OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. január 19.
» Hozzászólások (14)

Virtuális szülői értekezlet 3.

Nagyon aggódom az unokámért

Igen, nagyon aggódom az unokámért. Egészséges, vidám és normálisan rakoncátlan kisfiú. Néha meghökkentő, máskor bugyuta kis kérdésekkel és válaszokkal éli, élte a maga aprócska életét. Van, amibe órákig képes beletemetkezni, van, amit türelmetlenül félredob. Szerintem ez így van rendjén.

Szeptemberben kezdte az első osztályt. Akárhányszor találkozunk, mindig ugyanazt kérdezem tőle: „Hogy érzed magad a suliban? Mi újság a suliban?” Egy ideig tetszettek a válaszai: „Nagyon jó! És képzeld, nagyi…” és mesélt, mesélt mindenféléről. Megmutatta azt is, mi mindent tud már elolvasni, leírni, kiszámolni; milyen játékokat játszottak, kik a barátai… ami éppen eszébe jutott. Örültem a válaszainak, de különösen annak, hogy jókedvvel, szívesen jár iskolába.

Egy ideje azt vettem észre, nem szereti, ha az iskoláról kérdezem. Válaszainak tartalma is beszűkült: „Ennyi pirosom van, de kaptam feketét is…” vagy: „Sajnos a magatartásom csak változó lett.” A válaszaimra igencsak kikerekedett a szeme, pedig megszokhatta már: „Nem igazán érdekelnek a pontjaid, az embernek hol sikerül valami, hol nem. Nincs ebben semmi érdekes.” Vagy játszom a hülyét: „Mi az a ’csak változó’?” „Mit jelent az, hogy változó magatartás?” Meg is kapom a magyarázatot: „Jaj, nagyi! Hát néha jó vagyok, máskor meg rám kell szólni… mert rosszalkodok.” „OK. És ezzel mi a baj? Ilyen vagy, nem?” „De nekem jónak vagy példásnak kéne lennem!” – és már görbül szája. „Igen? Akkor én is szégyellhetem magamat ám! Mert én is néha jó vagyok, máskor meg dilis. Nem?” Végre földerül a kis arca: „Igen, néha dilis vagy.” Jót nevetünk együtt… Feloldódott a feszültség… végre!

Csakhogy ez nekem nem tetszik. Mármint az, hogy egy kicsi emberben ez a fajta feszültség, a megfelelési kényszer feszültsége megjelent…

A helyzet pedig – ahogy azt A tanú óta tudjuk – fokozódik. Kérdi a fiam, mit tegyenek: a gyerek teli van piros pontokkal az órákon (először azt hittem, kiütései vannak), amikor úgy érzi, hogy nincs igazi tétje a dolognak. Elmélyülten és gyorsan dolgozik, többnyire hibátlanul. Ugyanezt tapasztalja otthon is, amikor a házi feladatokat oldják meg. Sőt! Már magától vesz könyvet a kezébe (fél év telt el!), és olvasgat… Nem értem. Akkor mi a gond? Hát az, hogy a felmérői, témazárói rendre rosszabbul sikerülnek… hármasokra. Fél és ilyenkor nem tud koncentrálni. És emiatt a kisgyerek el van keseredve, és már előre fél a felmérőktől. Mert, hogy stresszhelyzetekben leblokkol… És most ők, a szülei, hogyan segítsenek?

No, itt dobtam először hátast. Hogy micsodái és micsodától?! Felmérők, témazárók?! És hogy hányasra? Osztályzat? Elsőben? És mi az, hogy stresszhelyzetekben?! És mi az, hogy az iskola stresszhelyzetet teremt egy elsős kisgyereknek?! És mi az, hogy az iskolában okozott stresszt otthon a szülőknek kellene feloldaniuk?! De hát ez a kisgyerek nemrég még vidáman, jókedvűen ment az iskolába!

Nem igazán értek az alsós korosztályhoz, gondoltam, kicsit utána olvasok a neten.

És akkor dobtam másodszor is hátast. Kérdésemre – „kisgyermekkori stressz okai és oldása” – különböző szülői fórumokat is feldobott a Google. Kétségbeesett szülők adogatják át egymásnak a várható témazárók és felmérők anyagát, linkjeit, hogy otthon előre fölkészíthessék rájuk – és most tessék figyelni! – a pici elsős és második osztályos csemetéiket… Ez agyrém! Esküszöm, egy lovardában jobb helyzetben vannak a versenylovak is.

Félreértés ne essék! A tanító néni jó. Nem kiégett, nem hisztérika, nem túl szigorú. Kedvesen, játékosan tanít, a gyerekeket is szereti. De pontosan azt teszi, amit egy rossz rendszer megkövetel tőle: bizonyos szakaszokban felmérőket, témazárókat írat. Még ezzel sem lenne különösebb gondom, ha mindez azért történne, hogy ő maga, a tanító lássa, ki hol tart, kinek miben és hogyan kell segítenie, kinél és mit kell fejlesztenie. De azonnal súlyos gondjaim támadnak, ha ezek a mérések, különösen az osztályzatok arra irányulnak, hogy „bedobozolják” a gyerekeket, hogy rangsorokat állítsanak fel, és – főleg! – ha kicsi gyerekeknek ezzel felesleges feszültségeket, stresszeket, mi több: önértékelési zavarokat okoznak. Van fogalmuk arról, hogy a kisgyermekkorban okozott értelmetlen stressz elkísérheti őket egész életükben? Annak minden területén?! És miért jó, ha a szüleiket belekergetik ebbe az őrült hajszába a netes fórumokon és otthon… Mert elképzelem ezeket a családokat, amint hullafáradtan nekiesnek apró csemetéiknek esténként, hogy akkor most oldjuk meg a holnapi felmérő feladatait. És minden porcikám tiltakozni kezd. Mert én egy egészséges, derűs, igazi kiskölköt akarok látni, aki örömmel megy az iskolába, és nem egy jövendő idegroncsot, aki szorongásokkal, nem neki való stresszekkel és félelmekkel küszködik.

Még valami! Hogy van az, hogy a pedagógusok a rajongásig szeretik Poppert, Ranschburgot és Vekerdyt, akikről köztudott, hogy életükben és mindmáig azért harcoltak és harcolnak, hogy ne tessék már tönkretenni a (kis)gyerekeket! Hagyják őket megélni a gyermekkorukat! Ha – elvileg – elfogadják őket, ha igazat adnak nekik, akkor miért teszik pont az ellenkezőjét a mindennapokban?

És végül. Magam is pedagógus vagyok, magyar-történelemszakos tanár. Nagyon jól tudom, hogy a gyerekeket föl kell készítenünk a stresszhelyzetekre is. Hogy meg kell tanulniuk a sikert is, a kudarcot is elviselni. A kudarcból (és néha a sikerből is) felállni, és megküzdeni az eredményekért. Nem a jobb jegyekért – az csak hozadék, ha már osztályzatokban mérik az ember fiát-lányát –, hanem önmaga, és a saját küzdeni tudása, a saját akaraterő győzelmének öröméért.

Olyan nehéz ez?

Tőkés Hédi

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

vabor | 2013. július 21.
Kedves Dóri! Én ugyan középiskolásokkal foglalkozom, de a dicséret/jutalmazás - kontra szidás/büntetés probléma engem is érdekel. Szerintem bizonyos jutalom hasznos. Szülő esetén nem konkrétan tárgyi, mert az személytelenné teszi az örömöt. A legjobb valami közös program. Az egyik családban például egy közös pizzázásra vitték el két gyereküket, akik önmagukhoz képest jól teljesítettek az iskolában. A sikerélményt - úgy láttam - nem vette el a gyerektől, és remélem, most már tudom arra biztatni, hogy még jobb eredményt érjen el, kis korholással, sok biztatással és dicsérettel.
Dóri | 2013. április 7.
„Szerintem a teljesítményt a tudásvágy viszi maximumra az iskolában.” (Taninéni írta)
A tudásvágyat a kíváncsiság és a megismerési vágy hajtja (belső motiváció).
Egy kisgyereknél ez a természetes állapot.
Nos, ha az iskola kezdő szakaszában ezeket kiölik a gyerekből, már csak a megfelelni akarással próbálja teljesítményét fokozni, szinten tartani. És jöhet a gyomorgörcs, a szorongás, a félelem.
Mégegy!
Gyakran láttam (főleg szülőknél), hogy gyerekük teljesítményét külső eszközökkel is fokozni akarják pl. csokit, egyéb jutalmat kap, ha jól teljesít. Nagyon káros!!!! Kiöli a meglévő természetes érdeklődést. Eddig örömmel tevékenykedett, eztán már csak a jutalomért fog teperni.
Legalább mi ne rontsuk el gyermekeinket!
Szabó T. Anna | 2013. március 28.
Én köszönöm. Azért írtam (az Írócimborák felkérésére), mert nekem is elsős a fiam, és minket is megviselt ez a hirtelen átmenet - amikor a nagyobbik volt elsős négy éve, még nem kapott jegyeket, a kicsinek meg simán beírják akár az egyest is. A hat éves kori iskolakötelezettség még tovább rontja majd a dolgokat. (A nagyobb fiam hét és fél volt, amikor iskolába ment, de ő is csak nyolcéves korára tört bele az intézményes életbe.) Amíg ekkora a nyomás a tanítókon, hogy leadjanak és számonkérjenek, és ilyen nagy az osztálylétszám, én nem is várom el reálisan, hogy ne iskola legyen az iskola, olyan, amilyennek én is megszoktam: kicsit poroszos, kicsit gépies. Nem az egyén számít, még csak nem is a közösség, hanem az eredmény - már ilyenkor is. Mindegy, mi az ára.
Igyekszem otthon ellensúlyozni ezt a feszültséget, amennyire lehet. A szabad és végtelen fantáziájú gyerekeknek úgyis rabság minden intézmény. Kosztolányi Óvoda című novellája jut eszembe erről, ahogy első intézményesített napján a gyerek kétségbeesik: "Leroskadtam a földre. Tehetetlen dühömben verni kezdtem a homokot. Vertem, vertem, egyre vertem a kis, ötéves öklömmel a földet, mely tart minket, toporzékoltam, hogy csak ennyire vagyunk méltók, mi, gyerekek, és hogy már soha többé nem lehetek olyan, mint annak előtte. Mert most már mindent láttam. Szemem alá sötét árnyék szállt. Egy perc alatt megvénültem ebben a sokablakos, elfalazott óvodában. Fuldokolva, jajgatva átkozódtam (...): Verje meg az Isten az óvodát!" (Kosztolányi Dezső összes novellája, szerk. Réz Pál, Helikon, 1994, 581. o.)
OFOE | 2013. március 27.
Kedves Szabó T. Anna! Nagyon szépen köszönjük a verset
Szabó T. Anna | 2013. március 27.
Egy vers ugyanebben a témában az iskoláról:

http://irocimborak.blogspot.hu/2012/09/szabo-t-anna-iskocka.html
taninéni | 2013. március 24.
Egyszer egy egyszerű anyuka "Érezd jól magad!" mondattal engedte iskolába gyermekét reggel. Akkor ezt érdekesnek találtam. Jobban szerettem volna, ha "Figyelj jól!" mondattal búcsúzott volna. (Visszagondolva:jól tette.)
Most pedig egy nem egyszerű anyuka "Megérdemelted?" kétkedő kérdéssel fogadta kisgyermeke piros pontját délután. Gyomorgörcs; és nem egyedül a gyermeknek okozta.
Szeretném, ha mindkét gyermekből egészséges felnőtt válna. Szerintem a teljesítményt a tudásvágy viszi maximumra az iskolában. A kötelesség teljesítése pedig elsajátítható és elvárható. De miért kellene kitűnővel végezni, ha megbetegít? Eljut így a diplomáig a gyermek? Vagy később, pl. az egyetemi évek alatt derül ki évente valami új baj?
Erika ttneni helyettem is szóltál.
Juli | 2013. március 6.
Ide kapcsolódik az a vita, ami a Gyomorgörcsös gyermekeink bejegyzéshez érkezett a csak az olvassa portálon. Felmerül a kérdés, hogy rászorítsa-e a szülő a gyerekét a maximális teljesítményre akár "gyomorgörcs" árán is. Jönnek vélemények azután pro és kontra. Itt van például egy dilemmázó anyuka: "ugyanakkor az ember tudja, sajnos, hogy nem veszik fel a gyermeket ha szarok az osztályzatai, a kutyát sem érdekli milyen jó a humora, milyen intelligens, vagy szociálisan érzékeny, mélyen érző, mennyire segítőkész, mennyi pluszt vihet a saját motiváltságával abba amibe. alig látszik, akkora az osztálylétszám. hogy muszáj plusz leülni vele minden délután, mert akkor is frusztrált ha valamiből folyton hármas.
a melyik kezembe is harapjak? mivel teszek jót vele? fogalmam sincs, csak reménykedem hogy megkapom a kettest. anyaságból..." Jó, ez nem kisiskolás, de a görcsölés már az alsóban elkezdődik. Tragikus, ha egy okos kis elsős idő előtt megutálja az iskolát (mi lesz itt később?).
Tőkés Hédi | 2013. március 6.
Több mint egy hónap telt el a cikk megírása óta. Tegnap fölhívott a fiam, és elmesélte Anyuka és a Tanító néni találkozását, amelynek eredményeként, Anyuka azonnal elkezdett volna alkalmazkodni, a gyerek átalakításában segédkezni, ha a fiam agya nem robban be (a fiam - unokám Apája - filozófus, egyetemi tanár... úgyhogy nem barbár)...
SZÓVAL: a múltkor még azt írtam, hogy "nagyon aggódom az unokámért". Elsős. Fél év telt el, és a kisgyerek már NEM lelkesedik a suliért. Ma már érdektelenné, közönyössé vált. Dicséretet soha semmiért, mindig csak elmarasztalás minden apró-cseprő dologért. Mielőtt azt gondolnátok, "biztosan azért, mert rossz kisgyerek", megnyugtatok mindenkit, nem az. Olyan, mint bármelyik 7 éves...
Az iskola is olyan, mint bármelyik magyar közoktatási lidércnyomás...
A tanító néni is olyan, mint a nagy magyar átlag (kibírásra játszik, ezért - is - rossz)...
Ma ott tartok, hogy Frici fejezze be ezt az osztályt (tanulja meg az írás-olvasás-számtan alapjait), utána felajánlom a szüleinek a "nagyi-sulit". Mindent meg tudunk neki tanítani, ami addig, amíg nem találnak valami egészséges szellemű alternatív lehetőséget, megtanítható... Nekem ezzel kezdődnek a gondjaim: 32 kicsi elsős egy teremben, a székhez szögezve, három padsorba beslichtolva. Elkezdődött az "egységsugarú kockagyerekek" legyártása. Sőt! Már azt is tudják - folyik a dobozolás is - melyik kocka lesz kiváló, melyik közepes és melyik a selejt... És ebbe akar segíteni Anyuka. Mert fél, mert félti a kisfiát, ezért öntudatlanul tönkreteszi... Talán lehetne ezzel kezdeni (hogy ne hirtelen rontsunk rá a berögzött ostobaságokra és hiedelmekre): létszám osztva 2-vel... Lássuk, ilyen feltételekkel képes-e a gyerekre figyelni (mindegyikre külön-külön!) a tanító.
kati tanító néni | 2013. január 28.
mindenki aggódik. okkal, joggal. frusztrált, megfelelni akaró tannővel van tele a pálya. bizonytalan jelen, kilátástalan jövő, kevés pénz, sok gond... verd le a gyereken. aki szerencsés, és pedagógus, az a másén.
eddig a cinizmusom.
a probléma kétségbeejtő. másodikos gyerek, és már az öngyilkosságot fontolgatja? és ezért még fizetést is kap a kolléga? persze, fejétől bűzlik a hal. valószínű, ebben az iskolában elvárás a csend, rend, fegyelem. (ha már másodikban van nyelvoktatás, elitiskola lehet)a tanító néni kompetenciája eddig terjedt, nem szállhat szembe a központi direktrívákkal. a napközis párja meg nem társa, neki a saját gyerek meghaladja az erejét.
hogy mit tennék? annak idején pszichológushoz vittem az enyémet, és közösen ápoltuk a lelkét. ha másik iskola nem jöhet szóba, akkor marad az alkalmazkodás. az élet is ilyen, csak nagyban. és ott még anyu sincs, hogy megpusziljon.
esetleg, bár félve ajánlom, ki lehetne puhatolni, hogy áll a kérdéshez a tanító néni. lehet, hogy csak szövetségest vár, egyedül nem mer fellépni angolt oktató kollégájával szemben. vagy kérhetnének a szülők engedélyt az angol órák látogatására. (ezt nagy valószínűséggel felháborodottan fogja kikérni magának az angol tanár) lehetne rendkívüli szülői értekezletet összehívni, és beszélgetni a tanárral. mi a problémája az osztállyal? biztos van egy diplomata-véna szülőtárs, aki képes lenne kommunikálni vele.
sír a lelkem ennyi probléma láttán. és csak remélni merem, az én szülőim nem egy másik portálon zokognak.
Edit | 2013. január 28.
Én azért aggódom az unokáért.
Ahogy a saját gyermekemért is (2. osztályos)
Első osztályban hasonló problémákkal találtuk szembe magunkat, mint a kedves Nagymama. Igyekeztünk mi is okosan oldani a gyerekben a feszültséget, megértetni vele, hogy nem várjuk el, hogy mindig példás legyen a magatartása. Szerencsére sikerült a lelki békéjét egyensúlyban tartani.
Aztán jött a második osztály. Ahol a frusztráció mértéke akkorára nőtt, hogy már nem tudjuk semlegesíteni. Túl sok. Az órákon már pisszenni sem lehet. Az angol tanár minden alkalommal elmondja, hogy a gyerekek magatartásával gond van, de hogy mit szándékozik tenni, azt nem.
A most félévi szülői értekezleten kicsúszott az osztályfőnök száján, hogy azért javulnak a magatartás jegyek, mert félnek a gyerekek. Félnek? 8 évesen félelemben tartással képesek csak fegyelmezni? A gyerekem már arról beszél, hogy inkább öngyilkos lesz, mint hogy iskolába menjen.
A napközis tanítónő egyébként kis gyerekes anyuka is. 1. osztályos a fia. Saját elmondása alapján este 22-23 óra között tudja letenni aludni a 7 éves gyerekét, miközben 5.30-kor kelnek reggel.
Mit várok akkor én, hogyan tudja akkor kezelni a 20 gyereket a napköziben?
Dóri | 2013. január 26.
Nagyon sok negatív információt rejt az a tény, hogy az elsős/másodikos gyerekek nem érzik jól magukat az iskolában.
A kicsik alig várják, hogy iskolába kerüljenek, aztán fokozatosan elmegy a kedvük.
El kellene gondolkozni az okokon.
Tanári és szülői szemmel is!

Erika ttneni | 2013. január 20.
Kedves Hédi!
Éreztem én egyből, hogy hasonlóan gondolkodunk. Amit pedig a gyerekek saját értékelésében felsőben tapasztalsz, az a kicsiknél ugyanúgy megvan, nagyon hamar kialakul. Nekem most másodikosaim vannak. Ha egy felelet, versmondás, feladatmegoldás után megkérdezem őket, hogyan értékelnék osztálytársukat, néha szinte az az érzésem, felesleges vagyok, annyira pontosak az észrevételeik.
A magatartásértékelés nálam azt jelenti, hogy aki négyest kap, az azért kapta, mert jelezni szeretném a szülő felé, nem lenne baj, ha beszélgetnénk kicsit. A többieknek ötöst adok, hiszen csak kicsi gyerekek, akiknek a magatartása legnagyobb részben attól függ, hogy megtaláltam-e azt a formát, amiben alkotó módon, "rosszalkodás" nélkül tudnak boldogulni.
Kívánom, hogy minél több örömteli időt tölthess az unokáddal. Hiszen minden kapcsolatok közül talán ez a legbensőségesebb.
Tőkés Hédi | 2013. január 20.
Kedves Erika! Köszönöm a leveledet. Igyekezni fogunk oldani a "fiatalúr" fölösleges feszültségeit. Valamennyien pedagógusok vagyunk, a kisember nagybátyja pszichológus... majd csak összehozzuk valahogy ;-)
Komolyra fordítva: pedagógus pályám során mindig külön megpróbáltatás volt számomra az osztályozás. Csattant, mint az ostorcsapás. Amikor csak lehetett, igyekeztem elkerülni, és mégis! Számtalanszor magam is elcsodálkoztam, hogy a gyerekek (felső tagozat 7-8.o.) milyen hibátlanul - és milyen szigorral! - értékelik a saját teljesítményüket.
Ebben a történetben valójában az a legrosszabb, ha/hogy elmegy a gyerek kedve a tanulástól. Pedig éppen ezt a "kedvet" kéne fenntartanunk, sőt - lehetőség szerint - a lehető legmagasabb szintre emelnünk.
Erika ttneni | 2013. január 20.
Kedves Hédi!
Én is aggódom. Minden kis elsősért, aki szorongva lépi át az iskola kapuját, vagy bármi miatt menet közben szorongani kezd. Tanító vagyok. Évtizedek óta. Első osztályban mindig azt tartottam legfontosabb feladatomnak, hogy az iskolába lépő gyerek jól érezze magát abban, amit csinál. Kitűzött céljainkat csak úgy érhetjük el, ha az azokhoz vezető út örömteli az „egészséges, vidám és normálisan rakoncátlan” kisiskolás számára. Nagyon bízom benne, hogy ezt legtöbb tanító kollégám is így gondolja.
Az, hogy az első hónapok beszámolói örömteliek voltak, szintén erre enged következtetni. A „hármasok” kissé megdöbbentenek engem is, hiszen a jelenleg érvényben lévő törvény szerint első osztályban félévkor és év végén, valamint második osztály félévének végén csak szöveges minősítéssel lehet értékelni a gyerekeket. Érdemjegyeket csak a második osztály második félévétől kaphatnak(nának).
Oktatási kormányzatok jönnek-mennek. Egyik abszolút megengedő, másik vasszigort erőltet. Az iskolák gyakran szélsőségesen ellenállnak, vagy szélsőségesen mellé állnak egy-egy újabb „áramlatnak”. Esetleg éppen a szülői nyomásnak engedve alakítják versenyistállóvá második otthonunkat. A gyerek viszont a miénk! Elsősorban a családé, annak szeme-fénye, másodsorban pedig akikre a család rábízza őt, akivel(akikkel) közösen terelgetik őt az emberi kapcsolatok kialakításában, az iskolai léthez való alkalmazkodásban, közösen tanítják meg arra, hogyan élje meg a sikereket és hogyan azt, ha valami nem sikerül úgy, ahogy eltervezte. A család szerepe kell, hogy meghatározó legyen! A család nem engedheti meg, hogy a kisgyerek számára szorongást jelentsenek az iskolai mindennapok. A családban tanulja meg, hogy a külvilágtól érkező „hármasokat” hogyan kell okosan kezelni, javunkra fordítani. A családnak kell mérlegelnie, hogy az az iskola, melyet választottak valóban megfelel-e az elvárásaiknak, és a tanító nénivel együtt gondolkodva orvosolni tudják-e a felmerülő problémákat úgy, hogy mindenkinek megelégedésére szolgáljon.
Az unokádért – talán nem haragszol meg a tegezésért – már nem aggódom. Mert olyan nagymamája van, aki okosan tompítani tudja, feloldja a keletkező feszültségeket.
Sokkal inkább aggódom azokért a kisiskolásokért, akik elé éppen a család állít túlzott elvárásokat. Ahol csak azt kérdezik meg, hányast kaptál, arra pedig nem kíváncsiak, hogy „ Hogy érzed magad a suliban?” Pedig ez a legfontosabb kérdés! Minden más csak utána következhet!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.05.26.
Az ombudsman a demokratikus vitát félti a civilek elleni törvénytől
Véleményt nyilvánított a külföldről támogatott szervezeteket megbélyegző törvényről az alapvető jogok biztosa is. Álláspontját hivatalból küldte meg az Országgyűlés Törvényalkot...
(Forrás: TASZ)
--
2017.05.26.
Ezernél több pécsi gyerek jár ebbe a lassan szétrohadó iskolába
Elképesztő fotókat kaptunk a pécsi ÁNK-ból. A rozsdásan málladozó plafon és a vízgyűjtő vödrök szegélyezte folyosók jobb helyeken csak posztapokaliptikus sci-fik forgatási helyszínei...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2017.05.26.
A helyzet több, mint elkeserítő az SNI gyermekek képzésében
Néhány napja Önöknek küldött levelünkben leírtuk, hogy a Cseve csoport is tudja, hogy változás szükséges az SNI/BTMN területén. Leírtuk, hogy a javasolt törvénymódosítás nem jó ir...
(Forrás: Tabunyitogató)
--
2017.05.26.
Nem több az erőszak az iskolákban, csak már nem söprik a szőnyeg alá
Az iskolai légkört mérgező kortárs erőszakkal szemben semmit nem érnek az olyan hagyományos, fegyelmezésen alapuló pedagógiai módszerek, mint az intőosztogatás vagy egy fegyelmi eljárá...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.05.26.
Balog Zoltán: a Nemzeti Pedagógus Kar valódi szakmai fórum
A miniszter azt mondta, az NPK tagjai a szakma védelméről és a hivatás tekintélyének helyreállításáról gondoskodnak. Arra kérte őket, hogy a nemzeti köznevelési célokat képviseljék é...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
A tanítás módszertanán változtatnának az oktatók
Az Ideális iskola 2017 esszéíró-pályázatra – amelyet a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) hirdetett meg – 91 munka érkezett. Kis Sándor, az elbírálóbizottság vezetője lapunknak elmondta, a...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Életszerűbbé tennék a hiányzások igazolását
A gyerekek harmadát-felét csupán igazolásért viszik el a házi gyermekorvosokhoz, különösen a novembertől márciusig tartó időszakban. A legtöbb iskolában jelenlegi ugyanis a szülők fé...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.05.26.
Már az óvodásoknak is segíthet Polgár Judit módszere
Elkészült a Polgár Judit olimpiai bajnok, nemzetközi sakknagymester által kifejlesztett iskolai Sakkpalota-program óvodások számára kidolgozott változata. A Sakkjátszótér programcsomag ő...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.05.26.
Kétmilliárdot fordítanak a drogozás megelőzésére
A jövő évi költségvetésben minden eddiginél többet, hetvenkilencmilliárd forintot fordítanak gyermekétkeztetésre, ez háromszor akkora összeg, mint 2010-ben – közölte az Emmi család...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zsófia! Ezt a kérdést helyben kellene tisztázni. A törvény szerint, ha nincs az érintettnek tanítói képesítése, a puszta konduktori végzettséggel nem taníthat az alsó tagozatban. Ha ez ellen szülőként kifogása van, akkor az iskolavezetőnél kellene érdeklődnie. Ha nem kap tőle megfelelő választ, a fenntartóhoz lehet fordulni a problémával. OFOE

--
  Zsofia

Kedves Osztályfönök,
A kövwtkezö problémában szeretném a véleményüket segitségüket kérni. Tanithat e egy általános iskola (hagyományos iskola) alsó tagozatosait olyan tanár akiknek Peto Intézetes konduktori végzetsége van. A Intézet honlapja szerint nem, akkor még is hogy alkalmazhatja az Iskola? Mit tehet ilyenkor a szülö ? Válaszát nagyon köszönöm

--
  OFOE

Kedves Béla! Törvény nem szabályozza azt, hogy a tanár mikor kérjen/kérhet számon. Ha szakórát tartott az órán, amikor helyettesített, legyen az akár testnevelés, akár osztályfőnöki, akkor joga volt a "leadott" tananyagot számon kérni. Ha Ti ezt sérelmesnek találtátok valamiért, azt vele kellene megbeszélni. Javasoljuk, hogy a gondotokkal keressétek meg az osztályfőnökötöket, aki segíthet közvetíteni az osztály és a szaktanár között. Nem tudom, van-e az iskolában működőképes diákönkormányzat, mert annak lenne a tiszte a diákok érdekképviseletének ellátása. Mivel nem ismerjük a pontos körülményeket, a tanár szempontjait, az iskola házirendjét, nem tudunk ennél konkrétabb választ adni.

--
  Béla

Jónapot!
Azzal a kérdéssel fordulnék magához (magukhoz), hogy tanár önkényesen megváltoztathatja e az órarendet majd pedig ezen az órán leadott tananyagot számon kérheti-e ?(testnevelés óra helyett osztályfőnökink lett volna de fizika volt tartva, majd pár nappal később az ezen az órán elhangzottakból feleltünk.)

--
  OFOE

Kedves Noémi! Először is meg kellene nyugodnia, a kisfiát is megnyugtatnia. Azután pontosan informálódni, hogy pontosan mi is történt. Elképzelhető, hogy a pedagógusok is feszültek, idegesek voltak, hiszen egy tanulójuk komolyan megsérült. Nyilván nem indokolt a kis elsős gyereket hibáztatni, kérdőre vonni, de nem csak ő, Önök szenvedtek el traumát. Ha az indulatok lecsillapodnak (mivel azóta eltelt néhány nap, ez remélhetően megtörtént), beszélje meg nyugodtan a tanítóval, igazgatóval a dolgot, mondja el, hogy mit tart sérelmesnek, és rendezzék a problémát. Azt gondolom, nem a jog vonalán kellene keresni az igazságot.

--
  Noémi

Kedves Osztályfőnök!
A segítségét szeretném kérni, mint aggódó szülő. A kisfiam most első osztályos és a tegnapi délutáni udvari focizásban történt egy baleset amit nem látott tanár, hogy a focizás hevében a kisfiam el akarván venni a labdát ellökött egy 6-os kisfiút aki rosszul esett az aszfaltos pályára és nyílt törése lett. Még tegnap délután az egyik tanárnő leordította a kisfiam fejét, aki amúgy is meg volt ijedve a vér látványától. Ma bementem az iskolába, azzal a szándékkal, hogy beszéljek az igazgatónővel amikor látom, hogy az igazgatónő helyettes kézen fogva hozza kisfiámat akinek potyognak a könnyei hogy ők majd kikérdezik a gyereket. Van joga a tanárnak szülői jelenlét nélkül ilyet tenni? Illetve ma még a rajz tanár is leordította a gyerek fejét, hogy miért lökte el a másik fiút. Milyen jogaim vannak mint szülő? Mit tudok tenni hogy a gyerekem minél kisebb traumát szenvedjen el? Köszönöm a válaszát

--
  OFOE

Kedves Géza, nem tudunk ilyen jogszabályról, megbízható a feladattal akár egy informatika tanár, akár a rendszergazda. Bárkit is bíznak meg vele, beleszámít a munkaidejébe, óraszámába. Úgy véljük, hogy ezt a helyi munkaszerződésben kell rögzíteni. Pontos és naprakész információért forduljon az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatához

--
  Géza

Tisztelt Osztályfőnök!
Érdeklődni szeretnék, hogy van-e valamilyen jogszabály, törvény stb., amely meghatározza, hogy kinek kell szerkesztenie, karbantartania az iskolája honlapját?
Ezt a tevékenységet (informatika) tanárnak, vagy a rendszergazdának kell végeznie?
Ha valamelyik kolléga kapja ezt a feladatot, órakedvezmény jár-e érte? Vagy szakköri feladatként kell számolni? Heti hány órában határozható meg ez a tevékenység?
Válaszukat előre is köszönöm:
Géza

--
  OFOE

Kedves Annapanna, helyesek az információid. Ugyanis a 326/2013 (VIII. 30) Korm. rendelet szerint a szabadságot elsősorban a nyári szünetben kell kiadni, és csak akkor lehet a többi szünetben, ha ez a nyári szünetben nem lehetséges. Hogy mikor van a nyári szünet, azt a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg.
https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=a1300326.kor 30. paragrafus (4) bek. Két dolgot lehet tenni: perelni vagy megmondani az igazgatónak, hogy az Mt. 122. par. (2) bek alapján 7 munkanapra a szabadságot szogalmi időben egyszerre veszi ki a tantestület, és akkor ezt a helyzetet oldja meg :)https://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV

--
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Laszlo:] @Peter: "Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat a saját kudarcai miatt." Peldaul a "liberalis kormanyzast"? ;)
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[OFOE:] Kedves Dia! Gondolom ez azon múlik, hogy a három év gyakorlatát az itteni intézmény elfogadja-e, és három év után megadja-e a ped1 státuszt. Pontosabb és jogi szempontból napra kész válaszért keresse meg az Oktatási Hivatal ügyfélszolgálatát.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Péter:] Csilla a lényegre tapintott: "...csodálkozik majd az az utánunk jövő humánerőforrás fejlesztéssel foglalkozó értelmiségi munkás! nem mondanám pedagógusnak! hogy ők honnan jöttek? " Ha csak csodálkozik, az a kisebbik rossz. De vagdalkozik, mindenkit és mindent hibáztat […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[DIA:] Üdvözletem kérdezném hogy külföldön megszerzett oklevelem már honosítottam és hogy milyrn minôsítésben alkalmaznának, ha külföldön már van 3 éves pedagógusi tapasztalatom? Csak gyakornok lehetek?
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Mucus:] Nem lehet tenni valamit ezellen a nő ellen? Szakképzés nélkül osztja a rosszabbnál rosszab tanácsokat a szülőknek, akik közül sokan elhiszik amit mond, mert szintén nincs elég jó rálátásuk a témára. Nagyon nagy károkat okoz a gyerekeknek és a családoknak.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Kovács Judit:] Sajnos lemaradtam a konferenciáról! Van-e lehetőség megnézni, vagy elolvasni valahol az elhangzottakat? Előre is köszönöm...
Az atipikus fejlődésű tanuló - Konferencia-sorozat! »

--

[csilla:] Ábelt látjuk a rengetegben!őt megrajzolta nekünk Tamási Áron! de a mi, mai gyerekeinket nem tudjuk így körvonalazni! ez az elmúlt hetek dilemmája nálam! Köszönöm Lannert Judit! Én a gyermekvédelmi szakellátásban dolgozom és látom a papír szerinti halmozottan hátrányos […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[gyönytyúk:] "Bizonyítsa be, hogy a megbuktatott magyar tanulók valóban jobban jártak, mintha nem buktak volna meg." Az a baj, hogy ez szinte senkit sem érdekel. A tanár szabadulna tőlük, a szülő szeparálná tőlük az ő csodaokosédibédi gyerekét. Pedig mi mindent tanulhatna […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Lannert Judit hozzászólása lényegével egyet is értek, ám azt feltétlenül hozzá kell tennem, hogy a gyenge tanulmányi eredményt magam sem buktatásokkal gondolom leküzdeni. De fenn kell tartanom azt a tényekre alapozott negállapítást, hogy a továbbhaladásra hatalmi rendelettel […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek