kommunikációnk, tevékenységünk, online-konfliktusmegoldási módszereink is lényegesek. A pedagógusok körében újra és újra jogos kérdésként merül fel, mit tehetnének az elektronikus zaklatás megelőzéséért, minimális szintre szorításáért. A rövid válasz a kérdésre egyrészről az, hogy elsőként a pedagógusoknak kell megismerniük az internethasználat előnyeit és hátrányait, továbbá fokozatosan aktív és produktív internethasználóvá kell válniuk.” (Domonkos Katalin.)

Kiadja az Underground Kiadó.
Alkotó szerkesztő: Szekszárdi Júlia
Szerkesztők: Lévai Dóra és Tóth-Mózer Szilvia

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2013. május 26.
Kedves Márta, nagyon szépen köszönjük az ajánlást.
Betlehem Márta | 2013. május 26.
Én megvettem és elolvastam. Mindenkinek sok szeretettel ajánlom. :)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.03.23.
Új informatikai kerettantervet készített az IVSZ
Új, a digitális kompetenciák fejlesztését támogató informatikai kerettantervet készített az Informatikai Vállalkozások Szövetsége,amelyet hamarosan eljuttat az illetékes hatóságoknak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.03.23.
Kulcscsomóval dobott fejbe egy gyereket a hittanórán a babócsai plébános
Rendetlenkedtek a gyerekek a babócsai iskolában hittanórán, a plébános pedig úgy akarta fegyelmezni őket, hogy egy kulcscsomót dobott közéjük. Nem azt a gyereket találta el, akinek szánta...
(Forrás: Sonline)
--
2017.03.23.
Jobban kéne szabályozni az iskolai fegyelmezést
Az ombudsman szerint további garanciákat kell illeszteni az iskolai fegyelmi eljárás jogi szabályozásába, a bizonytalanságok ugyanis könnyen vezethetnek visszás esetekhez - közölte az Alapvet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
Hatszázmillió gyermeket fenyegethet vízhiány
A világon 2040-re minden negyedik gyerek – nagyjából 600 millió kiskorú – olyan térségben fog élni, ahol a vízforrások „rendkívül szűkösek” – derült ki az ENSZ Gyermekalapjának...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.03.23.
Borzasztó helyzetben az iskoláskorú afgán gyerekek
Az afgán gyermekek csaknem egyharmada nem jár iskolába, és sokukat munkára fogják, fiatalságuk ellenére besorozzák katonának vagy korai házasságokba kényszerítik - hívta fel a figyelmet...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.23.
A topiskola és a jó iskola
Éppen zajlik a középiskolai felvételi vonalhúzása, április körül lesz az általános iskolai beiratkozás Az általános és középiskolai rangsorok divatosságát mi sem mutatja jobban, minthogy...
(Forrás: Index- 10 perc iskola blog)
--
2017.03.23.
Inkább Harry Pottert olvassanak alsóban, mint Jókait - interjú Csépe Valériával
A mindennapos testnevelést megtartaná, de értelmes tartalommal töltené meg, a tanárok szabadságát a kerettantervek helyett tantervi ajánlásokkal lehetne növelni. Csépe Valéria nem politikai...
(Forrás: Index)
--
2017.03.22.
Ennél jobb dolgot nem is találhatott volna ki az ELTE: jön az egyetemi ombudsman
A felsőoktatási intézmény közleménye szerint a közelmúltban az Eötvös Loránd Tudományegyetem is szembesült azzal, hogy a megszokott intézményi struktúrák és eljárások sok esetben el...
(Forrás: Eduline)
--
2017.03.22.
Újabb változás előtt áll a BME gazdasági kara, jön az új dékán
A dékáni posztra két pályázat érkezett: Koltai Tamástól, a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi tanárától és Margitay Tihamér jelenlegi megbízott dékántól, a Filozó...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[OFOE:] Jogos az észrevétel. A végéről lemaradt a szerző neve: Gyarmathy Éva írja ezt a sorozatot, a főoldalon fenn is volt, meg itt is látható a portréja, de valóban mulasztás volt a részünkről, hogy az írás végéről hiányzik a név. Azóta már a 27. résznél tartunk, és remélem, […]
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[paligreg:] Ki a szerző?
PSZICHOháttér 16. – Kognitív disszonancia – avagy miért ragadunk bele a rosszba is »

--

[H. Zsuzsa:] Kedves Károly! Nagyon köszönöm a videót és a könyvtippet is, várólistára tettem, hamarosan sort is kerítek rá. :-) Érdekelne a szabadtanulásos feladatgyűjtemény is, ami a videóban szerepelt, mint elérhető jógyakorlat. Próbáltam megkeresni a hálón, de nem találtam. :-( […]
Nem lehet abbahagyni - 2. Mindannyian mások vagyunk »

--

[Leiner Károly:] Én is sajnálom Anna, mert az általad leírt eset valóban "csak" a pedagóguson múlik: van addig több mint félév. Fel lehet készülni, elő lehet készíteni a kislány fogadását. Ennek ellenére megértem én is, hiszen nem ismeri ezt a területet, nincs felkészítve rá, tart […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Anna:] 'Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell!' Ezt a kérdést csütörtökön feltettem egy olyan tanítónak, akinek a 4. […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Minden szava fontos és igaz. De kiemelnék egy gondolatot, ami az alfa és az omega, és amire mondhatni törvény van, hogy ne lehessen betartani: "Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló […]
Sikeres integráció - javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából 2. »

--

[Tokaji Ildikó:] Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással - különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami […]
Neked mindegy? Nekem nem! »

--

[fruzset:] Kedves Hozzászólók! Régebben is voltak magatartászavaros gyerekek, kevesebb IQ-val rendelkezők, stb...25 évvel ezelőtt kisegítő osztályokként működtek, részben integráltan, zökkenőmentesen a többi osztály mellett, egy intézményen belül 10-12 fős gyereklétszámmal. Az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Fekete Hajni:] Ez nagyon jó! Nagyon remélem, hogy sokan reagálnak majd rá a szakmából is...! Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Sikeres integráció - Javaslatok egy tanító-gyógypedagógus tollából »

--

[Mia:] A bizalom szerepe nagyon fontos szerintem, főleg az lenne jó, ha a problémákat lenne kinek elmondani. Akkor kevesebb ilyennel szembesülnénk: http://tudomanyplaza.hu/tinedzser-kor-mentalis-betegsegek/
PSZICHOháttér 26 – Bizalom 1. »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek