OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. április 5.
» Hozzászólások (0)

Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában

2. A mobiltelefon használatának kultúrája

Az egyik interjúalanyommal a témáról beszélgetve kristályosodott ki bennem, hogy „a nemzet napszámosaiként” egy kicsit a pedagógusokra hárul az a szerep is (legalábbis valamilyen részben), hogy a szülőkön keresztül a társadalmat megtanítsák a mobiltelefon használatának a kultúrájára. Nyilvánvaló, hogy ez a megállapítás nemcsak a mobiltelefon használati kultúrája esetében érvényes, hanem analóg módon a társadalom életében megjelenő más új jelenségekkel kapcsolatban is. Jóllehet a mai társadalomban a tekintély válságának lehetünk tanúi, és a híradásokból ismert számos esemény tanúsítja, hogy a válság a pedagógusok tekintélyét is alaposan kikezdte1 (hiszen „az engedelmesség lényegében a tekintélybe vetett hiten” alapulna2), azért mégis sok emberben zsigeri szinten még mindig úgy él a pedagógus, mint a normaadó; aki eligazít és utat mutat a viselkedésmódok és értékek között valamint a kultúrában. Az már az adott pedagóguson múlik, hogy ezt a képet mennyiben erősíti meg vagy rontja le. A szakirodalom szerint „a "modellszerepre" azok alkalmasabbak, akikben fejlett az ún. szociális erő”, amelynek az összetevői a szakértelem, a személyes varázs (azaz a szuggesztív erő), a büntető illetve a jutalmazó hatáskör3.

A hívás időpontja

Mire „neveljük” tehát a szülőket a mobiltelefon használatával kapcsolatban? Az interjúimból az tűnik ki, hogy mi magunk (azaz a pedagógusok) változatos személyiségek lévén, változatos dolgokra szocializáljuk őket.

Egyes kollégák például konkrétan megadták a szülőknek, mikor hívhatóak a mobiltelefonjukon. Már ezekből az időpontokból tarka kis csokor köthető az általam meginterjúvolt pedagógusok körében: Az egyik 17 és 20 óra között hívható, a másik 21 és 23 óra között (ha hosszabban akarnak beszélgetni vele), a harmadik 7.45 és 18 óra között, a negyedik éjfélig, az ötödik azt akarja, hogy egyáltalán ne hívják a szülők a mobilján, hiszen a munkahelyén (az iskolában) minden nap megtalálható, a következő interjúalanyom pedig bármikor hívhatónak mondta magát a szülők körében. Ez utóbbi vállalással kapcsolatban (hiszen tulajdonképpen komoly vállalás, hogy az osztályfőnök szünet nélkül rendelkezésére akar állni a szülőknek) jegyezte meg bölcsen az egyik igazgató/helyettes interjúalanyom, hogy amennyiben a tanár azt deklarálja magáról, hogy a szülők akármikor hívhatják, akkor utólag ne panaszkodjon. A pedagógus mérje fel előre, hogy mit bír, és ennek józan megfontolása után instruálja a szülőket. Szerinte nem elvárás, hogy a pedagógus állandóan a szülők rendelkezésére álljon (nyilván ez elsősorban az osztályfőnökökkel kapcsolatban merülne fel). Ezt egy, a modern társadalomból vett analógiával illusztrálta: a várandós édesanya sem hívhatja fel a hét minden napján 24 órában az orvosát. Ha a kismama mégis ilyen orvost akar, akkor külön fizetnie kell ezért a többletszolgáltatásért.

Egy másik interjúalanyom más szempontból közelítette meg ugyanezt a kérdést. Ő nem mondta magát mindig elérhetőnek, de nem is szabott időbeli határokat a szülőknek a telefonáláshoz. Ha nagyon alkalmatlan időben hívják, nem veszi fel a telefont, de ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a pedagógus munkaideje más jellegű, nem annyira behatárolható, mint például egy adminisztrátoré.

Mindezek után ember legyen a talpán az a szülő, aki észben tudja tartani, hogy gyermeke számos tanára - vagy számos gyermekének számos osztályfőnöke a nap mely órájában hívható (hacsak rögtön el nem menti ezt is a tanár nevével együtt a telefonjába…) Ennek ellenére, interjúalanyaim szinte egyöntetűen állítják, hogy kis számú esettől eltekintve nem jellemző, hogy a szülők alkalmatlan időpontban keresnék őket. Rögtön hozzá kell tenni, hogy még az „alkalmatlan időpont” is teljesen mást jelent az egyes kollégák gyakorlatában. Arra több példa is akadt az interjúalanyaim körében, hogy reggel hétkor keresték őket a szülők telefonon. Az egyikük ezt nem tekintette túlzottan korai időpontnak, mert korán kelő típus, a másikukat „érzékenyen érintette”, ha ez olyan napon történt, amikor nem volt első órája – „de elfogadta”. A reggel hat órai szülői telefon arról, hogy a gyerek beteg és nem megy iskolába (mert ilyen eset is történt az interjúalanyaim körében) viszont mindenképpen túl korainak minősül. Más kolléga az este nyolc óra körüli szülői telefonhívásokkal nem volt kibékülve – olyannyira, hogy a következő szülői értekezleten vissza is tért erre a kérdésre, és nyomatékkal újból megkérte a szülőket, hogy a korábban megbeszélt időhatárok között keressék. A magát éjfélig hívhatónak mondó interjúalanyom arról számol be, hogy este tíz óra után már nemigen szokták keresni a szülők, de már este nyolc órakor is bocsánatkéréssel kezdik a beszélgetést. (A kommunikációs szakkönyvek szerint egyébként hétköznap csak este 9 és reggel 9 óra közt illetlenség valakit hivatalos ügyben a lakásán keresni4; a szakirodalom továbbá azt javasolja, hogy a hívó fél a beszélgetés kezdetén kérdezze meg, hogy jókor telefonál-e5.) Áthidaló megoldásnak tűnik, ha a szülő sms-t küld a tanárnak „Felhívhatom még?” szöveggel. Az a kolléga viszont, akivel ez történt, szinte zsarolásnak élte meg ezt az sms-t, hiszen úgyis kell rá válaszolni, úgyis kell a szülővel foglalkozni – akkor miért nem hívta fel rögtön. Feltételezhető persze, hogy a szülő nem zsarolni akart, hanem nem akart rendkívüli módon terhére lenni a pedagógusnak akkor, amikor azonban egy általa vélhetően súlyosnak vagy sürgősnek tartott ügy feszítette belülről.

Más kollégák szemében az az „alkalmatlan időpont”, ha olyankor hívják telefonon a szülők, amikor éppen órát tart, autót vezet vagy otthonában vendégeket fogad. Ezekben az esetekben az interjúalanyaim általában fel szokták venni a telefont (van olyan tanár, aki még az órája közben is, ha adódik rá lehetőség), és legtöbbször arra kérik a hívót, hogy később keresse őket. Más kolléga számára az is alkalmatlan, ha tanítási időben az óraközi szünetben keresik. Ő azt szereti, ha munkaidőn kívül telefonálnak neki. (Fentebb pedig ennek az ellenkezőjére olvastunk példát – ott egy kolléga azt tartotta kívánatosnak, ha éppen munkaidőn belül keresik a szülők…)

Az alkalmatlanság egyébként nem abszolút kategória az általam kérdezett pedagógusok felfogásában, hanem erősen függ a hívás tárgyától is. Például egy osztályfőnököt (és külön a helyettesét is) egyszer vasárnapi ebéd közben találtak felhívni a szülők, de az illető az interjúban erről azt mondta, hogy annyira súlyos volt az adott ügy, hogy teljesen egyetértett a szülők eljárásával. Egy másik kolléga arról számolt be, hogy voltak olyan szülők, akik hétvégén vagy este hívták telefonon, de olyan ügyekben, hogy ez teljesen elfogadható megoldás volt; egy másik szülő viszont ugyanilyen időpontokban hívogatta, és napi fél-háromnegyed órás telefonbeszélgetéseket bonyolított le vele. Utóbbi esetben úgy érezte, hogy ezt le kell építenie, és úgy is tett. Más kollégának is volt olyan tapasztalata, hogy egy szülő naponta-kétnaponta hívta jelentéktelen ügyekben, ez a kolléga azonban úgy állt hozzá ehhez az esethez, hogy „nem az ő stílusa” leállítani az ilyen szülőt. Hasonló tapasztalatokról egyébként több interjúalanyom is beszámolt. Az egyik osztályfőnök által az új osztályában tartott első szülői értekezleten pedig (talán az osztályfőnök meglepetésére is) felállt egy szülő, aki történetesen a kollégája is volt, és nyomatékkal megkérte a szülőtársakat, hogy olyan apróságokkal, mint például a következő napra való házi feladat, ne zaklassák telefonon az osztályfőnököt. Nyilván valamilyen múltbeli negatív tapasztalat indíthatta erre az akcióra a kolléga-szülőt; és valóban lett is foganatja a dolognak, mert az említett osztályfőnöknek egyáltalán nincsenek ilyen irányú problémái az osztályába járó diákok szüleivel.

Többen számoltak be arról az interjúim során, hogy alkalmatlannak éltek meg egy-egy esti szülői telefonhívást, amelynek az volt a célja, hogy a gyerek valamely problémáját a következő napot meg sem várva akkor este rögtön orvosoljanak, vagy legalábbis átbeszéljenek, „.. most biztos van időd…”, mondta a szülő a tanárnak. Egy interjúalanyom pedig, akinek a házastársa is tanár, azt ecsetelte, hogy mennyire nem szerette, ha a házastársa este kilenc óra tájékán félórákat beszélgetett a mobiltelefonján egy-egy szülővel. Szélsőséges helyzetekben, amikor erre tényleg szükség van, ő maga is elfogadhatónak tartaná az osztályfőnök és a szülő közti esti telefonbeszélgetést, de ne szaporodjanak el az ilyen esetek. Van olyan igazgató/helyettes is, aki körülbelül ugyanezt tartja: nem helyes az, ha a tanár esténként telefonon hosszan „lelkizik” a szülőkkel. Egy másik kollégát például este tíz órakor keresett egy szülő, és egy házassági problémáját osztotta meg vele hosszas (egy órás) beszélgetésben. (Az, hogy ilyen eset előfordul, egyébként egy kicsit alátámasztja a pedagógus nemzetnevelő, útmutató szerepéről fentebb mondottakat.) A legmegrázóbb eset, amelyről az egyik interjúalanyom beszámolt, az volt, hogy az este kilenc órakor az édesanyja halálos ágyánál álló kollégát hívta fel telefonon egy szülő. Az illető pedagógus felvette a telefont, mert azt hitte, hogy ilyen késői órán valami olyan súlyú ügyről van szó, mint például a gyerek eltűnése – ezzel szemben a diák fakultációváltoztatása ügyében volt a hívás.

Ezen a ponton fontos újra hangsúlyozni, hogy interjúalanyaim szinte egybehangzó véleménye az volt, hogy a szülők túlnyomórészt nem élnek vissza azzal, ha egy-egy tanár megadja nekik a telefonszámát. A többség tartja a határokat, és csak valóban sürgős helyzetekben keresik telefonon a pedagógust; híváskor akár meg is kérdezik, hogy az adott időpont alkalmas-e a tanárnak. Amelyik kolléga megmondta a szülőknek, hogy őt még a megadott időintervallumban is nehéz elérni a telefonján és próbálkozzanak kitartóan, ott ezt is elfogadták; más tanárnál maguk figyelték ki, hogy a nap elején vagy végén célszerű keresni. Ismét másik interjúalanyomnál pedig az alakult ki, hogy munkaidőben, illetve délután 4-ig, 5-ig, 6-ig bezárólag hívják fel a szülők. Nyilván azért, mert neki így alkalmas (pl. este 9-kor már csak kivételes esetben veszi fel a telefont), és a szülőknek volt elég érzékenysége és befogadóképessége ahhoz, hogy ezt észrevegyék és alkalmazkodjanak hozzá.

Arról is van megfigyelés, hogy a szülők telefonálási szokásai menetközben változnak. Például egy, az iskolába bejövő új osztály szülei kezdetben viszonylag nagy gyakorisággal hívogatták telefonon az osztályfőnököt, majd az osztály második évében ez lassan lecsengett. Másik példa: egy gimnáziumi osztályfőnök ismerte azt a kollégát, aki az osztályába felvett diáknak általános iskolában az osztályfőnöke volt. Utóbbi figyelmeztette őt, hogy a gyerek szülője gyakran szokott telefonhívásokat intézni az osztályfőnökhöz. Ezzel szemben a gimnáziumi osztályfőnöknek nem lettek hasonló negatív tapasztalatai, mert a szülő változtatott a telefonálási szokásain. Más kolléga arról számolt be, hogy nem mobiltelefonon, hanem inkább személyesen keresték meg alkalmatlan időpontban: egy napon hazaérve az otthona ajtajában várta az a szülő, akinek a gyermeke bukásra állt az ő tantárgyából. (Természetesen a szülő nem ártani akart a tanárnak, csak tárgyalni vele.) Fontos tehát megállapítani, hogy a tanárok alkalmatlan időben történő megkeresése („zaklatása”) nem köthető a mobiltelefonhoz vagy akár általában a telefonhoz, hanem ezektől függetlenül is megvalósul, illetve már korábban is megvalósulhatott.

Mi ne legyen a hívás tárgya?

A mobiltelefon használatának lehetősége nagyon sok esetben segítség a pedagógus számára, de a szülői telefonhívás (mint azt már említettük) még egyébként alkalmas időpontban is teljességgel inadekvát lehet a tárgya miatt. Például visszaélés azzal, hogy a tanár a mobiltelefonján is rendelkezésére áll a szülőknek, ha a szülő a napját kezdi mesélni a telefonban (vagy más csekély jelentőségű témával „húzza a tanár idejét”); ha a pedagógus kollégáira kezd panaszkodni azok háta mögött; ha a diákokról ad ki olyan információt a tanárnak, amelyekben az nem illetékes (pl. a gyerekek magánéletéről: ki, kivel, hol, mikor, miért mit csinált…); ha az irányítást akarja átvenni bizonyos értelemben, és telefonon hívogatja a tanárt, a többi szülőket és szervezkedik; ha mobiltelefonon kérdez meg olyan információt, amelyhez más módon (például az iskola honlapján keresztül) is hozzáférhetne, de a számára egyszerűbb utat választva inkább felhívja az osztályfőnököt… Olyan eset is volt, amikor egy kolléga munkahelyet változtatott, és még el sem kezdett tanítani az új iskolában, amikor már hívta abból az iskolából egy szülő, kérvén, hogy az ő gyermeke majd abba a tanulócsoportba kerüljön az adott tantárgyból, amelyiket az illető kolléga fogja tanítani…

A legtöbb megkérdezett kolléga szerint akkor jogos és kívánatos, hogy a szülő a mobiltelefonján keresse meg, ha olyan sürgős az ügy, hogy még sms-ben vagy e-mailben sem ér rá (tehát pár perc vagy egy nap halasztást sem tűr). Interjúalanyaim egyébként úgy tapasztalják, hogy szaktanári tevékenységükkel kapcsolatban a szülők csak elvétve keresik őket telefonon – a hívások zömét az osztályfőnökök kapják. Beszámoltak egyébként olyan esetekről is, ahol az osztálytársak „tehermentesítették” az osztályfőnököt a hívásfogadás tekintetében: pl. osztálykirándulásra induláskor a találkozóval vagy az esetleges késéssel kapcsolatban nem az osztályfőnököt, hanem inkább az osztálytársakat hívták fel az érintettek.

Tobisch Márta

1Ld. pl. Szabó Kálmán: Osztályfőnöki kézikönyv, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003, 16. old.

2Kron, Friedrich: Pedagógia, Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 332. old.

3Kelemen László: Pedagógiai pszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986, 197. old.

4Fodor László, dr. et al.: A kommunikáció alapjai, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt. a Budapesti Gazdasági Főiskola megbízásából, évszám nélkül, 466-467. old.

5Borgulya Ágnes, Somogyvári Márta: Kommunikáció az üzleti világban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010, 254. old.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.12.09.
Tényleg akkora a siker? A CKP a PIRLS szövegértés-vizsgálatról és annak kormányzati kommunikációjáról
Palkovics Lászlónak a PIRLS esetében elég volt egyetlen növekedési adat, hogy a jelenlegi oktatáspolitika pozitív hatását vizionálja. A PISA szövegértés vizsgálat 2009-2012-2015. évi h...
(Forrás: ckp.tanitanek.com)
--
2017.12.09.
A testi fenyítés valójában érzelmi bántalmazás
Az „intézetis” gyerekekről sokan gondolják, hogy lopnak, megbízhatatlanok, buták és csak a baj van velük – mondja Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, az UNICEF Magyar Bizottság korábbi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.12.09.
"Nincs olyan, hogy rossz fiú" – 100 éves Amerika óriási gyermekmentő intézménye
Egykori lakói közül sokan harcoltak és haltak hősi halált a második világháborúban. Több százan Flanagant jelölték meg legközelebbi hozzátartozójuknak, akivel leveleztek, és akit hal...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.12.08.
Nagyobb szerepet kapnak a helyi nemzetiségi önkormányzatok az iskolafenntartásban
A jövő évtől azonban a kormány biztosítja a helyi nemzetiségi önkormányzatoknak is a jogszabályi és finanszírozási kereteket ahhoz, hogy stabil intézményfenntartókká válhassanak –...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.12.08.
Elegük lett a rossz oktatási rendszerből, ezért elhatározták, hogy lehetőséget teremtenek a szakiskolásoknak
Eszterék azt mondják, nem tanodát indítanak, még ha a Deviszont sok elemében hasonlítani is fog az utóbbira, már csak azért is, mert több tagjuk is dolgozott tanodában. „Nem volt könnyű...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2017.12.08.
A Civil Közoktatási Platform is nekiment az oktatási államtitkárnak
Az iskolai oktatás eredményessége hallatlanul összetett hatásrendszer működése nyomán alakul ki. Semmilyen korrekt számítás nem igazolja, hogy az államtitkár által említett hatások voltak...
(Forrás: Eduline)
--
2017.12.07.
Palkovics László az Arénában (videó)
2 részes interjú a sikeres PIRLS mérésről, az oktatáspolitika ebben játszott szerepéről, valamint a felsőoktatási intézményeink színvonaláról, a külföldi kapcsolatainkról, a tudom...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.12.07.
Párizsig kellett mennie, hogy ne egy roma legyen
Eljutott Párizsba Ötvös Pisti, akit a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyetlen roma diákjaként mutattunk be még az év elején, néhány hónappal az érettségi előtt. A Hencidán nevelkedett fi...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.12.07.
Így teszi magáévá a kormány kedvenc egyeteme Budapest régi közparkját
A kormány egy 2012-es határozattal a Nemzeti Közszolgálati Egyetem birtokába juttatta az Orczy-parkot, hogy itt hozhassák létre az új Ludovika Campust. Mire a projekt lezárul, az egykori Orczy...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
  OFOE

Kedves Kálovics András! Az osztályfőnök anyagilag nem felelősségre vonható személy. Tehát ha nincs a megrongáltak között olyan tárgy, amiért aláírásával felelősséget vállalt, nem jogszerű ez a követelés. A kiskorú károkozásáért indokolt és bizonyított esetben a szülő tartozik anyagi felelősséggel.

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Köszönöm válaszukat. Talán nem fogalmaztam elég egyértelműen. Mint osztályfőnök az osztályom konkrét osztálytermét illetően soha semmilyen leltárt nem írtam alá. Illetve olyan esetekre gondol az ominózus mondat a munkaköri leírásban, hogy ha az adott osztályba járó tanuló(k) okoz(nak) kárt (szándékos és/vagy figyelmetlenségből fakadó rongálás), de sem az illető tanuló nem hajlandó a kárt megtéríteni, illetve osztálypénzből sem lehetséges ez, akkor jönne az osztályfőnök mint anyagilag felelősségre vonható személy. Ennek jogszerűsége iránt érdeklődtem/érdeklődöm.

--
  OFOE

Kedves Kálovits András! Kérdés, hogy van-e az intézménynek leltározási szabályzata, ha van, az mit tartalmaz, és mit írt alá ezzel kapcsolatban a pedagógus (aláírt-e egyáltalán valamit). Így ez a mondat szerintem sem állja meg a helyét, és én se írnék alá ilyen munkaköri leírást. Az alá nem írás egyébként nem elegendő, mert enélkül is érvényes a munkaköri leírás, ezért azt javaslom, hogy a fentiekkel kapcsolatban mindenképpen érdeklődjön a kolléga, és az Mt. kártérítés, megőrzési felelősség és leltározásra vonatkozó rendelkezéseit is érdemes megnéznie.

--
  OFOE

Kedves Marika! Három ötletünk van, de ezek csak ötletek, tanácsok, javaslatok:
1. Mivel rengeteg óvónő hiányzik, egyre több ovi keres szakképzett munkaerőt, nyugodtan keressen olyan helyet, ahol felveszik délutánosnak (akár magán ovi, akár önkormányzati), ahonnan délután hamar elviszik a gyerekeket és csak kevesen maradnak. A munka, a felelősség, az erőnlét kevesebb. Pl. Waldorf ovi is jó, akiknek muszáj ma már délután is bent tartani egy-két gyereket, de bármi más is. Hátha kapnak rajta, hiszen hiány van, és vele meg lehet oldani egy csoportot így.
2. Nézze meg, hogy családi bölcsibe felveszik-e, (A családi napközi megszűnt, ezért ezt írtam). Ha ott kevés a gyerek, akkor az is talán bírható, vagy ott is kereshet csak délutános állást.
3. Hátha talál olyan ovit, bölcsit, ahol óvodatitkárnak felveszik. De ez azért sok munka, ha más is, és bizonyára meg kell tanulni a szakmát.
Szia és üdv, Anna

--
  Takács Zoltánné Marika

Tisztelt Szakértők! Nem tudom mit tegyek? 38 és fél éve dolgozom óvónőként ugyanazon a munkahelyen. Egy éve daganatos betegségben műtöttek, azóta táppénzen vagyok. Jelenleg az orvosi kontroll eredményeim jobbak lettek, visszamehetnék dolgozni,de úgy érzem nincs hozzá erőm és a hangom is sérült.Önök szerint milyen lehetőségeim vannak?Ezt a másfél évet hogyan lehet áthidalni?Az 1 év táppénzt már kihasználtam. És érdekelne, hogy a jubileumi jutalom jár-e a részemre?Előre is köszönöm válaszukat!

--
  Kálovits András

Kedves Szakértők! Érdeklődni szeretnék, vajon jogszerű-e, ha egy osztályfőnöki munkaköri leírásba bekerül az alábbi vagy egy ehhez igen hasonló megállapítás: "Anyagilag felelősségre vonható az osztálya osztálytermében (itt konkretizálva is az adott tanterem) keletkezett esetleges károkért." Próbáltam utánanézni, de erre vonatkozó, ezzel kapcsolatos jogszabályi előírást sem A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. paragrafusában (A pedagógus kötelességei és jogai), sem a 20/2012. EMMI-rendeletben, sem a 326/2013. Kormányrendeletben nem találtam + az adott intézmény iskolai alapdokumentumaiban sincs ezzel kapcsolatos megjegyzés. Kötelezhető vagyok-e ennek aláírására? Válaszukat előre is köszönöm.

--
  OFOE

A dajka munkakörhöz nem kell érettségi és semmilyen végzettség, de előnyben részesítik azt, akinek van vagy érettségije, vagy dajkaképző tanfolyama, netán mindkettő.
Az asszisztensi végzettséghez szükséges az érettségire épülő OKJ-s tanfolyam, amivel asszisztens lehet egy óvónő mellett egy-vagy több csoportba(ahogyan beosztják). De önállóan csoportot (a jelen jogszabályok szerint) ezzel a végzettséggel sem kaphat. 

--
  Borza Zsuzsanna

Kedves Szakértők!

Jelen pillanatban egy magánóvodaban dolgozok dajka pozicióban.Lehetőséget kaptam miszerint ha elvégzem a pedagógia asszisztens Okj-s tanfolyamot akkor a 3. Csoport már az enyém lehet.A kérdés az az lenne hogy el kell e végeznem ezt a képesítést vagy elég hozza a középiskolai érettségi bizonyitvány.Én olvastam azt is hogy elég az érettségi viszont azt is hogy kell az okj-s végzettség.Kérem segitsenek eligazodni.Köszönöm!!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek