OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. április 5.
» Hozzászólások (0)

Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában

2. A mobiltelefon használatának kultúrája

Az egyik interjúalanyommal a témáról beszélgetve kristályosodott ki bennem, hogy „a nemzet napszámosaiként” egy kicsit a pedagógusokra hárul az a szerep is (legalábbis valamilyen részben), hogy a szülőkön keresztül a társadalmat megtanítsák a mobiltelefon használatának a kultúrájára. Nyilvánvaló, hogy ez a megállapítás nemcsak a mobiltelefon használati kultúrája esetében érvényes, hanem analóg módon a társadalom életében megjelenő más új jelenségekkel kapcsolatban is. Jóllehet a mai társadalomban a tekintély válságának lehetünk tanúi, és a híradásokból ismert számos esemény tanúsítja, hogy a válság a pedagógusok tekintélyét is alaposan kikezdte1 (hiszen „az engedelmesség lényegében a tekintélybe vetett hiten” alapulna2), azért mégis sok emberben zsigeri szinten még mindig úgy él a pedagógus, mint a normaadó; aki eligazít és utat mutat a viselkedésmódok és értékek között valamint a kultúrában. Az már az adott pedagóguson múlik, hogy ezt a képet mennyiben erősíti meg vagy rontja le. A szakirodalom szerint „a "modellszerepre" azok alkalmasabbak, akikben fejlett az ún. szociális erő”, amelynek az összetevői a szakértelem, a személyes varázs (azaz a szuggesztív erő), a büntető illetve a jutalmazó hatáskör3.

A hívás időpontja

Mire „neveljük” tehát a szülőket a mobiltelefon használatával kapcsolatban? Az interjúimból az tűnik ki, hogy mi magunk (azaz a pedagógusok) változatos személyiségek lévén, változatos dolgokra szocializáljuk őket.

Egyes kollégák például konkrétan megadták a szülőknek, mikor hívhatóak a mobiltelefonjukon. Már ezekből az időpontokból tarka kis csokor köthető az általam meginterjúvolt pedagógusok körében: Az egyik 17 és 20 óra között hívható, a másik 21 és 23 óra között (ha hosszabban akarnak beszélgetni vele), a harmadik 7.45 és 18 óra között, a negyedik éjfélig, az ötödik azt akarja, hogy egyáltalán ne hívják a szülők a mobilján, hiszen a munkahelyén (az iskolában) minden nap megtalálható, a következő interjúalanyom pedig bármikor hívhatónak mondta magát a szülők körében. Ez utóbbi vállalással kapcsolatban (hiszen tulajdonképpen komoly vállalás, hogy az osztályfőnök szünet nélkül rendelkezésére akar állni a szülőknek) jegyezte meg bölcsen az egyik igazgató/helyettes interjúalanyom, hogy amennyiben a tanár azt deklarálja magáról, hogy a szülők akármikor hívhatják, akkor utólag ne panaszkodjon. A pedagógus mérje fel előre, hogy mit bír, és ennek józan megfontolása után instruálja a szülőket. Szerinte nem elvárás, hogy a pedagógus állandóan a szülők rendelkezésére álljon (nyilván ez elsősorban az osztályfőnökökkel kapcsolatban merülne fel). Ezt egy, a modern társadalomból vett analógiával illusztrálta: a várandós édesanya sem hívhatja fel a hét minden napján 24 órában az orvosát. Ha a kismama mégis ilyen orvost akar, akkor külön fizetnie kell ezért a többletszolgáltatásért.

Egy másik interjúalanyom más szempontból közelítette meg ugyanezt a kérdést. Ő nem mondta magát mindig elérhetőnek, de nem is szabott időbeli határokat a szülőknek a telefonáláshoz. Ha nagyon alkalmatlan időben hívják, nem veszi fel a telefont, de ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a pedagógus munkaideje más jellegű, nem annyira behatárolható, mint például egy adminisztrátoré.

Mindezek után ember legyen a talpán az a szülő, aki észben tudja tartani, hogy gyermeke számos tanára - vagy számos gyermekének számos osztályfőnöke a nap mely órájában hívható (hacsak rögtön el nem menti ezt is a tanár nevével együtt a telefonjába…) Ennek ellenére, interjúalanyaim szinte egyöntetűen állítják, hogy kis számú esettől eltekintve nem jellemző, hogy a szülők alkalmatlan időpontban keresnék őket. Rögtön hozzá kell tenni, hogy még az „alkalmatlan időpont” is teljesen mást jelent az egyes kollégák gyakorlatában. Arra több példa is akadt az interjúalanyaim körében, hogy reggel hétkor keresték őket a szülők telefonon. Az egyikük ezt nem tekintette túlzottan korai időpontnak, mert korán kelő típus, a másikukat „érzékenyen érintette”, ha ez olyan napon történt, amikor nem volt első órája – „de elfogadta”. A reggel hat órai szülői telefon arról, hogy a gyerek beteg és nem megy iskolába (mert ilyen eset is történt az interjúalanyaim körében) viszont mindenképpen túl korainak minősül. Más kolléga az este nyolc óra körüli szülői telefonhívásokkal nem volt kibékülve – olyannyira, hogy a következő szülői értekezleten vissza is tért erre a kérdésre, és nyomatékkal újból megkérte a szülőket, hogy a korábban megbeszélt időhatárok között keressék. A magát éjfélig hívhatónak mondó interjúalanyom arról számol be, hogy este tíz óra után már nemigen szokták keresni a szülők, de már este nyolc órakor is bocsánatkéréssel kezdik a beszélgetést. (A kommunikációs szakkönyvek szerint egyébként hétköznap csak este 9 és reggel 9 óra közt illetlenség valakit hivatalos ügyben a lakásán keresni4; a szakirodalom továbbá azt javasolja, hogy a hívó fél a beszélgetés kezdetén kérdezze meg, hogy jókor telefonál-e5.) Áthidaló megoldásnak tűnik, ha a szülő sms-t küld a tanárnak „Felhívhatom még?” szöveggel. Az a kolléga viszont, akivel ez történt, szinte zsarolásnak élte meg ezt az sms-t, hiszen úgyis kell rá válaszolni, úgyis kell a szülővel foglalkozni – akkor miért nem hívta fel rögtön. Feltételezhető persze, hogy a szülő nem zsarolni akart, hanem nem akart rendkívüli módon terhére lenni a pedagógusnak akkor, amikor azonban egy általa vélhetően súlyosnak vagy sürgősnek tartott ügy feszítette belülről.

Más kollégák szemében az az „alkalmatlan időpont”, ha olyankor hívják telefonon a szülők, amikor éppen órát tart, autót vezet vagy otthonában vendégeket fogad. Ezekben az esetekben az interjúalanyaim általában fel szokták venni a telefont (van olyan tanár, aki még az órája közben is, ha adódik rá lehetőség), és legtöbbször arra kérik a hívót, hogy később keresse őket. Más kolléga számára az is alkalmatlan, ha tanítási időben az óraközi szünetben keresik. Ő azt szereti, ha munkaidőn kívül telefonálnak neki. (Fentebb pedig ennek az ellenkezőjére olvastunk példát – ott egy kolléga azt tartotta kívánatosnak, ha éppen munkaidőn belül keresik a szülők…)

Az alkalmatlanság egyébként nem abszolút kategória az általam kérdezett pedagógusok felfogásában, hanem erősen függ a hívás tárgyától is. Például egy osztályfőnököt (és külön a helyettesét is) egyszer vasárnapi ebéd közben találtak felhívni a szülők, de az illető az interjúban erről azt mondta, hogy annyira súlyos volt az adott ügy, hogy teljesen egyetértett a szülők eljárásával. Egy másik kolléga arról számolt be, hogy voltak olyan szülők, akik hétvégén vagy este hívták telefonon, de olyan ügyekben, hogy ez teljesen elfogadható megoldás volt; egy másik szülő viszont ugyanilyen időpontokban hívogatta, és napi fél-háromnegyed órás telefonbeszélgetéseket bonyolított le vele. Utóbbi esetben úgy érezte, hogy ezt le kell építenie, és úgy is tett. Más kollégának is volt olyan tapasztalata, hogy egy szülő naponta-kétnaponta hívta jelentéktelen ügyekben, ez a kolléga azonban úgy állt hozzá ehhez az esethez, hogy „nem az ő stílusa” leállítani az ilyen szülőt. Hasonló tapasztalatokról egyébként több interjúalanyom is beszámolt. Az egyik osztályfőnök által az új osztályában tartott első szülői értekezleten pedig (talán az osztályfőnök meglepetésére is) felállt egy szülő, aki történetesen a kollégája is volt, és nyomatékkal megkérte a szülőtársakat, hogy olyan apróságokkal, mint például a következő napra való házi feladat, ne zaklassák telefonon az osztályfőnököt. Nyilván valamilyen múltbeli negatív tapasztalat indíthatta erre az akcióra a kolléga-szülőt; és valóban lett is foganatja a dolognak, mert az említett osztályfőnöknek egyáltalán nincsenek ilyen irányú problémái az osztályába járó diákok szüleivel.

Többen számoltak be arról az interjúim során, hogy alkalmatlannak éltek meg egy-egy esti szülői telefonhívást, amelynek az volt a célja, hogy a gyerek valamely problémáját a következő napot meg sem várva akkor este rögtön orvosoljanak, vagy legalábbis átbeszéljenek, „.. most biztos van időd…”, mondta a szülő a tanárnak. Egy interjúalanyom pedig, akinek a házastársa is tanár, azt ecsetelte, hogy mennyire nem szerette, ha a házastársa este kilenc óra tájékán félórákat beszélgetett a mobiltelefonján egy-egy szülővel. Szélsőséges helyzetekben, amikor erre tényleg szükség van, ő maga is elfogadhatónak tartaná az osztályfőnök és a szülő közti esti telefonbeszélgetést, de ne szaporodjanak el az ilyen esetek. Van olyan igazgató/helyettes is, aki körülbelül ugyanezt tartja: nem helyes az, ha a tanár esténként telefonon hosszan „lelkizik” a szülőkkel. Egy másik kollégát például este tíz órakor keresett egy szülő, és egy házassági problémáját osztotta meg vele hosszas (egy órás) beszélgetésben. (Az, hogy ilyen eset előfordul, egyébként egy kicsit alátámasztja a pedagógus nemzetnevelő, útmutató szerepéről fentebb mondottakat.) A legmegrázóbb eset, amelyről az egyik interjúalanyom beszámolt, az volt, hogy az este kilenc órakor az édesanyja halálos ágyánál álló kollégát hívta fel telefonon egy szülő. Az illető pedagógus felvette a telefont, mert azt hitte, hogy ilyen késői órán valami olyan súlyú ügyről van szó, mint például a gyerek eltűnése – ezzel szemben a diák fakultációváltoztatása ügyében volt a hívás.

Ezen a ponton fontos újra hangsúlyozni, hogy interjúalanyaim szinte egybehangzó véleménye az volt, hogy a szülők túlnyomórészt nem élnek vissza azzal, ha egy-egy tanár megadja nekik a telefonszámát. A többség tartja a határokat, és csak valóban sürgős helyzetekben keresik telefonon a pedagógust; híváskor akár meg is kérdezik, hogy az adott időpont alkalmas-e a tanárnak. Amelyik kolléga megmondta a szülőknek, hogy őt még a megadott időintervallumban is nehéz elérni a telefonján és próbálkozzanak kitartóan, ott ezt is elfogadták; más tanárnál maguk figyelték ki, hogy a nap elején vagy végén célszerű keresni. Ismét másik interjúalanyomnál pedig az alakult ki, hogy munkaidőben, illetve délután 4-ig, 5-ig, 6-ig bezárólag hívják fel a szülők. Nyilván azért, mert neki így alkalmas (pl. este 9-kor már csak kivételes esetben veszi fel a telefont), és a szülőknek volt elég érzékenysége és befogadóképessége ahhoz, hogy ezt észrevegyék és alkalmazkodjanak hozzá.

Arról is van megfigyelés, hogy a szülők telefonálási szokásai menetközben változnak. Például egy, az iskolába bejövő új osztály szülei kezdetben viszonylag nagy gyakorisággal hívogatták telefonon az osztályfőnököt, majd az osztály második évében ez lassan lecsengett. Másik példa: egy gimnáziumi osztályfőnök ismerte azt a kollégát, aki az osztályába felvett diáknak általános iskolában az osztályfőnöke volt. Utóbbi figyelmeztette őt, hogy a gyerek szülője gyakran szokott telefonhívásokat intézni az osztályfőnökhöz. Ezzel szemben a gimnáziumi osztályfőnöknek nem lettek hasonló negatív tapasztalatai, mert a szülő változtatott a telefonálási szokásain. Más kolléga arról számolt be, hogy nem mobiltelefonon, hanem inkább személyesen keresték meg alkalmatlan időpontban: egy napon hazaérve az otthona ajtajában várta az a szülő, akinek a gyermeke bukásra állt az ő tantárgyából. (Természetesen a szülő nem ártani akart a tanárnak, csak tárgyalni vele.) Fontos tehát megállapítani, hogy a tanárok alkalmatlan időben történő megkeresése („zaklatása”) nem köthető a mobiltelefonhoz vagy akár általában a telefonhoz, hanem ezektől függetlenül is megvalósul, illetve már korábban is megvalósulhatott.

Mi ne legyen a hívás tárgya?

A mobiltelefon használatának lehetősége nagyon sok esetben segítség a pedagógus számára, de a szülői telefonhívás (mint azt már említettük) még egyébként alkalmas időpontban is teljességgel inadekvát lehet a tárgya miatt. Például visszaélés azzal, hogy a tanár a mobiltelefonján is rendelkezésére áll a szülőknek, ha a szülő a napját kezdi mesélni a telefonban (vagy más csekély jelentőségű témával „húzza a tanár idejét”); ha a pedagógus kollégáira kezd panaszkodni azok háta mögött; ha a diákokról ad ki olyan információt a tanárnak, amelyekben az nem illetékes (pl. a gyerekek magánéletéről: ki, kivel, hol, mikor, miért mit csinált…); ha az irányítást akarja átvenni bizonyos értelemben, és telefonon hívogatja a tanárt, a többi szülőket és szervezkedik; ha mobiltelefonon kérdez meg olyan információt, amelyhez más módon (például az iskola honlapján keresztül) is hozzáférhetne, de a számára egyszerűbb utat választva inkább felhívja az osztályfőnököt… Olyan eset is volt, amikor egy kolléga munkahelyet változtatott, és még el sem kezdett tanítani az új iskolában, amikor már hívta abból az iskolából egy szülő, kérvén, hogy az ő gyermeke majd abba a tanulócsoportba kerüljön az adott tantárgyból, amelyiket az illető kolléga fogja tanítani…

A legtöbb megkérdezett kolléga szerint akkor jogos és kívánatos, hogy a szülő a mobiltelefonján keresse meg, ha olyan sürgős az ügy, hogy még sms-ben vagy e-mailben sem ér rá (tehát pár perc vagy egy nap halasztást sem tűr). Interjúalanyaim egyébként úgy tapasztalják, hogy szaktanári tevékenységükkel kapcsolatban a szülők csak elvétve keresik őket telefonon – a hívások zömét az osztályfőnökök kapják. Beszámoltak egyébként olyan esetekről is, ahol az osztálytársak „tehermentesítették” az osztályfőnököt a hívásfogadás tekintetében: pl. osztálykirándulásra induláskor a találkozóval vagy az esetleges késéssel kapcsolatban nem az osztályfőnököt, hanem inkább az osztálytársakat hívták fel az érintettek.

Tobisch Márta

1Ld. pl. Szabó Kálmán: Osztályfőnöki kézikönyv, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003, 16. old.

2Kron, Friedrich: Pedagógia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 332. old.

3Kelemen László: Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986, 197. old.

4Fodor László, dr. et al.: A kommunikáció alapjai, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt. a Budapesti Gazdasági Főiskola megbízásából, évszám nélkül, 466-467. old.

5Borgulya Ágnes, Somogyvári Márta: Kommunikáció az üzleti világban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, 254. old.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.24.
Nyílt levél Aáry-Tamás Lajoshoz, az oktatási jogok biztosához
Ön a szemünkbe nézett, és megígérte, hogy azonnali hatállyal, még a munkaidő vége előtt továbbítja a diákok beadványát Palkovics László államtitkárnak és Balog Zoltán miniszternek...
(Forrás: Tanitanék)
--
2017.02.24.
Prókai Eszter: Évek óta volt tetű az osztályban, mégsem szólt senki
Sokan még mindig szégyellik, ha a gyerek fején tetvek jelennek meg, pedig a probléma ugyanúgy érinti a második kerületi elitiskolát, mint a cigány szegregátumot. Az állandó mosás és tet...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.24.
Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán - Interjú Lovász Lászlóval
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor...
(Forrás: Index)
--
2017.02.24.
Budapest legjobb általános iskolái - itt a teljes lista
A legjobbiskola.hu oldalon kilistázták az összes budapesti általános iskolát, közzétéve a 2015-ben elért országos kompetenciamérés eredményeit. Az eredmények alapján sorba rendezték az...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.02.24.
Márciusra elkészül az új alaptanterv
az új NAT egyik legfontosabb feladata, hogy korszerűsítse a korábbi elképzeléseket, irányokat, és megfelelő kereteket biztosítson a versenyképes oktatáshoz. – Újra kell gondolni a kompetenciafejleszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.24.
Milyen az álommunka a magyarok számára?
A pályakezdők a tapasztalatlanságuk miatt, az idősebb dolgozók pedig a korukat érintő megkülönböztetés miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Vannak azonban olyan területek, ahol mindkét...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Minden eddiginél többen fociznak az iskolákban
A 2016/17-es tanévben 1445 alapfokú oktatási intézményben 71 707 gyermek kapcsolódott be a Magyar Labdarúgó Szövetség grassroots igazgatósága által szervezett és felügyelt OTP Bank Bozsik...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Foglalkozzon a szakgimnáziumi érettségivel az ombudsman!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közös szakmai állásfoglalásában hívja fel az ombudsman figyelmét a szakgimnáziumi érettségi...
(Forrás: EKINT)
--
2017.02.24.
Palkovics: a szülők kérésére vezetik ki a tartós tankönyveket
Tavaly tavasszal "szülői oldalról" vetették fel, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek