OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2012. június 10.
» Hozzászólások (8)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben?

15. Nevelek, nem csak oktatok!

„Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket.”
Bőjte Csaba

Nevelés és/vagy oktatás?

Régi kérdés ez, ami csak azóta vált problémává, mióta a világ elrohan mellettünk. A régmúlt iskoláiban nem volt kérdés, hogy a nevelés kell, hogy legyen a pedagógiai munka alapja. Hol vannak azonban a Nyilas Misi féle kollégiumok, eszmék, pedagógus egyéniségek? Hol van már az a világ, mikor rá lehetett csodálkozni egy-egy vers zamatára, mikor volt idő felfedezni a világot és csodáit?

Rohanunk. Nem jut idő arra, mi a legfontosabb a gyerekek jövője érdekében: se a család nem nevel, se az iskola – természetesen vannak kivételek, de mi most foglalkozzunk az „átlaggal”.

A legtöbben egy szinten emlegetik a nevelés és oktatás fogalmát, illetve azt tartják, hogy a kettő szétválasztható, elkülöníthető egymástól. Azt tapasztaltam pályám során, hogy ez nem így van. A nevelés alapozza meg azokat a feltételeket, melyek mellett lehetővé válik az oktatás. Az alsós osztálytanítók pontosan tudják ezt. Munkájuk, gondoljunk csak egy hatéves gyermekre, lehetetlen anélkül, hogy folytassák a családi nevelőmunkát, vagy ennek hiányában megpróbálják pótolni a szociokulturális hátrányokat. Ma a gyerekek nagy százaléka akkora hátránnyal kezdi meg tanulmányait, melyek lehetetlenné teszik a tanulmányi előmenetelt, hacsak a pedagógus nincs tudatában ennek. Ezt a hátrányt utána gördítik maguk előtt, végigbukdácsolják az általános iskolát, s ha el is jutnak a szakma tanulásáig, annak elvégzése szinte reménytelenné válik a számukra. A felelősségünk ezen a területen is megkérdőjelezhetetlen. A gyerekek már meglevő tudás birtokában lépnek be az iskolába: ezt a tudást otthonról hozzák, és sok esetben dolgunk ezek megváltoztatása, mert enélkül nem tudjuk továbbgyarapítani ismereteiket. Például az a gyermek, aki otthon a munkanélküli szülőktől azt látta és tanulta meg, hogy nem szükséges rendszeresség az életében (nem kell reggel felkelni, mert nincs munka, nincs hova menni), nincs kötelesség és elvárás, azt hogyan motiválhatjuk a változtatás nélkül? Hogyan tanítjuk meg neki a társas magatartás szabályait, normáit, melyek meg fogják határozni egész életét? Természetesen ez óriási felelősséget is jelent – volt erről szó már egy korábbi fejezetben is.

Ennek a folyamatnak időbeni korlátai és feladatai vannak: hogyan lehetne egy 16-20 éves szakiskolai tanulót a társas érintkezés szabályaira nevelni, ha ez elmaradt a megfelelő életkorban? Hogyan lehetne kellő eredménnyel munkafegyelemre, kitartásra, szorgalomra, figyelemre nevelni, ha ez nem történt meg az alapfokú oktatásban és a családban sem? Az utóbbi évtizedekben éppen ezt a negatív folyamatot éltem meg: a családok a romló életkörülményeik miatt egyre inkább szétestek (ma évente 20 ezer gyermek marad csonka családban, számuk 2011-ben meghaladta a 600 ezret) – tanítványaim nagyjából 90%-a ilyenben él. A családtól tehát nem várhatunk eredményes nevelést és nem is kapunk, különösen akkor nem, ha hivatásunk megítélése továbbra is egyre negatívabb képet mutat. Az iskola egyik legfontosabb feladatává vált, kellett volna, hogy váljon a nevelőmunka. (Vannak újabban felismerések: nem lehet oktatni nevelés nélkül! Erre épül például a Dobbantó-program, amelynek során a „különösen problémás” szakiskolai tanulók felkészítése történik meg azért, hogy tanulmányaikat sikerrel tudják elvégezni és a választott szakmában, saját önálló életükben helyt tudjanak állni.)

De a hangsúlyok a mindenkori oktatáspolitikának köszönhetően is megváltoztak: az elhibázott döntések eredményeképpen a pedagógusok munkája teljesítménycentrikussá vált, hiszen az iskolával szemben támasztott követelmények is ebbe az irányba mozdultak el. Ugyanakkor mindig is érezhető véleménykülönbség volt egy tanító, felsős szaktanár, gimnáziumi oktató nevelésről alkotott véleményében. Ez a különbség jól dokumentálható: minél magasabb fokú az oktatás, annál jobban elsikkad a nevelés (elég a középiskolai osztályprogramok hiányára gondolni – hogyan lehet ezek nélkül közösséget formálni, alakítani? Hogyan lehet ezek nélkül kialakítani azt a teret, amelyben a nevelés valóban hatékonnyá tudna válni?). Sok kollégám vallja, hogy neki nem ez a fontos, hanem a tananyag leadása – még csak nem is az ismeretek átadása.

Egy jó tanító ösztönösen is nevel, megbeszéli a helytelen viselkedést osztályával, megpróbál ellene hatni és erősíteni a jót. Egy szakközépiskolában a pedagógus sokszor már annak is örül, ha egyáltalán túléli a napot: dehogy fog odaállni a fiatal felnőtt tanítványa elé és felhívni a figyelmet a helytelen magatartásra. A különbség talán abból is adódik, hogy a tanító munkája tanítványai életkora miatt sokkal közelebb áll a saját gyerekei neveléséhez, mint a szakközépiskolában tanító kollégájáé. Azaz, úgy nevelem a gyerekeket, mint a sajátjaimat... Az utóbbi évtizedekben valóban „sikerült” szétválasztani sokaknak az egymásra épülő és szétválaszthatatlan oktatás-nevelést, de már a gondolat is téves, mert egy igazi pedagógusnál sosem válhat szét a kettő!

Nevelés és/vagy oktatás?

„Azt hiszem, az oktatás és a nevelés sokkal szorosabban összefügg, mint ahogyan azt neveléselméleti tankönyveink vagy az egyetemi tanárképzés szerkezete sugallja. Az elemzés, a tudományos kutatás és a tanárképzés esetében valóban érdemes az oktatást és a nevelést megkülönböztetni, a gyakorlatban azonban ezek a tevékenységek szorosan összefüggnek, és a kétféle tanári tevékenység eredményei is kölcsönösen hatnak egymásra. A nevelés megteremti a közös munka feltételeit, kialakítja az együttműködés kereteit, az értékek formálása révén motivál a tanulásra, értelmet ad az erőfeszítéseknek, célszerűvé teszi a megszerzendő tudás felhasználását. A tudás viszont segíti megtalálni a helyes magatartást, és különösen komplex viszonyok között a felkészültség, a műveltség vagy egyszerűen csak egyes készségek, képességek bizonyos fejlettsége szükséges lehet ahhoz, hogy a rossz döntéseket, a hibás viselkedésformákat elkerüljük.”nyilatkozta Csapó Benő. Azt gondolom, hogy teljesen igaza van.

***

Ez a sorozat bizonyos értelemben az enyém, csak az enyém. Magam számára fogalmaztam meg majd 30 éve, milyen pedagógus szeretnék lenni, kinőve pedagógus Édesanyám szárnyai alól. Nekem fogalmazódtak meg benne normák, szabályok, amiket nagy valószínűséggel így is, úgy is betartottam volna – már csak neveltetésem okán is – ám kitűzve falamra, kicsit megsárgulva, megtépve, de biztos sorvezetőnek bizonyult a legnehezebb időkben is. Tavaly átírtam egy újabb lapra, kelhet még a következő évtizedekben is...

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

vidéki | 2012. június 19.
Nálunk borzasztó a helyzet! Teljesen kiszolgáltatottan dolgozunk a kollégáimmal, mert itt vidéken a kiskirályok nagyobb hatalmúak, mint valaha. Ha valaki jobbat, mást szeretne, akkor jobb ha hallgat, mert velük nem jó ujjat húzni. És a térségi iskolán kívül nincs más munkahely. Pokoli körülmények között dolgozunk, már annak is örülni tudunk, ha a gyerek betéved az iskolába, ha nem kell a szülőkkel mindennapos harcot vívnunk. Mert mint anarchista írta, akinek teljesen igaza van, a szülők többsége is képzetlen, analfabéta vagy funkcionálisan az.
Ha bejön a gyerek az iskolába, akkor megpróbálnánk foglalkozni vele, ha hagyná, de nem hagyja. Semmilyen módszerrel, eljárással nem vagyunk képesek a szülői nem nevelést, a társadalmi káros hatásokat tompítani. Kis gyerekek mondják ki, hogy minek tanulni, hiszen úgyse lesz munkájuk, és nem számít, hogy tanulnak vagy sem.
Ilyen körülmények között nem gondolom, hogy valaha is kijövünk a gödörből: ahogy Borján írja, nincs esély értelmes embernek lenni.
Magunkról meg: hát persze, hogy gyáván hallgatunk, hiszen kiszolgáltatottak és megalázottak vagyunk minden tekintetben. Anyagilag is, hiszen a piacozó tanítványom kétszer annyit, háromszor annyit keres, mint én. Lassan éhen halunk. Évtized óta nem jutottam el színházba, nem vettem könyvet, újságot, hiszen a gyerekeimnek enni kell adni.
Ez az igazság kedves H. Rózsa!
anarchista | 2012. június 18.
De hát nem ez a cél? Minél butább, szolgaibb lelkű emberkéket termelni, akikkel aztán mindent le lehet nyeletni, mindent meg lehet csinálni.
Azt hiszem, hogy a rendszerváltás óta elmúlt 20 évben ez tökéletesen sikerült. Hiszen már a pedagógusok sem tiltakoznak semmi ellen! Minden így jó, ahogy van és kész. Punktum. Akinek meg nem tetszik, az elmehet!
Az a papírlap meg kedves Tanár úr, azt hiszem, hogy felesleges lesz a következő évtizedben. Társadalmi erkölcs és morál nélkül a kezünk megkötve. Falrahányt borsó!
borján | 2012. június 17. | jborjan[kukac]gmail[pont]com
Kedves Kollégák!
Sajnos, igaza van "disszidens" hozzászólónak.
35 évet nyomtam le a felsőoktatásban, még 13 évet a középfokú oktatásban és ha fiatalabb lennék, már feladtam volna. Évtizedek óta folyamatos a romlás üteme. aki otthon nem kap megfelelő türelmes nevelést, annak esélye sincs arra, hogy értelmes ember legyen belőle. Akik irányítják, vezetik a "nemzeti oktatást", azok egyrészt nem lennének diplomás emberek, így oda sem szagolhatnának a döntők asztalához. De mit tesznek majd, ha elfogy a családi munició, ha nem lesznek államtitkárok és nem lesz a tanárok fizetését sokszorosan felülmúló jövedelmük. Akkor az unokák a nagyszülők hibájáért, bűnéért fognak szenvedni. Csak néhány évre kellene előre gondolkozni és nem hülyeségeket nyilatkozni úton útfélen.
Egy nyug. egy. doc.
disszidens | 2012. június 15.
Kedves Tanár úr és a többi igazi Kolléga!
28 év után most hagyom el a pályát. Ugyanabban hittem, mint Ön, ugyanúgy gondolkodtam. Azt hiszem, hogy szerettek a gyerekek, szüleik és a kollégáim is. Azonban most már nem csak frázis, hogy éhen halunk mi pedagógusok, hanem valóság is. A bérünk 8 éve nem emelkedett egy forintot sem, csak romlott az inflációval. Megvontak mindent, amit lehetett: könyvpénzt, ruhapénzt és egyéb juttatásokat, jutalomról évtizedek óta nem hallani. Azt gondolom, hogy tovább nem lehet folytatni. Valami olyasmit kellett volna tenni, mint a rezidenseknek: elmenni tömegével!
H.Rózsa álljon oda a 31 tanulóm elé, akiknek több mint fele "problémás" gyerek és tanítsa, nevelje őket most már 32 órában! Nettó 120 ezerért, három diplomával, közel 30 év után, három saját gyerekkel, nulla kerékkel és vagyonnal, tartalékkal.
Csodaszép volt maga a tanítás, de elég volt.
Minden jót a (még) maradóknak!
És köszönöm, hogy megerősített a sorozat abban, hogy talán nem voltam rossz nevelő!
tanitoneni | 2012. június 15.
Keserves tanévet zárunk, évről-évre nehezebbet és azt hiszem, hogy csak azért volt az egész éves (több évtizedes) küszködés, munka, amiről a sorozat szólt.
Köszönöm, hogy megerősítette bennem, hogy érdemes még a pályán megmaradni.
Petya | 2012. június 14.
Én nem vagyok pedagógus, talán ezért jogos a kérdés. Vannak ilyen pedagógusok még? Emlékszem iskoláimra. Ott sem volt mindenki nagyszerű tanár, még pofont is kaptunk néhnyat, de ettől függetlenül jobbak voltak az akkori tanárok. Hol vannak most? Vannak-e még?
Jó volt olvasi,hogy van még aki így gondolkodik!
De ha bemegyek a gyerekemért a suliba, akkor nem vele találkozom!
Köszönöm a szerzőnek és gratulálok!
Zsuzsi | 2012. június 12.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Judit | 2012. június 11.
Kár, hogy vége! Jó volt olvasni, erőt és hitet adott, hogy érdemes folytatni.
Jó lett volna, ha annak idején az egyetemen a kezünkbe nyomták volna kis könyvecske formájában! Jó, lett volna, ha ez lett volna az anyag a sok felesleges és használhatatlan, halott ismeretanyag helyett!
Először azt akartam írni, hogy nekem a pedagógus-etika jutott eszembe olvasva a sorokat, aztán inkább arra helyesbítettem, hogy az Emberség.
Köszönöm!
Címkefelhő    Összes címke »
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2018.02.21.
A tervezőasztal közös. Vass Vilmos írása
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi erőteljes központosítás és a merev túlszabályozottság nem kedvez az innovációnak, így nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy megállapíthassuk...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Nyolcrétű út.Mérő László könyvének margójára. Kiemelések és kiegészítések. Lencse Máté írása
Olvasás közben folyamatosan párbeszéd alakult ki köztem és a könyv között. Érdekes volt, ahogy a gondolatmenetemet sok esetben követte a könyv, de elképesztően frusztráló az, hogy nem...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
L. Ritók Nóra: Helyzetbe hozni vagy otthagyni?
Oktatási szakemberként persze a legjobban nekem az iskolák helyzete fáj. Az, hogy a problémák folyamatosan mélyülnek, hogy pl. sosem volt ekkora mértékű az oktatási szegregáció, mint most...
(Forrás: Tani-tani Online)
--
2018.02.21.
Simicskó az óvodai látogatásról: Nem is értem ezt a hisztériát
Simicskó István semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy óvodás gyerekeket használt fel saját népszerűsítése érdekében – erről egy pénteki sporteseményen beszélt a Magyar Nemzetnek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Háromszor több pénzt kapnak az egyházi iskolák, mint az államiak, de az államtitkár szerint ez természetes
Persze mindig érdekes, amikor a kormány egyik képviselője magyarázza meg, hogy miért is van ez így. Ma Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Adjanak egy esélyt a jövőnknek!
Néhány nappal az után, hogy január 31-én este, a sajtótájékoztatónkat követően az ATV-ben minden, közéletben megfáradt embert arra kértem, adjon egy utolsó esélyt a diáktüntetéseknek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2018.02.21.
Szuperközpontokba terelik össze a felsős diákokat
A dokumentumban leírtak szerint a 7–8. osztályos tanulók képzésére új körzeti központokat hoznának létre úgy, hogy egyes iskolákat fejlesztenének, míg másokban megszüntetnék a fels...
(Forrás: vs.hu)
--
2018.02.21.
Vidéken is boldog iskolákat indít a Prezi alapítója
Országosan terjeszkedik tovább a Budapest School, amelynek létrehozását Halácsy Péter, a Prezi nevű világcég egyik alapítója kezdeményezte. Budapesten már három lakásóvoda és négy iskola...
(Forrás: index)
--
2018.02.21.
Kapásból kivégzik az érdeklődést – Kérdésnek és kreativitásnak nincs helye az oktatásban – Knausz Imrével beszélgettünk
Azt képzeljük, hogy összeállítható a műveltségi kánon, és ha abból valamit kihagyunk, akkor hülye marad a gyerek. Ez nem így van, mert hiába nem hagyunk ki semmit a tantervből, a gyerek...
(Forrás: Vasárnapi Hírek)
Utolsó üzenetek:
  Molnár Nikoletta

Kedves OFEOE Szerkesztőség!

Érdeklődni szeretnék: határozott idejű, gyakornoki besorolásban lévő, abszultóriummal rendelkező pedagógus kaphat-e osztályfőnöki feladatokat, rendelkezhet-e osztályfőnöki munkakörrel, vagy van esetleg valamilyen jogszabály, ami kizárja ezt?

Köszönöm válaszukat! Nikoletta

--
  Dr Pulinkáné Balázs Mariann

Kedves OFOE Szerkesztőség!
Szeretnék az osztalyfonok.hu oldalon regisztrálni. Mi a módja?
Elsősorban az oktatófilmeket tudnám a nyolcadikos osztályomban hasznosítani, de biztosan találok majd egyéb fontos és munkámat segítő információt, ismeretet is.
Köszönettel
Dr Pulinkáné Balázs Mariann tanár és igazgatóhelyettes
Bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola

--
  OFOE

Kedves Ancsa!

Az a kérdés, hogy határozott vagy határozatlan idejű jogviszonyod van-e. Közös megegyezéssel mindkettőt meg lehet szüntetni a
megállapodásnak megfelelő időben (ezért közös megegyezés).Lemondással a határozatlan idejű
jogviszony szüntethető meg, ebben az esetben van két hónap lemondási idő. A munkáltató kötelezhet a lemondási idő ledolgozására.

Ha a közalkalmazott nem hajlandó a lemondási időt ledolgozni, és jogellenesen távozik, köteles a lemondási időre járó távolléti díjat megfizetni.
Ha a határozott időtartamú jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre járó, de legfeljebb háromhavi
távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni (Mt. 84. §).

Reméljük, segítettünk a megfelelő döntés meghozatalában.

Üdvözlettel az OFOE Szerkesztősége

--
  Szász Anna

Még nem egészen egy éves részmunkaidős közalkalmazotti jogviszonyomat szeretném megszüntetni,másik munkahelyre teljes időben,kedvezőbb feltételekkel vennének fel szintén közalkalmazottként. Közös megegyezéssel akarnak elengedni,de 2 hónapot la akarnak velem még dolgoztatni. Az új munkáltató viszont nem tud 2 hónapig várni rám, nekik most kellene is a munkaerő.Mit tehetek abban az esetben ha nem szeretném letölteni a két hónapot? Szeretnék azonnal eljönni erről a munkahelyről.Kell-e ebben az esetben nekem fizetnem bármit is? Jó-e a közös megegyezés és egyáltalán kiköthetnek-e közös megegyezés esetén is 2 hónap letöltendő időt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm! Üdvözlettel: Ancsa

--
  OFOE

Kedves Gabriella!

A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 17. § (4) A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét meghaladóan a pedagógusnak
további tanórai és egyéb foglalkozás, pedagógiai szakszolgálati
közvetlen foglalkozás megtartása akkor rendelhető el, ha

a) a munkakör nincs betöltve, a pályázati eljárás idejére,

b) a munkakör nincs betöltve, és az álláshelyre kiírt nyilvános
pályázat sikertelen volt, feltéve, hogy a munkaközvetítési eljárás
sikertelen maradt, és a pedagógusok állandó helyettesítési
rendszerében sem áll rendelkezésre megfelelő szakember vagy

c) a betöltött munkakör feladatainak ellátása betegség, baleset vagy
egyéb ok miatt váratlanul lehetetlenné vált.

Mivel itt már régóta nem erről van szó, és kérdés, hogy egyáltalán
meghirdették-e, illetve hányszor hirdették meg az álláshelyet. Az eddigi
kifizetés a már teljességgel hatályát vesztett, és rendkívül hátrányos
KLIK-es kollektív szerződés alapján történt. Az új KSZ-ekben pont ezt
a kérdést nem szabályozzák, tehát marad a munka törvénykönyve, amely
szerinti rendkívüli munkaidőben végzett munka díjazása alapján kell
kifizetni szerintünk a többletórákat https://net.jogtar.hu/jr/gen/
hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV
A 143. § szerinti 50 százalékos bérpótlékkal (tehát összesen az egy órára
eső
illetmény 150 százalékával). A másik megoldás az átalánydíjazásról
szóló megállapodás, amelyet tehát a munkáltató nem egyoldalúan határoz
meg. Ez tipikusan olyan ügy, amelyet valószínűleg nem fog
tudni egyedül érvényesíteni.

Érdemes lenne kapcsolatba lépnie valamelyik pedagógus szakszervezettel.
Ajánlom a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, ahol kiváló
jogász áll a tagok rendelkezésére. Ez a válasz is az ő segítségükkel
született.

Üdvözlettel
Szekszárdi Júlia

--
  Havasi Gabriella

Tisztelt OFOE!

Általános iskolában tanítok, mint tanító, osztályfőnök. A 20117/18. tanévben úgy alakult , hogy az osztályomból szeptember 2. felétől elment a napközis kollégám, és azóta sem sikerült betölteni az állását. Így 3-2 arányban egy kolléganőmmel végezzük el ezt a betöltetlen állást. Kérdésem, hogy ilyen esetben hogy , miként kell elszámolni a "helyettesítést"?
Mindketten letanítjuk a délelőtti óráinkat, minden osztályfőnöki munkát elvégzünk, és rögtön, szünet nélkül folytatjuk egy üres állást betöltve. szerintem ez egy másik munkakör betöltése, és ketten még a kezdő pedagógus bérét sem kapjuk meg. Az óradíjunk a legalapabb fizetésnek a heti 32 ed része.
Utólag kezdhetek-e ezzel a problémával valamit, vagy 35. év után kb 1000 ft az óradíjam?
Végül is két kérdés fogalmazódott meg. 1. az "üresállás" betöltése + munka mellett hogy számolandó el? "2. Hogy számolják az órabéremet?

Előre is köszönöm, és kíváncsian várom válaszukat.
Üdvözlettel Havasi Gabriella

--
  OFOE

Kedves Magdolna! Kérdésére részletes választ küldtünk az itt megadott freemailes címre. Ha esetleg nem kapja meg, kérjük, küldjön egy másik elérhetőséget erre a címre: osztalyfonokok@gmail.com
Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Magdolna, ez kemény munkajogi kérdés, és utána kell kérdeznünk. Egy kis türelmet kérünk, fogunk majd válaszolni. Üdvözlettel a szerkesztőség

--
  OFOE

Kedves Sándor Ferenc!
Azt javaslom, hogy forduljon az iskolavezetéshez, és ők vegyék fel a kapcsolatot az illetékesekkel. Valóban lépni kell, komolyan venni ezeket a jelzéseket. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége nevében Szekszárdi Júlia

--
  Varga Magdolna


Tisztelt OFOE!

Mint Közalkalmazotti Tanács Elnök, dolgozóink tájékoztatása érdekében kérem szíves segítségét az Intézmény Fenntartó Társulás által működtetett óvodánk életét érintő, felmerülő kérdéseink megválaszolásában!

Intézményvezetőnk 4. ciklusú megbízása 2018 nyarán jár le. 3 év múlva jogosulttá válik a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjazásra.
Lehetséges-e pályáztatás nélkül meghosszabbítani a munkaviszonyát évenkénti, vagy egyszeri 3 éves hosszabbítással?
Pályázat kiírása esetén, mi történik akkor, ha egyik pályázó sem kap szavazati többséget?
Pályázhat-e olyan személy, aki az egyéb feltételeknek megfelel, és a közoktatásvezetői képzés első évét már elvégezte?
Köszönöm a válasz adást!

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Gyulai Sándor:] Gratulálok, Ibolya! Örömmel tölt el, hogy iskolánkban ilyen innovációk valósulhatnak meg. További sikereket kívánok: Gyulai Sándor, a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium intézményvezetője
Digitális történetmesélés az oktatási nevelési folyamatban 3. - DST a történelem és társadalomismeret tanításában »

--

[Leiner Károly:] Kedves Zoltán, nekem szerencsém van, mert gyógypedagógusként több tantárgyat is taníthatok, így magammal kell "egyezkednem". De: voltam tanító bácsi is - ott is könnyedén megoldható a feladat. Ahol nem, ott a kollégákkal kell összedolgozni. Nézzünk egy példát: […]
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Zoltán:] Gratulálok! Fogyatékosokkal ilyen teljesítményt elérni nem akármilyen pedagógiai munkáról árulkodik. De mindez hogyan fér bele a mai iskolába, a NAT-ba, a kerettantervekbe? Milyen órák keretében lehet ezeket a lépéseket, eszközöket alkalmazni?
Digitális történetmesélés a nevelési-oktatási folyamatban 2 – Csetlő-botló történetek – SNI-sek a virtuális világban »

--

[Gyulai Sándor:] Angela Lee Duckworth előadása a TED-en: https://www.ted.com/talks/angela_lee_duckworth_grit_the_power_of_passion_and_perseverance
PSZICHOháttér 33. – Grit, avagy a fogcsikorgató szívósság »

--

[OFOE:] Kedves Kérdezőnk! Ha a pedagógusképzésben dolgozott, akkor a rendelet (326/2013) 6.& f szerint a teljes ott eltöltött időszak gyakorlati időnek számit, különben marad a ped1. Viszont a ped.2 átugrásával jelentkezhet kutatótanárnak. Amennyiben 1958. szeptember 1. előtt […]
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[csilla:] Köszönöm! fojtottan és hangosan is kiabáltam már mindezért! barátaimnak! részletekben és egyben is. Ígyen, összefoglalva még nem olvastam magamra, magam sirámait! Mástól sem olvastam még ezt! bár magam sem voltam rá képes ilyen módon, saját magam által összeírva […]
Lemorzsolódás, hátrányos helyzet, avagy nem lehet mindenki "jófej" »

--

[A. R.:] Kedves Petra! A kérdésem a következő. 1998 óta a felsőoktatásban dolgozom, oktatok, PhD fokozatom van. Ha a közoktatásban vállalnék állást, akkor milyen pedagógus fokozatba kerülhetek? Kb. mekkora fizetési osztályba? segítségét köszönöm.
Mit kell tudni az életpályamodellről? »

--

[Kövesi Györgyi:] Kedves Sulyok Blanka! Bár minden pedagógus ilyen érzékeny és szolidáris lenne az LMBTQ fiatalokkal! Nagyon fontos lenne, hogy minden diák biztonságban érezhesse magát az iskolában! Szeretném figyelmükbe ajánlani a Melegség és megismerés iskolai érzékenyítő programot, amelyet a […]
Pride és pedagógia »

--

[ax:] Kedves Gönczöl Enikő! Nagyon fontosak ezek az írások, szinte mindegyik telibe találja az éppen aktuális problémámat, vitámat, morgolódásaimat, napi csatározásaimat (csatározás?? - de jó lenne szemtől-szemben állni ás csatározni...) Köszönöm szépen. Várom a szeptemberi […]
Neked mindegy? Nekem nem! 15. – Ne hagyjuk magunkat manipulálni! »

--

[Anna:] Most miért halasztották őszre? Addigra megint lesznek sokan, akik nem veszik észre a benntartó erőket, és elmennek a pályának még a közeléből is. Legalább mesélhettek volna nekünk - a gida lábáról, az üvegcipellőről, a szurokról, amelyben benne ragadt meg hasonlókról. Nem […]
Meghívó az FPF konferenciájára »

--
OFOE (2001–2018) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek