OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. március 19.
» Hozzászólások (1)

Egy pofon története

Alábbi írásunk hőse a szemtől-szembe módszer szemléletét és eszközeit használó szerző mellett az iskola igazgatója, aki nemcsak átengedte a „terepet” kollégájának, de maga is résztvevőként segítette a konfliktus rendezését. És hősök a segítő szándékot respektáló, saját indulataikat „elengedni” képes érintettek, a két fiú és nem utolsósorban a két édesanya is.

Előzmények

Történetünk egy kistelepülés általános iskolájában játszódik, ahol magyartanárként dolgozom. Mivel viszonylag kis létszámú a közösségünk, a gyerekeket elsős koruktól kezdve figyelemmel tudjuk kísérni. Így mire felső tagozatba kerülnek, már nem ismeretlenként üdvözöljük egymást. A következő eset résztvevőit is ismertem már alsó tagozatos korukból.

Roland és Sanyi a 2. évfolyamtól jártak egy osztályba. Mindketten halmozottan hátrányos helyzetű cigány diákok. Alsó tagozaton egyetlen tanító néni volt velük reggeltől délutánig, így a közösségét jól kézben tudta tartani, szinte családias viszony alakult ki közöttük. Bár Sanyi szülői beleegyezéssel kétszer bukott, a magaviseletével gondok nem voltak. A tanulmányi eredménye nagyon gyenge mind a mai napig, ezért BTM-es tanulóként fejlesztő pedagógus foglalkozik vele heti 2 órában, de az agresszivitás eddig nem volt jellemző rá. Ettől a tanévtől kezdődően vagyok az osztályfőnöke, segítőkész, lobbanékony természetű, de észérvekkel meggyőzhető kamasz, aki képes őszintén bocsánatot kérni.

A fiúk ebben a tanévben járnak először külön osztályba. Bár eddig is volt párhuzamos csoport az évfolyamukon, ők annak alapján maradtak együtt, ahogyan alsó tagozatból a felsőbe kerültek. Mivel Roland testvére évismétlő lett, így a szülei kérésére őt áttette az igazgató a másik közösségbe. Az eddigi barátait a fiú újakkal gazdagította, a beilleszkedése zökkenőmentesen zajlott. A legjobb haverja lett azonban egy fiú, aki Sanyi ellensége volt egy iskolán kívüli, régi, családi nézeteltérés miatt. A korábbi jó viszony ezért megszűnt a srácok között.

A konfliktus

Roland a haverjaival beszélgetett nagyszünetben a folyosón, amikor Sanyi elszaladt mellettük, és Rolandot pofon csapta „játékból”. Éppen becsöngettek, órára indultam volna én is, amikor azt láttam, hogy az angolterem előtt hatalmas a tömeg. Egyértelmű volt, történt valami, segítségre lehet szükség. Az angoltanár és két nyolcadikos fiú fogta az önmagából kikelve tomboló Rolandot, miközben Sanyi a hátam mögül nézte, mi a gyülekezés oka. (Meg sem fordult a fejében, hogy miatta van minden, ő csak játszott.) A fiú azért toporzékolt, mert verekedni akart, vissza akarta adni a pofont Sanyinak, amit a nagyfiúk nem hagytak neki, ezért fogták le őt. A nyolcadikosok címszavakban elhadarták, mi volt a baj, abból is kiderült, Sanyi a probléma forrása. A testvérével bekísértettem órára, miközben a kolléganőmmel zacskót húztunk Roland fejére, mert habzó szájjal kapkodta a levegőt, ájulás közeli állapotban volt. A fiú testvére, Zoli (szintén az osztályomba jár) elszaladt az igazgatónak szólni.

Miután minden osztály bement a tantermekbe, Rolandot bekísértem nyelvtanórára. A kisfiúban akkor már alig volt erő, csak feküdt a padon, és sírt. Az osztálytársai (bár alapvetően rendkívül harsány, hangos gyerekek) rettentően tapintatosak voltak vele, néma csöndben másolták a szabályokat a füzetbe, míg az igazgató úr felügyelt rájuk. Engem arra kért, hogy menjek be matematikaórára, hozzam ki Sanyit, tudjam meg, mi történt. Nem szeretett volna ő legfelsőbb hatalomként azonnal belefolyni az ügybe. Azonban egyértelmű volt, a probléma megoldása nem várhat.

Sanyi már ellenőrzővel a kezében jött ki a teremből (osztályfőnöki figyelmeztetésre számított), amikor meglátta, hogy én kopogtam be az órára. Halkan beszélgettünk a folyosón, egy padon ülve, kértem, mondja el, mi történt, hiszen tudnom kell róla, hogy adott esetben megvédhessem őt. A fiú azt kérte, kiabáljak vele, vagy üssem meg, de ne legyek kedves. (A családban az anya rendszeresen testi fenyítést alkalmaz a gyerekeivel szemben, ezt ő maga is bevallotta egy korábbi probléma kapcsán, de a gyerekek is elszólták már magukat néhányszor.) Természetesen nem tettem eleget a kérésének, erre a fiú sírva elmondta, hogy ő csak játszani akart Rolanddal, aki mostanában nem foglalkozik vele, pedig ő ezt szeretné.

Sajnos a tanulók között új „játék” terjed, a pankráció. Igyekszünk erről leszoktatni őket, sokszor elmondtuk már a kollégáimmal együtt, hogy ez nem játék, mert ha rosszul ütnek, rúgnak, az fáj a társuknak, és egy hajszál választja el a játékot a verekedéstől. Szülői értekezleten is téma volt már ez, de nem sikerült partnerre találnunk minden anyukában, apukában. Szerintük ez játék, és inkább ezt csinálják, mint a tévé előtt üljenek. Meggyőzhetetlenek egyelőre a szülők.

Tehát a pofon, amit Sanyi adott Rolandnak játéknak indult. Kértem őt, hogy ne várja meg a matematikaóra végét, menjen haza. Sajnos tudjuk, hogy a szemet szemért-elv érvényesül a roma közösségben, féltem, hogy Sanyit jól megverik szünetben (vagy hazafelé az iskola után) Roland barátai. Biztonságban szerettem volna mihamarabb tudni a gyereket.

Visszamentem az órámra, ahol a 6.a-sokkal félretettük a nyelvtant, és beszélgettünk a történtekről, illetve arról, miért nem szabad verekedni, miért kell figyelnünk egymásra. Láthatóan megnyugodott az osztály, mert érezték, nem lesz eltussolva az ügy, nem kell nekik átvenni az irányítást, és önkényes módon igazságot szolgáltatni. Roland akkor már csak feküdt, szinte levegőt sem vett. Kértem, emelje fel a kezét, de arra is képtelen volt, annyira kimerült. Abban az irgalmatlan tombolásban, amit kb. 20 percen keresztül művelt, úgy kikészült a teste és az agya, hogy rongybábként csuklott össze, amikor megpróbáltam felállítani. Kikísértem az igazgatói irodába, ott fektettük le, és orvost hívtunk hozzá, mert nem tudtuk pontosan, mit tehetnénk még vele. Injekciókat kapott, két tanórán át aludt, miközben felváltva vigyáztunk rá a kollégáimmal. Evett, ivott, szépen összeszedte magát, mire megérkezett az anyukája.

A konferencia előtt

Anita (Roland mamája) már a folyosón üvöltve emelte a kezét a nagyobb fiára, hogy miért nem verekedett össze Rolandért, ahogyan kell. Hiába magyaráztuk neki, hogy Zolira büszke lehet, mert azt tette, amit tanítottunk neki, nem verekedéssel intézte el a dolgot, hanem szólt az igazgató úrnak, és ránk bízta a testvérét. Szegény Zoli teljesen összezavarodott. Próbáltuk erősíteni benne, hogy helyesen cselekedett, mégis sírni kezdett, mert az anyja nem volt vele elégedett, és ő neki akar megfelelni elsősorban, nem nekem mint osztályfőnökének. Anita csak hosszas beszélgetés után értette meg, nem az a megoldás, hogy elmegy Sanyi anyjához, és „jól szájon veri”.

Elvira (Sanyi édesanyja) akkor érkezett meg, amikor már az igazgató úr nem volt bent, így csak velem tudott beszélni. Rettentően indulatosan, szinte kiabálva esett nekem. Nyugodt hangon válaszolgattam neki, mire ő is hangnemet váltott, majd a tizedik perc után többször is bocsánatot kért, amiért ingerülten szólt hozzám. Próbálta védeni a fiát, illetve besározni Rolandot és annak a szüleit. Következetesen kértem minden ilyen esetben, hogy ne személyeskedjen, maradjon a tárgynál, próbáljunk megoldást találni a problémára. Kiderült, Sanyi agresszivitása nemcsak játék volt, hanem segélykérés is. A családban változás történt, az apa börtönbe került, és ő mint a legnagyobb fiú próbálta átvenni a férfi szerepét, akinek mindenkitől meg kell védenie a családját. Persze egy ekkora teherrel nem tudott mit kezdeni 14 évesen, így a feszültségét ezzel a pankrációs játékkal igyekezett levezetni.

Egy amatőr konferencia

Miután a fiúkkal és a szülőkkel is beszélgettem külön-külön, csak ezután mertem egy asztalhoz ültetni őket. Az igazgató úr támogatta ezt az újszerű módszert, partnerként vett részt benne.

Jelen volt Roland, őt egy barátja (aki az esetet látta) és az anyukája kísérte el a pénteki találkozóra. Ott volt Sanyi a haverjával és az édesanyjával. Valamint az iskola igazgatója és jómagam. Kezdetben nagyon ingerülten és hangosan zajlott a beszélgetés, kölcsönösen sértegették egymást a gyerekek és a szülők is, folyton rájuk kellett szólni, hogy kulturáltan keressék a megoldást, mindenkinek ez az érdeke. Nem telt el tíz perc, amikor ténylegesen partnerré váltak az anyukák, a fiaikat is erre próbálták rávenni.

A megállapodás

Sanyi megfogadta, hogy senkivel sem fog többé pankrációs játékot játszani, ahogyan Roland is igyekezni fog újra barátkozni iskolatársával, és nem hagyja, hogy más családi viszálya beleszóljon az ő kapcsolataiba.

A jelenlévő felnőttek garanciát vártak az elhangzottakra. Mivel a fiúk a szavukat adták, így a két segítő vállalta, hogy figyelmeztetik az érintetteket, amikor úgy tűnik, hogy megszegik szavukat. Férfias módon ezt kézfogással pecsételték meg.

Megdöbbentő módon az anyukák is fogadalmat tettek. Ők nem fognak többet kiabálni a tanárokkal, mert akik képesek így vigyázni a fiukra („A tanárnő még a kezét is fogta, amikor megszúrta a doktor.”), azokkal nem illik „sivalkodni”.

Az igazgató úr rögzítette a beszélgetés fontosabb momentumait, ahogyan a megállapodás is papírra került. A szülők megnyugodtak, hogy az esettel kellőképpen foglalkozott az iskola, a fiúk felnőttnek érezték magukat, mert a mondanivalójukra odafigyeltünk, és a megoldást ők választhatták meg maguknak. Éppen ezért nem esik nehezükre betartani az adott szavukat sem.

Az iskola vállalásai

A fiúk szünetben kosárlabdát kapnak, amivel a betonos udvaron játszhatnak a nagyszünetben. Rossz idő esetén az ügyeletes tanár beengedi őket a tornaterembe focizni. Bízunk benne, hogy ezzel megszüntethetjük a pankrációs játékot, legalább az iskolában. Elégedettek voltunk a konferencia-beszélgetés eredményével. Amennyiben az iskola anyagi lehetőségei engedik a következő tanévben, úgy szeretné az igazgató úr, ha a tantestület elvégezne egy facilitátorképző tréninget. Addig pozitív példaként emlegetik „csupán” az esetet.

Az eset értékelése

A beszélgetés során a szülők és a diákok is egyenrangú partnerek voltak, akik egy közös célért gondolkodtak együtt. Az alacsony iskolai végezettséggel rendelkező anyukáknak nagyon tetszett, hogy egy iskolát érintő kérdésben fontos véleményt alkothatnak. Akkor változott meg a beszélgetés hangneme is, amikor Elvirában ez tudatosodott. Ő kérte Anitát, hogy viselkedjen normálisan, amikor a tanárok nekik akarnak segíteni.

A kezdők bátorságával álltam neki a probléma megoldásának. Talán hatásosabb lett volna konfliktus kezelése, ha egy képzett facilitátor vezeti a beszélgetést, de azt gondolom, mivel nem ártottam ezzel senkinek, így nagy baj nem történt, hogy én próbáltam ezt az újítást bevezetni az iskolánkban.

Májer Viktória

A cikkben szereplő fotók illuszrációk.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

petra | 2013. március 19.
Én nem lennék ennyire szerény... hogy nagy baj nem történt... Ahogy én olvasom, megelőzted egy konfliktus eszkalálódását, megnyugtattál egy őrjöngő gyereket, megnyertél két felajzott anyát, kedvet csináltál az igazgatónak a resztoratív konfliktuskezeléshez. Ez szerintem eléggé távol esik a 'nagy baj'-tól... Bárcsak többen beszélnék ilyen természetességgel az emberi dimenzióban ezt a nyelvet :)
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.12.14.
Nem oldódik meg a probléma azzal, hogy rehabra küldjük a gyereket
A Bagázs Közhasznú Egyesület munkatársai Bag és Dány romatelepein közvetlen közelről követhették nyomon, hogyan vált évről évre egyre súlyosabb problémává a drogfogyasztás Magyarorsz...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.12.14.
Az egészségügy és az oktatás kivéreztetésével tudta tartani a kormány a hiányt
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az ára annak, hogy Magyarország hosszú évek óta képes tartani az államháztartási hiány - maastrichti - mértékét? Katona Tamás szerint ennek egyértelm...
(Forrás: Népszava)
--
2018.12.14.
"Semmibe veszik a tiltakozást" - az egyetemi dolgozóknál is kiverte a biztosítékot a túlóratörvény
A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége mély felháborodását fejezi ki a munka törvénykönyve egyéni képviselői indítvánnyal történt, a szakszervezeti és társadalmi...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Több ezer kínai és az iráni hallgató tanul a magyar egyetemeken: itt vannak a friss adatok
Egy év alatt négyezerrel emelkedett a magyar felsőoktatási intézmények külföldi hallgatóinak száma: míg a 2016/2017-es tanévben 26 519, addig az előző tanévben már 30 276 külföldi tanult...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Jobban teljesítenek a diákok, ha egy órával később kezdődik az iskola
Egy seattle-i iskolakerület 18 középiskolájában 2016 őszén vezették be a későbbi tanításkezdést: 7.50 helyett csaknem egy órával később, 8.45-kor kezdődött az iskola. A szülők vegyesen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
Több mint 45 ezer könyvet osztanak szét szegény gyerekek között
A Libri 2018-as karácsonyi kampányában arra kért mindenkit, hogy vigyék el adománygyűjtő pontjaihoz azokat a gyerekkönyveiket, amik régóta a könyvespolcaik mélyén rejtőznek, és amelyekkel...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.14.
A PDSZ szerint sincs más lassan, mint az országos sztrájk
"a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T/3628 számú, rabszolgatörvényként elhíresült törvényjavaslat minden elemét és annak elfogadásának körülményeit is elutasítja. Úgy vélj...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek