OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. január 8.
» Hozzászólások (0)

OFOE FILMKLUB
pedagógusoknak és szülőknek

Szeretettel meghívjuk a kollégákat és az érdeklődő szülőket filmklubunk első találkozójára a Kino moziba (1137 Budapest, Szent István krt. 16.).

Időpont: január 19. 15 óra.

Bemutatásra kerül a Lazhar tanár úr című film.

A film megtekintése után beszélgetni szeretnénk azokkal a nézőkkel, akik ehhez kedvet éreznek.

Terveink szerint 2-3 hetenként kerül majd sor hasonló összejövetelekre

A Lazhar tanár úr című film rövid tartalma

Egy montreali általános iskola alsós osztályának mindennapjait szeretett tanárnőjük öngyilkossága a feje tetejére állítja. A gyerekek egymás között próbálják meg feldolgozni az őket ért tragédiát, s eleinte nem fogadják el az iskolába helyettesítő tanárként jelentkező emigráns algériai pedagógus segítségét. Mr. Lazhar azonban sajátos eszközökkel lát neki az osztály kedvenc tanárnőjének elvesztése iránt érzett fájdalom közös feldolgozásának, aminél már csak oktatási módszerei tűnnek szokatlanabbnak. A tanár úr gyorsan népszerűvé válik a gyerekek között, s most már a kollégák tekintenek rá egyre inkább csodabogárként. A mindig mosolygós Lazhar múltja pedig titkokkal és tragédiákkal teli, s a zárkózott férfi életének részletei apránként kerülnek nyilvánosságra a tanáriban. (Forrás: www.port.hu)

Beszélgetés Philippe Falardeauval, a Lazhar tanár úr rendezőjével

Mi a benyomása Locarnóról? Hogy érzi itt magát?

Philippe Falardeau: Döbbenetes és nagyon megindító volt számomra találkozni a többezres közönséggel a Piazzán. A fesztivál hivatalos újsága szerint 7000-en voltak. A film sajtóvisszhangja nagyon pozitív, bizakodó vagyok és nagyon boldog.

A filmjében az iskolai környezetet mutatja be. Hogyan történt a felkészülés? Van tanítói tapasztalata?

Nincs. A gyerekkori emlékeimre támaszkodtam elsősorban, szakmai folyóiratokat olvastam, és visszamentem az iskolapadba, megfigyelni a rendszer működését. Megfigyelhettem, hogyan viselkednek a gyerekek, hogyan változott a tanterv az én időm óta. Nem akartam dokumentumfilmet készíteni, de mindenképpen törekedtem rá, hogy egy fajta valóság/igazság megnyilvánuljon. És felhasználtam az alkalmat arra, hogy fájó kérdéseket járjak körbe, mint pl. a francia okatás reformja (értsd: anyanyelv oktatás, mint pl. a magyartanítás), a tanár-diák-szülő viszony, a hihetetlenül beszabályozott rendszer a diák-tanár érintkezésben. A fizikai kontaktusteremtés tiltásának témája felvetődik a filmben, de nem ez a film legfontosabb gondolata.

A gyerekek depressziós és szuicid hajlamú tanítónője, Martine Lachance (Lachance=szerencsés) helyét Bachir Lazhar (Lazhar jelentése szintén szerencsés) veszi át, aki szintén komoly traumát él át szerettei elveszítése következményeként. Bachir a megfelelő ember Martine utódjaként?

Igen, ő a megfelelő ember, éppen a haláleset okozta trauma miatt, amely a gyerekekhez teszi őt hasonlóvá. Ő nem feltétlenül jobb tanár, még csak nem is jó tanár. Megvannak a hibái. Angolból kifejezetten rossz, legalább akkora hiányosságai vannak, mint a gyerekeknek. De számára az a tény, hogy a felesége szakmáját végezheti, hogy segítséget nyújthat a gyerekeknek a gyászfeldolgozásban rendkívül fontos, hiszen a saját fájdalmának enyhítését is jelenti. Az ő megközelítési módja sokkal személyesebb mint az osztállyal foglalkozó pszichológus „kezelése”. M. Lazhar alázatos ember, aki kész a saját fájdalmát is felhasználni, hogy segítsen a gyerekeknek megtörni az őket körülvevő csöndet. Talán nem is baj, hogy M. „Szerencse” követi a szegény Mme Lachance-t (Mme Szerencse), hogy egy másik kultúrából érkező férfi hozza el a vigasztalást és a saját pedagógiáját. Ahol újrafestik a falat, hogy feledtessék és kitöröljék az emlékekből a tragédiát, ott az ő személyes kapcsolata a halállal lehetővé teszi, hogy jobban megértse a gyerekeket és segítsen nekik. Ilyen értelemben, őt az ég küldte, azonnal rendelkezésre áll, elég idős, hogy komoly tapasztalata legyen.

Nem félt a pedagógusok felháborodott reakcióitól, hiszen egy pedagógiai képesítéssel nem rendelkező emberről derül ki, hogy jobban végzi a dolgát, mint a képzett tanárok?

Persze, számítok ilyen reakciókra is… De a filmben arra szorítkoztam, hogy egy olyan iskolai környezetet mutassak meg, amelyben a tanárokat rendkívül szigorú szabályrendszer köti. Oda kell figyelniük rá, hogy mit mondanak, milyen gesztusokat használnak, el kell kerülniük az érzelmi megnyilvánulásokat. Én magam is, ha leülök egy parkban a padra és nézem a játszó gyerekeket, azt kockáztatom, hogy esetleg valaki feljelent a rendőrségen! Túlságosan messzire mentünk ebben. Rendben, megértem, ha valaki ezt a szigorúságot védi, de nekem is jogom van hozzá, hogy elmondjam: átestünk egy kicsit a ló túlsó oldalára, és másfajta oktatási rendszert szeretnék. Egy tornatanár arra panaszkodik, hogy minden helyzetben úgy kell kezelnie a gyerekeket, mint a „radioaktív hulladékot”! Végül is a filmem egyfajta óda a tanárokhoz, akiknek nemcsak a gyerekeket, de a gyerekek szüleit is tudniuk kell kezelni, óda annak az „ellenállásnak”, amelyet gyakran az oktatás jelent számukra. Röviden: csak a rendszert kritizálom, nem a tanárokat. Egy olyan rendszerben, amelyben az erőszak nagyon gyakori, az igazgatónőnek és a tantestületnek rendkívül szűk mozgástérrel kell dolgoznia.

Nincs a filmben olyan tanár alak, amely követendő példa lehetne, de az ellenkezője sincs. A tanítónő, Claire, csodálatos, nagyvonalú, pozitív, tudja motiválni és képezni a tanulókat, és az osztályból a gyerekekkel együtt színekkel és fényekkel teli, barátságos környezetet varázsol: olyan helyet, ahová én is szerettem volna járni, amikor gyerek voltam. Szülő modellt sem kívántam bemutatni, hanem sokkal inkább olyan példákat kerestem, amelyek segítségével megmutathatom mennyire komplikált tanítani, mennyire nehéz, hogy a tanár ne sajátítsa ki (ne éljen vissza ) a szülő szerepét, hogy mennyire nehéz közel kerülni a gyerekekhez és közben megtartani az előírt távolságot. Semmit sem tudunk meg például a kis Simon szüleiről, úgy tűnik, tökéletesen magára van hagyva, mindenféle nevelés nélkül.

Alice édesanyja, a pilóta (a szerepet Evelyne de la Chenelliere, a film alapjául szolgáló színdarab szerzője játssza) figyelmes, szeretetteljes, de gyakran van távol. Megerősíti M. Lazhart a módszerében, és ő az egyetlen, aki köszönetet is mond neki. Ami pedig Marie-Frédérique Mac Cathy szüleit illeti, ők például nagyon is jelen vannak, rendkívül érdeklődők, de nagyon (túlságosan is) irányítók.

Végül pedig nem sugalmazom a „régi jó módszerek” visszaállítását sem. Az iskolapadok oszlopos elrendezésével, a számítógép fiókbazárásával, az első tollbamondás – tollbamondás? ez már nem is léztezik! - tárgyának megválasztásával – Balzac: Szamárbőr című regényéből egy részlet – az látható inkább , hogy M. Lazhar egy másik kor szülötte, és semmit sem tud a pedagógiai reformokról. Ez érzékelteti, hogy mekkora a kulturális szakadék közte és a gyerekek között. Ennek ellenére mégis képes kapcsoltat teremteni velük, mert meghallgatja őket, képes figyelni rájuk. Megvannak a hibái, elavult módszerei időnként működnek, máskor egyáltalán nem. Avval, hogy megjutalmazza a gyerekeket, ha szótárt használnak, a kölcsönös udvariassági gyakorlatokkal, az idejétmúlt szóhasználataival M. Lazharnak mégis sikerül .

M. Lazhar pedagógiai módszereinek bemutatásával párhuzamosan az emigráns Bashir Lazar témáját is boncolgatja. a filmben: ezek a kedvenc szüzséi?

Tetszett az ötlet, hogy egy olyan személyt mutassak be, aki a bevándorló drámáját éli meg, holott a lényeg máshol van. A bevándorlási bizottság megkérdőjelezi a vallomását, mert a tartózkodási engedélyért folyamodók gyakran nem hazudnak azért, hogy ne toloncolják vissza őket. Pedig M. Lazhar az Iskola vezetőségének hazudik, hogy halott felesége nyomdokaiba léphessen, hogy valami módon helyettesíthesse őt. Avval, hogy a felesége szakmáját gyakorolja, gyerekekkel körülvéve, ő, aki a saját gyerekeit elveszítette, talán képes lesz talpra állni. M. Lazhar felelősnek érzi magát, mert előbb hagyta el a hazáját mint a családja, és így életben maradt. Emiatt az állandó lelkiismeret furdalás-érzés miatt rendkívül érzékeny a gyerekek problémájára, akik hasonlóan felelősnek érzik magukat a tanítónőjük haláláért. Megpróbálja beszéltetni őket a tanítónő haláláról, holott arra lenne szüksége, hogy a saját gyászáról beszéljen. A tanító Bashirt elbocsátják, mert nincs a képesítését igazoló diplomája, viszont sikerül egyfajta békét teremtenie a gyerekek és a saját életében is. Egy lázadó gesztussal hagyja el az iskolát: búcsúzásképpen átöleli a kis Alice-t. A bevándorló Bashir viszont megkapja a tartózkodási engedélyt.

Miért mondja az észak-afrikai Bashir Claire Lajoie gyarmatosítás témában szervezett tevékenységeiről, hogy „naív elképzelés a kolonizációról?”

Claire a tanítványaival az amerikai indiánokról beszél, a Pow Wow-ról, a dél-amerikai őslakosokról, Afrika felfedezéséről. Dokumentumokkal, képekkel és tárgyakkal díszíti fel az osztálytermet, egy színdarabot készít a gyerekekkel a felfedezők, Stanley és Livingstone találkozásáról: valóban derűs és kívülálló képet fest, ami eltávolodott a valóságtól. Ha levelezünk és képeslapokat küldözgetünk, abban van valami romantikus, távol a borzalmaktól, és ezt nagyon fontos kimondani. Sőt, ha a híradót nézzük a tv-ben vagy a moziban, az is egy kívülálló víziója marad. Korábban készítettem egy filmet, aminek CONGORAMA a címe, és egyáltalán nincs szó benne Kongóról. Kissé romantikus a szemléletmódom, egy külső megfigyelő, egy turista nézőpontja, aki aztán majd visszatér a saját elfoglaltságaihoz. Rengeteg kutatómunkát végeztem ehhez a filmhez, jóllehet hosszabb időt töltöttem el Afrikában, nagyon szeretem a kontinenst, de tudom, hogy csak egy olyan nyugati ember nézőpontjával rendelkezem, aki imádja Afrikát.

Miért lesz öngyilkos Martine a tanteremben? Mi ez, vád? Segélykiáltás?

Nem, egyáltalán. A kolléganője, Claire is elmondja: Martine Lachance depresszív pánikbeteg volt. Ellentétben a kis Simon elképzelésével, a tette nem volt kiszámított: egy pánikroham következménye volt. Azt mondják, az esetek 80%-ában, nem tudjuk miért lesz valaki öngyilkos. Ismertem embereket, akik saját maguk vetettek véget az életüknek. Azt hiszem, ez olyan, mint egy hirtelen elsötétedés, egy sötét dagály, és hirtelen végezni kell vele.

Azt sem kell elfelejteni, hogy mivel fikcióról van szó, egy tragédiának kell bekövetkeznie: az én filmemben a tragédia az öngyilkosság. Azt választottam, hogy a gyerekek és a tanárok szemében megnyilvánuló borzalmat mutatom be inkább, mint az áldozatot. Őt csak nagyon röviden és távolról, az üvegajtón keresztül lehet látni. Mivel az öngyilkosság az iskolában történik, az iskola minden tagját érinti, ami a teremben van, azt meg akartam őrizni. A filmem az iskolában bekövetkező erőszakról szól. Martine üzenete nagyon erőszakos, de ahogy a kis Alice mondja a filmben „nem tudunk büntetést adni neki, mert meghalt”.

Miért hazudott Simon, amikor azt terjesztette Martine-ról, hogy megcsókolta, és miért ennyire agresszív?

Megtudjuk, hogy Martine átölelte egy nap, amikor sírt, úgy, mintha az anyja lenne. Olyan gesztus ez, amit a saját édesanyja talán sohasem tett. Simon szégyellte magát a gyengesége miatt, amiatt, hogy valaki a többiek előtt babusgatja, nevetségesnek érezte magát. Azért hazudott, hogy megőrizze a látszatot; csak a gyengék sírnak és a gyengéket vigasztalják a nők. Simon ezt a hamis képet őrzi a férfiasságról, keménynek akar látszani, valószínűleg ezért veszi el rendszeresen egy nála nagyobb és testesebb gyerek sapkáját. De Martine halála szembeállítja Simont a saját hazugságával: felelősnek érzi magát, az osztálytársai is felelősnek tartják érte, mindegyik gyereknek traumát jelent: csak a beszélgetés indíthatja el a gyógyulási folyamatot, hogy a gyerekek elfogadják, hogy nincs közöttük felelős, hogy Martine nem miattuk halt meg.

Mi M. Lazhar meséjének mélyebb jelentése, amelynek helyesírási hibáit az osztály kórusban javítja ki a film egyig záró jelenetében?

Volt az első mese, „A farkas és a bárány”, La Fontaine meséiből, amelynek kötetét M. Lazhar Martine Lachance dolgai között találta meg, és amit az osztályban felolvastak. Ennek a mesének a tanulsága, hogy mindig az erősebb igazsága érvényesül. Bashir meséje egy lepke bábjáról szól, ami egy olajfán fészkel. Az olajfa megfogadja, hogy megóvja a bábot, de egy tűzvész elpusztítja a fát. A bábból kibújik a lepke, akinek el kell repülnie, hogy megmeneküljön. Bashir meséje eredendően a felnőtté válásról szól.

(Locarno 2011. augusztus 8.)
(forrás: http://www.e-media.ch)
Fordította: Koleszár Olga

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.12.18.
Itt a 2019-es egyetemi rangsor: ezek a legjobb pedagógusképzések
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara vezeti a pedagógus képzéseket indító intézmények hallgatói rangsorát, a második helyen szintén az ELTE áll, a Term...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.18.
Kis magyar alternatív valóság: mit tehetünk, ha az állam csak rombolja az iskolát?
Az állam korszerűtlen és méltánytalan oktatást nyújt a gyerekeknek – vélik egyre többen, és ezt felismerve egyes iskolák, tanárok és szülők próbálnak tüzet oltani, valamennyire jav...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Harmincezer ember nyelvvizsgadíját fizette vissza az állam
Eddig 30 ezer fiatalnak térítették vissza a nyelvvizsgadíját, továbbá 10 ezer fiatal kaphatta vissza a sikeres KRESZ-tanfolyam és vizsga díját a meghatározott összegig - jelentette be Nová...
(Forrás: hvg.hu)
--
2018.12.17.
Kétségbeesett pécsi szülők a Penny Market apróhirdető tábláján keresnek iskolát
A Pécs-Somogyban található Vadgesztenye Általános Iskolába elsősorban hátrányos helyzetű gyerekek jártak, ám idővel egyre csökkent a beiratkozók száma. A mélypont 2014-ben volt, amikor...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2018.12.17.
Vadgesztenyének lenni. Szülői levél Páva Péter polgármesternek
Kísérleti programba vágtunk bele. Tudtuk, hogy lesznek rögök, hogy lesznek elméletek, amik majd a gyakorlatban nem fognak működni, folyamatok, amik megszakadnak, mert így fog majd egyszer évek...
(Forrás: Facebook)
--
2018.12.17.
Elveszítette presztízsét a tanári szakma: szomorú adatok a pedagóguspályáról
„2016-ra elveszítette presztízsértékét az újságírói és tanári foglalkozás, amelyek a rendszerváltás előtti időkben még magas megbecsültségű szakmáknak számítottak. A 2016-os foglalkoz...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.17.
2022 után még durvább lesz a tanárhiány, de már most van egy nagy probléma
Legutóbb arról tájékoztattak, hogy 1-2 százalékos a pedagógushiány – mondta a Magyar Időknek Bódis József oktatási államtitkár, aki szerint 2022 után a nyugdíjba vonulók miatt viszont...
(Forrás: Eduline)
--
2018.12.14.
Vásárhelyi Mária: Miféle generáció nő fel ebben az országban?
Aztán azon tűnődtem, vajon miféle generáció nő fel itt ebben az országban. Milyen társadalom lesz az, ahol a fiatalok hazugsággal és gyűlölettel szennyezett világban szocializálódnak?...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.12.14.
Ha van értelme a verselemzésnek, akkor csak így
Hauber Károly, a pápai Türr István Gimnázium tanára olyan könyvet írt és állított össze A verselemzés iskolája címmel, amelyik sikerrel ötvözi a két fenti megközelítési módot: azaz...
(Forrás: Magyar Idők)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
  ofoe

A gyermekek után járó pótszabadságot az Mt. 118. § (1)-(3) bekezdése szabályozza:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1200001.TV,
Ez a munkakörre járó alap- és pótszabadságon felül jár, megvonni tehát jogszerűtlen.

--
  lizzy77

Tisztelt Szerkesztőség! Az iskola, ahol dolgozom, külön engedélyhez köti a gyermekek után járó pótszabadság kivételét, mondván, hogy nekünk úgyis túl sok szabadságunk van. Többen mondták nekem, hogy ehhez nincs joguk, mert törvény szerint jár a nem gyerekesek szabadságán felül, és ennek semmi köze ahhoz, hogy amúgy mennyi a szabadság. Kinek van igaza? Köszönöm a választ

--
  OFOE

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot adott feladatokra kell megállapítani, amelyet részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén sem lehet csökkenteni,mivel a megbízással összefüggő feladat nem kevesebb, mint teljes heti
munkaidőben. A pótlékcsökkentés tehát nem indokolt.

--
  magdi72

Tisztelt Szerkesztőség!
Az idei tanévtől egészségügyi okok miatt kértem a részmunkaidős foglalkoztatásomat.A ténylegesen megtartott 24 óra helyett 18 órában tanítok,megmaradt az osztályfőnökségem és a munkaközösség-vezetői feladatom.A szerződés módosításakor arra hivatkozva.hogy kevesebbet vagyok bent az iskolában,csökkentették a pótlékokat is arányosan.Ha ugyanazt a feladatot látom el,ugyanannyi munkamennyiséggel,akkor lehet-e indokolt a pótlékcsökkentés?

--
  ofoe

Kedves Szilvi! Szerintünk erre nem lehet kötelezni a fiúkat függetlenül attól, hogy milyen típusú osztályba járnak. Ezt helyben kellene megbeszélni az iskolavezetéssel. Esetleg az érintett osztályfőnök közvetíthetné a problémát, a DÖK közbenjárását is kérhetitek. De ha mindez nem működik, egy az osztályt képviselő küldöttség is felkeresheti az iskolavezetést, és elmondhatja az érveit. A részletek ismerete nélkül nehéz jó tanácsot adni. A lényeg, hogy felnőtt emberek módjára, kulturáltan próbáljátok elintézni a dolgot.

--
  Szilvi07

Helló. Érdeklődni szeretnék. 12. osztályos tanuló vagyok. Az osztályomban vannak fiúk, akik nem szeretnének keringőt táncolni, de az iskola vezetőség kötelezni akarja őket, arra hivatkozva, hogy a szakgimnazistáknak kötelező. Többször is átnéztük az iskola házirendjét, és ez nincs benne feltüntetve. Kíváncsiak lennénk, hogy erre a vezetőség kötelezheti-e őket, és ha igen, miért csak a szakgimnazistákat, amikor a szakközepesek közt is vannak olyan fiúk, akik nem táncolnak.

--
  OFOE

Kedves Somogyi Györgyi Ilona!
Önnek teljesen igaza van: 16. életévét betöltött SNI-s tanuló már nem kontroll köteles, a Bizottságok ezért újabb szakvéleményt nem állítanak ki, az iskola köteles elfogadni az utolsó kontrollvizsgálat megállapításait. Ennek ellenére kérhet újabb igazolást, tudok erre példát, de a Bizottságok nem kötelezhetőek erre.
SNI-s tanulóknak továbbra is "járnak" a Bizottságok által javasolt könnyítések, tehát használhat segédeszközöket, hosszabb időt kell számára biztosítani stb. (Ugyanakkor a szakmunkás vizsgák követelményeit nem hangolták össze az SNI-s követelményekkel, így fordulhat például elő, hogy ezeken a vizsgákon SNI-s tanulónak úgy kell idegen nyelvű szakmai vizsgát tennie, hogy gyakorlatilag nem tanult idegen nyelvet.)

--
  OFOE

Kedves Vajda Szilárd! Azt tanácsoljuk, hogy kérdezze meg az alapítványi iskola igazgatójától, hogy mi magyarázza a csúszást. Amennyiben nem kap elfogadható választ, írásban lehet bejelentést tenni a fenntartónak, ezúttal az alapítvány kuratóriumának.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek