OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. január 15.
» Hozzászólások (6)

Virtuális szülői értekezlet 2.

Áldozatok és agresszorok az iskolában

Az iskolai agresszió kérdése azért nehéz, mert sajnos a társadalom is ebben a "nem tudunk semmit tenni" állapotban van. A pedagógus ennek ellenére nem nyugodhat bele ebbe a helyzetbe. Részben azért, mert az „áldozat” védelemre szorul, részben pedig azért, mert az „agresszor” leállítása, a helyzet lehetséges kriminalizálódásának a megelőzése szakmai feladat, s nagyrészt pedagógiai felelősség (is).

Az alábbiakban két történetet adunk közre. Az első az „áldozat” szemszögéből láttatja az eseményeket. A második a potenciális agresszorokkal való bánásmóddal kapcsolatban vet fel gondolatokat.

Várjuk a pedagógusok és a szülők észrevételeit, véleményét.

Hogy védjük meg az áldozatot?

Az egyesületi honlap Üzenő rovatából idézek egy kétségbeesett nagyszülőt, aki szeretné megvédeni az unokáját a napi rendszerességgel bekövetkező brutalitástól.

Tanácsra lenne szükségem, kérem, segítsenek! Az unokám most kezdte a középiskolát, nagyon lelkesen. Sajnos az osztályban és az évfolyam másik osztályában is van 1-1 gyerek, akik rászálltak. Unokám csendes, családcentrikus gyerek. Szeretetben neveljük, de igyekszünk felkészíteni az életre is. Az osztálytársa rendszeresen zavarja az órát, majd szünetben rámutat valamelyik gyerekre, akit aztán az évfolyamtársa meggyomroz, arcul üt, leköp. Természetesen az unokám sem maradt ki ebből, tegnap ő volt a soros. Beszéltünk a tanárokkal, igazgatóval, állítólag semmit sem tudnak tenni. Én ezt nem igazán akarom elhinni. Az egyik gyerek 3x járja az első osztályt. Tényleg nincs mit tenni? Vigyük másik iskolába a gyereket? Kérem adjanak tanácsot!

A tanácskérésre a következő reflexiók érkeztek:

Az évfolyamon a két osztályban ÖSSZESEN van 1-1 renitens gyerek. ennyivel nem tud mit kezdeni a tantestület? Nagyobb a baj, mint gondolnánk. Meggyomrozza, leköpi, stb. Miről szól a házirend? A mobiltelefon használatáról? Tudjuk a gittet rágni, egy nyilvánvaló vétségről(?!) Nem tudjuk eldönteni,hogy ez szabályszegés, és szankcióért kiált? Félelmetes!

Az iskolai bántalmazás (legyen az fizikai, vagy lelki) igenis a pedagógusok, vezetés felelőssége. Ha sem az osztályfőnökkel, sem az igazgatóval nem tud érdemben beszélni és nem kap segítséget, érdemes lehet még a szülői értekezleten felhozni a témát és a többi szülőtől segítséget kérni. Hátha együtt erősebbek és a problémát is komolyabban veszik.

Lehetőség még a gyermekvédelem felé való jelzés, amit ön is megtehet (az illetékes gyermekjóléti szolgálat felé), lehetőleg írásban. Leírhatja, mit lát problémának és kérje a segítségüket. Ők majd meglátogatják a családot és feltárják a probléma gyökerét.

Talán megoldás lehet valami, az Igazlátó naphoz hasonló olyan technika, ami segít megbeszélni a problémát.1

Az ilyen, többszörösen osztályismétlő gyerekek esetében tapasztalatom szerint akár kontraproduktív is lehet a szülők bevonása, de lehet, hogy ha valakinek sikerül egy valóban partneri helyzetben beszélgetésre bírnia, megváltozik - talán még sosem beszélt velük senki nyerő-nyerő helyzetben.

Egy másik megoldás egy külső szakember, a gyerekek nyelvén értő mediátor bevonása lehet. Én magam igyekezném kerülni minden olyan fórum bevonását, amely fenyegetést jelenthet, és sajnos a gyermekvédelem mai állapotában részben az.

A nagyszülő, miután megköszönte a tanácsokat, a következő információt adta:

A szülői értekezleten már túl vagyunk, az eredmény zéró. A többi bántalmazott valószínűleg nem merte otthon elmondani. Szégyellik. Ezek 16-17 éves "gyerekek".Az igazgató szerint idáig nem tudtak semmit tenni, mert nem voltak tanúk. Most vannak, így megindítja a fegyelmit, ami ugye 30 nap. Délután el tudunk menni a gyerekért, ez nem gond, de az iskolában ki védi meg? Már csak azért is, mert a facebookon szervezkednek, hogy ki kell nyírni a kis kö…ögöt. Én elhiszem, hogy ezek a gyerekek hátrányos helyzetű családból származnak és talán sosem kaptak egy kedves szót sem. De mit tudok én innen tenni? Kérjem meg őket, hogy beszélgessünk? Simán kiröhögnék az "öreglányt".Teljesen tanácstalanok vagyunk!

Az áldozat védelmében, mivel a fenyegetettség erős, végül azt javasoltuk a kétségbeesett nagyszülőnek, hogy lépjen fel keményebben:

Fenyegetettség esetén azért keményebb ellenlépések kellenének. Elképzelhetetlen, hogy az érintett szülők csoportosan keresik meg az igazgatót, és jelzik, hogy ha nem tesz sürgősen a dolog ellen valami hathatósat, tovább lépnek? Lehet, hogy sürgetni kellene a dolgot. Nem az Ön feladata, hogy ezekkel a fiatalokkal beszélgessen, de léteznek szakemberek, akiknek ez a dolguk. Úgy látszik, ez az ügy már túlnőtt a pedagógusok kompetenciáján.

Az áldozat védelme mellett nyilván szükség van arra is, hogy az erőszakos cselekvéseket visszaszorítsuk, megelőzzük a kriminalizálódást nem csupán az áldozat védelmében.

Az agresszió megelőzésének esélyei

Az előbb idézett történet egy olyan társas közeget sejtet, amelyről nemrégiben olvashattunk egy megdöbbentő blogbejegyzést az interneten Jégcsákány sok szeretettel címmel. Két fiatal pedagógus aktivista egy erőszakot megelőző program megvalósításáról számol be.2

A történet nem zárul happy enddel, de hát nem Hollywoodban vagyunk, hanem a nagy magyar valóságban, ahol két elhivatott fiatal szinte semmi segítséget nem kap a munkájához. Ennek ellenére lelkesedéssel és hihetetlen energiával, ha átmenetileg is, de érnek el sikereket, nem könnyen, de elnyerik a fiatalok bizalmát, s úgy tűnik: együtt indulnak el egy járatlan úton. Elég azonban egyetlen otromba külső beavatkozás a folyamatba, és a nehezen megszerzett bizalom összeomlik. Következzék néhány részlet az ő történetükből.

Az első órára arra a hírre érkeztünk meg, hogy ma nem jött suliba a „késes gyerek”.  Nem ijedünk meg, majd megyünk utánuk… A bemutatkozáskor szemben ült velünk Szex Elek, Fütty Imre és Pop Simon. Jöttek a tesztkérdések, menstruálunk-e, és hogy mikor megyünk el Amerikába, és ne is jöjjünk onnan vissza… A nagyobb részük cigány volt, és hatalmas volt a szájuk. Nem akartak körbe ülni, nem válaszoltak a kérdéseinkre, csak folyamatosan beszélgettek, meg zenét hallgattak a telefonjukon, és egyáltalán nem törődtek azzal, hogy ott voltunk. Pontosan nem tudjuk, hogy mi vezetett minket arra, hogy a következő héten is visszamenjünk, de valószínűleg elég elhivatottnak éreztük magunkat ahhoz, hogy ne adjuk fel, és kellett a kihívás is. 

(…)

Minden alkalommal azzal a kérdéssel mentünk be, hogy mit szeretnének ma közösen csinálni. Ezek a gyerekek minden perspektíva nélkül lézengtek a világban, egy olyan oktatási rendszerben, ahol soha nem kerültek olyan helyzetbe, hogy megfogalmazzák, ők mit szeretnének, és az még meg is történjen velük. 

(…)

Később eljutottunk a játszótérre, majd a Teleki térre, zuhogó hóesésben. Mentünk utánuk. Közös megegyezés volt, hogy akkor csinálunk valamit, ha mindenki beleegyezett. Az egyik lány egyszer felvetette, hogy nézzük meg a Terror Házát. Itt merült fel először a konszenzus és a kisebbségi vélemény kérdése.. Az egyik ellenálló cigánygyerekünk harcolt a jogaiért: ő ma nem akar a Terror Házába menni. Brutális ellenállásba ütköztünk: ez a mi meccsünk volt vele, ugyanis az előző héten beleegyezett a közös programba, most meg betartott. Vele itt volt a fordulópont. Rájött, hogy nem azért vagyunk itt, hogy kiszúrjunk vele: szerinte „flash” volt a Terror Háza.

(…)

Az év végén az egyikünk egyedül tartotta az órát, és kimentünk a Margitszigetre, ott a gyerekek önfeledten futkároztak a locsolócsövek alatt, majd egyben visszaértünk a suliba, és senkinek nem esett semmi baja. Igen, ehhez az kellett, hogy folyamatosan toljuk szeptember óta. Szintén nyár elején, amikor B. mellettünk bandukolt az utcán, és azt mondta, hogy lehet, hogy elrontott egy-két dolgot, és most már máshogyan kell csinálnia, alig tudtuk visszafogni örömünket. S. hat hónap után szólalt meg először: amikor év végén meg akarták buktatni, mert higiéniás szempontok miatt nem tartották szakmailag alkalmasnak, és túlzottan antiszociálisnak minősítették. Sikerült meggyőznünk az osztályfőnököt, hogy rengeteget fejlődött, és ha jövőre új osztályba kell mennie, minden kezdődhet az elejéről. Átengedték. L. áprilisig sündisznóként viselkedett az osztályban, de év végén az árvaházi felügyelője jelezte, hogy a gyerek teljesen kinyílt.

Az iskolaév jól indult. Kéthetente volt csak óránk, aminek örültünk, mert azt gondoltuk, hogy így majd kevésbé vesz igénybe minket a tanítás. Általában kevesebb figyelmet kapott a munkánk, és az iskola már nem tudta anyagilag támogatni, hogy külsős programokra vigyük a gyerekeket.

Az első alkalom után próbáltunk közösen szabályokat is felállítani, amibe a füvezés is beletartozott. A mi óránk háromnegyed tízkor kezdődött, de akkorra a fél társaság már beszívott a mosdóban, és nem lehetett úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. Tulajdonképpen azt nem értettük, hogy hogy lehetett az, hogy ez csak nálunk volt napirenden, más órákon nem került elő.

A következő héten az órán, bár csak egy fiú volt ott a háromból, megkérdeztük az osztályt, hogy mondják már el, hogy mi történt, mert tőlük még nem hallottuk. Vonogatták a vállukat, meg félszavakkal válaszoltak, amíg végül csak kinyögte Z, hogy minek kérdezgetjük őket, amikor úgyis mi köptünk. Ott akkor pár pillanatra tényleg elhallgattunk, mert ez minden képzeletünket felülmúlta. Nagyon-nagyon szürreálisnak tűnt. Lassan aztán elkezdtük velük összerakni, hogy mégis mit gondolhatnak, és D. arra jutott, hogy nem köphettünk mi, mert akkor már megtettük volna egy hónapja is. Valahogy sikerült indulásra bírni őket, hogy menjünk ki a Margitszigetre, mert süt a nap, és főleg azért, hogy kijussunk a friss levegőre, és egy kicsit mi is megnyugodjunk.

(…)

A két hét múlva esedékes alkalomra is terveztünk valamilyen kirándulást, de azzal nem számoltunk, hogy az érintett három fiúból kettő hiányzott a múltkor. Most itt voltak. Úgy tűnt, hogy hiába szenvedtük végig az előző alkalmat, semmi értelme nem volt. A véleményvezér X., akiről még az év elején úgy tűnt, hogy remekül együtt fogunk működni, és még azon poénkodott, hogy vele 18 év alatt már minden megtörtént, most már csak dolgoznia kell, kitartott amellett, hogy mi szóltunk, és leárulózott meg lekurvázott minket. Mindezt csendesen, mert mondta, hogy nem kiabál velünk, mert lányok vagyunk. Megint megpróbáltuk az előző alkalommal lefolytatott gondolatmenetet elővenni, hogy ha tényleg mi voltunk, akkor miért most köptünk volna, és nekünk ez miért lett volna jó, de nem hittek nekünk és egy támogatónk sem maradt. Súlyos falak ereszkedtek közénk, totális bizalomvesztés.

Csak remélni lehet, hogy a két fiatal kolléganőnek nem szegi kedvét a kudarc. Szél ellen dolgozni is nehéz, és hogy a környezetben számos ellendrukker is van, azt remekül jelzik a bejegyzés után megjelenő kommentek. Az elragadtatott és gratuláló hozzászólások között gúnyos, gyűlölködő, rasszista felhangú bejegyzések is találhatók.

A magam részéről egy véleményen vagyok a bejegyzés felvezető szövegének szerzőjével, aki reméli, hogy az olvasók „a hamis humanizmustól és illúzióktól mentes történetet nem értik félre. Talán még azt is remélhetjük, hogy a happy end-mentes történet nem a cselekvés lehetetlenségéről szól, hanem fontos tanulságokkal szolgál, ahol a rossz reflexekkel működő intézményrendszer legalább olyan lehetetlenül konok, mint a célcsoport, akinek segíteni szeretnének.”

Szekszárdi Júlia

1Ilyen megoldás lehet például a Szemtől szemben vagy az Arizóna program, de ezek alkalmazásához a képzés mellett helyi szándék és támogató környezet szükséges.

2A bejegyzéshez fűzött kommentek egy részét olvasva, nem csodálom, hogy ragaszkodnak a névtelenséghez.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

rel | 2014. április 16.
Aki terrorizál, azt leszedálni. Az agresszív hülyénél jobb a békés hülye.
vabor | 2013. július 21.
Ha egy gyermek harmadszor járja ugyanazt az osztályt, és terrorizál akárcsak egy tanulót is, akkor ott lehet és kell is a leghatározottabban fellépni. (Osztályfőnök, igazgató, az iskola pszichológusa, ifjúságvédelmi-felelőse, stb).

Más a helyzet akkor, ami az én osztályomban történt. Két fiú semmiségen összeszólalkozott, majd összeverekedett, s az egyik fiút a mentő vitte el. (Agyrázkódás). Mindkét fiú rendezett háttérrel rendelkezett. A fegyelmi elmaradt, s ez esetben szerencsére, mert a vétkes fiúról is bebizonyosodott, hogy nem szent, de képes a közösségbe beilleszkedni. Az iskolapszichológust mindenesetre megkértem, hogy tartson konfliktuskezelő tréninget nekik két alkalommal az osztályfőnöki óra terhére.
Juli | 2013. január 26.
Íme egy cikk az Origón az iskolai agresszióról. A kétségbeesett szülők segítségért fordulnak a pedagógushoz, egyesek az ombudsmanhoz, aki nemzeti stratégiát ajánl az iskolai tettlegesség leküzdésére. De mit tegyünk addig, míg ezt kidolgozzák? A szülők egy része az "üsd vissza!" taktikát javasolja, "ne te légy az osztály lúzere!". Mások karatézni küldik a gyereküket, esetenként egy-egy apa kemény fellépése riasztja vissza az "agresszorokat". Az iskolapszichológus azt javasolja, hogy az erőszakra ne erőszak legyen a válasz, hanem a szülő és a pedagógus együttműködve oldja meg a problémát. Van-e ennek egyáltalán esélye? Ti mit tapasztaltatok?
Tőkés Hédi | 2013. január 18.
Lehet, hogy most alaposan mellényúlok (akkor majd helyrebillentitek az agyamat), de van egy olyan érzésem, hogy a gyerekvilágban megjelenő és egyre fokozódó agresszió a felnőtt társadalomban (talán) rejtettebben létező agressziónak nyílt (mert még kevésbé önkontroll alá helyezett) lenyomata. Tükör és indikátor, amely a felnőttek világát jelzi és mutatja... és rosszul állunk.
Juli | 2013. január 16.
Kedves Dóri! A történeted valóban ijesztő. Az iskola vezetőségének a gyerekfelügyelőt is megkérdezve közösen kellett volna vállalnia a felelősséget az ügyért, megvizsgálni, hogyan lehet a hasonló helyzeteket elkerülni, és nem büntetni ott, ahol nem volt ártó szándék. Az elbeszélésedből számomra ez a tanulság következik.
Dóri | 2013. január 16.
Megdöbbentők ezek a cikkek.
Tanácsot adni kívülről nemigen lehet.
Az én bejegyzésem szintén borzasztó, de aktuális. (És szerintem nem egyedi.)
A mi iskolánkban enyhén értelmi fogyatékos gyerekek járnak. De van közöttük középsúlyos, mozgássérült, elmebeteg, hallássérült, autista stb...(Egymi, Bp).
Egy ötödik osztályos enyhén értelmi fogyatékos gyerek (elmés, az anyja is debil) indulatában a tűhegyes ceruzájával vagy tollával szemen szúrta a gyerekfelügyelőt. Csak néhány milliméteren múlt, hogy nem a szemét szúrta ki., A férje vitte el az orvoshoz!!!!!!!!
A gyerekfelügyelőt marasztalták el !!!!!!!!!
Pedig nem volt agresszív, kedvesen közeledett a gyerekhez.
Ismerem, remek munkatárs.
Jutalmat nem kapott...(a többi gyf. igen).
A vezetőség szerint hibás volt??????
Erre nincs válasz.
Se szóban, se írásban.
Hát ennyit a mai pedagógiáról, a vezetésről.
Mindenkinek csak a kifelé mutató infó számít.
Az "ember" van valahol? Mert nemigen tapasztalom.


Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.24.
Nyílt levél Aáry-Tamás Lajoshoz, az oktatási jogok biztosához
Ön a szemünkbe nézett, és megígérte, hogy azonnali hatállyal, még a munkaidő vége előtt továbbítja a diákok beadványát Palkovics László államtitkárnak és Balog Zoltán miniszternek...
(Forrás: Tanitanék)
--
2017.02.24.
Prókai Eszter: Évek óta volt tetű az osztályban, mégsem szólt senki
Sokan még mindig szégyellik, ha a gyerek fején tetvek jelennek meg, pedig a probléma ugyanúgy érinti a második kerületi elitiskolát, mint a cigány szegregátumot. Az állandó mosás és tet...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.24.
Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán - Interjú Lovász Lászlóval
Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor...
(Forrás: Index)
--
2017.02.24.
Budapest legjobb általános iskolái - itt a teljes lista
A legjobbiskola.hu oldalon kilistázták az összes budapesti általános iskolát, közzétéve a 2015-ben elért országos kompetenciamérés eredményeit. Az eredmények alapján sorba rendezték az...
(Forrás: Inforádió)
--
2017.02.24.
Márciusra elkészül az új alaptanterv
az új NAT egyik legfontosabb feladata, hogy korszerűsítse a korábbi elképzeléseket, irányokat, és megfelelő kereteket biztosítson a versenyképes oktatáshoz. – Újra kell gondolni a kompetenciafejleszt...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.24.
Milyen az álommunka a magyarok számára?
A pályakezdők a tapasztalatlanságuk miatt, az idősebb dolgozók pedig a korukat érintő megkülönböztetés miatt kerülnek hátrányos helyzetbe. Vannak azonban olyan területek, ahol mindkét...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Minden eddiginél többen fociznak az iskolákban
A 2016/17-es tanévben 1445 alapfokú oktatási intézményben 71 707 gyermek kapcsolódott be a Magyar Labdarúgó Szövetség grassroots igazgatósága által szervezett és felügyelt OTP Bank Bozsik...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.24.
Foglalkozzon a szakgimnáziumi érettségivel az ombudsman!
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (EKINT) közös szakmai állásfoglalásában hívja fel az ombudsman figyelmét a szakgimnáziumi érettségi...
(Forrás: EKINT)
--
2017.02.24.
Palkovics: a szülők kérésére vezetik ki a tartós tankönyveket
Tavaly tavasszal "szülői oldalról" vetették fel, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A...
(Forrás: Eduline)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek