OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. december 3.
» Hozzászólások (0)

„A szeretet az, ami a legtöbb örömöt adja”

Beszélgetés L. Ritók Nórával

L. Ritók Nóra neve az utóbbi időben fogalommá vált: ő az Igazgyöngy Alapítvány vezetője, aki harcol azért, hogy a mélyszegénységben élő túlnyomórészt roma gyerekek a művészeti nevelés segítségével feladatot, hosszabb távon megvalósítható célokat találjanak maguknak. De ennél ma már többről van szó: a mélyszegénységben élők ügyének felkarolásáról, az érdekükben végzett, óriási teherbírást és kudarctűrést is kívánó áldozatos munkáról Sokan ítélik reménytelennek ezt a vállalkozást, de igen sokan támogatják, és hihetetlen sok embernek ad erőt és reményt az ő tevékenysége. Menjünk vissza a kezdetekhez! Mikor és miért döntöttél úgy, hogy megalapítod az Igazgyöngyöt? Hogyan sikerült ehhez megteremteni a feltételeket?

Köszönöm ezt e megtisztelő és túlzó bevezetést. Hogy miért kellett az Igazgyöngy? A hátrányos helyzetű és roma gyerekek oktatása a kezdetektől fontos volt számomra, hiszen olyan területen élek és dolgozom, ahol sok ilyen gyerek él. Amikor általános iskolában tanítottam, akkor is izgatott a hátránykompenzálás, a fejlesztés, a motiváció kérdése. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mi az az integráció, vagy a kooperatív tanulásszervezés, a munkámban sok ösztönös elem volt. A kísérletezésem szerencsés időben történt, ekkor jelent meg a Soros Alapítvány az oktatás területén, és kereste azokat az innovációkat, amelyek a gyakorlaton alapultak, és a cigánygyerekek fejlődését szolgálták. A támogatásuk megerősítést adott nekem, és lehetőséget, hogy tovább kísérletezzek, tanuljak. Aztán egy szerencsétlen igazgatóváltás, és egy fenntartóváltás rádöbbentett, nem fogom tudni tovább folytatni a munkát ott, ahol a vezetés céljai és az én céljaim pont ellentétes irányba mutatnak. A „rajzolni a hülye is tud” meg a „művészet nem része az életnek” irányvonal mellé nem tudtam, és nem is akartam berendeződni. Vettem egy nagy levegőt, és otthagytam az iskolát. Akkor már tudtam ugyanis, az alapítványi keretek nagyobb szabadságot adnak majd az alternativitáshoz. Létrehoztam az Igazgyöngy Alapítványt, és rá egy évre megnyithatta kapuját a művészeti iskola is.

Melyek voltak a kezdeti célkitűzések?

Kezdetben egyszerűen egy művészeti iskola fenntartása volt a cél. Azt szerettem volna, ha minél tökéletesebb vizuális nevelési módszertant dolgozhatunk ki. Tankönyveket írtam, módszertani segédanyagokat, tanár-továbbképzési anyagokat dolgoztam ki. Egyre több pályázati siker igazolta vissza a pedagógiánk helyességét, a mi eléképzelésünk, az önkifejezést fejlesztő, gyermekközpontú művészeti oktatás szerencsésen esett egybe ugyanis a nemzetközi trenddel.

Miért nem érted be annyival, hogy eredményesen tanítasz hátrányos helyzetű gyerekeket rajzolni, festeni, önmagukat ilyen módon kifejezni? Hiszen szép sikereitek vannak e téren nemzetközi viszonylatban is?

Nagy felismerés volt, mikor rájöttem, hogy ettől nem változik a helyzetük. A nálunk eltöltött órák pozitív hatása nem terjedt ki az általános iskolára, és az otthoni hatásokkal sem tudta felvenni a versenyt. Megértettem, hogy azért nem változik a helyzet, mert az oktatás önmagában már nem képes megoldani a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esélyteremtését, talán még egy jó oktatás sem, pláne nem a magyar oktatás, a vele hozott poroszos tekintélyelvű beidegződéssel, a differenciálás hiányával, az elvárások hiú, a valóságtól elrugaszkodott rendszerével. Rájöttem, hogy ez az egész csak akkor lehet sikeres, ha kilépünk az iskolából, partnerré tesszük a családot, az intézményrendszert és egy összehangolt, stratégiaszerű munkába kezdünk. Aztán amikor az ember ebbe belekezd, és megpróbálja megérteni ezt az egészet, akkor olyan irgalmatlan nagy problémahalmazzal találja szemben magát, amit elképzelni is nehéz. És akkor rájön: a művészet csak eszköz lehet ebben a munkában. Ez csak egy elem lehet, ami mellé még sok-sok dolog kell, rendszerbe állítva, hogy tényleges eredmény születhessen. Nem lehet egyetlen célunk a sikeres művészeti nevelés biztosítása. Öncélú dolog lenne itt megállni, és hátradőlni. A siker fokmérője távolabb van, és ehhez a mi nevelésünket is sok dologhoz kell kapcsolni. Mivel ez a célkitűzés szerintem még ismeretlen a művészetoktatásban, kellett összekapcsolnunk ezt azzal a szociális munkával, amit az alapítvány végez. A mi modellünk a „szociális iskola”, hármas pilléren álló modell, oktatással, családgondozással-közösségfejlesztéssel, és intézményi együttműködésekkel.

Rengeteg írásod jelenik meg a nyomtatott sajtóban, a neten, rendszeresen olvashatók bejegyzéseid a HVG Nyomor széle című blogjában, az OFOE Esélyegyenlőségi naplójában, jobbnál jobb cikkeid bukkannak fel a Taní-tani portálon. Készült veled televíziós interjú, jelent meg könyved, elérhetők a tevékenységedről videó-anyagok, s folyamatosan frissül érdekesebbnél érdekesebb hírekkel a honlapotok is. Az Igazgyöngy önmagában akár sikertörténetként is értékelhető, téged személyesen is sokan szeretnek, sokra tartanak, ha tudnak, segítenek, támogatnak. Írásaidból, a veled készült interjúkból mégis határtalan keserűség árad. Mi ennek az oka?

Igen, sokan mondják, hogy nem vagyok elég optimista. Az ügy nem enged annak lenni. Mert sokkal nagyobb a probléma annál, mint ahogy ezt sokan, akik távolabb vannak tőle, érzékelik.

Azt hiszem, nem szabad egy álságos csapdába beleesni. Nem szabad, hogy az apróbb sikerek, egy-egy gyerek kitörése azt hitesse el velünk, hogy tulajdonképpen nincs itt semmi baj, hiszen sikert sikerre halmozunk. Úgy vélem, ha időben bevalljuk, hogy kudarcaink is vannak, hogy egy gyerek sikert ért el ugyan, de közben százzal nem történt semmi, ha ki merjük mondani, hogy ez most nem sikerült, ha képesek vagyunk időben segítséget kérni, akkor most nem itt tartunk. Gyakran csúsztatunk is: mi nem hibázhatunk, mert az ciki. Azért megszólhatnak, esetleg amiatt nem nyerünk el egy kinevezést.

Persze, sok kisebb siker kötődik hozzánk. S hogy ez hosszabb távon mit jelent, azt a jövő dönti el. Sok siker, de mihez képest? Ahhoz az irtózatos szakadékhoz képest, ami ma a társadalmi csoportok között van, ez kevés. A probléma nagyságához képest is. A kirekesztés növekedéséhez viszonyítva nem elég átütő. A leszakadó tömegekhez képest sem. Rengeteg a baj, és a tennivaló, amikkel naponta szembesülök. Ha ezt nem jelezném, asszisztálnék ahhoz a megtévesztő propagandához, hogy ma Magyarországon minden rendben van. Szerintem csak azért tűnök kirívóan keserűnek, mert viszonylag kevesen mutatják fel a valós problémát. A többség inkább sikerorientált. Persze lehet, hogy ez a normális, és velem van a baj.

Soha nem gondolsz arra, hogy feladod?

Feladni? Még nem. Nem tudom, meddig lesz erőm ismételten újrakezdeni, mert gyakran újra kell kezdeni a családokkal, a településekkel, az intézményekkel.. Sok kudarc ért már, amitől más már talán feladta volna. Aztán mindig túllendülök a dolgon. Egyrészt azért mert megpróbálom megfejteni a miérteket, amelyek egy-egy kudarc mögött vannak, hiszen akkor sok mindenre választ is kaphatok. Másrészt pedig azért, mert közben tanulom én is ezt az egészet, A legnehezebben azt viselem, ha az állam rendszerébe nem tudom magunkat, a munkánkat, a tapasztalatainkat beilleszteni. Ha azt érzem, hogy a rendszernek nem kellünk. Mert mindig az államon belül akartam állami feladatot megoldani, civilként is a része lenni a rendszernek, egy olyan rendszernek, amiben mindenki hozzáteszi a tudását az egészhez, ami ettől egyre jobban működik. A legnehezebb az egészben az állandó meggyőzés, bizonygatás a családok szintjén, az intézményrendszer szintjén és a döntéshozók szintjén is.

Ha fel kellene idézned a munkáddal kapcsolatos jó élményeket, melyik lenne az a három dolog, ami igazi nagy örömet okozott neked?

Azért az én munkám tele van ám örömökkel is, nehéz is választanom közülük. Apró örömök ezek, de ebből merítünk erőt a kollégáimmal együtt. Talán, most legutóbb, mikor egy mélyszegénységben élő cigányfiúcskánk kijuthatott Portugáliába egy nemzetközi versenyre. Olyan gyerek, aki sosem álmodozhatott volna repülőútról, külföldről. Vagy talán, amikor az egyik SNI tanítványom sikeres KRESZ vizsgát tett. Vagy, amit gyakran megélek, mikor egy-egy riport, film kapcsán beszélnek a gyerekeim egy idegen riporternek arról, mit jelent számukra a rajz, vagy mit gondolnak a jövőről. És ezt csak a felvételen látom, hallom, ott szembesülök azzal, hogy amit akarok, azt ők pontosan értik anélkül, hogy ezeket a mondatokat „direktben” valaha megfogalmaznánk.

Most eszembe jut, mikor egy tíz éves kis tanítványomtól, akit azóta egy tragédiában elvesztettünk, azt kérdezte egy újságíró: És mi akarsz majd lenni, ha nagy leszel? – Hát mi akarnék? Nórika néni...

Azt hiszem, a szeretet az, ami a legtöbb örömöt adja. Az odafordulás, a természetes pozitív emberi gesztusok, a bizalom megnyilvánulásai. Gyerektől és felnőttől, cigánytól és nem cigánytól, szegénytől és gazdagtól egyaránt.

Szekszárdi Júlia

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.01.20.
Nincs idejük élni a diákoknak - A pénteki diáktüntetés szervezője nyilatkozott lapunknak
2020-tól nyelvvizsgához kötnék a felvételit a felsőoktatásba, ami nagyon sok diák előtt zárná el a továbbtanulás lehetőségét. Még a budapesti elit gimnáziumok tanulóinak is sokszor...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
--
2018.01.20.
„Ekkora tömeget már nem lehet letagadni” – A szervezők minden várakozását felülmúlta a pénteki diáktüntetés
Ekkora tömeget már nem lehet letagadni – ami azt illeti, Tarnay Kristóf Ábelnek igaza van, a pénteki diáktüntetést egy kicsit nehéz lesz ugyanazzal a legyintéssel elintézni, mint amilyennel...
(Forrás: 168 óra)
--
2018.01.20.
Külföldről finanszírozott diáktüntetés
Ne menj suliba! – ez a szlogenje annak a felhívásnak, ami tüntetésre hívja a diákokat pénteken a Parlament elé a magyar oktatás modernizálásáért. A demonstráció szervezői egy igazsá...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Vérszegény diáktüntetés a Belvárosban
Modernebb oktatási rendszerért vonultak tüntetni diákok tegnap délután a fővárosi Kossuth térre. A szervezők a Független Diákparlamenttel (FD) együttműködve nagyjából 1500-2000 demonstr...
(Forrás: Magyar Idők)
--
2018.01.20.
Torkig vannak vele, hogy tönkreteszi őket az iskola
Több ezer diák tüntetett péntek este a Kossuth térnél egy jobb oktatásért. Kiderült, hogy kamaszok tömegei vannak torkig az oktatási rendszerrel, ami kizsigerli őket, és még csak nem is...
(Forrás: abcug.hu)
--
2018.01.20.
Határidőt szabtak a diákok a kormánynak
A Facebookon szerveződött Ne menj suliba tüntetés részeként több vidéki városban is diákfórumokat tartottak, amiért a szaktárca államtitkára szerint nem jár büntetés. A Független Di...
(Forrás: Hírtv)
--
2018.01.20.
Katedrai egyenlet
A diplomát megszerzők nagy részének eszébe sem jut a pályán elhelyezkedni, elöregedett a szakma, és ha a következő tíz esztendőben valóban nyugdíjba megy negyvenezer pedagógus, hihetetlen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Lázas ifjúság
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.01.20.
Biztos jó, ha semmire nem emlékszünk az iskolában tanultakból? -videó
Párbeszédet szeretnének az oktatás felelőseivel a tüntető diákok. E legnagyobb gond a diákok gyakran felesleges tananyaggal való túlterhelése. Jó hangulatú demonstráció volt, okos besz...
(Forrás: Index)
Utolsó üzenetek:
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
  Sándor Ferenc

Köszönöm válaszát!
Nem is gondoltam arra, hogy én, mint "szerencsés" külső szemlélő szülő kezdjem el ezen okok felkutatását, inkább a megfelelő szakember vagy szervezet felkutatását szeretném minél hamarabb megtalálni, hogy ezzel tudjak segíteni rajtuk és nem mellesleg azon gyermekeken is, akik nem teszik ezt, lásd saját gyermekem is, akinek elmondása szerint fél attól, hogy ne előtte történjen ilyesmi és még ki tudja milyen lelki gondot okoz ez benne és társaiban is.
Érdeklődnék, hogy a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot ilyen esetben szükséges e értesíteni vagy ezt maga az iskola vezetése tegye meg?

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc! Jogos az aggodalma, a vagdosás (falcolás) jelensége meglehetősen gyakran fordul elő a tizenévesek körében. Mindenképpen foglalkozni kell vele a tanárok, szülők és szükség esetén pszichológus bevonásával. Itt olvashat többet e jelenségről: , de a tájékozódás önmagában kevés. Fontos hogy körültekintően és tapintatosan nyúljanak témához, és nyerjék meg hozzá az érintett gyerekek bizalmát. A tettet kiváltó feszültség okait kell először is megszüntetni, s ez az egyes gyerekeknél eltérő lehet.

--
  Sándor Ferenc

Kedves Szakértők!
A gyermekem osztályában tudomásomra jutott, hogy néhány gyermek különféle eszközökkel sebeket ejt magán. Mit tehetek, mert az iskolát és a szülőket nem érzem képesnek ezen problémakör megoldására, mert szerintem ez az egész, ami abban az osztályban történik kezelhetetlenné vált? Féltem a gyerekeket!

--
  OFOE

Nem tudok semmi olyan jogszabályról, ami szerint egy szülő ne lenne behívható az órára igazgatói engedély nélkül. Benne van ez Nálatok a házirendben? Meg kellene kérdezni, hogy milyen írott szabály alapján von az igazgatód ezért felelősségre. Inkább dicséret illetne ezért az akciódért.

--
  Dr.Kocsisné H. Monika

Kedves Szakértők! Kikaptam az igazgatómtól. Egyelőre szóban! 5.es osztályt kaptam ősszel és egy beilleszkedési zavarral küzdő gyermek miatt elég sok gondom volt (előtte 2 évig volt magántanuló a szülő kérésére, aki most újra iskolába járatta volna inkább). Mivel szerettem volna segíteni, hogy a gyermekek könnyebben elfogadják a kérdéses gyermeket, meghívtam egy osztályfőnöki órára a gyermek édesanyját, aki jól szót is értett a gyerekekkel. Eredményesnek ítéltem az "akciót" Azért kaptam feddést az igazgatótól, mert ezt a vendég-anyukát előre nem jelentettem be az igazgatónak. Van erre vonatkozóan jogszabály, vagy ez csak egy íratlan törvény? Válaszukat előre is köszönöm! Moni,of.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--

[Leiner Károly:] Nagyon jó írás! Nem csak a druszám vagy Ax barátom :) vigyázz magatokra!
A la recherche… Eltűnt idő, eltűnt öröm az iskolában »

--

[csilla:] Amikor a felelősöket keressük az oktatási kormányzatban, a jövő generációjának nevelése miatt! Tegyünk meakulpát! Nézzünk szembe a tükörrel! Látom-e saját magam? Ki vagyok én? Majd ennek fényében nézzük végig azt a gyerekhalmazt, akinek nevelése ránk volt bízva! Jól […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--

[Péter:] Laszlo vicces beszólása tetszik nekem. Különösen akkor, ha majd felsorol olyan kollégákat, akik a saját KUDARCAIK miatt a liberális kormányzást hibáztatták. Mert ismereteim és tapasztalataim szerint az "úgy rossz ahogy van" típusú áthárító minősítést nem liberális […]
A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek