OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. január 15.
» Hozzászólások (6)

Virtuális szülői értekezlet 2.

Áldozatok és agresszorok az iskolában

Az iskolai agresszió kérdése azért nehéz, mert sajnos a társadalom is ebben a "nem tudunk semmit tenni" állapotban van. A pedagógus ennek ellenére nem nyugodhat bele ebbe a helyzetbe. Részben azért, mert az „áldozat” védelemre szorul, részben pedig azért, mert az „agresszor” leállítása, a helyzet lehetséges kriminalizálódásának a megelőzése szakmai feladat, s nagyrészt pedagógiai felelősség (is).

Az alábbiakban két történetet adunk közre. Az első az „áldozat” szemszögéből láttatja az eseményeket. A második a potenciális agresszorokkal való bánásmóddal kapcsolatban vet fel gondolatokat.

Várjuk a pedagógusok és a szülők észrevételeit, véleményét.

Hogy védjük meg az áldozatot?

Az egyesületi honlap Üzenő rovatából idézek egy kétségbeesett nagyszülőt, aki szeretné megvédeni az unokáját a napi rendszerességgel bekövetkező brutalitástól.

Tanácsra lenne szükségem, kérem, segítsenek! Az unokám most kezdte a középiskolát, nagyon lelkesen. Sajnos az osztályban és az évfolyam másik osztályában is van 1-1 gyerek, akik rászálltak. Unokám csendes, családcentrikus gyerek. Szeretetben neveljük, de igyekszünk felkészíteni az életre is. Az osztálytársa rendszeresen zavarja az órát, majd szünetben rámutat valamelyik gyerekre, akit aztán az évfolyamtársa meggyomroz, arcul üt, leköp. Természetesen az unokám sem maradt ki ebből, tegnap ő volt a soros. Beszéltünk a tanárokkal, igazgatóval, állítólag semmit sem tudnak tenni. Én ezt nem igazán akarom elhinni. Az egyik gyerek 3x járja az első osztályt. Tényleg nincs mit tenni? Vigyük másik iskolába a gyereket? Kérem adjanak tanácsot!

A tanácskérésre a következő reflexiók érkeztek:

Az évfolyamon a két osztályban ÖSSZESEN van 1-1 renitens gyerek. ennyivel nem tud mit kezdeni a tantestület? Nagyobb a baj, mint gondolnánk. Meggyomrozza, leköpi, stb. Miről szól a házirend? A mobiltelefon használatáról? Tudjuk a gittet rágni, egy nyilvánvaló vétségről(?!) Nem tudjuk eldönteni,hogy ez szabályszegés, és szankcióért kiált? Félelmetes!

Az iskolai bántalmazás (legyen az fizikai, vagy lelki) igenis a pedagógusok, vezetés felelőssége. Ha sem az osztályfőnökkel, sem az igazgatóval nem tud érdemben beszélni és nem kap segítséget, érdemes lehet még a szülői értekezleten felhozni a témát és a többi szülőtől segítséget kérni. Hátha együtt erősebbek és a problémát is komolyabban veszik.

Lehetőség még a gyermekvédelem felé való jelzés, amit ön is megtehet (az illetékes gyermekjóléti szolgálat felé), lehetőleg írásban. Leírhatja, mit lát problémának és kérje a segítségüket. Ők majd meglátogatják a családot és feltárják a probléma gyökerét.

Talán megoldás lehet valami, az Igazlátó naphoz hasonló olyan technika, ami segít megbeszélni a problémát.1

Az ilyen, többszörösen osztályismétlő gyerekek esetében tapasztalatom szerint akár kontraproduktív is lehet a szülők bevonása, de lehet, hogy ha valakinek sikerül egy valóban partneri helyzetben beszélgetésre bírnia, megváltozik - talán még sosem beszélt velük senki nyerő-nyerő helyzetben.

Egy másik megoldás egy külső szakember, a gyerekek nyelvén értő mediátor bevonása lehet. Én magam igyekezném kerülni minden olyan fórum bevonását, amely fenyegetést jelenthet, és sajnos a gyermekvédelem mai állapotában részben az.

A nagyszülő, miután megköszönte a tanácsokat, a következő információt adta:

A szülői értekezleten már túl vagyunk, az eredmény zéró. A többi bántalmazott valószínűleg nem merte otthon elmondani. Szégyellik. Ezek 16-17 éves "gyerekek".Az igazgató szerint idáig nem tudtak semmit tenni, mert nem voltak tanúk. Most vannak, így megindítja a fegyelmit, ami ugye 30 nap. Délután el tudunk menni a gyerekért, ez nem gond, de az iskolában ki védi meg? Már csak azért is, mert a facebookon szervezkednek, hogy ki kell nyírni a kis kö…ögöt. Én elhiszem, hogy ezek a gyerekek hátrányos helyzetű családból származnak és talán sosem kaptak egy kedves szót sem. De mit tudok én innen tenni? Kérjem meg őket, hogy beszélgessünk? Simán kiröhögnék az "öreglányt".Teljesen tanácstalanok vagyunk!

Az áldozat védelmében, mivel a fenyegetettség erős, végül azt javasoltuk a kétségbeesett nagyszülőnek, hogy lépjen fel keményebben:

Fenyegetettség esetén azért keményebb ellenlépések kellenének. Elképzelhetetlen, hogy az érintett szülők csoportosan keresik meg az igazgatót, és jelzik, hogy ha nem tesz sürgősen a dolog ellen valami hathatósat, tovább lépnek? Lehet, hogy sürgetni kellene a dolgot. Nem az Ön feladata, hogy ezekkel a fiatalokkal beszélgessen, de léteznek szakemberek, akiknek ez a dolguk. Úgy látszik, ez az ügy már túlnőtt a pedagógusok kompetenciáján.

Az áldozat védelme mellett nyilván szükség van arra is, hogy az erőszakos cselekvéseket visszaszorítsuk, megelőzzük a kriminalizálódást nem csupán az áldozat védelmében.

Az agresszió megelőzésének esélyei

Az előbb idézett történet egy olyan társas közeget sejtet, amelyről nemrégiben olvashattunk egy megdöbbentő blogbejegyzést az interneten Jégcsákány sok szeretettel címmel. Két fiatal pedagógus aktivista egy erőszakot megelőző program megvalósításáról számol be.2

A történet nem zárul happy enddel, de hát nem Hollywoodban vagyunk, hanem a nagy magyar valóságban, ahol két elhivatott fiatal szinte semmi segítséget nem kap a munkájához. Ennek ellenére lelkesedéssel és hihetetlen energiával, ha átmenetileg is, de érnek el sikereket, nem könnyen, de elnyerik a fiatalok bizalmát, s úgy tűnik: együtt indulnak el egy járatlan úton. Elég azonban egyetlen otromba külső beavatkozás a folyamatba, és a nehezen megszerzett bizalom összeomlik. Következzék néhány részlet az ő történetükből.

Az első órára arra a hírre érkeztünk meg, hogy ma nem jött suliba a „késes gyerek”.  Nem ijedünk meg, majd megyünk utánuk… A bemutatkozáskor szemben ült velünk Szex Elek, Fütty Imre és Pop Simon. Jöttek a tesztkérdések, menstruálunk-e, és hogy mikor megyünk el Amerikába, és ne is jöjjünk onnan vissza… A nagyobb részük cigány volt, és hatalmas volt a szájuk. Nem akartak körbe ülni, nem válaszoltak a kérdéseinkre, csak folyamatosan beszélgettek, meg zenét hallgattak a telefonjukon, és egyáltalán nem törődtek azzal, hogy ott voltunk. Pontosan nem tudjuk, hogy mi vezetett minket arra, hogy a következő héten is visszamenjünk, de valószínűleg elég elhivatottnak éreztük magunkat ahhoz, hogy ne adjuk fel, és kellett a kihívás is. 

(…)

Minden alkalommal azzal a kérdéssel mentünk be, hogy mit szeretnének ma közösen csinálni. Ezek a gyerekek minden perspektíva nélkül lézengtek a világban, egy olyan oktatási rendszerben, ahol soha nem kerültek olyan helyzetbe, hogy megfogalmazzák, ők mit szeretnének, és az még meg is történjen velük. 

(…)

Később eljutottunk a játszótérre, majd a Teleki térre, zuhogó hóesésben. Mentünk utánuk. Közös megegyezés volt, hogy akkor csinálunk valamit, ha mindenki beleegyezett. Az egyik lány egyszer felvetette, hogy nézzük meg a Terror Házát. Itt merült fel először a konszenzus és a kisebbségi vélemény kérdése.. Az egyik ellenálló cigánygyerekünk harcolt a jogaiért: ő ma nem akar a Terror Házába menni. Brutális ellenállásba ütköztünk: ez a mi meccsünk volt vele, ugyanis az előző héten beleegyezett a közös programba, most meg betartott. Vele itt volt a fordulópont. Rájött, hogy nem azért vagyunk itt, hogy kiszúrjunk vele: szerinte „flash” volt a Terror Háza.

(…)

Az év végén az egyikünk egyedül tartotta az órát, és kimentünk a Margitszigetre, ott a gyerekek önfeledten futkároztak a locsolócsövek alatt, majd egyben visszaértünk a suliba, és senkinek nem esett semmi baja. Igen, ehhez az kellett, hogy folyamatosan toljuk szeptember óta. Szintén nyár elején, amikor B. mellettünk bandukolt az utcán, és azt mondta, hogy lehet, hogy elrontott egy-két dolgot, és most már máshogyan kell csinálnia, alig tudtuk visszafogni örömünket. S. hat hónap után szólalt meg először: amikor év végén meg akarták buktatni, mert higiéniás szempontok miatt nem tartották szakmailag alkalmasnak, és túlzottan antiszociálisnak minősítették. Sikerült meggyőznünk az osztályfőnököt, hogy rengeteget fejlődött, és ha jövőre új osztályba kell mennie, minden kezdődhet az elejéről. Átengedték. L. áprilisig sündisznóként viselkedett az osztályban, de év végén az árvaházi felügyelője jelezte, hogy a gyerek teljesen kinyílt.

Az iskolaév jól indult. Kéthetente volt csak óránk, aminek örültünk, mert azt gondoltuk, hogy így majd kevésbé vesz igénybe minket a tanítás. Általában kevesebb figyelmet kapott a munkánk, és az iskola már nem tudta anyagilag támogatni, hogy külsős programokra vigyük a gyerekeket.

Az első alkalom után próbáltunk közösen szabályokat is felállítani, amibe a füvezés is beletartozott. A mi óránk háromnegyed tízkor kezdődött, de akkorra a fél társaság már beszívott a mosdóban, és nem lehetett úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. Tulajdonképpen azt nem értettük, hogy hogy lehetett az, hogy ez csak nálunk volt napirenden, más órákon nem került elő.

A következő héten az órán, bár csak egy fiú volt ott a háromból, megkérdeztük az osztályt, hogy mondják már el, hogy mi történt, mert tőlük még nem hallottuk. Vonogatták a vállukat, meg félszavakkal válaszoltak, amíg végül csak kinyögte Z, hogy minek kérdezgetjük őket, amikor úgyis mi köptünk. Ott akkor pár pillanatra tényleg elhallgattunk, mert ez minden képzeletünket felülmúlta. Nagyon-nagyon szürreálisnak tűnt. Lassan aztán elkezdtük velük összerakni, hogy mégis mit gondolhatnak, és D. arra jutott, hogy nem köphettünk mi, mert akkor már megtettük volna egy hónapja is. Valahogy sikerült indulásra bírni őket, hogy menjünk ki a Margitszigetre, mert süt a nap, és főleg azért, hogy kijussunk a friss levegőre, és egy kicsit mi is megnyugodjunk.

(…)

A két hét múlva esedékes alkalomra is terveztünk valamilyen kirándulást, de azzal nem számoltunk, hogy az érintett három fiúból kettő hiányzott a múltkor. Most itt voltak. Úgy tűnt, hogy hiába szenvedtük végig az előző alkalmat, semmi értelme nem volt. A véleményvezér X., akiről még az év elején úgy tűnt, hogy remekül együtt fogunk működni, és még azon poénkodott, hogy vele 18 év alatt már minden megtörtént, most már csak dolgoznia kell, kitartott amellett, hogy mi szóltunk, és leárulózott meg lekurvázott minket. Mindezt csendesen, mert mondta, hogy nem kiabál velünk, mert lányok vagyunk. Megint megpróbáltuk az előző alkalommal lefolytatott gondolatmenetet elővenni, hogy ha tényleg mi voltunk, akkor miért most köptünk volna, és nekünk ez miért lett volna jó, de nem hittek nekünk és egy támogatónk sem maradt. Súlyos falak ereszkedtek közénk, totális bizalomvesztés.

Csak remélni lehet, hogy a két fiatal kolléganőnek nem szegi kedvét a kudarc. Szél ellen dolgozni is nehéz, és hogy a környezetben számos ellendrukker is van, azt remekül jelzik a bejegyzés után megjelenő kommentek. Az elragadtatott és gratuláló hozzászólások között gúnyos, gyűlölködő, rasszista felhangú bejegyzések is találhatók.

A magam részéről egy véleményen vagyok a bejegyzés felvezető szövegének szerzőjével, aki reméli, hogy az olvasók „a hamis humanizmustól és illúzióktól mentes történetet nem értik félre. Talán még azt is remélhetjük, hogy a happy end-mentes történet nem a cselekvés lehetetlenségéről szól, hanem fontos tanulságokkal szolgál, ahol a rossz reflexekkel működő intézményrendszer legalább olyan lehetetlenül konok, mint a célcsoport, akinek segíteni szeretnének.”

Szekszárdi Júlia

1Ilyen megoldás lehet például a Szemtől szemben vagy az Arizóna program, de ezek alkalmazásához a képzés mellett helyi szándék és támogató környezet szükséges.

2A bejegyzéshez fűzött kommentek egy részét olvasva, nem csodálom, hogy ragaszkodnak a névtelenséghez.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

rel | 2014. április 16.
Aki terrorizál, azt leszedálni. Az agresszív hülyénél jobb a békés hülye.
vabor | 2013. július 21.
Ha egy gyermek harmadszor járja ugyanazt az osztályt, és terrorizál akárcsak egy tanulót is, akkor ott lehet és kell is a leghatározottabban fellépni. (Osztályfőnök, igazgató, az iskola pszichológusa, ifjúságvédelmi-felelőse, stb).

Más a helyzet akkor, ami az én osztályomban történt. Két fiú semmiségen összeszólalkozott, majd összeverekedett, s az egyik fiút a mentő vitte el. (Agyrázkódás). Mindkét fiú rendezett háttérrel rendelkezett. A fegyelmi elmaradt, s ez esetben szerencsére, mert a vétkes fiúról is bebizonyosodott, hogy nem szent, de képes a közösségbe beilleszkedni. Az iskolapszichológust mindenesetre megkértem, hogy tartson konfliktuskezelő tréninget nekik két alkalommal az osztályfőnöki óra terhére.
Juli | 2013. január 26.
Íme egy cikk az Origón az iskolai agresszióról. A kétségbeesett szülők segítségért fordulnak a pedagógushoz, egyesek az ombudsmanhoz, aki nemzeti stratégiát ajánl az iskolai tettlegesség leküzdésére. De mit tegyünk addig, míg ezt kidolgozzák? A szülők egy része az "üsd vissza!" taktikát javasolja, "ne te légy az osztály lúzere!". Mások karatézni küldik a gyereküket, esetenként egy-egy apa kemény fellépése riasztja vissza az "agresszorokat". Az iskolapszichológus azt javasolja, hogy az erőszakra ne erőszak legyen a válasz, hanem a szülő és a pedagógus együttműködve oldja meg a problémát. Van-e ennek egyáltalán esélye? Ti mit tapasztaltatok?
Tőkés Hédi | 2013. január 18.
Lehet, hogy most alaposan mellényúlok (akkor majd helyrebillentitek az agyamat), de van egy olyan érzésem, hogy a gyerekvilágban megjelenő és egyre fokozódó agresszió a felnőtt társadalomban (talán) rejtettebben létező agressziónak nyílt (mert még kevésbé önkontroll alá helyezett) lenyomata. Tükör és indikátor, amely a felnőttek világát jelzi és mutatja... és rosszul állunk.
Juli | 2013. január 16.
Kedves Dóri! A történeted valóban ijesztő. Az iskola vezetőségének a gyerekfelügyelőt is megkérdezve közösen kellett volna vállalnia a felelősséget az ügyért, megvizsgálni, hogyan lehet a hasonló helyzeteket elkerülni, és nem büntetni ott, ahol nem volt ártó szándék. Az elbeszélésedből számomra ez a tanulság következik.
Dóri | 2013. január 16.
Megdöbbentők ezek a cikkek.
Tanácsot adni kívülről nemigen lehet.
Az én bejegyzésem szintén borzasztó, de aktuális. (És szerintem nem egyedi.)
A mi iskolánkban enyhén értelmi fogyatékos gyerekek járnak. De van közöttük középsúlyos, mozgássérült, elmebeteg, hallássérült, autista stb...(Egymi, Bp).
Egy ötödik osztályos enyhén értelmi fogyatékos gyerek (elmés, az anyja is debil) indulatában a tűhegyes ceruzájával vagy tollával szemen szúrta a gyerekfelügyelőt. Csak néhány milliméteren múlt, hogy nem a szemét szúrta ki., A férje vitte el az orvoshoz!!!!!!!!
A gyerekfelügyelőt marasztalták el !!!!!!!!!
Pedig nem volt agresszív, kedvesen közeledett a gyerekhez.
Ismerem, remek munkatárs.
Jutalmat nem kapott...(a többi gyf. igen).
A vezetőség szerint hibás volt??????
Erre nincs válasz.
Se szóban, se írásban.
Hát ennyit a mai pedagógiáról, a vezetésről.
Mindenkinek csak a kifelé mutató infó számít.
Az "ember" van valahol? Mert nemigen tapasztalom.


Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.05.27.
Lázár János hirtelen őszinte lett: az oktatáspolitikából hiányzott a profizmus
Önkritikussá vált Lázár János volt kancelláriaminiszter, aki Makón, a Csongrádi Református Egyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó pedagógusok számára rendezett találkozón bír...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.05.27.
A magyar fiatalok a legkevésbé hajlandók idegen nyelvet tanulni az egész Európai Unióban
Egy friss, 2018 áprilisában készített kutatás szerint a 15 és 30 éves kor közötti EU-s állampolgárok közül a magyarok mutatják a legkisebb hajlandóságot arra, hogy megtanuljanak egy idegen...
(Forrás: Qubit)
--
2018.05.27.
Kásler: Magyar hagyományokra épülő, korszerű oktatás a célunk, amely egész életre szóló értékeket, iránytűt is ad számukra
Az Emmi új minisztere a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium és az Öregdiákok Baráti Köre hagyományos érettségi találkozóján mondott beszédében kijelentette: "erős vidék erős vidé...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.05.27.
Novák Katalin: mintegy hárommilliárd forintot fordít a kormány tehetséggondozásra
Több mint hárommilliárd forintot fordít a fiatal tehetségek felkarolására, gondozására a kormány – mondta Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár az Új Nemzed...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.27.
A jég hátán is megélő fiatalokat kell nevelni Orbán szerint
Felújított kastélyt adott át a cserkészeknek Orbán Viktor miniszterelnök Nagykovácsiban, majd az esemény anakronisztikus jellegéhez méltó beszédet mondott arról, hogy a kormány és a cserk...
(Forrás: 444.hu)
--
2018.05.26.
3,7 milliárdért fejlesztik tovább a magyar iskolák e-naplóját
A most kiírt közbeszerzés ára többszöröse lesz az alapprogramnak. A hirdetmény szerint a rendszernek 130 ezer pedagógust és 2 millió szülőt kell kiszolgálnia. Itt fut majd az elektronikus...
(Forrás: Index)
--
2018.05.26.
Félelmetes, uszító videóban szólítják fel gyerekvállalásra a magyar fiatalokat
A Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom jelentkezett egy videóval, a szervezet gyakorlatilag mindenkit elítél, aki valamiért nem hajlandó házasságot kötni és gyereket vállalni Magyarorszá...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.05.26.
Rétvári Bence: idéntől szigorúbb szabályok szerint lehet iskolai buszos kirándulásokat szervezni
Rétvári Bence az osztálykirándulások időszakának kezdetére utalva a legfontosabb változások között említette, hogy az óvodák, iskolák csak olyan társasággal köthetnek szerződést,...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.05.26.
Valódi védelem a virtuális térben
Úgynevezett digitális bennszülött korosztállyal állunk szemben a mai tizen- és huszonévesek fejlett informatikai jártasságát tekintve, ám a realitásérzékük, emberismeretük még gyenge...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Beck Tamás! A munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy hét munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki a munkáltató. A szabadság kiadásának időpontját legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell megtartania a rendelkezési körébe tartozó hét munkanap szabadságot érintően. Részletesebb tájékoztatást itt talál.

--
  OFOE

Kedves Viktória! A mi tudomásunk szerint tanítói diplomával csak 6. osztályig bezárólag taníthatná azt a műveltségterületet, amiből diplomát szerzett, addig nyilván osztályfőnök is lehet. Az osztályfőnöki megbízatás csupán pedagógiai végzettséget ír elő. Ha személyi feltételek híján a tanító tovább tanítja a tanulócsoportot, akkor feltételezhetően osztályfőnök is lehet. De ezt nyilván a helyi vezető, illetve fenntartó dönti el.

--
  Viktória

Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődni szeretnék, hogy tanítói végzettséggel van-e mód arra, hogy valaki felső tagozatban osztályfőnök legyen? Szakos híján valószínűleg tanítom őket 8.-ig. Nem találom az ide vonatkozó előírásokat. Szívesen vinném őket, de nem tudom, meg lehet-e valahogy oldani.
Köszönöm válaszukat!
Üdvözlettel: Viktória

--
  Beck Tamás

Kedves OFEOE Szerkesztőség!
5 gyermekem van. A gyermekek után járó 7 nap pótszabadságot csak 15 nappal előre bejelentve 2 részletben vehetem ki?
Köszönettel: Beck Tamás

--
  OFOE

Kedves Nikoletta! Elnézést kérünk a késedelmes válaszért. Pedagógiai végzettséggel gyakornoki státuszban is el lehet látni osztályfőnöki megbízatást. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Blum Szilárd:] >Érdemes felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból érkezők sajátos hiányosságokat mutathatnak az érzelmi funkcióik területén (a családi összeütközésekből, a környezetük által okozott hosszú távú diszkriminációból, a rendszeres […]
Neuroandragógiával a kirekesztés ellen (Továbbképzés és tréning, 2018. május 24-25.) »

--

[Blum Szilárd:] >Tudsz nézőpontot váltani? -Már hogyne tudnék? Rájöttem például, hogy egyetemista koromban én tulajdonképpen egy évig egy muszlim néger migránssal laktam együtt :)
Tudsz nézőpontot váltani? »

--

[Leiner Károly:] Adjunk Mórát meg majd Jókait, később Nagy Lászlót stb! Nem hiszem, hogy a kötelezőkkel lenne a baj. Ha egy gyerek meséken nő fel, mielőtt még olvasni tudna, ha olvas, érdeklődik, érti a világot, megfelelően kommunikál, akkor megszerzi azt a szókincset és értelmet, amellyel a […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Anna:] Mindannyiunknak más fáj, ha fáj egyáltalán valami. Angolul 800 szóval egy életet le lehet élni, 3000-rel már király lehetsz, legalábbis a nyelvvizsgán. Nem baj, ha bővül is a szókincsük. Szegény Móra nem tehet róla, hogy saját korának nyelvét használta, ahogy a gyerek se […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--

[Szilvia:] A Kisködmön legfájóbb pontja a nyelvezete! Nem a történetek, nem a halál folyamatos jelenléte, mert a népmesékben is mindig meghal valaki, de azt élvezik a gyerekeim. A régies nyelvezet, melynek lényege, hogy a gyerek minden hétvégét átsírva és ha lehet a legtovább húzva az […]
Az elavult és félelmetes kisködmön »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek