OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2013. január 6.
» Hozzászólások (13)
Címkék:
     

Virtuális szülői értekezlet

Vitaindító

Az utóbbi hónapokban tömegesen érkeztek a honlapunk Üzenő rovatába szülői panaszok. Megpróbáltunk minden esetben azonnal reflektálni rájuk, de mivel úgy véljük, hogy a problémák túlnőnek rajtunk, szeretnénk ezekkel szembesíteni kollégáinkat.

A felvetett gondok gyökere feltehetően a társadalmunkra jellemző, és egyre növekvő bizalmatlanság, amely a szülők és pedagógusok viszonyában is tetten érhető. A szülő-pedagógus kapcsolat általában nem hogy nem partneri, hanem egyenesen ellenséges. Ideje lenne a békekötésnek, és a tagadhatatlanul létező közös problémák együttműködésen és kölcsönös bizalmon alapuló tudatosításának, megoldásának.

Pedagógus tanfolyamokon, tréningeken adódik persze bőven alkalmunk a „másik oldal” szempontjainak megismerésére. A kölcsönös vádaskodással azonban nem jutunk sehová, csak tovább mérgesedik a helyzet.

Az alábbiak közreadásával egy olyan dialógus elindítását szeretnénk ösztönözni, amelynek során eljutunk a problémák különböző nézőpontból történő tisztázásáig, és hozzájárulunk a szülők és pedagógusok közötti bizalom helyreállításához.. Ennek reményében várjuk a hozzászólásokat pedagógusoktól, szülőktől és természetesen a diákoktól is.

Az unokám már utál iskolába járni, ahol a tanárok állandó megaláztatásának van kitéve az osztály előtt, legalábbis ő úgy érzi, mikor mindenki előtt a tanár ilyeneket mond, hogy "innen fogsz gyesre menni" mert megbuktatlak. Ő azt is megaláztatásnak veszi, ha mindenki előtt bukással fenyegetik. Már ott tartunk, hogy az állandó stresszelés miatt orvoshoz kell hordani. Megjegyzem nem a legjobb tanuló, de magaviselete jó. Végülis nem kell mindenkinek atomfizikusnak lenni, kell itthon a szakmunkás is. Nem lehetne itthon is – mint tapasztaltam külföldön élő unokáimnál –, hogy ott még a padtárs sem tudja, hogy milyen lett a felelet vagy a dolgozat. Ha a tanár elégedetlen, akkor szünetben félre hívja a gyereket és elmondja mit vár el tőle. Igaz ott van idő az ilyen beszélgetésekre, mert a tanár is 8-16 óráig az iskolába van mint a diák.

Gyermekem betöltötte a 16 évet. Az általános iskola után (átlagosan 4-es tanuló volt) sikeres felvételivel elkezdett egy szakközépiskolát. Sajnos kudarccal végződött, aminek oka leginkább a elhúzódó, és elég kegyetlen válásunk volt. A 14 éves kislányom elég szörnyű traumákat élt át, személyisége szinte szétesett, eléggé kezelhetetlenné vált. A középiskola első osztályát 10 tantárgyas bukással végezte be, ezek után átírattam egy gimnáziumba, ahol az igazgató nagyon humánus volt, és befogadta. Ám itt sem tudott beilleszkedni, tanulási és magatartási gondok miatt. Ráadásul ebben az iskolában van egy tanár, aki szinte minden óráján súlyosan megalázza, lelkileg terrorizálja, nevetségessé teszi az osztály előtt. Mindenképp szeretném őt innen elvinni. Félek, hogy az előrehozott tankötelezettségi kor miatt lányom úgy éri el a felnőtt kort, hogy sem szakmája, sem végzettsége nincs. Ráadásul kudarc, kudarc hátán. Miközben egy átlagos képességű, jó kézügyességű, kreatív gyermek. Mit tudok tenni? Hová forduljak segítségért?

Segitségért fordulok Önökhöz..lányom 12.-es gimnazista...sajnos voltak családi problémák, de talán ezen túl jutott. Történt egy incidens a gimnáziumban. A lányom elküldött e-mailben egy házi feladatot a tanárnak, de nem vettünk észre, hogy nem ment át. Szólt a lányom, le is fényképezte az oldalt, hogy kétszer is elküldte. Ezt a tanárnő nem fogadta el, és az egész osztály előtt hazugnak, becstelennek nevezte,..olyan rendkivüli módon megalázta,hogy orvoshoz kellett vinnem. Szeretném megkérdezni: van ehhez joga egy pedagógusnak? Nagyon csúnya a dolgokat vágott a fejéhez! Szeretném tudni, hogy ezt hatszemközt (osztályfönök – tanár– gyerek) nem lehetett volna elintézni? A gyermekem úgy megszégyenült az osztálytársai előtt, hogy azt mondja: inkább világgá megy, mint iskolába...

Az irodalmat maga az osztályfőnök tanítja, a beszélgetést legutóbb azzal zárta rövidre, hogy ő tananyagot tanít nem tankönyvet, semmi szükség rá. Ha az oktatás törvényileg is tanár-diák belügye, akkor természetesen fölösleges bárhova fordulni. Ha a módszer megválaszthatósága a tananyag szabad kiválasztására is vonatkozik, szintén nincs teendő. Ha a szülőnek nem tetszik, vigye máshova a gyerekét. Igazából arra lettünk volna kíváncsiak, van-e valamilyen lehetőségünk arra, hogy ezzel a tanárral is olyan partneri viszonyunk legyen, mint a többiekkel. Nem tudjuk eldönteni, hogy a gyerekeink megfelelően haladnak-e, a negyedikesektől hallottuk (egyik szülő idősebb gyereke végzett tavaly), hogy pót érettségin – a jövő évi felvételi pontszámán akart javítani – olyan tételt kapott, amelyről nem tudott, de elé tették a tankönyvet az érintett oldalaknál kinyitva. Az aggodalmat ez okozza: mi lesz, ha változik a tanár, elmegy szülni, külföldre, stb.? Ha más a tanár fejében lévő tananyag, mint az érettségi követelmény - esetleg a diák elköltözése miatt máshol vizsgázik -, akkor ez lehet, hogy éppen a legrosszabbkor üt vissza.

OFOE

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

vabor | 2013. július 21.
Kezdő osztályfőnök vagyok, valamivel tapasztaltabb szaktanár. Benyomásaimat, tapasztalataimat azért megosztom. A szülőit fontosnak tartom, mert igaz, hogy esetleg 90%-ban unalmas, de néhány kérdésről a részt vevő szülőknek dönteniük kell. S ilyenkor nem mindegy, hogy kinek milyen érve és ellenérve van, és ha szavazásra kerül a sor, hogy alakul. Tudom, hogy nem mindenki tud mindig, vagy elejétől végig részt venni egy szülőin. Ezért a szülőikről mindig írok egy emlékeztetőt, amit az elektronikus levelezőlistán körbeküldök. Hasonló a helyzet a fogadóórával is. Az internet és a mobiltelefon mind engem, mint tanárt/osztályfőnököt, mind pedig a szülőt segítheti abban, hogy tarthassák a kapcsolatot. A probléma az, hogy időt rabló. Mind tőlem, mind a szülőtől. Velem is előfordult, hogy amit szerettem volna megírni, nem írtam meg azonnal. A szülők sem mindig, minden nap jutnak számítógéphez, internethez.
Anna | 2013. február 23.
Kedves Tibor! Nem egyedi esetről van szó, az elektronikus naplóval nekünk is gondjaink vannak. Mi is megkaptuk az osztályfőnöki beírást, gondolom valami központi akcióról lehet szó.

Idézem:

"Tisztelt Szülő

Idézek az osztályfőnöki munkaköri leírásomból:
...havonta ellenőrzi az ellenőrzőkben a tanulók érdemjegyeinek beírását és a szülői aláírásokat.
Tisztelettel kérem Önöket szíveskedjenek a gyermekeikkel együtt az ellenőrzőben a jegyeket vezetni, majd azt havonta egyszer aláírni
Tájékoztatásul közlöm, hogy februárban a piros színnel beírt jegyeket én pótoltam. Mivel nem feladatom a jegyek bemásolása az E-naplóból az ellenőrzőbe, ezért ezt a következőkben nem is teszem meg, illetve osztályfőnöki figyelmeztetést fogok adni ezek elmulasztásáért.

Tisztelettel: xy osztályfőnök (2013.02.14.)"

Valentin napi ajándékként talán kicsit nyers a stílus, de nem szokatlan, akinek középiskolába jár a gyereke az ilyen közleményeken már nem akad fenn. A helyzet nálunk reménykeltőbb, mint Önöknél, valamelyik gyerek megkérdezte, hogy mi a konkrét elvárás és kiderült, hogy a hónap utolsó 3-4 napjában kell a szülőnek aláírni az ellenőrzőt. Mindenkinek azt javaslom, ne engedje magán az alattvalói érzés eluralkodását, nyugodtan kérdezzen vissza (korábban mi sem kaptunk a konkrét elvárásokról semmiféle tájékoztatót). Egyébként mi is vidéki iskolába "járunk" (Barcson, remélem nem sértek személyiségi jogokat, bár ezt a honlapot szerintem erről a vidékről nagyon kevesen olvashatják, így nem szúr szemet senkinek).
Juli | 2013. február 22.
Kedves Tibor! Nagyon köszönjük a hozzászólását. Nálunk nem lehet elkésni a megszólalással. Azóta feltettünk még két "virtuális szülői értekezletet", a harmadik még fenn van az ofoe.hu főoldalán, és azon keresztül meg lehet találni a 2. számút is. Valóban gond van a kapcsolatokkal, a kommunikációval, az egymásra figyeléssel, a bizalommal, és mi nagyon szeretnénk, ha ez változna. Ezért is próbálkozunk legalábbis virtuálisan valamilyen keretet adni a iskola és a család közötti akadozó dialógusnak, teret az aktuális problémák felvetésének. Igaza van: hiányzik a jó szó, az elismerés, a "köszönöm", az őszinte odafordulás. Szeretettel várjuk a továbbiakban is észrevételeit, kommentjeit a honlapunkon megjelenő írásokhoz.
Tibor | 2013. február 22.
Nézegettem az oldalakat, eközben találtam erre a témakörre (lehet, hogy már későn, sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta). Nem tudom, hogy megsértem-e az iskolai házirendet, de nem járok szülői értekezletre. A gyerek üzenőjében mindig szerepel az éppen esedékes feladat, rendezvény, az iskola honlapján elolvasom az aktuális híreket. A szülői értekezlet ideje alatt beszélgetek a tanárokkal, majd a végén az osztályfőnökkel is. Nem kell sorba állnom, és mögöttem se várakoznak türelmetlen szülők. Legutóbb a félévi bizonyítvány utáni fogadóórákon is így vettem részt, gyakorlatilag minden tanárral tudtam beszélgetni. Érdekes volt látni a meglepett arcokat, amikor megköszöntem a féléves munkájukat, hogy a gyerekem szereti/megszerette az általuk oktatott tárgyakat, jól érzi magát az iskolában, a teljesítményén is látható, hogy jó kezekben van. Úgy láttam, örömmel vették, hogy nagyra értékeljük a munkájukat, és nem csak a problémák felszínre kerülésekor megyünk "pofavizitre". Nem vették hízelgésnek a "köszönjük"-öt, beszélgettünk egy jót, megbeszéltük mivel tudunk hozzájárulni az eredményes munkához (érdekes, hogy többnyire az otthoni lelki támogatást emelték ki). A szülői értekezletet inkább eligazításnak nevezném, a lényeg a nagyobb rendezvényeken van (szalagavató, osztálykirándulás, és természetesen az osztálypénz), esetenként leragadunk 2-3 szülőt, gyereket érintő problémánál, innentől költői kérdések merülnek fel, válasz alig-alig. A netes szülői felkeltette a figyelmemet, az én időmben a szülők még kommunikáltak egymással, és egymás gyerekeivel (velünk) is. Elképzelhetetlen volt, hogy osztálytársunk kórházban fekvő anyukája azon aggódjon, vajon merre csavarog a fia/lánya, lesz-e tízóraija, meleg vacsorája, kész-e a házi feladata. Mindig akadt 2-3 pót anyuka (én alig vártam, hogy sokat betegeskedő anyám hazaérjen, annyira szívükön viselték a "mostoháim a sorsomat :)). Nálunk ez valahogy nem működik, az egymás iránt érzett felelősség mintha múlóban lenne...
Dóri | 2013. január 13.
A netes szülői nálunk is jól működik. Kizárja a telefonos zaklatást, mégis segít kapcsolatot tartani, problémát megbeszélni, megoldani.
Sőt!!!! a neten a gyerekekkel is "találkozom". Beszélgetünk, segítek, olyan dolgokat is megosztanak, amit álmomban sem képzeltem.
Lehet, hogy így könnyebb nekik?
(Másnap csak szemérmesen megkérdi, hogy tetszett olvasni a levelem?)
De ez már a digitális nemzedék kérdésköre. Ámbár itt is aktuális.
Persze nem minden családdal lehet netes kapcsolatot tartani.
És a személyes beszélgetést nemigen lehet helyettesíteni. Ez legfeljebb kiegészítő lehetőség.
fekete Hajni | 2013. január 10.
A virtuális szülőihez egy sorvezető
a Tanárblogon. S egy szomorú tény: az életbelépő köznevelési törvény alaposan megnyirbálta a szülői jogokat is. Azért írom, hogy is, mert ezt tette a diákok és a pedagógusok jogaival is. Mindezen túl, kell hogy találjunk jó megoldást. Szülőként megtapasztaltam a sorbanállós fogadóóra rémséges élményét, a közhelyhalmozó szülőiket. S tanárként a hangozzék el hosszú listáját is vittem magammal évekig. Ezt ma már nem teszem, van netes szülői csoportom, és a másik oldalt - akik sose jönnek el, megszólítom ott, hol elérem, a boltban, az utcán, az otthonában. Nyilván ez kisvárosban, kevés nebulót oktató tanárként megoldás. A fent lejegyzett panaszokkal kapcsolatban, mindig ugyanaz jut eszembe - jó ember jó tanár, rossz ember rossz tanár. Persze a világ nem fekete-fehér.
Salamon Eszter | 2013. január 10. | salamoneszt[kukac]gmail[pont]com
Kedves Zsuzsa és Dóri!

Éppen erre utaltam én is. Én sem látom értelmét az információközlő szülői értekezleteknek, ahol a szülők a padokban ülnek. Az itt elhangzó dolgok 90%-át egy levélben is lehetne közölni. Ez egyébként megoldaná Dóri problémáját is, mivel a szülőknek átadott papír igazolja, hogy tudattad a szülőkkel, amit kell. Ha ez véletlenül megérkezne 2 nappal a szülői értekezlet előtt, még beszélni is lehetne róla.
A fogadóóra szintén nem alkalmas forma. Egykor, tanárként azokat a szülőket kedveltük, akik nem jöttek el ezekre, a rendelkezésre álló 10 perc úgy, hogy sorban állnak még harmincan nem alkalmas semminek a megbeszélésére. Vagy az hangzik el, hogy a gyerek lusta, buta és rendetlen, vagy pofavizit zajlik, hogy igen, tényleg okos és ügyes. Elnézést a sarkos megfogalmazásért, de szerintem így érthető, miért tartom alkalmatlannak.
Az internet sokféle lehetőséget ad, abban is, hogy ha van intézményesített beszélgetőfórum, a felmerülő problémákat azonnal kezelni lehessen. Egy, a tanárnak küldött e-mail vagy chat üzenet hatékony. Sokkal jobb, mint a telefon, mivel erre bármikor lehet olvasni és megválaszolni, amikor alkalmas. Adjunk egy esélyt a virtuális szülői értekezletnek.
Dóri | 2013. január 10.
A felülről jövő irányítás tipikus hibája, hogy a szülőin sok felesleges dolgot kell elmondani.
De el kell mondani, mert számon kérik.
Mondjuk én nagyon le szoktam egyszerűsíteni, igyekszem átugrani, csak szőr mentén érinteni az érdektelen sokszor unalmas témákat.
Aztán jöhetnek a lényeges dolgok, a szülők mondandója, problémája, kérdései stb.
Az igazi problémákkal egyébként nem szabad várni a szülői értekezletig. Mindig akkor kell megbeszélni, amikor aktuális. Ilyenkor a szülő is jobban rajta van a közös megoldáson.
A szülő-tanár kapcsolatot nagyon fontosnak tartom. Érdemes rá időt, energiát áldozni, még akkor is ha néha bizony terhes és időigényes.
zsuzsa | 2013. január 10.
Kedves Salamon Eszter! Elviekben igazad van, persze, hogy az lenne a legjobb, ha szülő és pedagógus folyamatosan tudnák tartani a kapcsolatot, egyeztetnének a gyerek dolgairól, a közös problémákról. Csak, tudod, az idő hiánya. A magam példáját hozom, biztos, hogy nem egyedi. Egyedül nevelek három iskoláskorú gyereket, semmi segítségem nincs. Napi 12 órát dolgozom, hogy megéljünk. A gyerekeimre alig jut időm, nem hogy a tanárokkal való beszélgetésre. A szülői értekezletek a lehető legrosszabb időpontban vannak, ráadásul felesleges időtöltésnek tartom ezeket. Miért kell nekem azért elkéredzkednem a munkahelyemről, hogy általánosságokat és közhelyeket halljak két órán keresztül? A fogadóórákon egyes tanároknál hosszan kell sorban állni, hogy végre néhány szót válthassak velük. Feleslegesnek érzem ezt is. És gondold el: három gyerek, tehát háromszor futhatom a kört. Hát megmondom őszintén: nagyobb az időráfordítás, mint amennyi értelme van az egésznek.
Salamon Eszter | 2013. január 9.
Virtuálisan vagy a valóságban, de a legfontosabb, hogy szakítsunk időt közös ügyeink megbeszélésére. A legtöbb iskolában a szülők és tanárok közötti valós beszélgetésekre nincs intézmény. Ahhoz, hogy valakivel közösen neveljünk egy gyereket, ismernünk kell a másikat. Gondolom, senki nem választana szülőtársat gyermeke mellé anélkül, hogy tudná, a neki fontos dolgokról mit gondol. Persze az iskolában a szabad tanárválasztás virtuális megléte esetén sincs lehetőség így megválogatni a pedagógusokat. Az viszont, ha a szülő és a pedagógus kölcsönösen megismerik egymást, egy kicsit olyan, mint az anyóssal való jó kapcsolat.
A virtuális szülői értekezleten talán meg tudjuk találni mi, szülők a közös nyelvet a tanárokkal, akkor pedig már sokkal könnyebb megbeszélni közös ügyeinket.
Dóri | 2013. január 8.
A felmerülő problémák, jelenségek számomra mindig megoldandó kérdéseket vetnek fel. PL:
-hiányos a tudás? – vajon megtanítottam-e a gyereket tanulni?
-magatartási probléma? - jól motiváltam-e?
-bezárkózó személyiség – milyen módszerrel tudok hozzáférni?
-rosszkedvű ? – rá kell mosolyogni (ez csodákat csinál)
-önbizalom hiánya? - pozitívumok keresése, hangsúlyozása (mindig lehet találni). Stb.
Nyitottság, szeretet, elfogadás, odafigyelés, empátia. Ezek nélkül lehetetlen nevelni.
Kár, hogy ezt nem mindenki tartja fontosnak.
De aki annak tartja, annak vannak hálás, szerető tanítványai.
Tőkés Hédi | 2013. január 8.
Csak egy javítás miatt szólalok meg újra: "Nincs külön pedagógus-énem és külön tanár-énem." helyesen: "Nincs külön pedagógus-énem és szülő-énem."
Tőkés Hédi | 2013. január 8.
Úgy látszik, valakinek el kell kezdeni. És persze, hogy ez a valaki lehetőleg olyan valaki legyen, aki már nem érintett a dologban. OK. Nem vagyok érintett, ám mindig érintett maradok: két éve nyugdíjban lévő magyar-történelemszakos tanár vagyok. A gyerekeim már nagyon is kinőttek az iskolapadból, de ültek is benne. Szóval nem tudok nem-érintett lenni soha.
Az idézett szülői levelek rendesen kiverték a biztosítékot nálam. Nincs külön pedagógus-énem és külön tanár-énem. Egyszerűen felháborít az első három eset: nulla pedagógia és nulla egyszerű és minimális emberi tisztesség. Ebben én nem ismerek alkut, nincs megértés sem. A szülőnek kutya kötelessége megvédeni a gyerekét, nem tűrheti el, hogy megalázzák. Kötelessége megtenni a szükséges - ha kell hivatalos - lépéseket. Kitől kapjon a gyerek védelmet, ha nem tőlük, a szüleitől? Biztosan a "békés úttal" kezdeném: bemennék megbeszélni a tanárral. Ha nem érek el eredményt, tovább lépnék a hivatalos úton. De nem tűrném azt, ami tűrhetetlen.
Tudom, hogy ilyenkor jön majd válaszként a "gyerek tűrhetetlen viselkedése"... szóval/avagy a mundér becsülete. A válaszom akkor is NEM, ha a gyerek valóban rosszul viselkedik. Így nem! Tisztelt Kollégá(i)m! Itt feladat van (nevelésnek hívják, pedagógiának hívják), és ez a szakmád. Ezek a megoldások pedig nem férnek bele sem az emberi, sem a pedagógusi tisztességbe.
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2017.02.22.
Határidőt szabott Balognak a CKP az érettségi miatt
Annak ellenére, hogy a Civil Közoktatási Platform szakemberei már bő egy éve jelezték, hogy e területen súlyos problémák adódhatnak a kormányzat felelőtlen mulasztásai miatt, semmiféle...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Forgács István: Így oldd meg a cigányügyet – 3. rész: a közoktatásról
Ma Magyarországon szinte felfoghatatlan mértékű és gyorsaságú az a romlás, amelyben túlnyomórészt cigány gyerekek tízezrei csak érintőlegesen találkoznak a magyar oktatási rendszerrel...
(Forrás: Mandiner)
--
2017.02.22.
Prókai Eszter: Minden erejével kaparta ki magát a legmélyebb gödörből
Édesanyja lemondott róla, nevelőotthonban élt nyolcéves koráig. Fodrász szeretett volna lenni, de az általános iskola után már nem tanult tovább. Hosszú évekig drogozott, emiatt négy gyerek...
(Forrás: abcug.hu)
--
2017.02.22.
Nem szűnik meg az iskolai buktatás
A szaktárca nem tervezi a bukással, az évfolyamismétléssel kapcsolatosan a jelenlegi jogszabály módosítását – rea­gált lapunk megkeresésére az oktatásért felelős államtitkárság....
(Forrás: Magyar Idők)
--
2017.02.22.
Újabb útvonalakon menekítik a szülők gyermekeiket a közoktatásból
A diák magántanulóként is teljesítheti tankötelezettségét. Ezt elsősorban a kiemelkedő tehetségű vagy egyéb területen jól teljesítő, ezért elfoglalt, például élsportoló gyerekeknek...
(Forrás: 24.hu)
--
2017.02.22.
Egy élhető és sikeres ország – mit tudnak a finnek?
Finnország száz szociális innovációjáról jelent meg pár hete egy könyv, abból az alkalomból, hogy az északi ország idén ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. A finnek mindig...
(Forrás: hvg.hu)
--
2017.02.22.
Nem adja a HÖK-elnökséget Török Márk, nemzetközi bíróság elé viheti az ügyet
Nem igazán hiszem el, hogy ezt az ügyet el lehet bukni – így reagált a Magyar Nemzetnek Török Márk, a Szegedi Tudományegyetem EHÖK-elnöke arra, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerő...
(Forrás: Eduline)
--
2017.02.22.
Ilyen az élet a Vörös Hadsereg Általános Iskolában
Ezek az iskolák extrém példái a Kínai Kommunista Párt által hirdetett hazafias oktatásnak. A kritikusok ezzel szemben szimpla agymosodának nevezik. Az iskola igazgatója, Mu Csunjung szerint...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2017.02.22.
A magyar fiatalok nem is álmodnak 200 ezres fizetésről
Ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  annapanna

Közalkalmazottak szabadságának kiadásával kapcsolatban szeretnék érdeklődni.
Új igazgatónk az iskolában egyre rövidebbre fogja a nyári szüneteket és a szabadságaink fennmaradó részét az őszi, téli, tavaszi szünetre időzíti.
Én értem félre a törvényt? Úgy tudom az őszi, téli, tavaszi szünet nekünk tanítás nélküli munkanap, amelyet nem kell az intézményben tölteni.(Készülhetek itthon pl. az anyák napi műsorral.)

"A pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. Ha a szabadság a nyári szünetben nem adható ki, akkor azt az őszi, a téli vagy a tavaszi szünetben kell kiadni."

Javaslatomra, miszerint növelhetnénk a nyári szünet hosszát, így reagált az igazgató: " A nyári szünetet én határozom meg!"

Tanácsot, véleményt szeretnék kérni! Köszönöm!
annapanna

--
  OFOE

Feltételezhetően gyakornoki státuszba kerül, ha nincs más végzettsége.

--
  mamika

Az a kérdésem, hogy milyen besorolásba kerül az, aki alap anglisztika szakon végzett, vállalja az angol tanári képzést és angol tanárnak veszik fel pedagógushiány miatt?

--
  OFOE

Kedves Ildikó! Javasoljuk, hogy kérdésével keresse fel az Oktatási Hivatalt ezen a címen.

--
  Dani Erika

1991-ben szereztem óvónő és gyermekfelügyelő szakképesítést Székesfehérváron. Ezzel a végzettséggel milyen munkakört tölthetek be óvodai csoportban? Köszönöm válaszát!

--
  Ildikó

Azt szeretném megtudni, hogy törvényes-e az a gyakorlat, hogy egy középiskolai gyakornoknak kötelezően heti 24 órája van az előírt 20 óra helyett. A plusz 4 órát nem fizetik ki, ezen felül rendszeres helyettesítést is ellát. Az oklevele alapján felső tagozatos diákokat taníthat, ennek ellenére helyettesítésre elsőtől kilencedik évfolyamra is beosztják. Mi a gyakorlat, elvárható-e egy gyakornoktól a beleegyezése nélkül az ingyenes túlmunka és az alsó tagozatban való helyettesítés?

--
  Szekszárdi Júlia

„Kedves” Luda!
A kérdéseire többször is kapott választ, kétszer tőlem, egyszer Peer Krisztinától.
De Ön nem választ akar, hanem lehetőséget a mocskolódásra. Vajon miért teszi ezt?
Három lehetséges okot találtam erre:
1. Komoly paranoiája van (ez esetben sürgősen pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellene fordulnia).
2. Politikai indítékkal uszították ránk (szó esett holmi kockásinges bűnözőkről is, akiknek mi segítünk megúszni a gyermekbántalmazást).
3. Ön zsigerből gonosz és aljas. (Ebben az esetben pedig menjen a pokolba!)
Ezen túl szó nélkül töröljük a beírásait, esetleg egy bocsánatkérést még hajlandók vagyunk elfogadni.
Rágalmazásért és a jó hírnév megsértéséért akár fel is jelenthetnénk, de erre nem ad lehetőséget, hiszen névtelenül fortyog.
Több időt és energiát sem én sem a kollégáim nem vagyunk hajlandók erre az ügyre fordítani.

--
  töritanár

Az persze egy ilyen országban a jelen körülmények között természetesen fel sem merül, hogy Luda és Péter ugyanaz a személy...

--
  gyönytyúk

1. Össze kéne ereszteni Ludát az egykori Péterrel. Luda itt azt mondja: "nem vizsgáljuk meg, hogy milyen rövid volt a hölgy szoknyája". Péter viszont kikelt a "jó illemű" öltözködés mellett Sulyok Blanka cikke után, szintén elég vehemensen... Az egyesületnek szép elegánsan, egy-egy frappáns mondaton túl hagyni kéne, hogy ők ketten kidühöngjék magukat.

2. Egyik hasonló vehemenciájú tanulómnak felajánlottam, hogy strigulázza az összes tévedésemet, hibámat, aljasságomat, ha jó sokat talál, Balaton szeletet kap. Ludának is felajánlhatom ezt, küldje az ímélemre az eredményt, kapja a Balaton szeletet.

3. Luda lehet, hogy Pecina embere: olcsóbban szeretné megszerezni a honlapot, hogy aztán "szüneteltethesse". Ez csak kicsit vicces: az országbeli eljárásokat egyre kevésbé tudom viccként felfogni, lassan elérjük a "korlátlan lehetőségek hazája" címet (Ludának erdélyi tapasztalatai alapján ismerős lehet a szlogen.)
Üdv. gy.

--
  Luda

Kedves Peer Krisztina
Tisztelettel választ kérnék a következőkre
"A bántalmazás gyakran a bántalmazó tehetetlenségéből,eszköztelenségéből fakad" - ha halálbüntetéssel büntetnék a bántalmazót, nem gondolnák-e meg az ön egyesületének tagjai, mielőtt a bántalmazás eszközéhez nyúlnak?
Miért kell a felnőtt, diplomás, egyesületi háttérrel rendelkező bántalmazónak a szerencsétlen, megalázott, megvert bántalmazott diákkal azonos, sőt azt meghaladó mértékben védeni? Miért nem abban segítettek, hogy a bántalmazó végre börtönbe jusson? Miért állnak ki a gyermekbántalmazók mellett?
"Segíteni tudjunk mind az áldozatnak, mind pedig a bántalmazónak, hogy ez többé ne fordulhasson elő" - ha önök elmondják az áldozatnak, hogy ha jól viselkedik, többé nem fogják bántalmazni, de a bántalmazó továbbra is szabadlábon marad, az elegendő önök szerint, hogy egyesületi tagjaik ne bántalmazzák továbbra is gyerekeket?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Kiss Andrea:] Kedves Petra! Ha egy gyakornok sikeresen leteszi a minősítő vizsgát, akkor mikor változik meg az óraszáma? Megemelheti az igazgató év közben vagy következő tanévtől vagy csak az átsoroláskor? A törvényben az szerepel, hogy a gyakornoki idő a sikeres minősítő vizsga napjáig […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Kedves Natália! Félreértett. Nem azt állítottam, hogy egy osztályon belül nem volt probléma néhány gyerekkel, hanem azt, hogy évtizedekkel ezelőtt nem is volt kérdés az, hogy integrálnunk kell. Ha megengedi, megosztok egy személyes példát: 1984-ben egy "sötét" […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Zsanett:] Fogalmam sincs ki ez a hölgy. Vajon mi jogosítja fel erre az írásra. De úgy is mint integrált iskolában tanító pedagógus, és úgy is mint egy magasan funkcionáló autista gyermek édesanyja kikérem magmnak az összes idióta megnyilvánulását.Tele van tévedésekkel, és sértő […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Natália:] "évtizedekkel ezelőtt ez nem is volt kérdés, nem is volt probléma. Illetve ha probléma volt, az megoldandó probléma volt" Az én tapasztalatom az, hogy de, probléma volt. Nekem is volt hiperaktív osztálytársam, hozzánk is bukott, aztán bukott tovább, volt magántanuló is. […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet:] Nem tudom,hogy az itt kommentelők közül olvasta-e mindenki Pribránszki Marianna blogbejegyzéseit, vagy csak csípőből tüzel dr. Földes Petra és Peer Krisztina írására. Vettem a fáradságot, én végigolvastam a hölgy blogbejegyzéseit. Megrökönyödve olvastam, hogy az ágál az […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[kamala:] Pedig a kommunikáció lenne a kulcs. Nyugodtan elmondhatná egy ideális világban. Amikor egy szülő nem tud semmit a miértekről és a hogyanokról, természetes hogy aggódik...
ARRÓL a gyerekről »

--

[Tamás:] Ez a problémakör nem enged meg ilyen fekete fehér leegyszerűsítést. Rengeteg szakember, és szülő véleménye az, hogy a tömegoktatás nem alkalmas közeg a gyermekek tanítására több okból sem. Sőt, ez a közeg generál magatartászavarokat pl. azáltal, hogy elzárja az életkori […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Petra:] Kedves L.Walker, Amiről mi beszélünk, az nem „sajnálgatás”, sőt. A magatartászavarral küzdő tanulók fejlesztésének, integrálásának a kulcsa éppen a (megfelelő) követelésben van. A világos viselkedési szabályok és azonnali (szükség szerint pozitív!!! és negatív) […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[L.Walker:] Sok olyan szülõ van itt Angliában, aki addig nem nyugszik, amíg nincs papírja arról, hogy a gyereke autista vagy hiperaktív vagy egyeb magatartási zavarral küszködik. Ha van papír, akkor plusz segélyt kapnak és az iskola is több pénzt kap a kormanytól, hogy ezeknek a gyerekeknek […]
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--

[Pfeifer Erzsébet.:] Végignéztem a hölgy blogbejegyzéseit, olvastam írásait. Nos, nem kispályás, már ami az önmenedzselést illeti. A többi összeollózott termésnek tűnik számomra. A tarifája pedig enyhén szólva is kicsapja a biztosítékot.
Válasz Pribránszki Mariannának az "INTEGRÁCIÓ! Minek és főleg kinek az árán?" c. írására »

--
OFOE (2001–2017) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek