OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. március 13.
» Hozzászólások (0)

Gondolataim Az osztály című filmről

Ahogy a címe, a film maga is megengedi, hogy a magunk módján viszonyuljunk az egyes helyzetekhez. Nem mutat ugyanis többet annál, mint amennyi ahhoz elég, hogy gondolatokat ébresszen bennünk. Nem adja készen az értelmezést, és nem véd meg a valóságtól. Provokál a csenddel, a hirtelen nézőpontváltásokkal, az árnyékok és hangok játékával, de mindez szépen rácseng a saját gondolataink zajára, és a végén úgyis csak azt a kérdést tesszük fel magunknak, amit meg merünk fogalmazni.

A film alatt folyton késztetést éreztem arra, hogy hozzászóljak egy-egy szereplőhöz. Nőtt bennem a feszültség, és hagytam, hogy hozzám is beszéljenek a 13-14 éves diákok. Ugyanakkor szorongtam, hogy nekem is, az én gondolatomra is pont olyan nyersen és találóan fognak beszólni, mint a tanáraiknak vagy egymásnak. Jól esne azt mondanom, hogy igen, tudom, mi lett volna megoldás az egymásnak feszülő érzéseikre, de sajnos fogalmam sincs róla.

Olyan helyzetekkel találkozunk a filmben, amelyekre nem érvényesek a szépen megfogalmazott, de merevre csiszolt bölcsességeink. Miről is beszélek? Az én szemszögemből egy színes, élettel teli gyerekcsapatról, akik egymás anyanyelvét nem beszélik ugyan, de viszonylag jól megértik azt a nyelvet, amit bevándorlóként az utcákon, vagy ki tudja, hogy hol sajátítottak el. Ami révén egyszerre idegenek és közeli ismerősök. Ezek a gyerekek egy osztályban tanulnak, de ahogy ez gyakran lenni szokott, nem partnerei sem a tanáraiknak, sem egymásnak. Csak megadják magukat a kötelező oktatás rendszerének.

A tanárok okítani akarnak, embert faragni, elviselik a mindennapok harcait és kudarcait, s ami nem megy, azt nem erőltetik. A fiatal francia nyelvtanár keresi a kapcsolódási pontokat, ő maga sem mindig tudja, hogy milyen utat járjon. Mennyire engedheti el a hatalmi szerep kapaszkodóit, és milyen pontokon kapcsolódhat őszintén a diákok mindennapi életeseményeihez? Próbálja kézben tartani a tanórákat, fegyelmezni a szemtelenségig szabados gyerekeket, de adott pontokon érezhetően kicsúszik a kezéből az irányítás, és olyasmiket mond, vagy tesz, amit később ő maga sem érez helyénvalónak.

A gyerekek természetesen a maguk világát élik, szórakoztatják egymást és önmagukat, minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy a tanárt kellemetlen helyzetbe hozzák, szembesítsék ellentmondásos magatartásával.

Ha vissza merünk emlékezni saját iskola élményeinkre, és nem távolodtunk el túlságosan az akkori önmagunktól, akkor bizony ismerősnek tűnhet ez az érzés. Hogy nem értjük egymást, a tanárt, mindannak a célját, ami velünk történik. De ettől még nem áll meg az élet. Nem lehet sokáig töprengeni, ki kell deríteni, hogy ki mond igazat, kiben bízhatunk, meg kell védeni magunkat, meg kell tudni, hogy kik is vagyunk, és mire vagyunk képesek. Hogy normálisak vagyunk-e, ha szégyent, vagy szerelmet élünk át? Ezek valódi kihívások és annak a felnőttnek, tanárnak, aki arra vállalkozik, hogy megismerjen, ki kell állnia a hitelesség próbáját.

A filmben szereplő tanárnak nem mindig sikerült a kritikus pontokon vállalnia önmagát, olyan eszközökhöz folyamodik segítségért, amivel szemben védtelenek a gyerekek, a szigorral, elutasítással, fegyelmi bizottsággal igyekszik a rendet megteremteni, és ennek bizony ára van. Ez az a pont, amikor kedvünk lenne elítélni őt, vagy azt mondani, hogy ne így akarja megoldani a problémákat. Ne adja még fel, vállalja a saját gyengeségét az adott helyzetben, és minden jóra fordul. Ne engedje, hogy kicsapják a gyereket az iskolából! Higgyen az intuíciójának, és nézzen a felszín alá. Ehhez bizony bátorság kellene, de milyen erőforrásai vannak egy tanárnak? Tehetetlennek érzi magát, és végül a józan eszére hallgatva dönt. Elítélhetjük emiatt? Mi lenne hasonló helyzetben a lelkünk igazsága?

Azt gondolom, hogy tanárként, de szerep nélkül is a legfontosabb hitelesnek lenni, felelősséggel vállalni fel önmagunkat. Ha egy órán kimondtam valamit, amit nem kellett volna, akkor merjek bocsánatot kérni, és ne a tanári tekintélyt hívjam segítségül. Ha túllőttem a célon a fegyelmezésben, ha nem figyeltem eléggé a diákok igényeire, akkor merjem ezt beismerni, és nem felfelé mutogatni, vagy az oktatási rendszerre hárítani a felelősséget. Talán ennyi is elég lenne. Ez a lehetőség mindentől függetlenül létezik.

És most diadalmasan kivonulhatnék ki e sorok közül azzal, hogy mégiscsak találtam valamiféle megoldást az osztálytermi problémákra, de önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon rá lehet-e nézni erre a helyzetre más módon is? Igen, máshonnan nézve talán nem így áll össze a kép. Az utolsó képsorok hangulatát idézve, az élet megy tovább a jól, rosszul meghozott döntéseinkkel együtt, az osztály kiürül, majd megtelik ismét.

A filmben szereplő gyerekek szociálisan hátrányos helyzetben élnek. A szülők alig beszélik az ország nyelvét, és a kiszolgáltatottság minden oldalon érezhető. A tanárok a merev oktatási rendszeren túl a saját határaiknak, a gyerekek a tanári döntéseknek, csoportnyomásnak, a szülők a rájuk nehezedő létfenntartási kötelezettségnek vannak kiszolgáltatva.

Az osztály olyan film, amiben nincs a szenvedésnek egyértelmű oka, nincs egyetlen néven nevezhető gonosz, de tele van kihívással és meglepetéssel. Bőven ad teret az érzéseknek és gondolatoknak, s mint ezt magunk is tapasztalhattuk: kiváló ösztönző egy tartalmas beszélgetéshez.

Kiss Orsolya

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2016.12.09.
PISA-jelentés: az MTA kiemelt stratégiai célja az oktatás fejlesztésének sokoldalú támogatása -Interjú Csapó Benővel
egyrészt kellő energia befektetésével lehet javítani az eredményeken, másrészt az elért szint megőrzéséért folyamatosan keményen meg kell dolgozni. Az iskolai szelekció mérséklése, a...
(Forrás: MTA)
--
2016.12.09.
PISA-teszt: 20 évbe is beletelik, mire ezt kijavítjuk
Arató szerint felül kellene vizsgálni a nemzeti alaptantervet, sőt az oktatási törvényt is, de nem azoknak, akik most teszik. "Az Oktatási Kerekasztalban, illetve a kormány által létrehozott...
(Forrás: Szeretlek Magyarország)
--
2016.12.09.
Egy „be nem jegyzett” civil szervezet megválaszolatlan kérdései
A Civil Közoktatási Platform az alábbi nyílt levelet küldi Balog Zoltán miniszternek, aki azt gondolja, hogy a drámai eredményeket produkáló oktatási rendszerre vonatkozó kérdéseket tová...
(Forrás: Tanítanék)
--
2016.12.09.
Törley Katalin és Sulyok Blanka at Egyenes beszédben - videó
December 19-én lesz öt éve, hogy elfogadták a köznevelési törvényt, ami romba döntötte a közoktatást, az egész civil szféra méltó módon megemlékezik majd erről, az elemi felháborod...
(Forrás: atv,hu)
--
2016.12.08.
Zsuppán András: Miért ilyen rosszak a PISA-eredményeink?
Hat (a felmérés készítésekor öt) éve vezetik az országot, egy idő után látszania kellene az eredményeknek még egy lassan változó, nagy rendszer esetében is.Kevés tartalmi reformot csin...
(Forrás: Válasz)
--
2016.12.08.
Széllel szemben: a PISA-felmérésről
A differenciált oktatás a nagy osztálylétszám és más tényezők miatt sem tud igazán megvalósulni, így marad a ‘megszoksz vagy megszöksz’ hozzáállás. Az alternatív pedagógiai módszerrel...
(Forrás: Deliága Éva gyermekpszichológus blogja)
--
2016.12.08.
Lázár szerint nem a kormány, hanem a tanárok a felelősek a rossz PISA-eredmények miatt
Lázár visszautasította azokat a követeléseket is, miszerint a botrányos eredmény után Balog Zoltánnak le kellene mondania. Szerinte már csak azért sem lehet számon kérni a borzalmas PISA-...
(Forrás: 444.hu)
--
2016.12.08.
Változást sürgetnek az oktatásban
Az NPK elnöke általánosságban úgy látja, a közoktatásnak sokkal jobb lenne célul kitűznie azt, hogy a jelenleginél lényegesen kevesebb, de a gyakorlatban is hasznosítható tudást sajátí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2016.12.08.
Azt éreztem, csúnya dolog lenne visszaadni őket
Marika és Magdi hosszú évek óta fogadnak magukhoz fogyatékkal élő gyereket. A nevelésük jóval több nehézséggel jár, szerintük mégis az egyik legszebb dolog a világon. Elengedni a kezü...
(Forrás: abcug.hu)
Utolsó üzenetek:
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
  OFOE

Kedves Eszter! Ez első ránézésre nem tűnik jogosnak. Sajnos mi sem tudjuk teljes biztonsággal követni a jogszabályi változásokat, ezért tanácsoljuk, hogy e kérdésével forduljon az Oktatási Hivatalhoz ezen a linken!

--
  Juhász Eszter

Tisztelt Osztályfőnök!
2002. június 1-től főtanácsosi címet adományozott részemre az akkori munkáltatóm. A címmel járó pótlékot 2013. szeptember 1-től, az új bérrendszer bevezetésével nem kaptam tovább.

Ez a fajta pótlék nem a munkakörhöz kapcsolódott, hanem jutalomból adták a végzett munkáért. Vajon ezt a címpótlékot jogosan vesztettem el?

A jelenleg is érvényben lévő Kjt. továbbra is tartalmazza ezt a fajta pótlékot.

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról
71. § (1) A főtanácsost, a főmunkatársat, a tanácsost, valamint a munkatársat címpótlék illeti meg.
(2) A pótlék mértéke
...
d) főtanácsosi cím esetén a pótlékalap száz százaléka.

Jelenleg is ugyan abban az állami intézményben dolgozom pedagógus beosztásban, ahol 2013. szeptember 1. előtt.

Kérdésem, hogy valóban hatályon kívül helyezték – e ezt a fajta címpótlékot? Kérem, szíveskedjen megjelölni azokat a jogszabályhelyeket, ami alapján megvonhatták a címpótlékomat!

Amennyiben jogtalanul vesztettem el címpótlékot, kérem, szíveskedjen tájékoztatni mit tehetek ennyi idő után!

Válaszát tisztelettel köszönöm!

--
  Peer Krisztina

Kedves Gábor!

Szerintem senki nem menthető fel az alól, ha bántalmaz egy gyereket. Legyen az egy tanár, szülő, kortárs, bárki. Úgy, ahogy senki nem menthető fel az alól, ha mást bántalmaz (felnőttet, szülőt, nagyszülőt stb.). A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad.
Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az okokat feltárjuk,megértsük a háttérben zajló folyamatokat, hogy segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő.
Arról a jelenségről, hogy hogyan tesznek egészséges emberek rossz dolgokat, hosszan ír Philip Zimbardo szociálpszichológus könyveiben, amit ő a helyzet hatalmának nevez.
A bántalmazás, áldozattá válás témájában kollégám, Földes Petra itt a honlapon is remek cikkeket publikált.

Üdvözlettel: Peer Krisztina

--
  a szerk.

Tisztelt Luda!
Tiszteletben tartom a véleményét a gyermekbántalmazással kapcsolatban, de azt gondolom, hogy a szokásos filmvetítésünkben is ennek az elterelő akcióját felfedezni már kicsit túlzás. Úgy tűnik, Ön félreértelmezett valamit, ezt lehet tisztázni, de normális stílusban. A gyermekbántalmazás valóban súlyos probléma, de azt Ön sem gondolja komolyan, hogy egy - lehet, hogy további magyarázatra szoruló - reagálás után az egész Egyesületet a gyermekbántalmazással azonosítja, azt sugallva, hogy minden ilyet elkövető tanár automatikusan az Egyesület tagja is.
Tehát kérem, mindenekelőtt adja meg a minimálisan elvárható tiszteletet azok számára, akiket megszólít, annál is inkább, mivel álnéven teszi azt.

--
  KGábor

Én kicsit kevésbé vehemensen, de csak annyit kérdeznék az idézett "mentség a pofonra" nyomán, hogy tanárként valóban van, illetve lehet mentség a pofonra?

--
  Luda

Miközben L. Ritók Nóra is segítséget kér blogbejegyzésében az önök tagjai által elkövetett súlyos gyermekbántalmazások ellen, az önök elterelő akciója (film vetítése a vércseszexről) egyenesen undorító, és mindent elmond az önök hozzáállásáról a tagjaik áltlal elkövetett erőszakhoz. Néhány órára (gondolom véletlenül) L. Ritók Nóra blogbejegyzésére volt egy hivatkozás az önök oldalán is, de természetesen eltávolították, hamar, ezért itt van újra:
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2016/11/06/549-eszkozok-az-eszkoztelensegben/

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[OFOE:] Kedves Éva! Ha egyáltalán nem jelentkeztél a minősítésre, akkor csak annyi történik, hogy nem lépsz előre. Ha jelentkeztél, és úgy nem csinálod meg a portfóliót, akkor sikertelennek minősül a próbálkozás, és legközelebb, amennyiben úgy döntesz, hogy megléped a dolgot, […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Molnárné Sinka Éva:] Kedves Petra ! Tanítóként dolgozom 36 éve . 53 éves vagyok . Szeretném tudni , mi vár rám , ha nem készítem el a portfóliómat ? Válaszát előre is köszönöm !
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Krisztina:] Hogy ez mennyire így van! (sajnos) Nagyon jó írás!
Dühök és diktátumok – napi frusztrációinktól az irányítás illúziójáig »

--

[Juli:] Kedves Krisztina! Moziban sajnos most éppen nem játsszák ezt a filmet, de szokott lenni a tévében, és meg lehet kapni DVD-n az Állatkert ajándékboltjában. A három filmből álló csomag (amelyben a Vad Kunság is benne van) ára 1990 Ft. Megrendelhető a webshopjukban is: […]
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[Juli:] Kedves Krisztina! Elnézést kérünk, ezt bizony mi írtuk el. Utána érdeklődünk, hogy mikor lehet megnézni a filmet, és jelezni fogjuk.
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[Krisztina:] Sajnos el volt írva a vetítés dátuma: nov. 9. a nov. 8. helyett, így lemaradtunk a filmről és a beszélgetésről, ami nagy csalódás. Kérdés: mikor lesz legközelebb vetítés nem iskolaidőben?
OFOE Filmklub: Vad Kunság – A Puszta rejtett élete »

--

[csilla:] Köszönöm! Végig követtem a történetet! Gondozóként dolgozom. Szeretném megosztani, ha lehet a történeteket a gyermekeimmel! (az általam gondozott)
Remény az életre 12. – A jelen »

--

[Juli:] Kedves Hédi! Köszönjük a dupla kommentet. Zsuzsa nem csinál tudatosan projektet, egyszerűen teszi azt, amit a környezetében keletkező kihívások diktálnak. Nem hasonlítható a tevékenysége az általad felsorolt modellekhez, hiszen ott minden esetben adott az intézményi háttér. […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--

[Hédi:] FOLYTATOM: Végre elérkezem oda, ahhoz, amit te képviselsz, Zsuzsa. Önmagában az örökbefogadás is megérne egy hosszabb elemzést. Az is, hogyan kerül egy budai művelt polgárlány a "nyóckerbe", és - budai múltja után - mi marasztja ott? Mit érnek, érnek-e valamit […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--

[Hédi:] Már tegnap le akartam írni, de valahogy nem állt össze. Talán ma sikerül. Mióta a Neveljük Együtt!-öt szerkesztem, egyre többször kerülök közvetlen kapcsolatba projektekkel és azokat irányító emberekkel (nemcsak pedagógusokkal), amelyek és akik a cigányság integrálásán, […]
Merre tovább? 2. - Korán felnőni. De így? »

--
OFOE (2001–2016) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek